A Redditen találtam ezt az írást, egy Kínában élő mongoltól származik. Azokhoz szól, akik irigykednek a kínai csodára, hogy ott épülnek a dolgok, ahol csak a kormányzat akarja, hogy nincsenek koldusok vagy drogosok az utcán, micsoda tökéletes rend és tisztaság. (Az eredeti cikk az indiaiaknak íródott egy Indiáról szóló subredditben, akik irigyelték a kínai csodát, hogy nincsenek koldusok és drogosok az utcán, nincs nyomortelep a város közepén és nincs szemét és marhatrágya az út közepén és az ipar is hogy fejlődik.)

Persze, mert táborokba zárnak mindenkit, akit nem akarnak az utcán látni, az összes föld az állam tulajdona, így akkor veszi el, amikor csak akarja és épít rá valami mást, mint ami éppen rajta van.

Megmondja az állam, hogy melyik tartomány gyerekeiből lehetnek mérnökök és kiknek kell örökre földműveseknek maradniuk, ki költözhet el és kinek kell maradnia ott, ahol az állam látni akarja. Elképesztő környezetrombolás és környezetszennyezés mellett bányákat telepít bárhová, mit sem törődve azzal, hogy hányan halnak meg a környezetszennyezés miatt. Megfigyeli a saját állampolgárait és nagyon meg kell gondolnod, hogy le mered-e írni a véleményed az interneten, ha az a Párt számára nem hízelgő. A nagy kínai csoda mögött egy kőkemény diktatúra áll, amelyik bármikor kisajátít bármilyen földet (hiszen eleve az övé az összes) és bármikor táborba zár bárkit, akit nem akar az utcán látni.

Érdemes elolvasni a cikket. Angolul nem tudóknak itt van a gépi fordítása:

Sokan irigylik Kína tiszta és rendezett városait a Redditen. Mongolként, aki Kínában született és harminc éve él ott, remélem, hogy tisztázhatok néhány dolgot.

A kínai kormányzat nem varázsló. Kína tiszta és rendezett városainak egyik fő oka az, hogy központosított és belsőleg gyarmati kormányzat. Íme néhány példa.

Először is, a kínai kormány szinte ingyenesen kisajátíthat földet modern városok és gyárak építéséhez. Kínában minden földterület állami tulajdonban van. A központi kormányzat figyelmen kívül hagyhatja a helyi lakosokat és a kormányokat, szinte ingyenesen szerezhet földet, majd alacsony áron bérbe adhatja külföldi vállalatoknak, rendkívül kedvező feltételeket kínálva nekik. Ezért nem kedveztek a külföldi befektetések Kínának az 1980-as években, de miután Kína az 1990-es években teljes mértékben üdvözölte a külföldi befektetéseket, a nyugati tőke inkább Kínába, mint Indiába kezdett áramlani.

Kínában van egy háztartás-nyilvántartási rendszer (hukou), amely belső gyarmatosításként működik, diszkriminálva a szegény tartományokat az oktatás és a jólét terén. Egy kínai henan-i hukou-val rendelkező gyermek sokkal nehezebben jut be a Tsinghua Egyetemre, mint egy pekingi hukou-val rendelkező. Nemcsak a szükséges pontszámok magasabbak, de a vizsgák is a nehezebb henan-i változatot képviselik. A kínai iskolák mind állami ellenőrzés alatt állnak; nincsenek úgynevezett magániskolák. A központi kormányzat tervei szerint Henan tartomány mezőgazdasági tartomány. A központi kormányzat minden lehetséges eszközt bevetett, hogy megakadályozza a henan-i lakosok bejutását a felsőoktatásba, valamint abban, hogy mérnökökké és szellemi munkásokká váljanak. Ez nemcsak akadályokat gördít a henan-i lakosok számára, hogy Henanon kívüli egyetemekre járjanak, hanem azt is megakadályozza, hogy saját iskolákat építsenek. A közel 100 millió lakosú Henannak csak egy kulcsfontosságú egyeteme van, míg a 20 millió lakosú Pekingnek 34. Továbbá, hogy a henan-i lakosokat a gazdálkodók maradására ösztönözze, a pekingi kormány akadályokat gördített a henan-i gyárépítések elé, megakadályozva őket abban, hogy a gazdálkodás helyett munkásokká váljanak. Továbbá a háztartási regisztrációs rendszer miatt, még ha egy Henanban élő lakos 20 éve Pekingben él is, gyermekei számára nehéz ott tanulni, kivéve, ha magas rangú köztisztviselők vagy értelmiségiek. Ezért a pekingi, sanghaji és sencseni vendégmunkások gyermekei gyakran szülővárosukban maradnak, elszakítva szüleiktől. Ez hatékonyan ellenőrzi a városi lakosságot, és megakadályozza, hogy Újdelhihez hasonlóan túlzsúfoltakká váljanak.

Hasonló helyzetek fordulnak elő más tartományokban is. Például Sanhszi és Belső-Mongólia bányászati tartományok, de erőforrásaikat Peking és Sanghaj építésére használták fel, így a helyi lakosoknak a szennyezésen kívül kevés hasznuk származott belőle. Az olajban és gázban gazdag Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen a földgáz ára régóta magasabb, mint Sanghajban, mivel a keleti régióban a gáz élvez prioritást. Ezekből a régiókból származó emberek, például a Henanból származók, a háztartási regisztrációjuk (hukou) alapján diszkriminációval szembesülnek az egyetemi felvételi vizsgákra való jelentkezéskor a pekingi és sanghaji lakosokhoz képest.

Ezenkívül Kínában szigorú etnikai diszkriminációs politika van érvényben. Ha ujgur vagy tibeti vagy, a rendőrség akár ötször is zaklathat egy pekingi szállodában egy éjszakánként, ami szinte lehetetlenné teszi az útlevél megszerzését. Míg a mongolokat nem zaklatja a rendőrség, a tanárok megbüntetik őket, ha az iskolában az anyanyelvükön beszélnek. Egyes cégek kifejezetten megtagadják a mongolok alkalmazását. Egyébként nem csak az etnikai kisebbségekről van szó; még azokat a kínai anyanyelvűeket is büntetik, akik kantoniul (a klasszikus hongkongi filmekben használt nyelv) vagy wuul (sanghaji dialektus) beszélnek mandarin helyett az iskolában. A kisebbségi nyelvek használata a közösségi médiában Kínában könnyen nyomozáshoz vezethet.

Kínának valóban viszonylag tiszta városai vannak, mivel a globalizáció előnyeit élvezte a külföldi befektetések vonzása révén a preferenciális politikák révén. Ezt nem tagadom, de fontos megjegyezni, hogy a kínai nép viseli a költségeket. Bár Shanxi és Henan gyermekei végül profitáltak a tömegből, tiszta városokat építve a Peking és Sanghaj kiszolgálásából származó bevételekből, Henan talaját súlyosan szennyezte a műtrágya, és Shanxi talaja annyira nehézfémekkel szennyezett volt, hogy a pekingi tisztviselők, akik ezeket a területeket látogatták, féltek helyi vizet inni, és ehelyett importált ásványvizet hoztak magukkal.

Egyszerűen fogalmazva, a kínai kormány nem egy 1984-es stílusú disztópikus társadalom, hanem egy bürokratikus kapitalista állam, amelyet bürokraták irányítanak. A kulturális forradalom után az országot az értelmiségi osztály technokratái irányították, mint például Teng Hsziao-ping, Jiang Zemin és Hu Csin-tao. Ezek az egyének a bürokratikus kapitalizmust és saját tervezésüket használták fel Kína gazdasági csodájának megteremtésére, hasonlóan Pak Csung-hee "Csoda a Han folyón" című dél-koreai művéhez. A magánvállalkozók nagy hatalommal bírtak, de a császár egyetlen szava elpusztíthatta családjukat és családjaikat. Ezek az egyének gonoszak és elvetemültek voltak, de magasan képzett bürokraták voltak, akik széleskörű tapasztalattal rendelkeztek a gazdasági és ipari tervezésben. Mostanra azonban a "Vörös Arisztokrácia" váltotta fel őket, amelyet Hszi Csin-ping, Mao Ce-tung generációjának alapító vezetőinek gyermekei képviseltek. Mivel Hszi Csin-ping nem fejezte be a középiskolát a kulturális forradalom alatt, technikailag csak általános iskolai végzettséggel rendelkezik. Következésképpen Kína gazdaságpolitikáját az elmúlt évtizedben számos baklövés sújtotta.

Továbbá az utóbbi években egyre súlyosabbá vált a kínai infrastruktúra-tervezés és -kivitelezés területén tapasztalható bérhátralékok problémája. Látta már ezeket a gyönyörű városokat? A cégek, amelyek építették őket, valószínűleg csődbe mentek, a tulajdonosok pedig valószínűleg öngyilkosságot követtek el.

Szerintem manapság a külföldi országok megértésének legnagyobb nehézsége az, hogy az emberek hajlamosak csak azzal törődni, ami igazán érdekli őket.

Például, amikor a Nyugat leleplezte Kína ujgur koncentrációs táborait, leginkább amiatt aggódtak, hogy a kínai kormány arra kényszeríti az ujgurokat, hogy gyapotszedésre kényszerítse őket, mivel ez összhangban volt a polgárháború előtti rabszolgaságról alkotott felfogásukkal. Nem fordítottak figyelmet a súlyosabb nemi erőszakra és kulturális népirtásra.

Amikor az indiaiak Kínába látogatnak, leginkább a tehéntrágya és az utcán élő állatok aggasztják őket. Ezért csodálják Kína tisztaságát. Az indiaiak azonban, mivel nincs tapasztalatuk a központosított rendszerben való élettel, gyakran nem értékelik azt az árat, amelyet ezeknek a tiszta városoknak az eléréséért fizetnek.

Amikor az amerikaiak Kínába jönnek, leginkább a bevándorlás és a kábítószer-problémák aggasztják őket, ezért meglepődnének, ha nem látnának drogfüggőket vagy hajléktalanokat az utcákon fekszenek. Azt azonban nem tudhatnák, hogy a koldusokat a rendőrség elviszi és a külvárosokba küldi központi fogvatartásra.

Nincsenek csodák a világon. Ha olyan kormányt szeretnél, amely elismeri a magánterületeket és viszonylagosan tiszteletben tartja az egyéni jogokat, el kell fogadnod, hogy nem tudja lerombolni a belvárosi nyomornegyedeket. Ha hatékony központi kormányzatot akarsz, el kell fogadnod annak lehetőségét, hogy az egyik nap jó állást ad, a következőn pedig elveszi, vagy akár megtiltja a gyermekeidnek, hogy az anyanyelvükön beszéljenek.