Próbálj meg lazítani
A legtöbb ember fiatalkorában elkezdi a nagybetűs életet, tele mindenféle kívánsággal és vággyal, hogy minél több mindent megvehessen. Gyorsan rájön, hogy ha hitelből vásárol, nem kell várnia, azonnal vehet autót, lakást, drága mobiltelefont, bármit.
Úgy gondolja, ha valaminek pillanatnyilag ki tudja fizetni a havi részletét, azt a dolgot már meg is engedheti magának.
Ahogy megy előre az élete, még nagyobb hitelkerete lesz, még több dolgot megvehet hitelből. Aztán hamarosan azzal szembesül, hogy belekerült egy kényszerpályára, kénytelen egy gyűlölt és kimerítő munkát végezni, csak hogy tudja fizetni a hiteleit és valahogy a víz felett tudja tartani a fejét és tudja biztosítani az eddig megszokott életszínvonalát.
Ez egy nagyon gyakori eset, a legtöbb ember legalább az élete egy bizonyos szakaszában beleesik ebbe a csapdába.
De most én a másik végletről szeretnék beszélni. 🙂
Azokról a tudatos emberekről, akik keményen spórolva jutnak egyről a kettőre, hiába nő a jövedelmük, megmaradnak a fiatalkori alacsony életszínvonalon, csak hogy minél előrébb jussanak anyagilag.
Ők egy másik csapdába szoktak beleesni: azután is spórolnak, amikor már nincs erre szükségük.
Miért spórolsz a nyugdíjadra tovább, ha már 150 éves korodig van elég pénzed? Miért jársz még mindig egy 18 éves autóval, ha már havonta milliókat hoz a céged? Megvetted a házat, ahol életed végéig lakni fogtok, felnevelted a gyerekeidet, elég pénzed van életed végéig. Mikor akarsz majd lazítani?
Nem arról beszélek, amikor valakinek nincs igénye valamire, ezért nem vesz meg valamit.
A példa kedvéért engem nem nyűgöznek le a 30 milliós autók, ezért akkor se vennék ilyen autót, ha milliárdos lennék, mert semmit nem tennének hozzá az életemhez. Fiatalkoromban becsavarogtam a fél világot (igaz, főleg munkával kombinálva), ezért ma már egy ázsiai útban csak a húsz órás repülőutat látom, nem az újabb kalandokat.
Nem is arról beszélek, hogy nem veszel meg valamit, ha nevetségesen túl van árazva. Én se tudnék soha annyi pénzt keresni, hogy négymillióért vegyek egy órát vagy százezer forintot adjak egy üveg borért. Mert egyszerűen szerintem nincs az az óra vagy bor, ami érne ennyi pénzt.
Sőt nem is arról beszélek, hogy figyeled az árakat és mondjuk váltasz kábelszolgáltatót, mert fél óra munka csak és évi 24 ezret spórolsz rajta. Ez mind egészséges és tudatos hozzáállás az anyagi dolgokhoz
Azonban eljön az életedben az a pont, amikor rá kell döbbenned, hogy ideje elkezdeni élned is.
Amikor nem a legolcsóbb hotelt választod ki az utazás során és nem feltétlen turistaosztályon utazol a repülőn a vécé mellett az utolsó sorban. Amikor az étterem bejáratánál a kifüggesztett étlapot nem a jobb oldalon, a feltüntetett áraknál kezded el olvasni. Amikor az üzletben kiakasztott ruhán nem csak az árcímkét látod, hanem a minőségét és a fazonját is.
Ha azt gondolod, hogy könnyebb a takarékosnak rávennie magát, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül a lehetőségei szerint kezdjen el költeni, mint a túlköltekezőnek visszafognia az értelmetlen pénzszórást, hát nagyot tévedsz.
Legalább annyira kell magát edzeni, hogy merjen venni egy négyéves vagy akár egy új autót, mint a pénzszórónak rávennie magát, hogy ne vegyen autót, ha nincs pénze fenntartania sem azt.
Van egy ismerősöm, aki nagyon nagy szegénységbe született, majd egy sikeres vállalkozó lett. Ő mesélte, mekkora sokk volt neki, amikor végre rávette magát, hogy vegyen magának egy kilencmilliós új autót. Szó szerint meg kellett magát erőszakolnia, hogy kifizessen ennyit egy autóért. Miközben az autó árának tízszeresénél is jóval több szabad pénze volt.
Egy másik ember szintén hasonló háttérből jött és ő is sikeres vállalkozó lett. Talán egy évtized múlva esett le neki, hogy még mindig olcsó ruhákban jár és a legolcsóbb ételeket eszi, ahogy azt megszokta gyerekkorában. Neki sem volt könnyű levetkőznie az addigi megszokásait.
Mi kell ahhoz, hogy kiengedj és ahhoz, hogy kiengedhess?
A fentebb említett két úrnál a probléma a gyerekkori szegénység volt. Olyan sokkot okozott ez nekik, hogy az attól való félelem, hogy ez megint megtörténhet, meggátolta őket, hogy merjenek pénzt költeni.
Ez a félelem nagyon pusztító dolog tud lenni, érdemes átgondolnod, mi a legrosszabb kimenet, ami történhet veled. Ha a legrosszabb dolog sem elviselhetetlen, érdemes elengedned a félelmet. Ha kiengedsz és a legrosszabb esetben kicsit visszább kell venned később, akkor nyugodtan merd elengedni magad.
Fontos azonban az is, hogy ne vetítsd ki a jelent a jövőre, mert a jövő nem a tiéd és egyáltalán nem biztos, hogy számodra kedvezőbb lesz. Beszéltem a múltkor valakivel, aki építőiparban utazik és nagyon jól megy neki, úgy ahogy még soha nem ment. Azonban az már most látszik, hogy az építőipar szárnyalásának hamarosan vége, ha kifut az 5%-os áfa az új lakásokra 2019 végén, bele fog állni az egész ipar a földbe. Akik most nem tudják, mennyi pénzt kérjenek egy-egy munkára és el se vállalják, csak a legzsírosabb munkákat, újra házalni fognak majd egy-egy kisebb javításért.
Kérdeztem, mi a B terve ha már nem fog olyan jól menni a szekér, mint most. Nem volt neki B terve, csak élvezte a mostani magas jövedelmét. (Ez miatt írtam meg a Nem lesz örökké karácsony cikket.)
Ezért ne a pillanatnyi állapotod szerint határozd meg, hogy eljött-e az idő a lazításra.
Először halmozz fel szabad szemmel is látható megtakarítást, biztosítsd be, amennyire rajtad áll, hogy rossz időben is legyen elég bevételed. Azonban ha már mindezek megvannak, kiengedhetsz.
Amint az Életszínvonalad inflációja cikkben is írtam, a bevétel-növekedés 20-30%-át vagy a felét érdemes az életszínvonalad emelésére fordítani. Ekkor nem fogsz sem a lehetőségeid alatt, sem felette élni.
(Épp a napokban beszéltem valakivel, aki közel 3 milliót keres havonta és segítségét kért, hogy a havi családi költést 500 ezer forint alá tudják szorítani. Csak annyit kérdeztem hogy minek?)
Legyen komoly pénzügyi tartalékod, gyarapodj folyamatosan, juss előre, de ne felejts el élni sem mellette.
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 35 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Érdekes lehet az a tény hogy a hitelből történő vásárlások 70%-a fix törlesztősek.
portfolio.hu/finanszirozas/hitel/most-kezdett-felni-a-lakossag-ilyen-meg-nem-tortent-a-lakashitelekkel.4.281554.html
Tehát már jóval óvatosabbak és megfontoltabbak a vevők.Véleményem szerint emiatt a “karácsony vége” nem lavinaként köszönt be majd mivel apránként dőlhetnek be a hiteles lakások.
Mi a véleményetek erről?
Üdv: Gaben
A teljes irracionalitás adja az élet értelmet……azért (is) élünk…,és csak egyszer!
A világ legjobb dolgai ingyen vannak,
de a második legjobb dolgok kib@szott drágák…
Vedd meg azt az autót!
🙂
” Például, ha valaki 3%-os prémiummal számolta ki, hogy mekkora megtakarítás kamata lesz elég a megélhetéséhez, akkor az azt jelenti, hogy 1%-os prémium esetén már háromszor annyi pénz kell összegyűjtenie.”
Azért ez nem teljesen így van szerintem, mert x+3=3*(x+1) csak akkor igaz, ha x=0.
Amúgy pedig a 3%-os prémium elég konzervatív, és mivel hosszú távról beszélünk, lényegtelen, hogy akár 5 évig is csak 1%-os prémium az elérhető nem?
ha megnézed a linkelt diagramot látod, hogy pont a legszélesebb réteg 1-5 év közötti időszakra fixálja a kamatot. Ami pont alig segít egy emelkedő kamatkörnyezetben, egy 20 éves futamidő esetén. Átlag 2 év után jön a feketeleves ezeknél is. Szóval ez önbecsapás.
Viszont a meglátásod helyes, legalább nem egyszerre bukik az összes hitel, ha “baj” van.
Ez nem paranoia kissé? 🙂 Vidéken pl. mindenki vallásos volt, aki nem, azt kerülték. A szüleim, nagynénéim, nagybátyáim mind a Rákosi- és a korai Kádár-rezsimben voltak gyerekek, mindannyian jártak hittanra, bérmálkoztak stb.. Körmeneteken meg ezrek vonultak, ahogy láthatod a korabeli fotókon is.. Tehát pár millióan vannak, nálad felmerülő problémák nélkül. Érdekesség, még Kádár János is papot kért halála előtt. Nem mondom, hogy a kommunista pártállamban pozitívum volt a vallásosság, de nem üldözték a hívőket. Persze akkor, ha az Állami Egyházügyi Hivatal “társszerrveinél” hívősködtek.
Egyre több embert tudnak rábeszélni a bankok, hogy fizessenek maguktól több kamatot. Régen is ez volt, hagyták magukat rábeszélni a devizahitelekre, mert az jó lesz nekik.
Ez is már évek óta megy. Én is mikor lassan 3 éve felvettem a lakáshitelemet rá akartak beszélni az 5 éves kamatperiódusra, mert az nekem jó! Attól most tekintsünk el, hogy kb. pont azután számolódna újra a kamatom, amikor tényleg már emelkedik a bubor, az inkább necceske, hogy 5,99% kamatban fuldokolnék már 3 éve, a mostani 2% helyett. Tudom, nem nagy különbség, de nekem igenis számít az a 3,99%, mert az éves bő fél millió forint.
Jövőre én is kamatperiódust váltok, a kamaton megnyert 2 millió forintból pedig mivel lakáskasszába toltam 2,5 millió forint lesz, és megy előtörlesztésbe.
Addig már eljutottam, hogy oké, ennyi és ennyi pénzt nyugodtan szánhatok valamire, de ilyenkor az zavar, hogy azt a pénzt lehet, hogy hasznosabban, vagy nagyobb élményekre is elkölthetném, így nem tudom ezt annyira felszabadultan tenni. Mondjuk rászánom magam egy utazásra, de igazából jobban éreznem magam egy negyedannyiba kerülő helyi koncerten.
Valamelyik korábbi PMÁP-os bejegyzéshez írta valaki, hogy ő csak a prémiumkamatot fogja elkölteni, és nem az egész “nominális” kamatot, hogy így őrizze meg a reálértéket. Ebben az esetben viszont tényleg többszörös tőke szükséges.
Másrészt, szerinted az állam adni fog megint tartósan 5-6% prémiumot, ha nem muszáj? 🙂 Ez is kereslet-kínálat. A beetetési fázisban még valóban volt 6% prémium, de amíg az emberek talicskával viszik a pénzt a MÁK-ba, akkor bizony csak 1% lesz.
Az meg egy roppant jó kérdés, hogy úgy általában mekkora reálhozam várható hosszútávon: lustaport.wordpress.com/2015/01/24/a-kovetkezo-tiz-ev/
Nekem van egy barátom, aki annyira full-gazdag, benne van a világon a top -3 + √5i-ben. Múltkor fel is hívta őt Bill Gates, hogy kölcsönkérjen tőle. Nem sokat, alig több az összeg, mint Szlovákia GDP-je. A barátom rendes volt és kisegítette, neki úgyis aprópénz, mert egy nap alatt többet keres.
Egy másik barátomnak (a neve most nem érdekes) meg annyi pénze van, hogy vett egy piros Teslát és fogta és kilőtte az űrbe, Nap körüli pályára. Szívattam is, hogy “há h*lye vagy, pedig mehetnél vele a belső sávban Szegedre”.
Meg van egy olyan barátom, aki olyan gazdag, hogy vett magának még egy vesét, mert miért ne. Végül is 3 vese az 150%-al több, mint 2 meg amúgy is jó ha van tartalék. Ha meg felmegy a vese ára, majd eladja. Addig is neki van a legtöbb veséje a világon, ezzel csajozik.
Igen, ezek műszaki okoknak számítanak, akárcsak a megbízhatóság vagy éppen a méret ha növekszik a család. Az viszont nem műszaki ok az autócserére, hogy a szomszéd már két hete SUV-val jár, vagy hogy már kijött egy (vagy három) újabb modell. Az ABS-ről még annyit, hogy azok sem voltak normálisak akik 2000 körül még képesek voltak átvenni nullkilóméteres autókat nélküle. Napi használatban lévő autókban szinte kivétel nélkül ott van már.
A távtartó tempomatért önmagában nem cserélnék autót, de ha más okból cserélnék, esetleg már ez is követelmény lenne.
Ritkábban kell jobb minőségű termékeket venni.
40 évesek leszünk a párommal, az utolsó 6 évet jól meghúztuk: másodállás, illetve melóhely váltás. Eredménye:
– kocsihitel és lakáshitel kifizetve, 5 évnyi tartalék megképezve 0-ról
– panelból átköltöztünk egy kertvárosi családi házba, míg a panel megmaradt albérletnek, plusz egy garázst is vettünk és kiadtuk
– bevételünk 60%-át megtakarítjuk, ha nem többet
És tavaly elkezdtünk operettbe járni évente 4x, sporteseményekre járunk,2-3 havonta egy éttermi evészet, minden évben elmegyünk egy hétre nyaralni itthon (100 ezerből megvolt a tavalyi, idei se lesz nagyon több), és van egy hosszú hétvégézés tavasszal és ősszel. Jövőre kocsicsere: 13 évest 4 évesre, automata lesz adaptív tempomattal. Ez már nálunk brutális gyeplőelengedés. Hamarabb is megtehettük volna, de szó szerint: évek teltek el, mire a “telik színházjegyre” szintre is eljutottunk. Gáz is utólag.
Persze ebbe nem kell belegondolni, mert van sok gazdagság, amivel le lehet magunkat foglalni, vannak nagyon woke gondolatok, amik megnyugtatnak (“találd meg magadnak az élet értelmét” vagy “hozzájárulsz az emberiség fejlődéséhez” és hasonló hiábavalóságok.
Mielőtt valaki lesajnálná: kb. a teljes vagyonát jótékonyságra fogja költeni és már most is nagyon sokat költ erre. Ami a luxus cuccokat villantókra sztem nem jellemző. Ők nagyrészt szimpla sznobok. Kereshetnének egy társadalmi célt. Akár Mo.-on is, igencsak elkélne.
Balázsy Pannának négy veséje van, ő még jobban csajozhat vele.
Ha kicsit követed a kötvénypiacot, akkor ezen a héten érdekes fejlemények történtek. A 15 éves kötvények hozama 58 bázisponttal ment fel. A héten volt még 2,85-ös hozamszint, a hét végére ez felment 3,43-ra.
És ez egy hét alatt történt, sőt volt olyan nap, hogy egy nap alatt ment fel 46 bázispontot. De januárban volt hasonló drasztikus egynapos (0,3%) elmozdulás a 3 éves kötvényeknél is.
Ez a tény is mutatja, hogy az egyik héten még “bonanza” a PMÁK, egy hét múlva már egész közel van a piaci benchmarkhoz.
A lényeg, hogy a spot piac napi spekulatív állapotot tükröz, ezek a befektetők egy hét alatt elszelelnek, a PMÁK viszont ott marad az államnál TBSZ-en 5-10-15-20 évig, stabilan, ezért fizetnek rá némi extra kamatot.
A piac egyébként most teszteli az MNB-t, hogy mekkora hozamemelkedést tolerál még, szerintem egyébként már nem sokat és elkezdik majd leszorítani.
Ezek szerint nem egy a baráti körünk.
Ebben biztos vagyok.
A boldogsági és megelégedettségi szint nem költekezésfüggő, egészen alacsony költekezésnél is lehet magas, ebben biztos vagyok. A sok szabadidő nagyon-nagyon értékes tud lenni, most látom.
Én speciel nem szeretem, ha körbeugrálnak, ha uraság vagyok, akit kiszolgálhatnak. Ezért aztán túl puccos szállodába nem megyek, mert nekem ne nyissák ki előttem az ajtót, az zavar (4 csillag bőven megteszi bárhol).
Másrészt már láttam ennek kárát, hogy amikor generálkivitelezőt kerestem, az első ki nem nézte belőlem, hogy egyáltalán van-e bármennyi pénzem, nemhogy ami ide kellene. A második rákérdezett, mikor mondtam a keretet, bólogatott, hogy úgy rendben lesz.
A tartós fogyasztási cikkeknél (autó is) addig használjuk, amíg normálisan működik, aztán veszünk egy újat, ami megfelelő, és addig használjuk majd, amíg normálisan működik. No sznobság.
Majd odaát. A különbség az, hogy engem nem zavar. Nem másokért teszek félre, hanem csak úgy.
Második gyerek vagyok, egész gyerekkoromban a testvérem kinőtt ruháit hordtam. Megszoktam. Ma direkt élvezem, hogy 5-6 ezerért veszek meg jófogáson 30-40 ezres ruhákat, alig hordva. Nem igényem nincs a minőségre, hanem a marketing árrést nem tudom beemelni. Van pénzem új dolgokra és ha frusztrálna, biztosan meg is venném, de pont nem érdekel.
Szerintem koporsóból is keresek majd egy alig használtat, úgysem nagyon fogom koptatni. 😀
Ez elképesztően kemény, nem bírnék így élni. Mi értelme van ennyire garasoskodni, amikor élhetnétek emberi életet? Aztán majd jön a “most már minek?”. Rá fogtok jönni, hogy mennyi “örömöt” elengedtetek értelmetlenül. 40 évesen még nem késő “belehúzni”.
házastárs
Ennyi ésszel nyugodtan felköthetnéd magad, hiszen úgyis meghalsz. Avagy levágathatnád a kezed lábad, aztán elmehetnél Bangladesbe koldusnak. 🙂 Távol-Kelet egyes részein nem hiába nézik azt, hogy mennyit voltál boldog, nem azt, hogy “nominálisan” mennyit éltél. Ennél betegebb és frusztráltabb gondolatmenetet ezen a blogon nem olvastam, pedig erős a felhozatal ostobaságból. Azt hiszem, jót tenne Neked egy pszichológusi látogatás.
” Ami a luxus cuccokat villantókra sztem nem jellemző. Ők nagyrészt szimpla sznobok.”
Nos, igen. A valódi luxust nem villantod, mert egyrészt nem ismerik széles tömegek, másrészt nem feléjük játszol, mert nem játszol. Ez különbözteti meg a jó családokat a felkapaszkodottaktól, ezt mindig így volt a történelem folyamán. Az elegancia nem egy futtatott divattervező, kisebb-nagyobb öltönye, hanem egy angol szabó rád szabott öltönye. Az is nyolcszázezer, de nem ez villan elsőre, hanem a személyiség. Cipőben ugyanez: akinek pénze és igénye van rá, az készíttet, azon az egy-két jegyzett helyen. Nem megveszi az előre gyártottat, és szivargyűrűt nem levéve pöfékel …
De ez rétegkérdés. A sokakat érintő lényeg az az, hogy ha nem tudod élvezni a munkád gyümölcsét kicsiben sem a mindennapokban, semmiben, akkor mi értelme van csinálni?
Érdemes volt ránéznem az oldara, köszi! 😀
“Ezek szerint nem egy a baráti körünk.
Ebben biztos vagyok.”
Ebben én is. Nem ismerek senkit a 10. b-ből.
“….Ebben én is. Nem ismerek senkit a 10. b-ből…”
Elhiszem. Valószínűleg még alsós vagy.
“….Végül is 3 vese az 150%-al több, mint 2 …”
Nem “150”, hanem 50;
és nem “150%-al” hanem 150%-kal…
Alsó tagozat második osztály…..matenatika és helyesírás….
Szerintem semmilyen különleges dolog nincs abban, ha az ember ismer gazdagokat. Én a 100 leggazdagabb magyar listáján szereplő emberek közül 5-nek dolgoztam már, ebből 4 személyesen ismer és tegező viszonyban vagyunk/voltunk (néhányukkal nem találkoztam évek óta.)
Sznobokat is ismerek, igen. Ül a 30 millás kocsiban a 200 négyzetméteres ház előtt, és elmondja a titkot: A kocsit bérli a cége nevére, havi 200.000,- Ft-ért, a ház bérleti díja vagy törlesztője kb. 300.000,- Ft, de valamilyen módon azt is a cég fizeti. Ha már nem bírja fenntartani a színvonalat, akkor elköltözik, az új helyen nem tudják, honnan esett vissza.
Se a gazdagokat, se a sznobokat nem irigylem, mert a személyiségük az aztán elég beteges. Beteg lélekkel, frusztráltan pedig a több tízmilliárdos vagyon sem érne semmit – legalábbis nekem.
Hát ez valami zseniális volt, majdnem kiköptem a reggeli kávémat. 😀
MateNatikai hibákat meg bárki véthet. 🙂
nyilván értelmes érvek helyett személyeskedés tökéletesen megteszi, hiszen nagyon jól alátámasztod, hogy szerinted miért nincs értelme annak, amit leírtam.
De akkor megkérdezem: mit ér annak, akinek azt nézik, hogy mennyit élt “normálisan”? Boldogabb halott tőle? Gyorsabban rohad el vagy lassabban?
Nekem van válaszom erre, neked van, kedves szazegy? Vagy csak dobálózol azzal, hogy a másiknak pszichológushoz kéne mennie, miközben végig sem gondoltad az eshetőségét, hogy egyszer meghalsz? (Segítek, meg fogsz. Sajnálom, a télapó sem hoz ajándékot.)
A draga ruhak, autok, kenyeztetes, utazgatas dolgot se ertettem soha. Ha jol akarom erezni magam, akkor ebed utan ledolok az agyra es rejvenyeken gondolkodok ejszakaba nyuloan, vagy beszelgetek azzal a nehany emberrel, akikhez tudok kapcsolodni. Biztos jo fesziteni, a hatalom illuziojaba ringani, meg szornyen viselkedni masokkal, hogy tudjak, ki a kiraly – de kosz, nekem ez nem kell.
Az a bajod, hogy te nem tudással, jó meglátással szólsz a témákhoz, hanem erőltetett dicsekvéssel próbálsz tekintélyt szerezni, ez pedig nemcsak szánalmas, hanem kontraproduktív is. Ez nem vall se túl sok észre, se “kiemelkedő kulturáltságra. “Pörgessük át” figurává degradáltad le magad. Csak azért írom le, hogy értsd a “miérteket”, ha eddig nem jöttél volna rá.
hogyan is mondják az öngólt nagyarcul?
“matenatika és helyesírás”
😀
– Bandi hetente vesz 30 millás karórát, mert nagy gyűjtő. Néha kettőt is.
– Bence beköltöztette a cselédszobába Ermenegildo Zegna-t, hogy mindig kéznél legyen, ha új ruhára vágyik
– Balázs furabogár. A CBA-ban mindig az előző napi kenyeret veszi, rendszerint az akciós májkrémmel. Egy rozsdás Zaporozseccel jár, és ki nem költözne a 30m2-es panelből. Őt így szeretjük, rendes srác, nagy a szíve.
– Öten-hatan (kellenek kibicek) eljárunk ultizni Új-Zélandra minden második hétvégén. Az út rövid, mert Botond F16-osaival repülünk, kötelékben.
Próbálunk lazítani, a heti 5-10 óra gályázás sokat kivesz az emberből.
Otto, máskor ne adj magas labdát, a matek és helyesírás fontos. Nagy Vonalakban-t sem akartam kifigurázni, de első pár hozzászólása ezt hozta ki.
A cikk remek témát fejteget. Szerintem a lényeg, hogy a ló egyik oldalára se essünk át. Lovagoljuk középen, egyenesen ülve a nyeregben, úgy az élvezetes. Mindenki a saját nyerge és lova méretei szerint. Ideális esetben az évek múltán, a fiatalkortól kezdve ezek egyre nagyobbakká válnak, és egy kellemes méretet érnek el.
Eltévelyedés, leírásod alapján vágysz arra a kocsira. Ha tényleg megteheted relatíve könnyedén, vedd meg.
Százegy, ha magadtól nem megy, egy pszichológus tud segíteni elfogadni vagy ésszerűen vitatni – és nem bántóan leszólni – a sajátodtól eltérő véleményeket. Ha már az ostobaságot szóba hoztad. 🙂
Erre most mit lehet mondani?
Szóval ha valaki ezt célozza meg, azért van mit spórolni. Főleg, ha alkalmazott.
A párom szokta mondogatni nekem, hogy nem szereti a karácsonyt és a szülinapomat, mert “rohadt igénytelen” vagyok 🙂 Nekem ugyanis MINDENEM MEGVAN, amire vágyok, így lehetetlen nekem ajándékot venni, így mindig valami olyan ruhadarabot kapok, amire majd szükségem lesz. És boldog is vagyok (van egy gyönyörű párom akibe ma is szerelmes vagyok, és egy okos szép gyermekünk)! Szörnyű mi? Mindezt költekezés nélkül! Ezdegáz! 🙂
Számítógépet használtat veszek mindig, mert harmad annyiba kerül, és bőven többet tud így is mint amire szükségem van. A kocsink (Skoda Octavia) tágas, megbízható (12 éve alatt sosem hagyott cserben), lecserélni is azért akarom csak mert örexem (automata váltó és adaptív tempomat amire vágyom már egy kocsinál).
A nyaralás sosem vonzott, moziba gyakran járok (scifi és képregényes filmek), illetve sokat olvasok ha pihenésre vágyok.
Családalapítás? Mivel a párommal csak élettársi kapcsolatban élek, így a fideszes definíció szerint nem vagyunk egy család.
Van egy gyermekünk, de sajnos nem lehet több. Örökbefogadást én nem szerettem volna (a párom felvetette), mert már van egy saját gyermekünk, és úgy éreztem, hogy nem tudnám ugyanúgy szeretni más gyermekét, mint a sajátomat, és ezt nem akartam. Elfogadta az érvemet.
Költekezés szempontjából a kölök most lép a legrosszabb korba: látja, hallja, hogy az osztálytársainak mije van, mit csinálnak, és bepróbálkozik (telefon, tablet, laptop, xbox, tegnap külföldi nyaralás!), de ezek fellángolások, mert igazán nem vágyik ezekre: telefonozni ott az anyjáé, havonta 1 órát se játszik rajta, tabletje van, de az is havi 1-2 óra, laptopomat használhatná, de nem teszi (én nem használom), xbox passz. De a minek kérdésre amíg az a válasz, hogy XY-nak is van addig nem kap.
Izé, ilyet nem úgy van hogy nem csinálunk? 😀
Azt hittem, valami spirituálisabb cikk lesz. Lazítani igenis fontos, relaxálni, meditálni, kinek hogy. Azt hittem erről lesz szó alapjaiban.
De így is jó cikk.
Én mesélek igazi sztorikat igazi emberekről, akik máshogy élnek mint az átlag.
Szerintem vannak köztuk érdekes sztorik,
meg talán kevésbé érdekesek, de szerintem ezek a történetek a témához kapcsolódnak, persze nem kell elolvasni őket, át lehet ugrani mindet…
Nem magamról mesélek, hanem a barátaimról és az ismeroseimről…ha valaki ezt dicsekvésnek veszi, az forduljon pszichológushoz…
Ja, ès én nem szemelyeskedem,
és nem gúnyolódok senkin…ezért is szeret engem Miklós…:)
Aki pedig nem érti az iróniát, azt nagyon sajnálom…de tényleg.
Lazulás néha belefér nálunk is! Belementem egy tényleg drága használati cikk vételébe. Vehettünk volna olcsóbbat is, de engedtünk a gyeplőn!
Nálunk az arany középút megtalálása már évek óta téma! Mennyit kell gyűjteni a saját és gyermekeink életének (lakás, nyugdij előtakarék) biztosítására! Hol az a határ, amelynél lazíthatunk?
Próbáljuk magunkat hasonlítani másokhoz, de aztán rájövünk, hogy mindenki más!
Most ott tartunk, hogy valamiben lazítunk, valamiben szigor, fegyelem van.
Lehet majd egy Kiszámolós személyes kpnzultáció segít a helyes irány megtalálásában?! De mindenesetre a cikk addig is rendkívül elgondolkodtató!
Még az is dilemma nálunk, hogy a gyerekek mennyire lássanak bele a család anyagi életébe! Nem tudom, volt-e errőll cikk! Egyszerűen élünk, ezért sokan szegénynek titulálnak!
Ha jól értem, te azt mondod, hogy az élet eltöltésétől függetlenül senki nem tudja, mikor ér véget a “show”. Utána pedig mindenki ugyanoda kerül, a földbe.
Igazad is van. De ebből miért következik az, hogy boldogan élni, élményeket szerezni, jó dolgokat venni nem érdemes? Nem éppen azért kell minél többet kihozni az életből, mert bármikor vége lehet? A halálos ágyon mennyivel lesz jobb, ha nincs mire visszaemlékezni? Ha csak úgy elvolt az ember egész életében?
Nagy igazság, hogy a legvégén az emberek döntő többsége nem azt bánja, amit megtett, hanem azt, amit nem.
A “matenatika és helyesírás” kommenteddel szép öngólt rúgtál, ahhoz nincs hozzáfűzni valóm. Ami a dicsekvést illeti, a milliárdos barátaiddal vetítesz most.
De korábban írtál már magadról is:
https://kiszamolo.hu/kozkivanatra-oszd-meg-a-koltsegvetesed-ujra/comment-page-2/#comments
Utolsó előtti hozzászólás:
“két havonta külföldi utak (tengerentúlra is),
prémium autó, bejárónő-vasalónő-kertész, magántanárok, fitneszbèrlet,
180 nm-es családi ház (nekünk elég, prima primissima díjas építész tervezte, medence, szép kert),
minőségi ruházat (erre főleg a nejem nagyon odafigyel…), éttermek/mozi/színház.
Satöbbi.
Semmin nem spórolunk, ennek ellenére a bevételem 80 %-át félre teszem/befektetem.
Hitelünk nincs.
Befektetés: budapesti lakàsok, festmények, pénzügyi befektetések, cash.”
Ez egy sima hencegés, semmilyen költségvetés nincs benne, ami annak a cikknek a témája volt.
Nem tudom, milyen reakciót vársz amúgy a hozzászólásaidra. Nagy részük egy az egyben mehetne a Modoros blogra. Szerinted tényleg van itt olyan, aki mindezt elhiszi, amiket írsz magadról meg az állítólagos milliárdos barátaidról? Persze az interneten bárki lehetsz és bármit írhatsz. Csak aztán nem kell bedurcizni, ha valaki görbe tükröt tart.
Ez természetesen nem baj.
A baj az, ha a komolyabb vagyon felett ül valaki, de ugyanúgy nincs ideje/kedve pl. a családjával, unokáival értékes időt tölteni, a családjának és magának a vagyonához méltó minőségi körülményeket biztosítani, mert a kényelmi, minőségi dolgokkal, szolgáltatásokkal kapcsolatban az a véleménye, hogy “minek az”, pénzkidobás, stb.
Mondjuk épített saját kezével egy mára omladozó kis nyaralót fiatalkorában, ami már csak nyűg, a gyerekei, unokái ezer éve nem járnak oda, mert kényelmetlen, kicsi.
Megtehette volna, hogy amikor unokái születnek, vesz vagy épít egy kényelmes, modern nagyobbat, meg se látszott volna, és ma is többet érne mint a vacak meglevők, élményekben pedig ég és föld lett volna.
Az idő elszáll, az unokái is felnőnek, nem sok időt töltött velük és a családjával.
Egy betű elírásán lovagolsz,
miközben sem számolni,
sem helyesen írni nem tudsz.
De ez a legkisebb baj veled.
Az országban vannak számodra tök ismeretlen milliárdosok. Meg vagyok itt én, aki számodra egy tök ismeretlen kommentelő.
És te alapból kizárod azt,
hogy ez a számodra tök ismeretlen kommentelő ismerhet egy számodra ismeretlen milliárdost, illetve lehetnek neki olyan gazdag barátai, akiknek luxusautó áll a garázsában…
Miklós, veled is van olyan,
hogy időnként minden hülye megtalál?…:(
Amúgy köszi kedves kis aktakukac, hogy utánanéztél a dolgaimnak, gondolom ha leírom a házam vagy a medencém árát, akkor az úgy már (szerinted) nem hencegés.
Priviben elküldöm.
Én speciel örülök, hogy mindenféle vagyoni helyzetű csoport ír ide. Elfogadom, hogy nem biztos, hogy mindenki az igazat írja – de hiszem azt, hogy a többség igen. Semmi előnye nincs senkinek abból, ha itt hazudik – így értelmes ember nem tesz ilyet.
Amellett, hogy egy vagyonos esetleges dicsekvése nem mindig szerez szimpatizánsokat, egy nem vagyonos alapokat nélkülöző feltételezése mások hazugnak kikiáltásával sem.
De hogy egy “Próbálj meg lazítani” cikk ilyen indulatokat keltsen, az azért durva.