A napokban olvastam egy ember okos tanácsát arról, hogyan tudod kordában tartani a vásárlásaidat, hogyan kerüld el azt, hogy felesleges ruhákkal, könyvekkel, kütyükkel, konyhai eszközökkel tömd tele a lakásod.

Az emberünk az amerikai haditengerészetnél szolgált éveken át, ahol minden katonának adott méretű szekrénye volt, csak ott tudta tartani a személyes dolgait.

Ezért ha venni akart valamit, akkor előtte valamit ki kellett selejteznie, mert egész egyszerűen nem tudta volna hová tenni az új szerzeményét. Ha új ruhát akart, vagy egy új könyvet, akkor először ki kellett egyet kukáznia a meglévő ruháiból, vagy könyveiből.

Ez annyira a vérévé vált, hogy leszerelés után is így élt. Csak akkor volt hajlandó venni valamit, ha az új szerzeményért cserében kidobott egy régebbit. Így tudta elkerülni azt, hogy sok felesleges, hirtelen felindulásból megvásárolt vacakra költse a nehezen megkeresett pénzét.

Minden vásárlás előtt le kellett futtatnia a fejében, hogy mitől fog cserében megválni és el kellett döntenie, ér-e ekkora áldozatot az új szerzemény.

Azt írta, mindig beárazta az eladandó régi terméket, hogy mennyiért tudja azt eladni a következő garázsvásáron, valamint megemlékezett arról, hogy mennyiért is vette. A kettő közötti nem szerény különbség (veszteség) mindig más megvilágításba helyezte az új szerzemény iránt érzett sóvárgást.

(Ugyanezen segít a 7/14-es szabály is, miszerint minden nem napi szükséglethez tartozó dolog vásárlása előtt várj legalább egy hetet. Cikk  itt További technikák itt.)

Nagyon fontos, nem azt csinálta, hogy egy meglévő ruhát, konyhai eszközt, könyvet lecipelt a pincébe és bedobozolta, hanem konkrétan eladta, vagy elajándékozta.

A ruhatáránál azt a technikát alkalmazta, hogy X darab vállfája volt, soha nem lóghatott annál több ruha a szekrényében. (Egyébként mindig mondom, hogy az a ruha, ami az elmúlt másfél évben nem volt rajtad, azt nyugodtan ajándékozd el, mert valószínűleg soha nem is fogod már felvenni.)

A könyvespolc mérete is gátat szabhat az új könyvek beszerzésének. Egyébként ha sok olyan könyved van, amit bár megvettél, de nem olvastál el, hozhatsz egy fogadalmat, hogy csak akkor veszel új könyvet, ha már két meglévőt elolvastál.

Volt egy ismerősöm, aki minden létező konyhai gépet megvett. Tojásfőző gépet, amivel sokkal nehezebb volt tojást főzni, mint a lábosban a gázon, fagylaltcsináló gépet, amit a mélyhűtőben kellett üzemeltetni, már ha éppen befért és a többi. Szerintem még levélbontó automatájuk is volt.

Ha te is ebben a cipőben jársz, akkor legközelebb, amikor úgy érzed, nem lehet élni például gyümölcscentrifuga nélkül, döntsd el, hogy cserébe a tojásfőző gépet dobod ki, vagy a fagylaltgyártó gépet. Aztán emlékezz meg róla, mennyiért is vetted ezeket a gépeket, hányszor használtad és mennyit buksz most rajtuk. Mindjárt nem lesz olyan vonzó az a gyümölcscentrifuga, hidd el.

Szerintem egy okos tanács ez, remélem, nektek is beválik majd.

Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.

Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.

Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.

Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en