Mennyi az elég?

Gondolkoztál már azon, hogy mikor leszel elég gazdag? Leírtál-e már valaha egy összeget, amire azt mondtad, ennyi elég lesz?

Ha még nem tetted, tedd meg most. Gondold végig, mit szeretnél elérni ebben az életben és az mennyiből lehetne megvalósítani.

Egy autó(kategória), aminél jobbat már nem fogsz akarni? A példa kedvéért ha egyszer elérek oda, hogy megengedhessem magamnak, hogy kilencmilliós autót vegyek, akkor elégedett leszek az élettel. Vagy ha végre lesz egy nyolcéves autóm másfél millióért.

Egy házméret és lokáció, amire azt mondod, ez kiszolgál ebben az életben, ezzel életem végéig elégedett leszek?

Egy vagyonméret, amire azt mondod, elég lesz a nyugdíjra?

Évente egy vagy éppen három nyaralás, ilyen és ilyen áron, ezzel én tökéletesen elégedett leszek?

Komolyan kérlek, hogy szánj erre most időt. Számold össze, mennyi vagyont szeretnél felhalmozni addig, amíg azt mondod, elég.

Legyen előtted egy összeg leírva, hogy mennyi az elég. Mikor lesz meg az elég?

Honnan tudod, hogy már elértél a célba, ha azt sem tudod, hol van az a cél?

Vajon lesz olyan az életedben, amikor azt mondod, hogy ennyi pénz, ennyi vagyon, ennyi hatalom, ennyi befolyás elég lesz? Elértem mindazt, amit akartam, mostantól csak verseket írok, rózsát termesztek, csak a munka öröméért dolgozom vagy a közjó érdekében tevékenykedek, mert mindenem megvan.

A nagy titok az, hogy nem az a kérdés, milyen anyagi helyzetben vagy, hanem az, hogy megelégedtél-e azzal, amid van. Azzal életed végéig nem kell megelégedned, aki vagy, mert mindig lehetsz több, sikeresebb, hasznosabb, értékesebb az életed bármely területén: jobb családapa vagy családanya, jobban képzett alkalmazott, jobb szomszéd vagy bármi más. A megelégedés nem egyenlő a lustasággal, az igénytelenséggel vagy a céltalansággal.

Amivel fontos lenne megelégedned az az, amid van.

Mert ha nincs előtted mérték, a pénz olyan lesz az életedben, mint a tengervíz: minél többet iszol belőle, annál szomjasabb leszel tőle.

Ha a pénztől várod a boldogságot, csúnyán be fog csapni. Akkor azt mondod, ha egy kicsivel több pénzem lesz, majd akkor leszek boldog.

Megvetted álmaid Jaguarját, de a vágyott megelégedés csak nem akar jönni. Akkor két reakciód lesz: vagy egy még drágább modellt kellett volna venni, vagy elrontottad, mert Porsche kellett volna, nem Jaguar. Így megint lesz előtted egy eléd lógatott répa, mint a kordé elé fogott szamár előtt, ami után loholhatsz: a nagyobb autó vagy a másik autó.

De az is lehet, hogy a mostani 200 ezer nettós fizetésed helyett akarsz 300 ezret kapni, mert akkor aztán biztos boldog leszel. Akarhatsz többet elérni nettó kétszáznál, de ne azért, mert majd akkor boldog leszel.

Ha erre használod a pénzt, akkor gyakorlatilag drogként használod. A drogos is valami hiány betöltésére pótszerként használja a drogokat. Ahogy neki sem lesz olyan pillanata, amikor azt mondja, hogy na, ez az utolsó lövés nagyon ott volt, most már beteltem és elégedett vagyok, nem kell több drog, te sem fogod ezt mondani soha a pénzre.

Elégedetlen vagy a ruhatáraddal? Nosza, vegyünk még néhány új ruhát. Rossz kedved van vagy minden összeszövetkezett ellened? Menjünk el vásárolni, akkor majd elfeledem a gondjaimat. Esetleg tűzzünk ki egy új anyagi célt, amit el akarok érni, addig sem kell a gondjaimon rágódni.

Ahogy a drogost, téged is megvárnak a gondjaid, amíg visszaérsz a vásárlásból vagy az új cél eléréséből.

Nézz rá arra az összegre, amit leírtál, mint célt, amikor meg fogsz elégedni az anyagi javaiddal. Számold ki, reális-e a szám, amit leírtál? El tudod érni valaha is? (S emlékszel még arra, 10 vagy 15 évvel ezelőtt mennyivel kisebb számot írtál volna ide, mint tökéletesen elég összeget?)

Osszál-szorozzál. Most vagyok mondjuk 30, van egy ilyen fizetésem, ebből ennyit tudok félretenni, az évente ennyi. A fizetésem nőhet ennyivel és ennyivel, előléptetnek, vállalkozásba kezdek 3 év múlva, az első három év ennyi lesz, utána két évig ennyi, aztán emennyi.

Hány éves koromra és milyen erőfeszítés mellett fogom elérni a célt, ha egyáltalán.

Ha el is érem, az ár, amit fizetek érte, megéri-e? Van, hogy a vagyon megszerzése túl sokba kerül. Rámegy az egész életed, az egészséged, a családod, vagy bármi más, ami fontosabb, mint a vagyon.

Ha a cél nem reális, érdemes már most elengedni. Csak azért, mert más budai házban lakik és 25 milliós autóval jár (vagy kettő helyett négyszobás panelben lakik és ötéves autója van és nem 15 éves), neked még nem kell őt ebben majmolnod. Ha te nem leszel boldog akkor, ha ezeket eléred, nyilván ő sem az, akármit is hazudjon a facebook oldalán.

Ha mindenképp muszáj magad összemérni valakivel, mérd össze magadat azzal a hajszál híján kétmilliárd emberrel, akik napi 1,25 dolllárból (napi 375 forintból, havi 11 ezer forintból) élnek.

Ezt a cikket jó eséllyel egy legalább 80 ezer forintos mobiltelefonról vagy egy 150 ezer forintos notebookról olvasod, egy temperált lakásban vagy munkahelyen, ahol van áram és internet is. Van hol laknod, van hol dolgoznod és nem a sötétben dideregsz valahol. Ha mindenképp nézni akarsz valamire, nézz erre. Mindjárt elégedett leszel a sorsoddal.

Akarj több lenni minden egyes nap, akarj többet elérni, mert ez adja az emberi lét egyik értelmét. Leélhetsz úgy egy életet, hogy semmit nem akartál elérni és semmit nem tettél hozzá a világhoz, csak nem biztos, hogy ezt az életet érdemes volt végigélni.

De ez a több benned van és nem a vagyontárgyaid birtoklásában. Úgy akarj többet és jobbat, hogy közben elégedett vagy azzal, amid van. Ez a megelégedés az egyik nagy titka a sikeres anyagi életnek.

Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.

Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.

20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.

Share

274 hozzászólás

  • Igazmondó
    Akik havi 1 Misit keresnek és álom nekik a 3 gyerek 3 külön szobában Budapesten, azoknak tartok eg 2×4 órás hétvégi valós tartalmú tréninget hogy én hogyan csináltam. A tréning ára 199000 Ft/fő.
  • Fox
    Csak lazán kapcsolódik ide, de ez szerintem ütős lett, ajánlom mindenkinek, aki az állampapírt favorizálja.
    m.youtube.com/watch?v=aYNg5ecddJc
  • Joy
    A cikk olvasása közben egy pillanatra nem gondoltam arra, hogy leírok egy számot. Mert nincs. Ha lenne, az csak elégedetlenséget, frusztrációt szülne a jelenben.
    Érdekes, akik leírták magukról, hogy boldogok, elégedettek, majdnem mindegyikük hozzászólásában van legalább egy, ennek ellentmondó állítás is. Más. Itt a fórum szekcióban mindig meglepődom, milyen sokan félnek. A jövőtől, a kockázatoktól stb. Ilyen félelemmel úgy gondolom nem lehet legállni a “célban”, mert nekik a boldogság eléréséhez nem számokra, hanem a szorongás feloldására van szükségük.
  • Joy
    Kimaradt, amire odafigyelek, az az, hogy folyamatosan képezzem magam a munkámban. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a cég is támogat ebben.

    : Két kisgyermek apukájaként mondom, nektek bőven elég a pénzetek gyerekre. Csupán azon aggódsz, hogy (átmenetileg) lejjebb kell adni a megszokott életszínvonalatokból. Ha ezt sikerül fejben feldolgozni, máris elhárul a legnagyobb akadály a családalapítás elől.
    Emlékszem, pályakezdőként, meg utána évekig mindent egyből akartam türelmetlenül. Harmincon már jóval túl türelmesebb vagyok, és nem számít már, hogy mekkora a kocsi, a lakás, csak az hogy a családom, illetve a saját életem iránya helyes legyen. Akkor (idővel) jön minden “magától”.

  • y generációs

    Ez embertípus, neveltetés kérdése. Van, aki ha akarna se tudna tücsök lenni.

    Én amikor szintet léptem a szakmámban és egy jól időzített váltással kb. megdupláztam a jövedelmemet, mégsem váltottam jobb kocsira, telóra, stb., pedig már bele tudna férni (minimál) megtakarítás mellett is.

    Egyszerűen nem érzem jól magam drága cuccok között, folyton stresszelne, hogy mennyi extra időt buknék az életemből, ha összetörném/ellopnák. Mindezt szinte semmi előnyért, mert nem vagyok mások előtt felvágós típus, visszahúzódóbb vagyok inkább.

    Kicsit többet utazunk párommal (de ugyanúgy fapadosan), meg filléres tételeken spórolás miatt kevesebb kompromisszumot kötök, de kb. ennyi. Olyan 10-15% életszínvonal inflációm volt ezekkel váltás után, ami tényleges életminőség változást is jelentett.

  • Feri
    Pont erről bszélgettünk a kollégákkal a minap – nagyon nehéz meghatározni hogy mi az a legkisebb összeg (vagyon), amire az ember azt tudná mondani hogy akkor én most itt megállok, “nyugdíjba” megyek és csinálom azt amit szeretnék.

    Gyakorlatilag egyikünk se tudta megmondani…

  • tghj
    Valóban jó olvasni a kommenteket, hogy itt mindenki 20on x éves korára, öröklés és minden segítség, végzettség nélkül felhalmozott több tíz milliót, meg milliókat keres, oké.
  • jami
    Amíg picik voltak a gyerekeim, jobban aggódtam; ahogy nőnek már kevésbé – nélkülem is életben maradnak már 😉 A férjem aggódik folyton, rém fárasztó. Hogy mi lesz, ha. Mi lesz, mi lesz, megoldjuk. A gondot meg lehet oldani, a bajon meg ritkán segít a pénz.
    Ismerőst csalta csúnyán a férje, több gyerek volt már, a legkisebb pár hónapos (amikor kiderült). Férj tök nyugis volt, hogy elviseli majd a csaj, hát mit csinálna a siserehaddal. Csajnak még megvolt a lánykori picike lakása, elköltözött; hamar visszament dolgozni a jólfizető állásába, suli, oviváltás, a szülők segítettek a picivel. Férj nem akart válni, pláne nem akart tartásdíjat fizetni, vagyont megosztani végképp. Kín és szenvedés évekig, de végül meglett a válás, kicsi lakás eladva, hitellel vett a csaj saját házat, talán meglesz a vagyonmegosztás is már. Tanulság:
  • jami
    jó volt, hogy tudott hová költözni (amit anno magának vett), a tartalékkal, közös szép vagyonnal viszont nem ment semmire, mert a közös számlán ragadt stb.
    A családja és a saját végzettsége mentette meg igazán. Nem mellesleg a habitusa. (Jelenleg boldog párkapcsolatban él.)
  • Nincstelen
    Engem egy par honappal ezelotti kozeposztalyrol szolo cikk tett helyre. Evek ota azon kuzdottunk, hogy minel tobbet felre tudjunk tenni egy csaladi hazra. De idokozben az arak elszalltak, a munkahely stresszesebb lett, egyre tobb es tobb lett a csaladon beluli konfliktus, es kevesebb a gyerekekre forditott ido. En megelegeltem, es felmondtam az egyebkent atlagfizetesnek sokszorosat biztosito munkahelyen. Most regeneralodom, tanulok, igyekszem tobb idot a csaladdal tolteni. Megtakaritas van annyi, hogy akar eveket is boven kihuznank igy jelentosebb eletszinvonalbeli valtozas nelkul. Egyelore nem vagyom vissza, bar emiatt majdnem mindenki orultnek nez. Huszoneve nem ereztem ilyen nyugalmat es beket. Az ejszakakat vegre atalszom, az egeszsegem is sokat javult, egyszeruen jol erzem magam a boromben. Kivancsi leszek mit hoz a jovo, nyitott vagyok mindenre, ami epit.
  • Dani2

    Oviban/iskolában lesz elég nap, nem látja, hogy a szülei mit csinálnak nap közben 🙂 De viccet félretéve, szerintem ezt el lehet magyarázni egy gyereknek.

    A nejem egyébként se bírná ki munka nélkül, szerintem hamar elmenne valami boltba pultosnak 4 órára, vagy kitanulna valami kézműves mesterséget és azzal foglalkozna 🙂 Én is csinálnék ezt-azt, ami nem munka lenne, hanem hobbi, és hozna egy kis pénzt is (domaining, webfejlesztés, ilyenek érdekelnének a “nyugdíjban”).

  • Szorgoska
    Svájcban dolgozok egy multinál. Ha itt maradnék és a nyugdíig dolgoznék, megvehetnék nagyjából bármit, amit szeretnék, de őszintén szólva ez már nem boldogít.
    Az otthon élő ismerőseimet kérdezgettem és szerintük nagyjából havi 350 ezer forintból már szerényen, de nyugodtan tudnék otthon élni. Ahhoz, hogy ezt passzív jövedelemből megoldjam, már sikerült 2 kis lakást vennem, amit bérbe is adok. Ez eddig kb. 200 ezer/hó. Az állampapírjaim kamata 60 ezer/hó (mondjuk ezt később kapom meg).
    Kellene még 1 lakás, amiben én lakok majd, plusz a maradék kb. 100 ezer forint/hó. Az ehhez szükséges pénzt még itt kéne megteremteni, de nem szeretném már sokáig ezt a munkát végezni, mert bár jól fizet, de soha nem szerettem igazán.
    35 éves nőként egyre kevesebb esélyem van a saját családra, egész életemben csak szorgosan dolgoztam. Remélem, hogy 2 éven belül felmondhatok és az álmaimnak élhetek majd.
  • kisbolygó
    Bennem mindig felmerül a kérdés amikor sok embernél olvasom, hogy több lakást ad(na)bérbe és ebből hosszú távú jövedelemre számít. Mi a biztosíték arra, hogy ez a tevékenység adózás szempontjából (gondolok itt az adózási szabályok állam által egyoldalú megváltoztatására) a távoli jövőben is igen jövedelmező lesz. A másik amit nem értek, hogy miért kell a kisgyereknek egész pici kortól egyetemre gyűjteni. Minden jel arra mutat, hogy a jövőben nem kell majd mindenhez felsőfokú végzettség (nem az orvosra, mérnökre gondolok), valamint azt látom, hogy a nagy többség aki kijön az egyetemről munkahelyet még nem látott. Én levelezőn végeztem a főiskolát munka mellett nem fizette senki és én sem szeretném fizetni a gyerekemnek. Amúgy megyeszékhelyen családi ház plusz egy lakás és egy autó van. Mi már csak élünk, nyaralunk, tartalékolunk, 3 év és az egyikőnk ha akarja nem kell dolgoznia.
  • EWaf
    Anno kozgazon volt egy nagyon jo eloadas, mar nem emlekszem melyik oran.

    Az eloado felrajzolt a tablara egy skalat 0-tol 100%-ig, ahol a 0% a teljesen szegeny, nincstelen orszag (mondjuk Kongo), es 100% a vilag leggazdagabbja (mondjuk Svajc).

    Ezutan megkert mindenkit, hogy egy papirra irja fel, szerinte hol van Magyarorszag ezen a listan, es dobja egy kalapba, majd kibontotta oket, es bejelolte a listan. A szoras kb. 40-50% kozott volt.

    Kerdezte, hogy erre gondoltunk-e, biztosak vagyunk-e benne, es mindenki helyeset, voltunk, vagy 50-en.

    Es akkor bejelolte, hogy valojaban M.o. kb 80%-nal jar ezen a skalan, tehat 100 orszagbol csak 20 atlagos allampolgara gazdagabb, mint egy magyar atlag ember, es 80 szegenyebb. Senki sem akarta elhinni, pedig igy van, csak sokan nincsenek tisztaban vele.

  • Unemployed
    1992-ben írtam le, hogy 100 milliónál kiszállok és 2016-ban pontosan ott szálltam ki. Nyilván ez nem volt tudatos, 92-ben mást ért a 100, mint 2015-ben (plusz sokkal több volt a hátralévő évek száma), akkor még nem volt eldöntve a “hol éljek?” kérdés és azt se tudtam, hogy akarok-e családot.
    30 felett kezdtem felállni a pozíciókból, ha valami nem tetszett (kb. 8x mondtam fel, vagy értem el, hogy szép búcsúpénzzel elküldjenek), utólag ez merész dolognak tűnik, de akkor is biztos voltam magamban, hogy csak azt és ott csináljam, ahol jól érzem magam.

    Utólag mégis gyakran mosolyogtam rajta, hogy mennyire pontosan megmondtam 23 évvel korábban, hogy mennyinél fogok kiszállni. De mint sok minden, úgy ez is csak utólag tudatosult, azaz nem volt konkrét terv, amit végigvittem.

  • Péter
    Szíven ütött, és nagyon jogosnak érzem Zugíró hozzászálását (én 14 éves koromban vesztettem el édesapámat), de ez a poszt most szerintem csak a pénzről szól. Az ember élettel való elégedettségét egy csomó pénzen egyáltalán nem, vagy rendkívül nehezen megszerezhető dolog befolyásolja, hogy csak egyszerű példát mondjak, biztos sokan vannak akik az egészségükért a teljes vagyonukat odaadnák (legyen az bármennyi is), ha tehetnék. És nekik ez a kérdés teljesen értelmetlen, de nem is nekik szól. Az eredeti értelmezésben pedig számomra havi 500eFt passzív jövedelem már elég lenne. Jelenleg 100-nál tartok, ez 12 év alatt jött össze, sajnos ebben a tempóban nem fogom megérni hogy meglegyen az 500… Tipikusan abban a helyzetben vagyok, hogy nem dolgozni nem szeretnék, csak amivel szeretnék igazán foglalkozni, azt nem fizetik meg.
  • Garbo
    Mennyi az elég? Amennyi van. Annyi, amennyi. Ezen felül minden bonus track.
    A lényeg azonban nem ez. A lényeg az, hogy egészségesek vagyunk, hogy nem munkát végzünk és pénzt keresünk, hanem hivatásunk van, amiért mellesleg fizetnek. Nemkülönben az, hogy egyáltalán nem motivál a pénz. Nem akarunk x összeget keresni vagy y összeget elkölteni valami tárgyra. Nem érdekli egyikünket sem, a pénz eszköz a nyugodt élethez. A konzumidiotizmus meg nem érdekel.
    Van annyink, hogy biztonságunk van és lesz. Nem, nem csak pénzben. Ami fontosabb: tudásban. Olyan tudásban is, ami az esetleges összeomlás után is megtarthat minket, az emberileg lehetőt megtettük ezért.

    Mi a vágy jelenleg? 15 gyümölcsfa elültetése a kertbe. Mert az fontos. A többi csak másodrangú matek.

  • Anti
    Szerintem a mondanivalója az, hogy el kell érni magunkban az elégedettségi szintet és ez ne legyen abszolút módon sem túl magas. Azért, hogy kikerülhess a mókuskerékből, hogy kisebb legyen az öko lábnyomod, hogy boldogabb lehess, hogy boldogabb legyen a családod. Nyilván sok minden pénzkérdés, mert a pénz boldogít, de próbáld ezt a szintet a lehetséges legalacsonyabbra venni.
  • Usespanner
    ,

    ”Leélhetsz úgy egy életet, hogy semmit nem akartál elérni”
    Valaki vagy másoknak él (család, barátok, közösség), vagy saját magának (karrier, önkiteljesedés), de olyan boldog embert tudsz mondani, aki egyiknek sem, csakúgy elvan?

    A másik állítással egyetértek, nekem is irreális célom van, egy segélyszervezet alapítása vagy támogatása “sok” pénzzel, a “sok” ugyebár megfoghatatlan cél. Vagy egy tökéletes kapcsolatra törekvés, ami szintén hasonló klategória:))

  • Kopter Géza

    Jó felé indultál el, de a végköveztetés téves. Nem azért kell tudnod, hogy mi az elég, hogy hagyjad magad lehúzni a HR-rel, hanem azért, mert az életedben tátongó lyukakat nem lehet pénzzel betömni. Mennyi olyan kettyóst láttam, aki nem tud szabadidejében magával mit kezdeni, és az ürességet egyre drágább és egyre időrablóbb hobbival próbálja kitölteni.
  • cabala
    Egy csomóan írtátok, hogy a passzív jövedelmet lakások kiadásával akarjátok hosszú távon biztosítani magatoknak – márpedig Miklósnak volt már cikke erről is, mármint, hogy a kiadás se egy kockázatmentes, sőt nem is biztos, hogy infláció feletti hozammal kecsegtet, ráadásul aki 3 lakást ad ki, azzal már komolyabban is kell foglalkozni. Elképzelhető a lakásárak zuhanása, adókörnyezet megváltozása, és a lakás is amortizálódik évi minimum 1-2%-ot.
    Én inkább a diverzifikációban hiszek: állampapír, részvény, euró, dollár, kis cripto és persze lakás is kell, de hogy 3-4 lakás legyen a cél kizárólag az szerintem túlzás.

    Gyereknek egyébként miért akartok lakás venni? Vegye meg maga, küzdjön meg érte Ő, jobban is fog esni neki. Maximum ha örököl valamit, akkor annak örül. Ráadásul a lakás még röghöz is köt és nem likvid. Inkább a tanulást támogassátok, hogy a lehető legjobbaktól tanuljon.

  • Herr Riporter
    Én csak azt kívánom egyes embereknek, hogy ugorjanak előre x évet, képzeljék el magukat a halálos ágyukon és gondolkozzanak azon, hogyan folytatnák az életüket, ha onnan visszaugorhatnának x évet az időben.
  • L70
    Mostanában heti 4 napot melózom. Asszony már nem dolgozik nálunk. Nagyon bejön a szabad hétköznap, hogy délelőtt 10-kor elsétálunk a párommal az uszodába, úszunk majd napozunk egyet a szeptemberi szép időben. Gyerek suliban, utána együtt elsétálunk 4-kor érte.
    Baráti köröm utálja a jól fizetett munkahelyét, több is félre van téve náluk, de nem állnak le, mert a félretett pénz nem elég a megszokott magas életnívóhoz, visszavenni pedig nem akarnak. 65 éves korukig gályáznak majd.
  • Pampalini

    Biztos, hogy Neked egyedül kell megteremteni mindent? Költözz haza most, alapítunk egy családot, és boldogan élünk, míg meg nem halunk… 🙂

  • 2019
    “pont olyan jó Thaiföldön tengeri kajakozni, mint idehaza egy holtágban kenuzni.”

    De nem januárban ……… 🙂

  • jami
    A mennyi az elég magában nem válaszolható meg, mert a következő kérdés, hogy mire (és kinek)? 😀
    Elégé gumidefiníció, hogy a nyugodt életre. Egyetem és lakás 3 gyereknek+nyugdíjmegtakarítás? Vagy már készülünk a magán egészségügyre?

    Nagyon fiatalon tök alapnak vettem, hogy lesz családom, családi ház, nyaralás, kocsi. Aztán volt időszak, amikor rájöttem, hogy nemhogy a saját lakás nem alap, de a család sem. Amikor saját lett a lakás, én nagyon örültem, a férjem meg ott kesergett, hogy ez 10 éve lett volna jó.
    Most már csak az az alap, hogy éljünk jó egészségben, a többit megoldjuk.

  • Muslica
    Nehéz mondani fix összeget, de részben valóban érdemes örülni annak, ami összegszerűen bejön (hasznos dolog ezt a “Ne sok pénzt keress, hanem eleget” c. okosságot alkalmazni; tényleg jobb lesz az ember közérzete tőle), másrészt az ésszerűség határain belül nagyon is életszerű többre törekedni. Hogy állítsak is valami konkrétumot a hozzászólásban, én most a múltkori középosztályról írt cikket tettem meg a magam számára egyféle iránytűnek, passzív jövedelemből, — szerintem az ottani számok egy elég megbízható igazodási pontot jelentenek. Köszönet Miklósnak érte utólag is.
  • domini
    Qrious, igen idegenvezető vagyok. Egyébként több mint 60, de nyilván költöttem…
  • Piz
    En azt gondolom, hogy ebben a temaban mar a kerdes is rossz. Ird le egy papirra, hogy mennyi penz eleg, ahhoz, hogy megelegedettsegben elj? Szerintem nincs ilyen. Nincs erre osszeg. Teljesen relativ a valasz a kerdesre, attol fugg kit kerdezel (tokmindegy ki mennyit kerese, annal 30%-kal tobebt fog mondani), milyen eletszakaszban kerdezed stb. Es ha meg ha mondunk is ra egy osszeget, az sem arra lesz valasz, hogy mennyi kell, hogy megelegesdetten eljunk. Arra lesz valasz max, hogy mit gondolunk, hogy mennyi penztol leszunk boldogok. Es amikorra osszejon az a penz, valahogy az elettel valo megelegedettseg meg nem lesz ott hipp-hopp automatikusan. Ki az itt a forumon, aki elerte az ahitott osszeget, es amiatt el boldog, teljes eletet. Nem az erdekel, ki gondolja azt, hogy emiatt megelegedetten fog elni, hanem aki mar elerte az osszeget es most mar EMIATT boldog, teljes eletet el.
  • Tamás #2
    @kisbolygó rosszul közelíted meg, nem feltétlenül kell egyetemre gondolni. A most befektetett pénz megfelelően kezelve párszor azért megfordul 18+ éves idősávban. Egész egyszerűen azért kell félrerakni időben, mert előre gondolkodni olcsóbb. Nem csak a gyereknek, de saját magatoknak is nagy szívességet teszel azzal, ha időben gondolsz ilyen helyzetekre. A pénz pénz marad, bármire elkölthető.
  • Rip5
    “Szíven ütött, és nagyon jogosnak érzem Zugíró hozzászálását”

    Igaza van, jogos meg minden. De ha meg másképp nézem relativ, hogy mennyire volt neki rossz: mással is megtörtént hasonló sajnos. Viszont nem örökölt 100 milliót, de még 1-et se, úgyhogy betegre dolgozhatta magát suli mellett.

  • zluspai
    Egyetértek az egyik előttem szólóval: aki számot mond már hibázik is: ott kezdődik a gondtalanság hogy már nem kell számot mondanod ;-).

    Én IT-ban dolgozom most már 2 éve félállásban: ez fizetésileg pont elég arra hogy nyugodtan éljünk. Akkor váltottam amikor egy gerincproblémám lett, és nem tudtam a korábbi 10+ órát gép előtt ücsörögni. Az érzés felszabadító: a stressz lecsökkent, és ez pont elég hogy ne unatkozzam szakmailag. így jut idő és elég szabadság a családra-gyerekre és hobbikra. A feleségem pont fordítva: utazó gyógypedagógusból most váltott igazgatónak: mondtam neki hogy ne vállalja a több munkát csak ha szeretné. Szereti: mert mást csinál mint évtizedekig és érdekli: ezért hagytam…

    Jó ha nem kell aggódni a mindenapokért, csak egészség legyen…

  • Sanyika
    Mindenki a saját szintjén nyomorog.
    37 vagyok. Az előttem szólóknál jóval többet hoznak a fizetések, befektetések, üzletek és mégis azt érzem, hogy ez azért nem a magas élet, amiben nyugodtan hátradőlhetek. Vehetnék új 10 milliós autót, de az nem fenntartható, így marad a 10 éves családi.
    Inkább más gondolatok foglalkoztatnak, például hogyan fogom tudni motiválni a gyerekemet, hogy ő is hozzám hasonlóan építse a generációs vagyont? Nekem még kellett küzdeni, neki(k) már bőven lesz elég.
    Az alap, hogy kifizetem az oktatását, és hogy lesz lakása. (örökségben meg még rengeteg)
    Ennek ellenére küzdjön, hogy az ő gyerekeinek még jobb körülményeket biztosítson!
  • fire
    Elképesztő kommentek. Havi 800 ezret mire tudtok elkölteni? Csak olvasgatjátok ezt az oldalt, aztán teljesen mást csináltok? Nem tudnátok mit csinálni, ha nem kellene dolgozni? Inkább ez a szomorú.
    Úgy gondolom az időm a legfontosabb érték, több időm csak úgy lehet, ha nem muszáj dolgoznom a megélhetésért. Ezért a megtakarításom hónapról hónapra növelem, a kamatos kamat pedig nagyon sokat hozzá tud tenni. Ehhez kell az is, hogy a megélhetési költségem havonta ne 800 ezer legyen… A bevételem több mint 50%-át el tudom tenni, így max. 15 év múlva már nem kell többet dolgoznom, csak amikor és amihez kedvem van.
    Ha nem Budapesten lenne jól fizető állás, akkor nem laknék itt, így nem érdekelne mennyibe kerül itt egy lakás. Miért képzelitek el egy ilyen városban a jövőt? Hogy innen lehessen bejárni dolgozni (napi 1-3 órát bejárással tölteni)? Miért kell mindenáron SAJÁT lakás?
  • rm
    Gábor, ha nagyon nem tudod mire költeni, megdobhatsz pár 10 millával, én a megélhetésemet alapoznám meg belőle, szóval biztosan örülnék neki. Jövőre is lesz miből enni. 🙂
    De az is jó, ha elárulod, hogyan lehet rekordidő alatt olyan könnyedén összedobni azt a százast, úgyis tanulni akarok valami hasznosat… akkor már legyen jövedelmező is.
  • NER-lovag
    Ezt a kérdést nem értem.
  • RegElek
    , Miklós egyrészt köszönöm a gondolatébresztő cikket. Nagyon érdekesek a hozzászólások is, szerintem olykor mások itt leírt hibáiból, tapasztalataiból legalább annyit lehet tanulni, mint a cikkekből.

    OFF: Régebbi, de még aktuális kérdés: mikor várható információ az új biztosításokról?

  • Családfő
    V, ha sokat kirándulnátok (és nem csak pár órát egyszerre), akkor a kecsketartás problémás. Leláncolja az embert, hogy reggel-este fejni kell őket.
  • OFFliner
    Herr Riporter
    2019-09-17 at 12:57

    Hát persze. Akkor csak azt mondd meg, mennyi az x.
    Gondolom érted mi a probléma.

  • szocske
    Köszi a cikkért és a hozzászólásokért, nagyon fontos dolgok ezek.

    Én fiatalon nagyon sokat dolgoztam, gyakorlatilag 2 munkahelyen, főállás mellett saját vállalkozásban. Ennek lett is eredménye, anyagilag is, de persze kimerült is voltam egy idő után.

    Aztán mikor a gyerekek születtek tudatosan és jelentősen visszavettem a tempóból.
    Egyértelműen megéri, akkor látni például, amikor a rohanó szülők kapkodva bedobják a gyereket az óvodába, kocsival jönnek, hiába van közel, mert rohanni kell. Mi jó időben biciklivel, hóban szánkóval megyünk, és ezzel szinte egyedül vagyunk.

    A viszonylag jól fizető állásom egyelőre nem mertem még elengedni, pedig időszerű, mert most végre találtam egy olyan munkát, amit örömmel csinálok, hobbiként gondolok rá, persze sajnos pénzt csak jelképest hoz. Viszont az időt viszi.

  • Elégedett
    Lehetsz elégedett úgy is, hogy többet akarsz. Mert hiába van meg mindened, ha eldobod magadtól a kihívásokat és a fejlődés lehetőségét.
  • Gergő
    – Egész gyerekkorom szegénységben szűkölködésben (de dolgosan és boldogan) telt.
    – Szüleim egy tehén eladása utáni árból (100.000 Ft) tudtak támogatni az egyetemen. Ez hatalmas erőfeszítés volt részükről és megtanított engem is hogy vigyázzak a pénzre.
    – Első fizetésem programozóként nettó 120 ezer Ft volt.
    – Most 10 évvel később ennek 10 szeresét keresem.
    – Ebben a 10 évben volt, ház és autóvásárlás, esküvő, nyaralások, azóta van két fiam.
    – Most 33 éves vagyok és utóbbi pár évben kezdtem el tudatosabban bánni a pénzzel.
    – Habár építkezés közepén vagyunk a fizetésem több mint felét félreteszem (szüleimnek adok vissza amennyit tudok, jótékonykodás, nyugdíj, állampapír, osztalékfizető részvények, egészégpénztár stb)
    – A terv hogy 5 éven belül visszafizessem a hiteleimet, 2020 végére 10 millió megtakarítás, mire 40 leszek 7 év múlva 50 millió, 50 évesen pedig 100 millió megtakarítás.
  • Gergő
    Ha amgam mögött tudnám hagyni a munkába járást és napi 8-9 óra munkát akkor ezt tenném:
    – napi 4-6 órában programozni otthonról (saját vagy csak érdekes projekteken, mondjk január-június, szeptember-novemeber között)
    – minél több időt tölteni a gyerekekkel feleségemmel, kirándulás, együtt kertészkedés stb.
    – belépnék egy önkéntes faültető szervezetbe és járnám az országot ültetném a fákat
    – csinálnék egy kertépítő céget
    – olvasnék sokat, sportolnék szintén sokat
  • Garbo
    Sanyika:

    Ha a gyereked azt látja, hogy értelmes célért, szenvedélyesen dolgozni jó, ami jót tesz a világgal és őt is kiteljesíti, akkor dolgozni fog ő is. De nagyon jól érzed, ha csak annyit tapasztal a mindennapokban, hogy a munka=pénzkereset, s a cél ennek kimaxolása, majd befejezése, és a megszerzett pénz elköltése, akkor jó eséllyel nem fog.
    Miért is tenné? Senki nem tanította meg neki, hogy a munka lehet hivatás, sőt: csak akkor van értelme. A hivatásod pedig a személyiséged része, s anélkül nem is tudsz létezni.

    Tudjátok, elég lehangoló, hogy a kommentek jó része arról szól, hogy miker lehet végre abbahagyni a pénzkereső robotot, és csak azt dolgozni, amit akar az illető. Azt hiszem, boldog ember az, aki soha nem akarja abbahagyni a hivatását, és nem pénzt keres a mindennapokban, hanem a szenvedélyének él, amit meg is fizetnek. Lehet az pék, tanár, szerelő vagy orvos.

  • Mix6 Kálmán
    @fire: 800 ezres fizu miért nem elég? Érdemes itt az oldalon elolvasni a középosztályról szóló cikket 1-2 hónappal ezelőttről. Még egy adalék, kezd mára már világossá válni itt Magyarországon, hogy az állami szociális rendszert magára hagyta a kormány, fizetős oktatás/egészségügygyel kell számolni nem lassan, hanem már ma, a nyugdíj sem nyújt már szociális biztonságot. Nem mondom, meg lehet élni 2-400 ezerből is havonta, de biztonságot semmiképp sem ad, és akinek ez számít, annak szerintem ez nem “elég”, és erre vonatkozott a cikk kérdése.
  • axt
    Szerintem hülyeség megfogalmazni ilyen célokat, mert ha meg nem jön össze, ott frusztrálja az embert, hogy nem sikerült. Én inkább azt csinálom, hogy megnézem, hogy honnan jöttem, és hogy most mennyim van. Engem ez már most elégedetté tesz, de 10 éve is elégedett voltam, mert láttam, hogy jól haladok. Nincs semmi extra az életemben, van egy lakásom, amin már kevés a hitel, meg van egy egész jó fizetésem, amivel már elvagyok. Igazából a fizetésem számolását 500 ezer nettónál hagytam abba. Onnantól kezdve nem érdekel, hogy több, vagy kevesebb, annyi amennyi. Mindig is lesznek nálam sokkal gazdagabbak, így én ebben a versenyben nem kívánok részt venni. Az autóm 10 éves, de nagyon jól karban van tartva. Nekem ez elég. Tudom hogy honnan jövök, nem kaptam semmit sem aranytálcán. Nagyon örülök annak, amim van.
  • axt
    Olyan viszont sohasem lesz, hogy csak verseket írogatok, meg a lábamat lógatom. Dolgozni kell valamit, legalábbis szerintem. Legfeljebb majd valami olyat dolgozok, ahol nagyon lazán elvagyok, nem megterhelő, bár most sem panaszkodhatom, nagyon kényelmes munkám van.
  • Tibor52
    Osztottam, szoroztam. Adtam magamnak nagyvonalúan várható 70 éves életkort. Havi 220.000.-, inflációt nem számolva: 47.522.000. 18*12*220.000. Ennyiből meg tudok élni. Matek. Ez nem boldogság. Hogy tudok-e hálát adni azért, amim van? Naná! Igaz, ehhez óriási pofonokra volt szükségem. Én 43 évesen kaptam meg ezeket.
    Tehermentes összkomfortos lakásom van, munkahelyem 500 méterre az otthonomtól, ha melegem van hűtök, ha fázom, fűtök. Ruházat, élelem (ez azért többet elvisz, akármit nem eszek meg).
    Él az Édesanyám, két nagyfiam egészséges, olyan munkám van, amit szeretek, hadd ne soroljam!
    A Kiszámoló Akadémia első részében tette föl az ominózus kérdést Miklós: Tudsz-e hálát adni azért, amid van, vagy arra gyúrsz…
    Példák Vietnamból, Egyiptomból…
    Olyan bankjegyet, értékpapírt még nem nyomtattak a világon, amin az ELÉG szerepelt.
    Egy banktrezorban sosem leszel boldog.
  • Éva
    Nekem van erre egy jo kepletem excelben.

    Lenyegeben: vezetjuk a havi kiadasokat, havi beveteleket. Ez ugye folyamatosan valtoztatja a vegosszegeket. Amikor meglesz 25 evre elegendo osszeg, akkor kész lesz a pénzgyüjtés.

  • axt
    generációs Szerintem ezt a “lukban nevelni a gyereket” dolgot engedd el. Nem feltétlenül baj az, ha egy gyerek nem kertesházban nő fel. Én nagyon sok olyan családot látok, hogy ott a bazi nagy kert, aztán a gyerek ki se megy, hanem odabent nyomkodja a telefonját. Meg aztán, én – mint lakótelepen felnőtt gyerek – nagyon jól tudom azt, hogy egy telepen van társasága a gyereknek, míg kertesházas környéken nem biztos. Ott van bezárva mindenki a saját kerítése mögé, de nem csatangolnak a gyerekek bandában. Most mondhatod, hogy de a te környékeden sok a suttyó, és ez igaz volt az én gyerekkori környékemre is. Na és aztán, velük nem barátkoztam, ennyi. Ha a gyerek elég értelmes, meg a szülei is, akkor felfogja, hogy ki való hozzá, meg ki nem. Én őszintén nem hiszem, hogy minden gyereknek családi házban kellene felnőnie. Jobban elszakít a társadalomtól, mint gondolnád.

Vélemény, hozzászólás?

A megadott név fog megjelenni, ezért érdemes nem a valódi nevedet megadni a hozzászóláshoz.

A hozzászólás előzetes moderáció után fog megjelenni.

Figyelem: FIREFOX böngészővel gondod lehet a hozzászólás elküldésével. Használj másik böngészőt a hozzászóláshoz, amíg ki nem javítják a hibát.

 karakter még felhasználható

A hozzászólás elküldésével hozzájárulsz, hogy az IP címed technikai okokból tárolva legyen. Ha ezt nem szeretnéd, ne küldd el a hozzászólást. Kérésre a hozzászólást töröljük az IP címeddel együtt.