Költekezz!
Közeledik a karácsony, a vásárlási láz és a fogyasztói társadalom ünnepe.
Ezért időszerű egy kicsit áttekinteni, hogyan akarnak rávenni bennünket, hogy a lehető legtöbbet költsük el egy adott üzletben. A vásárlás ugyanis sokkal inkább érzelmi, mint racionális döntés és ezt tudják jól az áruházak tulajdonosai, akik az érzelmedre akarnak hatni, hogy nehogy azon gondolkodj, megér-e egy nyakkendő 15 ezret, még akkor is, ha selyemből van, vagy egy arckrém tízezret, amiben csak remény van, nem az örök fiatalság széruma.
Komoly kutatásokat végeznek, hogy megtudják, miért és hogyan lehet befolyásolni a vásárlók érzelmeit, hogy több időt töltsenek egy-egy boltban és több (meggondolatlan) vásárlást vigyenek végbe. Követik, hová néznek a vásárlók és mennyi ideig, mérik a kutatásban részt vevők pulzusát, sőt az egyes agyi területek aktivitását is(!!!) Úgyhogy nem kispályás módon igyekeznek kideríteni, hogyan lehet az embereket arra rávenni, hogy minél többet költsenek. (A tudományág neve neuromarketing, tervezek írni a témáról egy cikket később.)
A Kiplinger’s olyan példákat hozott, mint hogy a kirakati babák soha nem előre néznek, hanem jobbra, vagy balra, a megálló nézelődőkre, így teremtve velük “szemkontaktust”. Sokkal inkább megszólítva érzed magad, mintha a semmibe merednének a bábuk.
Abban a boltban, ahol virág, vagy citrus illat van a levegőben, sokkal tovább nézelődnek a vásárlók, mert biztonságban érzik magukat, a levendulától és a vaníliától pedig elengedi magát az ember. De ha babahintőpor illatát érezzük, akkor is mindaz a kellemes érzés elönt bennünket, amit egy baba közelében szoktunk érezni.
A zene a célközönség alapján van kiválasztva, általában hasonló zene szól, ami a célcsoport 18-20 éves korában volt sláger, ez a régi szép időket idézi a vásárlókban, így még könnyebben adják át magukat a vásárlásnak. Fontos, hogy a zene kellően halk legyen és megnyugtató, vagyis az átlagos szívverésnél lassabb ütemű.
(Olvastam egyszer, hogy az iskola után pénz nélkül a plázákban lődörgő fiatalokat komolyzenével űzték el egy-egy bevásárlóközpontból. A 40-es, 50-es éveikben járó vásárlókat nem zavarta, de a fiatalok inkább máshol vertek tanyát. Ennyire tud befolyásolni a háttérzene.)
A ruhaosztályon a világításnak meleg és lágy fényűnek kell lenni. Piszkos trükk, hogy gyakran a ruhák szándékosan nagyobbak, mint a ráírt számozás. Ki ne örülne annak, ha rájön az eggyel kisebb blúz vagy nadrág, amiről már azt hitte, végleg kihízta?
A hatezer forintos blúz egyből olcsónak fog tűnni, ha egy tizenötezres mellé teszik ki. A leárazás is egy mindent vivő fegyver. Eszünkbe se lenne megvenni hatezerért, de ha tízezerről van leértékelve, egyből felpróbáljuk.
A leárazás tényét jó, ha pirossal írjuk, mert a pirossal írt áthúzott számok sokkal drámaibb leértékelést sugall, mint ha például ugyanezt zölddel írnánk.
Azt is megfigyelték, hogy a párjukkal vásárlók 17%-kal, a barátjukkal vásárlók 9%-kal költenek többet, mint ha valaki egyedül megy vásárolni. Ezért is fontos, hogy legyen program lehetőleg az egész családnak egy plázában, hogy jöjjön mindenki, hiszen úgy több pénzt hagynak ott, mintha külön-külön jönnének.
Észrevetted már, hogy sehol nem látsz egy órát sem bevásárlóközpontokban? Nehogy eszedbe jusson, hogy te nem is érsz rá igazán.
A hipermarketekben azok a termékek, amiket biztos megveszel, általában leghátul vannak, hogy lehetőleg minél több polc között menjél el. A padló pedig magasfényű, mert a fényes padlót csúszósnak gondoljuk és automatikusan lassabban megyünk. A drágább termékeket kínáló osztályokon gyakran kisebb járólapokra cserélik az addigiakat, így úgy érezzük, gyorsabban megyünk, mint eddig, ezért tovább lassítunk.
A mindenféle termékbemutató és kóstoló lelassítja azokat is, akik csak berohantak egy kiló kenyérért. Egy ingyenes kóstolás után már sokkal ráérősebben siet mindenki.
Egy kísérlet során lényegesen nagyobbra cserélték a bevásárlókocsikat egy áruházban. Nem kellett csalódni, az átlagos vásárlások értéke 19%-kal nőtt, mert a megszokotthoz képest még semmi nem volt a bevásárlókocsinkban a látvány alapján.
Az átlagbevásárló négy termék árára emlékszik, ebből három a kenyér, a tej és a tojás. Ezért fogalma sincs, tényleg sokkal olcsóbb-e egy termék akcióban, mint eddig volt. Sok hipermarketben feláraznak egy terméket két hétig, hogy aztán jól leakciózhassák. Ez ellen jó trükk, ha megőrzöd a régi blokkokat, hiszen az emberek 80%-ban mindig ugyanazokat veszik. A blokkokra ránézve egyből látod, a szokásos kamuakcióba futottál-e bele.
De szintén hatásos a hatalmas akciós táblák. Menj be a Lidl-be, nézd meg, az akciók negyede mennyi engedményt jelent? 399 Ft helyett most 395 Ft. És az emberek csak pakolják a kosarukba az árut. Meg minden mást is, ami egyáltalán nem akciós, csak megjelent az akciós újságban.
Az Egyesült Államokban a vásárlók 60%-a rak(na) ki terméket a pénztárnál, amit mégsem akar megvenni. Ezért úgy van kialakítva a hely, hogy sehová ne tudja lerakni azt. A pénztárfolyosó szűk és minden centi tele van pakolva áruval. Ezért jobb híján inkább mégis megveszi azt.
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en
Nem, azt is akkor fozi. 😛
Tudatos vásárló vagyok, és sokszor megnézem a blokkot rögtön vásárlás után, sőt reklamálok. De pl. munka után fáradtan már nem biztos, h. ránézek.. Spárban rendszeresen, de a Tescoban is vertek már át. Ott 1 villányi boron, majd 700 Ft-tal, de utána egy kész írásos levelet adtak, amiben sűrűn kértek elnézést és adtak egy 200 ft-os vásárlási utalványt, h. örüljek.. Kétségtelen, hogy tudatos az átverés. De,h. tovább menjünk.. Ecettel mosott penészes kolbász és sajtok. Mindennaposak.
Kb. 1 hónapja gyönyörű akciós disznócomb feszít a pultban (Spar). Kérek fél kilót darálva. Az eladó elfordul és már rakja is a zacsiba az előre daráltat.. Biztos a szépből volt.
“Felnőtt embernek van hentese, mézese, zöldségese”
Ez valami karpatmedencei nepszokas h bratyizni kell valakivel h ne qrjon at?
: Akkor, csak neked, azaz gyengébbek kedvért: NEM bratyizik, hanem van. Azaz tudom, hogy hol árulnak minőségi árut és odaviszem a pénzem. Életemben nem “bratyiztam” még senkivel, pláne nem árussal vagy szolgáltatóval.
Nem tudom, de nekem olyan a természetem, hogy normális emberekkel előbb-utóbb váltok pár szót, még akkor is, ha az lenne a helyénvaló, hogy húseladó-automatának nézzem őket. Bajom még nem lett belőle, sőt, cserébe megtudtam, hogy következő hétre mit tervez csinálni, és ha szerettem volna valamit, akkor szóltam, és következő héten volt nála, külön félretéve nekem.
Esetleg megtudom, hol, hogyan termeli, állítja elő az áruját. Ha gyanakvó vagy, pár keresztkérdéssel le is buktathatod az ál-őstermelőt
Pontosan tisztában vannak vele, hogy mérgelődsz egyet, majd egy idő után visszamégy, mert 1 liter tejért és 1 kiló kenyérért nem fogsz átmenni a város másik végébe.
A fő probléma nem is a rosszindulat, hanem az, hogy szinte naponta lifteztetik az árakat, hogy összekavarjanak, és több pénzt kisajtoljanak belőled, de lehetetlen minden nap minden termékhez minden címkét pontosan átárazni, ezért folyton eltérések vannak. Ha megkérdezed az eladókat, nekik is ki van mindenük az állandó árváltozásokkal, amit a központban kitalálnak. Te a kis kedvezményekre hajtasz, a túloldalon pedig a gyakori összevissza árváltozásokkal elérik, nehogy legyen egy ismert referenciaárad a termékekre, és egy jól időzített akcióra azt hidd, hogy sokat nyertél.
A mondat helyesen: NEKIK jó. Elárulok egy titkot: senki nem azért nyitotta a boltját, hogy TE jól érezd magad 🙂 Az, hogy TE azt érzed, korrekt viszonyban vagy, az a kereskedelem része. Sokat kell még tanulnod!
Egyetértek, a török bazárban is nagyon boldog a vevő, mikor kedvesen megalkusznak vele, közben kedélyesen elbeszélgetnek, és jó nagy haszonnal eladják a terméket. “Hello, where are you from?… Hungary?… Madzsar vagy? Én nadzson szeretem madzsart! Volt Budapest, nadzson szep hely. Mit szeretnel?” Ősidők óta a jó kereskedő elsősorban a pszichére hajtott, de a kereskedelem lényege nem más, mint a lehető legdrágábban eladni a portékát.
Ki mondta, hogy azért nyitották meg az üzletet, hogy nekem jó legyen? Lehetne másik koncot keresni? Hm?
Korrekt kereskedelmi viszony=ő az én pénzemből él, én meg a számomra megfelelő ár/érték arányban kapok nekem megfelelő terméket.
Segítségképpen: többek közt ebben a témában is kijártam, amit lehetett, szóval, ennyit a tanulásról 🙂
Korrekt kereskedelmi viszony=ő az én pénzemből él, én meg a számomra megfelelő ár/érték arányban kapok nekem megfelelő terméket. -> Igen, pont erről beszélek. Ez a profi kereskedelem, amikor ez a tudat van benned.
Ha nem jovok ra arra, hogy atvertek, akkor szivesen megyek oda megint.
Ha valahol rendszeresen atvernek, akkor inkabb kerulom oket ( vagy csak ritkan megyek ) , igaz, 1 liter tej miatt nem fogok 5 km-t menni, csak hogy ne a sraki atveroshoz menjek, de +500 m-t mar lehet, nagybevasarlasnal meg tobbet is.
“A fő probléma nem is a rosszindulat, hanem az, hogy szinte naponta lifteztetik az árakat, hogy összekavarjanak, és több pénzt kisajtoljanak belőled, de lehetetlen minden nap minden termékhez minden címkét pontosan átárazni.”
Erre lesz megoldás az E-árcédula (Electronic Shelf Labels, ESL), amit rádiófrekvencián lehet frissíteni. Ez viszont azzal járhat, hogy délután 4-5 óra után, amikor az emberek mennek bevásárolni, pár százalékkal meg fognak nőni az árak 🙂 Hogy aztán reggelre megint visszacsökkenjenek.
orf.at/stories/2244406/2244407/
Hőmérsékelt: mindegyik hely túlfűtött. Így leveszed a kabátot és tovább maradsz.
Az akciós termékek: többször tabasztaltam, hogy silányabb minőségűek, mint nem-akciós időszakokban, pl. kutyakaja, wc papír, stb. Véleményem szerint a hiperek szólnak a beszállítónak, hogy most akciós lesz a terméked, azok meg igyekeznek elkerülni a veszteséget ezáltal. Nem gondolom, hogy az akciós termékeken a hipernek kevesebb haszna lenne, inkább kötelezve van a beszállító, hogy olcsóbban hozza. Nem lehet könnyű dolguk a hiperekkel üzletelőknek…
Én megemlíteném még egy másik óriási problémát.
Nálunk az ételek kb. 20%a a kukában (kutyában :)) landol.
Az az igazi pazarlás, nem az, ha 5-10%-kal drágábban veszünk valamit.
“Hőmérsékelt: mindegyik hely túlfűtött. Így leveszed a kabátot és tovább maradsz.”
Leveszem a kabátot, és a pulóvert is, és dühöngök, hogy a ruháimat is fognom kell + szédelgek a hőségben, és igyekszem télen olyan ritkán menni hozzájuk, amilyen ritkán csak lehet. Ez konkrétan így történik velem (minden helyen, ahol nincs bevásárlókocsi), nem most találtam ki.
A kötözködésedre meg: szót se ér. Te szópárbajt akarsz nyerni, engem meg nem érdekel.
Szlovakiaban pl a Lidlben kb 10-20%-kal olcsobb adott termektipus mint pl. a Tescoban. A vicc az h az olcsobbnak jobb is az ize. A valasztek ellenben minimalis es az sem az ismert markakbol kerul elo.
Meg technikai cuccot ott nem vennek. A noname akkus furo annyiba kerul mint mashol a Black & Decker.
Amugy az egyik Hypernovaban olyan ipari szinten uztek ezt az arcimke varialast meg hasonlo pofatlansagokat h a vegen szinte mindenki a 200 meterre arrebb fekvo Kauflandba jart at. A vegen bezartak es lett helyette Tesco.
– a padló kis lapokkal van lefedve, mert úgy ösztönösen lassítasz, mert gyorsabbnak tűnik ugyanaz a sebesség, mintha nagy lapokkal lenne lefedve.
– romlandó áruk nagyon olcsón. Pl. hiába 200.- Ft a banán, az eddigi tapasztalatom az, hogy nem éri meg többet venni, mert úgyis rámrohad, tönkremegy, stb.
– kuponok: ingyenesnek tűnik, de valójában növeli az átlagos vásárlási értéket. Pl. 10.000.- felett 1.000.- Ft kedvezmény: vagy vesz még valamit, hogy elérje a 10.000.-ret, vagy megvesz még valamit, mert olcsóbb.
– Tesco láncreakció kupon: ez is növeli a kosárértéket, de kiszámoltam, hogy valahol 0,8 – 1,6% közötti kedvezményt ad, szóval elhanyagolható, hiszen “cserébe” többet vásárol.
– pontgyüjtő kártyák: elhanyagolható kedvezmény, cserébe magasabb kosárérték + vásárlói hűség
– matrica, Simpsons kártya, stb.: magasabb kosárérték + oda megy be, mert kell még a gyereknek.
Az előbbiek olyanok, mint a jedi-elmetrükkök – a gyengébb akaratúakra jobban hatnak. 😉 Ráadásul én nem tudok haragudni azért, hogy a nagyáruházak behozták a kulturált közvécé fogalmát az országba. Vagy van, aki szerint szemét módon evvel is azt akarják elérni, hogy több időt tölts ott, mert nem kell hazarohanni a gyerekkel, ha rájön a pisilés? Én inkább win-win helyzetnek mondanám.
A mocskos kis trükkök miatt kell viszont a kényelmesnél sokkal jobban észnél lenni bármelyik boltban. Engem is bosszant, hogy a legutóbb bevezetett, elég finom spanyol szalámi származása egy hónap múlva már német a csomagolás szövege szerint, viszont az országjel BG. Hogy is van ez? :O
Pl.
-Én csak az egységárakat nézem. (Ezért is utálom, hogy az Auchan árcetlijeit “véletlenül” balra csúszva nyomtatják, így az első számjegy lemarad…)
-Pénztártól max. kettő lépésre eltávolodva böngészem át a blokkot, gond esetén reklamálok. Kaptam már vissza tizenöt forintot megvető arccal odadobva és húsz forintot sűrű elnézések közepette, vagy több százat faarccal. Lényeg az elv. Ha sokat kell szarakodni a reklamációkkal, kevésbé fogja megérni rendszerszinten.
– Ami sokkal több időt vesz igénybe, az a termékek összetételének átvizsgálása. Régen még megérte, mert nem változtatták olyan gyakran, ha egyszer megnéztem, évekig tudtam, mit veszek. Hát már nem. Kezdek is belefáradni (+ romlik a szemem), kéne egy jó fogy.véd.törvény + betartatás.
“Én csak az egységárakat nézem.”
Én is azt hittem, ez elég, amíg sokára az egyik CitySPAR-ban észre nem vettem, hogy az egyik halkonzervnél a dobozzal együtt számolt tömeggel, míg a másiknál csak a kaja tömegével osztják el az árat. 🙂 (A dobozokon ugyebár mindkettő rajta van.)
(akkor meg voltam győződve, hogy véletlen – hosszú az adat útja, mire a gyártótól a polccímkére kerül, és olyan emberek kezén megy át közben tömeges mennyiségben, akiket a legkevésbé sem érdekel, de muszáj megcsinálniuk… és a ~4 pontos betűkkel, csíkokban hiányosan nyomtatott, egymást letakaró címkéken kiírt egységárat nem tudtam szándékos marketingeszköznek tekinteni)
Persze, minden trükkre nem lehet és idő/energiaráfordítás arányában nem is érdemes figyelni. Ezt a konzervdolgot még nem figyeltem, de most, hogy mondod… 😉 Biztos van egy csomó dolog, amiről nem is álmodunk, hogy trükköznek vele, de a paranoiának is van egy végpontja (bár mindenkinél más).
Kedvencem, amikor pl. egy 250 Ft-ba kerülő tízes csomag bucira egységárnak kiírják, hogy 1 csomag 250 Ft. Kösz.
Na erre írtam, hogy megfelelő fogyasztóvédelmi és kereskedelmi jogszabályok kellenének, amiket megfelelően betartatnak.
Amúgy marad az, hogy szólok, ha észreveszem a disznóságot. Igazából ilyenkor mindig a cégközpontnak (is) kéne írni, hogy hát ez nem szép és nem maradok sokáig a vásárlójuk, ha ezt folytatják, mert közvetlen visszajelzés híján nem tudják, miért csökken a forgalom. De persze erre nincs energiám…
Mondjuk már én is futottam bele náluk olyanba, hogy más volt kiírva, mint amit a gép számolt, viszont én folyamatosan nézem a gépet, és azonnal feltűnik, ha az akciósat nem akciósan számolja, ha rögtön szólok, akkor még tudja stornózni. A reklamálás tényleg időrabló.
Oda kell figyelni és mindig visszakérni a pénzt, ha mindig mindenki figyelne, leszoknának erről a trükközésről.
Ahányszor kosarat vettem, majdnem mindig szidtam magam miatta. Más kérdés, hogy a bevásárlókocsit sem szoktam megtölteni csak hogy teljen.
Viszont kicsi bevásárlószatyrom nekem is mindig van a táskámban, nagymamám varrta :).
Nyilván, a nagybevásárlás más kategória, bár olyat ritkán csinálok, mert valahol mindig van, ami olcsóbb, minek kerülgessek otthon olyan dolgokat, amikre esetleg hetek múlva kerül sor. Oké, a nagycsalád, az nyilván másfajta taktikákat igényel. Én pl. teljesen másképp állok hozzá a bevásárlócédulához is: ritkán csinálok, csak olyan dolgokat írok fel, amik ritkán kellenek, inkább akkor veszek meg valamit, amikor le van árazva, és ahhoz igazítom a főzést, hogy mi van otthon.
Na, mindegy is, mindenki ki tudja alakítani, ami neki a legjobb, és ez a fő. 🙂
nytimes.com/2012/02/19/magazine/shopping-habits.html
A történet, ami köré felfűzte: a második trimeszterben a Target áruház célzott reklámot küld a vásárlásaik alapján valószínűsíthetően várandós fiatal nő vásárlóiknak (az élet során jellemzően ekkor alakulnak át és formálhatók leginkább a vásárlási szokások). Amíg álcázzák is a célcsoportra szabott ál-katalógusukat a pelenkák és babaruhák mellé nyomtatott fűnyíróval meg alkoholos itallal, a kismamák buzgón vásárolnak.
Persze ilyen-amolyan személyes adatok (nem a gyermekvárás!) önkéntes megadásával működik csak, de egy IKEA FAMILY-kártya-szerű rendszerrel ez tökéletesen megoldható.