A hetekben sok szó esett arról, mennyi élelmiszert dobunk ki évente a kukába.
Ennek a pazarlásnak az egyik igen gyakori oka, hogy már az áruházban is lejárathoz közeli termékeket veszel meg, mert azok vannak kirakva az első sorba.
A legtöbb ember lekapja a hűtőpultról a legelső terméket, meg sem nézi, mikor fog lejárni.
Pedig érdemes lenne egy kis időt szakítani erre, mert gyakran már csak 2-3 napig (vagy még addig sem) jók a hús- vagy tejtermékek. Veszel belőle 3-4 csomaggal és az utolsó garantáltan megy a kukába.
Miközben a jó lejáratú termékek is ott vannak a pultban, csak éppen hátra vannak rakva, arra várva, hogy a lejáró termékek elfogyjanak előlük. Nem kell mást csinálnod, mint kivenni a leghátsó gépsonkát, szalámit, tejes dobozt, vagy bármi mást a pultból.
Ma, június 9.-én az alábbi lejáratú termékek voltak az egyik Aldiban kihelyezve ugyanabból a találomra kiválasztott sonkából:
Június 13, azaz négy nap múlva lejár.
Június 19, valamint június 21.
Elnézést a kép minőségéért, a lényeg látszik: ha lekapom az első sonkát, négy nap múlva mehet a kukába, egy kis keresgéléssel vehetek olyat is, ami még 13 napig ehető.
(Egyébként az áruházak is felelősek azért, hogy ilyen rövid lejáratú termékeket árulnak. Nem egyszer előfordul, hogy egy, sőt két héttel később is ugyanabból a termékből veszek, ugyanazzal a lejárattal. Amit ma hoztam tejet, pont akkor jár le, mint ami itthon volt, amit a feleségem már sok napja vett ugyanitt. Értem én, hogy így sokkal olcsóbb a szállítási költség, mint három naponta rendelni, de lassan már elegem van a két nap múlva lejáró termékekből.)
Ezért kell időt szakítani arra, hogy kivegyük leghátulról a hosszabb lejáratú termékeket.
Én már meg se nézem az első sor lejáratát, automatikusan kiveszem a leghátsó terméket, meg egyet középről és megnézem, melyik jó tovább. Nem csak a gyorsan romló termékeknél, de sok minden másnál is.
Ha nem akarsz sok pénzt kidobni a szemétbe, tegyél te is így.
Miért kellene kidobni egy felbontatlan sonkát, csak mert elmúlt a ráütött dátum? Vagy akár a felbontottat, ha végig hűtőben volt?
Hihi, rá fognak jönni az áruházak, hogy a htásó terméket veszed ki és oda is a rövid lejáratú ccuccokat teszik majd 🙂
Nézni kell erősen a lejárati dátumokat, zsiványok az áruházak, van amikor az árcímke direkt a dátumra kerül, vagy pont a nap el van mosódva egy csomó terméken...
Van még két vásárlási szempont, ami kiegészíti a leírtakat:
1. Vannak olyan termékek, amelyeket a szav. idő lejárta előtt közvetlenül akcióznak. Van, hogy érdemes megvenni, ha jó az ár és meg tudod enni még lejárat előtt.
2. Marketingtrükkje a boltoknak, hogy romlandó, nagy mennyiségű árut adnak olcsón: pl. sajt 990.- Ft-ért, de csak 1,5 kg-os kiszerelésben. Téyleg olcsó, de csak akkor érdemes megvenni, ha fel is tudod használni, mert különben ki lesz dobva.
S van két felhasználási szempont is:
1. Vannak olyan termékek, amelyek a szav. idő lejárta után is jók még, ilyen pl. a tejföl. Tehát érdemes kidobás előtt megnézni, hogy jó-e még, a lejárt szav. idő ellenére.
2. Meg kell tanulni háztartást vezetni, amelyhez hozzátartozik a készletekkel való gazdálkodás is. Pl: holnap le fog járni a hűtőben lévő túró? Akkor ma vagy holnap túrós tészta lesz a vacsora, vagy kőrözött
Amíg nem sokan csinálják addig működik! Én már évek óta ezt csinálom vásárlásnál. 🙂
Világos, azonban érdemes fordítva is vizsgálni a kérdést.
Ha te lennél az áruház, nyilván te is így tennél, nem? Hiszen ez a FIFO.. vagy hogyan máshogy lehet ezt megoldani? Ok, leakciózzák. De ha még nincs olyan messze a lejárat?
Egyébként ez csak félig meddig vitatható, hiszen azt is el kell adni, ami 4 nap múlva lejár, sőt annak általában még semmi baja nincs. Pl. ha olyan valaki veszi meg, aki 2 nap alatt begyűri az egészet, akkor nincs probléma sem. Sőt még akkor sincs belőle gond, ha már lejárt, igaz akkor már nem adható el, de én még simán megeszem vagy felhasználom az olyan csomagolt terméket is, ami néhány nappal van túl a lejáraton.
A feltüntetett lejárat pedig egy átlagos becslés, láttam már olyat is, ami annak ellenére penészes volt, hogy volt még bőven napja hátra és nem volt sérült a csomagolás..
ha 1-2 nap van a csomagolt sonka lejáratából, akkor érdemes a fagyasztóba berakni max 1-2 hónapra és aznap kiolvasztani, amikor esetleg meleg kajához felhasználjuk.
persze azért figyelni kell vásárláskor a lejárati dátumra is.
aminek gyártástól számítva max 2 hónap a szavatossága azt mindig megnézem mikor jár le... ami meg tipikusan csak 5-10 napos, annál meg tényleg muszáj megnézni, van hogy ugyanabból a tálcás húsból 3 féle lejárat van és mind egy héten belüli...
Egyszerű a megoldás: amit csak lehet akkor kell megvenni, mielőtt elfogyasztjuk, és akkor sem romlik meg, hogyha aznap jár le.
Calmarius, gondolom nincs családod. Akkor nem kell előre vásárolnod pár napra vagy egy hétre.
Üdv, sokszor nem lesz semmi baj attól ha lejárt terméket fogyaszt az ember.
A gyártók azért is adnak meg ilyen rövid időt, mert a termék veszít pl.: az állagából (különválnak az összetevők) amit utána simán újra össze lehet otthon keverni vagy felrázni és fogyasztható. De persze a vásárló erre azt mondja, hogy " ilyen sz**t sem veszek többet" ezért is adnak meg rövidebb lejáratot. A másik ok, hogy ezzel magukat védik, nehogy megromoljon a termék és bepereljék őket.
Még egy tipp, sajtoknál sokszor előfordul, hogy egymás mellett van egy pl.: 700g-osra vágott tömb meg egy egész körsajt ugyanabból a fajtából. Az egész körsajt ami 1-1,2 kg nagyjából ugyanannyiba kerül mint a 700g-osra vágott, de minden esetben olcsóbb a kilós ára. Ha meg csak ennél nagyobbak vannak, akkor otthon félbe lehet vágni és lefagyasztani, mindenképpen megéri az egészet megvenni.
Én pont fordítva csinálom. Ha tudom hogy el fog fogyni, akkor az elejéről veszek le terméket, hogy az áruháznak ne kelljen esetleg kidobnia azt (a CBA-nak átcímkézni, de oda nem megyek).
Makró szinten gondolkodom:)
Horvatorszagban hasonlot lattunk, azzal a kulonbseggel hogy ott nem a hamarosan lejaro, hanem a mar napokkal ezelott lejart cuccok voltak legelol...
Családos emberként mindig megnézem a lejárati időket és a tapasztalatom szerint tényleg beljebb vannak a hosszabb szav. idejű termékek.
Az is igaz azonban - ahogy előttem is írták már -, hogy érdemes lehet megvenni a kimondottam rövid szav idejű termékeket, mélyen leárazva ha van helyed a fagyasztódban. Valamikor januárban több kg vákuum csomagolt szalonnát és virslit vettem féláron 🙂
Evés előtt pár órával kiveszed és kész 🙂
Szerintem az odafigyelés és az előre gondolkodás sokat segít. Nálunk hetente, a rendrakás része a hűtő tartalmának átszelektálása, a rövid szav idejű termékek felülre vagy a polcon előre csoportosítása. Ez segít abban is, hogy ne találkozz a dobozból előmászó tejföllel vagy hasonlókkal. 🙂
Érdemes a rövid szav idejű élelmiszereket vásárolnod, mert rendszerint akciós cserébe viszont oda kell rájuk figyelni.
Az élelmiszer ára hatalmas része a havi költségvetésnek, sokat lehet rajta spórolni.
Ugyanígy hasznos az előre gondolkodás is. Pl egyszerre nagyobb tételt veszel, fele fagyasztóba megy (akár elősütve), feléből pedig ebéd lesz. Sok hasonló apró praktika van, ami nálunk remekül működik.
Ha a többség tudatosan vásárolna (hátulról, a hosszabb lejárati idejű termékeket), akkor sem feltétlenül rohadna rajta a bolton a sok árú.
Ritkán van a díványon értelmes cikk, de ez elgondolkodtató volt:
divany.hu/shopaholic/2015/03/08/shopa/
A lényeg, hogy a rövid lejárati idejű termékekre specializálódva is lehet üzletet csinálni. A bolt jól jár (na jó, nem jár rosszul), mert valaki megveszi az amúgy kidobás közeli terméket. A vevők jól járnak, mert tudatosan vesznek rövid lejáratú terméket olcsón.
Szóval ez is csak szervezés és odafigyelés kérdése.
Gyerek mellett meg tényleg nem olyan kiszámítható a történet, hogy 2 napos lejárattal vásároljunk. Van, hogy valamiből két nap alatt kérnek 10 darabot, máskor meg egy hétig egyetlen egy sem fogy. Persze ezen a téren is kell őket nevelni, de sokszor örül a szülő, ha végre valami amúgy egészséges dolgot magától megeszik a gyerek.
Lui hozzászólását kiegészítve...
Globálisan azért úgy kéne gondolkodni, hogy ha biztosan elfogyasztom lejárat előtt, akkor inkább vegyem meg azt ami korábban lejár. Ha mindenki a későbbi lejáratút veszi meg, akkor a korábbi lejáratú garantáltan a kukában fog kikötni. OK, hogy pénzben azt nem mi bukjuk be, de globális szinten ez is pazarláshoz vezet. Csak ezt a legtöbben leszarják, mert amíg nem ők bukják be, addig tökmindegy. Pedig ha az emberek tekintettel lennének a másik oldalra, akkor mindenkinek jobb lenne. Rengeteg probléma van az ilyen önző magatartásból.
Persze senki ne értsen félre, nem azt mondom, hogy vegyük meg azt ami aztán ránkrohad, csak ne essünk át a ló túloldalára.
UI. Nem vagyok közérttulajdonos 🙂
A saját hűtődbe is így rakd be a cuccot (korábban lejárót előbbre).
Fagyasztott sajt állaga újraolvasztva nem a legjobb, és van még pár hasonló termék, amire ez igaz. Azt se felejtsük el a nagy takarékoskodás közben, hogy a fagyasztásnak költsége van, főleg ha naponta nyitogatod a fagyasztódat...
Kicsit lehidaltam most, hogy mennyire nem kornyezettudatos poszt jelent meg.
Nalam egyertelmu, ha tudom, hogy 1-2 napon belul megeszek valamit, akkor a legrovidebb szavatossagi ideju csomagot veszem meg, mert nem tamogatom a felesleges elelmiszerpazarlast. Sokszor reggelente megyek be a boltba vasarolni, mert a meg 1-2 napig jo dolgokat feleraron hozzamvagjak, es megeszem meg aznap ebedre. A real-ban mar penteken akciozzak a hetfon vagy kedden lejaro tejtermekeket, van, hogy 1 hetre elore bespajzolok. Gondolom a Pick teliszalami is mergezove valik, ha a szavatossagi ido lejarta utan egy nappal eszem meg, es ezert erdemes kidobni.
Sogorom ilyen szavatossagi ido buzi, ha a joghurt 1 napja lejart (bontatlan csomagolasban is), akkor azt mar ki kell dobni, mert fujj.
Stanlee, persze, ha a Sparban félárú a termék, ami ma jár le és 25%-kal olcsóbb, ami holnap és éppen azonnal meg akarom enni, azt veszem meg.
De ne vigyem már haza a két nap múlva lejáró virslit, amikor majd a hétvégén meg a következő hétvégén fogják megenni a gyerekek.
Meg ne az legyen már, hogy 10 nappal később megint ugyanabból a virsliből veszek, ugyanazzal a lejárattal. Csak mert így az üzlet spórol a szállítási költségen, ha egyszerre vesz két raklappal.
Azt kenjék a hajukra.
@Kiszamolo 2015-06-10 at 09:00
"Calmarius, gondolom nincs családod. Akkor nem kell előre vásárolnod pár napra vagy egy hétre."
Ez nem ilyen egyszerű, hogy ha nincs család, lehet aznapozni, ha meg van, akkor előre kell vásárolni! (Milyen az étrendetek? Mennyire tervezetten étkeztek? Mennyire feldolgozott, amit vesztek? Kimért áru is kapható a közelben, vagy csak csomagolt? Minden nap lehet mindent kapni és hazavinni? Kiegyeztek-e a tartósítással, fagyasztással? Befőztök, fagyasztotok-e magatoknak is, vagy csak készen veszitek az ilyesmit?)
Azért érdemes a Calmarius stratégiáját legalább megfontolni, mert - az Early Retirement Extreme könyvből van az ötlet - ha teljes mértékben követjük, akkor nincs szükségünk hűtőszekrényre. (Vételár, üzemeltetés, lakásalapterület-igény... szép összeg marad meg.)
Jurta, akkor neked sincs gyereked. 🙂
Egy nap hozok négy zsömlét és mindenki éhen akar halni, hogy nincs mit enni.
Aztán következő nap három napig egyik se kér egyet se.
Egyszer lekvár kell, hiába van tele sonkával a hűtő, máskor felfalnak több csomag sonkát és baj, ha csak egy csomag volt itthon.
Isznak tejet a következő három napban, vagy egész héten egyszer sem fognak kérni? Ránk romlik két liter, vagy a három liter is kevés lesz?
@gabor
A mi feladatunk az, hogy mi járjunk jól. Ezért ha számít, akkor a hosszabb lejáratú terméket vegyük ki hátulról!
A bolt feladata, hogy ne menjen sok árú a szemétbe, mert neki az veszteség! Ha nem válik be az előre pakolom a polcon módszer, akkor majd akciózni fogja (pl. Spar sárga -50%-os matricás termékek a kassza előtt), vagy a korábban általam linkelt cikkben olvasottak a közeli lejáratú termékek forgalmazására specializálódott üzlettel.
Szóval nyugodtan legyünk ilyen téren önzőek! 🙂
Nappalis egyetemista koromban nyáron sokszor dolgoztam élelmiszerüzletekben árufeltöltőként.
A cikkben ismertetett tudás volt a legfontosabb (és kb. egyetlen), amit ezek a munkák hozzátettek az életemhez. 🙂
@Kiszamolo
-25% és -50% is van matricában a Spar-ban.
Amúgy én is a polcon hátulról vásárolok, de ugyanakkor gyakran veszek leakciózva (pl. -50% matricás) terméket, ha tudom, hogy hamar elfogyasztom.
Viszont nem fogok teljes áron megvenni épp lejárat előtti terméket. Tegyenek rá akciós matricát és akkor majd elgondolkodom rajta!
Legyünk már tudatosabbak emberek, mert ha nem így teszünk az üzletek nem fognak arra törekedni, hogy javítsanak a készletkezelésükön!
ez az igazi magyaros hozzaallas 🙂
amugy egyetertek, ha fontos a hataridö, akkor hatulrol, ha nem, akkor elöröl (akar akciozva), de hat en is magyar vagyok.egyebkent
a lejarati datum pedig tenyleg inkabb csak iranyado, szerintem pl. az angol "best before" es a nemet "mindestens haltbar bis" kifejezesek ezt jobban at is adjak, mint a "fogyaszthato" - ez utobbi nem foglalja magaban, hogy nagy esellyel kicsivel utana sincs semmi baja.
bar megfigyelesem szerint nemetorszagban tenyleg sokkal több idö van meg lejarat utan, akar 2-3 hete "lejart" joghurtokkal sincs gond, tojas par nap extrat kibir biztosan, ilyenek.
egyebkent pont a cikkbeli fogyasztoi hozzaallas vezet ahhoz, hogy egyre több tartositoszert es müanyagot etetnek velünk: regen a tej par napig volt csak jo, most ket het utan sincs semmi baja; a növenyi olajat köolajszarmazekkal vonjak ki a termenyböl, mert a naccsagos fogyaszto nem szereti, ha 3 honap alatt megromlik es ha szemcsek uszkalnak benne, a tejszin nagy resze emeszthetetlen poliszacharid (karragen), es vegtelensegig lehetne folytatni a sort.
A lejárati idő eredete:
index.hu/tudomany/til/2015/06/01/ki_nem_talalna_ki_miatt_van_lejarati_datum_a_tejesdobozokon/
Az élelmiszereken kétféle jelölés van: a minőségét megőrzi és a fogyasztható. Az előbbi arra vonatkozik, hogy a gyártó a feltüntetett ideig garantálja, hogy az egy olyan magas minőségű termék lesz, mely a gyártósorról lejött, utána már kicsit veszthet élvezeti értékéből. De a fogyaszthatóság feltüntetése esetén az adott dátum után már jelentősen megnő az élelmiszerbiztonsági veszély (jellemzően ebbe a körbe a húsok, a tejek tartoznak.) Én pl simán megeszem a 2 éve lejárt halkonzervet, ám a tegnap lejárt tej maradéka simán megy a lefolyóba.
@glezmen Mo-n tényleg rendesen betartják a szabályozást, elvétve lehet találni lejárt terméket, míg főleg a Földközi-tenger környéki országokban jómagam is gyakran belefutottam...
Szerintem, ha az üzlet lehet önző, hogy úgy vesz árút, hogy neki megérje (olcsón többet, viszont sok le fog járni), akkor ha sok vásárló önző módon a hosszabb lejáratú termékeket veszi, akkor a bolt is rá fog jönni előbb utóbb, hogy lehet nem kellene ennyit vennie bizonyos gyorsan lejáró termékekből, mert éppen olcsóbban be tudja szerezni, vagy akciózza le a lejárat előtt már pár nappal. Tulajdonképpen nem csak a vásárlóknak, hanem az üzleteknek is környezettudatosabban kellene gondolkodnia.
Amikor a termék több polcon van, akkor pedig az alsó, vagy felsőre szokták rakni a később lejárókat (pl. joghurtok)
Bár a témához csak lazán kapcsolódik, azért picit reklámoznám a következő kiemelten közhasznú egyesületet: elelmiszerbank.hu/
"Önkéntesek segítségével felkutatjuk és összegyűjtjük a hipermarketekben, gyárakban és feldolgozóüzemekben fölöslegessé vált és megsemmisítés előtt álló élelmiszereket, amelyek kereskedelmi forgalomba valamiért nem hozhatók, de minőségileg fogyaszthatók, majd adomány formájában eljuttatjuk a hozzáértő karitatív szervezetekhez és önkormányzati intézményekhez, akik ingyenesen szétosztják ezen termékeket a rászoruló emberek között."
Én idén nekik ajánlottam az adóm 1%-át.
@zoltanh Ha azt várod, hogy olcsóbb legyen a korábbi lejáratú, akkor drágább lesz a későbbi. Egy üzletnek van bevétele és kiadása. Ha növekszik a kiadás például mert azt várjuk, hogy sürűbben rendeljen kevesebb terméket, vagy csökken a bevétel, mert azt várjuk, hogy olcsóbban adjon bizonyos terméket, azt valahol kompenzálni kell. Plusz az ilyen változtatások is már önmagukban kiadásokkal járnak.
A SPAR is valahol visszaszerzi azt a pénzt, amit elveszít az akciós termékeken.
Amit vásárolok az 3-4napon belül elfogy, így számomra mindegy, hogy mikor jár le, nem halmozok fel élelmiszert hetekre. Nem kell nézegetnem a lejárai dátumokat, minek, még soha nem jártam ugy, hogy fogyaszthatatlan let volna, amit megvásárolók.
Nem is értem, hogy ki az, aki fél, vagy negyedig elfogyott élemeiszert kidob, mert az valóban gazdag és nem csak a pénzel nem tud gazdálkodni, de az élelmiszer beosztással sem.
Gábor, neked sincs családod. Ezért tudod megtenni.
Egyébként meg képzeljük el, hogy nem közért van meg vásárlók, hanem egy sokkal szorosabb közösség, akik közösen rendelnek a beszállítótól a raktárukba élelmiszert és ezt a lehető leghatékonyabban kéne csinálni. A közösségi ülésen nem azt mondanád, hogy rendeljünk egyszerre sokat (nyilván a várható fogyasztás függvényében) mert az olcsóbb nekünk és mindenki fogyassza a korábbi lejáratút, nehogy ránkrohadjon? A közért és a vásárlói alapvetően egy ilyen közösség. Miért nem tudunk így működni? Azért mert egy kevésbé szoros közösségben nem várható el ilyen jellegű odafigyelés a közös érdekre. És ezért lesz a rendszer kevésbé hatékony az ilyen kikényszerítős hozzáállással. És természetesen mindenki rosszabbul jár, mert hasonló szituációban velünk szemben is ilyen magatartást várhatunk.
Nem pont erről szól a fogolydilemma, de alapvetően nagyon hasonló probléma. Javaslom olvasásra a wikin.
tehát azért vegyem meg a terméket, ami rám fog rohadni, mert így olcsóbb a boltnak és akkor járok jól.
@Kiszamolo
Korábbi kommentemből:
"Persze senki ne értsen félre, nem azt mondom, hogy vegyük meg azt ami aztán ránkrohad, csak ne essünk át a ló túloldalára."
Leginkább ezekre próbáltam reagálni:
"Szóval nyugodtan legyünk ilyen téren önzőek!"
"Legyünk már tudatosabbak emberek, mert ha nem így teszünk az üzletek nem fognak arra törekedni, hogy javítsanak a készletkezelésükön!"
Ha senki nem veszi meg a lejárat közeli ételt, akkor azok így is úgy is kidobásra kerülnek, tehát el lesz pazarolva. És ebből kieső bevételt hogy pótolják a boltok? Az eladható termékek árának növelésével.
Én főként a tejjel csinálok így, de közben szégyelni is szoktam magam, hogy ezzel is hozzájárulok az ételpazarláshoz. Igyekszek olyan megoldásokat keresni, amivel ki lehet tolni egy étel minőségét, és így a végét is meg tudom enni. Ezzel kapcsolatban van is egy hasznos linkem: lovefoodhatewaste.com/
Persze tehetnének ilyen ételekbe tartósítószert is, de ugye tartósítószert == a megtestesült gonosz, így ez nem nagyon fog megtörténni.
Na meg a gyümölcs és zöldség pazarlás... Hihetetlen mértékű már mielőtt kikerül a polcokra. Ha ennek leszorításában rejlő potenciált maximálisan ki tudnák használni, akkor szerintem kb harmada lenne ezeknek az átlagára, vagy még kevesebb simán.
@gabor
Tanultál közgazdaságtant?
Az egész piacgazdaság az emberi önzésen alapul. A működő modellek közül ez a legjobb modell. Egy szabályozott, de az egyéni preferenciákon alapuló, önző döntések által vezérelt piac.
Elméletben van ennél tökéletesebb, de azok a gyakorlatban megbuknak. Lásd pl. szocializmus, vagy az általad vázolt "vegye mindenki a leghamarabb lejáró terméket" elmélet.
Ez utóbbiak elméletben tökéletesebbek lennének, de a gyakorlatban nem tudnak működni. Pont az önzés miatt, mert aki megteheti, azok között mindig lesz olyan, aki benyomja a csemetéjét az egyetemre, vagy a hosszabban elálló terméket veszi le a polcról...
Épp ezért kár az idealisztikus (de nem működő) elveken agyalni. Venni kell a legjobbat, a működő modellek közül és azt alkalmazni. Ez pedig nem más, mint a piacgazdaság és az egyéni érdekeken alapuló önző személyes döntések világa.
@gabor
Tisztában vagyok vele, hogy a polcról hátulról vásárlás gyakorlatának terjedésével a termékek ára is magasabb lesz a boltban, mint az elméleti legalacsonyabb ár. Erre viszont kár törekedni, mert elérhetetlen.
Lehetne hatósági áras a trappista sajt, melyet a nemzeti sajtüzem állítana elő nagy tételben és a nemzeti élelmiszerboltok terítenének alacsony költséggel. Alacsonyabb árat lehetne így elérni, kevesebb lenne a kidobott élelmiszer is.
Cserébe viszont nem lenne verseny, megállna a fejlődés, a keresletváltozást nem követné le a kínálat... Rövidesen jó drága sajtot ennénk...
Marad az egyéni érdekeken alapuló modell, vagyis a vásárló önző érdekei alapján a hosszabban elálló terméket (vagy az akciós hamar lejárót) veszi, míg a bolt igyekszik racionalizálni a beszerzését és nyomott áron megszabadulni a rövidesen lejáró terméktől, hogy minimalizálja ezen a veszteséget.
"Ha a többség tudatosan vásárolna (hátulról, a hosszabb lejárati idejű termékeket), akkor sem feltétlenül rohadna rajta a bolton a sok árú."
miután egyszer-kétszer láttam nem működő, áruval megpakolt hűtőt, meg volt ami jónak tűnt de kibontva a szavidő lejárta előtt jóval nem volt jó... nos pont lesz@rom ha rájuk rohad, én azt veszem meg ami minél kevesebbet állt raktárban / polcon és így a legkisebb eséllyel van bármi baja. másrészt pedig figyeljenek oda a készletgazdálkodásra. ha rájuk rohad, akciózzák le...
Huh! Durva, hogy még a kiszámoló blogon is ilyen nagy az aránya azoknak, akik a gazdasági folyamatokra valami idealisztikus elméletként gondolnak.
Ez most a szocializmus maradványa, vagy a jelen kormány liberális piacgazdaságot lejárató tevékenységének eredménye?
Igen! Nagy a pazarlás, soha nem fog megszűnni. Még a konyhakertben is sokunknál ott rohad a zöldség/gyümölcs. Vagy mindenki leszedi az összes meggyet a fáiról? Senkinek nem lesz kukacos a zöldség, amit inkább kivág a komposztra?
A pazarlásban viszont nem vagyunk érdekeltek. Sem mi, sem a bolt, sem a termelő... Mindenki próbál saját szempontból nézve racionális (közösség szempontjából önző) döntéseket hozni és ez viszi előre a világot!
Igyekszem leszedni a lehető legtöbb meggyet a fáról és hasznosítani. Igyekszem olyan terméket venni, ami akciós (mert hamar lejár) és olyat nem megvenni, ami lehet rajtam rohad.
Ugyanezt teszi a boltos! Már azzal is, hogy előre teszi a rövidesen lejáró terméket. Az akciózással a kidobás elkerülése érdekében...
Ugyanígy optimalizálja a beszerzését. Nagy tételben olcsóbb, mint minden nap új szállítmányt berendelve. Viszont ha emiatt a felét akciósan kell eladnia (vagy rajta rohad), akkor máris át kell gondolnia, hogy gyakrabban szerezzen be kisebb tételben.
Meg kellene néznetek egy nagy élelmiszerlánc informatikai rendszerét logisztika oldalról! Nekem volt szerencsém ilyennel dolgozni és ilyenkor ledöbben az ember, hogy ezelőtt 10-20 évvel, sőt a számítógépek kora előtt mi lehetett. Ma meg a piacon olyan rendszerek elérhetőek, melyek figyelik a készleteket (lejárat szerint), maguktól optimalizálják a beszerzéseket emberi beavatkozás nélkül. A szállítók meg rá vannak kényszerítve a just-in-time beszállításra, ők azért kénytelenek fejleszteni.
Kiszamolo irja, hogy azert kell favorizalni a csaladosoknak a hosszu szav idot mert ki tudja, hogy holnap kernek-e belole a lurkok. Nos, a bolt is pont igy van vele. Tobbnyire nem osszeeskuves az, hogy egy het mulva is ugyan azt a lejaratot veszed, hanem az, hogy a vasarlok kereslete az adott idoszakban alacsonyabb volt az adott termek irant a rendeles alajaul szolgalo hosszutavu trendhez kepest. Mert pl a szomszed bolt raakciozott. Vagy mert csak. Az sem ordogtol valo, hogy a hosszabb szavidos termek hatrebb kerul. Gondold vegig. Hetente mondjuk ketszer jon aru. Hetfon lAtod, hogy csutortokig le fog fogyni az adott termek es ures marad a polc. Leveszel a kocsirol egy kartont az adott termekbol, raktarad nincs ki kell raknod. Te hova tenned? Elore, hogy a meg par napig tokeletes termeked garantaltan kukaba keruljon? Amikor darabja mondjuk 200 forint, az arresed meg alig 50 ft.
Nahát, meglepődtem, milyen jó kommentek születtek ehhez a cikkhez. Hányan tudják, hogy a bolt FIFO-ban rakja ki a terméket, és igaza van.
Hányan gondolják úgy, hogy nem kell feleslegesen otthon tárolni hetekig az élelmiszert (ennél fogva meg lehet venni a rövidebb lejáratút is). Például azért nem jó otthon tárolni a kaját, mert foglalja a helyet, benne áll a pénz és még törődni is kell vele (pl. pakolászni jobbra-balra, figyelni, mikor jár le) Én szeptember óta végzek otthon egy kísérletet, aminek az a lényege, hogy felírok minden kaját: mikor vettem, mikor jár le és mikor fogy el. Majd kiszámolom a dátumok különbségét. Jelen állás szerint átlagban 11 nap után fogy el egy kaja, de átlagban még több mint 50 napig jó lenne. Ebben persze vannak extrém rövid idő alatt (aznap), és extrém hosszú idő alatt (hónapok, pl. filteres tea) elfogyó dolgok is. Nemsokára jön az elemzés a blogomon.
Kiszámoló, ne haragudj, hogy ezt mondom, de a gyerekeid kissé el vannak kényeztetve. 🙂 Ha ma tejet kérnek, de nincs otthon, loholsz és veszel akkor is, ha a hűtő mondjuk tele van kakaóval? Vagy szaladsz lekvárért csak mert őgyerkőcsége azt kíván ma enni sonka helyett? Oké, egyszer-kétszer ez elmegy, de nálam nem tudnának belőle rendszert csinálni. 🙂
Szerintem a tudatos életre nevelés itt (is) kezdődik. De tényleg bocs, ha megbántottalak ezzel a véleményemmel. 🙂
Ketten összesen nincsenek hét évesek.
Egyetértek a hátulról levétellel, én is ezt csinálom régóta. De közben folyamatosan utálom, hogy kilószámra zabálják a tartósítószereket a kölykeim, meg mi is az asszonnyal. Már szinte nem is lehet olyan termékeket kapni, amik nincsenek tele vegyi anyagokkal. Amikor vegyészmérnök ismerősöm elolvasta a sonka tartalmát, elszörnyülködött. Mondta, h azok náluk a laborban a nagyon elzárt kategória...
Ha ezt jóanyám olvasná, tuti a fejedre origamizná a bevásárlókosarat. 🙂
Ő ugyanis árufeltöltő az egyik hiperben és nem véletlenül teszik hátra a frissebb terméket. Nyilván pont azért, hogy a hamarabb lejáró cuccot vigyék el korábban, ne azt, ami később jár le. Azt ugyanis az üzletnek is ki kell utána dobnia. Ráadásul nem szórakozásból csinálják így, hanem mert így van meghagyva nekik.
Nem is tudom hányszor hallottam már tőle, hogy mekkora büdös-bunkó a legtöbb vásárló, mivel ő szépen sorba berendezgeti az árut, ahogy kell, erre jön egy válogatós "kliens", aki elkezd a sor hátuljánál kaparászni és közben szana-szét szórja az előrébb lévő termékeket, meg leborogatja az egészet úgy ahogy van. Így aztán alig hogy végzett, mehet is vissza ismét rendbe rakni a kuplerájt, mert nyilván a vásárló azt is szóvá tenné, ha úgy maradna szétszórva az áru, ahogy a korábban arra járók hagyták 🙂
Botorság arra hivatkozni, hogy ha mindenki hátulról veszi, akkor kidobja a bolt.
Rendeljen kevesebbet sűrűbben, még mindig jobb, mint kiszórni a lejárt terméket.
Én is a saját érdekemet nézem, és veszem azt ami legtovább bírja.
A hátulról kivétel reklámozásával te is hozzájárulsz a pazarláshoz, mert a közeli lejáratú ételt lehet, hogy megvenné és megenné valaki a lejárat előtt, így viszont ha a hátsót veszi ki, akkor a közeli lejáratút több eséllyel kell kidobnia a boltnak, vagyis ha mindenki ezt csinálja, akkor a globális pazarlás nő.
vagy a boltok rászoknak, hogy nem kéthetente egyszer rendelnek 20 napig szavatos termékeket. Nekem már nagyon elegem van abból, hogy nagyforgalmú boltokban is vadászni kell a húsárut, ami nem holnapután jár le, meg hogy 10 nap után is ugyanabból a szállításból veszek újra, csak éppen 4 nap múlva le fog járni.
Egyszer volt egy öregember, aki sosem pazarolt. Minden nap vett kenyeret, de sosem azt ette meg, hanem az előző napit, mert nem szerette volna kidobni. Így aztán ez az öregember sosem evett friss kenyeret, mindig csak szikkadtat. (Persze elég lett volna neki egyszer nem venni!)
Én már nem is foglalkozok ilyen csomagolt felvágottakkal. Csak olyat veszek, ami alapjáraton hosszabb ideig állnak el, mint ezek a vizes áruk (pl. kolbász, Rákóczi szalámi stb). Bár lehet, hogy ha a kilós árat nézzük, akkor drágábbnak tűnik, de valójában ez nem teljesen igaz. Ha tudok venni Rákóczi szalámit úgy, hogy a boltban felszeletelik, akkor úgy kérem, hogy jó vékonyra szeleteljék. Az intenzív íze miatt kevesebb is elég egy szendvicsre, és a lejárati ideje is hosszabb, mint a normál felvágottaknak, tehát nem kell aggódni, hogy hirtelen lejár. Ha csak azt veszem, hogy a száraz szalámik nem fognak két nap után megtaknyosodni a hűtőben, és emiatt nem kell soha kidobni belőle, akkor már megéri az ártöbbletet. Ízről már nem is beszélve!
Teljesen más a stratégia egy családos-, és egy nem családos ember bevásárlása esetén,
Eddig ezen soha sem gondolkodtam, de most látom 🙂
Kenyeret 6-7 kg/ alkalom veszek. Naná, hogy a meleg frisset fogom elvinni. Ez elég 2 esetleg 2 napra. Ebből úgy 2-3 megy a fagyóba és az utolsó napra onnan vesszük elő (teljesen frissnek tűnik). Felvágott, vagy szalámi csak egész rudakkal. (7 gyerek termel :-))
Mivel nincs energiám, sem időm naponta vásárolni, nem fogom ugyanannyiért a rövidebb szav időset venni. Azt csak akkor veszem, ha akciós. Elfér a fagyóba 8-10 kg virsli stb. olyankor. Egy evés eleve min. 1 kg 🙂 Dobozos termékek csak kartonnal stb....van amit havi egy alkalommal veszünk. Pl: tej (tartós) 3 krt-4 krt. stb. Nem lehet a szav. idő rövid!
2 esetleg 3 napra 🙂
@gergely De akkor miért nem csinálják azt, hogy ki sem teszik az újat, míg a régi el nem fogy?