Minek számít a várható örökség?
Nyugdíjra való felkészülésnél felmerül a kérdés, hogy minek gyűjteni a nyugdíjra, ha úgyis megöröklöm a szüleim vagyonát? Ez különösen akkor érdekes, ha a szüleim komoly vagyont halmoztak fel.
Kell-e akkor törődnöm a nyugdíj-megtakarítással, vagy akár a gyerekek iskoláztatásával? Ha öröklök ingatlanokat, esetleg pénzt is, miért fájjon a fejem a megtakarítások miatt?
Nos, ez egy igen veszélyes játék. Az a pénz és vagyon egyrészt még nem a tiéd és nem is biztos, hogy valaha is a tiéd lesz.
Lehet, hogy sikerül úgy összeveszni a szüleiddel, hogy csak igen kicsi része lesz a tiéd. Vagy eltartási szerződést kötnek valakivel, amiről te nem is tudsz. Esetleg eladakozzák a vagyont, vagy annak nagy részét egy alapítványnak, vagy egyháznak.
Apád vénségére elvesz egy nálad 20 évvel fiatalabb nőt, akinek minimum haszonélvezete lesz azon az ingatlanon, amiből te nyugdíjas akartál lenni.
Súlyosan lerobbannak egészségügyileg és évek, vagy akár évtizedek alatt rengeteg pénzt költenek el kezelésekre vagy ápolásra.
Vagy pont ellenkezőleg: túl egészségesek és számodra túl sokáig élnek, hamarabb mész nyugdíjba, mint ők itt hagynák ezt a világot. (Csak a példa kedvéért anyámék már mintegy tíz éve nyugdíjasok és a nagyanyám köszöni, szerencsére még mindig jól van. Ez bárkivel mással is előfordulhat és elég problémás, ha nem készültél fel a nyugdíjra és már tíz-tizenöt éve azt várod, mikor örökölsz végre valamit.)
Az is egy gyakori hiba, hogy az emberek azzal számolnak, hogy mondjuk az öröklendő ingatlan most mennyit ér. Elfelejtik azt, hogy mennyit fog érni akár 30-35 év múlva, amikor tényleg meg fogják örökölni. Akkora az már egy 35 évvel idősebb ingatlan lesz, amire a szülei várhatóan nem sokat költöttek az utolsó 15 év alatt. Sőt, lehet, hogy addigra egy teljesen értéktelen ingatlan lesz. Emlékezz vissza, mennyit értek a kisvárosokban található házak 30 éve és mennyit érnek most. Harminc éve még sokan laktak kisvárosokban, most eladhatatlanok ott az ingatlanok.
Egy szó, mint száz: nagyon nagy felelőtlenség a jövődet egy bizonytalan forrásra építeni, amihez ráadásul nem is biztos, hogy időben hozzáférsz (már ha egyáltalán). Hacsak nem tudsz biztosra menni (például a szüleid már most a nevedre íratnak több ingatlant haszonélvezet nélkül), akkor a várható örökségre csak mint nagyon feltételes és esetleges forrásra tekints. A kiszámíthatatlansága miatt ez a remény nem mentesít attól, hogy magad gondoskodj a saját jövődről.
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, három-négy hetenként indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en
A másik, hogy ha van örökség, bármekkora is, azt nem muszáj elverni/felélni… tovább lehet adni a gyerekeinknek, akár növelve azt, és így tovább generációkon keresztül. Távlatokban és hosszú távon érdemes gondolkodni, nem beszűkülten, csak a saját életünkre gondolva. Hisz örökség pont abból lesz, hogy szüleink/elődeink gondoltak ránk, ugye, és nem verték el a vagyonukat. 🙂
Azt hiszem újra kellene születnem, hogy a szüleim vagyonára, bármekkora legyen is, mint várható, pláne biztos örökségre tekintsek. Semmi közöm hozzá, megdolgoztak érte, arra fordítják, amire akarják. Felneveltek, hálás vagyok érte, ezen túl pedig segítünk egymáson, ha kell és tudunk.
Fura, na.
Ilyenkor a szégyelljék magukat és takarodjanak az irodámból végszó előtt el szoktam magyarázni, hogy amíg él a rokonuk az “örökségük” nem létezik, és a más ember vagyonához amíg él semmi közük, még ha az a rokonuk is.
Ha egyszer valami az enyim, azt annak adom akinek akarom. Ha ugy latom hogy az egyik leendo orokosom erdemtelen ra, akkor nem adok neki es kesz.
Nem ertem miert es foleg milyen jogon szol ebbe bele az allam.
Végre gazdag vagyok!
· Ezüst a hajam…
· Arany az erem…
· Kövek a vesémben…
· Cukor a véremben…
· Ólom a lábamban…
· Platina a csípőmben…
· Mész és vas az artériáimban…
Nem gondoltam, hogy valaha is sikerül ekkora vagyont felhalmoznom!
🙂
Nem “szól bele”, de vannak jogintézmények, (amikkel mint mindennel) vissza (is) lehet élni.
Amíg élsz azt csinálsz a vagyonoddal amit akarsz, “kötelesrészt” csak “valamiből” lehet örökölni, a “semmiből” nem, vagyis ha még életedben “elrendezed” a dolgaid, ahogy neked tetszik, úgy ettől sem kell tartanod.
A téma érdekes, de kb ennyi volt benne, és hív a munka vár a máv :-DDDDDDDDDDDDD
Kinek mi jut. Van, aki rózsadombi villát, más kopaszságot, te ezeket 🙂
Végül is még mindig jobb, mint egy 25 éves hitel 🙂
Persze tenyleg igy kene ahogy irod, ha en orokolnek valamit, biztos hogy probalnam a gyerekeimnek megorizni, de mivel nem fogok (szuleim se orokoltek anno semmit, mert a nagyszuloknek se volt mit), igy arra torekszem hogy az utanamjovokre azert mar hagyjak valamit, ha mast nem egy lakast szeretnek valahogy osszekaparni (bar egyelore eleg remenytelennek tunik, de talan nekem majd sikerul)
Nemes gondolat, de sajnos sokszor van, hogy pl. az idős szülők már nem teljesen a való világban kezdenek élni és gondolkodni, és ilyenkor bizony a gyerekeknek be kell avatkozni annak megakadályozása érdekében, hogy például az értékes ingatlant bagóért elszórják, vagy eltartási szerződést kössenek előnytelen feltételekkel. Nyilván van a pénzhajhász típus is (ld. még az agyonistenített magyar család című történet).
Amig a szuleid veded, abban semmi rossz, amikor a haza(da!)t veded, ott kezdodik a keselyuseg.
A olvasótábor 35 évesnél fiatalabb tagjai kedvéért leírhatnád egy-két mondattal részletesebben, miről van szó. Ez most nem az “Erről miért kellett írni?” kategória. 🙂
Anyósom meg felháborodott, hogy ő nem nekik gyűjtött. Akkor már neki úgyis mindegy lesz. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy én bármit mondok neki nem tetszik. 🙂
én ezt pontosan tudom, csakhát ugye az újságokban manapság nem illik megírni, hogy is működnek a szép magyar családok 🙂
Egyszerre vesztette el az édesapját és a 30 millió forintot érő örökségét! 🙁
Természetesen ez egy vékony mezsgye és nagyon nehéz egy objektív határt húzni. Nem szabad azonban, minden rokont, aki félti a hozzátartozók vagyonát kapzsi örökösnek nevezni.
Innentol meg mar a mi lett volna ha kezdetu tortenet, hogy oroklHETETT volna egy 30 millas hazzat. Igen, es ha kitoltott volna jol egy lottoszelvenyt, akkor meg nyerhetett volna 100 milliot, de nem toltott.
Az orokseg is ilyen, ha bejon jo, de JARNI nem jar senkinek.
Oruljunk annak, hogy ma mar netto adossagot nem lehet orkolni, igy legalabb az megadatik mindenkinek hogy nullarol indulhat, minuszrol nem kell.
Az örökséget meg egyértelműen tovább gyarapítom, hogy az unokák még többel rendelkezhessenek, aztán az ő unokáik még többel és így tovább, amíg egy óriási nagy dinasztiává nem alakul a családfám, aminek már nem dolgozni, hanem dolgoztatni kell (az is kemény meló, sőt, de azért mégiscsak más élet az).
Így csak a család sokasodásával erodálódik el az érték. Ez annyira jól sikerül a mai napig is jómódban élnek a család angliai leszármazottai.
Tapasztalatom szerint valójában nagyon kevés a tényleg gondnokságra szoruló (“átvert”) idős ember, ehhez képest nagyságrenddel több a kapzsi örökösjelölt aki ezzel próbál érvelni mindenféle ismerősökkel történtekre hivatkozva.
Tipikus példája vagy egy félreértésnek:
“Egyszerre vesztette el az édesapját és a 30 millió forintot érő örökségét! :(”
Már a fogalmazás is teljesen téves. Örökség az ami a halál beálltakor az örökhagyó tulajdonát képezi. Az ismerősödnek nem volt öröksége, mert az édesapja még életében elidegenítette az ingatlant. Lehet megérte a hölgy a 30 millát? Ki szólhat bele? Fogjátok már fel, hogy a más pénze, az a MÁS PÉNZE! Ha az ismerősöd édesapja eljótékonykodta volna a ház árát, vagy elverte volna egy kaszinóban akkor is háborognátok? Mi a különbség?
folyt köv.
Egyébiránt ha az ismerősöd úgy gondolja, hogy az édesapja csalás áldozata lett, tegyen feljelentést…..
Mivel a családban én értek a legjobban a pénzügyekhez, igyekszem segíteni mindenkit a környezetemben, hogy a legjobban bánjanak a pénzükkel. Ezt természetesen nem lehet erőszakkal tenni, ahogy a gyerekek nevelését sem lehet megoldani erőszakkal. Ha viszont megtalálod a megfelelő módot, mindenki hálás lesz neked!
Ha te okosabb vagy a szüleidnél a pénzügyekben, akkor bizony neked kell őket nevelni. Ezt csak kölcsönös tisztelettel és befogadó közeget teremtve lehet megtenni, de ha olyan a viszony a szüleiddel, nem fogják visszautasítani a segítséget!
Nem gondolom, hogy tétlenül kell nézned, ahogy a szüleid vagy más rokonod anyagilag tönkremennek! Ez sem neked, sem nekik nem jó és ha fontosak a számodra, akkor bizony foglalkozni kell ezzel a kérdéssel!
” amit eszre kell venni, az az, hogy o soha nem vesztett el 30 millios hazat, mert az soha nem volt az ove egyetlen percig sem. Az apja elvesztette, elherdalta, igy jart, az o haza volt, ha akarta volna el is ihatta volna az egeszet.”
Ne forgassuk már ennyire ki azt, amit más ír könyörgöm, mert ez a sarkítás már bőven a másik véglet. Biztos fura egyeseknek, de vannak olyan családok, akik családként gondolkodnak, nem pedig ennyire enyém-tiéd szinten.
“Ha az ismerősöd édesapja eljótékonykodta volna a ház árát, vagy elverte volna egy kaszinóban akkor is háborognátok? Mi a különbség?”
Mondjuk Topfly írásából elég egyértelműen az a különbség, hogy az eljótékonykodás a saját akarata lett volna az édesapának, a közölt sztoriban, meg átb*szták, amire olyannyira ráment az egészsége, hogy belehalt. Aki nem érzi a különbséget, azzal nemigen lehet mit kezdeni…
Elhiszem, hogy neked ez a tapasztalatod, és kérlek, hogy te is hidd el, másnak nem feltételenül.
Két példa a saját környezetemből:
1. idős, kissé naiv, de megdöbbentően jó memórával bíró embertől előbb eltűnt némi kp, majd megint eltűnt némi kp, végül a halála után az egyik szomszédé lett a lakása, gondolom végrendelet alapján. Ez nyilván semmit sem bizonyít, csak megjegyzem, hogy ez a szomszéd “nagyon sokat segített neki” és “nagyon sokszor számíthatott rá” és még “nagyon sokat is segített neki” és kulcsa is volt a lakáshoz. A temetést ez a segítőkész szomszéd már az élő testvérrel szerette volna kifizettetni.
2. Idős nénivel kedves üzletkötők aláírattak ezt-azt, pl. alig pár százezres ablakcserét. Se pár 100e-je nem volt rá, se nem igazán emlékezett rá másnap. Szerencsére megoldódott.
Én kb. ezt a két, tényleg idős embert ismerem, és kettőből kettőnél történt valami.
Viszont vannak esetek, amikor óvatosan, de lehet szólni/segíteni a mamának/papának, hogy ugyan mire költöd el mondjuk a neto 200-as nyugdijadat. Mert sokszor valóban aggódhatunk, hogy nehogy átverjék őket, s ezáltal a várható örökségünk is csökkenjen.
De általában az történik, hogy a család felháborodik, hogy mire költ ennyit az öreg, az öreg meg felháborodik, hogy miért ne csinálhatna azt, amit akarna, s csak azért sem mondja el, hogy mit csinál, kinek ad kölcsön. A szomszéd meg jól jár 🙂
A ketto kozott a hatar ritkan lathato kivulrol ez igaz, de az elvi kulonbseg attol meg itt van.
Tehat ha valakit becsapnak, kicsaljak tole a hazat, es ezt te kivulrol latod, akkor nem csak hogy lehet, de kotelesseged is szolni, amennyire lehet segiteni. De ha o azt mondja, hogy ides fiam, nem erzem magam becsapva, en a szabad akaratombol dontok ugy, hogy meger nekem par milliot hogy utoljara meg egy fiatal modell csajszit kezelgetek, onnantol o dolga.
A lenyeg hogy amig az o vagyona, addig nem a te orokseged, es pont ezert ne ugy tekints ra mint ami “majd a tied”.
Ha valaki saját maga költi el a vagyonát, az rendben van. Ha kicsalják tőle, az nincs rendben. Akár saját apáról van szó, akár a szembeszomszéd néniről.
A feljelentés pedig nem hozza vissza az apát, és sokaknál a 30 misi a kisebb veszteség. Esetleg az lehet némi elégtétel, ha van kellő bizonyíték és börtönbe kerül a fondorlatos valaki.
Haztartason belul nyilvan nem enyemtiedezunk mi se, nem szamolgatjuk vagy cetlizgetjuk a hutoben hogy mi kie, de ahol kulon haztartas van, ott mar nem ugy mukodik hogy a papa haza az a “mienk”. Persze ez csak elmeleti fejtegetes, mivel nincs sajat ingatlanja egyik szulomnek se, igy nem tudom hogy nezne ki a valosagban.
Ez nem a polkorrekt klub, nem kell itt nagyon korrekten őrjöngeni 🙂 A körülmények ismerete nélkül pedig ne ítélj, honnan tudod például, hogy az édesapára a gyerekek mennyit fordítottak, kinek a pénzéből lett felújítva a ház, bebútorozva, ki fizette a számlákat – az csak egy jogi kérdés, hogy kinek a nevén van. Nem egy helyen a gyerekek fizetik papa és mama devizahitelét, újíttaták fel a házukat, fizetik a gyógykezelésüket.
Szóval ne tessék itt kinyilatkoztatni ilyen egyértelműen, minden eset más és más.
Imádom egyébként amikor elindulnak ezek a nagyon polkorrekt kommentrohamok, persze, mindenki azt ír, amit akar 🙂
Persze csunya dolog segitseget felhanytorgatni, de csunya dolog segitsegkent komoly osszegeket orokseggel hitegetve rendszeresen kicsalni, tehat tulajdonkeppen ugyanez forditva is letezik.
Ennek semmi köze a polkorrekthez, és egyáltalán nem “ítéltem”, és nem is nyilatkoztattam ki semmit szerintem “egyértelműen”. Személyes tapasztalataim, és a véleményem osztottam meg.
Itt a fórumban a hozzászólások egy része maga bizonyítja a fejekben levő zavart…
A MÁS VAGYONA, PÉNZE: AZ A MÁS VAGYONA AMÍG ÉL, még ha történetesen a leszármazottja vagy is! Még akkor is ha te fizetted a gyóccerét, devizahitelét, kutyatápját, stb. Mert ha ezekre jó szívvel adtál, és nem “kölcsönbe”, akkor még ez sem hatalmaz fel, hogy a MÁS VAGYONÁRA az Ő ÉLETÉBEN IGÉNYT TARTS!
Ennyi a lényeg, ezt kéretik tudomásul
Az én szüleim lakásának az ára kb pont annyi mint amennyi adósságuk van és bőven a középosztályhoz tartoznak.
Szerintem veszélyesebb az amikor a szülők tele vannak adóssággal és nem tudsz róla, aztán csak pislogsz a hagyatékin, hogy megszívtad…nem egy ilyen van. Erre ki spórol már most, hogy az esetleges tartozást is kifizesse? 🙂
Rettenetes volt végignézni, ahogy anyám eltapsolta a családi vagyon rá eső részét. Minden ingatlant eladtak a testvérek, és egyenlően felosztották a pénzt. A két testvére ingatlanokba tette vissza, földeket vásároltak belőle, gyarapítják a vagyont, én meg mosolyogva végignézhettem, ahogy közel kétszázmillió forint három év alatt elúszik. Több pénzt elvert arra, hogy a háza tetejét megcsináltassa, mint amennyit az az egész ingatlan ér. Azt se mondhatjuk, hogy ragaszkodna hozzá, mert ez eredetileg a negyedik férjéé, tehát semmiképp nem volt racionális döntés. Azzal szokott büszkélkedni, hogy a tetőfelújítás ellentételezésére megkapta a felét a háznak. Tapzs-tapzs.
Pénzügyi antitálentum, de te valszeg engem is ordítva zavartál volna el, hogy milyen jogon próbálom meg megőrizni a család vagyonát. Az más kérdés, hogy miként reagáltam volna. 🙂
Nem lehet az egész életet jogászkodással megtölteni és nem feltétlenül kell a családi kapcsolatokat is írásbeli szerződésekhez kötni. Ezek olyan kapcsolatok, ahol közeli emberek fél szavakból is megértik egymást.
Ez nem így van. Azért halmoztak fel a nagyszülők egy-két házra való vagyont, mert nem olvasták Kiszámolót, miszerint bérelni olcsóbb, és jobban is jönnek ki vele 😀
Nekem is ez jutott eszembe, elég morbid dolog így gondolni az örökségre.
Írta Kiszámoló is. Lehet nincs 20 éved a nyugdíjig, mikor megkapod az örökséget. Másrészt szerintem elég kevés ember örököl így.
Azért vannak érdekes esetek is, mint pl. amikor az idős házaspár elméje már nem az igazi. Jön egy ügynök, megörülnek, milyen jó biztosítást/akármit köthetnek.
Vagy azt hiszi, a gyereke fogvatartja, rosszat akar neki, van ilyenre is jó sok példa.
Van, aki ügyvédet fogad, milyen jogai vannak haszonélvezőként, mert élete munkáját a gaz utódok tönkre akarják tenni, pl. kivágni a félig halott gyümölcsöst, átépíteni a lakást, amit a néni férje ültetett és épített/szépített. Na akkor mi van?
Én megértem. Van még egy gusztustalan dolog, amikor az egyik gyerek és házastársa gondoskodik az ágyhozkötött szülőkről, hordja őket orvoshoz, fizeti a felmerülő költségeket, majd a házaspár halála után beállít a többi örökös is, majd tartják a markukat, akik amúgy évente max kétszer látogatják meg a szülőket. Természetesen követelik az örökséget, négy testvér esetén pl. fejenként 4 milliót, miközben a ház még 13 mFt-ot sem ér. Végrendelet nélkül, jogilag ilyenkor eléggé kutyaszar helyzet van…