Miért akarsz gazdag lenni?
Mindenki szeretne gazdag lenni.
Annak ellenére, hogy gazdagnak lenni nem akkora bóni, mint azt a legtöbben gondolják. Ahogy Jim Carrey mondta: úgy szeretném, ha mindenki gazdag lenne egy időre, hogy rájöhessen, hogy nem ez oldja meg a problémáit.
Ahogy a mondás tartja, a vagyon megszerzése gyakran túl sokba kerül. Feláldozod az egészséged, a családod, a kapcsolataid a vagyon megszerzése miatt. Mi az értelme, hogy havi egy, öt vagy tízmilliót keresel, ha közben napi 14 órát dolgozol, stresszben élsz, éppen most készül elhagyni a harmadik feleséged is és a gyerekeid már látni sem akarnak?
Örülsz-e a százmilliós vagy háromszázmilliós háznak, ha ráment a teljes egészséged, hogy megszerezd azt?
A pénz gyakran olyan, mint a tengervíz: minél többet iszol belőle, annál szomjasabb leszel tőle, ahelyett, hogy megelégítene.
Nagyon sok gazdag van, aki nyomorultnak érzi magát a fentebb említett okok miatt, mert ráment mindene arra, hogy megszerezze a vágyott vagyont.
Sokkal jobban jársz, ha nincs sok pénzed és mégis gazdagnak érzed magad, mint fordítva.
Hogyan tudod gazdagnak érezni magad, ha nem vagy milliomos?
Emlékszel még a fiatal éveidre? Bebarangoltad a kontinenst üres zsebbel, még az is előfordult, hogy padon vagy jobb esetben egy kényelmetlen sátorban aludtál, többedmagaddal, májkrémet ettél száraz kenyérrel, mégis sokkal jobb és maradandóbb élmény volt, mint most, amikor elmész egy másfél milliós nyaralásra.
Kollégiumi bulik megvannak még? Pedig összesen volt talán ötszáz forintod, hogy jól érezd magad. Ma ennek a harmincszorosát is elköltöd egy este és mégsem ad túl sokat.
Jó, ha volt három nadrágod és tiéd volt a világ, ma nem tudod becsukni a szekrényajtót, annyi ruhád van, valahogy mégsem vagy elégedett a ruhatáraddal.
Milyen boldogság volt a húszéves Fiat Uno, ami többször volt rossz, mint jó, mégis mennyire gazdagnak érezted magad, amiért van autód.
Mi változott meg azóta? Miért kell pénz, sőt rengeteg pénz, hogy jól érezd magad, ha egyáltalán sikerül?
S miért akar egyáltalán sok ember gazdag lenni? Gyakori ok a pénzügyi zűrzavar és félelem az életében. Az emberek pénzügyi élete egy nagy felfordulás, máról holnapra élés, frusztráció és rettegés attól, hogy mikor omlik a fejére a sok pénzügyi hiba, amit elkövet és elkövetett.
Ha gazdag lennék, nem kellene rettegnem, hogy mi lesz holnap, tudom-e például fizetni a havi négyszázezres törlesztőjét az erőm felett vásárolt ingatlannak. Kisimulnának a vonásaim, megszűnne a félelem és a frusztráltság, a csalódás és az elégedetlenség a sorsommal.
De van ám egy sokkal egyszerűbb módja is annak, hogy ezek megszűnjenek, mint a gazdaggá válás, ami nehéz is és sok áldozattal is jár: tedd rendbe a pénzügyi életedet, szabadulj meg az erőd feletti vágyaktól vagy rossz esetben már meglévő vagyontárgyaktól, amik miatt anyagi katasztrófa az életed és elégedj meg azzal, amid van.
Az emberek azért is akarnak gazdaggá válni, mert akkor lesz elég pénzük önmaguk kényeztetésére. Az öröm helyett beérjük a szórakozással is, ha üres az életünk, el tudjuk fedni az űrt pénzszórással. Csak a sok dubai út, a sok shoppingolás, a sok szórakozás sok pénzt igényel, ezért akarunk gazdagok lenni, mert akkor hedonista életet élhetünk és soha nem kell szembenéznünk a lelkünk ürességével.
Szintén egy gyakori ok a “rongyrázás”, vagyis hogy másokat lenyűgözzünk a létező vagy nem is létező vagyonunkkal, hogy többnek mutathassuk magunkat, mint mások, mert akkor úgy érezzük, hogy különbek vagyunk, mint mások. (A lelki éretlenség, a kisebbrendűségi érzés és egyéb lelki sérülések biztos jele, amikor valaki még felnőttként is mások véleményére építi az önértékelését és éppen ezért akar többnek látszani minél több embernél. Ilyenkor segítségre van szükség, nem egy új BMW-re vagy medencés nagy házra.)
A legtöbb ember soha nem teszi fel a kérdést magának: miért is akarok gazdag lenni? Sőt, mit jelent egyáltalán gazdagnak lenni? Száz emberből 95 szerint gazdagság az, ha sok pénzed van. De valóban ezt jelenti a gazdagság?
Azért futunk a mókuskerékben, vesszük meg a drága autót és a drága házat, mert mindenki más is ezt csinálja és ez jelenti azt, hogy gazdagok vagyunk.
Te miért akarsz gazdag lenni? Miért akarsz még több pénzt? Mennyi pénzt szeretnél még? Honnan fogod tudni, hogy célba értél, ha azt sem tudod, mi a célod?
Van egy szint, amit jó dolog elérni: nem máról holnapra élsz, nem függsz anyagilag senki mástól, nem túlfizetett rabszolgaként élsz, egy gyűlölt munkát végezve, ha bármilyen problémád adódik az elromlott autótól a tetőfelújításig, akkor gond nélkül ki tudod fizetni és így tovább.
Ezt hívják bőségben élésnek. Amikor megvan mindened, ami igazán kell. Nem 30 milliós autóval jársz, nem háromszázmilliós házban laksz, nem a Maldív szigeteken nyaralsz, de igazából anyagi biztonság vesz körül. Ez még nagyon nem a gazdagság állapota.
De efelett már miért hajtasz tovább?
Ezt a kérdést fontos feltenned magadnak.
Volt egy ügyfél, akivel beszélgettünk erről. A cége évi 3-400 milliót hoz, de vajon szüksége van-e ennyi pénzre? (Főleg, hogy a ház és a többi már rég megvan.)
Közben panaszkodott, hogy mekkora a teher és a stressz rajta, a 25 ember mindennapi nyűgje és baja, az ügyfelekkel való hadakozás és így tovább.
Mondtam, hogy miért nem vesz fel egy jól megfizetett ügyvezetőt? Mert az nem vinné ennyire lelkiismeretesen a céget.
S mi lenne, ha a mostani 300 millió helyett csak évi 150 millió lenne a profit, de neki cserébe szabad lenne az élete?
Miben változna az életszínvonala? Lenne-e bármi, amiről le kellene mondania?
Vagy megfordítva: jobban él-e most, mint akkor, amikor még csak 150 milliót termelt ki a cége?
Természetesen keveseknek termel a cége évi akár csak ötvenmillió forintot is, de ezt a kérdést úgy is felteheted magadnak, hogy megéri-e a másfél milliós fizetés, ha annak napi 14 óra stressz az ára, ha a feléből is kényelmesen elél a család és még félre is tudtok tenni? Tényleg kell-e a másodállás, csak azért, hogy jobb autót vehess majd magadnak és drágább helyre menjetek nyaralni azzal a családdal, akit soha nem látsz, mert éjt nappallá téve dolgozol?
Érdemes feltenned magadnak a kérdést: mit is jelent igazán gazdagnak lenni és miért akarok én gazdag lenni? Mi az ára és mi a haszna annak, ha még 10-20-100-200 millióval több pénzem lesz néhány év múlva? Vagy 12 éves autó helyett újat vehetek és a Mátra helyett a Kanári szigeteken nyaralhatok.
Mert ahogy a cikk elején már idéztem a mondást, a vagyon megszerzése gyakran túl sokba kerül.
Update: Valószínűleg túl hosszú a cikk, azért nem értik sokan.
Igen, tudom, hogy sok ember máról holnapra él minimálbérből. Igen, tudom, hogy sokan szeretnének annyi pénzt, hogy maradjon enni a hónap végén. Igen, sokan szeretnék elérni a bőség szintjét, amit írtam is a cikkben.
De a cikk nem erről szól. Sőt, figyelmes olvasással az is érthető, hogy nem a 100 vagy a 300 milliós ház a lényeg, de még nem is az, hogy mennyit hoz a céged. A te szinteden ez lehet egy olyan beosztás, ami túl sok energiát szív ki belőled.
Ezért ezeket teljesen felesleges leírni a hozzászólásokban, mert ilyen mennyiségben ez már kicsit sok.
Azt gondolom ez egy végtelenül szomorú történet
Hogy bóklászhassak a kertemben, hogy finom és jó minőségű alapanyagokból főzhessek, hogy a kutyámmal lehessek minél többet, hogy olvashassak és filmeket nézhessek mindennap és főleg, hogy ne kelljen résztvennem az intrikus és versengő felnőttvillágban.
Úgy számoltam, hogy 2-300 millió kéne, akkor már nagyon kényelmesen el tudnák éldegélni.
A mostani munkám túl jól fizet (multi), ezzel kényelemben tart, és így elég nehéz rávenni magam bármilyen másodállásra, vállalkozásra.
Van hobbim, amiből meg tudnék élni, de nem szeretnék napi 6-8 órát azzal foglalkozni, biztos nem élvezném annyira.
Illetve a multi által adott biztonságot, nem szívesen cserélném el a vállalkozói szabadságra mert szerintem mind a kettő csak egy ámítás.
Mellékest csak azért vállalok néha, hogy a pont említett kanári szigetekre el tudjam vinni a családot, valamikor amikor itthon hideg van!
Szerintem a többség nem akar gazdag lenni, csak egy biztos hátteret szeretne. Egy házat, egy autót, nyugodt életet, ha elromlik valami ne legyen probléma újat venni.
Én pl. azért gyűjtök, hogy ne legyen muszáj 50 éves koromtól dolgoznom. Haladok a célom felé, mert már csak 4 órában dolgozom most is. Nem akarok gazdag lenni, de nyilván sokak szemében az leszek ezzel az életvitellel. 100 milliók ehhez azért nem kellenek.
Annyiban árnyalmán azt a részt, hogy üres zsebbel utazni, száraz kenyéren élni 20 évesen tényleg poén, mert akkor még olyan teste, szervezete van az embernek, hogy meg se érzi, 40-50 éves kor fölött már vannak dolgok, amik fájhatnak, a test egyre kevesebb sanyargatást tolerál.
Megérte…
Hogy az általam definiált “gazdagságra” vágyom-e, arra az a válaszom: nem tudom még.
Viszont akármekkora vagyona legyen az embernek, a boldog és kiegyensúlyozott életre törekedni kell, ahogy Miklós is utal rá.
A családom jómódú, s voltam szegény (jó, nem utcán éltem és volt mindig mit enni, de nem volt saját teló, + főképp tesóktól örökölt ruhák/játékok voltak. Szóval magyar viszonylatban inkább alsó-középosztály beli) is, úgyhogy van viszonyítási alapom, mikor azt mondom:
A PÉNZ BOLDOGÍT
Ugyanis ha nincs pénzed, akkor éhezel, fázol, szomjazol, s nem tudod megvenni, amit szeretnél. Igen, van az a szint, amikor már megvannak az alapvető igényeid, sőt, a hobbijaidra is bőven van pénzed. Még innen is van feljebb, mikor már teljesen, vagy nagyrészt passzív jövedelemből élsz, s azt teheted egész nap, amit csak szeretnél. Szerintem aki szerint a pénz nem boldogít, az sohasem volt igazán szegény.
Élhetsz egészségesen, és ehhez pénz is kell, de ha gyógyíthatatlan beteg leszel és a legjobb terápiákat is meg tudod magadnak venni, lehet. De lehet, hogy nem ér semmit az sem, és így is úgyis elvisz pl egy betegség, ilyenfomár mind1 volt hogy gazadag vagy-e.Vagy a boldog pillanatok, igen, mehetsz első osztályon a világ akármelyik pontjára, de számít ha közben betteg vagy, vagy olyan emberrel vagy aki a pénzedért van veled és kínszenvedés az egész? stb stb ..
Értem én a sátras hasonlatot, és érzem is magamon az életszínvonal inflációt, de azért jó érzés lenne egy szép otthonba hazatérni, ami ki van fizetve, és nincs a fal túloldalán szomszéd. Nem palota kell, de férjünk el kényelmesen. Legyen rend, tisztaság, és legyen esztétikus. Nem mutogatni másoknak, magunkért. Elég lesz, amikor odaérek.
Ahogy Johnny40 is írja az ember magában bízzon és ne foglalkozzon másokkal és a vélt elvárásaikkal.
Kell egy alap biztonság, de azután olyan sebességgel éri meg előre haladni, ami nem veszi el a mindennapok megélésének lehetőségét (család, barátok) és nem okoz szorongást/stresszt stb. Ha az ember rendszeresen leül és önreflexiót tart, végiggondolja a múltat és jövőt, már jó úton jár. Szerintem.
A „ha megnyerném” vágyakra az emberek többsége a „ráborítanám” az íróasztalt a főnökömre választ adta. A legerősebb frusztráció azonnali kiélése.
Oké. Utána?
Vennék egy házat, autót…
Oké. Utána?
Elmennék Miami Beach-re, Dominikára…
Oké. Meddig? Mennyi ideig dobálnád narancsokkal a yachtodról a cápákat?
Nem tudom.
3-4 kérdés után már nincs válasz. Semmi.
Semmi. Nulla.
Jól van ez így, hogy nincsenek mindenkinek milliárdjai.
Amennyiből a gyerekeim oktatását finanszírozni tudom. Sajnos ott tartunk, hogy már az általános iskola szintjén elbizonytalanodtam, magánoktatásba kellene-e inkább beiratni.
Ugyanakkor burokban se szeretném ezáltal tartani őket, hogy a többi jómódú gyerekkel legyen csak körbevéve. Nehéz kérdés…
mint szegényen
Szóval nem is olyan ez a FIRE mint gondoltam, vagy lehet pontosabb úgy fogalmazni, hogy nem is olyan könnyű “élni”? Élni ugye tudni kell, lehet elfelejtettem? Mondjuk nem zavar, mert nap mint azt csinálom amit szeretek, de ez távolról sem a henyélést és a pénzköltést jelenti.
A “bőség” alját elértem és boldoggá tett, bár éppen elért a leépítés, szerencsére olyan remek kompenzációval, amiből kihúzom a nyugdíjig. A nyugdíj miatt aggódom (várható 400ezer, kevés), de együtt tudok vele élni.
Nem nagyon voltak anyagi céljaim a lakás/autón túl, aztán szerencsére szerencsém volt :D, többnyire.
Ilyenek pl, amikor a 18 éves autóm megállt az osztrák hágó tetején, akkor valami mágikus hitelkártyabiztosítás elvitte a legközelebbi szervizbe (az kifizethető volt), a szállásadó, akit csak azért hívtam, hogy ne várjon, ingyen eljött a családért és külön elvitt a szervizbe is.
Ilyen szerencsék voltak anyagilag is: vettem egy lakást hitelre, aztán hirtelen ki tudtam fizetni, meg olcsó új autó…
Némi habozás után 500 ezer körül vettem egy váltót a biciklimre (ami a negyedét se éri) – ha gazdag lennék, nem kéne haboznom. SZERINTEM 😀
(Sok kisbefektető az inflációt se tudja hozni sajnos.)
Illetve gondolom ezek az összeg úgy értendőek hogy a teljes egzisztencia már megvan hitel nélkül.
Ez utóbbit összerakni is már egy szép szám, persze függ az igényszinttől is.
Probléma?
Aki össze tud rakni ennyi pénzt fiatalon, az nem májkrémes kenyéren akar élni egy panelban meg a padon aludni a Mátrában.
Ezért van nagyon kevés FIRE. Aki képes arra hogy a fiatal éveiben összerakjon egy nagyobb összeget, az utána se fog egész nap pecálni. Biztos van néhány ilyen ember is, de rendkívül ritka.
Ahogy a szerző is írja, a helyes irány egy jó egyensúly kialakítása. Pöröghet a biznisz, csak ne legyél a rabja.
Ahogy a régi mondás tartja:
JÓLÉT = PÉNZ X IDŐ
Tehát a kettőnek a szorzata kell és nem az összege.
Milyen igaz!
Egyáltalán ki számít gazdagnak? Honnan számít gazdagnak?
Ugye-ugye a mondás: Mindenki a saját szintjén nyomorog…
Muszáj célokat-anyagiakat is-kitűznünk folyamatosan, mert semmi nem állandó. És mindig előrébb kell tervezni a dolgokat egy picit,mert anyagi biztonságban egyszerűbb megélni, ha változik az élethelyzeted(agglegényként elvoltál 30m2-en, jönnek a gyerekek, nagyobb lakás kell, változik a gazdasági környezet (infláció, kamatok stb)
Valaki számszerűsítette, hogy 180M. Ma ez egy korrekt megtakarítás-ha megvan mellette mindened. 10 éve brutál soknak tűnt, kb 4-5 családi ház ára volt Érden. Jelenleg egy normális ház, 10 év múlva lehet egy panelt sem fogsz kapni érte.
De kérdés,hogy hol elég,és milyen áron éred el a kitűzött célt.
Legyen egy normális értékrended, ne nélkülözz,de ne is légy hedonista: Arany középút 🙂
“Ezt mibű számolta ki, matematikus ön”? Csak hogy klasszikust idézzek.
Miért pont 180 millió? És milyen befektetés? Vajon az a befektetés elegendő lenne egy olyan környezetben, ahol 20-30% az infláció, és kb. stagnál a részvénypiac? Ehhez Évi legalább 40% hozam kellene. Ezt miből tudod összehozni? Tényleg érdekelne.
Volt a vs.hu -n egy videó:
youtube.com/watch?v=Z23oY9w_A6U
Magyar IT-s csávó FB-nál dolgozott, és mondta, hogy a drága kocsijával mennyire nem érezte jól magát egy olyan környéken, ahol tőle jóval gazdagabbak latak. Pedig a mi szempontunkból már eléggé gazdag volna az ürge.
Aki így gondolkodik az kb. csak akkor lesz elégedett, ha úgy a top 100 milliárdosban van benne. AHhoz meg sok sikert. 😀
Egyébként szerintem a gazdagoknál a gazdagság soha nem cél volt, hanem mellékhatás.
200 millas ház, 2 autó, 90 milla KP, no hitel.
Ez arra elég, hogy viszonylag biztonságban legyünk, de nem elég. Még kb 200MFt-ra lenne szükségem, hogy szabad legyek.
Attila, nem az a kérdés, mennyiből élsz, mindenkinek a maga szintjén üzenet. Az is jó, ha akarsz többet. Csak tudod-e, hogy miért? Erről szól a cikk.
Azt meg ne mondd, hogy olcsóbb elrepülni a Kanári szigetekre iskolaszünetben, mint elvonatozni a Mátrába és ott kirándulni, mert nem igaz.
Azonban ez az add le az igényedet nekem nem jön be, miért adnám le teljesen.
Akkor miért tanult, és képzi folyamatosan magát az ember?
Miért hajt a melójában?
Miért legyen jó szakember?
Amúgy sose buliztam egyetemi bulikba dok prolivan ez az igazság a tornacipős lötyös farmeros lányokra se voltam kíváncsi,meg a műanyag pohárból pacsmag piákra sem.
Inkább nem jártam sehova mert nem éreztem magam jól csövesben soha.
Májkrémet se ettem meg se enném.
Kocsim nem volt mert pont pénzem se volt rá plusz nem érzem jól magam csak magasabb minőségi dolgokkal.
Lakásban is legyen luxusos nem kell palota de legyen szép elegáns meg legyen nagy erkélye.
Kocsiban én Audimániás vagyok, egy Suzukiban kikészülnék,ültem benne vezettem.
Azt is megbántam akkor,hogy élek.
Nyaralásban ha nem jut minöségi akkor nem megyek inkább sehova,úgy voltam vele még egyetemen.
Van(volt) egy ismerősöm, aki hasonló célokat tűzött ki maga elé, űzte-hajtotta a pénzügyi célját, elérte, vett egy szép vidéki házat nagy kerttel, ahogy azt ő megálmodta, és három hónappal később találtak rá holtan a kertjében. Én azóta minden nap megkeresem, hogy miért lehetek boldog és hálás.
Ha meglesz a 180 millád, én borítékolom, hogy nem fogod elégnek tartani. De nem ismerlek, akár tévedhetek is. 🙂
Félreértés ne essék, valószínűleg – mondjuk egy lottóötös után biztos kéne egy kis idő – dolgoznék tovább, bár egyáltalán nem biztos, hogy a szakmámban. Inkább néha ebben, néha abban. Vagy “gyártanék” ezt-azt otthon.
Ugyanis onnantól, hogy MUSZÁJ dolgozni – ergo kell a pénz enni, számlákra, egyáltalán élni – onnantól az nem lehet jó. Minden, ami kényszer, tönkreteszi az örömet és mindent, ami élmény, kiöl belőle.
Most függetlenül ettől, én utazni, művelődni, kísérletezni szeretnék, hogy mit is élvezek, sok hobbit és egyebet kipróbálni. Ehhez mind rengeteg idő és pénz kell. Munka mellett ez mind lehetetlen. Úgyhogy, ezt a börtönt szeretném elhagyni.
Nincs szupernagy hazam, nincs csilivili terepjarom, nem cserelem le evente a mobiltelefonokat a legujabbra, de minden napom ugy indul el, mint egy ures, feher lap, amit teleirhatok barmivel, amivel akarok es nem fogja a kezemet egy fonok. A csaladommal toltom az idomet, barmikor ott vagyok segiteni a paromnak, a gyerekemnek ha kell es nem vagyok este faradt ha meset kell mondani lefekveskor.
Ami nekem van az sokkal tobb a gazdagsagnal, mert az a neve, hogy: “elég”
Es ezt mi ennek az oldalnak koszonhetjuk es nem tudjuk elegszer megkoszonni! <3
Az ilyen tudomanyosan kiszamolt “ha elerek X forintot, akkor gazdag leszek” csodakepletekben sem tudok hinni igy 2021 es 2022 utan. Szerintem a tudomanyosan szamolt osszeget nyugodtan megszorozhatod tizzel, lehet, hogy nyolc aszalyos ev es ket tozsdei osszeomlas utan az sem lesz eleg. A realitas az, hogy egyetlen hatalmas death race-ben elunk.
Illetve össze is fog omlani, de nem a gyógyulás, hanem a rendszer és az ökológiai környezet közti kibékíthetetlen ellentmondás miatt.
Utána vagy kipusztul az emberiség, vagy csak a nyugati világrend, vagy jön majd valami egészen más.
És onnantól kezdve a kielégíthetetlen vágyakkal rendelkező embereket (ma társadalmi norma, sőt a közgazdaságtan alaptétele, tudni illik, hogy az igények végtelenek) majd oda dugják, ahová valók. Az elmegyógyintézetekbe.
Warren Buffet
“…Űrhajók, angyalok, Isten tortáján ragyog
Egy fekvő nyolcas, így ünnepel minden új napot
Onnan fogod tudni, hogy jól vagy, ha nem találsz senkit, akinek a helyébe lennél
És bármibe kerül, vagy akármi fáj, tudod, hogy élni lehet is, nem csak muszáj…..”
Kispál és Borz.
Én ugyanebben a szituációban voltam, a megoldás az volt, hogy felmondtam. Minden jó volt, jó fizetés, jó pozíció, kezelhető mennyiségű stressz, mégis egy idő után felismertem, hogy az ez által okozott kényelem hátráltatott bizonyos céljaim elérésében. Így vettem egy nagy levegőt és felmondtam a semmibe. Ja és azt hozzátenném, hogy megérte. 🙂
Ma mar latom hogy az eredeti tervemmel a szam volt a baj, de annyira valtozik a vilag korulottem hogy vegul elengedtem. Albi/lakasarak, kamatkorny, infla, kenyer ara stb… Persze ezt az utobbi idoben konnyebb eszrevenni, de par eve is latszodott. Most azon dolgozok inkabb, hogy minel jobban ki tudjam tolteni a munkaidon kivuli eletemet ilyen dolgokkal. Attol meg dolgoznom kell most, de nalam mar egy szemleletvaltas megtortent. 1. lepes.
Aki a fent említett szintre eljut, leggyakrabban maga sem akarja látni a gyerekeit, a gyerekek pedig ezt természetesen kimondatlanul is érzik és tudják, így nyilván ők sem kíváncsiak arra a szülőre. Ha pedig a család valójában nem fontos valakinek, akkor mi lehetne jobb időtöltés mint a pénz keresés és költés nagy mennyiségben?
Személyes kedvencem a szupergazdag, aki épp itt tart, tehát mondjuk 3 feleségtől 6 gyerek, miközben milliárdos cégbirodalmat vezet és sosem mulasztja el kitenni a kirakatba, hogy valójában ő a minta szülő.
Iskolában kellene tanítani, hogy gyerekek, egyet választhattok majd ha felnőttök: vagy nagyon sok pénzt akartok, de nem mindekinek sikerül ám, és akkor ne vállaljatok gyereket, vagy családot vállaltok, és akkor biztosan nem lesztek olyan gazdagok mint Dagobert bácsi.
A többség nem gazdag akar lenni, csak biztonságban, bármilyen munkáltatótól vagy akár egy alkalmazotti léttől, munkábajárástól stb. független, kényelmes életet akar élni, 1-2 autóval, kényelmes ingatlanban, esetleg nyaraló, gyerekek megfelelő nevelése (ez a lepukkant iskolarendszer miatt egyre drágább, különösen, ha speciális igényei/képességei vannak), gyerekek támogatása – valami olyasmi, amit a “jómód” kategóriában említesz. Hogy 50+ évesen majd ne kelljen azzal szembesülni, hogy sehova nem kellesz, mert öreg vagy már egy multinak. És ehhez marha sok pénz kellett régebben is és most is.
A legtöbben nem tudnak félgőzre váltani. Vagy beleadod az energiát és nyomod, vagy nem lesz olyan munkád, ügyfeled, projekted, amivel akár feleannyit tudnál keresni.
Határozottan jobb gazdagnak lenni.
Már csak azért is, mert amíg szegény az ember egy csomószor idő és energia bármilyen nehézséget megoldani.
Kényelmes életem van, amit nagyon élvezek. Persze kívülálló szemével nézve semmi luxus: 15 éves kicsi autó, 75 m2-es minimalista de stílusos lakás és többségében használt ruhák ( környezettudatosság). Itthoni munkához ( ami szerintem egy óriási szabadság ) nem nagyon kell más. Szerencsére az irodai kiöltözös korszaknak vége 🙂
A fizetésem nagyon nagy részét elteszem és valószínűleg nagyobbak a tartalékaim mint a környezetemben sokaknak és egyáltalán nincs hitelem.
De…még így is néha szorongok és kiszolgáltatottnak érzem magam a világ eseményeit látva. Vagy ha belegondolok hogy nem tudok vagy akarok 67-70-80? éves koromig dolgozni.
A több pénz talán nyugalmat adna, lehetőséget a korai nyugdíjra (FIRE-ish) és időt ami a legfontosabb.
A nagy kérdés, amit mások is írtak: ehhez vajon mennyi az elég? Ha az megvan, akkor vagyok gazdag 🙂
Érezzük át, és nyújtsunk segítséget ! Akár fixen, rendszeresen, hosszabb távon. Jobban is érezzük magunkat, rájövünk, hogy nekünk nem is olyan nehéz, de nyilván mindenekfelett akár kisebb segítség is óriási reményt, megkönnyebülést hozhat a bajban lévőknek. Aztán lehet lamentálni a meggazdagodás, nem meggazdagodás témán, csak így némileg súlytalanabbnak tűnik majd mindez.