Mit tegyél, ha a házastársad túl takarékos?
A házasság nem könnyű műfaj, az alkalmazkodásról és az összeszokásról szól évtizedeken át, hiszen mindnyájan különbözőek vagyunk és igen kevesen hibátlanok.
Nincs ez másként a pénzügyek területén sem, egy felmérés szerint a párok 48%-a vallja, hogy igen különbözőek a pénzügyek területén.
Mivel a pénzügyi döntések az életünk minden területét áthatják, ezért fontos, hogy a házasságban a pénzügyek területén is összhang és kölcsönös alkalmazkodás alakuljon ki.
(Minden felmérés szerint a párok többet veszekednek a pénz és az egyéb anyagi kérdések miatt, mint minden más miatt együttvéve.)
Ma azt szeretném megnézni, mit tehetsz, ha úgy érzed, hogy a házastársad túl takarékos, vagy akár már túl zsugori is? (Cikk a témában: Takarékos vagy zsugori?)
Nehéz együtt élni valakivel, aki pazarlásnak gondolja a 300 forintos sonkát, bármilyen nyaralást és nem hajlandó kidobni a 20 éves alsónadrágját, mondván semmi baja nincs még.
Amennyiben túlságosan különböztök a pénzügyi hozzáállásotokban, akkor a mindennapi apró pénzügyi döntések és vásárlások is a veszekedések kiapadhatatlan forrásaivá válnak.
Mit tehetsz ilyen esetben?
– Próbálj meg rájönni, miért ennyire takarékos a házastársad. Egyrészt mi motiválja őt erre, másrészt ez a motiváció honnan eredhet. Félelem attól, hogy nem lesz mit ennie holnap? Olyan családban nőtt fel, ahol az apa lelépett, amikor ő 10 éves volt és utána nagy szegénység köszöntött rájuk? Esetleg más okból ismerte meg a szegénységet? Bár már jómódúvá vált, de a lelkében még mindig az a nincstelen gyerek, aki volt ezelőtt 30 éve?
Valami cél miatt veri ennyire fogához a garast? Szeretné, ha a gyereketek a legjobb egyetemre járna és erre gyűjti a pénzt? Az apja 50 évesen infarktust kapott és lerokkant, ő szeretne biztos lenni abban, hogy 50 éves korára már elég pénze lesz a nyugdíjra? Milyen pénzügyi cél mozgatja a takarékosságban? (Már ha ez az oka a túlzott takarékosságnak.)
Egy ember pénzügyi viselkedése nagyon összetett módon alakul ki, kezdve a gyerekkori élményektől, az elrontott nevelésen, oktatáson át a világnézeti beállítottság mind hozzájárul ahhoz, hogy valaki hogyan áll hozzá a pénzhez. (Cikk: Rossz pénzügyi minták, amiket magunkkal hozunk.)
– Ne akarj se ítélkezni felette, se kritizálni a viselkedését. Ne feledd: “Kritizálni minden bolond tud és minden bolond meg is teszi.” Kritizálással csak azt éred el, hogy a helyzet még súlyosabb lesz és akkor is védeni fogja az igazát, ha egyébként már ő is változtatna rajta. Ezért ne legyél tovább a közmondásban említett bolond, ennyi idő alatt már rájöhettél, hogy a kritizálásaid és gúnyos megjegyzéseid csak olaj volt a tűzre.
– A kritizálás helyett inkább legyél megértő és biztosítsd arról, hogy érted a viselkedését és a céljait. Mert “egy csepp mézzel több legyet fogsz, mint egy hordó epével.” Hamarabb ráveszed a változásra, ha úgy érzi, hogy mellette állsz, mintha úgy, hogy vele szemben.
– A kommunikáció csodákra képes. Nyugodtan mondd el, hogy neked mi ezzel a problémád és mit szeretnél, miben gondolod, hogy kicsit túltolta a biciklit. Mindeközben ne felejtsd el biztosítani arról, hogy mennyire jó dolog, hogy nem szórja a pénzt és mennyivel jobb, hogy egy takarékos emberrel élsz együtt és nem egy olyannal, aki két kézzel szórja a pénzt, mert az maga lenne a pénzügyi katasztrófa.
Nem lehet veled se veszekedni se vitatkozni, ha mindenben egyetértesz a másikkal. Ahelyett, hogy minden hülyének lehordanád, mint eddig, adj neki igazat mindenben és innen indítsd a beszélgetést. A sok egyetértés között, hogy mennyire jó, hogy gondol a jövőre, finoman mutass rá, hogy a jelenben is tudni kell élni és hogy a kiegyensúlyozottság a jelen és a jövő között, a túlzott takarékosság és a kényelmesebb életvitel között mennyire fontos. De vigyázz az arányokra: négy egység egyetértés és dicséret, egy egység finom utalás arra, hogy lehetne másként is csinálni. 🙂
– Soha ne akarj komoly témáról feszülten, fáradtan, vagy ingerülten beszélni. Akkor hozakodj elő ezzel a témával is, ha már legalább pár napja nem veszekedtetek a pénz miatt és senki nem ingerült. Mondjuk egy jó vasárnapi ebéd után.
– Ne csak őt akard megváltoztatni, te is legyél hajlandó változni. Az emberek minden erejükkel meg akarják változtatni a másikat, miközben ők maguk képtelenek megváltozni. Miért gondolod, hogy meg tudod változtatni a másikat, ha még magadat is képtelen vagy változásra bírni még a legapróbb dolgokban is? Kezdd az egyszerűbb dologgal: változz meg te.
Ez a lényege a kompromisszumnak: kérsz tőle dolgokat, de cserébe te is változol ugyanebben a dologban. Ráveszed, hogy vegyen magának nem is egy, de mindjárt két új nadrágot a meglévő két 8 éves nadrágja mellé, cserébe vállalod, hogy nem kávézol a munkahelyeden a kávézóban, hanem nescafét viszel be és végre elkezded írni a napi költségeidet.
Ne felejtsd el: nem ellenségek vagytok, hanem szövetségesek. Egy csapatot alkottok, nem egymás ellen, hanem egymásért kell harcolnotok. Nem legyőzni akarod őt, csak meggyőzni. Olyan soha nincs, hogy neked van mindenben igazad és ő mindenben téved. Az igazság valahol félúton van.
– Ha másként nem megy, hozzatok közös határozatokat. Például a fizetésed 10%-át szabadon elköltheted anélkül, hogy el kellene vele számolni és havonta egyszer elmentek közösen szórakozni. Nem vesztek felvágottat, aminek kilója 1.200 forintnál olcsóbb, de olyat se, ami 3.500 forintnál drágább. A fogrém nem lehet 250 forintnál olcsóbb és 550 forintnál drágább. Ezek olyan józan kompromisszumok, amikkel mindketten együtt tudtok élni.
Támogasd a jövőbeni céljai elérésében, de cserébe kérd meg, hogy ő is támogassa a jelenkori szükségeid kielégítését, legyen az jó étel, szép ruha, vagy kellemes időtöltés. Még egyszer, a sikeres házasság kulcsszava a kompromisszum. Ő is enged az álláspontjából, de te is.
Csináljatok közös büdzsét, számoljátok ki, mennyit kell eltenni havonta és mennyit tudtok elkölteni a saját pillanatnyi céljaitokra. Ez keretet fog adni annak, mennyit lehet elkölteni a keresetetekből. Ha megérti, hogy egy ilyen szintű költés nem veszélyezteti a jövőbeni anyagi biztonságát, hamarabb elfogadja a te kéréseidet is.
– Légy türelmes és ne akarj egyszerre túl sokat. Ha valaki 30-40 év alatt kialakított egy természetet magában, azt nem lehet két hét alatt teljesen átformálni. Ha fél év-egy év alatt sikerül komoly változásokat elérni, az már nagy szó.
– Mutass rá, hogy nincs értelme elmenni tankolni fél tank benzint még akkor se, ha holnaptól négy forinttal drágább lesz literje, vagy nem éri meg kerülni 10 kilométert, csak mert 150 forintot nyer a baromfisonkán és nyugodtan lehúzhatja a vécét minden alkalommal, nem az az öt forint fogja hazavágni a költségvetést, de hagyd, hadd vadászon akciókra az újságban, ha ez szerinte megéri.
– Van amikor annyira súlyos a helyzet, hogy te nem boldogulsz. Ilyenkor nyugodtan kérj segítséget szakembertől. Pszichológus, házassági tanácsadó, vagy bárki, aki tanácsot tud adni az ilyen kérdésekben. A legjobb, ha a párodat is el tudod vinni magaddal ezekre a megbeszélésekre.
(A cikk a túl takarékos házastársról és nem az önzőről szól. Van, aki magára sokat költ, de tőled és a családjától viszont sajnálja. Ő az önző, nem a takarékos. Az egy teljesen másik eset.)
Te is átéltél hasonló dolgokat? Írd le a hozzászólásokban, azt is, hogyan sikerült megoldani a kérdést. (Már ha egyáltalán.)
Hamarosan újra indul a hat alkalmas Kiszámoló Akadémia, ahol mindent megtanulhatsz a pénzügyek alapjairól 25 ezer forintért. Részletek itt.
Ha szeretnél további írásokat olvasni a pénzügyekről, kattints ide, ha követnél a facebook-on, hogy ne maradj le egy írásról sem, akkor ide, ha pénzügyi tanácsadás kell, akkor pedig ide.
“A házasság nem arról szól, hogy ész nélkül, csak azért mert anno valaki ezt így találta ki mindent együtt kell csinálni, és mindenben ugyanúgy kell gondolkodni, az élet minden olyan részéről pedig lemondani (külön élmények, barátok, stb.) ami ezen kívül van.”
Nem, a házasság azt jelenti, hogy a közös ügyeket közösen kell intézni, az egyéb ügyeket pedig nem a társ érdekei vagy érzései rovására. Ebben hol látod a lemondást a barátaidról? 🙂
Ne haragudj, de annyira nevetséges, amikor felnőtt emberek összeszorított foggal sziszegik, hogy “szabadsááág”, meg nemmondokleahaveromrólgizi’ 😀 Egyfelől egy normális kapcsolatban fel sem merül a fontos dolgokról való lemondás, másrészt pedig nem tudok olyan helyzetet elképzelni, hogy ne a házastársam legyen a fontosabb. Pont vele szemben nem akarok izmozni, hogy szabaccság’. Mert ketten megyünk egyfelé, és semmiben sem egymás ellen.
Meglehetősen régimódi hozzáállás az egyéni számlák megszüntetése egyetlen közös létrehozásával, ez ugyanaz mint régen, amikor apuka leadta a fizetést anyukának.
Elvetemültebbek a saját Facebook-profiljukat is megszüntetik és egy közöset hoznak létre.
Szerintem pont ez a bizalmatlanság jele, a felek saját élete teljesen megszűnik létezni.
Mi egymás Facebook-jelszavát sem tudjuk, de nem is rejtegetünk semmit ott. Van külön számlánk, tudjuk kinek mennyi pénz van rajta, de van közös is, onnan fizetjük a rezsit és a bevásárlásokat meg ilyeneket. Ezzel nem a házasság végére készülünk (persze erről is kell beszélni, ahogy a halálról is!).
Ahol nincs egyéni számla ott még ajándékot se lehetne venni a másiknak engedély nélkül?
És ez miért zárja ki a közös kasszát? Minden, amit leírsz (felek szabadsága stb.), pontosan ugyanígy működik közös kassza, közös számla esetén is. Részemről nem érdekel, mire költ a feleségem, a nagyobb kiadásokat meg úgyis megbeszéljük.
Az SMS nem azért kell, hogy lássuk, mire költött a másik, hanem hogy az ember azonnal tudjon lépni, ha valamilyen visszaélést lát a kártyájával.
Nem reprezentatív, de pár éve, amikor a feleségem teljes körű hozzáférést kapott a számlánkhoz, a banki ügyintéző nagy szemekkel nézett, hogy ez milyen ritkaság. Mi is néztünk nagy szemekkel, hogy mi ebben a különleges. (Már addig is közös kassza volt, de takarékosságból és egyszerűsítésből közös számlát kezdtünk használni.)
Meg sem merem kérdezni, hogy közös kassza hiányában hogyan lehet osztozni pl. a menyasszonytánc bevételeiből. 🙂
A lényeg, hogy maradjon mindkét félnek saját mozgástere.
@parizer: Semmi köze ahhoz, hogy ki hova megy el, ez egyszerűen nevetséges. ahol nincs közös kaasza, ott is előfordulhat, hogy az egyik fél betegesen féltékeny…
Nekünk is két számlára jön a fizetés, de mindkettőnk látja a másikét, s tulajdonképpen egy kártyáról vásárolunk. Tehát úgy számolunk, hogy X a bevétel, s Y a kiadás.
De én elfogadom, hogy a külön számla is rendben lehet, csak normális indokokkal magyarázzátok már el, ne ajándékot hogy veszel, meg sörözni engedélyt kell kérni.
Hogyan tesztek félre? Ami marad egy hónap után, azt egybe teszitek (ez lényegében közös kassza akkor)? Vagy mindenki külön gyűjt? egyszerűen nem értem, hogy lehet így tervezni normálisan.
Pl. közösen megszámoljátok és elfelezitek.
A hazassag az egyben egy vagyonkozosseg is.
A kozos kassza illetve kulon kassza kerdese fel sem merul. Minden kozos, amit a felek hazassaguk ideje alatt szereznek. A penz is. (termeszetesen ez alol vannak kivetelek, de a topik szempontjabol nem relevans) Ettol elterni termeszetesen a feleknek modjuk van kulon szerzodesben. Ebben tudjak definialni, hogy mi kozos, mi nem kozos, stb.
Ameddig ez nem tortent meg, addig bizony kozos az a kassza, akar ket kulon nevre szolo bankszamla a megtestesitoje, akar egy tejfolos flakon a konyhaszekrenyben, amit mindig feltoltene kp-vel.
“Én úgy nem tudnék létezni, hogy minden egyes vásárlásom előtt családi kupaktanácsot kell tartani, hogy ez most belefér-e a keretbe. ”
De miért kéne családi kupaktanács minden vásárlás előtt, attól, hogy közös a kassza? Olyan, hogy bizalom, mond neked valamit?
Az tuti, hogy az olyanból baj lesz. Azt nem értem csak, hogy miért lenne biztos az, hogy a közös kassza azt jelenti, hogy:
a, az illetők nem gondozzák megfelelően a pénzügyeiket
b, nincs szabadsága a feleknek
c, valakinek engedélyt kell kérnie valakitől
d, nem lehet ajándékot venni a másiknak
e, elszámoltatja az egyik fél a másikat.
Ezek nem a közös kassza, hanem a bántalmazó kapcsolat azon válfajának jellemzői (kivéve az ‘a’ pontot), melynek neve gazdasági erőszak. Ez a családon belüli erőszak egy igen gyakori, markánsan felismerhető fajtája.
Tehetik kulon szamlara is, vagy kozos szamlara is, vehetnek egyikuk nevere belole allamkotvenyt. Vehetnek 50-50%-ban allamkotvenyt belole. Stb.
Lenyegtelen, mit csinalnak a felek. A kozos vagyoni jellege megmarad.
“egyszerűen nem értem, hogy lehet így tervezni normálisan.”
Szerintem semmi koze a tervezeshez, hogy hol a penz. 😉 Marmint, hogy melyik felnel van a penz. Illetve, hogy kinek a neven van a penz.
Vagy ha ez tenyleg problema, akkor nem jol hazasodott az ember. Amit mihamarabb korrigalni kell!
Na de a fő kérdés akkor van, ha adott egy gazdag és népes, meg egy szegény és kis létszámú rokonság, ahol a menyasszonytánc pénz és az egyéb, nagyrészt szintén pénzbeli ajándék 90%-ban az egyik fél családjától van. Akkor máris felmerül a kérdés, hogy 50-50 vagy 90-10.
Igazából egy házaspár életében folyton közös pénzügyi döntéseket kell meghozni, a “külön kassza” csak ezen döntések számát és bonyolultságát növeli. A menyasszony tánc a közös bevételre példa, a másik oldalon egy rakás közös kiadás van.
Érdekes, bennem pl. ilyen soha fel sem merült. Persze nem biztos, hogy én gondolom jól. Érdekes lenyomatát adják a mai társadalom egy szeletének az ilyen postok alatti kommentek. Az biztos, hogy sokféleképpen élnek egymással vagy egymás mellett emberek amiről azt gondolják, hogy család.
Pont ez a lényeg, mármint hogy igen gyakori. Akkor miért adná meg az ember a lehetőségét?
“A külön kassza csak ezen döntések számát és bonyolultságát növeli”
Annyira azért nem bonyolult, a havi kiadásokban egyszer kell csak megegyezni és azt havonta ismételni. Az egyebekben pedig egy hosszú “Fizeted? Igen.”, vagy “Elfelezzük? El.” párbeszéd megoldja a dolgot.
De ebben a mondatban is rosszul van emlitve, hiszen nem a sajat penzebol veszi a feleseg a cipot. (legalabbis feltetelezem, hogy nincs kulon vagyona. ha van, akkor teljesen OK a helyzet)
Kulon vagyon tipikus keletkezesi modja az ajandekozas, az orokles illetve a szerzodesben valo megallapodas.
Ha a cipot nem ilyen penzbol vette, akkor nem a sajat penzebol vette.
Illetve ha én heti 1 tekercs budipapírt használok, ő pedig mondjuk 3-at, akkor mi legyen? Tiszta kolis feeling lenne, a saját szekrényben tartani a budipapírt és onnan vinni, ha akció van…
A sörözésre való elkérezkedés: nem csak a pénzről szól, hanem arról is, hogy azért illik szólni, hogy mondjuk este nem vagy otthon és nem tudsz segíteni a gyerekeknél (fürdetés, altatás, …).
Illetve amit valaki említett, hogy a legfontosabb a bizalom, ha nincs, akkor b..hatjuk
Pont ugyan így vagyok 😀 itt a határ mellett másik herótom az, amikor valaki kimegy ausztriába tankolni, mert csak 45 perc, és olcsóbb. 35 meg 18 Ft különbség van az osztrákok javára most kb. ahogy rákerestem. 2000 Ft-ot autózik, mert csak félig van a tank, és nyer ezen 500 forintot. Még ha majdnem üres tankkal menne ki, de nem. Jön a kedvenc példám, ha túlórázna tankolás helyett, jobban jönne ki 😀
Egyébként nálunk ilyen gond nincs, ami bejön, az el is megy, nincs mit spórolni 😀 most vagyok ott, hogy talán tényleg kéne egy jobban fizető állás 😀
Van viszont a jog. Az eleg egyertelmuen fogalmaz es az mindenkire vonatkozik.
A jog elobb vagy utobb elokerul a csaladban amikor a hazassagnak vege. vegzodhet valassal vagy vegzodhet halal esettel, mindegy. A jog ekkor kerul eloterbe. Ekkor mar nagyon is fontos, hogy kinek mi volt a vagyona, kinek mi volt a “sajat” penze illetve mi volt kozos.
Semmi nem tart orokke… 😉
Szerintem meg sokkal nagyobb bizalom kell ahhoz, hogy megbízzunk a házastárs pénzügyi döntéseiben. A jelszavakkal is ez a helyzet, attól, hogy tudom a feleségem egyes jelszavait, még nem járok fel kénkedni, és fordítva ő sem. Viszont sokszor hasznos volt ez.
““Ez a családon belüli erőszak egy igen gyakori, markánsan felismerhető fajtája.”
-> Pont ez a lényeg, mármint hogy igen gyakori. Akkor miért adná meg az ember a lehetőségét?”
De nem mondod komolyan. Akkor nem jol hazasodott az ember, ha a fent emlitett csaladon beluli eroszak problemajat igy akarja megoldani. 😉
Az a kapcsolat mar ugyis kuka, akkor inkabb teljesen kukazni kell. De ne mar azert legyen kulon kasszank, hogy ne tudjuk egymast terrorizalni. 😀
Sokkal jobb a külön kassza, mint a cipőkön veszekedés.
Tehát akkor minden közös kiadás előtt megegyeztek, hogy ki mennyit fizet bele? Akkor az mégiscsak sokkal bonyolultabb, mint közös kasszánál megbízni a másikban annak a saját kiadásaiban.
Az, hogy a család micsoda, azon lehet vitatkozni, de a házasság külön házassági szerződés hiányában vagyonközösség.
De miért kéne veszekedni a cipőkön? Ha az ilyesmi problémákat okoz, akkor a külön kassza is csak látszat megoldás.
Igen, tényleg, jó, hogy említed, eszembe sem jutott.
A hosszú, boldog házasság biztos receptjének hangzik.
Nem értem. Egy potenciális bántalmazót nem úgy ismerünk fel és kezelünk, hogy összekötjük vele az életünket, de “nem adjuk meg a lehetőséget” a bántalmazásra (ilyen nincs is), hanem úgy, hogy nem bocsátkozunk vele kapcsolatba.
Ha pedig a társad nem bántalmazó, akkor nem kell azzal megalázni sem őt, sem magadat, sem a kapcsolatodat, hogy bántalmazóként kezeled.
Az étkezést nagyjából felesben fizetjük, de ez néha eltér, hol az egyik, hol a másik írányban.
Utiköltséget szintén felesben fizetjük, vagy épp felváltva, hol egyikünk, hol a másikunk, de ez is nagyjából kiegyenlitett.
A fizetés fennamaradó részével mindegyikünk azt csinál amit akar, ha akarja elkölti rúhára, vagy tanfolyamra, vagy ha akarja félreteszi..stb.
Autó, vagy háztartási gép javitása, lakás felujitás vagy egyébb nem várt kiadás mindig megbeszélés tárgya.
Ezt a meglátásom szerint korrekt szisztémát én eröltettem rá a nejemre, de tudom, hogy sokszor nem tetszik neki, mert ugye van egy felfogás, hogy a férfinak kellene “pénzt” elöteremteni. Én meg nem osztozom ebben a felfogásban.
Nem a pénzügyek döntik el, hogy család-e a család. De minden tiltakozás ellenére, a házasság vagyok közösség is, így a pénzügyek annak egyik szelete. A család alapja a házasság (nézd el, hogy ilyen marha konzervatív vagyok). Egy sima kapcsolatban én sem léptem vagyonközösségre, de egy házasságban te is abban élsz, bármit is gondolsz róla, kivéve az ún. különvagyont.
Apuka megy anyuka közösen kezeli a pénzt, egy helyre gyűjti ha úgy tetszik, és onnét költ arra amire kell.
A másik a külön kassza, ahol pl. felesben fizetik a számlákat, biztosításokat, utazást, szóval mindent ami közös, a maradékot meg saját maguk költik el.
Na most itt ne arra gondolj, hogy két minimálbéres külön kasszán van, mert ott ugye nincs mit félretenni…
Az én definícióm szerint a közös kassza annyi, hogy közösnek tekintik a jövedelmüket és a megtakarításaikat.
Aztán hogy mindezt hogyan menedzselik, az sokféle szempontból sokféle lehet. Egy számla, több számla, mi kinek a nevén, milyen kiadásról hogyan döntenek, meg kell-e kérdezni a másikat, stb, stb., ezek a dolgok ahány házaspár, annyi féle módon lehetnek. Az, hogy közös a kassza, nem jelent olyan rabságot, mint ahogy itt be próbálják állítani a külön kassza hívei.
Ennek nem része sem az engedélykérés, sem a pénzzel való egyéb sakkban tartás.
Mi életünk és mi pénzünk van, nem pedig te pénzed és én pénzem.
A teljesen másik esetre láttam példát fél évig. A fiatal nő magától nem sajnált semmit, de a párjától nagyon is. Szórta a pénzt hülyeségekre, de pl. nem utazott el a szabadnapján a párjához, mert “drága” a vonat. Valentin napra kapott a párjától parfümöt, ezüstnyakláncot, elvitte vásárolni a pasi, meg kifizetett egy szobát egy napra egy hotelben (80Euro), hogy lássa a nőt végre és az első lehetőségénél már ment is a nőhöz. A nő vett neki egy bögrét… (3Euro?). Megjegyezném, hogy a nő 500-600Euróval többet keresett, mint a pasija, tehát nem arról volt szó, hogy ne lett volna miből a pasival találkozni, de neki a pénz(e) fontosabb volt. Ő szereti a pasiját (ezt nem kétlem), de magát sokkal jobban.
Az a baj, pont váláskor derül ki, hogy az a külön kassza csak látszólag volt külön kassza. Ha házassági szerződést kötöttetetek, akkor bocs, nem szóltam.
Én semmilyen bizalommal nem érveltem. Sem azzal, hogy a bizalom elmúlik és azzal majd emiatt jól visszaélnek.
Azzal érveltem, hogy a házasságok felel azért végződik válással, mert az alapvető fontosságú dolgokban, mint pénzkezelés, munkához való hozzáállás, szex és gyermeknevelési elvek, a felek nem egyeznek, és nincs kommunikáció sem.
Valamint azzal érveltem, hogy a házasság akkor is vagyonközösség tényszerűen, ha mást mond róla bárki, eltérő szerződés híján. Ez egyfelől törvény. Másfelől azzal érveltem, hogy olyan ember nem lenne a házastársam, akivel nem gondolkodnék egyformán a közös dolgainkról. Ennek pedig nem része az, hogy a közös, egyfelé tolt szekér tolásában valamilyen módon ne venne egyikünk részt. Igaz, ehhez meg kellett találni a megfelelő társat.
Aki, horribile dictu, nem tartja titkosabbnak a jelszavait, vagy én a pénzemet, mint a teljes, közös életünket.
Az nekem is furcsa, ha csak a pénzügyek döntik el. Mondjuk nem is írtam ilyenféle család definíciót. 🙂
Én elfogadom hogy ti úgy éltek ahogy, ha nektek így jó, csak nem igazán tudom beleképzelni magam egy ilyen szituációba. De ugyanígy vagyok a nyitott kapcsolattal is, mert szerintem az legtöbbször csak az egyik félnek jó, a másik meg beletörődik a helyzetbe. Na de ez már OFF.
Nyilván a képletet felboríthatja, ha túl eltérő a két fél pénzügyi szemlélete és az egyik szórná a közösen összerakottat, de szerintem az ilyen kapcsolat előbb-utóbb úgyis véget ér.
Mi szerencsére teljesen egyformák vagyunk pénzügyekben. Egyébként érdekesség, hogy az emberekben az is egy alap beidegződés, hogy mindig azt hiszik, hogy csak a nő tudja szórni a pénzt. Folyt…
Feleségem szerencsére igen dekoratív jelenség és meglepődve tapasztaltam, hogy mikor akár barátok, akár munkatársak esetén szóba hozom, hogy milyen takarékos, akkor sokan leesnek a székről és azt mondják, hogy igeen? Dehát én azt hittem, hogy szórja a pénzt. Míg másnak a kissé elhanyagoltan kinéző feleségéről meg azt hiszik, hogy megfogja a pénzt, közben 30-40ezer csak cigire megy el neki.
Mikor visszakérdezek, hogy miből gondoltad, hogy szórja, akkor általában a válasz eltusolás van, de volt aki mondta, hogy azért hitte azt, mert jól néz ki… Micsoda logika…
Mint írták, a házasságok fele válással végződik…
Semmi sem fura, ha mindkét félnek megfelel. Nekünk eszünkbe sem jut, hogy egy esetleges válásnál mi hogy legyen, nincs házassági szerződés se. Lehet, hogy ha készülnek rá, akkor válás is lesz… ellenpélda is van, igen. Szerintem nem normális dolog a közös pénzt elszámolni egymás elől.
A közös kasszának is lehet olyan része, ami szabadon elszórható hülyeségekre.
Nekünk az fontos, hogy mire mennyit költöttünk, egy excel-ben vezetjük, tehát látjuk a másik kiadásait.
Sajnos mostanság az a legrosszabb, hogy még nem is a legolcsóbb, de néha még a drága, márkás dolgok is hamar tönkremennek, pl. normális cipő fél év…
Pl. Deichmann, szeretjük a cipőket. Ja, cserélgetni, mert vagy tönkremegy, vagy hosszú évekig bírja, márkától függetlenül.
Írták itt a gyógycipőket, az talán más tészta, egyesek szerint randa is. Bírja is mint írták.
“A”: jobban keres, több marad a közös költségek elosztása után, félreteszi
“B”: rosszabbul keres, kevesebb marad neki, azt is jellemzően elkölti magára
Közösen félre is tesznek pénzt.
Pár év után adódik egy nagyobb kiadás (váratlan javítás a lakásban), ami nagyobb kiadás lenne, mint a közösen félretett pénzük. “A” félretett pénzéből ki tudná pótolni a hiányzó összeget.
Mit tesz ilyenkor ez a pár?
1. “A” nagyvonalú és kipótolja az összeget
2. Veszekedés árán “A” nagy nehezen kipótolja az összeget, de azért nagyon a szívére veszi, mert régóta gyűjtött egy oldsmobilra, amit saját kezűleg újłtana fel
3. Hitelt vesznek fel közösen a hiányzó összegre, és olyan arányban fizetik, ahogy a közös költségeket szokták
4. “B” hitelt vesz fel a hiányzó rész felére, “A” kifizeti a tartalékából a másik felére.