A lakóingatlanok méretei folyamatosan nőnek szinte mindenhol a fejlett világban. Az Egyesült Államokban jelenleg az átlagos ház 40%-kal nagyobb, mint 1980-ban és dupla akkora, mint a világháború után. (Miközben egyre kevesebb személy él egy-egy átlagos háztartásban. Egy személyre nézve 93%-kal nőtt az élettér 1973 óta.)
Ugyanakkor rengeteg felmérés van, hogy az emberek semmivel sem
elégedettebbek az ingatlanjaikkal, mint 30 vagy 50 éve.
Felmerül a kérdés, miért akarnak az emberek egyre nagyobb ingatlanokban lakni?
Az első magyarázat, hogy a nagyobb élettér több teret enged a közösségi életnek. A család elfér az étkezőben (s van is étkező), a kondiszoba miatt meg lehet hívni a barátokat, akik aztán ott is tudnak maradni vacsorázni, mindenkinek jut külön szoba, több mellékhelyiség és mosdó, mind-mind kényelmesebbé teszi az életet.
Ez első ránézésre rendben is van, de a kérdés ugyanaz: ha nagyobb az élettér, van hely a kondiszobának és a második fürdőszobának, ha a dupla garázsba befér kétszer annyi felesleges lom, miért nem elégedettebbek az emberek az ingatlanjaikkal, mint 30 vagy 50 éve? Miközben a nagyobb ház megvétele, hitele, fenntartása vagy akár bérlése is sokkal többe kerül, ennek ellenére úgy fizetnek ki egyre többet az emberek, hogy nem elégedettebbek a nagyobb ingatlanokkal.
Sőt, érdekes módon a nagyobb ingatlanba (házba) költözés csak átmenetileg dobja meg jelentősen az emberek elégedettségét. Ahogy kezdik belakni az ingatlant, közel 30%-kal csökken a kezdeti magasabb elégedettségi érzésük. Egy másik felmérés azt találta, hogy öt év után teljesen eltűnt a kezdeti elégedettségi emelkedés. Vagyis az új állapot lett az alapállapot, már semmi pluszt nem tett hozzá az emberek életérzéséhez. Ennek oka, hogy az első egy-két évben az ember még a régi ingatlanjához hasonlítja a meglévő ingatlanát, utána azonban már csak önmagában szemléli, illetve azt nézi, mennyivel lehetne még jobb. Akkor már azt mondja, még egy szoba de aztán tényleg nagyon kellene, hogy elégedett legyek a házammal. (Az alábbi ábrán is látszik, hogy a költözés előtt mennyivel elégedetlenebbek voltak a tulajdonosok a régi ingatlanjukkal, mint előtte.)
S természetesen az egyik legmeghatározóbb tényező, hogy mekkora ingatlannal lennénk elégedettek, az a környék, ahol lakunk. Nem ahol laktunk, mielőtt a jelenlegi lakhelyünkre költöztünk volna, hanem az a hely, ahol lakunk.
Hirtelen az eddigi álomházat is túl kicsinek érezzük, ha a szomszédoknak nagyobb háza van, mint a miénk.
Ahogy Marx fogalmazott 175 éve: Mindegy, mekkora a ház, ahol lakunk. Ha a szomszédos házak ugyanakkorák, minden tekintetben megfelelőnek érezzük az ingatlant. De építsenek fel csak egy palotát is a környékbeli házak mellé és hirtelen az összes addig megfelelő ház kunyhóvá zsugorodik össze.
Ezt hívják relatív gazdagságnak. Ahhoz képest érezzük magunkat jómódúnk vagy szegénynek, hogy másoknak mije van és nem az alapján, hogy mi mivel rendelkezünk vagy mivel lennénk elégedettek.
Az nem érdekel minket, hogy az übergazdagok mekkora házakban élnek, mert az nem a mi ligánk. De az igenis érdekel, hogy az a közösség, ahová magunkat soroljuk, mennyivel él nagyobb lábon, mint mi.
Az ingatlan az a legdrágább termék, amit az ember az élete során "elfogyaszt". S mivel minél nagyobb egy ház egy adott környéken, jellemzően annál drágább is, a legtöbb ember önbecsülésének az alapja, tud-e akkora házat összehozni, mint azok, akiket magával egy társadalmi kategóriába sorol.
Robert Frank írja a könyvében, hogy ha az embereknek választaniuk kell, hogy laknak egy 370 négyzetméteres ingatlanban ott, ahol mindenki 550 négyzetméteres házban lakik vagy laknak egy 280 négyzetméteres házban, ahol mindenki más 190 négyzetméteren lakik, a legtöbben a második lehetőséget választják.
Gyakran a cikk elején említett nagyobb élettér utáni vágy mögött nem a mi nagyobb életterünk utáni vágy áll, hanem hogy nagyobb legyen az életterünk a többieknél. Érdekes módon a legtöbb esetben a férfiaknál az ingatlan az anyagi státusz, míg a nőknél a társadalmi státusz kifejezése.
A témában most megjelent egy érdekes tanulmány (angolul), akit érdekel a téma, olvassa el.
Addig is két idevágó régebbi cikk:
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül
