Többet kell keresnem?
Norbi tett fel egy érdekes kérdést levélben. Ő a magyar átlagnál jobban keres, nettó 500 ezer forint körül, ráadásul van lehetősége, hogy hetente akár többször is otthonról dolgozzon.
Szeretne több pénzt keresni, de az valószínűleg több munkával és kevesebb szabadidővel járna, ami többgyerekes családapaként egy fontos szempont a számára. Azt kérdezte, mi lenne a helyes döntés ebben az esetben.
Ő a szokásos kérdéssel szembesült: a szabadidejét, vagy a kényelmes munkahelyét kellene átváltania több bevételre. Ha megteszi, kevesebbet lehet a gyerekeivel most, de nagyobb anyagi biztonságban élhetnének később. Esetleg adják lejjebb az igényeiket és igyekezzenek beosztani a meglévő pénzt, hogy az elég legyen a mai kiadásokra és a későbbi költségekre (mint nyugdíj, gyerekek iskoláztatása, stb.) félrerakandó megtakarításokra is?
Ez a klasszikus trade-off kérdése. (Ha valaki tud erre jó magyar fordítást, árulja el nekem is.)
Van, amikor fel sem merülhet ez a probléma. Ha túl keveset keresel, akkor lépni kell. Ha jelenleg annyit keresel, hogy nem tudsz belőle félretenni eleget, nincs min gondolkodnod. Be kell vállalnod a több munkát esetleg a több utazást a munkahelyedre, mert egyébként nagyon szomorú nyugdíjas éveid lesznek, ha most nem tudsz felkészülni rájuk. (Érdemes elkezdeni képezni is magadat, esetleg vállalkozásban gondolkodni, hogy kevesebb munkával többet keress néhány év múlva.)
Egyébként nagyon sok ember eltékozolja az életét egy-egy munkahelyen, csak mert az kényelmes. Amikor látok egészséges fiatalembereket évek óta például portásként dolgozni egy óvodában, iskolában, nehéz megállnom, hogy ne kérdezzem meg, miért nem keres egy normális munkát, amiben van kihívás is és még pénzt is lehet vele keresni. Elhiszem, hogy nagyon kényelmes napi hét órát üldögélni egy portásfülkében éveken át, semmi elvárás és felelősség mellett, mobiltelefont nyomkodva meg videókat nézegetve, de könyörgöm, ne legyen már ez valakinek az életcélja, ha egyébként egészségügyileg alkalmas más munkakörre is.
De rengeteg egyéb ember is van, akik lusták vagy bambák egész életükben kimozdulni a komfortzónájukból és ugyanott dolgoznak már évek-évtizedek óta fillérekért, csak azért, mert kényelmes a munka.
Nekik egyértelmű az üzenet: lépj tovább, amíg nem ragadsz örökre bele ebbe a bűzös, posványos mocsárba, ahol most vagy. Emberileg is megújulsz, ha változás áll be a beszürkült, unalmas életedben. Ahogy mondani szokták, ha ugyanott tartasz a karrierben, ahol tartottál 3-5 éve, akkor eltékozoltál az életedből 3-5 évet. Ha pedig már azt sem tudod, mit jelent az a szó, hogy karrier meg életcél, válts azonnal.
(Ugye nem érted félre? Nem az a baj, hogy árufeltöltő vagy egy áruházban, hanem az, ha ezen nem akarsz változtatni, pedig a képességeid egyébként lehetővé tennék.)
A kérdés akkor lesz érdekes, ha már most is keresel annyit, hogy félretegyél a későbbi kiadásokra is elég pénzt. Mit válassz? A nagyobb életszínvonalat vagy a szabadidőt?
Nos, ez egy komoly dilemma és tényleg kell hozzá bölcsesség, hogy melyiket válaszd.
Régebben gyakran hívtak projektmunkákra, napi 4 óra elfoglaltság havi 500 ezer forintért, pár hónapig. Hol egy banki kalkulátort kellett volna fejleszteni, hol egy összehasonlító oldal blog részét kellett volna tartalommal feltölteni.
Bár 500 ezer forint nagyon is szemmel látható összeg lett volna a havi bevételünkben és az időmbe is belefért volna az a napi négy óra, de mindig nemet mondtam. Ugyanis az lett volna az ára, hogy napi 9-10 órát dolgozok, így nem tudtam volna reggel elvinni a gyerekeket az óvodába és valószínűleg este sem tudtam volna velük lenni.
Ennyit meg egész egyszerűen nem ért az a havi összeg. A gyerekeim egyszer kicsik és csak egy apjuk van. Az így kieső pénzt majd megkeresem később. Ha két évvel tovább kell dolgoznom azért, hogy meglegyen az a pénz, ami elég a nyugdíjamra, akkor inkább két évvel tovább dolgozok, mintsem most a munka miatt elhanyagoljak minden mást, ami szintén fontos az életben.
Így én eddig mindig úgy döntöttem, hogy megtehetem azt a luxust, hogy nem dolgozok többet a pénzért, mert a jelenlegi bevétel is elég, inkább az igényeimből adok lejjebb a szabadidőmért cserébe.
De ez csak az én esetem. Ahány ember, annyi anyagi helyzet, annyi választás, annyi szempont. Érdemes bölcsen hozzáállni a kérdéshez és fontos, hogy gondolkodj sokat a dolgon, mielőtt döntesz. Ha nem lenne elcsépelve a szó mindenféle keleti kultusz által, azt mondanám, hogy meditálj rajta. Nem kell kapkodnod, forgasd a szívedben, mi lenne a legjobb. Gondolkodj rajta néhány hetet, aztán hozd meg a döntést és ragaszkodj ahhoz, akárhogy is döntöttél.
Sok sikert mindenkinek az ilyen döntésekhez, ez is az élet igazán fontos döntéseinek az egyike.
Itt már írtam erről a témáról egy másik nézőpontból:
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 35 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
A kompromisszum szóban ez nincs benne.
Bár jóval több pénzt fog keresni, a házimunkába is kevesebb részt tud vállalni, és mint tudjuk, annak pont fele-felének kell lennie a mai egyenlő világban, még akkor is, ha valaki gyárigazgató és a párja pedig az önkormányzatnál körömreszelő.
Ha valaki 60%-kal több pénzt keres, jóval több munkával, akkor esetleg a felesége otthagyja, mert nem foglalkozik vele eleget, és rámarad az otthoni munka nagy része, a végén pedig a 60%-kal magasabb fizetéséből fizet 40%gyerektartást, és ugyanott van anyagilag, csak még családja se lesz.
Semekkora munkahelyi siker nem tudja kompenzálni az otthoni kudarcot.
1. mennyi munkaidő alatt tudod megkeresni ezt? (elég a heti 40 óra, vagy van elvárt és kompenzálatlan túlóra). Hallottam már olyan cégekről, ahol még a hétvégéről is el kellet magad kérni a pm-edtől. (igaz ez a válság környéke volt)
2. mennyi szabadidőd van elkölteni ezt a pénzt? (ismét csak túlmunka, a munkaidőd tervezése). Kb vannak-e szabad hétvégéid/estéid, ha igen, akkor véletlenszerűen, vagy szinte mindig, ahova tudsz tervezni.
Jelenleg egyre több álláshirdetés fut a “nálunk nincs túlóra”, “munka-magánélet egyensúly” kiírásokkal.
trade-off jelentései
főnév
a balance achieved between two desirable but incompatible features; a compromise.
a trade-off between objectivity and relevance
A szotar.sztaki.hu/ szerint:
trade-offfn USA: treɪ’dɔː”f UK: treɪdɔːf
kompromisszum optimalizálás
Az en.oxforddictionaries.com/definition/trade-off is az mondja mint a gugli.
Mert egyrészről ha most 20 órát dolgozik egy héten, helyette 40-et kellene, 2x annyi pénzért, az megfontolandó. 40 óránál többet szerintem, amíg elég a fizetés, nem érdemes dolgozni, inkább az igényeket kell leengedni.
Sőt, igazság szerint, ha most azt mondaná valaki hogy 40 helyett 30 órát kellene dolgoznom, arányosan kevesebb pénzért, gondolkodás nélkül mondanék igent.
Szóval szerintem napi 6-8 óránál több munka esetén nem éri meg, amennyiben valaki ennél többet dolgozik, de kijön a pénzéből, az elsődleges cél a munkával töltött idő csökkentése kell hogy legyen! (Ami persze itthon egyben a legnehezebben elérhető cél is)
Sokadik cikk a témában, rendszer nélkül. Csak belekap egy résztémába.
Egyszerűen nincs recept, ami mindenkire működik.
Világok választják el azokat, akik:
– nettó 1000 vagy 4000 forintot keresnek óránként
– van családi örökség vagy nincs
– 40 éves családos vagy 30 éves család nélküli
A leckét mindenkinek magának kell megoldania.
Szerintem semmilyen anyagi körülmény közt nem szabad túl sokat áldozni a munka oltárán. Hosszú távon nem nyugodt nyugdíjas kort jelent a többlet jövedelem, hanem magányos elkeseredett nyugdíjas kort.
Én nagyon becsülöm azt, aki azt tudja mondani: elég, nem akarok többet. A gyerekeinkkel töltött idő semmi mással nem pótolható. A gyerkőcöt pont nem érdekli pl. mivel mész érte oviba, a lényeg hogy ott legyél:)
Időben többet semmiképp nem vállalnék a heti 40 óránál, sok pénzért sem.
Szerintem így is túl sokat dolgoznak az emberek, a jelenlegi civilizációt simán fenn lehetne tartani heti 20-30 óra értelmesen eltöltött munkával. (pl, nem kiszámoló kommentelés munkaidőben :))
Ha a munka ideiglenesen lenne több (3 hónap max.) és érdekesebb vagy stresszmentesebb lenne hosszú távon, meggondolnám.
Hogy merészeli valaki nem úgy látni a világot ahogy én és minden nap taposni hogy 10Ft-al is de többet keressen!!!
Ahonnan jöttem: a tevékenységét tekintve piacvezető cég, a munkavégzéshez szükséges körülmények optimálisak, azonban egy ponton túl már nincs lehetőségem tovább lépni (pont ahová szerettem volna eljutni és ami mindvégig motivált), valamint a sikeres évek ellenére a munkabéreket megvágták idén, igy váltottam (5 év után).
Ahol vagyok: pénzintézet top 5, elemző munkakör (a korábbi cégnél kitűzött cél). Szervezettség szempontjából alul teljesít, a munkatársak személyiségével nem tudok azonosulni, így a mindennapok kényelmetlenek…Szociális érzékenységük nulla, azonban ilyen okos emberekkel régen találkoztam, tanulni lehetne, ha éppen kommunikálnak velem…
A korábbi munkakörrel azonos ajánlatom van kisebb cégtől, annak minden hátrányával es jobb fizuval. Amit még tudni kell rólam: 35 éves vagyok, Bp-en lakom, viszont 2 éven belül vidékre költöznék.
viccesviccek.hu/A_halasz
Utána nézze meg, hogy van-e olyan teürlet a cégben amit tudna csinálni, de nagyobb értéket állít elő – menjen át oda. Ha még nem ért hozzá, akkor képezze magát. Ha lát ilyen területet, de a cég nem használja ki, akkor a főnökével együtt kell ezen dolgoznia.
Ha ezek egyike se jön be, akkor még mindig körülnézhet, hogy hol tud ugyannanyi idő mellett többet keresni.
A váltáshoz meg kell erő, elfogadni, hogy az a “kényelmes” ismert problémák/ismerem rá a megoldást helyett kellemetlenebb szituációba lehet kerülni. Ez persze időleges, mert ha ott is beletanul az ember, akkor megint kényelmes lesz.
Számomra a gyerekeim nagyon fontosak, sok időt is töltök velük a lehetőségekhez képest. Ha kicsit meg is nyúlik a munkaidő egyszer-egyszer, alternatíva a saját szórakozásból/hobbiból lecsípni a gyerekekkel töltött idő javára.
Az én helyzetem más, de majdnem a fent említett portás személy esetére hajaz (igen, szégyellem).
Havi 240 órával 180e nettót keresek + a max cafeteria + évi 2x bónusz.
Telephelyet őrzök. Állami cég.
Beskatulyáztak. Lépni csak hátszéllel tudnék (ezt látom), vagy ha kiemelkedően tudnék valamiben teljesíteni (nem tudok ilyet felmutatni, mondani meg bármit lehet).
Jártam főiskolára (jelenlegi cégem fizette), de vezetőváltáskor megszüntették a támogatásom. Iskola abbamaradt (informatika).
41éves vagyok. 1hete váltam el. Édesanyám végstádiumú beteg. Én ápolom.
A szakadék szélén táncolok, ahova hamarosan lezuhanok, ha nem sikerül váltanom.
Igen ám, de ilyen ‘kondíciókkal’ hova váltsak?
Akiktől próbáltam segítséget kérni (más munkakörhöz), meg sem hallgattak, csak bólogattak.
Félresiklott az életem, amit magamnak köszönhetek, de kérlek ne ítéljetek el emiatt.
Ki mihez kezdene így?
Akinek meg az az életcélja, hogy 7 óra naplopás után hazamenjen nyomorogni (mert kb. arra elég a fizetése) azzal még súlyosabbak.
Nem, ettől nem lesz senki, aki portás sem hülye sem alsóbbrendű, de azért az egészséges (!!) fiatalok (!!!) (ez is ott volt ám a cikkben!) 99%-a alkalmas más munkára is. És aki többet keres egy portásnál az még messze nem biztos hogy “tapos” is. Természetesen aki nem alkalmas másra, vagy nyugdíj előtt (esetleg után) nem kap más munkát, annak tökéletesen megfelel a dolog.
És ez nagyon-nagyon messze van attól az agresszív állásponttól amit te képviselsz. Csak nem célba talált valami?
1. Megprobalnek fizetes emelest kerni
2. Keresnek proba szerencse alapon masik melot. Ha nem adjak meg amit kerek, nem tortenik semmi. Nem biztos, hogy a tobb penz tobb munkaval jar.
3. Biztos van olyan terulet, amiben tudna magat kepezni es 0,5-1-2 ev mulva feljebb lepni.
Mondjuk en mar szivtam, hogy lefele valtottam, gondolvan, hogy tobb szabadidom lesz. De kiderult, hogy meg tobbet kellene dolgozni. Vartam, 3x kertem fizetesemelest, utana meg mindenki meg volt lepodve, hogy 1x csak felallatam.
Kenyelmes elet, vagy ugras az ismeretlenbe es koltozes csaladostul?
Vegulis a dontes az lett, hogy koltozunk es megprobaljuk kulfoldon: bejott minden, szuper stb-stb, de egyaltalan nem vagyok benne biztos, hogy ha az egesz csomagot nezem megerte-e.
Anyagilag nyilvan okes, sokkal magasabb eletszinvonal, sokkal tobbet teszunk felre, minden oki.
Csakepp buktuk a gyerekkori baratainkat(persze videoSkype megy, na de azert az nem ugyanaz mint elotte), ismerosoket, a hetvegi kozos kiruccanasokat. Persze vanak ujak, de 20 eves baratsagok nem szuletnek ujra 2-3 ev alatt.
Osszessegeben pozitiv vagy negativ-e a dolog? Nos ezt egyikunk sem tudja, ezt nem lehet csak szamokban nezni. Egy biztos: nagyobb kocsiert, szebb nyaralasert SZERINTEM nem eri meg valtani… 🙂
En sem ertek egyes embereket. Raadasul sok energiat olnek irigykedesbe, a rendszer szidasaba, masok hibaztatasaba. Ha ennek az energianak a felet onmaga kepzesebe, vagy lehetosegek keresesebe fektetne, mar elorebb jarna.
A masik, amit szoktam mondani, hogy ugyanannyi ido elvegezni egy villamos v. gepeszmernok szakkort az egyetemen, mint egy andragogiat vagy egy konytar szakot. Az elobbivel mas fizetesi savokban lehet tallozni.
Mivel kb 5 éve olvasom a blogot ezért nekem is a bevétel ilyen mértékű növelése volt az első szempont. Aztán, amikor a hónapokig tartó kiválasztási folyamat végén megkaptam az ajánlatot a cégtől, akkor eddigi életem legnehezebb döntését meghozva mégsem éltem vele.
Mert egyik oldalon:
– most vagyok fiatal,
– nincs gyerek,
– feleségem is támogat (2,5 év házasság 🙂 )
DE éreztem, hogy ami a munka után marad, az kevés!!!
Ismerve magam nem tudtam volna nem hazavinni, így már nem volt annyira impozáns mint az excelben :)!
Ezzel nagyon egyetértek.
A pénz olyan mint az egészség: akkor érezzük igazán a fontosságát, amikor nincs. Ha a többletmunka nélkül is jól megél a család, akkor az a plusz 100 ezer vagy plusz 500 ezer forint kevésbé fog feltűnni mint az, hogy apa jóval kevesebbet van otthon.
Egy hihetetlen intenzív döntés volt, mint hivatkoztam is rá, az eddigi legnehezebb… Hónapok kellettek mire igazán el tudtam engedni és elégedett voltam a döntésemmel!
Szóval igaza van a bejegyzésnek, hogy nagyon fontos a saját preferenciák !valós! mérlegelése és beárazása.
Remélem senkit sem untattam 😛
Lehet kozen tanulni, es ha az embernek van homeofficeban vegezheto munkaja ( vagy olyat szeretne), Akkor amig portaskodik fel tud ra keszulni, elvallalhat nehany kisebbet, ha olyana hely, hogy meg tudja kozben csinalni. Persze 50 eves kor elott, egeszsegesen nem kene, hogy hosszutavon opcio legyen…
Rosszabbat mondok, a jelenlegi civilzáció jó részére nincs szükség pusztán racionális alapon. Pláne nem a munkájára. De mivel a teljes világrendszer arra épül, hogy az emberek nagy része rövidtávú megélhetési kérdésekkel foglalja le magát, ez nem fog változni.
Aki gyerekkel van az ott persze mar bonyolultabb dolog mert ott 1-2 parametert egyszeruen nem lehet forintositani.