A 2007-2008-as válság kezelésére a nyugati jegybankok átvették a japán válságkezelési technikákat: nulla közeli vagy alatti alapkamat, mennyiségi lazítás (pénznyomtatás), az államadósság elszállásának engedélyezése (fiskális élénkítés).

Érdemes megnézni, vajon sikeresek voltak-e ezek a válságkezelési technikák Japánban, ahol először alkalmazták őket, vagy úgy járunk, mint a viccben a szomszéd:

- Szomszéd, az én teheneimnek is hasmenésük lett, mint a múltkor a maga teheneinek. Mit adott akkor a teheneinek?

- Terpentint.

Két nappal később:

- Szomszéd, az összes tehenem megdöglött a terpentintől.

- Igen, tudom, az enyémek is.

Japán egy igazi sikertörténet volt a második világháború után, egy gazdasági szempontból jelentéktelen országból a világ egyik jelentős gazdasági hatalma lett, szédületes tempóban fejlődött, a japán cégek sorra mosták le a konkurenciájukat az egész világon.

Ugyanazt a pályát futották be a hetvenes évektől, mint Kína az elmúlt 25 évben: alacsony munkabérek, alulértékelt deviza és állami támogatásokkal megtámogatott export.

Ha fényképezőt akartál venni vagy például szórakoztató elektronikát, csak az volt a kérdés, melyik japán márkát válaszd, nem az, hogy japánt vegyél-e.

Ahogy az USA a kínai expanziót sem nézi jó szemmel, a japán ellen is védekezett, ezért a nyolcvanas évek közepén a japán jegybank kénytelen volt megszüntetni a jen mesterségesen alacsonyan rögzített árfolyamát, amitől az villámgyorsan erősödni kezdett, drágává téve a japán termékeket.

Erre a logikus válasz a kamatok csökkentése lett, hogy csökkenjen a jen árfolyama a dollárhoz képest, ami viszont a jövőbe vetett törhetetlen optimizmussal párosulva akkora buborékot okozott a japán ingatlanpiacon és a tőzsdén, amit csak ritkán lát a világ. A japán tőzsdei cégek a csúcson többet értek (pontosabban többe kerültek), mint a teljes amerikai tőzsde.

A mánia leeresztésére a jegybank gyors kamatemelésbe kezdett, ami viszont a lufi kidurranásával járt, az ingatlan és tőzsdei árak erőteljes zuhanásba kezdtek. (Ugyanezt csinálta a FED a kétezres években: nagy csökkentés után gyors emelés, amelynek a vége a 2007-es subprime válság lett.) A képen a japán tőzsdeindex árváltozása:

Japán ingatlanindex:

Az ingatlanlufi kidurranásának másik közvetlen oka az volt, hogy a gazdasági minisztérium szigorított a hitelfelvétel szabályain, hirtelen sokan hitelképtelenek lettek. Ahogy minden buborék után lenni szokott, megugrott a nemfizető hitelek állománya, komoly bankcsődök is lettek.

Látva, mekkora a baj, a japán jegybank először gyorsan két százalékra, majd nullára, utána nulla alá csökkentette az alapkamatot. (Pont úgy, mint a FED csinálta 2008-ban....)

A japán alapkamat változása:

Amikor ez is hatástalan maradt, 2001-től mennyiségi lazítást kezdett a japán jegybank, vagyis elkezdett kötvényeket felvásárolni. (Pont úgy, mint a FED néhány évvel később....) Mostanra a japán jegybank mérlegfőösszege a hétszeresére hízott a rengeteg vásárlástól:

De vajon lett-e bármilyen komoly eredménye a nulla százalékos kamatnak, a mennyiségi lazításnak, az izzadt erőlködésnek?

Nem sok.

Az infláció továbbra sem akart megjönni, a gazdaság továbbra sem nőtt semmit, minden maradt a régiben. Levontuk a tanulságot, hogy nem működik a dolog vagy inkább még nagyobb fokozatra váltva tövig tapossuk a gázpedált, majd lesz valami alapon? Ez utóbbit választották. Az lett a mondás, hogy nem azért nem működött, mert hatástalan, hanem mert nem csinálták még brutálisabban.

Úgyhogy még magasabb fokozatra kapcsoltak 2013-ban.

Amikor már az érdemben felvásárolható kötvény elfogyott (az államkötvények 42%-a már a japán jegybanknál van), jobb híján a jegybank már részvényeket is elkezdett venni. Ennek hatására egyrészt ő lett a legnagyobb részvényes a legtöbb japán tőzsdei cégben, a teljes piac 7%-a a jegybank kezében van, másrészt a részvényárak újra emelkedésbe kezdtek.

Közben a fiskális oldal (a kormány) sem tétlenkedett, két kézzel szórta a pénzt, mintha nem lenne holnap. Ennek megfelelően az államadósság már eléri az éves GDP 230%-át és nem látszik, mitől csökkenne.

Ennyi adósság csak azért nem temeti örökre maga alá a kormányt, mert a jegybanknak hála kamatot nem kell fizetnie és a lejárat miatt sem fáj a feje, mert majd maximum a jegybank felvásárolja az állampapírokat, amiből ki tudják fizetni a lejárt tartozásokat.

Az egészben a legijesztőbb, hogy igazán nem látszik, hogy lehetne lejönni erről a drogról? Ha visszajönne a kamat, mindenki tönkre menne, a kormányzat, az eladósodott cégek, a nemfizető hitelek miatt a bankok is. (Csak egy példa: 5%-os állampapírkamat esetén az adóbevételek közel fele kamatfizetésre menne el ennyi adósság mellett.)

Nézzük meg, legalább eredménye lett-e az elmúlt 30 év ámokfutá jegybanki intézkedéseinek?

A cél az infláció felpörgetése és a gazdaság helyreállítása lett volna.

Az infláció soha meg sem közelítette a vágyott 2%-ot, annyira nem, hogy most éppen megint defláció van. De ha ez kevés, ennyi inflációt sikerült összekapálni 31 év alatt:

Igen, jól látod. Nullát.

A gazdaság továbbra sem nő, az átlagos GDP növekedés közel 30 év alatt évi 0,8% sem volt. Hasonló módon a termelékenység sem nőtt, még mindig messze elmarad például az európai átlagtól.

A japán GDP jenben:

Úgy sikerült harminc év alatt összesen kemény 30%-ot nőnie a gazdaságnak, hogy közben az államadósság a GDP 180%-ával nőtt, a jegybank mérlege 712 billió jen, meghaladja a GDP 100%-át.

(Az egyetlen javuló adat a munkanélküliség csökkenő aránya, ami viszont a nemzet öregedésének köszönhető, semmi másnak.)

Vajon hogy döntött a japán jegybank, miután ezzel szembesült? Mivel ezen a járművön nincs rükverc, de úgy tűnik fék se, bejelentette néhány hónapja, hogy még nagyobb fokozatra kapcsol az eszközvásárlásban és a negatív kamatokat legalább 2023-ig fenntartja.

A japán történések ékes példái arra, hogy strukturális problémákat, mint az ország elöregedése vagy a túlzott jólét a gazdasági realitásokhoz képest, nem lehet monetáris technikákkal megoldani. A kísérlet bemutatta, hogy erre alkalmatlan a pénznyomtatás és az esztelen hitelezés erőltetése.

Ezt az ízig-vérig sikertörténetet vette át először az amerikai jegybank majd utána az európai is. Mi is tövig nyomott gázzal rohanunk be a zsákutcába és senkinek nincs még fogalma sem, hogyan lehet majd leépíteni a jegybankok eszközállományait és hogyan lehetne majd úgy kamatot emelni, hogy ne menjen azonnal tönkre az összes gazdaság.

"Bolondság az, amikor ugyanazt csináljuk, mint mások és abban reménykedünk, hogy nálunk más lesz a végeredmény."

Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.

Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.

40 millió forintos életbiztosítás havi 5.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.