Japán elmúlt három évtizede

A 2007-2008-as válság kezelésére a nyugati jegybankok átvették a japán válságkezelési technikákat: nulla közeli vagy alatti alapkamat, mennyiségi lazítás (pénznyomtatás), az államadósság elszállásának engedélyezése (fiskális élénkítés).

Érdemes megnézni, vajon sikeresek voltak-e ezek a válságkezelési technikák Japánban, ahol először alkalmazták őket, vagy úgy járunk, mint a viccben a szomszéd:

– Szomszéd, az én teheneimnek is hasmenésük lett, mint a múltkor a maga teheneinek. Mit adott akkor a teheneinek?

– Terpentint.

Két nappal később:

– Szomszéd, az összes tehenem megdöglött a terpentintől.

– Igen, tudom, az enyémek is.

Japán egy igazi sikertörténet volt a második világháború után, egy gazdasági szempontból jelentéktelen országból a világ egyik jelentős gazdasági hatalma lett, szédületes tempóban fejlődött, a japán cégek sorra mosták le a konkurenciájukat az egész világon.

Ugyanazt a pályát futották be a hetvenes évektől, mint Kína az elmúlt 25 évben: alacsony munkabérek, alulértékelt deviza és állami támogatásokkal megtámogatott export.

Ha fényképezőt akartál venni vagy például szórakoztató elektronikát, csak az volt a kérdés, melyik japán márkát válaszd, nem az, hogy japánt vegyél-e.

Ahogy az USA a kínai expanziót sem nézi jó szemmel, a japán ellen is védekezett, ezért a nyolcvanas évek közepén a japán jegybank kénytelen volt megszüntetni a jen mesterségesen alacsonyan rögzített árfolyamát, amitől az villámgyorsan erősödni kezdett, drágává téve a japán termékeket.

Erre a logikus válasz a kamatok csökkentése lett, hogy csökkenjen a jen árfolyama a dollárhoz képest, ami viszont a jövőbe vetett törhetetlen optimizmussal párosulva akkora buborékot okozott a japán ingatlanpiacon és a tőzsdén, amit csak ritkán lát a világ. A japán tőzsdei cégek a csúcson többet értek (pontosabban többe kerültek), mint a teljes amerikai tőzsde.

A mánia leeresztésére a jegybank gyors kamatemelésbe kezdett, ami viszont a lufi kidurranásával járt, az ingatlan és tőzsdei árak erőteljes zuhanásba kezdtek. (Ugyanezt csinálta a FED a kétezres években: nagy csökkentés után gyors emelés, amelynek a vége a 2007-es subprime válság lett.) A képen a japán tőzsdeindex árváltozása:

Japán ingatlanindex:

Az ingatlanlufi kidurranásának másik közvetlen oka az volt, hogy a gazdasági minisztérium szigorított a hitelfelvétel szabályain, hirtelen sokan hitelképtelenek lettek. Ahogy minden buborék után lenni szokott, megugrott a nemfizető hitelek állománya, komoly bankcsődök is lettek.

Látva, mekkora a baj, a japán jegybank először gyorsan két százalékra, majd nullára, utána nulla alá csökkentette az alapkamatot. (Pont úgy, mint a FED csinálta 2008-ban….)

A japán alapkamat változása:

Amikor ez is hatástalan maradt, 2001-től mennyiségi lazítást kezdett a japán jegybank, vagyis elkezdett kötvényeket felvásárolni. (Pont úgy, mint a FED néhány évvel később….) Mostanra a japán jegybank mérlegfőösszege a hétszeresére hízott a rengeteg vásárlástól:

De vajon lett-e bármilyen komoly eredménye a nulla százalékos kamatnak, a mennyiségi lazításnak, az izzadt erőlködésnek?

Nem sok.

Az infláció továbbra sem akart megjönni, a gazdaság továbbra sem nőtt semmit, minden maradt a régiben. Levontuk a tanulságot, hogy nem működik a dolog vagy inkább még nagyobb fokozatra váltva tövig tapossuk a gázpedált, majd lesz valami alapon? Ez utóbbit választották. Az lett a mondás, hogy nem azért nem működött, mert hatástalan, hanem mert nem csinálták még brutálisabban.

Úgyhogy még magasabb fokozatra kapcsoltak 2013-ban.

Amikor már az érdemben felvásárolható kötvény elfogyott (az államkötvények 42%-a már a japán jegybanknál van), jobb híján a jegybank már részvényeket is elkezdett venni. Ennek hatására egyrészt ő lett a legnagyobb részvényes a legtöbb japán tőzsdei cégben, a teljes piac 7%-a a jegybank kezében van, másrészt a részvényárak újra emelkedésbe kezdtek.

Közben a fiskális oldal (a kormány) sem tétlenkedett, két kézzel szórta a pénzt, mintha nem lenne holnap. Ennek megfelelően az államadósság már eléri az éves GDP 230%-át és nem látszik, mitől csökkenne.

Ennyi adósság csak azért nem temeti örökre maga alá a kormányt, mert a jegybanknak hála kamatot nem kell fizetnie és a lejárat miatt sem fáj a feje, mert majd maximum a jegybank felvásárolja az állampapírokat, amiből ki tudják fizetni a lejárt tartozásokat.

Az egészben a legijesztőbb, hogy igazán nem látszik, hogy lehetne lejönni erről a drogról? Ha visszajönne a kamat, mindenki tönkre menne, a kormányzat, az eladósodott cégek, a nemfizető hitelek miatt a bankok is. (Csak egy példa: 5%-os állampapírkamat esetén az adóbevételek közel fele kamatfizetésre menne el ennyi adósság mellett.)

Nézzük meg, legalább eredménye lett-e az elmúlt 30 év ámokfutá jegybanki intézkedéseinek?

A cél az infláció felpörgetése és a gazdaság helyreállítása lett volna.

Az infláció soha meg sem közelítette a vágyott 2%-ot, annyira nem, hogy most éppen megint defláció van. De ha ez kevés, ennyi inflációt sikerült összekapálni 31 év alatt:

Igen, jól látod. Nullát.

A gazdaság továbbra sem nő, az átlagos GDP növekedés közel 30 év alatt évi 0,8% sem volt. Hasonló módon a termelékenység sem nőtt, még mindig messze elmarad például az európai átlagtól.

A japán GDP jenben:

Úgy sikerült harminc év alatt összesen kemény 30%-ot nőnie a gazdaságnak, hogy közben az államadósság a GDP 180%-ával nőtt, a jegybank mérlege 712 billió jen, meghaladja a GDP 100%-át.

(Az egyetlen javuló adat a munkanélküliség csökkenő aránya, ami viszont a nemzet öregedésének köszönhető, semmi másnak.)

Vajon hogy döntött a japán jegybank, miután ezzel szembesült? Mivel ezen a járművön nincs rükverc, de úgy tűnik fék se, bejelentette néhány hónapja, hogy még nagyobb fokozatra kapcsol az eszközvásárlásban és a negatív kamatokat legalább 2023-ig fenntartja.

A japán történések ékes példái arra, hogy strukturális problémákat, mint az ország elöregedése vagy a túlzott jólét a gazdasági realitásokhoz képest, nem lehet monetáris technikákkal megoldani. A kísérlet bemutatta, hogy erre alkalmatlan a pénznyomtatás és az esztelen hitelezés erőltetése.

Ezt az ízig-vérig sikertörténetet vette át először az amerikai jegybank majd utána az európai is. Mi is tövig nyomott gázzal rohanunk be a zsákutcába és senkinek nincs még fogalma sem, hogyan lehet majd leépíteni a jegybankok eszközállományait és hogyan lehetne majd úgy kamatot emelni, hogy ne menjen azonnal tönkre az összes gazdaság.

“Bolondság az, amikor ugyanazt csináljuk, mint mások és abban reménykedünk, hogy nálunk más lesz a végeredmény.”

Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.

Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.

40 millió forintos életbiztosítás havi 5.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.

Share

79 hozzászólás

  • N0MAD
    :” Mi az akadálya annak, hogy szimplán eltöröljék az adósságokat?”

    Semmi, csak mondjuk a legnagyobb hitelezők a nyugdíjbiztosítók. Meg a magánemberek megtakarításai állampapírban. Ha ezekről lemondunk egyet léptünk egyet. Mielőtt kilobbizod szólj, felveszek hitelt még a vesémre is, aztán csak eltörlődik. Mit képzelnek egyesek, hogy megtakarítanak meg nyugdíjból akarnak élni. Iskolába járni meg dolgozni is hülyeség, újszülötthitel abból majd megél.

  • Dani21
    “Ehelyett csináltunk egy akkora szeméthalmot, hogy senki nem tudja, hogy tudnánk ellapátolni.”
    A jó hír, hogy ez majd magától megoldódik valahogy. A rossz hír az, hogy nagyon meg fogja szívni mindenki.
    Én mondjuk látok némi esélyt arra, hogy néhány 2008-as szintű válsággal megússzuk addig, amíg a technikai fejlődés és a népesség-összeomlás lehetővé teszi az alapjövedelmet minden fejlett országban.
  • N0MAD

    Infláció: kis ösztönzés, hogy ne a széfben tartsd a pénzed, tedd a bankba, hogy használhassa akinek kell.
    Gdp: a termelés is fejlődik, újabb ötletek, gépek, technológiák, anyagok: egyre hatékonyabb termelés, ez képződik le a gdp növekedésben. Hol az egyik gyár ugrik meg hol a másik, némelyik folyamatosan apránként, az átlag látszik.
    Házak, ruhák, elektronika: ég és föld. Ma már nem muszáj fagyoskodni télen a télikabátban, az építőanyagok se ugyanazok mint 50 éve. Nem egy éves fizetés egy videoton fekete fehér tv, nem álom egy télikabát, nem beruházás egy öltöny.
  • Zsolt
    0 vagy ahhoz közeli kamatok a nem felosztó-kirovó nyugdíjakat hogyan érinti? Nem önkéntes megtakarításokról beszélek, hanem akinek az lesz a nyugdíja. Nem az itteni magán nyugdíjpénztárak, hanem más országok nem felosztó-kirovó nyugdíjakról.
  • Panaszkodóknak
    Miert lenne jo hagyni a munkanelkuliseget, aka a piac tisztulasat? Ha mar van szabad munkaero barmit is csinalnak ertelmesebb, mint hogy otthon ucsorogjenek. Ha ehhez nullkamat kell, fiskalis stimulus, akkor legyen. Inkabb 100 millios hazra vegyenek fel 80 millio hitelt mint 20 millios haz is csak vagyalom legyen.

    A blog eredeti szellemisegehez javaslom a visszaterest. Kiszamolni mi eri meg jobban, minek mennyi a rejtett koltsege. A makrot hagyjuk meg a dontesi pozícioban levoknek.

  • axt
    Nekem már rég megvan amit akartam, teljesen letojom ezt az egész “még, még, még” fetisizmust. A fizetésem se érdekel, annyi amennyi, pont elég. Teperjenek azok, akik a külvilágtól várják az elismerést, én nem pályázok random idegenek elismerő pillantásaira. Letojom, ha valaki szerint gagyi a telefonom, nem neki vettem hanem magamnak. A leszarom tabletta nálam bevált.
  • axt
    a migráció nem pusztán gazdasági kérdés, hanem társadalmi is. Nem ilyen egyszerű.
  • expect
    Ez egy több évtizedes sztori, ergo ez nem lufi és elhibázott gazdasági válságkezelés, hanem korszakos trend, egy gazdasági irányváltás. Lehet szeretni, lehet nem szeretni, de semmivel nem instabilabb, mint bármelyik gazdasági rendszer, amit az emberiség fel tudott eddig mutatni. (És mivel mindegyik megnyekkent a végén, így az se teszi rosszabbá, ha ez is meg fog, mert úgyis meg fog.)
    Egyébként érdekes lenne a számok mögé nézni, mivel ezek a számok nem önmagukért léteznek. Szóval pl hogyan alakult ebben a 30 évben az átlagos Japán életszínvonal a világ többi részéhez képest? Mennyivel rosszabb/jobb ma Japánban élni pl amerikai vagy magyar szemmel, mint a 90-es években? A bolgár életszínvonal mely országokhoz konvergál az elmúlt 3 évtizedben? Hogyan alakultak a vagyoni egyenlőtlenségek, az iskolázottság vagy az általános egészségi állapot?
  • expect

    “Hagyni kellett volna 2007-ben, hogy a gazdaság visszataláljon oda, ahol valóban van. Igen, munkanélküliség lett volna, igen, rosszabbul éltünk volna annyi hitel nélkül, igen, a politikusokat leváltották volna.”

    És ez végső soron kinek lett volna jó? Tök komolyan kérdezem. Eltelt 14 év, ki nyert volna ezzel, ha így csinálják? Mitől lett volna jobb szarabbul élni? Ha akkor hagyják “visszatalálni a gazdaságot”, akkor ma a lakosság jobban élne? Ha nem, márpedig nyilvánvalóan nem, hisz sokkal nagyobb gazdasági károkat szenvedett volna el mindenki befektetőtől, hitelezőn át az adósig, akkor mégis miért kellett volna 14 éve bedarálni a gazdaságot? Hogy jobban nézzenek ki a számok a papíron? Japán példájából látszik, hogy simán lehet, teljes generációk fogják leélni az életüket ebben a “szőnyeg alá söpört szeméttel teli” gazdaságban.

    Persze, hogy nem élnének jobban, mert az egész jólét kamu, csak senki nem meri kimondani, hogy az átlag nyugati embernek nem telik két autóra még évi két nyaralásra.

    Helyette fenntartjuk a hazugságot, bármi áron, tudva előre, hogy egyszer majd a nyakunkba dől. Minél később, annál rosszabb lesz. De addig tehetünk úgy, mintha minden rendben lenne.

  • biffco

    ezt a btc fanok mondják (nekem is van), az nyilván rizsa hogy azért vesznek kriptot az emberek hogy majd megvédi öket a bármilyen katasztrofátol is meg a tehcnologia stb. Azért veszik mert mindenki kőgazdak akar lenni belöle és pont. De valaki vezzese már le nekem: tegyük fel nagyon sokan nagyon sokat keresnek majd a btcn dollárban számolva. De nem okoz majd ez hatalmas infláciot a reálgazdaságban? Mert de szerintem fog. Ugyanis ha átváltod a csilliodolláros bitcoinod amiért vehetsz majd száz lakást egyszerre nyilvánvalo hogy hatalmas áremelkedést fog okozni (infláciot), erre hol a megoldás? Az nyilván nem fog menni hogy nem lesz hagyományos pénzrendszer, mert a kripto képtelen kezelni a meglevö problémákat(az önszabályozás nem müködik – bizonyitott tény, a TOTÁLIS decentralizáltásg egy müködésképtelen marhaság), ergo lesz egy konvertálási érték mindig is.
  • Menyus
    Szerintem kár ezeken morfondírozni. Mármint filozofálni kehet, de majd 50 év múlva tudjuk megmondani nagy okosan, mi lett ebből. Simán lehet, hogy ez az egész az alapjövedelmek világába tart, ami szerintem reális is. Nem lesz nagy gond ebből, a munkaerő gépiesedik, az emberek tömege fog alapjövedelemből élni. Más út egyelőre amúgysincs. Szerintem a pénz elinflálása is ennek egy állomása.
  • biffo
    …az oszthatatlanság szintén kamu, eggyrészt a btct fel lehet osztani akármennyi részre, de ha azt nem is, pont ez zajlik a kriptopiacon: naponta hoznak létre uj coinokat, mi ez ha nem osztogatás, ha vmi elfogyott btcböl, majd leváltja a no2.(etherum vagy btc2)…szoval ezeket vezesse le nekem vki:)
  • naa
    Interjú Zsidayval 2021.03.19., 33. perctől, 16 perc, idevágó dolgokról beszél a pénznyomtatással kapcsolatban – pl. miben más a mostani bideni pénzköltés Amerikában:
    klubradio.hu/archivum/eurozona-2021-marcius-19-pentek-1300-16358

    Másik interjú, 23 perc, egy Equilor elemzővel, hasonló makro-kérdésekről is:
    klubradio.hu/archivum/vallalkozok-klubja-2021-marcius-08-hetfo-1430-16130

    Mind2 arról is beszél, hogy most megindulhat az infláció, a korábbi tabu, a jegybabkok nyílt kültségvetési finanszírozásával – ami az ismert nehéz helyzetbe hozná a jegybankokat/országokat: kéne kamatot emelni, de nem lehet. Japánoknak nem sikerült inflációt csinálni, de ha Amerikának és Európának sikerül végül, nem biztos, hogy ujjongani fogunk.

    Ezt a könyvet is érdekesnek találtam, bár nem kell szó szerint venni ezt se/mást se:
    amazon.com/New-Great-Depression-Winners-Post-Pandemic/dp/0593330277

  • Blend Ahmed
    Kiszámoló: “a közgazdaságtan EGÉSZ története arról szól, hogy mindig kitalálnak új tanokat, amikkel megoldják a világ összes problémáját. Aztán 10-20 évente az összes ilyen új tan összeomlik…”

    De azért vannak ennél nagyobb ciklusok is, és a paradigmaváltáskor az új rendszer elvei a régi rendszerhez képest szentségtörésnek tűnnek. Pl. az aranystandardról átállni a fiat pénzre.

    Nem lehet, hogy a klasszikus/neoklasszikus elvek csak akkor működnek jól, ha piramisalakú a korfa, nincs szociális háló, korlátlanul lehet szennyezni a környezetet és látszólag nincs határa a növekedésnek?

  • Éva
    Off: eurót ki hova fektet be, mibe? Mkbnel vagy Raiffeisennel valaki?
  • Csaba
    Ez az “egész jólét kamu”, meg “egyszer majd a nyakunkba dől” tipikus neo-kiszámolós téma. Régebben nem volt itt általános ez a minden-szar-megyünk-a-levesbe mentalitás. Az utóbbi időben csak ilyet lehet itt olvasni. Évek óta olvassuk, hogy teljes csőd ez meg az, közben pedig sokszorozta az értékét.
    Ha Japánban 30 éve megy valami, és még nem omlott össze, akkor biztos, hogy az ortodox közgazdaságtan a megfelelő nézőpont? Totálisan megváltozott a világ, amit régebben ördögtől valónak tartottak, azt a világ sok helyén évtizedek óta működtetik, és egyáltalán nincs kőbe vésve, hogy pusztulásra ítélt dolog.

    Tehát ha valami 12 éve még nem robbantotta fel az atombombát, csak ingatlanbuborékot és részvénybuborékot fújt, akkor minden rendben. Ami még nem robbant fel, az működik. Tehát akkor biztos jó.

    Megy valami Japánban? Nem olvastad a cikket? Semmi nem megy, de legalább annyi az adósság, hogy esélyük sincs visszafizetni és nem tudni, innentől hogyan lehetne másként csinálni, hogyan lehetne kifarolni. Nem maradt más, mint még inkább előre, aztán majd lesz valami.

  • Panaszkodóknak
    Le van gyartva a ket auto? Igen. Van aki kiszolgaljon az evi ket nyaralason? Igen. De persze allhatna eladatlanul a kereskedonel vagy konghatna uresen a szalloda.

    Amit eloallitottunk, azt el is kell fogyasztani. Penzugyi rendszer ide, jovedelemelosztas oda.

  • Szabolcs
    N0MAD
    2021-03-20 at 10:34

    félreértetted a kérdezőt. ami a jegybanknál van állampapír az azért érdekes, mert a jegybank tulajdonosa Mo-on az állam (na jó, ezt néha benézik, és privatizálódik némi alapítványi zsé), tehát ha kabátod egyik zsebe tartozik a másiknak, akkor a kabátodban te épp 0-án vagy. És de, ezt elvileg meg lehet csinálni, csak az elveknek menne szembe. Na nem mintha az nem lenne ellentétes, hogy veszik a jegybankok az államadósságot. Növekszik a bázis. Ha lenulláznák, akkor bevallanák, hogy kamu van. Amúgy 0 kamat esetén mindegy is.

    N0MAD
    2021-03-20 at 10:44
    ez viszont korrekt 🙂

    Kiszámoló:
    “csak senki nem meri kimondani, hogy az átlag nyugati embernek nem telik két autóra még évi két nyaralásra.” miért is nem? Amíg a nemnyugatitól van mit elvenni (munkaerő, nyersanyag), addig de, belefér. Mi is fizetjük az utjaikat.

  • Nicholas
    Ez a cikk megint a szokásos nyavajgás, ami már évek óta megy itt a Kiszámolón makrotémákban, lásd itt egy cikk 7 évvel ezelőttről: kiszamolo.hu/ingyenpenz-kockazatok-es-mellekhatasok/
    Az sem igaz, hogy Japánban nem volt növekedés, csak nem jól nézi a cikk. Masszív lakosságcsökkenés mellett értek el kismértékű növekedést, azaz egy főre bontva igenis volt növekedés, nem is kicsi, márpedig ez az, ami számít. Ráadásul úgy, hogy a lakosok jóval kevesebb órát dolgoznak, mint 30 éve!
    Itt egy cikk erről:
    alapblog.hu/az-elveszett-evtizedek-rehabilitacioja/
    Mivel az adósság nagyrésze a jegybank kezében van, ezért bármikor mondhatnák, hogy nem kell visszafizetni, volt nincs. Adóssághegy megoldva.
  • Nicholas
    folytatás
    Egyébként igen, látszik, hogy a terv, hogy a jegybankok felvásárolják az adósságokat és elinflálják. Pár évig magasabb infláció lesz, na és? Miért gond ez? Mitől lenne ettől összeomlás meg apokalipszis? Aki készpénzben ül, az megszívja, de ez így volt mindig is, max kis inflációnál kevésbé volt látványos. És kamatemelés is lesz, apokalipszis nélkül… miután a pár évig szabadon engedett infláció felzabálta az adósságokat.

    Tehát nem lesz gond a kamatemelésből, miközben a tőzsdei cégek ötöde már nem is képes visszafizetni a tartozását, a kamatokat is csak azért, mert nulla körüliek. Semmi baj nem lesz, ha a cégek ötöde tönkremegy. Meg sem fog rezzenni senkinek az arca. Ha az állami adóbevételek fele kamatkiadásra menne, senki nem venné észre.

    Tehát, ha csökkent a lakosság lélekszáma 30 év alatt 10%-kal, akkor még csapjunk 10 százalékpontot a 30% növekedéshez harminc év alatt. Ezzel áll szemben 160% államadósság növekedés és 100% feletti jegybanki mérleg. Tényleg, kész sikersztori. 🙂

  • Radirfej

    “Hagyni kellett volna 2007-ben, hogy a gazdaság visszataláljon oda, ahol valóban van. Igen, munkanélküliség lett volna, igen, rosszabbul éltünk volna annyi hitel nélkül, igen, a politikusokat leváltották volna.”

    1929 után ezt a megoldást választották, a világ visszatalált. Lettek következményei, aztán jött a New Deal ès generált nèhány èv alatt ~30% növekedèst a padlón lèvő gazdaságban. Azóta az államok válságban költenek. Ez a feladatuk.

    Radírfej, igen, az államnak kellene költenie VÁLSÁGBAN. Nem a jegybanknak azért, hogy SOHA NE LEGYEN VÁLSÁG, MÉG EGY HÓNAPRA SEM. Hatalmas különbség!

    Én is hiszek az anticiklikus gazdaságpolitikában és fontosnak is tartom. De itt 12 éve az megy, hogy nehogy csökkenni merjen a GDP. Legyen gazdasági válság, legyen járvány, legyen akármi, tovább kell fújni a bubit, mert már akkora, hogy ha kidurranna, nagy gáz lenne. Úgyhogy fújjuk tovább, mert mást nem merünk tenni.

  • GrandMasterB
    /off-topic
    Remélem Miklós nem veszi rossz néven, hogy ide teszem be ezt a cikket, de sok lakáskiadással foglalkozó ember is olvassa a blogot, talán valamelyikük részben tudna segíteni ennek a nem látó budapesti párnak:
    444.hu/2021/03/20/elveszik-az-elni-akarasunkat-a-szabadsaghoz-a-munkahoz-a-lakhatashoz-valo-jogunkat
  • tgwh
    Mindenhol ez van. Vegyél kötvényt, mert jobbat nem tudok. Kiszámoló is fújja a lufit, mert jobbat nem tud. Ha meg jól megy minden, mert azért Japánban nem olyan szar ám élni, akkor nem fog kipukkadni a lufi… majd rájönnek, hogy rosszul számoltak. Huss, volt-nincs államadósság.
    Lehet, sőt biztos, hogy ötven év múlva teljesen mások lesznek az igények. Nem lesz inger a munkára. Most sincs. A mai fiatalok nem akarnak dolgozni. Nem értékeli őket a cég, már mennek is. Majd csökkennek idővel az igények is. Mert pénz nélkül költekezni nem lehet. De nem is akarnak majd. Olyan brutális nagy változás biztos nem lesz.
  • Surci

    “De azért vannak ennél nagyobb ciklusok is, és a paradigmaváltáskor az új rendszer elvei a régi rendszerhez képest szentségtörésnek tűnnek.”

    Az a gond hogy itt nem látok semmiféle paradigmaváltást, csak a klasszikus “akkora az adósság hogy visszafizetni nem tudjuk, de csődbe menni nem hagyhatjuk az embereket mert akkor minket lámpavason fog lengetni a szél,úgyhogy inkább infláljuk el” klasszikus receptje. Forradalmi az lenne ha a kötvények felvásárlása mellé megtiltanák az újabb államkötvények kibocsátását, így a jegybank évek alatt, de felvásárolná, majd nullára írná az államadósságot.

    Az MMT-nek valami alapja még lenne is ha direktbe finanszíroznának pl. nagy kormányzati infrastrukturális beruházásokat, alapkutatásokat és hasonlókat, de ez a kötvényvásárlási mizéria csak a buborékokat táplálja és a társadalmi szakadékot növeli.

  • Radirfej
    “Radírfej, igen, az államnak kellene költenie VÁLSÁGBAN. Nem a jegybanknak azért, hogy SOHA NE LEGYEN VÁLSÁG, MÉG EGY HÓNAPRA SEM.”

    A mèrtèken nyilván lehet vitatkozni. Elèg furcsa volt ez a medve piac. De az hogy 1929-et kellene csinálni, mert az a normális állapot azt ember nem kìvánhatja. Azt a válságot a fed okozta, mert szigorított recesszióban, azóta az ellenkezőjèt csinálják. A jegybanki mèrlegbővìtès meg kvázi kamatcsökkentès. Nulla alá nem tudnak menni mert a minuszkamatok nem efektívek. Ezèrt máshogy kell likviditást biztosítani.

  • Kiszamolo
    Ühüm, csak azóta eltelt 13 év, volt sok pluszos év, mégsem mertek lazítani a lazaságon. Már azért kamatot vágtak nullára, mert csökkent a NÖVEKEDÉS, már csak évi két százalék volt a NÖVEKEDÉS. Gyorsan vissza is ment a dollár kamata nullára, nehogy 2% alatt maradjon a szent NÖVEKEDÉS. Nem recesszió volt, csak csökkent a növekedés üteme. Ez már elég indok a még durvább beavatkozáshoz.

    Normálisnak azt tűnt, hogy 2011-2012-ig marad a nulla közeli kamat (válságkezelés), aztán lassan visszaengedik 2-3%-ra, ahogy eddig is csinálták. De éppen akkor durvultak be.

    S ha ezt csinálták akkor, amikor nem volt válság, mit csinálhattak volna tavaly, amikor újra válság lett? Még jobban rádupláztak.

  • naa
    “És mivel mindegyik megnyekkent a végén, így az se teszi rosszabbá, ha ez is meg fog, mert úgyis meg fog”
    Így van, de ne felejtsük el, amikor épp megnyekken, akkor ott komoly átrendeződések vannak. Nemcsak a hitelektől szabadulnak meg az elértéktelenedő devizá(ko)n keresztül, hanem a devizában felhalmozott vagyonoktól is. Ami korábban sokat ért, lehet, hogy semmit nem fog érni a nyekkenés után.
    Van létjogosultsága ezeknek a posztoknak: akinek nem nyilvánvaló, lássa, hogy fingunk sincs, mi lesz a vége és ezt is vegye figyelembe akár a pénzügyi döntéseinél.
    De nem a lufik pukkanása a gond, hanem hogy tönkretesszük a bolygót a nagy hajszában. A Föld túléli, a mai civilizáció nem biztos. Nézzétek meg az öreg Attenborough filmjét (A Life on Earth), ezzel kéne foglalkozni a világnak, nem a pénznyomtatással meg a fogyasztás növeléssel. Lehet, hogy már késő, de hogy meg se próbáljuk…
  • Radirfej
    Nekem is túlzónak tűnik ami történik.
    De az egèsz nem ok nèlküli. A társadalmak elöregszenek, többet takarítanak meg, kevesebb a beruházás, ezért több pènz finanszíroz kevesebb beruházást. A pènz árának csökkennie kell.
    Van fejlett/közepesen fejlett ország a világon ami más utat jár be?
    Másrèszt szerintem a szèlsősègek előretörèsètől is fèlnek.
  • expect

    “Helyette fenntartjuk a hazugságot, bármi áron, tudva előre, hogy egyszer majd a nyakunkba dől. ”
    Mitől dőlne a nyakunkba? Mi a korlátja annak, hogy még 50 évig folytatható legyen, pláne hogy most már kimondhatjuk, az egész világ egységesen alkalmazza, szóval az eltérő gazdaságpolitikát folytató nagyhatalmak esetleges világgazdasági hatásai is kizárhatóak?

    “Megy valami Japánban? Nem olvastad a cikket? Semmi nem megy”
    Tehát Japánban rosszabbul élnek az emberek mint 30 éve? A gazdasági döntések helyességét nem az dönti el, hogy X gazdasági elméletbe helyezve a számok szépek vagy sem, hanem hogy miként élnek az emberek, akik a gazdaságot működtetik. Ha pedig 30 éve ez világviszonylatban megfelelő életkörülményeket teremt, akkor bizony nagyon is megy ez Japánnak.