Menj egy év szabadságra
Az egyik ismerősömet kerestem ma e-mailben, aki egy nagy cégnél felsővezető. A levél visszapattant, hogy ilyen nevű egyén nem dolgozik a cégnél. Ezen eléggé meglepődtem, mert nemrég még beszéltünk. Felhívtam őket és tényleg más vette át a helyét.
Nem akartam kíváncsiskodni, hogy kirúgták-e, vagy jobb helyet talált, inkább rákerestem a LinkedIn-en. Meglepve tapasztaltam, hogy a státusza “Sabbatical”, vagyis a szombatévét tölti.
A Bibliában Isten parancsot adott az embereknek, hogy ne mérgezett egér módjára loholjanak mindig a munka és a megélhetés után. Elrendelte, hogy heti egy napot kötelező volt pihenni, sőt minden hetedik évben egy egész éven át tilos volt a munka. A napot hívták sábbátnak, vagy szombatnak, az évet pedig, amikor pihentetni kellett a földet és tilos volt bármilyen mezőgazdasági munkát végezni, szombatévnek. Az egy év pihenő jót tett az embereknek és jót tett a termőföldnek is.
“De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belől van…..Hat napon munkálkodjanak, a hetedik nap pedig a nyugodalomnak szombatja az Úrnak szentelt nap: valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék.”
“A hetedik esztendőben pedig szombati nyugodalma legyen a földnek, az Úrnak szombatja: szántóföldedet ne vesd be, és szőlődet meg ne metszd. És amit a föld az ő szombatján terem, legyen az eledelül néktek.”
Innen származik a Sabbatical kifejezés, ami a munkától való teljes visszavonulást jelent. Egy évig az ember nem a mókuskerékben pörög, hanem úgymond értelmes dolgokkal tölti az életét: könyvet ír, utazgat, nyelvet tanul, feltöltődik, hogy aztán újra teljes energiával tudja folytatni a munkát.
A magyar munkavállaló számára ez science-fictionnak tűnik, de Angliában állítólag a cégek ötödének van “carreer break policy”-je vagyis teljesen bevett gyakorlat, hogy a munkavállalók (főnökök és beosztottak) hétévente egy évig fizetetlen szabadságra mennek, illetve mehetnek, ha akarnak. Jobb nekik nélkülözni egy-egy embert egy évig, mint csupa kiégett és frusztrált menedzserrel és beosztottal dolgozni évtizedeken át.
Ahogy a gyesre menő anyukák helyettesítését is megoldják a cégek, a szombatévet tartó menedzserek helyettesítése is megoldható.
(Fontos, hogy nem arról szól a Sabbatical, hogy felmondasz és egy év múlva új munkát keresel – bár ez is lehetőség – hanem hogy a meglévő helyeden kapsz egy év pihenőt, hogy feltöltődve folytathasd.)
Most azt gondolod, hogy komoly hit kell ahhoz, hogy egy évig munka nélkül megélj és félbeszakítsd a karrieredet? Igen, ez igaz, nem volt ez másként az ókori Izraelben sem. Tilos volt vetni és földet művelni és hinni kellett, hogy terem a föld magától annyit, ami elég egy egész évre. Úgy gondolom neked könnyebb dolgod van.
Ráadásul semmi nem tiltja, hogy már most elkezdj gyűjteni arra az évre, amit ázsiai utazgatással, vagy pecázással egybekötött könyvírással akarsz tölteni.
Szerintem fantasztikus és izgalmas lehetőség, gondolkodj rajta, hátha neked is erre van szükséged. Ha rákeresel a Sabbatical kifejezésre, sok érdekes és elgondolkodtató cikket és véleményt találsz a témában.
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en
Szabadság helyett fizetetlen túlóra a valóság, mert ne legyen a munkavállalónak otthon semmi dolga.
Egy hónap egyben kivehető szabadság is öröm lenne, bár ezen idő alatt annyi minden változna a munkahelyemen, hogy nem is tudom, miként rázodnék vissza.
Jól menő iparágba szálltunk be egyenesen az egyetemről a férjemmel mindketten – pörgős, sokat ígérő pályára kerültünk. Rendesen pörögtünk is néhány évet, majd kiégve, depressziósan felmondtunk (két hét fizu nélküli szabi is vállalhatatlan volt a cégnek, hát még egy rendes sabbatical, szóval maradt a szerződésbontás).
Bizony hálát adtunk a múltbéli bölcsességünknek, hogy addigra volt elég megtakarításunk csak a gyógyulásra figyelni. Ha kicsit odafigyelünk és nem égetjük túl magunkat, lehetett volna belőle valami termékeny pihenés is, de így leginkább csak a szorongásoktól és betegségektől való megszabadulásra futotta. És egy év után még nem is igazán voltunk készen, hogy visszaszálljunk a játékba!
Az más kérdés, hogy mennyi másodállást kell előtte vállani, mert a tanári fizetésből összerakni a fedezetét…
Mindenesetre jó cél!
Egy autó árával indultak el és közben dolgoztak is. Nem takarékoskodtak, de nem is adósodtak el. Nyugdíjas korukról nem gondoskodtak, de egy egész életre való élményekkel lettek gazdagabbak!
Miklós, ez belefér a pénzügyileg tudatos életmódban?
Az élet nem azokat a napokat jelenti, amelyek elmúltak, hanem azokat, amelyekre emlékszünk! (Pavlenko) Ilyen szempontból sem a robot, sem az otthoni pihenés nem egy igazi élet. Egy világ körüli út, na az egy igazi élet!
Egy év gyes anyának, egy év gyes apának?:) És így senki nem marad ki a jóból 🙂
Szívből örülök ennek a posztnak:-) Érdemes olvasni a Bibliát! Minden, de tényleg minden benne van ami egy sikeres, kiegyensúlyozott élethez kell.
Online, vagy illegálisan? (Az első verzió menő, a második nem része az etikus turista eszköztárának; ha valakit ez érdekel Kelet-Európában)
Persze nekik, ha egy autó árával indultak el, akkor amúgy sem volt jelentős megtakarításuk, és ha fiatalok, akkor még gyűjthetnek némi pénzt
En most fel eve vagyok itthon, 16 ev multi felsovezetoi munka utan, atszervezes ” aldozatakent”. Most mar keresem az uj helyet, de az elso 4-5 honapban csak azt ereztem, hogy ez isteni jo dolog, ami nagyon kellett mar mind a lelkemnek, mind szellemileg. Ha nem volna iskolas gyerekem, akkor egesz biztos el is utaztam volna valahova jo messzire, vilagot latni, uj kulturaban toltekezni. Tenyleg mindenkinek lenne ra!
( papir- es nyomdaipar, beszerzes teruleten, ha esetleg tud valaki allast… Koszi!)
Aki teljesen ingyen szeretné megoldani, és heti 5-6 napon 3-6 óra vmilyen tevékenységre azért hajlandó, annak a tuti megoldás szerintem a workaway.info
Az általam is csodált 360fokbringás házaspár épp ott jár, ahova megyek majd, így elkezdtem levelezni velük…
Egyfelől nincs az a gazdasági rendszer, amely ennek a fedezetét mindenki számára meg tudná termelni. Kevesek kiváltsága persze lehet, de ez már ma is így működik.
Másfelől nemcsak pénzkérdés: elhiszem, hogy amikor az emberek zöme földművelésből élt, ez esetleg működhetett, ma azonban sok olyan szakma van, ahol egy év kiesés a karriered végét is jelentheti (nem feltétlenül szabadság, akár pl. betegség miatt).
Ma már nem így működik a világ. Technológiák, kutatások stb. úgy elhúzhatnak egy év alatt, hogy lehet utána szakmát váltani vagy beérni alacsonyabb pozícióval.
Az egy másik kérdés, hogy jó-e ez nekünk, de nem erről beszélek.
Árpi már ki volt. Napi 12 óra munka, heti 6 nap pár év alatt végez az emberrel.
Én 7 év után gyedre jöttem. Ugyan nem pihenés, de más mint eddig volt.
Nem véletlen hogy Angliában terjed, a magyar viszonyok között max pesten tudom elképzelni ezt az életformát, de az igazi magyar rögvalóságban ez megvalósíthatatlan.
“Tilos volt vetni és földet művelni és hinni kellett, hogy terem a föld magától annyit, ami elég egy egész évre.” Aztán vagy bejött vagy szopókanyalóka és körberöhögték őket a szomszédok. 😀
“Technológiák, kutatások stb. úgy elhúzhatnak egy év alatt, hogy lehet utána szakmát váltani vagy beérni alacsonyabb pozícióval.”
Nekem meg pont az a bajom, hogy az aktuális munkám mellett nincs időm azzal foglalkozni, hogy szakmailag fejlődjek, a munkakörömön belül meg viszonylag kevés lehetőség van rá. (Informatikában ha egy cégnek van egy nagyjából működő rendszere, akkor nem feltétlenül kapálóznak ám azért, hogy pár évente újraírják az egészet egy újabb technológiával, sőt.)
Egyébként nem tartották be a szombatév törvényét, ezért Isten egyszerre kérte rajtuk számon az összes elmaradt szombatévet, ebből lett a 70 éves babiloni fogság. Nem akarták hétévente megtartani, hát megtartották egyben az elmaradt 70 szombatévet a babiloni fogság alatt.
Mint amikor valaki egy évre ágynak esik és a kórházban piheni ki magát.
“Nem takarékoskodtak, de nem is adósodtak el. Nyugdíjas korukról nem gondoskodtak, de egy egész életre való élményekkel lettek gazdagabbak!”
2015-04-28 at 07:58
“ha az élményekért cserébe úgy alakul, hogy nyugdíjas korban sorba kell állni az ingyenkonyhán a levesért, akkor én inkább az élményeket hagyom ki”
Lehet, idealizálom őket, de úgy képzelem, annyi nyelvet, kultúrát és megoldást megismernek, annyiféle helyzetben tanulnak meg boldogulni, hogy bármilyen is lesz a világ idős korukra, válogatni fognak tudni a lehetőségekből, hogyan gondoskodjanak magukról, amíg csak fel tudnak kelni a karosszékből/ágyból (amikor már nem tudsz, az meg nem szokott az életnek túl hosszú része lenni).
“Vannak olyanok is világkerülő túrán bringával évek óta akik 2 gyerekkel nyomják.”
Tudsz közülük olyanokat, akik írnak is róla nyilvánosan? (Nem számonkérés, olvasnék ilyet. Angol, német, spanyol is lehet.)
Kb egy évtizede azon filóztam, hogy a 11/1 éves munka/szabi megosztást 10/2-vé alakítsam, azaz egy plusz fizetetlen hónap szabim legyen az évben. A főnököm nem díjazta az ötletet, bár arra jó volt, hogy legalább az éves szabit viszont gond nélkül kivehettem, és utazgathattam.
travellingtwo.com/about-us
travellingtwo.com/12802
Aztán mi értelme egy olyan életnek, ahol ugyan nem jutsz az ingyen konyhára nyugdíjas korodra, de egész életedben csak robotoltál és semmi említésre méltó dolog nem történt az életedben?
Arról nem is beszélve, hogy sok helyen a világban olcsóbb az élet, mint itthon!
Az általam említett pár napi 10 euróból járja a világot úgy hogy ebben az összegben minden benne van! Ha nem utazol annyit mint ők, akkor ennél lényegesebben olcsóbban is kihozhatod!
Burmában például áz átlagos napi bér 2 dollár. Ott több tíz millió ember él havi 50-60 dollárból, azaz havi kb. 15 000 forintból. Évi 0,5-1 millió forintból királyi módon lehet megélni Burmában egy tengerparti kunyhóban 🙂
Logisztikai cegnel dolgoztam Franciaorszagban, majd Magyarorszagon, management traineekent.
Heti 7 nap munka, ejszaka allandoan csorgo telefon az autopalyan eltevedt, bajba kerult kamionsoforoktol. Amikor folyamatosan jottek a hirek az osszes leanyvallalattol, hogy a managerek sorban kapjak a szivrohamokat, rajottem, hogy nem eri meg hajtani hogy en is manager legyek a cegnel.
Felmondtam es egy evig szakacsiskolaba jartam, mellette pedig gyakornokkent foztem egy etteremben. Kesobb elvegeztem egy gasztronomiai kepzest is, majd egy fozoiskolaban dolgoztam beugroskent a sefek mellett segitokent. Lehet, hogy nem kerestem penzt (illetve csak nagyon keveset), de megerte. Ujra belevagnek.
Mellette a varosban ingyenes futoedzesek indultak, igy a sportra sem volt kiadasom, igy nem jelentett ez az egy ev extrem terhet a csaladi budzsere.
Egyelore nem keszulok ilyenre, inkabb rendszeresen utazgatok 3-5 napokra, iden is volt mar 3 ilyen kulfoldi utam. Fel-egy ev szabadsagra kemenyen sporolnom kene sokaig, most inkabb carpe diem 🙂
De amugy vannak alternativ megoldasok is erre, egy ev kihagyas nelkul: pl. heti 4 nap munka. Tobb ismerosom is igy dolgozik – kicsit kevesebb a penz, de 3 nap a hetvege, lehet ugyintezni, hobbi projektet csinalni, feltoltodni, stb.
Vagy par het fizetetlen szabadsag az amugy elegge sok magyar szabadsag melle (vesd ossze: USA-ban 10-14 nap jar alapbol es a betegszabi is ebbol megy le).
“ha az élményekért cserébe úgy alakul, hogy nyugdíjas korban sorba kell állni az ingyenkonyhán a levesért, akkor én inkább az élményeket hagyom ki”
Én a kettő közt “őrlődök” éppen. Amikor elolvasom az egyik hsz-t, egyből azon kapom magam, hogy nosza rajta, de aztán ott van a másik, ami lássuk be a nagy magyar valósághoz közelebb áll.
Egy évet nem, de 2-3 hónapot szívesen vettem volna nemrég, egy közepesen erős munkaügyi válság közepén (nem akartak menni a dolgok, na). Mire kb. kidolgoztam mit hogyan tennék, elkezdtek menni a dolgok, nagyon is, úgyhogy most félretettem, de benne van a pakliban majd.
Amúgy a második gyerekem születését (aki váratlan volt) erre is használtam – nyelvet tanultam, bloggerkedtem. DE! Azt nem tenném, hogy x ideig “csak” itthon vagyok, mert rákapna a család, hogy mindent én intézek, az nem sabbatical, hanem házimanó.
“Mondjuk nem tudom hogy tud ez működni kis cégeknél. Multinál nem téma, mármint a helyettesítés. Kis cégeknél ez egyenlő a felmondással 🙂 ”
Kis cégnél dolgozom. Terveimről, reakciókról lásd a 08:04-es hozzászólásomat.
Egyéni oldalról: vagyok annyira nélkülözhetetlen, hogy visszavárnak (a poén, hogy ez nem is tudatosult bennem, amíg elő nem terjesztettem a kérésemet!)
Cég oldaláról: vajon a vállalkozás szolgálja az emberek (alkalmazottak és megrendelők) életét, vagy az emberek (alkalmazottak és megrendelők) szolgálják a cég életét?! Alapkérdés. Ha az utóbbi, akkor legfőbb ideje felmondani, pihenőtől függetlenül.
Az egy év szabadság szerintem sem sci-fi, csak sok embernek egyszerűen eszébe sem jut, hogy utánajárjon a lehetőségnek. Pedig rengeteg módja van annak, hogy egy évre leszorítsd a megélhetési költségeidet a minimumra.
“a cégvezető, ha tulaj is, kb. rettenet felbőszül egy ilyen javaslat hallatán, hiszen lehet, titokban ő is vágyik rá vagy érzi, szüksége lenne erre”
Igen, pontosan így történik. 🙂
Ha nincs jó alternatívájuk arra, hogy visszavegyenek, mit zavar?
Talán még rá is ébreszti őket, mit csinálnak magukkal.
“csak épp ő nem “szállhat ki” csak úgy, ha x db ember dolgáért felel és tulaj is”
Ebben a könyvben a tulajdonos/vezérigazgató elmeséli, milyen büszke a beosztottaira, akik – ha jól emlékszem a magyar összefoglalóra egy HVG kiadós könyvből – három hosszú távollétéből kettő alatt is átköltöztették az irodáját, kisebb szobába:
amazon.com/Maverick-Success-Behind-Unusual-Workplace/dp/0446516961
Ott a pont, eppen ezen gondolkodtam.
Mondjuk nalam is azert mukodhetett, mert alberletben lak(t)unk epp, hitelunk nincs, es semmire nem koltottem azon kivul, ami akkor a celom, hobbim volt (nem vettem uj ruhat, konyvet, szamitogepes lopikulat, stb…)
Teny, hogy megtakaritasunk is volt a kulfoldi idoszak utan, de anelkul is kivitelezheto lett volna.
A bajt inkabb ott latom, hogy nagyon sok kollegam, akiknek az elso kereso munkahelyuk volt barmely elozo cegemnel, azonnal plazmatevet/autot/szamitogepet/iphonet stb…. vettek, amint hitelkepesnek itelte oket a bank.
Innentol kezdve hogy a fel fizujuk be van tablazva, tenyleg nehezen kivitelezheto a dolog
Úgy tűnik, hogy a 7. év is egyszerre van mindenkinek, ahogy a szombati nap is.
“The first Shmita year in the modern State of Israel was 1951 (5712 in the Hebrew calendar). Subsequent Shmita years have been 1958–59 (5719), 1965–66 (5726), 1972–73 (5733), 1979–80 (5740), 1986–87 (5747), 1993–94 (5754), 2000–01 (5761), and 2007–08 (5768). The last Shmita year began on Rosh Hashanah in September 2014…”
en.wikipedia.org/wiki/Shmita
Sokszor beleélem magam abba, amit olvasok, úgyhogy emberek, csak lelkesítő hozzászólást írjon mindenki ehhez a cikkhez. 🙂 Eddig jól indul.
A mai gazdaságban pont hogy az emberek/alkalmazottak szolgálják a cégek érdekeit. Fel lehet mondani, de nem sok cégnél lehet a fordítottja. A pénz ráncigál mindent. Van ahol ezt meg lehet tenni van ahol nem. Anyagilag ezt a kiesést sem lehet megtenni átlag fizetésből… Nyilván az sem segíti elő hogy mo a dolgozók 5% -a kap olyan bért amit elfogadhatónak neveznénk. Ebből is éveken át kéne erre a kis pihire spórolni. Néhány hónap viszont sokkal inkább kivitelezhető… Ráadásul 1 év alatt baromi sok minden meg tud változni. Sok sikert hozzá 🙂