Pénzügyek a házasságban
A válások közel 75%-a közvetlenül, vagy közvetve az anyagi problémák miatt van, mégis ez az egyik legfontosabb terület, ahol nem képesek kommunikálni egymással a házastársak. Ezért arra gondoltam, írok arról, hogy a házastársak hogyan kezeljék a pénzügyeiket. Amennyiben ebben sikeresek vagytok, sokkal nagyobb eséllyel lesz kiegyensúlyozott és boldog a házasságotok.
A probléma gyökere, hogy három dologra nem készítenek fel bennünket az életben, hiába neveltek a szüleink és töltjük lassan az életünk egynegyedét az oktatási intézményekben:
– A jó párválasztás és a sikeres házasság titkaira. Meg is lehet nézni a válási statisztikákat és a házasságkötések számának drasztikus esését.
– A gyereknevelés tudományára. Ezért aztán megszületnek a gyerekek és mindenki úgy neveli őket, ahogy éppen eszébe jut. Vagy ahogy az apja-anyja nevelte őt, legyen az bármennyire is rossz modell.
– A pénzzel való bánásra. Ennek megfelelően az emberek 87%-a nem rendelkezik még egyhavi megtakarítással sem, ellenben 400 ezer magyar családnak van 3 vagy még több hitele és 850 ezer honfitársunk aktív KHR (BAR) listás, vagyis legalább 96 ezer forinttal tartozik legalább három hónapja legalább egy banknak.
A házasságtársak gyakran nem tudják őszintén megbeszélni a pénzügyi kérdéseket. Amikor aztán mégis, még az utca végén is hallják őket és a tányérok törését is és inkább lehet veszekedésnek hívni a dolgot, mint megbeszélésnek.
Ezért lenne fontos közös nevezőre jutni a pénzügyek területén is. Amikor két ember összekerül, az esetek zömében két különféle nevelést kaptak, amit esetleg nem is tudatosítanak magukban. Az egyik bár szórja a pénzt, de sóher az olyan dolgokban, ami a másiknak fontos lenne, például egy szép nyaralás. A másik takarékos és mindig kiakad a másik pénzköltésén. Az egyiknek a látszat számít és a többi ember véleménye (ezért akar például új és nagy autót), a másiknak a praktikum és felesleges pénzkidobásnak tart mindent, aminek nincs racionális indoka.
(Arról már említést sem merek tenni, hogy nincs férfi a világon, aki megértené, miért kell minden ruhához külön cipő és minden cipőhöz külön táska. De szintén kevés olyan nő van, aki megérti, mi szükség van egy új okostelefonra, csak azért, mert nagyobb a kijelzője és gyorsabb a processzora, mint a mostaninak.)
Az esetek nagy részében nem csak különbözőek a pénzügyi neveltetésünk, de legtöbbször teljesen hibás is.
Ezért egyszerre kellene feloldani a különbözőségeket, megtanulni kommunikálni a család anyagi életéről és megtalálni a helyes utat a sikeres pénzügyekhez.
Ha sikerült a család anyagi helyzetét katasztrofális helyzetbe hozni akár egyik, akár mindkét fél hibájából, akkor is nem a másik hibáztatása és a hibák felhánytorgatása fogja elhozni a megoldást.
Gondoltál már arra, hogy leülj a házastársaddal és közösen átnézzétek, mire mennyit költöttetek ebben a hónapban, közösen átnézzétek a számlákat és azt, hogy mennyi pénz maradt hónap végén? Esetleg arra, hogy ezt minden hónapban megtegyétek, de nem csak utólag, hanem közösen megbeszéljétek előre, mire mennyit szántok a következő hónapban? Hogy megvitassátok, mire kell és mire lehet költeni? Hogy hol lehetne egy kis pénzt megfogni, amit el tudtok tenni mondjuk nyugdíjcélra?
Nem véletlenül mondja a Biblia, hogy hogyan járhatnának ketten egy úton, ha előtte meg nem egyeztek. Te valaha megegyeztél már a házastársaddal, hogyan kezeljétek a pénzt és hozzatok közösen pénzügyi döntéseket? (Az emberek 95%-a sehogy nem kezeli a pénzt és semmilyen pénzügyi döntést nem hoz. Költi, amíg tart a pénz, amikor elfogyott, megpróbál kitalálni valamit. Úgyhogy már ez az egy lépés egyszerre fogja forradalmasítani a pénzügyi életedet és megújítani a házasságodat.)
Az egy nagy hiba, hogy csak az egyik fél kezeli és osztja be a pénzt. Ez egy olyan fontos része az életnek és a közös életnek is, hogy nem lehet az egyik felet teljesen kizárni belőle, még ha kényelmességből ő bele is egyezik.
Ha a család pénzügyeinek rendbe hozása a cél, akkor érdemes három hónapra felosztani az ütemezést.
Az első hónap a „minden fillért” hónapja. Egy hónapig mindenki írja a költéseit az utolsó fillérig és nap végén közösen felviszitek egy táblázatba otthon. Itt a lényeg a minden filléren van, mert a legtöbb pénzt nem a gázszámla viszi el, hanem a sok apró-cseprő napi kiadás az üdítővásárlástól a munkahelyi ebédig.
Vigyázz, ebben a hónapban tilos kritizálni a másik költéseit, vagy veszekedni csak azért, mert megtudtad, mi minden szerinted felesleges dologra költ a párod. (Egyébként is a kritizálás a buta emberek szokása. Semmit nem érsz el vele, csak a kapcsolatodat mérgezed napról-napra. Ne felejtsd el a mondást: Kritizálni minden bolond tud és minden bolond meg is teszi.)
A legjobb az lenne, ha semmiben nem változtatnátok a költési szokásotokon, annak ellenére, hogy elkezdtétek írni. (Nem lesz könnyű, mert sokkoló lesz látni leírva, mennyit költesz péksütire, nasira, vagy egyéb felesleges dologra.)
A második hónapban csináljatok egy „csak a legszükségesebbet” hónapot. Ebben a hónapban döntsétek el, hogy egész hónapban csakis a legszükségesebb dolgokra költötök, semmi olyanra, ami ezen túl van. A munkahelyi ebéd helyett vigyél otthonról ebédet, a büfében való kávézás helyett vigyél be instant kávét, ruhát is csak akkor vegyetek, ha tényleg szükséges. Felejtsétek el a moziba és az étterembe járást abban a hónapban. (Azt, hogy mi a tényleg szükséges kategória, közösen határozzátok meg. Szokj rá, hogy megkérdezed a házastársad véleményét is és közösen hoztok döntéseket.)
A második hónap végén látni fogjátok a kontrasztot a szokásos és a szükséges költés között. (Most nem tértem ki arra, hogy a fix, szükségesnek ítélt költéseidből is sokat lehet még faragni, például egy olcsóbb kábeltévé, vagy internetcsomaggal. De ezzel még ne törődjetek a második hónapban.)
Így már sokkal elfogadhatóbb és érthetőbb lesz mindkettőtök számára, hogy mennyit tudtok megtakarítani a havi költésetekből.
Már csak azt kell megbeszélnetek, hogy miért tegyétek ezt. Közösen tűzzetek ki célokat, amik motiválóan hatnak mindkettőtökre. Kifizessétek a hitelkártya-tartozásotokat, idő előtt tudjátok törleszteni a lakáshiteleteket, félretegyetek a nyugdíjatokra, vagy el tudjatok menni egy szép nyaralásra.
Arra vigyázz, hogy nem lehet minden hónapban a minimumon élni, mert egy idő után besokallsz. Természetesen, ha ég a ház a sok hiteltartozás miatt, akkor pár hónapig ez elfogadható, amíg nem rendeződik valamelyest a helyzet. De utána fontos, hogy ne felejtsd el élvezni is az életet, de csak azon a szinten, amit megengedhetsz magadnak. Ha hiteleid voltak, az a legjobb fokmérője annak, hogy eddig többet költöttél, mint amennyit lehetett volna. Vagy a bevételeidet növeld meg, vagy a vágyaidat igazítsd a bevételeidhez.
Így a harmadik hónap előtt közösen hozhattok egy tervet, hogy mire mennyit fogtok költeni és mennyit fogtok félretenni, vagy a hitelek visszafizetésére fordítani. Itt a hangsúly azon van, hogy a hónap előtt már megtervezitek, mennyi fog elmenni élelmiszerre, ruhára, utazásra, stb. Ehhez itt találtok segítségül egy excel-táblázatot.
Ha ezen a fontos területen, a pénzügyekben végre kialakul közöttetek az egyetértés és a tervszerűség, ha felismeritek az anyagi problémáitokat és közösen tesztek ellene, az forradalmi változást fog hozni az életetekben.
A tervszerű anyagi életről, az adósságoktól való szabadulásból, a pénzügyi tudatosságról és hasonló témákról már sokat írtam, a cikkben nem akartam megismételni az ott leírtakat. Ebben a témában legfontosabb írásaimat olvasd el itt, ezzel lesz teljes ennek a cikknek a mondanivalója.
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en
Lenne viszont egy kérésem: mi van akkor, ha a két házastársnak más a keresete (mondjuk 70% különbség van közte), és aki többet keres, az takarékoskodna, aki pedig kevesebbet, az szórja a pénzt és ebből állandó probléma van. Meg lehet győzni a költekezőt, hogy ő is vegyen vissza a költségeiből?
Ha magunknak vagy a másiknak akarunk venni valamit, akkor a saját pénzünket költjük, és a megtakarításainkat is külön kezeljük. Szerencsére viszonylag jól keresünk, és elég zsugoriak vagyunk, amikor hülyeségre kéne költeni 🙂
Kiváncsi vagyok, hogy működik-e majd a gyakorlatban 🙂
A mi pénzügyeink akkor kerültek a helyére, amikor lehetett a CHF hitelt végtörleszteni. Viszonylag rövid idő állt rendelkezésre, én napokig ültem a saját gyártású excel táblám fölött és nonstop számoltam, mit hogyan lehetne átcsoportosítani, megfogni a költést stb.
A táblázatom azóta is megvan, bár átalakult, inkább cash flow-nak nevezném. Szerintem jó dolog, nem is tudom hogy tudtunk élni eddig nélküle?
Ui. Tegnap reggel mintha lett volna fent egy autós cikk!? Vagy még olyan korán volt, hogy álmodtam?
Tökéletesen működik a dolog, bár biztosan segít, hogy nagyjából hasonló alapból a hozzáállásunk a dolgokhoz.
Ami nagyon érdekes, hogy ha ez a téma ismerősökkel, barátokkal felmerül, eléggé furcsán néznek ránk….
ennek tobb oka is van. az egyik, hogy a parom hihetetlen erzekkel kepes a leheto legrosszabb penzugyi dontesnel is sokkal rosszabbat lepni 😀
ebbol regebben eleg sok problema adodott (egy ido utan rahagytam a hulyesegeit azzal hogy “leszarom, csinald”)
most a dolog ugy mukodik, hogy a penzugyeket en intezem, a sajat fizetesembol (kb. mindent, tehat hiteltorlesztes, rezsi, megtakaritas, stb)
o a sajatjabol szokott kajat es kisebb dolgokat venni (de a nagy bevasarlasokat mar en fizetem), a maradek penzet pedig elkoltheti magara (ez nem egy tul nagy osszeg)
ez alapvetoen azert (is) tud mukodni, mert en kb. 5-szor annyit keresek mint o, kiegyenlitettebb aranynal ez nyilvan nem kivitelezheto
azt mar sikerult elerni, hogy a ‘komolyabb’ kiadasai elott megkerdez
Egyebkent en az AceMoney nevu progit vettem meg, es abban tartom nyilvan a 3 bankszamlamat, a tartozasaimat, kauciot, es persze a kiadasokat. Ho vegen es kozben is lehet jelenteseket kesziteni, hogy mire mennyi ment el, es nagyon jol nyomon lehet kovetni a dolgokat. Eddig a Financisto-t hasznaltam erre, de mivel csak a telefonomon volt, egyreszt nehez volt beirni, masreszt lopas eseten buktam volna minden bejegyzest.
Szép dolog, ha van egy közös kassza és két külön kassza, de mi van akkor, ha az egyik fél jelentősen többet keres, mint a másik, akinek szinte a teljes keresete elmenne csak a közös kiadásokra? Akinek marad, az vígan költi magára, a másik meg így járt??? Vagy, ha pl. gyermeket vállalnak és az egyik fél otthon marad GYED-en, ami épp az alap dolgokra elég… De lehet olyan helyzet is, hogy az egyikük még tanul, munkanélküli stb. Szerintem ez így nagyon igazságtalan helyzeteket tud szülni. Csak akkor látom, hogy működőképes lehet, ha mindkét fél kb. egyforma összeget keres, ez hosszútávon általában nem szokott fennállni…
Ja és nálunk nem én keresek kevesebbet 🙂
Sajnos ő egy nagyon rossz család- és pénzügyi modellt hozott otthonról, amit egy idő után nem tudtam már elviselni és KÖZÖSEN változtattunk! És eddig úgy tűnik, hogy jól!
De eleve a külön kassza a bizalom hiányából fakad, úgy meg nem lehet nekiindulni a dolgoknak.
Ugyanis abba gondolj bele, hogy teljes megértés sosem lehet mindenben a házastársak között, mondjuk egy átlagos feleség nem fogja megérteni, hogy miért akar a férj a gépébe SSD-t venni, viszont a közös kassza megegyezést kíván. Persze meg lehet egyezni, de ezt a kört kihagyhatják, ha mindkettőnek van olyan része, amelyből a másik fél szemszögéből nézve olyan hülyeséget vesz magának, amilyet csak akar.
Szerintem háromféle megoldás is lehet:
1. közös kassza
2. teljesen külön
3. arányos megosztás. Nálunk ez az utolsó működik.
Nem azonos a kereset és mégis működik a külön kassza. Mivel a fizetéseink aránya 60-40 %, így osztozunk a kötelező havi költségeken (lakhatás, kaja, közös kirándulás stb.)
Ezen felül mindenki magának takarít meg a fizetéséhez mérten és költ a szórakozására. 🙂
Nálunk ez azért működik ilyen hatékonyan, mert mindketten ugyanolyan értékrenddel bírunk, egyikünk sem nagy vásárló és mindig megbeszélést tárgyát képezi a nagyobb kiadás.
Természetesen érthető az is, ha valakinél külön kassza van, mert az egyik fél ilyen a másik meg amolyan. Ezért nagyon jónak tartom Kiszámoló által készített táblázatot.
Ötlet: Mi lenne ha pl. az observer-en keresztül (médiafigyelő, rengeteg falusi, kisvárosi lap figyeléssel) több vidéki kis lapban megjelenne pár cikk. Egyrészt ez jót tenne a vidéki Akadémiák kellő létszámának elérésében, másrészt olyan helyre is eljutna, ahol még mindig tombolnak az unit linked-es, fundamentás és providentes ügynökök.
Ráadásul szerintem a kisebb újságok örömmel vennének át cikkeket, természetesen a kiszamolo.hu engedélyével, némi reklámértékkel.
Egyébként én nyitott vagyok, aki megkeres újságíró, annak szívesen segítek.
//kiszamolo.hu/interjuk-riportok-adasa/
Ha külön van a kassza, az szerintem pszichológiailag nagyjából albérlőtárssá redukálja a házastársat.
Ez igy sacc/kb fedezi egymast, nyilvan nem 50-50%, de ez senkit se erdekel (nagyjabol ugyanannyit keresunk, nehany 10e a kulonbseg).
Mindketten vezetjuk, hogy mit koltunk mire, de ezt csak azert hogy lassuk mire megy a penz. Nagyobb dolgokat persze megbeszelunk.
Az átlagos ember pazarló életmódot folytat.
A cikkben nagyon jól le van írva, hogy az apró kiadásokon (üdítő, kávé) mennyit lehet spórolni. Szerintem kb. egy átlagon állampolgár havonta min. 6000 Ft-ot költ kávé és üdítőfélékre(20 nap×300,-Ft), ez éves szinten több mint 70.000 Ft.
Ezzel szemben egy átlagos éves áramdíj kb. 120.000 Ft.
A férfiak jobban kezelik szerintem a családi pénzügyeket. Sok nőt sajnos nem is érdekel a család pénzügyeinek a tervezése. A pénzügyeket szerintem is tervezni, de tapasztalat alapján minden évben jöhet be váratlan kiadás(ok). Ezért fontos a megtakarításaink megléte.
Sok német és skandináv állampolgár, nyugdíjas korukra olyan megtakarítási vagyont tud összeszedni, hogy az 1500€-s nyugdíj mellette csak aprópénz.
Ha mar kulon kassza, es az ember irja, akkor ugy lenne igazsagos, hogy egy kozos, amibe a kozos koltesek, megtakaritasok mennek, es ket kulon, amibe mindket fel kb ugyanannyit zsebpenzt kap…
Jó ötlet volt a …[vmilyen kényelmi termék] – gondolja az egyik családtag; …a Provident – gondolja a másik. (Több olyan is volt közte, ahol egy pár két tagja volt a két szereplő.)
Rém gáz, hogy egy terméket nálunk ezzel hirdetni lehet, hogy az egyik családtagnak fogalma sincs róla, hogy a másik kölcsönt vesz fel.
(Az már kérdés, hogy maga a termék is rém gáz.)
Ez minden tartósabban működő, főleg egyszerzős blogon így szokott alakulni.
Akik nagyon nem értenek egyet, ahogy látják, hogy nem tudják befolyásolni a szerzőt, szép lassan abbahagyják az írást, aztán az olvasást is.
Kiszámoló ráadásul elég szigorúan visszanyeste az elburjánzó véleményeket (bevallom, pár hónapja az előmoderált hozzászólásokba való beleírás nekem is kicsit erős volt. De azért még itt vagyok, és hozzá is szólok :-)).
Látod, hogy nincs semmi baj a beleírással? 🙂
helyesen: az már más kérdés
Azért kezelheti az egyik fél a pénzt egyedül úgy is, hogy a másikat nem zárja ki belőle teljesen. Pl. ő osztja be és kezeli, de minden hónapban együtt átnézik a forgalmat; vagy eleve mindig tudja a másik is, hol a nyilvántartás, amiben nézelődhet. (A szüleim jobb esetben kb. így csinálták. Sajnos a másik eset gyakoribb volt, amikor az egyik szinte nem is foglalkozott vele, nem is tudta, mennyi van, csak azt látta, hogy mindig nagyon-nagyon be kell osztania.)
Szívesen belemennék az említett alapkérdésbe is, de nem témája a blognak. 🙂
Amúgy fanatikus könyvelők vagyok, igaz én csak vendég, mert mérnökösködöm.
Szuper excelt szerkesztettem,a mivel előző időszakokhoz lehet visznyítani a költekezést, van terv-tény összevetés, várható költségek, diagramok, táblázatok…
Eszméletlen energiát felemészt, miközben az olvasók kevesebb, mint fél ezreléke(!!!) szól hozzá.
Ha valaki ír egy oltári nagy ökörséget, azzal két dolgot tehetek: vagy nem engedem ki és akkor én vagyok a náci moderátor, vagy kiengedem és akkor viszont reagálnom kell rá, nehogy az olvasó azt higgye, hogy igaz, amit a kommentelő odaalkotott.
Aztán ebből lesz egy értelmetlen, tartalmatlan és meddő vita.
Bele akkor írtam a kommentbe, ha túl sok állítás, jellemzően hibás állítás volt benne, így százszor egyszerűbb, mint aztán sorról-sorra cáfolgatni.
Nekem reagálni kell töménytelen levélre, facebook-on érkező üzenetre és hozzászólásra, szinte minden nap több idő megy el ezekre, mint a cikkírásra.
Egyébként a hozzászólás nem alanyi jog, majd annak lesz az, aki ugyanúgy több ezer órát beleölt ebbe a blogba. Addig csak egy lehetőség.
Belügyminisztérium”
Mi a barátnőmmel már megbeszéltük, hogy ami pénzt keresünk, az az adott ember jól megérdemelt, izzadsággal szerzett, saját pénze, amivel azt csinál amit akar. Nagyon szívesen költünk egymásra egyébként (szerintem többet is mint szabadna :)), de ha minden közös lenne, akkor fura lenne ajándékot venni / meghívni a másikat erre-arra a KÖZÖS pénzből. Jobb a félig-külön-kassza 🙂
Emlékszem még régebben volt, hogy egy pár karácsonyra mindketten vettek a másiknak egy 400 ezres plazma tv-t, amiből az egyiket januárban vihették vissza. Ők biztos külön kasszán voltak. 🙂
Ha a feleségem szeretne egy ruhát, vagy egy fülbevalót, stb. akkor szól és kész, nincs probléma belőle, ha van rá pénzünk, ha én szeretnék egy könyvet, vagy dvd-t, nekem is van szám meg lehet beszélni vele. Nem értem ezt a külön kasszát, főleg egy házasságban.