Megéri a drágább ruha?

Régi dilemma, hogy olcsó ruhát vegyek sűrűn vagy drágább darabokat ritkábban, mivel járok jobban a végén.

(Amivel a világ biztos jobban jár, ha minél kevesebb ruhát veszel. Kevesen tudják, de a ruhaipar a legnagyobb környezetszennyező. Nem csak a ruhák alapanyagainak és a ruhák gyártása okoz rengeteg környezeti kárt, de a kidobott, legtöbbször legalább részben sok műanyagot tartalmazó ruhák is nagyon szennyezik a környezetet. Nemcsak a PET palackok nem bomlanak le, a műanyag tartalmú ruhák sem. Persze, mivel a gyártás is a távoli Bangladesben és hasonló helyeken történik, illetve legtöbbször oda is szállítják vissza a szemétté vált ruhaneműk jelentős részét, így a fejlett világban kevesen szembesülnek ezzel a környezeti kárral. Egy ideig Afrikába vitték ezeket a ruhákat, hogy tovább hordják az ott lakók, de ezzel pedig a helyi ipart és kereskedelmet tették tönkre. Ezért most megy a szemétbe a globálisan 92 millió tonnányi használt ruha. Csak az Egyesült Államokban 15 millió tonnánál több ruha kerül a szemétbe minden évben és csak 15,2%-át dolgozták fel újrahasznosítás céljából 2017-ben. Szóval minden egyes ruhadarabbal, amit meg sem veszel, hatékonyan véded a környezetet. De most nézzük azt, te mivel jársz jobban.)

Gábor küldött át egy cikket, amiben a kíváncsi szerző három éven át követte, melyik ruhát mennyiért vette és mennyit használta, mikor dobta ki és vett újabbat, mennyire jött ki egy használat költsége.

Fanatikus? Szerinte az adatok napi feljegyzésére negyedannyi időt sem fordított, mint a fogmosásra naponta. Mindenesetre 300 ezer adatot gyűjtött össze a ruhaneműk hordásával illetve nem hordásával kapcsolatban, a sportruhákat külön táblázatban kezelte.

Az adatgyűjtés elkezdésekor a leghalványabb fogalma sem volt, hányszor is használ egy-egy ruhadarabot, mielőtt megválna tőle.

Mint kiderült, egy pólót átlagosan 25-28-szor használ, amelyik póló 10 használat után már a végelgyengülés jeleit mutatta, az átlag alatti minőségű volt.

A 90 eurós Converse lépő és a 30 eurós Mywears hordásonkénti költsége 0.87 euróra és 0.70 euróra jött ki, vagyis szinte semmivel nem volt drágább megvenni a háromszor olyan drága Converse-t, mint a Mywears-t. Viszont a 150 eurós Diesel cipő csak kétszer olyan sokáig bírta, mint a Mywears, így egy használat költsége lényegesen magasabb volt, itt nem érte meg a felárat a drágább cipő. Ezzel szemben a százeurós Hugo Boss cipő már most majdnem feleannyiba kerül az egy hordásra vonatkoztatott ár szempontjából, mint a 90 eurós Converse és azzal szemben még mindig bírja.

A cikk még nagyon-nagyon hosszan folytatódik, sok grafikonnal, kitér még a szennyesben töltött holtidő miatti kiesésre is és tippeket ad a ruhatár optimalizálására. A cikk végén még felveti a témát, hogy minden mást is lehetne így vizsgálni (kihasználtság illetve egy használatra jutó költség), az automata kávéfőzőtől a Spotify előfizetésig.

Akit érdekel a téma, olvassa el az eredeti cikket erre.

(Igen, tudjuk, nem csak ár-érték arány miatt vesz meg valaki egy ruhadarabot, ennek ellenére érdekes látni, hogy a nagyobb ár vajon hosszabb használhatóságot jelent-e. S igen, van aki nyolc évig hord egyetlen pólót és még mindig a tizenöt éves cipőjét használja, de a cikk nem erről szól, hogy te meddig hordasz egy-egy ruhadarabot.)

Köszönjük Gábornak a cikket.

Share

115 hozzászólás

  • lvjtn
    nem vagy te unit-linked biztosítási ügynök az érveid kábé azt a mellébeszélést idézik

    nyilván amilyen gyatra jövedelem mellett 0,17 euró tétel, ott akár már a mezítláb járás is pénzügyi alternatíva, DE!

    – ne gyere már ezzel a leárazás-dumával: minden terméknél van leárazás, a párezer forintos h&m, c&a ruháknál is, ez nem termnékspecifikus
    – 0,17€ egyetlenegy termék egyetlenegy napi különbsége. ha mint te állítod, ez nem számít, és 24%-kal drágább tejet, kávét, pékterméket stb., stb. vesz valaki, akkor bizony a teljes havi megélhetése lesz 24%-kal drágább. mondjuk évi 1,5 milliós létfönntartási költségnél, ez a “semmit nem számító” 24% plusz egy tisztességes laptop ára különbség

    ami számomra érdekes, mennyire sokan gondolják, h 2000 forintnál drágább bor az merő sznobéria, de a 100 ezres cipő az létminimum. eltérőek vagyunk 🙂

  • untermensch4
    Ha nem a gyerek (növésben lévő lábbal) hanem te hordasz el 2havonta egy 2500 ft-os tornacipőt akkor ha úgy adódik, nézz be egy munkaruházati boltba. Sportcipő kinézetű termékek is vannak, a kínainál “kicsit” tartósabbak. A legtartósabb “tornacipőm” egy militaris boltban vett francia vászon bakancs volt. Ránézésre egy kicsit vastagabb talpú, magas szárú tornacipő. Csak 3 év nyarai után a talpa még nem kopott, a vászon kezdett itt-ott szakadozni. 1700 ft volt, akkoriban egy kínai tornacipő 2000-3500 között…
  • Danai
    remélem nem gond, ha leírom, nem reklámozni akartam. Cabala a márka neve, egy fiatal, nagyon kedves nő a tervező és felpróbálós bemutató terme is van, de neten is próbálhatsz. Illetve nemrég találtam egy cipőst és fehérnemű készítőt is.
  • Pampalini
    Decemberben vettem 1 cipőt a Deichmannban.
    Februárra a sarkánál a 2 réteg bőr(?) közé varrt műanyag betét elkezdett apró darabokra töredezni. Naponta fél marék műanyagtörmeléket öntöttem ki a cipőből.
    A boltban azt mondták, “nem igazolható”, hogy a cipőből származik a törmelék. Most “bevizsgáltatják”.
    Amit erről gondolok, azt inkább le sem írom.
  • Fillércsesző
    24% valóban jelentős különbség. A “kutatás” biztosan fals. Hogyan határozható meg, hogy egy ruhadarabot nem lehet már tovább hordani? Csomó szubjektív dolog van az egészben, ami hamis képet adhat a felmérésről.
    A 24% ellenére én a drágább, minőségi ruhadarabok mellett vagyok. Van 50 ezer forintos Adidas cipőm, Nagyjából 500-600 alkalommal hordhattam, már 3,5 éve megvan. Teljes, pontos összképhez bele kell számolni, hogy 45 ezer forintot be is rakhattam volna részvényindexbe, és vehettem volna 5 ezerért cipőt, ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a minőségi 3 csíkos márka jobban kíméli a lábam, idős korban később jönnek ki ortopédiai panaszok, vagyis tovább élhetek fájdalommentesebb életet. Rengeteg tényező van, ami miatt nem lehet objektív képet alkotni erről, ezért pénzügyi szempontból nincs jó vagy rossz választás.
  • vasárnapi autós
    Jómódúbb budapesti családból származom, jól kereső 40-es vagyok. Kb 20 éves korom óta veszem magamnak a saját cipőimet. Eddig hétszer vettem cipőt, mindegyik dr. Martens volt. Párhuzamosan általában 2 darab Martensem van, egy hétköznapra való és egy lehasználtabb. Egy Martens manapság olyan 200 eurónál kezdődik, ez most kb. 70 ezer forint. Nem követem más cipők árát, de a “2000 forintos kínai” és a cikkben szereplő 100 eurós Hugo Bossból kiindulva a kifejezetten drága darabárhoz tartoznak. Nekem nagyon megéri: nagyon tartós (ha vigyáz rá az ember és ápolja rendszeresen), nem kell időt töltenem a keresgéléssel, mászkálással boltokba (nem szeretek vásárolgatni), és a fix méretek miatt neten is bátran rendelhető. Mindezt úgy, hogy klasszikus vasárnapi autós vagyok, mindig mindenhova BKV-val meg sokszor vonattal megyek, szóval van bennem kilométer rendesen. Martens rulez.
  • Amatőr
    Szerintem a zárójeles bekezdés a lényeg. Ha átlagos testalkatod van, vásárolj használt ruhát!
  • jurta

    2021-02-23 at 21:25

    “Még soha nem vettem cipőt kevesebb mint 2 óra alatt és arra is költöttem valamennyit, hogy odamenjek. Ezen kívül enni is szoktam ilyenkor gyorsétteremben, hogy csökkentsem a vásárlással járó stresszt (amit ugye nem is számszerűsítettünk).”

    Itt azért már több negatív hatás halmozódik. Inkább a pszichoterápia lenne itt a leghatékonyabb optimalizálás. Lehet, többé sem előre nem utálnád a (szükséges) ruhavásárlást, sem utána nem lenne szükséged jutalomfalatra, vagy legalább meglátnád, mi okozza a kínt, sőt valószínűleg ugyanaz a dolog még sok más kínt is.

    Nem gúnyolódásként mondom – én is azt tenném, s itt is vállalnám.

  • barika
    Nekem is van Gangel öltönyöm, nagyon megérte.
  • én
    a Christian Dior tweed télikabátom egész jól bírja…
  • Ndrás
    Ruhagyűjtő konténer: érdemes figyelni rá, nem mind “géprongy”, v karitatív gyűjtő, hanem kőkemény üzlet. (árulkodó, ha nincs pl Máltai Szeretetszolgálat jelzés rajta) Összegyűjti, leválogatja, értékesíti. Nincs ezzel probléma, csak ne gondoljuk, hogy minden a rászorulókhoz kerül… Szóval inkább közvetlenül juttassuk el hozzájuk, ha van rá lehetőségünk. 🙂
  • Bea
    Kb 10 évig hordtam egy fűzős, kívül belül bőr Salamander cipőt, ami végül azért ment tönkre, mert a műanyag talpa elöregedett. Hihetetlen jól bírta, igaz a végén már minden hordás után kellett bele a sámfa, hogy kisimuljon, de ezzel együtt is megérte az árát. Sportcipőnél és melegítőnél az Adidasok bírták legtovább. Farmer esetén a régiek évekig bírták, a maiak egy-két év alatt kinyúlnak. A legtovább az USA-ban vásárolt cuccaim bírták/bírják, azt olvastam valahol hogy az ottani szárítógép elterjedtség miatt jobb alapanyagokat használnak. Még a sima Targetben vásárolt ruhák (pólók, pulcsik, farmer) is 10+ év után is gyönyörűek.
    A ruhatáram egy része klasszikus, időtálló fazonú és színú, ezek minőségibb, drágább, szebb, elegánsabb darabok. Sima hétköznapra szoktam venni fast fashion cuccokat, de tényleg egyre rosszabb minőségűk.
  • Böbe Dani
    Van valami elv vagy módszer kiszámolni, hogy mikor éri meg lecserélni (használtként eladni és újat venni) mondjuk a műszaki dolgokat (mobil, laptop, tv stb), biciklit, kocsit? Nálunk pl. van egy csomó régi bicikli, de valószínűleg vashulladék lesz belőle.
    És mi a helyzet ha vállalkozok akkor a teljes értékvesztés után rögtön megéri lecserélni egy laptopot vagy olyan eszközt ami a termelésben/vállalkozásban van?
    Használjak egy eszközt amíg működik és utána kuka vagy néhány év után eladom használtan és veszek egy újat?
  • BPéter
    Évtizedek óta igyekszem tudatosan ruházkodni, de nem nagyon tudtam ár/minőség korrelációt megállapítani.
    Az alábbi kategóriákkal találkoztam:
    – drága (márkás), és jó minőségű: ezekre érdemes “utazni”
    – drága (márkás), de túlárazott vacak minőség: erre igaz, hogy a “cimke” miatt kerül 5x többe;
    – olcsó, de jó: ez is kívánatos kategória
    – olcsó, gagyi: kerülendő (lenne).

    Az árat látod vásárláskor a minőséget nem mindig.
    Nem tudod előre, hogy az adott cucc egyenletesen kopik, vagy valamelyik része hamarabb bemondja az unalmast.
    Ami szabályom van: mindenre illik vigyázni. Gyapjú pulóvert szépen összehajtva teszem el, kézzel mosom, törülközőn szárítom. A cipőket felváltva hordom.
    A legjobb vételem egy klassz bőr pilótadzseki volt, ősztöl tavaszig azt hordom (kitalálhatjátok hogy télen mivel: gyapjú pulóverrel 😉

  • M_Lőrincz
    Engem érdekelne, hogy ki lehet-e számolni, hogy mikor érdemes újra (vagy újabbra) cserélni mondjuk a műszaki dolgokat (mobil,tv,laptop stb), biciklit, kocsit.
    Illetve mi a helyzet vállalkozás esetén. Vállalkozás termelő eszközeit mikor érdemes eladni és az árból újat vagy újabbat venni (ráfizetéssel persze). Van-e erre valami elv?