Nyugdíjra való felkészülésnél felmerül a kérdés, hogy minek gyűjteni a nyugdíjra, ha úgyis megöröklöm a szüleim vagyonát? Ez különösen akkor érdekes, ha a szüleim komoly vagyont halmoztak fel.
Kell-e akkor törődnöm a nyugdíj-megtakarítással, vagy akár a gyerekek iskoláztatásával? Ha öröklök ingatlanokat, esetleg pénzt is, miért fájjon a fejem a megtakarítások miatt?
Nos, ez egy igen veszélyes játék. Az a pénz és vagyon egyrészt még nem a tiéd és nem is biztos, hogy valaha is a tiéd lesz.
Lehet, hogy sikerül úgy összeveszni a szüleiddel, hogy csak igen kicsi része lesz a tiéd. Vagy eltartási szerződést kötnek valakivel, amiről te nem is tudsz. Esetleg eladakozzák a vagyont, vagy annak nagy részét egy alapítványnak, vagy egyháznak.
Apád vénségére elvesz egy nálad 20 évvel fiatalabb nőt, akinek minimum haszonélvezete lesz azon az ingatlanon, amiből te nyugdíjas akartál lenni.
Súlyosan lerobbannak egészségügyileg és évek, vagy akár évtizedek alatt rengeteg pénzt költenek el kezelésekre vagy ápolásra.
Vagy pont ellenkezőleg: túl egészségesek és számodra túl sokáig élnek, hamarabb mész nyugdíjba, mint ők itt hagynák ezt a világot. (Csak a példa kedvéért anyámék már mintegy tíz éve nyugdíjasok és a nagyanyám köszöni, szerencsére még mindig jól van. Ez bárkivel mással is előfordulhat és elég problémás, ha nem készültél fel a nyugdíjra és már tíz-tizenöt éve azt várod, mikor örökölsz végre valamit.)
Az is egy gyakori hiba, hogy az emberek azzal számolnak, hogy mondjuk az öröklendő ingatlan most mennyit ér. Elfelejtik azt, hogy mennyit fog érni akár 30-35 év múlva, amikor tényleg meg fogják örökölni. Akkora az már egy 35 évvel idősebb ingatlan lesz, amire a szülei várhatóan nem sokat költöttek az utolsó 15 év alatt. Sőt, lehet, hogy addigra egy teljesen értéktelen ingatlan lesz. Emlékezz vissza, mennyit értek a kisvárosokban található házak 30 éve és mennyit érnek most. Harminc éve még sokan laktak kisvárosokban, most eladhatatlanok ott az ingatlanok.
Egy szó, mint száz: nagyon nagy felelőtlenség a jövődet egy bizonytalan forrásra építeni, amihez ráadásul nem is biztos, hogy időben hozzáférsz (már ha egyáltalán). Hacsak nem tudsz biztosra menni (például a szüleid már most a nevedre íratnak több ingatlant haszonélvezet nélkül), akkor a várható örökségre csak mint nagyon feltételes és esetleges forrásra tekints. A kiszámíthatatlansága miatt ez a remény nem mentesít attól, hogy magad gondoskodj a saját jövődről.
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, három-négy hetenként indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon.
Azért az elég szegényes és éretlenül önző személyiségre vallana, ha valaki a várható öröklésre építené a nyugdíját ahelyett, hogy magának gondoskodna róla.
A másik, hogy ha van örökség, bármekkora is, azt nem muszáj elverni/felélni... tovább lehet adni a gyerekeinknek, akár növelve azt, és így tovább generációkon keresztül. Távlatokban és hosszú távon érdemes gondolkodni, nem beszűkülten, csak a saját életünkre gondolva. Hisz örökség pont abból lesz, hogy szüleink/elődeink gondoltak ránk, ugye, és nem verték el a vagyonukat. 🙂
Lásd még: Agatha Christie életművének egyik fix motívuma, az örökségre ácsingózó brit kékvérű 🙂
Vagy opció lehet az is, hogy felfogadnak egy kedves, bájos határontúli asszonykát az idős szülőket ápolni, aztán mire körülnéznek, át van iratva a lakás. Két hasonló eset is történt az ismerőseim között az közelmúltban (igaz, szerencsére az utolsó pillanatban sikerült közbelépni, de akkor is a baráti kör kérte le a tulajdoni lapokat, a gyerekek lila ködben voltak).
Én épp most örököltem a nagyszüleimtől, akik nem a szüleimre, hanem rám hagyták azt a kis pénzüket, amit összegyűjtöttek. Ők eleve úgy nevelték a szüleimet, hogy érjenek el mindent a saját erejükből, mert ők az unokáikat kívánják támogatni. Nem azért, mert rossz viszony volt köztük, hanem épp a szemléletmód miatt. Valószínűleg a szüleim is követik majd a példájukat és én is ezt teszem majd.
És még tegyük hozzá, hogy a mindenféle ügynök árus is rendesen meg tudják erodálni az ilyen örökségeket. 🙂
Hat ez engem sajnos nem erint, en csak magas vernyomast, meg diabeteszt fogok orokolni, mast nem 🙂
Hm., fura. Végül is nem csodálkozom, hogy vannak, akik így gondolkodnak.
Azt hiszem újra kellene születnem, hogy a szüleim vagyonára, bármekkora legyen is, mint várható, pláne biztos örökségre tekintsek. Semmi közöm hozzá, megdolgoztak érte, arra fordítják, amire akarják. Felneveltek, hálás vagyok érte, ezen túl pedig segítünk egymáson, ha kell és tudunk.
Fura, na.
Mindig hánynom kellett azoktól akik arról próbáltak "tájékozódni"; hogyan akadályozzák meg, hogy a még élő szülőjük, nagyszülőjük, stb rokonuk "elverje" az "Ő örökségüket" !
Ilyenkor a szégyelljék magukat és takarodjanak az irodámból végszó előtt el szoktam magyarázni, hogy amíg él a rokonuk az "örökségük" nem létezik, és a más ember vagyonához amíg él semmi közük, még ha az a rokonuk is.
@ugyved : ezert nem ertettem soha a "kotelesreszt" sem, meg az ajandekozas megtamadhatosagat.
Ha egyszer valami az enyim, azt annak adom akinek akarom. Ha ugy latom hogy az egyik leendo orokosom erdemtelen ra, akkor nem adok neki es kesz.
Nem ertem miert es foleg milyen jogon szol ebbe bele az allam.
Inkább éljenek sokáig a szüleim, az örökség meg le van tojva. Ha majd örökölök valamit, jó, ha nem, az sem számít.
A várható örökség a NINCS kategória. Ez persze nagyon nehéz is lehet. Ha lesz örökség, akkor - mivel ez olyan, amelyért nem dolgoztunk meg - kötelességemnek érzem reálértékben megőrizni utódaimnak. Hosszútávú, viszonylag kis kockázatú, de reálhozammal bíró befektetésbe helyezném. Mire szükség lesz a reálhozamra, addigra már - anélkül, hogy a tőkét magam gyűjtöttem volna - szép összeg is lehet belőle. Mondjuk 20-25 év alatt a teljes tőke "megnyerhető" rajta, mert 3% reálhozamot feltételezve hoz ennyit. Példa: örököltél 10MFt vagyont 30-40 éves korod között. Ez mire nyugdíjba mész 20+ MFt, ennek az éves reál hozama 600e Ft, tehát havi 50e Ft Hoppá! Nem is rossz nyugdíjkiegészítés... És ezért nem tettél semmit, csak annyit, hogy: a., nem költötted el, b., óvatosan befektetted c., gyerekeidnek megőrizted. Ha számítási hiba van, szóljatok 🙁 De lehet, hogy a lényeg nem is ez, hanem az elv.
ne becsüljük le az idősebb ganaráció vagyonát 🙂
Végre gazdag vagyok!
· Ezüst a hajam…
· Arany az erem…
· Kövek a vesémben…
· Cukor a véremben…
· Ólom a lábamban…
· Platina a csípőmben…
· Mész és vas az artériáimban…
Nem gondoltam, hogy valaha is sikerül ekkora vagyont felhalmoznom!
🙂
Egy dologról viszont beszélni kellene az idősödő emberekkel még idejében (!) és erről az előző hozzászólók írtak: Nem tudhatjuk, hogy leépülésünk közepette mikor hozunk meg olyan döntéseket, amiket teljes szellemi képességünk birtokában nem hoztunk volna meg ill. mikor és ki fogja kihasználni kiszolgáltatott helyzetünket (itt nem feltétlenül rokonokról van szó, sőt!). ... és ne legyenek illúzióink, ha nem korán 50-60 éves korunk között halunk meg, akkor többé-kevésbbé le fogunk épülni, meg fognak próbálni minket kihasználni. Tehát ebből a szempontból nem butaság a vagyon meggondolatlan döntésekkel szembeni biztosítása, főként azért, hogy az idős emberek utolsó napjai ne kisemmizve ÉS a családjuk gyűlöletében teljenek el.
@tibor
Nem "szól bele", de vannak jogintézmények, (amikkel mint mindennel) vissza (is) lehet élni.
Amíg élsz azt csinálsz a vagyonoddal amit akarsz, "kötelesrészt" csak "valamiből" lehet örökölni, a "semmiből" nem, vagyis ha még életedben "elrendezed" a dolgaid, ahogy neked tetszik, úgy ettől sem kell tartanod.
A téma érdekes, de kb ennyi volt benne, és hív a munka vár a máv :-DDDDDDDDDDDDD
@tibor
Kinek mi jut. Van, aki rózsadombi villát, más kopaszságot, te ezeket 🙂
Végül is még mindig jobb, mint egy 25 éves hitel 🙂
@hnr: erdekes, en pont a forditottjat tapasztalom a kornyezetemben, vagyis hogy a "konnyen jott" az konnyen is megy, pont mivel nem dolgoztak meg erte, sokkal gyorsabban es konnyebben herdaljak el.
Persze tenyleg igy kene ahogy irod, ha en orokolnek valamit, biztos hogy probalnam a gyerekeimnek megorizni, de mivel nem fogok (szuleim se orokoltek anno semmit, mert a nagyszuloknek se volt mit), igy arra torekszem hogy az utanamjovokre azert mar hagyjak valamit, ha mast nem egy lakast szeretnek valahogy osszekaparni (bar egyelore eleg remenytelennek tunik, de talan nekem majd sikerul)
@ugyved
Nemes gondolat, de sajnos sokszor van, hogy pl. az idős szülők már nem teljesen a való világban kezdenek élni és gondolkodni, és ilyenkor bizony a gyerekeknek be kell avatkozni annak megakadályozása érdekében, hogy például az értékes ingatlant bagóért elszórják, vagy eltartási szerződést kössenek előnytelen feltételekkel. Nyilván van a pénzhajhász típus is (ld. még az agyonistenített magyar család című történet).
@parizer-jozsi : igen, csak amit te irsz az az, hogy a gyerek beavatkozik az idos szulo vedelmeben, ami nem keverendo azzal amikor a hiena avatkozik be az O leendo oroksege vedelmeben.
Amig a szuleid veded, abban semmi rossz, amikor a haza(da!)t veded, ott kezdodik a keselyuseg.
"Emlékezz vissza, mennyit értek a kisvárosokban található házak 30 éve és mennyit érnek most. Harminc éve még sokan laktak kisvárosokban"
A olvasótábor 35 évesnél fiatalabb tagjai kedvéért leírhatnád egy-két mondattal részletesebben, miről van szó. Ez most nem az "Erről miért kellett írni?" kategória. 🙂
Jurta, a valaha virágzó vidék, ahol mindenki "fóliázott" meg egyéb jövedelmező földműves tevékenységet végzett, mára a munkanélküliség epicentruma lett. Így aztán már senki nem akar ott lakni, gombokért se mennek el a hetvenes években épült kockaházak.
@csabi Nekem anyukám és anyósom él. Mindkettőjüknek van valamennyi megtakarítása. Mi már pár éve megmondtuk nekik, hogy ha ők elmennek akkor az örökséget az unokáik fogják kapni. Segítség lesz nekik az önálló élet megteremtéséhez. Anyu ennek örült is, mondta, hogy legszívesebben ő is az unokáira hagyná az összegyűjtögetett pénzüket, apukám is mindig azt mondta, hogy a fiúknak kell majd az örökség és nem nekünk.
Anyósom meg felháborodott, hogy ő nem nekik gyűjtött. Akkor már neki úgyis mindegy lesz. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy én bármit mondok neki nem tetszik. 🙂
Az örökség témának a nyugdíjtervezés szempontjából van egy másik aspektusa is. Ha egy házaspár összerak egy akkora értékpapír portfóliót, amiből (vagy a kamataiból) reális esély van arra, hogy életük végéig megélnek, amennyiben egyikük meghal az összeg lefeleződik az örökség miatt, ami már nem biztos, hogy elég a megélhetéshez. Különös tekintettel, ha az elhunyt házastárs nevén arányaiban nagyobb értékű portfólió rész szerepel. Nem vagyok jogász, így ez csak problémafelvetés részemről, de remélhetőleg Kiszámoló, vagy egy jogot ismerő ember hozzászólása segíteni fogja a tisztánlátást a kérdésben.
@tibor
én ezt pontosan tudom, csakhát ugye az újságokban manapság nem illik megírni, hogy is működnek a szép magyar családok 🙂
@tibor a két személy külső szemlélőnek lehet egy és ugyan az. A jóindulatú gyerek által megvédett családi vagyon ugyan az a vagyon amely később az ővé lehet, így akár hiénaként is lehetne rá tekinteni. A cél és az eszközök ugyan azok, csak az indíttatás más.
Friss példa. Egy ismerősöm külföldre ment dolgozni és emiatt megritkult az édesapjával a kapcsolat. Édesapja összejött valami nővel, aki fondorlatos módon eladatta vele az ingatlant, de az ellenértékből az apja egy forintot nem látott. Amikor rájött, hogy becsapták, szívrohamban meghalt, az ismerősömet meg a lakás vevője értesíttette, hogy 3 napon belül vigye el a személyes cuccát abból a lakásból, ahol született 🙁
Egyszerre vesztette el az édesapját és a 30 millió forintot érő örökségét! 🙁
@ügyvéd: Természetesen, mert milyen ember már az, aki nem szeretné, hogy a házban, ahol az egész gyerekkorát töltötte, valami idegen pöffeszkedjen. Csak mert valami cseles dumával magára íratta ez az idegen a szülei házát, amit a gyerek szeretne megörökölni, aki egész életében szerette és támogatta a szüleit ahol csak tudta. Rohadt egy patkány az ilyen. Éljenek a szerencsevadászok, simlisek, csalók, ügyvédi segédlettel megtámogatva! 😉
@ügyvéd Csak részben tudok egyetérteni. A saját vagyonával mindenki azt csinál, amíg szellemi képességének birtokában van. Ha viszont elveszíti szellemi képességeit a törvény is megengedi, hogy valakit gondnokság alá lehessen helyezni a saját érdekében.
Természetesen ez egy vékony mezsgye és nagyon nehéz egy objektív határt húzni. Nem szabad azonban, minden rokont, aki félti a hozzátartozók vagyonát kapzsi örökösnek nevezni.
Szerintem nincs olyan kategória, hogy várható örökség. Van a szüleim vagyona, amíg élnek, meg az örökség, ha már nem. Amíg élnek, addig semmi közöm hozzá, mert az az övék, és hacsak nem kell őket gyámság alá vetetni, nem szólok bele, és nem is szólhatok bele, hogy mit tesznek vagy nem tesznek vele.
@topfly : amit eszre kell venni, az az, hogy o soha nem vesztett el 30 millios hazat, mert az soha nem volt az ove egyetlen percig sem. Az apja elvesztette, elherdalta, igy jart, az o haza volt, ha akarta volna el is ihatta volna az egeszet.
Innentol meg mar a mi lett volna ha kezdetu tortenet, hogy oroklHETETT volna egy 30 millas hazzat. Igen, es ha kitoltott volna jol egy lottoszelvenyt, akkor meg nyerhetett volna 100 milliot, de nem toltott.
Az orokseg is ilyen, ha bejon jo, de JARNI nem jar senkinek.
Oruljunk annak, hogy ma mar netto adossagot nem lehet orkolni, igy legalabb az megadatik mindenkinek hogy nullarol indulhat, minuszrol nem kell.
stroge: az "ugyanaz" egy szó. Bocs, csak zavar, hogy terjed ez a hülyeség.
Az örökséget meg egyértelműen tovább gyarapítom, hogy az unokák még többel rendelkezhessenek, aztán az ő unokáik még többel és így tovább, amíg egy óriási nagy dinasztiává nem alakul a családfám, aminek már nem dolgozni, hanem dolgoztatni kell (az is kemény meló, sőt, de azért mégiscsak más élet az).
@studkell : szep terv, csak a baj az, hogy atlag 6-8 generacionkent jon egy forradalom es nyom egy reset gombot 🙂
@csabi :John Jacob Astor (en.wikipedia.org/wiki/John_Jacob_Astor) ,megakadályozván azt,hogy az idióta/felelőtlen/jótékonykodó!! örökös az összes vagyon elverje és az utána következő generációnak semmije se legyen, úgy rendelkezett, hogy mindig csak a vagyon felét örökölhetik, a másik felét letétbe kell helyezni a néha még meg sem született unokák számára.
Így csak a család sokasodásával erodálódik el az érték. Ez annyira jól sikerül a mai napig is jómódban élnek a család angliai leszármazottai.
@warrior : Nagyon jól leírtad a lényeget az első hozzászólásodban.
Tisztelt Háborgók!
Tapasztalatom szerint valójában nagyon kevés a tényleg gondnokságra szoruló ("átvert") idős ember, ehhez képest nagyságrenddel több a kapzsi örökösjelölt aki ezzel próbál érvelni mindenféle ismerősökkel történtekre hivatkozva.
@topfly Tipikus példája vagy egy félreértésnek:
"Egyszerre vesztette el az édesapját és a 30 millió forintot érő örökségét! :("
Már a fogalmazás is teljesen téves. Örökség az ami a halál beálltakor az örökhagyó tulajdonát képezi. Az ismerősödnek nem volt öröksége, mert az édesapja még életében elidegenítette az ingatlant. Lehet megérte a hölgy a 30 millát? Ki szólhat bele? Fogjátok már fel, hogy a más pénze, az a MÁS PÉNZE! Ha az ismerősöd édesapja eljótékonykodta volna a ház árát, vagy elverte volna egy kaszinóban akkor is háborognátok? Mi a különbség?
folyt köv.
Szóval:
Egyébiránt ha az ismerősöd úgy gondolja, hogy az édesapja csalás áldozata lett, tegyen feljelentést.....
@tibor Kicsit vitatkoznék veled! Ilyen alapon ne foglalkozzunk a jövőben várható hozamokkal is, mert azok is bizonytalanok!
Mivel a családban én értek a legjobban a pénzügyekhez, igyekszem segíteni mindenkit a környezetemben, hogy a legjobban bánjanak a pénzükkel. Ezt természetesen nem lehet erőszakkal tenni, ahogy a gyerekek nevelését sem lehet megoldani erőszakkal. Ha viszont megtalálod a megfelelő módot, mindenki hálás lesz neked!
Ha te okosabb vagy a szüleidnél a pénzügyekben, akkor bizony neked kell őket nevelni. Ezt csak kölcsönös tisztelettel és befogadó közeget teremtve lehet megtenni, de ha olyan a viszony a szüleiddel, nem fogják visszautasítani a segítséget!
Nem gondolom, hogy tétlenül kell nézned, ahogy a szüleid vagy más rokonod anyagilag tönkremennek! Ez sem neked, sem nekik nem jó és ha fontosak a számodra, akkor bizony foglalkozni kell ezzel a kérdéssel!
@tibor és @ugyved
" amit eszre kell venni, az az, hogy o soha nem vesztett el 30 millios hazat, mert az soha nem volt az ove egyetlen percig sem. Az apja elvesztette, elherdalta, igy jart, az o haza volt, ha akarta volna el is ihatta volna az egeszet."
Ne forgassuk már ennyire ki azt, amit más ír könyörgöm, mert ez a sarkítás már bőven a másik véglet. Biztos fura egyeseknek, de vannak olyan családok, akik családként gondolkodnak, nem pedig ennyire enyém-tiéd szinten.
"Ha az ismerősöd édesapja eljótékonykodta volna a ház árát, vagy elverte volna egy kaszinóban akkor is háborognátok? Mi a különbség?"
Mondjuk Topfly írásából elég egyértelműen az a különbség, hogy az eljótékonykodás a saját akarata lett volna az édesapának, a közölt sztoriban, meg átb*szták, amire olyannyira ráment az egészsége, hogy belehalt. Aki nem érzi a különbséget, azzal nemigen lehet mit kezdeni...
@ügyvéd
Elhiszem, hogy neked ez a tapasztalatod, és kérlek, hogy te is hidd el, másnak nem feltételenül.
Két példa a saját környezetemből:
1. idős, kissé naiv, de megdöbbentően jó memórával bíró embertől előbb eltűnt némi kp, majd megint eltűnt némi kp, végül a halála után az egyik szomszédé lett a lakása, gondolom végrendelet alapján. Ez nyilván semmit sem bizonyít, csak megjegyzem, hogy ez a szomszéd "nagyon sokat segített neki" és "nagyon sokszor számíthatott rá" és még "nagyon sokat is segített neki" és kulcsa is volt a lakáshoz. A temetést ez a segítőkész szomszéd már az élő testvérrel szerette volna kifizettetni.
2. Idős nénivel kedves üzletkötők aláírattak ezt-azt, pl. alig pár százezres ablakcserét. Se pár 100e-je nem volt rá, se nem igazán emlékezett rá másnap. Szerencsére megoldódott.
Én kb. ezt a két, tényleg idős embert ismerem, és kettőből kettőnél történt valami.
Én is alapból azt mondom, hogy a mama/papa azt csinál a pénzével, amit akar. Ő kereste meg, ő is költheti el. Azért azt mondani, hogy "elherdálja az örökségemet", az akitől kapom az örökséget, az elég erős.
Viszont vannak esetek, amikor óvatosan, de lehet szólni/segíteni a mamának/papának, hogy ugyan mire költöd el mondjuk a neto 200-as nyugdijadat. Mert sokszor valóban aggódhatunk, hogy nehogy átverjék őket, s ezáltal a várható örökségünk is csökkenjen.
De általában az történik, hogy a család felháborodik, hogy mire költ ennyit az öreg, az öreg meg felháborodik, hogy miért ne csinálhatna azt, amit akarna, s csak azért sem mondja el, hogy mit csinál, kinek ad kölcsön. A szomszéd meg jól jár 🙂
@topfly : neked is azt tudom mondani, hogy amig a szerettedert, hozzatartozodert aggodsz, addig semmi gond, amikor a vagyonert aggodsz, es mar elore ugy nezed mint ami majd a tied lesz, akkor van.
A ketto kozott a hatar ritkan lathato kivulrol ez igaz, de az elvi kulonbseg attol meg itt van.
Tehat ha valakit becsapnak, kicsaljak tole a hazat, es ezt te kivulrol latod, akkor nem csak hogy lehet, de kotelesseged is szolni, amennyire lehet segiteni. De ha o azt mondja, hogy ides fiam, nem erzem magam becsapva, en a szabad akaratombol dontok ugy, hogy meger nekem par milliot hogy utoljara meg egy fiatal modell csajszit kezelgetek, onnantol o dolga.
A lenyeg hogy amig az o vagyona, addig nem a te orokseged, es pont ezert ne ugy tekints ra mint ami "majd a tied".
Mindenki, aki úgy gondolja, hogy a Topfly által leírt sztori mindössze arról szól, hogy nem volt várható öröksége, az kezdje el behelyettesítgetni a sztoriban az édesapát a saját szeretett rokonaival (a 30 misit pedig egy, az ingerküszöbét már elérő összeggel). Előbb-utóbb biztosan kinyílik a bicska a zsebében.
Ha valaki saját maga költi el a vagyonát, az rendben van. Ha kicsalják tőle, az nincs rendben. Akár saját apáról van szó, akár a szembeszomszéd néniről.
A feljelentés pedig nem hozza vissza az apát, és sokaknál a 30 misi a kisebb veszteség. Esetleg az lehet némi elégtétel, ha van kellő bizonyíték és börtönbe kerül a fondorlatos valaki.
@expect : ne keverjuk a csaladot a rokonsaggal. Csalad az egyutt elo apa anya gyerekek (illetve nagyszulo stb) egy fedel alatt. Egy haztartasban. Ha a felnott gyerek kulon el, az onnantol mar nem csalad hanem rokonsag.
Haztartason belul nyilvan nem enyemtiedezunk mi se, nem szamolgatjuk vagy cetlizgetjuk a hutoben hogy mi kie, de ahol kulon haztartas van, ott mar nem ugy mukodik hogy a papa haza az a "mienk". Persze ez csak elmeleti fejtegetes, mivel nincs sajat ingatlanja egyik szulomnek se, igy nem tudom hogy nezne ki a valosagban.
@ügyvéd
Ez nem a polkorrekt klub, nem kell itt nagyon korrekten őrjöngeni 🙂 A körülmények ismerete nélkül pedig ne ítélj, honnan tudod például, hogy az édesapára a gyerekek mennyit fordítottak, kinek a pénzéből lett felújítva a ház, bebútorozva, ki fizette a számlákat - az csak egy jogi kérdés, hogy kinek a nevén van. Nem egy helyen a gyerekek fizetik papa és mama devizahitelét, újíttaták fel a házukat, fizetik a gyógykezelésüket.
Szóval ne tessék itt kinyilatkoztatni ilyen egyértelműen, minden eset más és más.
Imádom egyébként amikor elindulnak ezek a nagyon polkorrekt kommentrohamok, persze, mindenki azt ír, amit akar 🙂
@parizer-jozsi : neked is igazad van, olyan eset is van szep szammal, ahol a gyerekek segitik penzzel, szamlak kifizetesevel a nyugdijas oreget aki a nyugdijabol mar nem bir kijonni, folyton azt halljak hogy jojo most segitetek nekem "de egyszer majd ez mind a tietek lesz", aztan egyszercsak kiderul hogy kopp, mert a szomszed epp jokor nezett be...
Persze csunya dolog segitseget felhanytorgatni, de csunya dolog segitsegkent komoly osszegeket orokseggel hitegetve rendszeresen kicsalni, tehat tulajdonkeppen ugyanez forditva is letezik.
@parizer-jozsi
Ennek semmi köze a polkorrekthez, és egyáltalán nem "ítéltem", és nem is nyilatkoztattam ki semmit szerintem "egyértelműen". Személyes tapasztalataim, és a véleményem osztottam meg.
Itt a fórumban a hozzászólások egy része maga bizonyítja a fejekben levő zavart...
A MÁS VAGYONA, PÉNZE: AZ A MÁS VAGYONA AMÍG ÉL, még ha történetesen a leszármazottja vagy is! Még akkor is ha te fizetted a gyóccerét, devizahitelét, kutyatápját, stb. Mert ha ezekre jó szívvel adtál, és nem "kölcsönbe", akkor még ez sem hatalmaz fel, hogy a MÁS VAGYONÁRA az Ő ÉLETÉBEN IGÉNYT TARTS!
Ennyi a lényeg, ezt kéretik tudomásul
Fura, itt mindenkinek a szülei felhalmoztak valamiféle vagyont. Ezen keresztül igen gazdagnak kellene lennie az országnak.
Az én szüleim lakásának az ára kb pont annyi mint amennyi adósságuk van és bőven a középosztályhoz tartoznak.
Szerintem veszélyesebb az amikor a szülők tele vannak adóssággal és nem tudsz róla, aztán csak pislogsz a hagyatékin, hogy megszívtad...nem egy ilyen van. Erre ki spórol már most, hogy az esetleges tartozást is kifizesse? 🙂
@ugyved
Rettenetes volt végignézni, ahogy anyám eltapsolta a családi vagyon rá eső részét. Minden ingatlant eladtak a testvérek, és egyenlően felosztották a pénzt. A két testvére ingatlanokba tette vissza, földeket vásároltak belőle, gyarapítják a vagyont, én meg mosolyogva végignézhettem, ahogy közel kétszázmillió forint három év alatt elúszik. Több pénzt elvert arra, hogy a háza tetejét megcsináltassa, mint amennyit az az egész ingatlan ér. Azt se mondhatjuk, hogy ragaszkodna hozzá, mert ez eredetileg a negyedik férjéé, tehát semmiképp nem volt racionális döntés. Azzal szokott büszkélkedni, hogy a tetőfelújítás ellentételezésére megkapta a felét a háznak. Tapzs-tapzs.
Pénzügyi antitálentum, de te valszeg engem is ordítva zavartál volna el, hogy milyen jogon próbálom meg megőrizni a család vagyonát. Az más kérdés, hogy miként reagáltam volna. 🙂
@ügyvéd Az hogy ez jogilag így van, még nem jelenti, hogy morálisan is így van. Ha te gyerekként szerződés nélkül támogatod a szülődet, neked semmi sem jár, de ha egy idegen egy eltartási szerződéssel ugyanezt csinálja, neki már jár?
Nem lehet az egész életet jogászkodással megtölteni és nem feltétlenül kell a családi kapcsolatokat is írásbeli szerződésekhez kötni. Ezek olyan kapcsolatok, ahol közeli emberek fél szavakból is megértik egymást.
@csaladfo
Ez nem így van. Azért halmoztak fel a nagyszülők egy-két házra való vagyont, mert nem olvasták Kiszámolót, miszerint bérelni olcsóbb, és jobban is jönnek ki vele 😀
Nekem is ez jutott eszembe, elég morbid dolog így gondolni az örökségre.
@hnr
Írta Kiszámoló is. Lehet nincs 20 éved a nyugdíjig, mikor megkapod az örökséget. Másrészt szerintem elég kevés ember örököl így.
Azért vannak érdekes esetek is, mint pl. amikor az idős házaspár elméje már nem az igazi. Jön egy ügynök, megörülnek, milyen jó biztosítást/akármit köthetnek.
Vagy azt hiszi, a gyereke fogvatartja, rosszat akar neki, van ilyenre is jó sok példa.
Van, aki ügyvédet fogad, milyen jogai vannak haszonélvezőként, mert élete munkáját a gaz utódok tönkre akarják tenni, pl. kivágni a félig halott gyümölcsöst, átépíteni a lakást, amit a néni férje ültetett és épített/szépített. Na akkor mi van?
@parizer-jozsi
Én megértem. Van még egy gusztustalan dolog, amikor az egyik gyerek és házastársa gondoskodik az ágyhozkötött szülőkről, hordja őket orvoshoz, fizeti a felmerülő költségeket, majd a házaspár halála után beállít a többi örökös is, majd tartják a markukat, akik amúgy évente max kétszer látogatják meg a szülőket. Természetesen követelik az örökséget, négy testvér esetén pl. fejenként 4 milliót, miközben a ház még 13 mFt-ot sem ér. Végrendelet nélkül, jogilag ilyenkor eléggé kutyaszar helyzet van...
"Csalad az egyutt elo apa anya gyerekek (illetve nagyszulo stb) egy fedel alatt. " - Ne kezdjünk már el jogszabályoki definíciók mögé bújni, semmi köze az előző mondandóm tartalmához. Nem arról írtam, hogy egy háztartáson belül van-e vagy nincs enyém-tiéd, se nem arról, hogy mi a jogszerű megnevezése a szeretteidnek. Annyi volt a mondandó, hogy nem minden család (köznapi értelemben, szóval szoros kapcsolatot tartó rokonok) ennyire rideg individualitásban élnek, mint itt a végletekben érzékeltetitek. Nem arról van szó, hogy bárkit el lehetne számoltatni azért, mert a saját pénzével vmit csinál, hanem arról, hogy tetszik vagy sem, rengeteg helyen van egy családi szemlélet, ami annyit tesz, hogy rájöttek olyan alapvető dologra, hogy k*rva felesleges csak magadra gondolni vagyonszerzéskor, hanem szeretnéd azt megosztani és örökíteni, szóval vagyonom a leszármazottaimnak IS gyűjtöm.