Apósom négy hónapja meghalt, ennyi idő alatt annyi történt, hogy kijött az értékbecslő felbecsülni az örökség tárgyát képező ingatlant, kihozott egy irreálisan magas árat. Ezt az eredményt meg akartunk támadni, mert messze nem ér annyit a ház, de azt mondták, hogy másodjára is ennyire vagy akár többre is fogják értékelni a házat. Hogy miért? Mert figyelembe kell venniük a környéken aktív hirdetéseket. Azokat a trollkodásokat, amik olyan házakat kínálnak már öt éve, amit senki nem venne meg még feleannyiért sem. Az utcában is van egy ház, a valódi értékének a két és fél-háromszorosáért hirdeti a tulajdonosa, természetesen senkit nem érdekel annyiért, immár négy éve legalább. De az értékbecslő azzal számolt. (Amikor házat akartunk venni, érzésre a hirdetések közel fele ilyen troll volt, aki igazából nem akarta eladni a házat, csak ha jön egy bolond, ennyiért elviheti.)

Az örökösödési procedúra majd csak most fog átkerülni a közjegyzőhöz, ahol aztán majd megállapítják azt, amit amúgy is tud mindenki közjegyző nélkül is, hogy kinek mekkora része van az örökségből, mindezt egy szerény 86 ezer forint plusz 0,25%-os tiszteletdíjért, ami azért már egy szemmel látható összeg. S ha szerencsénk van, még idén sikerül ennek a faék egyszerűségű ügynek a végére érni, de még ez sem biztos.

Mindezt elkerülhettük volna, ha egy kicsit előre gondolkodunk és az egyetlen komoly értéket, az ingatlant a két örökösre íratták volna ajándékozási szerződéssel, ami egyenági rokonok között illetékmentes, igaz, ügyvédi munkadíj ezt is terheli. Viszont nem kellene az önkormányzatra, majd a közjegyzőre várni. A két eredeti tulajdonos pedig megtartja az ingatlanon a haszonélvezeti jogot, így amíg élnek, nem lehet kitenni őket az ingatlanból.

De nem csak az ilyen esetekben lenne érdemes beszélni az örökségről már akkor, amikor még lehet róla beszélni.

Nemrég volt egy ügyfél egy kusza családi háttérrel és feszült viszonnyal (elhunyt testvér élettársa és a közös gyerekeik) és olyan volt a szituáció, hogy kódolva volt bele a vita és per az örökség pillanatában. Kérdeztem, miért nem ülnek le és beszélik át a dolgokat, mi hogy legyen. Majd lesz valahogy, majd megoldjuk akkor, amikor aktuális lesz, volt a válasz. Ez a biztos receptje a végtelen problémaforrásnak, utólag próbálni megbeszélni egy ilyen kérdést.

Írtam erről egy cikket tíz éve, ami még most is aktuális, így a legegyszerűbb, ha idemásolom. De még előtte egy másik cikk az örökségről: Minek számít az örökség?

A családon belül a generációk közötti anyagi jellegű megbeszélésék ritkábbak, mint a fehér holló. Pedig számos olyan kérdés van, amit meg kellene tárgyalnunk a szüleinkkel vagy éppen a gyerekeinkkel.

A múlt héten beszéltem valakivel, aki a szokásos dolgot vázolta fel az anyagi helyzetükkel kapcsolatban: jelenleg a szüleik házában, annak egy leválasztott részében élnek. Azonban nem mernek rákölteni az ingatlanrészre, vagy bővíteni azt, mert ha a szülők meghalnak, a másik két testvér is örökli az ingatlant, ezért minden arra fordított pénz felesleges kiadás lesz. Csak emiatt inkább elköltöznek a házból. Ellenben az egyik testvér már kapott a szülőktől egy igen jelentős támogatást, hogy saját ingatlant vegyen, vajon ezt hogy lehet majd érvényesíteni az örökség felosztása közben? Hogy érvényesítsem, amit saját zsebemből költöttem a szülői házra és hogyan vetessem figyelembe azt, hogy a másik már úgymond elvette a részét az örökségből?

A megoldás egyszerű: beszélni kell róla. Addig, amíg az örökhagyó még életben van. Össze kell ülni az örökösöknek a szülők vezetésével és át kell beszélni, hogyan legyen felosztva a vagyon, hogyan vegyék figyelembe a ráfordításokat, vagy a már átvett anyagi segítséget. Ez nem azt jelenti, hogy várjuk az örökhagyó halálát, vagy már nagy szükségünk lenne a pénzére, mindössze annyit, hogy értelmes emberek vagyunk, mindenki tudja, hogy egyszer mind meghalunk (reméljük, minél később) és mennyivel kényelmesebb egy mindenki által aláírt közjegyzői papírral menni ügyeket intézni, mint pereskedni vérre menően a saját rokonainkkal.

Ha  a jussát már átvevő gyerek nem akarja elismerni az előre megkapott örökséget, az örökhagyó még életében írhat végrendeletet, amivel korrigálja a vagyon felosztását, így megkímélve az örökösöket a pereskedéstől.

De ilyen kérdés lehet az is, ha az egyik gyermek ápolja egyedül az idős szülőket, milyen formában lesz elismerve az anyagi áldozata és a munkaideje?

Vagy ha apuka a saját gyerekeinél fiatalabb új feleséget választ, az milyen mértékben részesüljön a családi vagyonból? Ha van fogyatékkal élő a családban, akinek nagyobb örökséget szán az örökbehagyó, ezt is lehet tisztázni egy ilyen megbeszélésen. (Vagy ha más ok miatt gondolja úgy, hogy többet ad valamelyik gyerekének és ezt a többiek előtt meg is indokolja. Például mert az egyiküknek sok gyereke van. Vagy a másik mindvégig besegített az apja vállalkozásába.)

Egy korrektül, időben, közösen megbeszélt örökösödési megállapodás nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ne életre szóló ellenségek legyenek a testvérek a szüleik halála után. (Amire van esély egy örökösödés miatt évekig tartó pereskedés után.)

Egy amerikai felmérés szerint a megkérdezettek 86%-a szerint szükség lenne ilyen megbeszélésekre, ennek ellenére mindenki fázik tőle. Hamarabb beszélnének az emberek az életük legintimebb kérdéseiről, mint a halálról és a pénzről egy közös témában.

Ha már sikerül odáig eljutni, hogy ezekről a fontos kérdésről talán először életükben őszintén beszélnek a generációk tagjai, akkor nem csak az örökség esetleges felosztását érdemes átbeszélni, de azt is, hogyan állnak a szülők anyagilag. Várható-e, hogy rászorulnak a gyerekek anyagi segítségére az életük hátralévő részében? Vagy fordítva, elképzelhető-e, hogy az unokák taníttatásába be tudnak szállni nagyobb összeggel? Ezek olyan fontos információk, amikről tudnia kell az érintett feleknek és nem baj, ha húsz évvel előtte már felkészülnek a gyerekek, hogy előfordulhat, hogy a mama beköltözik hozzájuk az élete vége felé.

Amint látjátok, ez egy nagyon fontos téma, amiről mindenki csak szemérmesen hallgat, miközben egy normális megbeszélés keretein belül ezt jó hangulatban át lehet beszélni. Utána javasolt közösen elmenni egy közjegyzőhöz és közösen lediktálni neki, mire jutott a családi megbeszélés.

Ezer fejfájástól és viszálytól mentitek meg magatokat. Úgyhogy a következő családi ebéden fel is vethetitek a témát. (Érdemes előtte vázlatot írni, miről akarsz beszélni és miért, milyen megállapodás, vagy közös nevező a célod.)

Azonban fontos, ha egyszer erre adtad a fejed, utána tájékoztasd az érintetteket, ha megváltoztattad a véleményed, vagy a döntésed, ne a halálod után nézzenek nagyokat, hogy miért van más a végrendeletedben, mint amiről mindenki tudott.