Beszéltem nemrég egy (nagyon) fiatalemberrel, akinek egy sikeres egyszemélyes informatikai vállalkozása van. Fiatal kora ellenére közel több tízmilliós megtakarításnak keresett helyet, ez az elmúlt bő egy év megtakarítása. (Persze az üzlet várhatóan nem fog ilyen jól menni az idők végéig, de potenciál azért látszólag van benne.)
A pénzügyi kockázatoktól nem félt, szívesen tette volna részvényekbe is a teljes összeget.
Közben beszélgettünk arról, hogy miért nem fejleszti a cégét. A termékeire van kereslet, nagyon szépen hoznak a programjai, csak egyedül már nem tud több munkát felvállalni. Azt mondta, azért nem fejleszt, mert fél, hogy belebukik, ha több embert felvesz, hogy azok csak viszik a pénzt és nem hozzák. Ha már nem egyedül van, irodát kell bérelnie és keletkezik sok kiadása, ami nem biztos, hogy megtérül és a többi kockázatos dolog.
Ezt az érvelést már nem először hallottam, de még mindig rácsodálkozom.
Sokan nem félnek attól, hogy akár a teljes pénzüket kockára tegyék a tőzsdén, ahol egy 20%-os tartós esés bármikor bekövetkezhet, főleg úgy, hogy egy nagyon hosszú és túl nagy emelkedés után vagyunk.
Ezzel szemben a saját vállalkozásukba, amihez értenek is (szemben a tőzsdével) és befolyásolni is tudják a folyamatokat (szemben a tőzsdével) már félnek befektetni, mert úgymond nagy a rizikó.
A fiatalembertől is megkérdeztem, hogy ha nem fél attól, hogy a pénzének mondjuk ötödét, a példa kedvéért tízmillió forintot bármikor elbukhatja a tőzsdén, akkor miért nem próbálja meg kockára tenni ugyanezt a tízmilliót inkább a saját vállalkozásában? Ha ekkora a kereslet a termékeire, elég valószínűtlen, hogy ráfizetne az emberek alkalmazására. De ha mégis ez történne, bármikor ki tud szállni a dologból, hiszen cégvezetőként a kezében tartja a folyamatokat.
Ha viszont bejön neki a kockáztatott tőke, akkor biztos, hogy többet hoz neki, mint a tőzsdei befektetés. (Mindez persze nem azt jelenti, hogy ne fektethetne be tőzsdére is.)
Ugyanígy, amikor a befektetéseidet diverzifikálod a kockázat alapján, nagyon fontos figyelembe venni a bevételi forrásaid kockázatát is. Ha például építőiparban dolgozol, ahol gyakran nem fizetnek ki cégeket, akkor ezt a portfólió kialakításánál érdemes figyelembe venned. Vagyis ne csak az eszközeid, hanem a forrásaid kockázatát is vedd figyelembe, ha a portfóliód kialakítását tervezed. Ha a bevételi forrásaid rizikósabbak az átlagnál, akkor inkább a pénzügyi eszközeidet az átlagosnál kevésbé rizikós dolgokba fektesd.
Ne várd a sült galambot!
Egy harmincas párral beszéltem pár hónapja, mindketten éppen munkanélküliek voltak. A srác profi szinten beszélt egy európai nyelvet (tolmács, szakfordító és minden hasonló, szerinte benne van a legjobb tízben ebből a nyelvből), valamint egy másik nyelvet is magas fokon beszél és angolból sem rossz.
Eddig egy cégnél volt alkalmazásban, de szintén alkalmazottként előtte már tartott nyelvoktatást cégeknél, tolmácsolt nagykövetségeknek, fordított vállalkozásoknak és nagyjából már mindent csinált, amit egy ilyen magas szintű nyelvtudással csinálni lehet.
Immár nyolc hónapja várta, hogy megint felvegyék valahová 220 ezer nettóért (ennyit kapott az utolsó helyen).
Két dolgot kérdeztem tőle: miért akar mindenáron alkalmazott lenni és addig is miért nem csinál valamit, hogy pénzt kereshessen?
Idejébe belefér, VOIP-pal pedig (szinte) ingyen tud telefonálni, miért nem hív fel cégeket és ajánlja magát és a tudását? Céges nyelvoktatást, fordítást, tolmácsolást és minden egyebet, amit eddig is csinált.
Ha tudott más nevében, alkalmazottként céges oktatásokat tartani, akkor miért ne lenne képes saját magának is, négyszer annyi pénzért?
Ha tudott szakfordításokat végezni másnak, miért ne tudna saját magának is?
Azt javasoltam neki, hogy először hívja az adott nyelvterületről érkezett itthoni cégeket (például német esetében Bosch, Siemens és a többi, van egy pár német multi idehaza), majd az exporttal, vagy importtal foglalkozó cégeket, meg azokat, akik biztos nem vennének fel egy állandó mondjuk francia vagy portugál tolmácsot, de évente pár hétig kellene nekik valaki külsős, ha látogató jön, vagy kiállításon kell tolmácsolni, esetleg van fordítani való. (Sok cég az itteni gyárából látja el egész Európát, nekik biztos vannak ilyen időszaki munkáik.)
Aztán a nagykövetségek (például franciával a francia, a belga, a svájci, a marokkói és a többi nagykövetség). De még a 10 fős kft-knek is lehet olyan használati útmutatója, vagy akármilyen dokumentuma, amit le kell fordítani.
Megkérdeztem, hogy szerinte 100 telefonból találna-e egy munkát? Azt mondta, biztos. Mennyit keresne egy ilyen kapcsolaton egy év alatt? 500 ezerre tippelt.
Ezután megkérdeztem, hogy ha én fizetnék neki minden egyes telefonhívásért 5 ezer forintot, akár sikerül üzletet kötni nekem, akár elküldik melegebb éghajlatra, elvállalná-e a munkát? Hogy a csodába ne, egy hívás maximum három perc. Ki ne akarna keresni óránként 30-40 ezer forintot?
Már csak egy kérdésem maradt: ha nekem megtenné, magának miért nem teszi meg? Ideje van, veszteni semmit nem veszít vele, hívható cégek listáját meg talál bőven az interneten. Ha 100 hívásból csak egy találat van, minden egyes híváson keres ötezer forintot, akkor is, ha éppen elküldik a sunyiba és akkor is, ha sikerül munkát találni.
Röviden összefoglalva: te se várd a sült galambot, amíg nem találsz munkát, nyugodtan próbáld meg eladni magad. Sokkal többet tudsz így keresni, mint alkalmazottként, ha mégsem, akkor sem vesztesz semmit. A vállalkozóit meg ráérsz kiváltani akkor, ha már számláznod kell majd.
Tanulj tovább!
Egy villamosmérnök fia elment villanyszerelőnek, mert ő ugyan nem akart tanulni még feleslegesen öt évet. Úgy látszott, be is jött neki, mert 21 évesen már egy nagy gyár vezető villanyszerelője volt, nettó 140 ezer forintért, miközben a volt osztálytársai éppen az egyetemen kínozták magukat a vizsgákkal.
Ebbe a hibába én is beleestem. 19 évesen a technikusi vizsga után megkérdeztem, hogy a főiskolát végzettek mennyivel keresnek többet a technikusoknál. Mai értéken talán havi húszezerrel kaptak többet. Na, annyiért nem szívatom magam 4 évig a főiskolán, gondoltam.
Egy dologra nem gondoltam akkor sem én, sem ez a fiatal srác: hogy ez csak a pályakezdők fizetése. Ő már most nagyjából elért a szakmájának a fizetési csúcsára, míg egy egyetemet végzett villamosmérnök 35-45 évesen akár félmilliót is gond nélkül meg fog keresni. Vagyis a fizetési olló gyorsan szét fog nyílni a következő egy évtizedben.
Ezen kívül én még nem láttam villanyszerelőt az irodai szinten. (Maximum neoncsövet cserélni.) Márpedig pénzt keresni ott lehet és nem a gyártósor mellett. Ha elhiszed azt az ország vezetőinek, hogy milyen jó gyári munkásnak lenni és több kétkezi munkásra van szüksége az országnak, akkor gondolkodjál el azon, hogy ők a saját gyerekeiket miért nem adták be a helyi gumigyárba a szalag mellé 17 évesen? Helyette a legmenőbb egyetemekre járatják őket idehaza és külföldön...
Úgyhogy megéri az erőfeszítés, tanulj tovább, mert az a magasabb fizetés kulcsa. Kétkezi munkásnak az egész világon rossz lenni, bárki bármit is mond.
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon.
Kétkezi munkásnak lenni igencsak kifizetődő. Manapság iszonyat hiány van a megbízható "kétkezi munkás" szakemberekből, mint vízvezetékszerelő, kazán-szerelő, de akár autószerelőből is. Nem egy ilyen kisiparost láttam komplett vállalkozást építeni, és 35 éves korára 10 fős saját céget futtatni. Mert a jó szaki ahhoz is ért, hogy felvegyen/kiképezzen jó szakikat, akik aztán neki dolgoznak.
Mert az igazán nagy pénz abban van, hogy sok-sok "rabszolga" többet termel neked, mint amennyibe kerül. Nem sok változott az ókor óta.
Nem kétkezi munkásnak jó lenni, mert annak szívás. Kétkezi munkásokat alkalmazó vállalkozónak jó lenni. Meg gyári munkásokat alkalmazó gyárosnak jó lenni.
Azért a 100 hívásnál ne feledkezzünk meg arról, hogy ha végre megvan az egy sikeres hívás, akkor még a melót is el kell végezni utána (a 100 híváson felül). Szerintem ez nem elhanyagolható apróság.
Nyilván, de arról se feledkezzünk meg, hogy utána egy ilyen kapcsolatból éveken át lehet profitálni, sőt hozhat újabb kuncsaftokat is.
Meg a srácnak nem az időfaktor volt a szűk keresztmetszet (nem volt ideje több munkát bevállalni), hanem az, hogy semmi munkája nem volt. Így bőven belefért mondjuk a bevállalt tanfolyam megtartása a tengernyi idejébe.
Hatalmas a cikk, gratula!
Nekem a párom fordítóként dolgozik. Azzal kezdte, hogy a lap.hu-n megnézte milyen fordítóirodák vannak, és írt mindegyiknek, elküldte a CV-jét stb. Volt aki évekkel később jelzett vissza, de ma már szinte az összes nagyobb fordítóirodával kapcsolatban van. Nem nagy dolog ez. Ha annyira jó a srác, kap próbfordítást, és máris kap melót. 🙂
Ha meg a munkát adó cégeknek küldte volna el az önéletrajzát, vagy a saját céges bemutatkozását közvetlenül, akkor a fordítóiroda nem venné le a munkáért kapott pénz kétharmadát...
@Kiszamolo Szerintem ez nem ilyen egyszerű. Sokan inkább választják a drágább, ismert fordítóirodát, mint egy olcsóbb, de névtelen egyéni fordítót. Nagy ereje van a márkaépítésnek. Azért reklámoznak annyit a cégek, mert ismert, bejáratott márkákat magasabb áron lehet eladni.
És ahogy írták korábban is, egyéni vállalkozóként magunknak kell találni ügyfeleket, ami idő és pénz, alkalmazottként pedig a cég hozza a megrendeléseket. Persze mindkettőnek vannak előnyei-hátrányai.
Nagyon jó a cikk.
A saját cég igen gyorsan több bevételt hoz, mint az alkalmazotti lét.
A töprengő IT cégtulaj nem véletlenül csinál meg minden melót saját maga.
Persze van, ahol érdemes felvenni valakit, hogy dolgozzon neki, de ez egy nagyon komoly költség IT szakmában. Az említett évi 50M igen könnyen elmehet, ha felvesz pár embert.
Azt is mérlegelnie kell, hogy lesz-e több bevétele abból, ha dolgozik más is a cégnél, illetve megéri-e neki.
A részleteket nem ismerem, de nagyon sok olyan cég van, ami nagyon jól elmegy, amíg a tulaj dolgozik és legfeljebb a szolgáltatásokat veszi meg a cég, amire szüksége van, pl. könyvelés, javítgatások, stb. Igazi alkalmazottra azonban nincsen szükség. Ha mégis kell extra kapacitás, akkor be lehet vonni egy szerződéses emberkét pl. pár hónapra, de alkalmazott az nem kell.
Mivel a cég szűk keresztmetszete az, hogy nem tud elég programot írni,nyilván előrébb lenne, ha a rutinmunkát valakikkel megcsináltatná.
50mio megtakaritas sw bizniszbol, gratula a sracnak! De abban igaza van, hogy az IT olyan mint a tavaszi szel. Alkalmazottakkal es tulduzzasztott ceggel, lehet akar tobb is a riziko/bukta mint 10mio/20%. Bar a gondolatmenettel egyetertek.
A ketkezi munkas peldad megfogalmazasaval nem ertek egyet. Nem az irodan lehet penzt keresni. Ott lehet jol penzt keresni ahol a munkad "valamilyen hozzaadott erteket" kepvisel a piacon levo egyeb szereplokhoz kepest. Ha villanyszerelo vagy, egy a 1000bol, akkor minimalber. De ugyanez ha irodan vagy, ha egy vagy az ezerbol akkor minimalber. Ha villanyszerelo vagy egy norveg olajfurotornyon, akkor kis tulzassal 5-10 ev alatt nyugdijjba mentel. Egy szimpla villanymernok se fog tobbet keresni idovel mint egy pincer, ha nem specializalodik.
Amugy egyetertek, tanulni es vmi specialitast keresni!
Nem az irodán, hanem az irodai szinten, középvezetőként, meg mérnökként.
Ha úgy tetszik,fehérgallérosok és kékgallérosok felosztás.
"Nem kétkezi munkásnak jó lenni, mert annak szívás. Kétkezi munkásokat alkalmazó vállalkozónak jó lenni. Meg gyári munkásokat alkalmazó gyárosnak jó lenni."
A jo lenni megfogalmazas itt szigoruan penzugyi vonalon ertendo, gondolom. Ezeknel a "munkaknal" ugyanis elojon mar a szemelyiseg kerdese, hogy ki alkalmas erre es neki ez mennyi stresszel, ergo eletminoseg rombolo tenyezovel jar. Ha jar. Es itt vannak olyan tenyezok, amik nem megtanulhatoak. Ha valaki foglalkoztatott mar embereket, volt mar fonok kisebb/nagyobb csoporttal es kerult mar valoban donteshozoi pozicioba, az erti mirol beszelek.
En pl. k. nem akarok munkasokat foglalkoztato gyartulajdonos lenni, legfokepp NEM Mo.-on, de pont ennyire nem akarok lenni ketkezi munkas sem.
Magyarul, a tanulashoz, celtudatossaghoz kell egy szemelyisegismeret is. A penz mellett onmagunk pozicionalasa a vilagba is fontos, eletminosegi tenyezo!
Ez most nagyon betalált.
Éppen ma beszélgettük a kolléganőmmel, akivel magánpraxisban vagyunk együtt 2-3 délután egy héten, hogy miért is nem csináljuk ezt főállásban? Gyógypedagógusok vagyunk mindketten, közalkalmazottak, és munkaidő csináljuk ezt az egyéni fejlesztést gyerekeknek. Hihetetlen igény van rá, rendesen várólistánk van.
Igazából azt hiszem az önbizalom hiányzik hozzá, hogy meg tudnánk csinálni.
*munkaidő után (az "után" lemaradt a mondatban)
Értékalapú termelésre alapozod az elveid.
Az informatikus fiatalemberről írtakkal nem feltétlen értek egyet, mégpedig a költségek miatt. Nyilván hasonló kaliberű munkatársra lenne szüksége, akinek a bérköltsége havi 458.500 Ft bérnél 899.500 forint (forrás: Online Bérkalkulátor 2014). IT szakmában ez nem ritka bér, viszont ha a srác bevállalja, akkor nem csak 10 milliót kockáztat, hanem többet. Az is kérdés, mennyi idő alatt és hogyan jött össze az 50 milliója. 2-3-4 év alatt? Számláz? Nem számláz? Mennyiről adózott? Csökken a bevétel ha kifehéredik? Nem tudom mivel foglalkozik pontosan, de jóval több mint 10 milliót kellene kerestetnie évente az egyetlen alkalmazottjával, hogy megérje. Így is veszettül meggazdagszik, ha okos 40 éves korára lesz 3-400 milliója...
"okoska"
Ideje lépni:) Közalkalmazottként keresel 80-90 ezer nettót kb., ennyi tuti megvan mellé a túlmunkából is. Hát még ha teljes munkaidőben csinálnád... Hajrá:)
tetszik a cikk, es most nem is "miert nem"-kedem egyet, amolyan jo magyarosan.
fiatal sracnak gratula, de en megertem a felelmeit. az a 10 millio amit _akar_ el is bukhatna a rv-piacon (miert tenne, nem muszaj eladni egy reszvenyt ha csökken 20%-ot) ez csak egy lehetöseg. a 10 milliobol meg 1, de max ket alkalmazott jön ki egy evre. ha gyorsan be is tanulnak, es mas költseggel nem is szamolunk (pedig lesz) akkor lesz egy idöszak, amit csak a vegen fog latni, hogy akkor megerte-e.
ennek ellenere bele kene vagnia. en pl nem tudnek, de en 50 misit sem tudok egy ev alatt felretenni.
Megértem az IT-s srác aggodalmást. Ne feledjük Mo.-on vagyunk...
Több történetet is hallottam, hogy szakmájukban sikeres majd azt vállalkozásként -alkalmazotakkal tovább működtető embereket saját alkalmazottaik loptak szét.
- ügyfelek elcsábítása majd a főnök eszközeivel feketén kiszolgálása
- cég tulajdon szétlopása, saját használatra fordítása (fusi)
IT cégnél így még simán a szellemi tulajdon is lopható. Ha a srác nem jó vezető és nem tudja kordában tartani-irányítani az embereit akkor a fentiekre hatványozottan nagyobb az esély. Nem mondom, hogy minden alkalmazott ilyen, de nézzünk szét egy kicsit sajnos reális esélye megvan...
Ami a villanyszerelőt illeti, mi akadályozza meg abban, hogy munka mellett levelezőn elvégezze a villamosmérnökit? Mert ez esetben szép előnnyel fog indulni a friss diplomás villamosmérnökökkel szemben, hiszen olyan szakmai tapasztalatot is felmutathat, amit ők soha nem fognak.
Mi akadályozza meg? Semmi. Majd ő is a harmincas éveiben fog család mellett egyetemekre járni, mint én.
Pedig most jobb lenne.
Ami az infós srácot illeti, miért gondolod azt, hogy ha ért a szakmájához és el is tudja adni magát, akkor vezetőként is megállná a helyét. Ém például a saját skilljeim ismeretében inkább befektetném az 50 milliót, viszont nyilván csak töredékét részvénybe, és tovább gyűjteném. Pont ő az, akinek van lehetősége összeszedni akkora vagyont, hogy később annak a kamataiból élhessen, miért kellene alkalmazottakkal foglalkoznia, ha feltételezhetően inkább fejleszteni szeret?
Ugyanez a fordítónál, attól hogy jó munkát tud végezni, még nem biztos, hogy el tudná adni magát. Eleve, ha állást ilyen nehezen talál, akkor miért találna könnyebben szerződéses munkákat, miközben utóbbi azért jóval kompetitívebb piac a munkaerőpiacnál.
Attól hogy valaki jó szakember még nem lesz jó vállalkozó.
De meg tudja tanulni.
Ami a kétkezi munkát illeti, egyszer volt, hogy felszálltam Győrben a Münchenből Budapestre tartó railjetre, mivel csak ott volt hely, ezért leültem egy illuminált állapotban lévő huszonéves srác mellé. Közlékeny kedvében volt, és elmesélte mi a munkája. Valami nagy méretű ipari hűtőberendezéseket javított, ezért volt épp Münchenben, egyébként rengeteg helyre hívják Európában, van ahová vonattal, van ahová repülővel jár. Ezt a szakmát nem iskolában tanították neki, hanem volt egy haverja, aki egyszer elhívta melózni, és ott megtanulta mit hogyan kell.
Nyilván ebben benne van, hogy egész heteket van távol időnként, viszont mint kiderült, kb. annyit keres egy hónapban, mint én egy évben. A munkát nem ő szerzi magának természetesen.
Nagyon jo poszt! Gratulalok!
a fiatal IT srac peldajahoz hozzaszolva: a penzet befeketetne, es vallalja a kockazatot,nem gond, ha bebukja a 20%-at... viszont embert nem akar felvenni cege bovitesehez, akkor szerintem itt a hatterben az lehet, hogy nem bizik az emberekben. Velheten mindent o maga akar csinalni es nem tudja elkepzelni, hogy masok is kepesek arra, amire o. 🙂
fizetes, draga munkatars...szerintem ez csak egy mondvacsinalt erv.
Igen, sajnos egy komoly cég nem fog egy jött-mentel fordítatni. Fontosak a referenciák, hogy elhigyjék le tudod fordítani az adott típusú szöveget. Másrészről kell lektorálni, és vannak olyan szövegek amik 2-3 lektoron is átmennek, pl orvosi zárójelentések, vagy orvosi gépek leírásai. Ilyen esetben a fordítót a félrefordításért felelősség is terheli... Szóval nem olyan egyszerű ez mint ahogy elsőre tűnik! Persze csináltam neki egy honlapot, onnan is esik be néhány fordítás, de nem számottevő, és persze nem komolyak.
De a programozó srácnak besegítenék. 🙂
Minek iroda, a másik programozó akivel együtt dolgozik nem tud otthonról dolgozni? 🙂
OFF: Ha én éves szinten 50 millát félre tudnék tenni a jelenlegi munkámmal, akkor 10 év múlva lenne minimum 300.000 millió Ft megtakarításom (ha beleszámoljuk, hogy az elkövetkezendő 10 évben ugyanennyit félre tudnék tenni, de veszek ezt-azt, bukok a tőzsdén stb.). Magyarul: mi van? Eszméletlen sok pénzem lenne úgy, hogy én dolgoztam meg érte. Persze értem a cikk lényegét, de biztos nem vennék fel alkalmazottat (munkaerő-kölcsönző, -közvetító cégnél dolgozom, ismerem az emberek mentalitását, munkához való hozzáállását). A probléma ott kezdődik, hogy releváns szakmai tapasztalattal rendelkező mérnököket, akik beszélnek idegen nyelvet, szinte alig lehet találni. Akinek meg van tapasztalata, nyelvtudása (elég lenne egy tárgyalóképes angol), annak a bérigénye pedig br. 400.000-tól kezdődik. Tegyük fel, megvan az emberünk. Mire önjáró lesz, addig el kell telnie min. 1 évnek! Folyt. köv.
Magyarul 1 évig csak viszi a pénzt úgy, hogy a tulajdonos energiáját is nagy mértékben leköti. Ráadásul mi a garancia arra, hogy ha női alkalmazott, akkor nem megy el szülni, ha férfi, akkor nem lép le 1 év után (másik városba házasodik, elköltözik; kap másik ajánlatot, átcsábítja a konkurencia; nem elégíti ki amit csinál és simán felmond)? Semmi. Jelenleg egy alkalmazottat felvenni felelős pozícióba rengeteg kockázattal jár és kb. 50% esély van rá, hogy be is válik majd. Azaz vagy bejön, vagy nem... Nem véletlenül szerveznek a cégek már szinte bármilyen irodai munkára 2-3 körös interjúkat. Higyjétek el, hogy nem kukacoskodnak, csak a fent említett kockázatokat szeretnék a minimálisra csökkenteni.
Egen, ez a klasszikus miért nem szabad csinálni valamit magyar hozzáállás.
Én már beszéltem olyan sráccal is, akinek szintén hasonló vállalkozása van, 20 alkalmazottal, negyven éves kora előtt már volt annyi pénze, hogy élete végéig csak akkor kell dolgoznia, ha kedve van hozzá.
"Ha elhiszed azt az ország vezetőinek, hogy milyen jó gyári munkásnak lenni és több kétkezi munkásra van szüksége az országnak, akkor gondolkodjál el azon, hogy ők a saját gyerekeiket miért nem adták be a helyi gumigyárba a szalag mellé 17 évesen? Helyette a legmenőbb egyetemekre járatják őket idehaza és külföldön…"
Uhh ez nagyon betalált, nem is tudja egyik sem hitelesen előadni az "európa termelési központja leszünk" baromságot. A "csak a kétkezi munka az igazi munka" az ő szájukból ugyanúgy furcsán hangzik mint a pofátlanul gazdag zsigamarcell "meg lehet élni negyvenhétezerből" és a pintér sanya "csak kecskét kell tartani emellé" kijelentései. Mert ugye ők is így csinálják. 🙂
35 évesen 50 millió? Ha 15 aktív évet számolok, akkor kb. 3 - 3.5 millió nyereséget ért el évente ez a srác, ami előtt kalapot le! 🙂
Ugyanakkor egyetértek vele, hogy alkalmazottakkal sok olyan költség, és kockázat is felmerül, ami most nincs. Pl. rossz minőségű munkát ad ki a kezéből, rossz kommunikációval rontja a kapcsolatot, céges információt szivárogtat felelőtlenségből, stb.
Ha ezt a pénzt, és a tovább évi 3 millió forintot befekteti évi inflációt 2%-al meghaladó kötvényalapokba, akkor kb. 10 év múlva 89 millió körüli vagyona lesz. (Inflációt figyelmen kívül hagytam, felteszem az éves nyeresége is indexálódik a szolgáltatásokra vonatkozó inflációval, illetve a kötvényalapok hozamát csökkentettem az inflációval.)
Ergo, 45 évesen nyugdíjba vonulhat ha akar, és a felhalmozott vagyonából kényelmesen élhet. Inkább ez, mint a kétoldali infarktus az inkompetens alkalmazottak miatt.:-)
Nem 35 évesen, huszonpár évesen.
"De meg tudja tanulni."
Vagy nem. Úgy bemutatnám neked ilyenkor apósomat, aki tényleg kiváló mérnök de... Vagy sógornőmet, aki kiváló koponya, csak hát... Aztán nekik mond, hogy vállalkozzanak, adják el magukat. Mert igen, képességeket lehet fejleszteni, de azért 180 fokban nem lehet kialakult személyiségből más embert formálni.
"Mi akadályozza meg? Semmi. Majd ő is a harmincas éveiben fog család mellett egyetemekre járni, mint én."
És nézz meg egy átlagos nappali pénzügyes közgazdász hallgatót, hogy mennyire motivált, mennyire érdekli, mennyire érti, és mennyire alkalmazza legalább saját pénzügyeiben tudatosan. Teljesen más a motivációja annak, aki már tudja, mit akar, mert látott már olyan jellegű munkahelyet. Na meg amit egyetemen tanítanak elméletet, annak nagyobb része olyan 10 év karrierépítés után jön el, de addigra a többség már elfelejti.
Na de ennek a srácnak így is lesz 40 éves kora előtt annyi pénze, hogy ne kelljen többet dolgozni, de ha motivált, akkor úgyis fog, miért bajlódna alkalmazottakkal?
Az IT emberke agyába nem látok bele, de ez kábé nála olyan ugrás, hogy egy tanárból iskolaigazgató, egy focistából edző, vagy egy színészből rendező lesz. A kívül álló szemében egyenes következménye a dolgoknak, de az új szerepkör teljesen más típusú mentalitást és egyéniséget hordoz magában, valószínűleg ez látja a programozó is, ettől tartva nem vesz föl maga melle még egy társat. Nekem is volt már olyan kalandom, hogy mire elmagyaráztam, megértettem mással a problémámat, az csak az én időmből vett el hosszú órákat, és addig százszor jobban meg tudtam volna csinálni. Nem hiszem, hogy magyar mentalitás lenne ez, mert kismillió freelancer dolgozik a világban, és gondolom ők azért csinálják ezt, mert ez nekik így jó. Fogadjuk már el, hogy nem mindenki alkalmas cégvezetőnek.
Kiszámoló, én nagyon tisztellek, de szerintem túlértékeled a pénz jelentőségét. Odáig kikezdhetetlen a logikád, hogy amilyen hamar lehet meg kell alapozni az anyagi biztonságot, de utána?
Ha van 50 millió forintom, ami hoz évente 1 - 2.5 millió forint hozamot, és mellette fut egy vállalkozásom, amiben jól érzem magam ÉS megtermel 3 millió éves nyereséget, akkor miért akarjak kilépni a komfortzónámból? Ne haragudj, de engem nem boldogítana még 200 millió forint, amikor megvan a kényelmes, és biztonságos életem, és azzal foglalkozom amit szeretek.
Kicsit azt érzem átmentél Dagobert bácsiba, aki a pénz szeretete miatt gyűjti a vagyont, és nem azért mert fel akarja használni valamilyen értelmes célra. 🙂
@Kiszamolo: Nem azt mondtam, hogy ne tegye, hanem azt, hogy számoljon ezekkel a kockázatokkal 🙂 Egy alkalmazottat felvenni legalább akkora rizikó (ha nem nagyobb), mint tőzsdézni. Én a helyében egy pályakezdőt vennék fel, aki, ahogy írtad is, a rutinmunkákat csinálná folyamatosan és mellette kitanulná a (nyilván) speciális tudást igénylő feladatokat.
Ja, ezt kifelejtettem az előző kommentből.
Ha évente megtermel 50 millió megtakarítást a cége, akkor igazából 3 év múlva elmehetne nyugdíjba. 200 millió forinttal simán tud magának egy kényelmes havi 350 - 500 ezer forintos nettó "fizetést" biztosítani, és még a tőkéjét sem éli fel. És onnantól ő lehet a magyar Mr. Moneymustache... 😀
@hunt3r: azert örülök, hogy igy a negyedik kommentedre sikerült megerteni, hogy 1 ev alatt jött össze az 50 misi, nem 15 ev alatt 🙂
Nem értem, komolyan... "Miért akarjon kilépni a komfortzónájából"? Azért, mert ez az összeg megélhetésre elég lehet, HA megvan az ingatlan, HA megvan a gyerek(ek) taníttatására a pénz, HA nem jön közbe egy átlagosan súlyos betegség, ami elviszi a tőke felét, azért.
Meg azért, mert az ember a komfortzónáját tágítva fejlődik.
Meg azért, mert az ember fejleszteni akarja a képességeit, ez annyira alapvető...
Nem tudom, nem akarom elfogadni, hogy normálisnak tekinthető, hogy valaki huszon-harminc évesen nem kééépes elsajátítani plusz készségeket, fejleszteni magát másik irányba a munka keretében, mert "nem ilyen egyéééééniség". Bocs, de az egyéniség és a lusta kényelem luxusa vajmi kevés embernek adatik meg, s az ő érdeküket is csak a legritkább esetben szolgálja.
milyen feri?
Lassan kapcsolt ki a write-only mód... 🙂
Szerintem annyira science-fiction volt ez az én alkalmazotti eszemnek, hogy nem akart beépülni a szinapszisokba. 😀
@hunt3r: no offense 😉 erthetö...
@garbo
De miért kellene feltétlenül vezetői irányba indulnia? Miért ne fejlődhetne tovább a szakmájában, így az egyre többet kérve a munkájáért? Nem értem ezt a vezetői kultuszt, egy jó szakembernek nem feltétlenül az az álma, hogy egyszer vezető lehessen. Ismerek olyan embert, aki Németországban dolgozik programozóként, felajánlották neki a vezetői pozíciót, ami kb. 20%-al magasabb bérrel járt volna (itthon hasonló ugrás duplázná a fizetést), cserébe kevesebb fejlesztői munka, több emberekkel foglalkozás, ezért inkább úgy döntött, neki ez nem kell. Anélkül is tanul új dolgokat, sőt, így olyanokat, amik érdeklik is.
Garbo:
Én téged nem értelek... nem arról beszéltem, hogy ne tanuljon új dolgokat, sem arról, hogy ne fejlődjön. Arról beszélek, hogy ha van 200 millió megtakarítása, akkor foglalkozzon azzal amit szeret. Ha ez történetesen az IT, akkor írjon programokat még 30 évig, és ha ő úgy érzi kényelmesen magát, akkor tegye ezt egyedül, alkalmazottak nélkül. De nehogy már azért kelljen neki alkalmazottakat felvennie, mert 1, így fejlődik a vezetői képessége (brr... ez olyan multi HR-s duma) 2, még több pénzt keressen, mert hátha lesz egy agyérgörcse, amit csak 100 millió forintból lehet meggyógyítani.
Ha nekem lenne 200 millióm, akkor vennék egy kis családi házat, fenntartanék egy autót, és nyugodtan, normális körülmények között felnevelném a gyerekemet. És mellette foglalkoznék olyan dolgokkal, amik igazán érdekelnek... és egy percig nem stresszelnék, hogy lehetne 300 millióm is, ha...
Egyetértek azokkal, akik szerint az IT srácnak nincs szükséges tovább optimalizálni a dolgait. Szerintem neki ez így optimális, és így élvezi igazán. Elmolyol a dolgaival, jó áron eladja, és kész.
A pénzt tegye akárhova, de ne bízza ügynökre, az is rendben van.
A jó Isten kevés embernek ad mindenhez tehetséget és szerencsét. Van top matematikus ismerősöm, aki, miután multi biztosítónál extrém kiemelték, alig várta, hogy visszakerüljön a számaihoz és képleteihez, mert nem szeretett beosztottakkal bánni, konfliktust kezelni. Néhány év kitérő után végre megint élvezi a munkáját.
Szóval, a jó az jó, a további optimalizálás egy szint felett már nem éri meg.
Nem alkalmas bárki bármire. Ha meg is tudja tanulni, de a személyiségéhez nem illik, akkor nem fogja IGAZÁN jól csinálni, és rosszabbul is fogja magát érezni. A jó szakember nem feltétlen lesz jó vezető, és mire megtanulja esetleg több mint 10 millája bánja - (számok az előttem szólóknál)ráadásul lehet szeretni sem fogja. Láttam jó szakembereket manageri kinevezés után magukból kifordulni, kritikán alul teljesíteni.
Ugyanez az eladással: van akinek magától megy, van aki 10év után is a tankönyvi fordulatokkal szenved. Én is váltottam már "csak" pénzért (2x többre): beletanultam, tudtam csinálni, csak utáltam. Alkalmazottként könnybben tudtam lépni - az ITs srácnak kevésbé lenne lehetősége fájdalommentesen "visszacsinálni".
Persze ahol nincs komoly veszíteni való (fordítós, oktatós példa), szükség viszont van ott Neked van igazad. Csak nyerhet: minimum tapasztalatot határ a csillagos ég.
Én is átsiklottam azon hogy egy év alatt spórolt 50 milliót:) Le a kalappal előtte, szerintem révbe ért... Viszont a "ne várd a sült galambot" főhőse élhetetlennek tűnik. Tapasztalataim szerint kétféle ember van, az egyik aki megragadja a lehetőségeket, hallgat a jó tanácsra, a másiknak pedig hiába beszélsz. Bár lehet rá vetítem ki az egyik ismerősöm problémáit aki nagyon hasonló gonddal küzd és egyszerűen nem képes kihasználni a lehetőségeit. Van aki reménytelen.
Ez tipikus pénzügyes hozzáállás már ne haragudj! 1 informatikus 1 év alatt 10 milliót keres, akkor két informatikus 20-at. Sajnos a mérnöki világ nem így működik. Egy igazán tehetséges mérnök egyedül 3-5 közepesen tehetséges ember munkáját meg tudja csinálni (vagy akár még többet). A trükk az, hogy több réteget egyszerre átlát, mindent fejben tud tartani, nem kell technikai kérdésekben kommunikálnia, és egyedül tud dönteni. Kevesebb lesz a zsákutca, újratervezés is. A dolgok valahogy mágikusan klappolnak elsőre . Külső szemlélő észre sem veszi ezeket, csak amikor már nem így működnek a dolgok.
És akkor még ehhez jön hozzá, hogy egy ilyen személyiség nem biztos, hogy szeret másokat irányítani. Minek csináljon olyat, amit nem szeret, ha jól él abból, amit szeret?
A kétkezi (nem betanított) munkásnak is vannak ám előnyei.
- az említett korai kezdés. Diplomával kb 35 évesen kezd nyílni az olló. Egy jó szakmunkásnak addigra már megvan a lakás és a gyereket is rég bevállalhatta
- az összes jó szakmunkás jól keres, míg diplomásokból néhányan nagyon jól (fejlesztők, vezetők), a többi meg alig szakmunkás felett. A diplomás átlag 400e úgy jön ki, hogy egy keres 2M-et, másik 9 meg 200et
- könnyű külföldre menni dolgozni
- fix munkaidő. Nincs "beesett ez a project, mindenki túlórázik"
- sokkal mobilisabb. A gumigyár villanyszerelője másnap már dolgozhat kőolajfinomítóban. A gumiiparra szakosodott vegyészmérnökből nem lesz holnapra kőolajspecialista.
Én nem jobb-rosszabb választásnak nevezném ezt, hanem mint a részvény-állampapír döntés. Részvénnyel sokkal jobban lehet keresni, de bukni is.
IT-srác: azért a képességeket több irányba is lehet fejleszteni, nem csak a 'hogyan szopjunk Magyarorszagon egy többszemélyes vállalkozással' -irányba.
Van ismerősöm, aki pont ilyen programozó céget fejlesztett ki, mert másképp nem ment, egész jól is csinálja, de mindíg azon szomorkodik, hogy ő programozni szeret, de arra alig van már ideje a sok alkalmazott-szeretgetés, bürokrácia, szervezés egyebek miatt.
Ha keresel évi 50 millát, azt csinálod, amit szeretsz, szerintem fektesd be a pénzed bátran, és örülj. Fejleszd magad abban, amit szeretsz csinálni, az élvezetes és hasznos is.
Az, hogy keresett egyszer ennyit, az nem azt jelenti, hogy ez fenn is fog maradni örökre.
De az egészben nem az a lényeg, hogy ő és most mennyit keres, hanem az elv.
Mindig megszívom, ha konkrét számokat leírok, mert utána mindenki azon lovagol 80 hozzászóláson át, miközben a lényeg mindig elveszik. Ezután lehet, hogy csak olyat fogok írni, hogy sokat, meg nem keveset és akkor végre a fő gondolat lesz a téma.
Csak kívülről egyszerű azt javasolni, hogy vegyen fel alkalmazottat.
Nekem is több a munkám, mint amit el tudok végezni. Van egy korrekt bevételem, de több nem lesz, mert egy nap 24 órából áll.
Árat alig tudok emelni, mert van konkurencia is.
Próbáltam kiadni a munkát, de nagyon nem egyszerű.
Ha én elvállalok valamit, azért én vállalom a felelősséget, és nekem kell a hátam tartani, ha az alvállalkozó nem készül el időben vagy nem a tőlem megszokott minőséget produkálja.
És ez még az egyszerűbb eset, mert az alvállalkozó az adott munkára számláz nekem, nem kell neki havi bért adnom.
Elég sok emberrel próbálkoztam, mire találtam néhányat, aki jó. Rengeteg időmet elvitte tanítgatni, irányítani, ellenőrizni őket.
Ezért most az van, hogy akkor adom ki a bevált embereknek a munkát, ha olyan ügyféltől jön, akit nem akarok elveszíteni, de már évek óta nem keresek új ügyfeleket.
A kerdes az, hogy az IT-s srac kodolni akar vagy penzt keresni. Ha elkezd embereket felvenni es jol megy a ceg, akkor nagyon hamar o mar csak a cegvezetessel fog foglalkozni es nem a kodolassal. Ezt tobb ismerosomon is lattam, akik IT ceget alapitottak, volt olyan is, aki otthagyta es visszament szabaduszonak. Mar egy embernel is megjelenik a tobbletteher, ketszer annyi partnerrel kell targyalni a melokrol, kezelni kell, hogy mi van ha a masik ember szabadsagra megy, beteg lesz, stb. Egyedul lenni joval konnyebb es ha kodolni szeret valaki, akkor elvezetesebb is.
Forditos sztorihoz: Sok nagy ceg nem szereti sok szaz szabaduszo kontaktjat kezelni. Egyszerubb nekik ha egy nagy irodanak van meg a kontaktjuk, aztan az kuld embert, amikor kell. Igy szerintem nagy irodakon keresztul konnyebb munkat kapni, de ez persze nem azt jelenti, hogy nem erdemes egyedul probalkozni.
Teljesen igaza van a programozo kolleganak. Egymaga elkepeszto jol jovedelmez - evi 20+ milliojat belerakva par alkalmazott valoszinuleg tobbet termelne (a hatekonysag jelentos romlasa mellet), de megugrana a kockazat es o maga is kiesne a szakmabol (ebben az agazatban, ha nem veszel reszt aktivan a munkaban, 1-2 even belul teljesen kiesel belole).
Kb a nappaliban egy honap alatt tobbet keres, mint atlag mernok egy ev alatt az irodaban - feltetelezhetoen azt csinalva, amit szeret. Es ha szereti csinalni, ongyilkossag megbolygatni (fiatal eveiben legalabbis mindenkepp). Kiszamolo persze a penzt misztifikalja, hisz az a dolga (termeljen csak a melos), de azert ez nem mindig igy van.
Péter, köszi a biztatást!
Nagyon elkezdtem most ezen az önállósodáson agyalni, lehet érik egy pénzügyi tanácsadás az ügyben. 🙂
Annyit azért mondanék, hogy gyógypedagógusként szerencsére nem 90 nettót keresek, bár a 150 (most ennyi a nettóm az emelések után) sem valami nagy pénz. Egy jobb hónapban a magán is hoz ennyit...
Szisztok!
Az IT-s srácot ismerem és tudom mik a tervei. Nem azzal van a gond, hogy nem alkalmazna bárkit is, mert a végső célja egy Prezi típusú startup.(Vállalkozás alapjait tanulgatja) De mivel csak összeg lett elmondva nem láthatja senki mögötte mi a munka, így nehéz megítélni. Ha alkalmazottat veszel fel,annak munkát is kell adni,hogy a fizetését,járulékát kitermelje. Ha egy évben kereshetsz 50 milliót, nem biztos, hogy a következő évben is fogsz. Az egész egy nagy rizikó, lásd hol van pl. Angry Birds-ös Rovio. Egyszer bejött nekik, aztán váltottak az IT-ről a termékeladásra. Sok szerencse is kell az IT-ben. Gyorsan változik a piac és azt is nehéz követni.
De rengeteg olyat példát tudok,hogy egyszer bejött valakinek IT-ben, egy szoftver jól ment,de a következő szoftverek már nem lettek annyira népszerűek.
Ami pedig a komfortzónát illeti: a kedvenc fitness edzőm mindig elmondja, hogy aki nem lép ki a komfortzónájából, az nem fog fejlődni. Igaza van!
Csernus is ezt mondja amúgy, csak kevésbé szofisztikáltan! :))
Sport, pszichológia vagy pénzügyek - az elvek ugyanazok!!!
Kiszámoló:
"Az, hogy keresett egyszer ennyit, az nem azt jelenti, hogy ez fenn is fog maradni örökre."
Természetesen, ezért is kockázatos bővíteni a céget egy év eredménye alapján. Nagyon jól ismerem azt, amikor bővítenek a nagyobb profit reményében, aztán hónapokig megy a "nem építünk le, majd jön az árbevétel", közben meg a cég profitabilitása messze alatta marad annak, amit a bővítés előtt ki tudott termelni.
Egy IT-s teljes bérköltsége kb. 1 millió forint / hó, plusz irodabérlet, rezsi elvisz még 250 ezer forintot havonta alsó hangon. Ez 15 millió forint évente... Tényleg hoz ennyit a vállakozás a bővítést követően? Mert ha nem és marad az árbevétel korábbi szinten, akkor még többet bukott, mintha tőzsdézett volna...
Szerintem nem sikkadt el a lényeg, csak többen teljesen máshogy látjuk a hozam/kockázat arányt a bővítés kapcsán, mint ahogyan Te.
@Kiszamolo
Nem is a szám a lényeg, hanem az, hogy befektetni a tőkédet nem jelent életmód váltást, szabadúszóból munkáltató cégvezetővé válni viszont igen, sőt, mondhatnám azt is, hogy az már más szakma.