Tartsd kordában a vásárlásaidat
A napokban olvastam egy ember okos tanácsát arról, hogyan tudod kordában tartani a vásárlásaidat, hogyan kerüld el azt, hogy felesleges ruhákkal, könyvekkel, kütyükkel, konyhai eszközökkel tömd tele a lakásod.
Az emberünk az amerikai haditengerészetnél szolgált éveken át, ahol minden katonának adott méretű szekrénye volt, csak ott tudta tartani a személyes dolgait.
Ezért ha venni akart valamit, akkor előtte valamit ki kellett selejteznie, mert egész egyszerűen nem tudta volna hová tenni az új szerzeményét. Ha új ruhát akart, vagy egy új könyvet, akkor először ki kellett egyet kukáznia a meglévő ruháiból, vagy könyveiből.
Ez annyira a vérévé vált, hogy leszerelés után is így élt. Csak akkor volt hajlandó venni valamit, ha az új szerzeményért cserében kidobott egy régebbit. Így tudta elkerülni azt, hogy sok felesleges, hirtelen felindulásból megvásárolt vacakra költse a nehezen megkeresett pénzét.
Minden vásárlás előtt le kellett futtatnia a fejében, hogy mitől fog cserében megválni és el kellett döntenie, ér-e ekkora áldozatot az új szerzemény.
Azt írta, mindig beárazta az eladandó régi terméket, hogy mennyiért tudja azt eladni a következő garázsvásáron, valamint megemlékezett arról, hogy mennyiért is vette. A kettő közötti nem szerény különbség (veszteség) mindig más megvilágításba helyezte az új szerzemény iránt érzett sóvárgást.
(Ugyanezen segít a 7/14-es szabály is, miszerint minden nem napi szükséglethez tartozó dolog vásárlása előtt várj legalább egy hetet. Cikk itt További technikák itt.)
Nagyon fontos, nem azt csinálta, hogy egy meglévő ruhát, konyhai eszközt, könyvet lecipelt a pincébe és bedobozolta, hanem konkrétan eladta, vagy elajándékozta.
A ruhatáránál azt a technikát alkalmazta, hogy X darab vállfája volt, soha nem lóghatott annál több ruha a szekrényében. (Egyébként mindig mondom, hogy az a ruha, ami az elmúlt másfél évben nem volt rajtad, azt nyugodtan ajándékozd el, mert valószínűleg soha nem is fogod már felvenni.)
A könyvespolc mérete is gátat szabhat az új könyvek beszerzésének. Egyébként ha sok olyan könyved van, amit bár megvettél, de nem olvastál el, hozhatsz egy fogadalmat, hogy csak akkor veszel új könyvet, ha már két meglévőt elolvastál.
Volt egy ismerősöm, aki minden létező konyhai gépet megvett. Tojásfőző gépet, amivel sokkal nehezebb volt tojást főzni, mint a lábosban a gázon, fagylaltcsináló gépet, amit a mélyhűtőben kellett üzemeltetni, már ha éppen befért és a többi. Szerintem még levélbontó automatájuk is volt.
Ha te is ebben a cipőben jársz, akkor legközelebb, amikor úgy érzed, nem lehet élni például gyümölcscentrifuga nélkül, döntsd el, hogy cserébe a tojásfőző gépet dobod ki, vagy a fagylaltgyártó gépet. Aztán emlékezz meg róla, mennyiért is vetted ezeket a gépeket, hányszor használtad és mennyit buksz most rajtuk. Mindjárt nem lesz olyan vonzó az a gyümölcscentrifuga, hidd el.
Szerintem egy okos tanács ez, remélem, nektek is beválik majd.
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en
Hanem aki már be sem tudja csukni a ruhásszekrényt, leszakad a könyvespolca és tele van minden kütyüvel és kacattal a lakása.
Nem beszélve arról, hogy a fogyasztásra épülő termelés hozza magával a sok okádék, rossz minőségű, egyszer (sem) használatos kacatot. Az olcsóságot is meg kell fizetni. Az egyszer sem használato alatt azt értem, hogy egyszer sem használható, mert olyan rossz.
A 7/24 pedig tök jó dolog. Én tudatlanul is tartottam a nagy értékű dolgoknál, néha túl sokáig is. (számitógépet pl 10 hónapon keresztül vásároltam, annyit vakaróztam rajta… közben pont kijött az olyan alaplap, ami nekem kellett, még jól is jártam
Nehany cuccot konnyu felrakni vaterara, de 100 DVD-t macerasabb mar 🙂
A “ha valami bejön valaminek ki kell mennie” elvet egy angol főnöknőm alkalmazta rigorózusan, kivéve a gyerekeinél, pedig nem árt a dolgot időnként a játékokra és hasonlókra kiterjeszteni. Amúgy felpörgött most a használt babacuccok cseréje pl itt a környéken, ami remek dolog,mert fillérekért vagy csere útján lehet szerezni gyerekholmit, és kiüríteni a garázs készleteit:)
Amúgy nem vagyok vásárlós, de mégis hadakozom a tárgyakkal, a könyveket mind olvastam már, de jó párat szívesen olvasok újra vagy most jól jön a gyerek tanulmányaihoz. Nehéz ügy.
* az nem siker, hogy ideig-óráig meglódul a szekér
avforum.hu/index.php?showtopic=15
– Mikor Joe-val felmentünk a hegyre a birkákat őrizni, és együtt laktunk egy kis viskóban, azt mondta Joe, hogy minden nap vegyek fel új zoknit, mert különben büdös a lában. Én megfogadtam a tanácsát, de aztán 1 hét múlva nem fért rám a csizmám.
Szóval egyrészt ezért nem jó ez a gondolatmenet. Mert teljesen mindegy, mennyi van a házban, a bekerülési sebesség a lényeg.
Másik az érték. Ha valakit hajt a fogyasztási láz, akkor korlátozott tároló kapacitás esetén amit leselejtez, annál igyekszik drágábbat venni. Eközben persze a tartós fogyasztási eszközök kopási sebessége nem csökken, tehát ha a darabszámban számolt fogyasztás ugyan esik is ennek a hatására, az korlátos, az egyre drágább viszont nem az.
Persze ha csak az egyre nagyobb termelés a cél, akkor persze, hogy a túlzó fogyasztás az út.
Egyébként, meg az ember olyan sokat vissza tud adni a fogyasztásból, hogy azt ma elképzelni is nehéz volna. Napi néhány száz forintból simán életben lehetne maradni…
Másik a csere. Nagyon hasznos holmikra lehet így szert tenni.Tele van a facebook csere csoportokkal (pl. Budapest minden ingyen, lomtalanítás stb.) ahol cserélgetnek emberek.
de nekem is küldhetsz egy listát..:)
Az új találmányok elterjesztését azért nem nevezném betegesnek. Amíg nem létezett a mikrohullámú sütő, addig a háziasszonyoknak eszükbe sem jutott, hogy mikrohullámú sütőt kelljen venni. Remélem, hogy most nem fogod kidobni a mikrót 🙂
Más kérdés, hogy a pull marketingstratégiával rengeteg felesleges dolgot is bele lehet nyomni az ellátási láncba…
Es mit ad el? Amit megvesznek, azaz igeny van ra.
Az mar mas kerdes, hogy ez az igeny valos, vagy gerjesztett…
Tán már unjátok, hogy mindig ezt írom, de van könyvtár is.
Budapesten pl. évi 2-3 könyv áráért többszázezres állományok. Plusz ők azt is tudják, mit érdemes megvenni, amit te még nem.
*Miután* elolvastam a könyvtári példányt, még mindig megvehetem a polcomra (meg is teszem néha).
És még közösségteremtő funkciója is van.
A budaörsi könyvtár meg nem tudom, kapott-e könyvet az elmúlt öt évben, nekem úgy tűnt, hogy nem.
Persze aki csak olvasni akar az inkább vegyen e-könyvolvasót.
Ha egyszer sok időd lesz Pityu, erről is írhatnál egy cikket.
De ez már a középkorban, sőt az ókorban is így volt. Ahogy egyre fejlődött a mezőgazdaság, egyre kevesebb ember is elég volt a munkavégzéshez. A “felesleg” pedig elment katonának vagy papnak. Így az ő munkájuk kiesett és nem járult hozzá a túltermeléshez. Manapság egyik sem divatos szakma.
“Az embernek borzasztó kevés dologra van “szüksége” az életben maradáshoz.”
Persze, de egy Bear Grylls-féle túlélő üzemmód 70 éven keresztül elég egyhangú tud lenni 🙂
Olvasaltan könyvekkel tele a polc, majd elolvasom, ha lesz időm. 400 forintokért adták újonnal darabját, még szép, hogy nem hagytam ott.
Ami meg tényleg megérte, azért kifizettem az átlagosnak mondható 3000 forintot, Andrzej Sapkowski munkássága bőven megért 9000 forintot 🙂
Ha spórolok, alig kapok valami kamatot – kockáztatni nem fogok, mert nem hobbim ezen izgulni -. Ház úgy sem megy hitel nélkül, amikor meg keményen elhatároztam, hogy spórolok, na akkor jöttek a legnagyobb érvágások…
Élj boldogan, stessz nélkül – egészen addig röhögünk a munkahelyünkön, amíg a főnök közli, hogy tényleg ez a feladat 😀 -, sokkal többet ér, a pénz jön megy amúgy is. No persze ha ésszel csinálod, és tudod hol a határ, akkor nem lehet semmi gond.
Amit nem fogyasztasz el most, abból tudsz majd nyugdíjas korodban fogyasztani.
Vagy most túl sokat költesz, aztán meg éhezel.
Nem beszélve az olyan célokról, mint autó, lakás, stb.
Vagy félreteszel rá pénzt és neked fizetnek kamatokat, vagy hitelt veszel fel és te fizetsz másnak kamatot.
Ha már mindened megvan, gondoskodtál a gyerekekről és a nyugdíjadról is, akkor költsd nyugodtan a pénzt.
Félre ne érts, én is inkább spúr vagyok, de néha azért elgondolkodok, hogy a carpe diem embereknek is van némi igazsága. Mondjuk ha a 20. századi Magyarországot nézzük, akkor ezen évszázadban egyértelműen nekik volt igazuk utólag nézve.
Ősszel aztán megdöglött mind a kettő..” 😀
Persze kell valamennyit spórolni, mert nem tudsz minden fontosat (kellemeset) megvenni egyhavi bevételedből, de élni is érdemes.
Ebben a témában (is) aranyat ér Tim Ferriss 4 órás munkahét c. könyve!