Pénzügyek a házasságban

A válások közel 75%-a közvetlenül, vagy közvetve az anyagi problémák miatt van, mégis ez az egyik legfontosabb terület, ahol nem képesek kommunikálni egymással a házastársak. Ezért arra gondoltam, írok arról, hogy a házastársak hogyan kezeljék a pénzügyeiket. Amennyiben ebben sikeresek vagytok, sokkal nagyobb eséllyel lesz kiegyensúlyozott és boldog a házasságotok.

A probléma gyökere, hogy három dologra nem készítenek fel bennünket az életben, hiába neveltek a szüleink és töltjük lassan az életünk egynegyedét az oktatási intézményekben:

– A jó párválasztás és a sikeres házasság titkaira. Meg is lehet nézni a válási statisztikákat és a házasságkötések számának drasztikus esését.

– A gyereknevelés tudományára. Ezért aztán megszületnek a gyerekek és mindenki úgy neveli őket, ahogy éppen eszébe jut. Vagy ahogy az apja-anyja nevelte őt, legyen az bármennyire is rossz modell.

– A pénzzel való bánásra. Ennek megfelelően az emberek 87%-a nem rendelkezik még egyhavi megtakarítással sem, ellenben 400 ezer magyar családnak van 3 vagy még több hitele és 850 ezer honfitársunk aktív KHR (BAR) listás, vagyis legalább 96 ezer forinttal tartozik legalább három hónapja legalább egy banknak.

A házasságtársak gyakran nem tudják őszintén megbeszélni a pénzügyi kérdéseket. Amikor aztán mégis, még az utca végén is hallják őket és a tányérok törését is és inkább lehet veszekedésnek hívni a dolgot, mint megbeszélésnek.

Ezért lenne fontos közös nevezőre jutni a pénzügyek területén is. Amikor két ember összekerül, az esetek zömében két különféle nevelést kaptak, amit esetleg nem is tudatosítanak magukban. Az egyik bár szórja a pénzt, de sóher az olyan dolgokban, ami a másiknak fontos lenne, például egy szép nyaralás. A másik takarékos és mindig kiakad a másik pénzköltésén. Az egyiknek a látszat számít és a többi ember véleménye (ezért akar például új és nagy autót), a másiknak a praktikum és felesleges pénzkidobásnak tart mindent, aminek nincs racionális indoka.

(Arról már említést sem merek tenni, hogy nincs férfi a világon, aki megértené, miért kell minden ruhához külön cipő és minden cipőhöz külön táska. De szintén kevés olyan nő van, aki megérti, mi szükség van egy új okostelefonra, csak azért, mert nagyobb a kijelzője és gyorsabb a processzora, mint a mostaninak.)

Az esetek nagy részében nem csak különbözőek a pénzügyi neveltetésünk, de legtöbbször teljesen hibás is.

Ezért egyszerre kellene feloldani a különbözőségeket, megtanulni kommunikálni a család anyagi életéről és megtalálni a helyes utat a sikeres pénzügyekhez.

Ha sikerült a család anyagi helyzetét katasztrofális helyzetbe hozni akár egyik, akár mindkét fél hibájából, akkor is nem a másik hibáztatása és a hibák felhánytorgatása fogja elhozni a megoldást.

Gondoltál már arra, hogy leülj a házastársaddal és közösen átnézzétek, mire mennyit költöttetek ebben a hónapban, közösen átnézzétek a számlákat és azt, hogy mennyi pénz maradt hónap végén? Esetleg arra, hogy ezt minden hónapban megtegyétek, de nem csak utólag, hanem közösen megbeszéljétek előre, mire mennyit szántok a következő hónapban? Hogy megvitassátok, mire kell és mire lehet költeni? Hogy hol lehetne egy kis pénzt megfogni, amit el tudtok tenni mondjuk nyugdíjcélra?

Nem véletlenül mondja a Biblia, hogy hogyan járhatnának ketten egy úton, ha előtte meg nem egyeztek. Te valaha megegyeztél már a házastársaddal, hogyan kezeljétek a pénzt és hozzatok közösen pénzügyi döntéseket? (Az emberek 95%-a sehogy nem kezeli a pénzt és semmilyen pénzügyi döntést nem hoz. Költi, amíg tart a pénz, amikor elfogyott, megpróbál kitalálni valamit. Úgyhogy már ez az egy lépés egyszerre fogja forradalmasítani a pénzügyi életedet és megújítani a házasságodat.)

Az egy nagy hiba, hogy csak az egyik fél kezeli és osztja be a pénzt. Ez egy olyan fontos része az életnek és a közös életnek is, hogy nem lehet az egyik felet teljesen kizárni belőle, még ha kényelmességből ő bele is egyezik.

Ha a család pénzügyeinek rendbe hozása a cél, akkor érdemes három hónapra felosztani az ütemezést.

Az első hónap a „minden fillért” hónapja. Egy hónapig mindenki írja a költéseit az utolsó fillérig és nap végén közösen felviszitek egy táblázatba otthon. Itt a lényeg a minden filléren van, mert a legtöbb pénzt nem a gázszámla viszi el, hanem a sok apró-cseprő napi kiadás az üdítővásárlástól a munkahelyi ebédig.

Vigyázz, ebben a hónapban tilos kritizálni a másik költéseit, vagy veszekedni csak azért, mert megtudtad, mi minden szerinted felesleges dologra költ a párod. (Egyébként is a kritizálás a buta emberek szokása. Semmit nem érsz el vele, csak a kapcsolatodat mérgezed napról-napra. Ne felejtsd el a mondást: Kritizálni minden bolond tud és minden bolond meg is teszi.)

A legjobb az lenne, ha semmiben nem változtatnátok a költési szokásotokon, annak ellenére, hogy elkezdtétek írni. (Nem lesz könnyű, mert sokkoló lesz látni leírva, mennyit költesz péksütire, nasira, vagy egyéb felesleges dologra.)

A második hónapban csináljatok egy „csak a legszükségesebbet” hónapot. Ebben a hónapban döntsétek el, hogy egész hónapban csakis a legszükségesebb dolgokra költötök, semmi olyanra, ami ezen túl van. A munkahelyi ebéd helyett vigyél otthonról ebédet, a büfében való kávézás helyett vigyél be instant kávét, ruhát is csak akkor vegyetek, ha tényleg szükséges. Felejtsétek el a moziba és az étterembe járást abban a hónapban. (Azt, hogy mi a tényleg szükséges kategória, közösen határozzátok meg. Szokj rá, hogy megkérdezed a házastársad véleményét is és közösen hoztok döntéseket.)

A második hónap végén látni fogjátok a kontrasztot a szokásos és a szükséges költés között. (Most nem tértem ki arra, hogy a fix, szükségesnek ítélt költéseidből is sokat lehet még faragni, például egy olcsóbb kábeltévé, vagy internetcsomaggal. De ezzel még ne törődjetek a második hónapban.)

Így már sokkal elfogadhatóbb és érthetőbb lesz mindkettőtök számára, hogy mennyit tudtok megtakarítani a havi költésetekből.

Már csak azt kell megbeszélnetek, hogy miért tegyétek ezt. Közösen tűzzetek ki célokat, amik motiválóan hatnak mindkettőtökre. Kifizessétek a hitelkártya-tartozásotokat, idő előtt tudjátok törleszteni a lakáshiteleteket, félretegyetek a nyugdíjatokra, vagy el tudjatok menni egy szép nyaralásra.

Arra vigyázz, hogy nem lehet minden hónapban a minimumon élni, mert egy idő után besokallsz. Természetesen, ha ég a ház a sok hiteltartozás miatt, akkor pár hónapig ez elfogadható, amíg nem rendeződik valamelyest a helyzet. De utána fontos, hogy ne felejtsd el élvezni is az életet, de csak azon a szinten, amit megengedhetsz magadnak. Ha hiteleid voltak, az a legjobb fokmérője annak, hogy eddig többet költöttél, mint amennyit lehetett volna. Vagy a bevételeidet növeld meg, vagy a vágyaidat igazítsd a bevételeidhez.

Így a harmadik hónap előtt közösen hozhattok egy tervet, hogy mire mennyit fogtok költeni és mennyit fogtok félretenni, vagy a hitelek visszafizetésére fordítani. Itt a hangsúly azon van, hogy a hónap előtt már megtervezitek, mennyi fog elmenni élelmiszerre, ruhára, utazásra, stb. Ehhez itt találtok segítségül egy excel-táblázatot.

Ha ezen a fontos területen, a pénzügyekben végre kialakul közöttetek az egyetértés és a tervszerűség, ha felismeritek az anyagi problémáitokat és közösen tesztek ellene, az forradalmi változást fog hozni az életetekben.

A tervszerű anyagi életről, az adósságoktól való szabadulásból, a pénzügyi tudatosságról és hasonló témákról már sokat írtam, a cikkben nem akartam megismételni az ott leírtakat. Ebben a témában legfontosabb írásaimat olvasd el itt, ezzel lesz teljes ennek a cikknek a mondanivalója.

Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.

Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.

Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.

Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en

Share

57 hozzászólás

  • Sanz

    Nagyon jó cikk. 🙂
    Lenne viszont egy kérésem: mi van akkor, ha a két házastársnak más a keresete (mondjuk 70% különbség van közte), és aki többet keres, az takarékoskodna, aki pedig kevesebbet, az szórja a pénzt és ebből állandó probléma van. Meg lehet győzni a költekezőt, hogy ő is vegyen vissza a költségeiből?

  • Szalók Dániel

    Mi kitaláltunk barátnőmmel egy rendszert, hogy a pénzügyeket okosan tudjuk kezelni. Miután összeköltözünk, egyszerre leszünk közös és külön kasszán. Nyitunk egy közös bankszámlát, amire minden hónapban ráutaljuk a rezsi felét-felét, illetve mindazon költségek fedezetét, amire várhatóan abban a hónapban (vagy akár hónapok/évek múlva) költünk (közös kaja, háztartási cuccok, nyaralás/utazgatás, háztartási eszközök amortizációja (hihi, fanatikus könyvelők vagyunk), lakásfelújítás arányos része, stb.).

    Ha magunknak vagy a másiknak akarunk venni valamit, akkor a saját pénzünket költjük, és a megtakarításainkat is külön kezeljük. Szerencsére viszonylag jól keresünk, és elég zsugoriak vagyunk, amikor hülyeségre kéne költeni 🙂

    Kiváncsi vagyok, hogy működik-e majd a gyakorlatban 🙂

  • Barib

    Ez nagyon jó lett.

  • Gabi

    Jó tanácsok, érdemes megfogadni!

    A mi pénzügyeink akkor kerültek a helyére, amikor lehetett a CHF hitelt végtörleszteni. Viszonylag rövid idő állt rendelkezésre, én napokig ültem a saját gyártású excel táblám fölött és nonstop számoltam, mit hogyan lehetne átcsoportosítani, megfogni a költést stb.
    A táblázatom azóta is megvan, bár átalakult, inkább cash flow-nak nevezném. Szerintem jó dolog, nem is tudom hogy tudtunk élni eddig nélküle?

    Ui. Tegnap reggel mintha lett volna fent egy autós cikk!? Vagy még olyan korán volt, hogy álmodtam?

  • Zsoca

    Látom a Malacperselynek külön sora van. 😀

  • rauchkrake

    Mi évek óta így élünk a párommal. A rezsit, kaját, mindennapos dolgokat összedobjuk, ez amúgy is jól tervezhető, közös dolgokat, pl. nyaralást együtt fizetjük, de ezen kívül gyakorlatilag külön kasszán vagyunk, a megtakarítások is külön futnak.
    Tökéletesen működik a dolog, bár biztosan segít, hogy nagyjából hasonló alapból a hozzáállásunk a dolgokhoz.
    Ami nagyon érdekes, hogy ha ez a téma ismerősökkel, barátokkal felmerül, eléggé furcsán néznek ránk….

  • Garbo

    Véleményem szerint a házasság sors- és vagyonközösség. Nincs olyan, hogy “én többet keresek és ezért arra verem el, amire akarom, akkor is, ha ezzel a közös terveknek teszek keresztbe”. Közös élet, közös ó, közös rossz, közös gyerekek, közös pénzügyek. Ez a házasság. Mást nemtudok teljes szívvel annak nevezni.

  • Alapisten

    Mi is pont ezt csináljuk és nekünk nagyon bevált. így a havi és előre nem látható költségeknek is mindig megvan a fedezete és a havonta fel nem használt pénzből még közös megtakarítást is tudunk képezni. Ezen kívül persze mindketten takarítunk meg a “külön rész”-ből is. Csak ajánlani tudom ezt a módszert.

  • Kiszamolo

    Álmodtad. Az csak egy vázlat volt, holnap-holnapután lesz cikk. 🙂

  • nalunk remekul mukodik hogy a penzugyeket en kezelem es kesz 🙂
    ennek tobb oka is van. az egyik, hogy a parom hihetetlen erzekkel kepes a leheto legrosszabb penzugyi dontesnel is sokkal rosszabbat lepni 😀
    ebbol regebben eleg sok problema adodott (egy ido utan rahagytam a hulyesegeit azzal hogy “leszarom, csinald”)
    most a dolog ugy mukodik, hogy a penzugyeket en intezem, a sajat fizetesembol (kb. mindent, tehat hiteltorlesztes, rezsi, megtakaritas, stb)
    o a sajatjabol szokott kajat es kisebb dolgokat venni (de a nagy bevasarlasokat mar en fizetem), a maradek penzet pedig elkoltheti magara (ez nem egy tul nagy osszeg)

    ez alapvetoen azert (is) tud mukodni, mert en kb. 5-szor annyit keresek mint o, kiegyenlitettebb aranynal ez nyilvan nem kivitelezheto

    azt mar sikerult elerni, hogy a ‘komolyabb’ kiadasai elott megkerdez

  • pl. azert is odajon, hogy a munkatarsa eladja az alig hasznalt markas sportcipojet parezer forintert, megvegye-e 🙂

  • attesz

    Nalunk Nemetorszagban, mivel meg csak en keresek, en intezek mindent. Igaz, a baratnomet neha az is idegesiti, ha ho vegen elmondom neki, mire mit koltottunk, annyira nem erdeklik ezek a dolgok. Viszont o sem kolt semmire foloslegesen, szoval sporol, de hogy a megsporolt penzzel mit kezdjunk, az mar nem erinti meg tulsagosan.
    Egyebkent en az AceMoney nevu progit vettem meg, es abban tartom nyilvan a 3 bankszamlamat, a tartozasaimat, kauciot, es persze a kiadasokat. Ho vegen es kozben is lehet jelenteseket kesziteni, hogy mire mennyi ment el, es nagyon jol nyomon lehet kovetni a dolgokat. Eddig a Financisto-t hasznaltam erre, de mivel csak a telefonomon volt, egyreszt nehez volt beirni, masreszt lopas eseten buktam volna minden bejegyzest.

  • Zsu

    Én Garbo-val értek egyet. Csak a teljesen közös kasszát tudom elképzelni egy házasság vagy együtt élés keretein belül, főleg, ha már gyermek is van.

    Szép dolog, ha van egy közös kassza és két külön kassza, de mi van akkor, ha az egyik fél jelentősen többet keres, mint a másik, akinek szinte a teljes keresete elmenne csak a közös kiadásokra? Akinek marad, az vígan költi magára, a másik meg így járt??? Vagy, ha pl. gyermeket vállalnak és az egyik fél otthon marad GYED-en, ami épp az alap dolgokra elég… De lehet olyan helyzet is, hogy az egyikük még tanul, munkanélküli stb. Szerintem ez így nagyon igazságtalan helyzeteket tud szülni. Csak akkor látom, hogy működőképes lehet, ha mindkét fél kb. egyforma összeget keres, ez hosszútávon általában nem szokott fennállni…

    Ja és nálunk nem én keresek kevesebbet 🙂

  • Sanyi

    mi is így élünk párommal már 6 éve. írni a költést csak idéntől írom. viszont mi képeztünk egy közös megtakarítást (kiszámoló hatására váratlan eseményekre), és ezen kívül még a külön pénzből még félre szoktunk rakunk magunknak.

  • Csaba

    Remek írás, el kellene olvasnia minden párkapcsolatban, házasságban élő embernek. Mi is nagyon rosszul kezeltük a pénzt, amikor a feleségemmel összeköltöztünk pár éve. Gyakorlatilag többet kerestünk, mint most, és nem volt még 3 gyermekünk sem, még is hónap végén a küszöböt rágtuk (sokszor szó szerint már szinte). Azóta igazából kevesebb lett a fizetésünk is (munkahelyváltás, meg GYES meg egyebek miatt), és lett 3 gyerek is, de érdekes, hogy nem hogy nincs hónap végén semmink, hanem még megtakarításunk is van, igaz, nem egy egetverő mértékű, de VAN! Meg aztán, a kezdetekkor a feleségem kezelte csak a pénzügyeket, bár nem rosszul, de közel sem olyan következetesen és jól, mint most közösen.

    Sajnos ő egy nagyon rossz család- és pénzügyi modellt hozott otthonról, amit egy idő után nem tudtam már elviselni és KÖZÖSEN változtattunk! És eddig úgy tűnik, hogy jól!

  • Zabalint

    Egy biztos, ha már van gyerek, ha teljesen külön kassza van, az nem jó. Kivéve, ha nagyon pontosan meg tudnak egyezni kezdetektől fogva minden költségen, hogy hogyan osztják el, de ez természetesen lehetetlen, mivel mindenre nem lehet előre gondolni több évtizeden át. Habár láttam elvált embert, aki azt mondta, áldja a sorsot, hogy végig külön kasszán voltak, de valójában nála is jelentős szerepe volt a külön kasszának a dolgok elmérgesedésében, és akkor arról ne is beszéljünk, hogy ilyenkor a szülők hozzáállásától függően a gyerek vagy kihasználja a helyzetet, és ha egyik szülő nem ad pénzt valamire, megy a másikhoz, vagy ellenkezőleg, nagyon fontos dolgokra sem kap pénzt, mert a szülők egymásra mutogatnak.

    De eleve a külön kassza a bizalom hiányából fakad, úgy meg nem lehet nekiindulni a dolgoknak.

  • Zabalint

    Azért szerintem a félig közös mellett is vannak érvek, ráadásul átmeneti vagy állandó kiegyenlítetlen kereset esetén lehet úgy is csinálni, hogy a közös részbe a kevesebbet kereső kevesebbet vagy semmit sem tesz.

    Ugyanis abba gondolj bele, hogy teljes megértés sosem lehet mindenben a házastársak között, mondjuk egy átlagos feleség nem fogja megérteni, hogy miért akar a férj a gépébe SSD-t venni, viszont a közös kassza megegyezést kíván. Persze meg lehet egyezni, de ezt a kört kihagyhatják, ha mindkettőnek van olyan része, amelyből a másik fél szemszögéből nézve olyan hülyeséget vesz magának, amilyet csak akar.

  • schild

    Nagyon jó a cikk!
    Szerintem háromféle megoldás is lehet:
    1. közös kassza
    2. teljesen külön
    3. arányos megosztás. Nálunk ez az utolsó működik.
    Nem azonos a kereset és mégis működik a külön kassza. Mivel a fizetéseink aránya 60-40 %, így osztozunk a kötelező havi költségeken (lakhatás, kaja, közös kirándulás stb.)
    Ezen felül mindenki magának takarít meg a fizetéséhez mérten és költ a szórakozására. 🙂

  • Naiva

    Szia, nálunk is így működik, ahogyan páran előttem leírták: külön és közös kasszán vagyunk egyszerre. Már dolgoztunk, mikor összekerültünk, külön bankszámlánk volt, fel sem merült, hogy megszüntetjük és csak egy közös legyen. Ja, azóta már gyerek is van. Továbbra is a külön számlánkra jön a fizetésünk (amúgy az átlag felett keresünk, sőt a párom kétszer annyit, mint én), de van egy havi közös “konyhapénz” keret, amibe beladunk (ő többet, mint én); én intézem a bevásárlást és a számlákat is. Páromnak jelentős megtakarítása van, amit azonban velem egyeztetve fektetett be és annak jövőjét is együtt tervezzük (nagyobb lakás, gyerek taníttatása stb.). /Ami amúgy közös vagyon is lenne válás esetére./ Nagyobb kiadásnál, nyaralásnál egyeztetünk, mennyi kell, ki mennyit ad bele; de őszintén szólva megőrülnék, ha a saját fizetésem (egy része) felett nem én rendelkezhetnék..

  • GabenHUN

    Én meg még hozzá is szóltam.. 😀 😀

  • Magnes

    Nagyon jó a cikk, én Garbo-val tudok egyet érteni. Sok emberrel beszéltem, ki hogyan kezeli a pénzügyeket a családban, s megdöbbenve tapasztaltam, hogy legtöbben külön kasszán, számlán vannak. Kb. 8 éve lett elegem a számlaköltségekből, s a 3 családi számából 1-t csináltunk. 1 számla, hozzá 2 kártya, netbank. Nincs titok a másik előtt, ki mit vesz, vett és mennyiért.
    Nálunk ez azért működik ilyen hatékonyan, mert mindketten ugyanolyan értékrenddel bírunk, egyikünk sem nagy vásárló és mindig megbeszélést tárgyát képezi a nagyobb kiadás.
    Természetesen érthető az is, ha valakinél külön kassza van, mert az egyik fél ilyen a másik meg amolyan. Ezért nagyon jónak tartom Kiszámoló által készített táblázatot.

  • Zoli

    Észrevettétek már hogy a hozzászólók mindig egyetértenek a leírtak jelentős részével? Van egy olyan sejtésem, hogy ezek a tippek, ötletek, módszertanok pont azokhoz nem jutnak el, ahol ezek a problémák legnagyobb arányban fennállnak.
    Ötlet: Mi lenne ha pl. az observer-en keresztül (médiafigyelő, rengeteg falusi, kisvárosi lap figyeléssel) több vidéki kis lapban megjelenne pár cikk. Egyrészt ez jót tenne a vidéki Akadémiák kellő létszámának elérésében, másrészt olyan helyre is eljutna, ahol még mindig tombolnak az unit linked-es, fundamentás és providentes ügynökök.
    Ráadásul szerintem a kisebb újságok örömmel vennének át cikkeket, természetesen a kiszamolo.hu engedélyével, némi reklámértékkel.

  • prono

    Én a magam részéről csak a közös kasszát tudom elképzelni, mint valósan működő alternatívát. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet két külön számla a családba, de ettől még egy közösnek tekintjük fejben. Mi minden kiadást közösen megbeszélünk és átrágunk. Természetesen ez tud nehézségeket okozni, de hosszú távon szerintem megéri. Volt idő, amikor teljes egészében a párom fizetéséből éltünk és az enyémet tettük félre, jelenleg ez inkább fordítva van. Én azt gondolom, hogy az csak belső feszültségeket tud szülni, hogy közösen futná valamire, de külön-külön meg nem (pontosabb egyikőnknek esetleg nem). Akkor minek vagyunk együtt? Én azt gondolom, hogy az élet mindent kiegyenlít valamikor. Lehet most én keresek többet, de később ő fog, vagy ha nem akkor ő azzal tesz hozzá a dolgokhoz többet, hogy otthon biztosítja a nyugodt hátteret, ahhoz, hogy én dolgozhassak.

  • Benoke

    A cikk jó, bár kicsit túl szigorú, mindenesetre ez az egész csak akkor tud működni ha mind két fél akarja, vagy legalább belemegy. Ha az egyik nem akarja akkor a másik fél is “szív” annak ellenére, hogy ő nem szórja a pénzt. Itt a kölcsönös bizalom elvén kell működnie, ha ez nincs akkor soha nem fog működni, pl az egyikük folyamatosan gyanakvó természet. A másik a külön kassza, az egy akkora baromság hogy nem is értem az embereket igazán akik így élnek házasságban. Első randin nem kell feltétlenül összebútorozni, de valamilyen szinten be kell engedni a másikat a pénzügyekbe. A legegyszerűbb ha az egyikük intéz, miközben mind a ketten belelátnak, és adott esetben mind a ketten tudnak intézkedni ha szükséges. A külön kassza a bizalom teljes hiányát mutatja, szerintem. Nem akarok megbántani ezzel senkit, de ez így nehezen kezelhető helyzet.

  • Zoli

    Az excel táblában apróság: G3 és H3 cellákban nem tervezett és tényleges kiadás akart szerepelni?

  • Zoli

    Akarom mondani bevétel. 🙂

  • Akarki

    Kiszámoló says: Van közöm hozzá, de nem publikus

  • Kiszamolo

    Mint mondjuk a Vasárnapi Hírekben, ahová hetente írok? 🙂

    Egyébként én nyitott vagyok, aki megkeres újságíró, annak szívesen segítek.

    //kiszamolo.hu/interjuk-riportok-adasa/

  • mtoma73

    Mi közös költségvetéses házasságban élünk boldogan. Mondjuk mi email tekintetében sem titkolózunk. Ajándékot szerintem közös kassza mellett is lehet adni és csak egy kis kreativitás kell hozzá. Azért a külön / félig külön kasszán levôk csináltak haláleseti meghatalmazot megadást? Esetleg a párjukra?

  • mutyilufi

    Nekem elég furcsa ez a két kasszás hibrid módszer tartós jól bejáratott házasságokban. Talán ott tud tartósan jól működni ahol nincs nagy külömbség a bérek között. Annó mi is így kezdtük de már jó ideje teljesen közös kasszán vagyunk, minden pénzügyi döntést megbeszélünk és közösen hozunk meg. Már elképezelni sem tudom hogy ne így csináljuk. Mindemellett azt látom hogy az ismerőseink döntő többsége ezt a 2 kasszás átmeneti módszert használja.

  • meluka

    érdekes,nálunk mindkettőnknek van saját bankszlaja, de mindenki tudja a másik kódját,bármelyikünk levehetne a másikéról de nem kell,van mindenkinek épp amennyi kell.ált. a férjem aki a csekkeket feladja ,havi 1x az extra kiadásokat,csekkeket egymás közt elrendezzük épp merre dőlt a mérleg,így igazságos.amúgy januártól megy,hogy mindent felírok.nagyon durva.kajára megy a legtöbb pedig főzünk.havi 1x engedünk meg egy éttermet vagy gyorskaját.sajnos amit tapasztaltunk,hogy nagyon keveset ér a pénzünk. az hogy elmenjünk havi 1x színházba vagy moziba vagy usziba nem igaz hogy luxus legyen!ez annyira szomorú.úgyhogy mindig választunk abban a hónapban vmit.de mindig van a családban vkinek szülinapja,névnapja,vagy épp húsvét,karácsony…szóval mindig van vmi 🙂 de nem panasz,tudunk megtakarítani,tudatosan élünk.és az egy hetes szabályt is használjuk 🙂 bevált! jó a blog,gratulálok hozzá!

  • Garbo

    Erre azért vannak jó praktikák. Nálunk kb. úgy néz ki, hogy van fejenként 10% fun money-játékpénz, hívd, ahogy akarod. Azt akármire el lehet verni, másiknak semmi köze hozzá. Emellett megy 10% nyaralásra, 10% 3-5 éves tervekre, 10% pedig az ennél hosszabb távúakra. A maradékból megy a rezsi, az étkezés, az öltözködés, a szórakozás stb. Lehet, hogy ez túlszabályozottnak tűnik, de bevált. Így van élet, lazaság, de van fegyelem is.

  • rauchkrake

    Nagyon nem értek egyet ezzel, hogy a külön kassza a bizalom hiányából fakad. Szerintem csak egy csomó probléma méregfogát egyszerűen ki lehet húzni vele: például a nagy keresetkülönbség, napi szintű pénzviták apróságokon, vagy nagyobb dolgokon. Kb tíz éve működik nálunk ez, közben voltak nehéz időszakok is (volt, hogy hónapokig neki nem volt munkahelye, egyszer egy baleset miatt én nem dolgoztam egy évig), remekül túléltük pénzügyileg. És igaz, hogy csak kb tudom, mennyit keres, vagy mennyi pénze van (persze megkérdezhetném, ahogy ő is engem), de természetesen mindkettőnknek van hozzáférése a másik számláihoz (vészesetre). Hol itt a bizalomhiány? Viszont nincs vita arról,ki mennyivel támogatja valamelyik bajban levő családtagját, hogy már két crossmotor áll a garázsban, vagy milyen szemérmetlen összegbe került a kutya műtétsorozata (ezek a gyenge pontok nálunk 🙂 ).

  • sitya

    Közös a kassza, közös a megosztott google spreadsheet, évekre visszamenőleg látni, hogy mire mennyi megy el, hogy állunk, hol lehet értelmesen racionalizálni. Amúgy meg beszélgetni kell, ahogy a szerző is írja.

    Ha külön van a kassza, az szerintem pszichológiailag nagyjából albérlőtárssá redukálja a házastársat.

  • rauchkrake

    Nálunk mindkettőnknek teljes hozzáférése van a másik számláihoz. (Hátha nem halunk meg rögtön, mondjuk csak kómába esünk 🙂 ). Viccen kívül: hogy magyarázzam már meg, hogy ez csak egy módszer, ami jól működik, ezért használjuk és nem valami titkolózós-átverős mutyi-izé?

  • pdw

    Nalunk kulon van minden es van egy olyan iratlan rendszerunk, hogy rezsi + ha elmegyunk vhova akkor en fizetek, itthonra meg a kajat az asszony veszi.
    Ez igy sacc/kb fedezi egymast, nyilvan nem 50-50%, de ez senkit se erdekel (nagyjabol ugyanannyit keresunk, nehany 10e a kulonbseg).
    Mindketten vezetjuk, hogy mit koltunk mire, de ezt csak azert hogy lassuk mire megy a penz. Nagyobb dolgokat persze megbeszelunk.

  • steckler

    A házasságban szerintem a közös kassza a legjobb. Azonban ismerek olyan családokat, ahol az egyik fél eltitkolja, a megtakarításait.
    Az átlagos ember pazarló életmódot folytat.

    A cikkben nagyon jól le van írva, hogy az apró kiadásokon (üdítő, kávé) mennyit lehet spórolni. Szerintem kb. egy átlagon állampolgár havonta min. 6000 Ft-ot költ kávé és üdítőfélékre(20 nap×300,-Ft), ez éves szinten több mint 70.000 Ft.
    Ezzel szemben egy átlagos éves áramdíj kb. 120.000 Ft.

    A férfiak jobban kezelik szerintem a családi pénzügyeket. Sok nőt sajnos nem is érdekel a család pénzügyeinek a tervezése. A pénzügyeket szerintem is tervezni, de tapasztalat alapján minden évben jöhet be váratlan kiadás(ok). Ezért fontos a megtakarításaink megléte.
    Sok német és skandináv állampolgár, nyugdíjas korukra olyan megtakarítási vagyont tud összeszedni, hogy az 1500€-s nyugdíj mellette csak aprópénz.

  • Janos

    Mi egy kasszan vagyunk. A ketkasszas model mar csak azert se jo, mert nagy jovedelemkulonbseg eseten igazsagtalan, valamint ha a feleseg gyesre megy, megint igazsagtalan.

    Ha mar kulon kassza, es az ember irja, akkor ugy lenne igazsagos, hogy egy kozos, amibe a kozos koltesek, megtakaritasok mennek, es ket kulon, amibe mindket fel kb ugyanannyit zsebpenzt kap…

  • gab

    Szerintem az a jó módszer, ami beválik, hogy hülyén fogalmazzak. Van, akinél a közös, van, akinél a külön. A külön kasszázás az elején működik, meg azonos keresetnél, ideális esetben észrevétlenül csúszik át közösbe. Mivel nekem kell egy kis saját keret “játszótér”, teljesen nem tudnék közös kasszán lenni, de én sem várom el a másiktól, hogy adja fel teljesen magát. Ahogy egy férfi sosem fogja megérteni, miért kell annyi cipő és táska, a nő sem fogja soha, hogy miért kell az újabb kütyü, amikor a régi is működik. Pl. erre kell egy kis keret mindenkinek, és nem kritizálni soha.

  • jurta

    A Provident reklámplakátjai feltűntek nektek?

    Jó ötlet volt a …[vmilyen kényelmi termék] – gondolja az egyik családtag; …a Provident – gondolja a másik. (Több olyan is volt közte, ahol egy pár két tagja volt a két szereplő.)

    Rém gáz, hogy egy terméket nálunk ezzel hirdetni lehet, hogy az egyik családtagnak fogalma sincs róla, hogy a másik kölcsönt vesz fel.

    (Az már kérdés, hogy maga a termék is rém gáz.)

  • jurta

    “Észrevettétek már hogy a hozzászólók mindig egyetértenek a leírtak jelentős részével?”

    Ez minden tartósabban működő, főleg egyszerzős blogon így szokott alakulni.

    Akik nagyon nem értenek egyet, ahogy látják, hogy nem tudják befolyásolni a szerzőt, szép lassan abbahagyják az írást, aztán az olvasást is.

    Kiszámoló ráadásul elég szigorúan visszanyeste az elburjánzó véleményeket (bevallom, pár hónapja az előmoderált hozzászólásokba való beleírás nekem is kicsit erős volt. De azért még itt vagyok, és hozzá is szólok :-)).

    Látod, hogy nincs semmi baj a beleírással? 🙂

  • jurta

    “(Az már kérdés, hogy maga a termék is rém gáz.)”

    helyesen: az már más kérdés

  • jurta

    “Az egy nagy hiba, hogy csak az egyik fél kezeli és osztja be a pénzt. Ez egy olyan fontos része az életnek és a közös életnek is, hogy nem lehet az egyik felet teljesen kizárni belőle, még ha kényelmességből ő bele is egyezik.”

    Azért kezelheti az egyik fél a pénzt egyedül úgy is, hogy a másikat nem zárja ki belőle teljesen. Pl. ő osztja be és kezeli, de minden hónapban együtt átnézik a forgalmat; vagy eleve mindig tudja a másik is, hol a nyilvántartás, amiben nézelődhet. (A szüleim jobb esetben kb. így csinálták. Sajnos a másik eset gyakoribb volt, amikor az egyik szinte nem is foglalkozott vele, nem is tudta, mennyi van, csak azt látta, hogy mindig nagyon-nagyon be kell osztania.)

  • jurta

    Szerintem meg a külön/közös/hibrid költségvetés – ha ilyen tudatos emberekről van szó, mint akik itt hozzászólnak – csak egy tükre annak, ki milyen viszonynak képzeli pontosan a házasságot vagy élettársi kapcsolatot, mit vár tőle. Amíg ebben hatalmas eltérések vannak, még szép, hogy a családi költségvetésről is elég különbözőt fogtok gondolni. 🙂

    Szívesen belemennék az említett alapkérdésbe is, de nem témája a blognak. 🙂

  • Ordas

    Nagyszerűen működik, hogy 2 embernek 3 számlája van. Bár feleségem most gyesen van, így kicsit eltolódtak az arányok (gyk. közös megélhetést most az én fizetésemből fedezzük), de mindenkinek van saját hobbi pénze és saját megtakarítása.

    Amúgy fanatikus könyvelők vagyok, igaz én csak vendég, mert mérnökösködöm.

    Szuper excelt szerkesztettem,a mivel előző időszakokhoz lehet visznyítani a költekezést, van terv-tény összevetés, várható költségek, diagramok, táblázatok…

  • Kiszamolo

    Egyébként elég nagy gond a hozzászólások kezelése.

    Eszméletlen energiát felemészt, miközben az olvasók kevesebb, mint fél ezreléke(!!!) szól hozzá.

    Ha valaki ír egy oltári nagy ökörséget, azzal két dolgot tehetek: vagy nem engedem ki és akkor én vagyok a náci moderátor, vagy kiengedem és akkor viszont reagálnom kell rá, nehogy az olvasó azt higgye, hogy igaz, amit a kommentelő odaalkotott.

    Aztán ebből lesz egy értelmetlen, tartalmatlan és meddő vita.

    Bele akkor írtam a kommentbe, ha túl sok állítás, jellemzően hibás állítás volt benne, így százszor egyszerűbb, mint aztán sorról-sorra cáfolgatni.

    Nekem reagálni kell töménytelen levélre, facebook-on érkező üzenetre és hozzászólásra, szinte minden nap több idő megy el ezekre, mint a cikkírásra.

    Egyébként a hozzászólás nem alanyi jog, majd annak lesz az, aki ugyanúgy több ezer órát beleölt ebbe a blogba. Addig csak egy lehetőség.

  • tgwh

    ,,Nincs ideje párt találni, pénzügyeit rendezni? 47 ezer forintból megelunk, mi segítünk!
    Belügyminisztérium”

  • Naiva

    Hello, találtam a PSZÁF honlapján egy tanulmányt a témában, Családi pénzügyek címmel, valami pályázatra írták; talán hasznos lehet másnak is (bár nem mai, 2004-es): http://www.pszaf.hu/data/cms1571957/fv_tanul_csaladi.pdf

  • Szalók Dániel

    Szerintem működhet a közös, a teljesen külön és a “félig-külön” kassza is, az a lényeg, hogy mindkét fél egyetértesen vele. Az se baj, ha mindkettejük hozzáállása/értékrendje hasonló, pl. mindketten zsugoriak vagy pazarlók 😀

    Mi a barátnőmmel már megbeszéltük, hogy ami pénzt keresünk, az az adott ember jól megérdemelt, izzadsággal szerzett, saját pénze, amivel azt csinál amit akar. Nagyon szívesen költünk egymásra egyébként (szerintem többet is mint szabadna :)), de ha minden közös lenne, akkor fura lenne ajándékot venni / meghívni a másikat erre-arra a KÖZÖS pénzből. Jobb a félig-külön-kassza 🙂

  • mtoma73

    Barátnőnél még megy, hogy meghívod valamire. Házasságban meg megbeszélitek, hogy elmentek vacsorázni, színházba, moziba, stb. Ott a meghívás lényegében csak az ötlet feldobása, és nem arról szól, hogy ki fizeti. Ajándékot meg lehet készíteni is (bár azt is a közös pénzből). Mi ha ajándékozunk egymásnak valamit, ami nagyobb összeg, akkor megbeszéljük és lehet mellé kis meglepetést csinálni, venni, írni egy lapot, stb.
    Emlékszem még régebben volt, hogy egy pár karácsonyra mindketten vettek a másiknak egy 400 ezres plazma tv-t, amiből az egyiket januárban vihették vissza. Ők biztos külön kasszán voltak. 🙂
    Ha a feleségem szeretne egy ruhát, vagy egy fülbevalót, stb. akkor szól és kész, nincs probléma belőle, ha van rá pénzünk, ha én szeretnék egy könyvet, vagy dvd-t, nekem is van szám meg lehet beszélni vele. Nem értem ezt a külön kasszát, főleg egy házasságban.