Próbálj meg lazítani
A legtöbb ember fiatalkorában elkezdi a nagybetűs életet, tele mindenféle kívánsággal és vággyal, hogy minél több mindent megvehessen. Gyorsan rájön, hogy ha hitelből vásárol, nem kell várnia, azonnal vehet autót, lakást, drága mobiltelefont, bármit.
Úgy gondolja, ha valaminek pillanatnyilag ki tudja fizetni a havi részletét, azt a dolgot már meg is engedheti magának.
Ahogy megy előre az élete, még nagyobb hitelkerete lesz, még több dolgot megvehet hitelből. Aztán hamarosan azzal szembesül, hogy belekerült egy kényszerpályára, kénytelen egy gyűlölt és kimerítő munkát végezni, csak hogy tudja fizetni a hiteleit és valahogy a víz felett tudja tartani a fejét és tudja biztosítani az eddig megszokott életszínvonalát.
Ez egy nagyon gyakori eset, a legtöbb ember legalább az élete egy bizonyos szakaszában beleesik ebbe a csapdába.
De most én a másik végletről szeretnék beszélni. 🙂
Azokról a tudatos emberekről, akik keményen spórolva jutnak egyről a kettőre, hiába nő a jövedelmük, megmaradnak a fiatalkori alacsony életszínvonalon, csak hogy minél előrébb jussanak anyagilag.
Ők egy másik csapdába szoktak beleesni: azután is spórolnak, amikor már nincs erre szükségük.
Miért spórolsz a nyugdíjadra tovább, ha már 150 éves korodig van elég pénzed? Miért jársz még mindig egy 18 éves autóval, ha már havonta milliókat hoz a céged? Megvetted a házat, ahol életed végéig lakni fogtok, felnevelted a gyerekeidet, elég pénzed van életed végéig. Mikor akarsz majd lazítani?
Nem arról beszélek, amikor valakinek nincs igénye valamire, ezért nem vesz meg valamit.
A példa kedvéért engem nem nyűgöznek le a 30 milliós autók, ezért akkor se vennék ilyen autót, ha milliárdos lennék, mert semmit nem tennének hozzá az életemhez. Fiatalkoromban becsavarogtam a fél világot (igaz, főleg munkával kombinálva), ezért ma már egy ázsiai útban csak a húsz órás repülőutat látom, nem az újabb kalandokat.
Nem is arról beszélek, hogy nem veszel meg valamit, ha nevetségesen túl van árazva. Én se tudnék soha annyi pénzt keresni, hogy négymillióért vegyek egy órát vagy százezer forintot adjak egy üveg borért. Mert egyszerűen szerintem nincs az az óra vagy bor, ami érne ennyi pénzt.
Sőt nem is arról beszélek, hogy figyeled az árakat és mondjuk váltasz kábelszolgáltatót, mert fél óra munka csak és évi 24 ezret spórolsz rajta. Ez mind egészséges és tudatos hozzáállás az anyagi dolgokhoz
Azonban eljön az életedben az a pont, amikor rá kell döbbenned, hogy ideje elkezdeni élned is.
Amikor nem a legolcsóbb hotelt választod ki az utazás során és nem feltétlen turistaosztályon utazol a repülőn a vécé mellett az utolsó sorban. Amikor az étterem bejáratánál a kifüggesztett étlapot nem a jobb oldalon, a feltüntetett áraknál kezded el olvasni. Amikor az üzletben kiakasztott ruhán nem csak az árcímkét látod, hanem a minőségét és a fazonját is.
Ha azt gondolod, hogy könnyebb a takarékosnak rávennie magát, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül a lehetőségei szerint kezdjen el költeni, mint a túlköltekezőnek visszafognia az értelmetlen pénzszórást, hát nagyot tévedsz.
Legalább annyira kell magát edzeni, hogy merjen venni egy négyéves vagy akár egy új autót, mint a pénzszórónak rávennie magát, hogy ne vegyen autót, ha nincs pénze fenntartania sem azt.
Van egy ismerősöm, aki nagyon nagy szegénységbe született, majd egy sikeres vállalkozó lett. Ő mesélte, mekkora sokk volt neki, amikor végre rávette magát, hogy vegyen magának egy kilencmilliós új autót. Szó szerint meg kellett magát erőszakolnia, hogy kifizessen ennyit egy autóért. Miközben az autó árának tízszeresénél is jóval több szabad pénze volt.
Egy másik ember szintén hasonló háttérből jött és ő is sikeres vállalkozó lett. Talán egy évtized múlva esett le neki, hogy még mindig olcsó ruhákban jár és a legolcsóbb ételeket eszi, ahogy azt megszokta gyerekkorában. Neki sem volt könnyű levetkőznie az addigi megszokásait.
Mi kell ahhoz, hogy kiengedj és ahhoz, hogy kiengedhess?
A fentebb említett két úrnál a probléma a gyerekkori szegénység volt. Olyan sokkot okozott ez nekik, hogy az attól való félelem, hogy ez megint megtörténhet, meggátolta őket, hogy merjenek pénzt költeni.
Ez a félelem nagyon pusztító dolog tud lenni, érdemes átgondolnod, mi a legrosszabb kimenet, ami történhet veled. Ha a legrosszabb dolog sem elviselhetetlen, érdemes elengedned a félelmet. Ha kiengedsz és a legrosszabb esetben kicsit visszább kell venned később, akkor nyugodtan merd elengedni magad.
Fontos azonban az is, hogy ne vetítsd ki a jelent a jövőre, mert a jövő nem a tiéd és egyáltalán nem biztos, hogy számodra kedvezőbb lesz. Beszéltem a múltkor valakivel, aki építőiparban utazik és nagyon jól megy neki, úgy ahogy még soha nem ment. Azonban az már most látszik, hogy az építőipar szárnyalásának hamarosan vége, ha kifut az 5%-os áfa az új lakásokra 2019 végén, bele fog állni az egész ipar a földbe. Akik most nem tudják, mennyi pénzt kérjenek egy-egy munkára és el se vállalják, csak a legzsírosabb munkákat, újra házalni fognak majd egy-egy kisebb javításért.
Kérdeztem, mi a B terve ha már nem fog olyan jól menni a szekér, mint most. Nem volt neki B terve, csak élvezte a mostani magas jövedelmét. (Ez miatt írtam meg a Nem lesz örökké karácsony cikket.)
Ezért ne a pillanatnyi állapotod szerint határozd meg, hogy eljött-e az idő a lazításra.
Először halmozz fel szabad szemmel is látható megtakarítást, biztosítsd be, amennyire rajtad áll, hogy rossz időben is legyen elég bevételed. Azonban ha már mindezek megvannak, kiengedhetsz.
Amint az Életszínvonalad inflációja cikkben is írtam, a bevétel-növekedés 20-30%-át vagy a felét érdemes az életszínvonalad emelésére fordítani. Ekkor nem fogsz sem a lehetőségeid alatt, sem felette élni.
(Épp a napokban beszéltem valakivel, aki közel 3 milliót keres havonta és segítségét kért, hogy a havi családi költést 500 ezer forint alá tudják szorítani. Csak annyit kérdeztem hogy minek?)
Legyen komoly pénzügyi tartalékod, gyarapodj folyamatosan, juss előre, de ne felejts el élni sem mellette.
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 35 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Igen, amikor az ésszerű dolgok biztosítva vannak, akkor miért ne lehetne élvezni az életet? Nem azért születtünk, hogy számlákat fizessünk/megtakarítást növeljünk és meghaljunk. Mindkettő igencsak sekélyes gondolkodásmódra vall. Igaz, az utóbbi eset biztonságos langyos pocsolyát eredményez, amit el lehet hazudni életnek. Csak nem érdemes.
Régen nekem is nehezemre esett szórni a pénzt, de ebben sikerült fejlődnöm. Most már megveszem ami kell, és abban nem az árat nézem, hanem a minőséget (persze nincs kedvem 100 ezerért iPadet venni, ha nekem megfelel a 20 ezres kínai, ugyanez telefonokkal: 300 helyett 60). Ehhez az kellett, hogy legyen elég FU money, meg hogy elmúljak 30 🙂
Nem könnyű beállítani az életszínvonal inflálódását, az valahogy magától megy 🙂 Régen x összegből jól elvoltam, de a fizetésem nőtt 40%-ot, a kiadásaim meg 25-30%-kal 🙂 Igaz, most jött a gyerek, és az eléggé felvitte a költségeket.
Ezzel vigyáznék. Apám évtizedek óta haragszik rám, amiért a nevetségesen túlárazott 2-3000 forintos borokat veszem, holott két házzal arrébb a földije 700-ért adja a sajátját.
Ha a rendszeres DK-Ázsiai út is belefér (ami nem 20 óra, és szerintem többet ér, mintha órát gyújtenél), akkor “nagypolgári”. Ahogy manapság állnak a dolgok, kihalófélben lévő szakma.
BTW: olvasni, utazni szerintem nem lehet unalmas, semmilyen mennyiség után. Voltam sokat távol, aludtam hajófedélzeten is meg dorm-okban, de ettől még nem a 20 óra miatt nem tudom folytatni, hanem mert akkor időm volt több, ellenben pénzem és gyerekem kevesebb… Majd ha nagyobbak lesznek, akkor rászoktatom őket is a más (főleg a NAGYON más) kultúrák/tájak látogatására. Win-win, mert én is akarom 🙂
Nem vagyunk egyformák és ez így van jól.
Személyesen ismerem az ország egyik leggazdagabb emberét (tavaly rajta volt a tízes listán).
Menő vállalkozó, nagy cégbirodalmat épített fel, több ezer alkalmazottja van, százmilliárdos a vagyona.
Ehhez képest (felújított) kockaházban lakik, erre még mondhatjuk hogy oké, nem szeret költözni…
6310-es mobilja van, erre mondhatjuk azt, hogy megszokta, megszerette, bevált neki (mellesleg még a kifutása előtt felvásárolta anno az összes megmaradt példányt,
vagy harmincat).
Gagyi ezerötszáz forintos kínai ingeket visel, ez már azért ciki.
De ami nagyon ciki, hogy a felesége még mindig kivagdossa az Aldi kuponokat, és azzal megy vásárolni…akciósan….
@Janó
A 4 milliós órával meg a százezres borral az exklúzivitást veszed meg. A minőség pedig az alsótól a prémium kategóriáig viszonylag gyorsan növekszik, onnan a luxusig viszont ellaposodik. Autónál ráadásul praktikusabb is egy prémium felső kategória, mint egs luxusautó, utóbbi már inkább hobbi.
volt anno egy Berliner-tasting,
ahol a relatíve olcsó (100 eurós) chilei borok vakteszten leverték a drága (1000-2000 eurós) francia vörösborokat (chateau Lafite, Petrus és társai).
Erről ennyit.
A tokaji aszú és esszencia azért màs kérdés.
Amikor Szepsy István arról beszél,
hogy 1500 eurós esszenciát akar kihozni a piacra, akkor el lehet azon gondolkodni,
hogy ez csak marketing szöveg,
hogy csak a piacot teszteli, verbálisan fel akarja helyezni a tokaji borokat a világ boros polcának legfelső szintjére,
de ha belegondolunk, hogy világ viszonylatban is mennyire egyedi Tokaj,
mennyire különleges az aszú ès az esszencia, ès hogy mennyi munka és mennyi aszúszem kell ahhoz, hogy egy üveg esszenciát alkossunk, akkor már azért elgondolkodhatunk
hogy nem is annyira irreális az ár..
De egyébként az 1500 persze irreális.
A realitás az 1300-1400 körül van.
🙂
Én még a gyerekkoromat se okolhatom. Igaz mindig azt láttam, hogy a szüleim rengeteget dolgoztak.
Már gimis koromban kialakult, hogy ha szerettem volna valamit venni elmentem nyáron dolgozni, meg is lett rá a pénzem, de utána már sajnáltam azt a pénzt kiadni.
Egyetem alatt is, azért is tanultam még szorgalmasabban, hogy maradhassak az olcsó koliban és hogy minél több ösztöndíjat kapjak.
Mióta dolgozom azon vagyok, hogy minél előbb megalapozzam a jövőmet, ami sikerült is, így 20-as éveim végére. De ha visszagondolok, élni tényleg nem éltem.
És igen tényleg szinte fizikai fájdalmat tud okozni, hogy valamit amire szükségem van ne leárazásokkor vegyem meg.
Ugyanígy van a lakáz/ház vásárlás is, hiába tudnék megvenni egy lakást most, ott van a háttérben, hogy hátha eljön a “Karácsony” vége.
Ezek szerint nem vagy az a kategória, mert ezek nem arról szólnak, hogy megér-e ennyit. Hanem hogy úgy vesz 4 milliós órát, mint te egy fülhallgatót a boltban, nem számít neki, meg se kottyan. Ezt mutatják a 4 milliós órával, hogy abban a státuszban vannak, hogy nem számít, mennyibe kerül, teljesen mellékes, hogy megér-e ennyit, mert ezen gondolkoznia sem kell.
Egy egész élet csak a világ töredékének részleges felfedezésére elég. DK-Ázsia csak egy kis része a világnak, de arra is simán éveket lehet “elkölteni”. Szerintem ez az “utazósdi” messze nem nagypolgári életszínvonaltól van, hanem érdeklődő középosztálybelitől. A repülést én is rohadtul unom, főleg úgy, amikor egy-egy körútnál 9-10 repjegy is van a fapadosokkal együtt, de az utazás ezzel jár, ha nincs elég időd és nem vagy “milliomos”. Az átszállási idővel így számolni hülyeség, akkor lehet számolni Európán belül is 24 órás utat. xD DK-Ázsia jó része 14-17 óra alatt elérhető jó átszállással.
Többiek
Ha van elég tartalék, akkor mindenkinek arra érdemes költeni, ami a legjobb áron a legnagyobb hasznosságot -közgazdasági értelemben- hozza. Ez mindenkinél más. Ostobaság összehasonlítgatni, mert annyira eltérőek. Ezek az igények mindig egyéniek, személyesek.
(de mondhatnék akár távtartó tempomatot vagy teljes önvezetést, hogy ne múltbéli, inkább előremutató példát hozzak)
Zalabint: igazad van, egy szint fölé tök felesleges menni, ha benne vagy a top10-ben, akkor sem. Exkluziv amit más nem engedhet meg magának anyagiak terén, az tuti nem éri meg nekem, semmilyen körülmények közt. Időt meg még nem vehetsz, de már elkezdtem arra félretenni, ha majd egyszer mégis. 🙂
Kiszámoló: pl Irán/India is Ázsia, és Szingapúr sincs 20 órára. Persze ha vacak az átszállás, úgy olcsóbb.
A maradék 95% azt szeretné, ha azt hinnék róla, hogy a másik 5%-ba tartozik.
Szerintem nem veszes pl. az EK business 2500 eur-ert returban(!) es rakat merfoldet gyujtve, nem mellesleg ingyen transzfer stb. Egy igazan vallalhato modja az utazasnak.
Azsia elkepesztoen dinamikus hely, nagyon komoly sokszinuseggel. Kivancsi lennek, hol jartal mit lattal, h mar untat 😀
ON: ismeros helyzet…Azt peldaul nem is vetted szamitasba, h mi van azokkal akik tobbszor allnak fel a padlorol/nullarol. Na az a kemeny tetel. Az anyagi biztonsag maslow aljan van, senki nem akarja kockaztatni egy teves befektetessel. Penz csinalni nehez, kolteni konnyu, na ezert sporolnak az emberek 500 millaval is a hatuk mogott, mert ok tudjak hogy nincs mindennap karacsony.
Mintha nem lenne tök mindegy. 17 óra is brutál sok egy repülőn.
Mindenesetre nem kell egy tehetős embert azért lesajnálni, mert 15 éves farmerekben jár. Én pl. utálok ruhát vásárolni, ezért csak akkor veszek ruhaneműt, ha a régi lekopott rólam. Akkor persze jellemzően legalább 6 farmert, hogy 15 évig ne kelljen újra venni. 🙂
Dobjunk össze egy céget, aminek a célja a teletranszportáció elterjesztése, hogy ne csak a tudjukkik tudjanak ugrani térben (és időben) 🙂 Egyesületi formában nem tudom, hogyan megy a szabadalmi bejegyzés, csak ezért gondoltam jogi szem. társaságra! 🙂
Régi szép idők… Most már azért én is fizetnék kicsit többet a +20-30 cm-ért 🙂 és a 2 órás repülésért a buszt helyett.
Sőt, még Magyarországnak is csak részleges felfedezésére lenne elég egy élet, ha valaki csak belföldre koncentrálna, nyilván a nagyobb változatosság miatt ettől még érdemes külföldre menni, minél több egymástól eltérő jellegű helyre.
Fiatalon meg van idod es penzed de nincs energiad, kozepkoruan van meg energiad, mar joesetben van penzed de nincs idod (mert gurcolsz reggeltol estig), idoskorodra meg meglesz (ha meglesz!) a penz, lesz idod is, csak mar energiad nincs…
Nemcsak a kiindulási státusz számít, hanem a trend is…
Kisgyerekként átéltem, ahogy a ’80-as évek közepétől napról napra egyre rosszabb lett az élet, és ez így ment éveken át, plusz aztán még a rendszerváltoztatgatás is rátett egy jó lapáttal.
Világ életemben skót voltam, ennek (is) köszönhetem, hogy eljutottam ide.
Ennek ellenére még van lakáshitelem (igaz, hogy kamatmentes), és marhára zavar. Remélem, pár év alatt kifut.
Persze, van megtakarítás, de KATÁ-s lévén nyugdíjra nem számítok. Mikor tegyek félre nyugdíjra, mikor alapozzam meg a gyerekek jövőjét, ha nem most? Így hát dolgozom tovább ezerrel, gyűjtök, és persze visszafogom a kiadásainkat, amennyire csak (nekem…) észszerű. Majd ha nincs hitel, és 1-2 10 millió félre lesz téve, akkor talán fogok tudni lazább (saját) pórázon élni…
Amikor átléptem vagyonban a százmilliót, elgondolkodtam rajta, hogy hová kéne még eljutnom ahhoz, hogy végre elgondolkodjak egy autón? És eldöntöttem, hogy igen, azonnal veszek egyet, mihelyst a vagyonom értéke meghaladja az egymilliárd forintot (természetesen soha nem lesz annyi).
Nem tudom pszichésen igazán kielemezni, hogy mi lehet a puritán élet mögött, de valószínű, hogy a jövőtől való félelem benne lehet és az, hogy ha most költök (és olyan eszközt veszek, amely azután folyamatosan viszi a pénzemet), akkor az később esetleg hiányozni fog, ezért ne kockáztassunk. Másrészt a hedonizmus ellentéte (a puritánság) is személyiségvonás és elég jól el lehet élni vele.
Nálam a legnagyobb gond, hogy mivel nem költök, nem kell már a pénz és ezért leszoktam a munkáról is. Ez talán így nem jó, de biztosan nem fogok változtatni a hozzáállásomon.
“Személyesen ismerem az ország egyik leggazdagabb emberét (tavaly rajta volt a tízes listán).”
Azt az embert én is ismerem, és minden szó igaz, amit leírtál.
Csak nem Kasza Lajos? Az is egy igazi kisstílű “proli”, 10 élet nem lenne neki elég, hogy polgárrá váljon. De hát tömegével vannak ilyenek az “elitben”. Magyarország a “fehérzoknis” elit egyik nagy tenyészete.
Ne sznoboskodj! xD Amúgy, általában jóval olcsóbb az up grade promós jegyre, mint eleve businessre venni. De mondjuk a Qatar/Emirates/Turkish stb. turista nem olyan xar, hogy ráfizessen az ember 500-600.000-et.
Ha előbb kezdek durván megtakarítani, akkor most néhány tízmillióval több állna a bankban. Korábbi nyugdíjba menetel, előbb kezd kamatozni a pénz, én értem a hozzáállását.
Jelenleg a világ legjobb autómárkájával járok, nem is vágyom többre. A márka neve: “Céges”. 🙂
Szóval nekem ez segített. hogy lazábban kezeljem az anyagiakat.
Inkább csípj meg egy 5 éves benzines Verso-t 3 misi körül. Ugyanaz az alváz, de baromira tágas, a hátsó ülések toligálhatóak és dönthetőek, ami hihetetlenül praktikus sok gyerekkel és/vagy sok cuccal.
Nem tudtam elképzelni, hogy ez miért érne nekem 2,5 misivel többet, mint a meglévő 12 éves korrekt állapotú Astra (hogy egy kicsit kapcsolódjak a cikk eredeti témájához), de utólag nagyon örülök a cserének, egy minőségi ugrás volt.
Van egy full-gazdag barátom
(rá már mondhatjuk hogy full-gazdag: egyszerre áll a garázsában egy Ferrari és egy Aston Martin…),
szóval a párjàval ők elég sokat utaznak
full-luxusban, egy dolgot leszámítva:
az pont a repülés.
A business jegyre sajnálja a zsetont,
inkább elrepül NY-ba turistaosztályon,
majd ahogy megèrkezik, akkor onnantól kezdve premiumban nyomatja:
a reptéren várja egy limuzin saját sofőrrel
(aki aztán végig a rendelkezésére áll),
a Mandarin Orientalban szállnak meg
(annak a legjobb a wellnesse),
a városnézéshez private guide-ot fogad (mondjuk ez alap),
csak Michelin-csillagos étteremben étkeznek (vacsora két emberre ezer dollár körül, persze bor nélkül).
Szóval a business felár már tényleg eltörpül az összköltség mellett, de azt ő nem hajlandó kifizetni.
Nem is értem. De tényleg.
Nincs definiálva mi a családi autó számodra (nekem 4 gyermek mellé 7 üléses autó kell, 1 gyermekkel a corsa is lehet családi autó). Ha maradunk a 7 ülésnél, akkor avensis verso de azt csak 2005ig gyártották, árban stimmel. Vagy EV2 széria (nekem lancia phedra van), full bőr, 10 légzsák, 7 különálló ülés, állófűtés, gps, telefon, napfénytető, elektromos ajtók etc 10 éves, 1,8m ért árulom 🙂 .
De a toyota vonal jó választás, ha nem félsz a “korai” rozsdásodástól.
Na jó, Miklós ez hülyeség…..
Nem egy rossz dolog az,
ha mondjuk mèsz Szegedre
és nem kell kimozdulnod a belső sávból,
mert ahogy meglátnak a tükörben,
egyből lehúzódnak előled…
A 30 milliós autónak is megvan a maga praktikuma….
hogy megkapta a német (!) piac felügyeletét…
Hát abban a két-három évben aztán tényleg dőlt a lé, és a kicsit sznob barátom
(az hogy sznob, azt ő is tudja és vállalja is…) nem kicsit elszállt: a Boss öltönyeit és cipőit lecserélte Guccira és Salvatore Ferragamora,
ràszokott a luxusutazàsokra, és persze
új ház-új feleség kombó
(húsz évvel fiatalabb kiadásban…mármint a feleség).
Nincs ezzel gond, csak hát menetközben kirúgták, sokáig nem is volt új állása,
majd egy másik cégnél középvezetői állást kapott, sokkal kevesebb fizetésért.
Viszont az életszínvonalából nem adott le,
csak immár a tartalékaiból finanszírozza a luxus utakat.
Egy hét francia Riviéra 5 millió.
Most Firenzébe hívott vacsorázni: 1100 euró két főre… mondjuk ebben benne van egy pohár bor is…
Egyrészt, nyilván megengedhetnék egy csomó mindent, de arra nincs igényem. Bőven elég jó körülmények közt élek.
Nagyon vágyom egy 15 milliós konkrét autóra, ki is tudnám fizetni, de már összeirtam mennyibe kerülne fenntartani. Kötelező, casco, gumik, amortizáció, nagyjából havi 250-300 ezerre jön ki. Ettől viszont megijedek, még az egyetem első éveiben sem tűnt úgy, hogy valaha ennyit akár csak keressek havonta, nemhogy csak kocsira költsek. De ott van ez a hatalmas gát… a tagadás, hogy hát szegén srác vagyok én. Nagyon valós probléma, amit Mikós emlit. És a tépelődés, hogy a gyerekemnek meglesz mindene, ha megörökli, de akkor miért küzdjön?
(nomeg, a világon semmi értelme nem lenne a drága kocsinak. Legtöbbször 5-30 km-t utazok, azt sem sokszor. Nagyobb távra(100km+), évente kb 5-6x indulok el, maximum. Szóval teljes irracionalitás
En inkabb masik veglet, de szerencsere a blog es Miklos “helyrerazott”:) De tervszeruen sporolni igy is keptelen vagyok.
“…George, a 4 milliós órát vásárlók maximum 5%-a az, aki tényleg így vesz órát.
A maradék 95% azt szeretné, ha azt hinnék róla, hogy a másik 5%-ba tartozik…”
Ez valószínűleg így van.
Az egyik barátom (orvos) öt évente meglepi magát egy 5 milliós órával (két Breitlingje és egy omegája van).
Szóval nem úgy veszi mint egy fülhallgatót a boltban, hanem rákészül öt évet…:)
Egy másik barátom (gyárigazgató-tulajdonos) bármilyen órát megengedhetne magának…ehhez képest törökben vett öt darab copyt pár dollárért…a legtöbb pár hét után bedöglött, de volt köztük olyan, amelyik több évig bírta és csak nemrég purcant ki. 🙂
Aztán csak vett végre egy komolyabb TAG-Heurert.
Előtte mindig szívattam: már megint óra nélkül jöttél…:)…de nem igazán érdekelte….
->A. a külvilág:
1. a mainstream, kizárólagos propaganda szerint az egyéni vagyonfelhalmozás kizsákmányoló és pusztító,
2. látványosan kb. ugyanaz az életszínvonal jut mindenkinek (nem voltak a környezetünkben pártközeliek),
->B a család:
1. az anyagiak hitünk szerint bár nem rosszak, de csak érdektelen eszközök, és sok rosszra is vihetnek,
2. amid van, látjuk, hogy bármikor elvehetik.
Nem voltunk szegények, szüleim mégis úgy éltek, mintha azok lennénk. Egy egész élet kell levetkőzni ezeket a mintákat.
Vannak itt sorstársak? 😉
Azt igazán nehéz megsaccolni, hogy meddig lesz elég a pénz. Például, ha valaki 3%-os prémiummal számolta ki, hogy mekkora megtakarítás kamata lesz elég a megélhetéséhez, akkor az azt jelenti, hogy 1%-os prémium esetén már háromszor annyi pénz kell összegyűjtenie.
Általában nehéz jól egyensúlyozni az életben, a pénzügyekben pláne. Nem tudom, van-e másik életünk, de ez tutira a miénk, és belátható időn belül véget ér. Ki kell használni, amíg tehetjük. Nekem sosem okozott lelki problémát olyan dolgokra költeni, amik nekem élményt adnak. Ezért aztán nem értem még el a “százmillióm van 40 évesen, és a bevételem 80%-át félreteszem” állapotot, de abszolút nem is célom.
Hogy kinek mi ad élményt, azt mindenki döntse el, de ha arra sajnálja a pénzt, vagy rossz érzése van, ha költ rá, akkor ő csak hiszi, hogy él. Valójában nem él, csak van.