Minden relatív
Szeretnék szólni valamiről, ami már régóta gondot okoz.
Ez pedig az, hogy nagyon sokan a saját helyzetükből indulnak ki. Ezzel harcolok már évek óta.
Az egyik fillérekkel való üzekedésnek gondolja, ha valaki évi 40 ezret spórol a casco-ján, az meg már tényleg a mélypont, hogy megtakarítson ezer forintot a havi telefonszámláján. S ennek a véleményének unos-untalan hangot is ad a hozzászólásokban.
A másik szerint új autó vásárlása nem lehet más, mint rongyrázás, hiszen a 13 éves autó is elvisz mindenhová. Ergo aki új autót vesz, az egyszerre bolond és kivagyi.
Szeretném, ha megértenétek, hogy ahány ember, annyi élethelyzet, annyi anyagi lehetőség, cél és fontossági sorrend.
Egyrészt ne szálljunk már el ennyire, az ország lakosságának a háromnegyede havi 300 ezer forint alatt keres. Gyakran sokkal ez alatt. Neki igenis fontos, hogy megspóroljon havi ezer forintot itt, kétezret ott, odafigyeljen a kiadásaira és tudatosan költsön. Az erről szóló cikkek nekik szólnak.
Éppen mostanában határoztam el, hogy újra több cikk fog szólni a kisebb pénzű embereknek. Elkövettem azt a hibát ugyanis, hogy mivel már sokat írtam évekkel ezelőtt arról, hogyan oszd be a pénzed, szabadulj meg az adósságaidtól és a rossz vágyaidtól, ezért mostanában nem volt szó ilyenekről.
Ezért főleg arról írtam, ami tanácsadás során tapasztaltam. Azonban tanácsadásra jellemzően az jön el, aki legalább 4-500 ezer forintot keres, de gyakran ennek a többszörösét is.
Így viszont túl elitistává válik a blog, ami egyáltalán nem célom. Az átlagembernek sokkal nagyobb szüksége van pénzügyi útmutatásra, mint a jobb anyagi körülmények között élőknek. Azt pedig nem várhatom el, hogy az emberek a négy-öt éves cikkeket elolvassák.
Az érem másik oldala pedig az, hogy viszont akár hiszed, akár nem, sok olyan ember van, aki azért vesz új autót, mert van annyi pénze, hogy nyugodtan megteheti.
Sok olyan emberrel beszéltem már, aki ma elkölthetne 70-80 millió forintot autókra és nem különösebben venné észre a pénz hiányát.
Azzal egyetértek, hogy az új autó vásárlók 70-80%-a erején felül vesz autót. Azonban ne essünk abba a hibába, hogy akkor mindenki ebbe a kategóriába tartozik.
Autó helyett mondhatnék nyaralást, vagy bármi mást. Van, aki azért megy évente kétszer nyaralni Ázsiába, mert megteheti és nem azért, mert ostoba és csak fel akar vágni vele. (Más kérdés, hogy ezzel kell-e dicsekedni bárhol is a facebooktól a fórumokig.)
Sokkal több gazdag ember van, mint te azt gondolnád. Csak kérdezz meg egy kisvárosi prémium vagy privátbankárt, hány százmilliós ügyfele van abban az álmos kis porfészekben ott valahol az Alföld közepén. Nagyon meglepődnél, ha tudnád, hány gazdag ember lakik egy ilyen helyen is.
S annak is nagyon örülünk, hogy te nagyon tudatos vagy az élet minden területén, annak nem mindig, hogy ezt minden cikk alatt el is mondod újra és újra.
Ha az emberek tudatosak lennének az élet minden területén, akkor nem lenne elhízva a lakosság 62%-a, nem dohányoznának az emberek, nem lenne ennyi válás, ennyi alkoholista, az emberek vinnék valamire a munkájukban és még hosszan sorolhatnám.
A pénzügyi területen örülnék, ha az emberek 20%-át a tudatos kategóriába lehetne sorolni. De sajnos nem lehet. Ezért írni kell arról, hogyan tud megváltozni. (Mert így tud, az ember nem tudatosnak születik, genetikailag, mint azt sokan gondolják. Hanem valamikor az élete során azzá válik a gondolkodásmódjának megváltoztatásával, ha erre sor kerül valaha is.)
Ezért ne gyere mindig azzal, hogy erről is minek írni, hiszen én olyan tudatos vagyok, hogy arra már szavak sincsenek. Még egyszer: nagyon örülünk neki.
Szóval röviden a lényeg: ne magadból indulj ki. Vannak nálad sokkal szegényebb és sokkal gazdagabb emberek is, sokkal tudatosabbak és sokkal kevésbé tudatosak is. Sőt, nem mindenki szeret hegyet mászni, mint te, hidegen hagyják a te hobbijaid, viszont mondjuk nálad sokkal jobban törődik azzal, milyen kávét iszik.
Ha ezt sikerült feldolgozni, sokkal kevesebb értetlenkedő hozzászólás lesz a közeljövőben. Nyugodtan lehet vitatkozni, érvelni és ellenkezni, mert erre való a hozzászólás. Csak próbáld meg belátni, hogy a másik jó eséllyel teljesen más mikrokörnyezetben él, mint te, más anyagi lehetőségek között és mást tart fontosnak.
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 35 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
örülök, hogy újra lesznek az említett témákban írásaid! Évek óta követem a blogod, köszönöm az önzetlen munkádat! Nagyra értékelem a világlátásod, jó érzés olvasni a hozzászólásokat is: kulturált társalgást látni és azokban is gyakran találok hasznos infót. Még az út elején tartok, így jól jön minden iránymutatás.
A pénzügyi tudatosságot a cikkeid alapozták meg és mélyítették el bennem. A blog hatására kezdtem el a bevétel-kiadás vezetését, és számtalan pozitívumot tapasztaltam: a „váratlan” kiadásokról kiderült, hogy többségük előre látható. Apróbb megtakarításokkal sikerült elérnem, hogy az év kiadásokkal terhelt időszakai könnyebbek legyenek. Egyedülálló, albérletben élő szülőként ez hatalmas segítséget jelent. Pénzügyi gondokkal küzdő ismerőseim számára is új távlatokat nyitottak a cikkeid.
A legjobbakat kívánom neked és az olvasóközönségnek is! : )
Üdv: Gréti
Engem az érdekelne, másoknál is tabu-e a pénzről, anyagi helyzetről beszélni? Nálam a legközelebbi családot leszámítva senki mással nem téma, pedig lehetne tanulni belőle… Vajon tényleg takarékos, racionális vagyok? Jó a fizum vagy hasonló háttérrel lehetne jobb? A fizuról nem beszélés csak a munkaadónak kedvez, nem?
Bár ezen nem gondolkodtam, de most, hogy leírtad valóban feltűnő volt már a hsz-ban, hogy az autóbbi időkben ide “mintha” a milliomosok járnának. Magam is azok közé tartozom akinek szerencsére nincssenek anyagi gondjaim, de nagyon szívesen olvasnám a kisebb keresetűeknek szánt írásokat, hiszen tanulni mindig érdemes. A könyvekkel is úgy vagyok, hogy ha 1 jó mondatot magammal viszek ami megragad, akkor már megérte. Ha ezekben az írásokban csak 1 gondolatcsíra “elültetődik” bennem az írásod által, akkor már megérte.
Ha már az anyagi javak megszerzésénél tartunk, ehhez mit szólsz? Mennyire reális, amit ebben a cikkben írnak MO-ra vetítve (természetesen kisebb összeggel): origo.hu/gazdasag/20180418-trevor-chapman-meggazdagodasanak-tortenete.html
Ide most ne kommenteljenek az élet császárai, ha nem muszáj, mindenki vette, hogy milyen jók.
…és elég hamar bedőlne a magyar bankrendszer, csökkenne a fogyasztás
és zuhanna a GDP…
De szerencsére vannak még ellenállók.
Miklós, no pasaran!!!
1 gyermekem van,és egy saját, tehermentes budapesti átlagos lakásom.Hiteleim,elmaradásaim nincsenek,és havi 12 ezret tudok félretenni (3 éve kezdtem el.)
Úgy gondolom,én vagyok az “átlag” ember.
Szerintem épp ellenkezőleg, mivel kis, nyitott gazdaság vagyunk, ezért mindez a magyar gazdaság virágzásához vezetne.
(Hatalmas export többlet, a lakosság kezében egyre több belföldi és külföldi befektetés, csökkenő egészségügyi kiadások.)
nem tudom, ki mikortól számít gazdagnak, de leírok egy kipróbált receptet:
Felsőfokú nyelvvizsga. Érettségi, második felsőfokú nyelvvizsga. Gazdasági diploma. Második diploma külföldön (ösztöndíjjal). Multi (FMCG), céges autó, egyre komolyabb pozíciók, egyre jobb fizu. Másik multi, még több felelősség, még jobb fizu, bónusz. És közben az életszínvonalat nem szabad elinflálni.
Ha pénzügyi témában valami érdekel aktuálisan, valami cikk, vagy reklám miatt, rákeresek a régi itteni cikkekre, és elolvasom rendszeresen mi van a témába vágó arról itt a blogon. De tényleg jobb, ha “jön” magától szembe új bejegyzés. Úgyis azt mondják, hogy most már aztán tényleg milyen gyorsan változik a világ. Mindegy mi a téma, tulajdonképpen, hiszen a lényege pont ez, a figyelem felkeltése, és az elgondolkozás rajta.
Az “elitista” témába vágó cikkek sajnos kevésbé érintenek, bár olvasni érdekes őket (meg a kommenteket) 🙂
Ez kicsit OFF topic kérdés ,de említetted korábbi posztjaidban, hogy esetleg írnál a vallás/biblia és a pénz viszonyáról.Megkérdezném hogy erre még van-e hajlandóságod? Akár több kis részes posztokra bontva.Üdv
Vannak páran akik minden alkalmat kihasználnak, hogy mutassák, hogy ők milyen menők, mennyit költenek, mennyit keresnek, mennyit utaznak, és ezeket általában beleszövik a hozzászólásukba. Már kommentelt is az egyikőjük 🙂 Meglepő, hogy nem volt szó a hozzászólásában milliárdos ismerősről, egzotikus helyre történő utazásról 🙂
Amikor indult a blog, magam is emlékszem, szinte átkok szóródtak a cikkekből arra aki autót üzemeltetett, nyaralni ment, kávét vett, vagy francia kiflit. Ezek az évek során néhol finomodtak. Azt viszont sokszor észrevettem, hogy ha valaki nem ért Veled egyet, azon elég gyorsan felhúzod magad.
Na utóbbit nem szabad. Amiket írsz tök jók és érdekesek, viszont kevés ember fogja megváltoztatni az életét, mert az kényelmetlen, vagy módosítani a preferenciáit. Én pl. egy fillért nem vagyok hajlandó adományozni sehova, mert elég jó rálátásom van arra, mi történik a felajánlott összegekkel. Tudomásul kell venni, hogy ahány ember, annyiféleképpen gondolkodik.
A gond az, ha szó nélkül hagyom, az olvasó azt gondolja, egyet értek vele, azért nem reagálok rá.
Sokkal kényelmesebb lenne, ha soha nem is kellene reagálnom a hozzászólásokra.
Varom a tovabbi cikkeket.
a “nagyon sok” is relatív. Hajlamosak vagyunk az extremitásokat és ritkaságokat felnagyítani.
Pl. ha magyarországon 10% jómodú, az 1.000.000 ember, a top 2% is 200.000 ember. Ez már önmagában is nagyon sok, nem?
De emelett van mondjuk 7.000.000 átlag és 2.000.000 szegény
minden relatív 🙂
Én egyébként egyáltalán nem éreztem, hogy “elitistává” válna a blog.
gazdasagtv.hu/2018/03/12/ugy-latszik-tenyleg-a-kisker-fogyasztas-huzza-a-gdp-t/
Ez a cikk pont neked szól, olvasd el még egyszer.
Ezzel azért nem értek egyet, különösen, hogy szinte mindig nagyon gondosan hivatkozod őket, ha kapcsolódó állítás van egy újabb cikkben.
Amikor elkezdtem olvasni, már majdnem egy éves volt a blog, és heteken keresztül linkről linkre haladtam a múltjában.
(Vagy pedig örülök, hogy ezek szerint előnyben vagyok, hogy általában sem vagyok rest nyilvánosan elérhető információt nagy halmazból kikeresni.)
Nem meggyőzni akarlak, de voltak már cikkek az adományozásról (Miklós tollából).
Én két éve ugyanannak adom az adó 1 százalékomat, ami nem sok átlagkeresőként.
Miért, mert meggyőződésem, hogy ők tudnak igazán segíteni ott, ahol kell.
Miért, mert én is az adományozottakhoz hasonlóan nőttem fel és “rálátásom” van arra, hogy mi segít igazán. (Tudást adnak, képességeket fejlesztenek, nem csak szórják az adományokat)
Elolvastam, nagyon jó cikk. De miből gondolod, hogy nekem szól? Semmit nem tudsz rólam. Nem értem…
pont nem dőlne be a magyar bankrendszer, mert több megtakarítás lenne.
Nekem ez furcsa, hogy a paraszti származású nagyijaimnak a picike pénzeikből is mindig volt megtakarításuk, természetesen a temetési költség és a sírkő (!) ára is (ezek bővítve, ahogy mentek az évek és az árak).
Most pedig bevett gyakorlat, hogy családok (!!) tömegeinek semmi, de semmi tartaléka, ellenben x féle hitele.Mi rendszeresen kilógunk a sorból, mert nincs ez-az (és szerintem nem élünk elég takarékosan), fel nem merült bennünk soha egy csomó olyan vágy+megoldás, ami a környezetünkben tömegesen.
Nagyon nagy szükség van a gondolkodásmód reformálására! ÉS ez ott kezdődik, hogy ha 2e-t spórol valaki a telefonszámlán, az is fontos.
Vagy saját példa: van szelektív kukánk. Amúgy csináltuk, de így pont fele a szemétdíj.Örömmel biciklizek, mert 1. szeretek 2. nem füstölöm tele a várost.
Semmit nem örököltünk a feleségemmel, egyszerű család sarjaiként, diplomát szereztünk, majd 10 év alatt havi 3k-ról 1m-ra nőtt a bevétel. Aztán szétmentünk, hitel még van, tehát hiába keresünk egész jól, előről kell kezdeni mindent…de csak ezen múlt. Egyszer vettem a fáradtságot és kiszámoló cikkei alapján összeraktam egy alternatív életet (kamatos kamat, albérlet az első pár évben…stb-stb) és ott nem lenne hitel, hanem egy saját és egy kiadott ingatlan lenne. Ezek mellé a mai fizuk és én már “gazdagnak” éreztem volna magam. De így nem látom az alagút végét….Ha emellé még öröklünk is egy szerényebb lakást vagy házat, akkor úgy még “egyszerűbb” lehetett volna. De ez csak spekuláció….
“…pont nem dőlne be a magyar bankrendszer, mert több megtakarítás lenne…”
Ha csak megtakarítás van és nincs hitel kihelyezés, akkor pont bedőlne.
Azért ne felejtsük el, hogy volt pár cikk, ahol az volt a lényeg, hogy oszd meg a költségvetésed, ilyesmi, erre páran beírtak kevésbé átlagos dolgokat, ezért is volt több az ilyen hozzászólás mostanában.
Gondolod, hogy csak 10% a jómódú, és 2% a top??
A szememet kiverik a gombamód földből kinövő lakóparkok. Dunakeszi, Göd, Üröm..de sorolhatnám reggelig, ahol a lakásár min 70M!! Azokat ki veszi meg??
Mert az átlag biztosan nem rendelkezik még az ehhez szükséges önerővel sem.
Tehát Miklósnak van igaza, hogy sokkal több a gazdag, mint ahogy azt a gazdasági mutatók állítják, vagy ahogy én, átlagember gondolom.
Mert sajnos 2 diplomával, alkalmazottként, 20 év munkaviszonnyal, tudatos és spórolós gondolkodással is az átlaghoz tartozom. Aki egy kis garzon önrészét pakolja még mindig, hogy minél kevesebb hitelt kelljen felvenni.
És gyakran gondolkodom azon, hogy mások mit csinálnak jobban, mint én…
Szerinted tényleg a hitelek kamataiból élnek a pénzintézetek? Komolyan?
Valamelyik nap olvastam a Morgan Stanley (ok, nem magyar, de ez tökmind1 szerintem viszont mivel amerikai egész jól átlátható a gazdálkodása és hozzáférhetőek az infók pl. egy OTP-hez képest) negyedéves jelentését, és a kamatokon elért eredménye ha eltűnne “kis túlzással” észre sem venné.
Nem dőlnének be. koncentrálhatnának a portfóliókezelésre (a befektetési részlege nagyot ment az MS-nek pl.), esetleg a szolgáltatások színvonalának emelésére, racionalizálására, fejlesztésekre. Most majd minden erejüket leköti hogy hitelezzenek, és a minden 8. bebukó hitel veszteségét visszatermeljék.
Felfuthatna a vállalati (fejlesztési) hitelezés, ami a bankoknak és a cégeknek is jó…
egy részük örökli a gazdagságot a többit úgy csinálják. Rendszerint a csinált gazdagok függő viszonyban vannak csinálóiktól, így ők gazdagságuk fenntartásáért szolgálják őket és így éltetik a rendszert.
Ez nem így van, a bankok például a válság előtt jóval többet hiteleztek itthon, mint amennyi betétet gyűjtöttek, megtehették, mert bannközi piacról is szerezhettek forrást, ennek a fordítottja ia működik. Egy egész ország bőven lehetne nettó megtakarító. De országon belül is célszerűbb, ha hitelt a vállalkozások veszbek fel beruházásokra, nem a lakosság.
A belső fogyasztás hitelből feltornászása meg átmenetileg lendít a gazdaságon, utána a törlesztés idején meg gyengíti azt, illetve a versenyképességünket is rontja.
Ha világra mondanád, amit írsz, annak lehet valóságalapja, de egy kis nyitott gazdaságként nettó megtakarítóként bárhová befektethetnénk a világon, de már az is sokat számítana, ha itthon nagyobb arányt tennének ki a hazai források.
A Morgan Stanley rossz példa, mert befektetési bank.
Itt michael-hudson.com/2017/12/he-died-for-our-debt-not-our-sins/ egészen felforgató gondolatot olvashatsz a Bibliáról és a gazdaságról.
Amit leírtál az mind igaz,
de én egy szóval sem írtam azt,
hogy hitelből fogyasszunk.