Tízévesek lettünk
Egy évtizeddel ezelőtt a feleségem bevonult a kórházba, hogy világra hozza elsőszülött fiunkat, én otthon unatkoztam egyedül.
Akkor vált divattá a blogírás (ez még a vlogolás meg az instagram előtt volt, az őskorban) és valamiért jó ötletnek tűnt, hogy én is elkezdjek írni egy blogot. Arról, ami foglalkoztatott: megéri-e?
Megéri-e a napkollektor, a LED izzó fényforrás, kimenni a Tescoba a sarki Sparral szemben, ha az utazás költségét is figyelembe veszem és így tovább. Ezeket akartam kiszámolni, ezért lett logikusan Kiszámoló a blog neve.
Hogy az első száz-ezer olvasó hogy talált rá a blogra a blog.hu bugyrainak a legmélyén, a mai napig nem tudom. Viszont az hamar kiderült, hogy őket kevésbé érdekli a LED izzók fényforrások megtérülése, viszont annál jobban izgatja őket, hogy nem csináltak-e nagy hülyeséget azzal, hogy unit linked biztosítást kötöttek vagy szeretnék megérteni, miért nem éri meg a nyolcéves LTP.
Mivel ezeket a termékeket árultam először biztosítónál, majd bankokban, illetve ezt is tanultam az egyetemen, illetve egyéb pénzügyi iskolákban, gondoltam egye kutya, végülis írhatok ezekről a témákról is, mindegy mivel szúrom el a drága időmet. Az hamar kiderült, hogy milyen nagy szükség van arra, hogy valaki elmagyarázza az embereknek, mit is jelent például az évi 8-10%-os TKM mutató a unit-linked biztosításoknál vagy hogy milyen költségekkel dolgoznak a befektetési alapok és így tovább.
Az első néhány évben nem volt nagy áttörés, biztosan, de lassan emelkedett az olvasók létszáma. A köz kívánatára valamikor 2012 tájékán elindult a Kiszámoló Akadémia (a youtube-on megtekinthető az anyaga), illetve a tanácsadás már viszonylag hamar beindult, mert igény, az volt rá. Ennek ellenére az első években a blog igazán pénzt nem hozott, inkább volt egy “pet project”, mint valódi pénzforrás, időben lényegesen többet vitt, mint anyagilag hozott. De mivel nem is ezért csináltam, csak kedvtelésből, nem is igazán zavart a dolog.
2013 elején már-már azon gondolkodtam, hogy fel kellene mondanom a munkahelyemen, hogy legyen időm jobban tanácsadással és oktatással foglalkozni, amikor az utolsó főnököm a segítségemre sietett és kirúgott. Azóta a blogolásból, tanácsadásból és a pénzügyi oktatásból (mostanában már csak online céges oktatásokból) élek én és a családom.
Az oldal látogatottsága évek óta havi 125-150 ezer egyedi látogató között ingadozik, ennek bő fele visszatérő látogató, úgy tűnik, ennyi embert érdekel a téma ma Magyarországon.
10 év alatt született szűk 2.400 bejegyzés és 171 ezer hozzászólás, illetve lett 23 ezer Facebook követő.
Mindezek nem valósulhattak volna meg nélkületek, kedves és hűséges Olvasók. Reméljük, a húszéves ünneplést is meg fogjuk még tartani a bloggal kapcsolatban.
Nem semmi!
Miden nap jövök, szétnézek és várom a bejegyzéseket!
Köszönöm
Bár én olyan 1 éve találtam rá a blogra, de ledaráltam a 10 évnyi tartalmat.
További sok sikert!
Volt egy “elődöd”, a híres-hírhedt T. András. Volt amilyen volt, de jókat írt szerintem. Na amikor ő eltűnt a színről, valamikor akkoriban indultál Te, hogy pontosan hogyan találtalak meg azt már nem tudom, de elég egyenes volt az út / átmenet.
Azért arra kíváncsi lennék, hogy az a főnök aki anno kirúgott, most mit csinál meg tudja e Te hova jutottál.
Én két éve csatlakoztam, és rengeteget változtatott az életemen és az anyagi helyzetemen, amit nálad olvastam. Köszi!
Tobben csavarodtunk ra a blogra es szalloigevel valt, ha vitatkoztunk vmin. “Kiszamoljam”?:)
Azota is hianypotlo, iskolaban kellene oktatni sok temat innen.
Érdekes, hogy egy csomó sikeres vállalkozót a kényszerek vittek arra az útra, amiben aztán ismertek és sikeresek lettek.
További sok sikert!
Ha már rávettem magam, hogy írjak, akkor a látogatóidnak is köszönöm, mivel Tőlük is rengeteget tanultam.
Csak így tovább! 🙂
CIB Online, nekem 3 hónapot néztek be, az éves díjértesítőről tűnt csak fel, reklamáció alatt van.
Köszönöm szépen Miklós a családom nevében is!
Ezért csak annyi: köszönöm.
Még mindig várjuk a hőzöngő komment-cunamit a műszaki szekciótól, hogy az nem LED izzó mert az helytelen elnevezés mint pl. a robbanómotor is!! 🙂
Anno a unit-linked biztosítási ügynököt, aki megkeresett, pillanatok alatt szó nélkül tudtam hagyni, és többször nem is hívott.
A blogon olvastam először a CIB Malacpersely számláról. Rögtön nyitottam egyet én is. Majd amikor a kamat nagyon lecsökkent, akkor megint a blog tippjei alapján néztem befektetési alapok után.
A szuper-megtakarítós üzemmódról is a blogon olvasottak után kapcsoltam alább.
Az ingatlannak az ára, amit megvettünk, majdnem kereken 4 évnyi fizetésünknek megfelelő volt (4 év plusz 1-2 hónap). És ez csak néhány azok közül, amik számomra emlékezetesek voltak, és amik még beleférnek a 900 karakterbe. Biztos vagyok benne, hogy az életem másképp alakult volna, ha nem olvasom a blogot.
A Tesla rantjeid, meg kriptó-ellenességed szórakoztat, és én értem, hogy nyilvánosan nem viszel be embereket az ezekkel és hasonlókkal kapcsolatos spekulációkba.
A tudatosság emelése és a kultúra fejlesztése fontos, a kommentszekcióban visszatérő sablonemberek sokszor Insta-filtereket megszégyenítő, rózsaszín ködös beírásai olyan elegyet alkotnak a bejegyzésekkel, hogy itt mindenki megtalálja a számítását.
Lehet tanulni, szórakozni, rongyot rázni, túlozni, és van itt sok ember aki megmenekült a “tuti” befektetésektől.
Nem a kezdőlapom a blog, de minden nap megnyitom.
Kitartást és így tovább. A ma délelőtti cikkedre reflektálva mondanám, hogy ez a te “Afrikád”. Te a magyarok pénzügyi kultúráját javítod igen nagy mértékben. Ha számot vetsz magaddal ezt feltétlenül számold bele
Ulnek valami felig lepukkant irodaban a koltseghatekony laptopot pufolve, meetingeken unatkozva, stresszelve, a fizetesemet szamolgatva, hogy kijovok-e belole ho vegeig vagy sem es tudok-e valami ujabb hulyeseget venni vagy hitelt felvenni.
Koszonom a remek postokat, a gondolatebreszto irasokat, hireket es azt, hogy ezert semmi penzt nem kertel. Boldogan fizettem az ingyenes videokert es nagyon remelem, hogy neked is es nekem is egyre jobban megy majd a sorunk.
Keep up the good work 🙂
Én egyébként úgy kerültem ide, hogy volt egy pont, amikor rájöttem, hogy fenntarthatatlan, amit csinálok és megoldást kerestem rá. Módszereket és pénzügyi tudást/kultúrát. Célirányos keresésre úgy emlékszem, hogy azonnal rátaláltam a blogra.