Itt az új Bokros csomag?
A kormány eddigi gazdaságpolitikája nem volt éppen egy fényes diadalmenet.
Hiába a kétharmados parlamenti döntés, eddig semmi érdemi lépést nem tettek a gazdaság rendbehozatalára. A régióban előtte is kiugró GDP arányos adóterhelés nőtt, 2012-ben már 39,2% volt, ami még tudott egy kicsivel tovább emelkedni 2013-ban. A hozzánk hasonló országok (Románia, Szlovákia, Bulgária, stb.) hasonló mutatója 27,9-28,3%. (Roppant egyszerűen fogalmazva: túl vagyunk adóztatva a környező országokhoz képest, 40%-kal több adót fizetünk GDP arányosan. Az adóterhelés nem csökkent, csak másként adóztatnak. Jövedelemadó helyett ÁFA-t, közvetlen adók helyett közvetettet és a többi)
Az államadósság elleni harc keserű bukás, az államadósság 13%-át kitevő nyugdíjpénzek államosítása ellenére is rekordmagasságba nőtt az államadósság, jelenleg már 24,5 ezer milliárd forint, ez 85%-os GDP arányos államadósságot jelent, jelentősen többet, mint a 2010 év eleji adat. Ezzel is az egyik legeladósodottabb ország vagyunk a régióban.
A költségvetési hiány bár végre 3% alatt maradt tavaly, de ne felejtsük el, hogy azért, mert a magánnyugdíjpénztárak államosítása miatt az addig oda befolyó pénzek már a költségvetést gazdagítják. Ha ez nem történik meg, még mindig 4% felett lenne a hiány.
Az összes problémának a forrása, hogy a kormány a kiadási oldalt érdemben egyáltalán nem csökkentette, maximum a szája íze szerint átformálta. Pedig az ország átka évtizedek óta a túl nagy adóelvonás és a túl burjánzó állami kiadások. (A kettő logikusan összefügg.)
(Írtam erről régen egy cikket: Piacgazdaság vagy gondoskodó állam.)
(Update: ma megjelent egy cikk az indexen, ami jól mutatja, mi a baj az országgal. A cikk itt található.)
Most azonban fény csillant az alagút végén, több média úgy értesült, hogy az önkormányzati választások után végre nekiáll a kormány annak a munkának, amit immár 25 éve senki nem kezdett el.
Varga Mihály gazdasági miniszter kedden arról beszélt, hogy az állami kiadási oldalt mintegy 10%-kal akarják csökkenteni. Ez elég brutális adat, arányaiban megfelel a híres-hírhedt Bokros csomag kiadáscsökkentésének.
A külön örvendetes hír, hogy végre valahára nem az adókat akarják emelni, hanem a kiadásokat csökkenteni. (Állítólag.)
Ez nagyléptékű megszorításokat jelent, még egyszer, olyanokat, mint a Bokros csomag hozott.
Fájni fog, sokaknak nagyon, de talán végre elkezdődött valami, ami az ország rendbetételére és nem az olcsó népszerűségre törekszik.
Drukkoljunk, hogy mindez igaz legyen és ne ijedjen meg a kormány az ezzel járó garantált népszerűségvesztéstől, illetve hogy onnan vegye el a pénzt, ahonnan kell (jóléti kiadások, nyugdíjak és egyéb állami transzferek) és ne onnan, ahonnan kényelmesebb, de sokkal károsabb.
Bár sajnos még korai az öröm, mert az információk még nagyon bizonytalanok és ezt a műsort hasonló ígéretekkel már 2011-ben is előadta a kormány, abból nem lett semmi.
Sokan azt találgatják, miért éppen most akar a kormány nekigyürkőzni a feladatnak, öt év semmittevés után. Talán a paksi beruházás hatalmas kiadása miatt? Az Unió esetleges szankciói miatt?
A napi,hu remek cikke a témáról itt olvasható, a hvg szkeptikusabb összefoglalója pedig itt. A portfolio.hu találgatása, hogy miért éppen most itt.
Szerintem csak tesztnek bedobták, megnézik a reakciókat, vagy csak egyszerű terelés valami kellemetlenről. Gumicsont, amit lehet egy ideig rágni. De ne legyen igazam.
Ahol futja ennyi látványberuházásra, ami semmiféle termelő értéket nem teremt…
Ahol senki nem gondolkodik azon, hogy úgy alakítsa az adórendszert, hogy ne érje meg adót csalni… (Alacsonyabb adókulcsok, komolyabb ellenőrzés, súlyosabb szanckiók..)
Ahol nem jellemző, hogy lecsuknák azt a politikust, aki többet takarít meg egy évben mint amennyi a bevallott jövedelme…
Ahol a közigazgatás a sokszori reform és leépítés ellenére egyre nagyobb létszámú és bonyolultabb…
Ahol a gazdasági környezetet érzelmi alapon, hirtelen döntésekkel tesszük visszataszítóvá a befektetők számára (és még büszkék is vagyunk rá)
Ahol engedjük, hogy a haverok hatalmi harca hónapokra lebénítsa az országot…
Szerintem is kifulladóban van a pénz és ha ezt már OV is belátja nagyobb a baj mint gondolnánk. Valami lesz, de természetesen nem az, nem úgy ahogy elhangzott. A szándék lehet meg van, de mindenki a saját területéért fog harcolni és a végén jó ha a fele meg fog valósulni, igazából én a negyedét tippelném és még ez is egész bátor tipp.
Eddig minden kiadáscsökkentés kb. ezzel járt, mert a 12. titkárnőt meg a 5. havert nem fogják kirúgni, horribile dictu a fizetésüket ÉS egyéb juttatásaikat SEM csökkentik majd, mert azt, na azt nem lehet ám.
Majd ha 2-3 éve egyre jobban mennek a dolgok úgy általában, akkor lehet majd nosztalgikusan visszanézni sóhajtani, és azt mondani: végre túl vagyunk a legrosszabbon. Addig ilyeneket mondani nem több min találgatás és spekuláció.
Az állami projekteknél a korrupció mértékét 10-40% közé teszik, abból sok pénzt meg lehetne spórolni, de jobb esetben csak a hatalomtól vágnák el magukat, rosszabb esetben a saját torkukat.
Rengeteg a nagyon pongyolán megfogalmazott kiadás, pontosan definiálni kellene őket és megnézni, mi az ami tényleg fontos. Néha az az érzésem, az állam az egyes részein kivérezteti magát, máshol meg túlzottan bőkezű.
Meglenne a lehetőségük, hogy érdemben változtassanak, de nem hiszem, hogy meg fogják tenni.
Valamikor volt egy riport egy amerikai ex-szenátorral. Mesélte, hogy jutott bőven saját zsebbe, de nagyon igyekeztek, hogy a többségnek jól menjen, mert akkor senki nem kifogásolta, ha nekik több csurran-cseppen.
A mai politikusok erre már nem vigyáznak.
Nekik minden jár, az ingyenes utazás, a nagy nyugdíj (aminek a töredék járulékát fizette be..), ingyen gyógyszer, stb.
Álljon már meg menet! A legtöbb a 4-8 általánosával olyan sötét mint az éjszaka, nem lát tovább az orránál.
“Jájjj hát mi 40 évet ledolgoztunk még jó, hogy jár az a kis nyugdíj” Persze, a hiteleken teremtett, bebetonozott, bújtatott munkahelyeken 2 csinálta 3 nézte. “Jáájjj de hát akkor mindenkinek volt munkája, nagyon jól éltek az ember” LOL
Valódi piacgazdaságban ennyi ésszel vagy hajléktalanok, vagy gyárban összeszerelők lehettek volna maximum.
Az államtól elvárni mindent, amit be se fizettem, nekem minden kell, minden jár. Undorító magatartás.
Haverom említette, aki külföldön dolgozik: “Te figyelj én komolyan befizetnék havi 100-200 Eurót a magyar államnak ha garantálnák, hogy 8-10 év múlva értelmes pénzekért lehetne itt dolgozni és hazajöhetnék. ”
Mondom felejtsd el, mert odaadnák a nyuggereknek. Meg lehetne oldani mindenféle külső segítség nélkül is. lsd: Szlovákia
“ahol a művészeti állomány a nettó átlagbér alatt keres (mert igen, van ilyen), miközben világszínvonalú és komoly munkát tesz le az asztalra.”
Ha világszínvonalú és komoly munkát tesz le az asztalra, akkor miért nem finanszírozzák a művészetet pártolók?
Ha világszínvonalú, akkor nem feltétlenül a hazai magánmecantúra kellene, hogy eltartsa.
Másrészt nem igaz, hogy nem lehetne önfenntartó, mert ha sehol nem adna az állam, akkor mindenütt önfenntartó lenne, nyilván akkora méretben, amennyire van igény. De amíg az állam tartja fenn, addig kontraszelekció van, ráadásul mivel az állam támogatja, ezért a közönség sem fog többet szánni rá, mert minek. Úgy van ez is, mint a foci. A legjobb ami történhetne a művészettel, ha 100%-ban a közönség és a mecénások tartanák fenn.
Mikor agyon vagyunk központosítva, és az állam mind nagyobb szerepet játszik a gazdasági életben…nem lesz itt semmi…
A foci mellé csatolhatsz reklámot dezodorról, cipőről, alsógatyáról, magazinokban és üzletekben, egy Requem vagy Tosca színpadára nem.
Amióta a műfaj a világon van, azóta nem önfenntartó, nem ez a dolga. Ez ennél sokkal messzebbre vezet, szerintem hagyjuk is. A lényeg: tartok tőle, hogy a nagy bürokrácia-spórolás ismét kb. ennyiben fog megnyilvánulni.
Tegyen. Viszont az én adóforintjaimból ne adjon nekik egy fillért sem!
Nem sorvad el a komolyzene, ha vannak olyanok, akiket érdekel, és hajlandóak is fizetni érte. Ha meg nem hajlandóak érte fizetni, az azt jelenti, hogy az állam egy nem létező igényt elégített ki. És nem feltétlenül a komolyzene maga a nem létező igény, hanem az a komolyzene, amit az állam támogatott, és így nem is volt érdekelt abban, hogy bárkinek az igényeit kiszolgálja.
Még az sem igaz, hogy a komolyzene nem társítható más dolgokkal, gondolj csak a komolyzenére épülő filmzenékre. Na meg a foci tömegtermék, így tömegtermékek adhatóak el vele, a komolyzene meg rétegtermék, ezért rétegtermékek adhatóak el vele.
A mai világban nem lehet üres, könnyen emészthető valóságsóktól a női/férfi lapokig és tusfürdőkig eladni a komolyzenét, mert nem egyszerű, nem érthető a széles underclass számára, így nincs benne vastag lé. Rétegműfaj, magaskultúra, hozzáértőknek. Amivel szintén nincs semmi baj, ez mindig is így volt, a többieknek ott a nótatévétől az operettig terjedő skála, azon túl már érteni is kell hozzá.
Az antropológiához sem értenek sokan, a kutatók mégis kutatnak, azzal sem adnak el egy árva rágót sem.
De mindezt tényleg csak azért kevertem ide, hogy rámutassak: valós félelem, hogy a csomag minisztériumokat érintő része valójában nem ott csökkent majd költséget, ahol kellene, teszem azt a hivatali autóknál vagy a jutalmaknál/juttatásoknál.
Úgy értem elég hiteltelen lesz a kritika ha olyanokra hivatkozunk benne, akiknek az a munkájuk hogy a Fidesz mindenkori cselekedeteit napi szinten szidják.
(index, hvg, origó stb)
Van egy tippem számodra a megfelelő gazdasági forrás problémájára, bár lehet nem fog működni. Írj Veress József professzornak. Nem éppen fideszes, de ballibnek még annyira sem mondható. És mellesleg tavasszal egy idevágó jóslatot sütött el egyik előadásán (2015-ben dől el végre, hova visz minket a kétharmad).
Talán leírná a véleményét. Éppenséggel engem például kifejezetten érdekelne. Egyik kedvenc tanárom, csak már nincs időm harmadszor is eltölteni egy félévet az óráin. Ott bukhat el a dolog, ha neked nem stílusod ráírni, vagy Ő nincs épp irogatós kedvében. De hátha.
Na ennyi, Varga most mondta, hogy nem lesz megszorítás, Orbán is bemondta a rádióba, de akkor, hogy lesz ekkora spórolás?
Gondoltam egyébként, egy néppárti alakulat csak osztogathat, majd emelnek ÁFÁ-t és osztogatnak tovább, mintha ingyen lenne.
Ja és szerintem a nyugdíjakhoz ha törik ha szakad nem fognak hozzányúlni, a szent tehenet éhség idején sem bántjuk…
Nekem az értékrendem leginkább jobboldali, gazdasági kérdésekben pedig főleg liberális. Jelenleg nincs olyan számottevő politikai csoport amelyről úgy gondolom az én értékrendemet képviselné.
Ha azonban egy kérdésben véleményt nyilvánítok a kormánypártiak azonnal rám sütik a balliberális jelzőt.
Aki jelenleg nem Fideszes/Jobbikos az szerintük mind balliberális. Ez van. “Aki nincs velünk az ellenünk van.”
Ugyanez igaz a médiára is. A felsoroltak (index, hvg, origó stb) szerintem függetlenek, de ellenzékiek. Ettől viszont még nem balliberálisak (HVG mondjuk kérdőjeles), ellenben az Origo meg már sokban kanyarodik a kormány felé. Lásd a főszerkesztős botrányt.
Nem akarok itt politizálni, de szerintem te a 4k-t keresed.
Bővebben róluk: iksz.beszolunk.hu/
Ők vallják kiszámoló nézeteit pl. devizahiteles ügyben is, hogy három felelős van, s nem csak egy, a bank.
off, on
Egyik kérdés sem ilyen egyszerű, nem lehet pl az mondani, h le az “élősködő nyugdíjasokkal”. Én is haragszom a politikusokra, hogy nem hajlandók kezelni a nyugdíj-problémát, és hülyeségnek tartom az ingyenes utazásukat. De a másik oldalát is meg kellene nézni a dolognak. Egyrészt valóban nagy a különbség nyugdíj és nyugdíj között, és gondolom itt megint benne van a vidék-Budapest kontraszt is. Másrészt nem biztos, hogy elsősorban ők maguk tehetnek arról, hogy “a gondoskodó államban bíznak”, meg hogy nincs saját megtakarításuk, hanem az, hogy olyan rendszerben éltek, ami erre determinálta őket. Persze ezzel nem a luxusjuttatásokat védem, viszont létezik társadalmi szolidaritás is.
A kultúrában viszont nincs ekkora hatalom, ezért igenis támogatni kell állami pénzből is, mert enélkül csak tovább balkanizálódunk.
Mondjuk én személy szerint először a focit tenném piaci alapúvá. Egy fillért nem adnék focira. MInek kell annyi stadion, amikor 50-en nézik a meccseket? Azoknak meg mindegy úgyis, honnan nézik. A sikersportágak meg vegetálnak, de legalábbis nem kapnak annyit, mint a foci.
Nem nyugdíjakon kellene spórolni, ha nem a felesleges kormányzati kiadásokon, valamint a felesleges beruházásokon. Vagy legalábbis olyan beruházásokat kellene pénzelni, amik hosszú távon bevételt hoznak, nyereségesek.
Nem értek hozzá, de mint melós, ha a családomban hitel van, akkor próbálok még több bevételre szert tenni, csökkenteni a kiadásaimat és minél előbb a hitelt vissza fizetni és nem úszómedencét építeni az udvaromra. De első körben nem az ételen vagy a ruházkodáson fogok spórolni.
De úgy látom, hogy kis hazánkban ennek pont az ellenkezőjét teszik a döntés hozok, sőt még alá is támasztják, hogy ez a helyes út.
– cigányságnak holnaptól NULLA Ft, munka nélkül nincs egészségügyi ellátás sem, még a mentő se menjen ki (azt mondják évi 2.000 mrd-t költünk rájuk mindennel együtt, közvetlen transzfer, részarányos kiadások, okozott közvetlen és közvetett károk)
– Magyarország külföldi devizaadósságának törlesztését holnaptól beszüntetni és nemzetközi pereket indítani az eddig kifizetett törlesztések visszatérítése érdekében (visszamenőleg megnézni, hogyan halmozódott a devizaadósság, kötvénykibocsátások és szerződéses hitelek feltételei, kamatszintje, lebonyolítók jutalékai, hitelminősítők miatti kamatfelárak, stb, stb, stb…) (mondjuk évi 500 mrd kamat)
Végre nem magunkat kellene sanyargatni, hanem elvágni a hasztalanul kifolyó pénzáramlásokat.
Elkerülésére importhelyettesítésbe kell befogni a most dolgozni akaró, ill életében nagyon keveset dolgozott (főleg a cigányság) tömegeket. Aki nem ért semmihez, átképzés után mehet akácot ültetni, panelt szigetelni, barnaszenet bányászni, betanított munkát végezni az újonnan megnyíló kétszázezer kisiparosnál akik az importból származó alkatrészeket igyekeznek lemásolni az ipar és fogyasztás minden területén. Aki ért valamihez, az mehet irányítani az új munkába állókat, szervezheti az importhiányos területeket, gondolkodhat importkiváltáson.
Fűtés, áram, víz, kaja, lakás, közlekedés, ruha, gyógyszer van saját erőből, ehhez nem kell se külföldi irányítés se hitel
Ha a családban kitaláljuk, hogy csökkenteni kell a kiadásokat, akkor ez MINDENKIRE egyaránt vonatkozik.
I. Bruttó bérböl az eü pénzbeli/természetbenit a nettóhoz csapni
cserébe fizetös és biztosítós egészségügy, saját számlával ( ösztönzö/ büntetö rendszer bevezetése )
II. Nyugdíjlevonások csökkentés az aktuális nyugdíjasok terhére, de a privát kasszák ismételet bevezetése. A rendszer kb 40év alatt kifuttatja az állami nyugdíjrendszert, így az megszüntethetö, csak az elesetteket kellene tápolni.
III. Sávos adózás, de az szja-ból befolyó adóforint szavazatra váltható. 1000 HUF / 1 db szavazat a 4-5 évenkénti választásokon. ( kvázi részvény társaság )
IV. Oktatás fizetössé tétele, szabad kezet az intézményeknek -> verseny kialakítása, az erösebb gyöz.
V. Ösztöndíj bevezetése már a középiskolákban is.
VI. A vasút további privatizációja. ( MÁV – GYESEV verseny pl. )
VII. Kórházak privatizációja ( részványtársasági jelleg )
XI. Közlekedés erösebb fejlesztése -> 20-40 km-es átlagos ingázás helyett 50-70 km . ( N.o.-i modell, decentralizált autóút jelleg )
XII. iÜgyintézés minden területen, papí alapú modell megszüntetése
XIII. Éves konzultáció, adatgyüjtés az ország munkaerö igényéröl ( cégek bevonásával ) és a kvóták szétosztása az intézmények között
Egyfajta fegyveres “MELO DIÁK2 jellegü rendszer.
elönyök: – Munkanélkülieknek újabb esély
– Fegyveres erök trenírozása
– Extra bevétel ( az önkénteseknek és államnak )
– Technikai fejlödés
– A rendszer kiszolgálása újabb munkaeröt köt le
Akkor lenne érv a lakosság kulturálisan alacsony színvonala a művészetek állami támogatása mellett, ha ez a támogatás elsősorban arra irányulna, hogy a művészet szélesebb tömegekhez is eljusson. Így viszont köze nincsen egymáshoz a kettőnek, ráadásul az állami támogatások inkább gátjai annak, hogy a magasabb szintű kultúrát bárki is támogassa magánpénzből, mivel így a művészek nem a közönségből élnek. Az nem érv, hogy akkor le kellene alacsonyodniuk a tömegek szintjére, mert erről szó sincs, ugyanis teljesen más réteg az, akiket nekik meg kell szólítaniuk, mint akiknek a bulvármédia szól.
Hogy megértsd miről beszélek, képzeld el, hogy mondjuk holnaptól a black metal zenekarokat támogatná az állam, mert itthon nem tudnak megélni a zenélésből. Ha levesszük azt a szemellenzőt, hogy magas vs. alacsony kultúra, kiderül hogy pontosan ugyanezekkel az érvekkel lehetne ezt védeni.
Az előző (sikertelen) körben is csak az állami nyugdíj 1/4-ének kiváltásáról volt szó. Ennyivel fizettünk kevesebbet az állami nyugdíjkasszába, és ennyi állami nyugdíj-igérvényről mondtunk le belépéskor. A következő generáció 40 éve alatt lehetett volna a következő 1/4-et kiváltani, úgyhogy a folyamat 160 év alatt zárult volna le (ha továbbra is 40 év munkában töltött idővel számolunk, ha ez felmegy, akkor még több).
való igaz, az érvelésed helytálló. 1/4 -nél tényleg 160-200 év szükséges. De a másik modell szerint, ha a nyugdíjra valót egyre nagyobb mértékben saját számlára utaljuk ( egyfajta annuitás szerint ), nem pedig lineárisan 1/4-et, akkor rövidíthető az idő.
Ez úgy érhető el, hogy megemeljük a nyugdíjkorhatárt, 4 évenként 1 évvel, a rég nyugdíjra jogosultak folyamatosan fogynak, az újonnani nyugdíjasoknak vegyes kifizetésük lesz, a munkába belépőknek már nem lesz állami nyugdíj.
A korhatáremelést az utolsó kifutó állami nyugdíjassal el lehet törölni, azaz onnantól csak privát számla él. A stratégiát le kell futtatni egy szimuláción, hogy hol kell még finomítani rajta.
Azzal leírni, hogy gyenge írás.. hát így ez egy kissé beképzelt.
Legnagyobb tisztelettel is, de akkor szerényen annyit jegyeznék meg, hogy többségeteknek fogalma sincs a társadalom állapotáról és valódi bajairól.
De megjegyzem a gazdaságról sem. Nyilván többet kéne invesztálni a munkaerőbe és nem kevesebbet, ez szükségszerűen magasabb jövedelmeket kellene jelentsen. Jelenleg az önfenntartás és a munkaerő puszta újratermelése sem valósul meg. Ezért zuhan a szakadékba az ország. Nem azért, mert sokat költünk jóléti juttatásokra. (Sokat költ az állam, de az elosztás perverzitása a probléma. Nem is annyira a mértéke.) Egy olyan országban, ahol a piac eleve diszfunkcionális és a társadalom vállalkozókedve alacsony, semmilyen további vállalkozói tehercsökkentéssel nem fog beindulni semmi. (Nincs több betűm. Ennyire telt.)
De a véleményem továbbra is ugyanaz.
Edvárd sajna téved és Pogátsa Zoltán-is, pedig ugye a sok jó nyugati iskola…..
No, de Kiszámoló-t erősítve számomra a lényeg, hogy előbb volt a a dolgos középkor a nyomorával és pestisével, majd utána jött a reneszánsz.
Azaz a nyugat 1947-től dolgozott a jóléten, amibe mi csak 45-év múlva csatlakoztunk be. Van tehát egy fáziskésés. Előbb szalag munka, privatizáció, később félkész termék, összetettebb részfeladatok, majd fejlesztés innováció és végül adott piac vezetése. Egyik lépcső a másik után. Ha útközben hibák keletkeznek az visszalépés a lépcsőn. Így a “magas jólét” csak hosszas munkával, a jólétet megteremtők kifacsarásával kezdődik.
Ad astra per aspera….. ez van