A pénz egy nagyon jól mérhető eszköz. Ezer forint az ezer forintot ér, ha elköltjük, ezer forinttal leszünk szegényebbek. Ha elköltjük erre, nem tudjuk többé elkölteni arra. Látszólag ennél egyszerűbb dolog a világon nincs.
Nem is lenne, ha nem emberek lennénk. A pénzügyi döntéseink zöme egyáltalán nem racionális. Otthon iszunk kávét, hogy megspóroljunk ötszáz forintot a kávézóban vett kávé árához képest, miközben nyaralás közben ugyanezért a kávéért kifizetünk 1.500 forintot is szívfájdalom nélkül a hotelben.
Órákat rágódunk, hogy a legolcsóbban megússzuk a nappali kanapéjának a beszerzését, közben bőrüléssel kérjük az új autónkat, mert az csak négyszázezerrel drágább, ami az autó árához képest elenyésző többlet. Pedig négyszázezer forint akkor is négyszázezer forint, ha a nappalinkra költjük és akkor is, ha az autónkra.
Hamarabb megveszünk egy inget, ha 15 ezerről van leértékelve 10 ezerre, mintha eleve 10 ezer forintért adnák s gyakran inkább választjuk a leértékeltet akkor is, ha a józan eszünk szerint a nem leértékelt ugyanolyan áron jobb minőség. De míg az elsőnél a hasznot látjuk, amit megspóroltunk, a másodiknál csak a kiadást, amit elköltünk egy ingre. Az első esetben gyakran nem sokat gondolkodnak az emberek, hiszen mindenki szeret jól járni. A második esetben sokat gondolkodunk azon, ér-e az az ing egyáltalán tízezret, nincs-e nevetségesen túlárazva.
Ha az étteremben vacsorázást étkezésként fogjuk fel, rosszul érezzük magunkat, hogy ennyi pénzt kidobtunk az ablakon egy vacsoráért. Ezért inkább szórakozásként tekintünk rá és már mindjárt nem is fáj annyira ugyanez az összeg.
Ilyenkor az összegeket nem racionális alapon, hanem érzelmi alapon könyveljük el. Év közben a kávé csak egy szükséglet, ezért drága ötszáz forintért inni egyet útközben vagy a munkahelyünkön. Nyaralás alatt másként tekintünk ugyanarra a kávéra, ezért fizetjük ki érte a drága napi ár háromszorosát is.
Ugyanez van a bevételi oldalon is: a fizetésünket beosztjuk és igyekszünk okosan elkölteni, ellenben a bónuszt, nyereményt vagy a karácsonyra kapott pénzből sokkal inkább hajlamosak vagyunk luxuscikkeket vagy racionálisan meg nem magyarázható egyéb dolgokat venni.
Sokkal jobban beosztjuk a pénzt, ha különböző borítékokba (bevásárlás, autóköltségek, stb.) tesszük és abból költjük a pénzt. Ez az ismert borítékos módszer.
Egy felmérés szerint ha ráírták a borítékokra a gyerekeink nevét, sokkal kevesebbet költünk a borítékból, mert arra (is) gondolunk, hogy a gyerekeink jövőjét is feléljük részben, amikor ezt a pénzt elköltjük.
Az ember sokkal jobban felelősséget érez a gyerekei miatt, mint mondjuk a saját időskori megfelelője miatt, pedig amikor új autóra költünk nyolcmilliót, miközben még hitel van a házon és nincs nyugdíjmegtakarításunk sem, a saját öregkori magunkat lopjuk meg.
Érdemes megismerni magunkat, hogyan is működünk, sokat segít azon, hogy minél racionálisabban tudjunk bánni a pénzzel és arra költsünk, amire szükségünk van.
Megjelent egy jó könyv a témáról, az írója egy egyetemi kutató, akinek az emberek pénzhez való hozzáállása a szakterülete. A könyvet itt tudjátok megvenni, ha érdekel a téma bővebben. Ha nincs Amazon könyvolvasód, itt tudod letölteni a szükséges programot a telefonodra vagy tabletedre.
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 35 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Nagyon igaz!
És azt mondják, hogy MINDEN döntésünk érzelmi, a döntéseink után majd keresünk hozzá racionális érveket:)
Mérő László könyveit ajánlom jó szívvel a témában.
"Hamarabb megveszünk egy inget, ha 15 ezerről van leértékelve 10 ezerre,..."
Ezt en ugy latom minding, hogy nem sporolok 5 ezret hanem elkoltok 10-et, ugyanugy meg kell gondolnom, hogy kell-e/megeri-e 10 ezret mintha nem is lenne leertekelve.
Most épp egy autóvásárlás előtt állunk. A mostani autónk 14 éves. Tökéletes műszaki állapotban van a korához képest. Fenntartása nem túl költséges, minden igényünknek megfelel.
Mégis, azt tervezgetjük, hogy 5 éves hitelre új, 5-8 milliós autót vegyünk. Igyekszem afelé terelni a családot, hogy a mostani autót használjuk még 4-5 évig és majd utána vegyünk autót. És akkor se a szalonból válasszunk egy újat, hanem egy megkímélt újszerű is jó lesz nekünk. Egyenlőre a család többi része nem hajlik az érveim irányába.
Az előző autónkat 21 éves korában adtuk el, és használtat vettünk helyette. Az 100%-ig racionális döntés volt. Összességében akkor nagyon jól jártunk a cserével. Mindenben nagy előrelépés volt, de a klíma és az automata váltó volt a döntő érv az új kocsi mellett. Akkor is kellett hitel a cseréhez, de azt bank nélkül megoldottuk. Pár hónap alatt vissza is tudtuk fizetni apósomnak.
Az emberek döntéseinek hibáit kutatni izgalmas dolog, látványos eredményeket lehet bemutatni. És valóban van sok terület, ahol megbízhatóan működnek ezek, megismerve őket ki-ki (ízléstől és hivatástól függően) fel tudja használni a saját profitjának vagy a közérdeknek a maximalizálására. Meg nyilván a saját életünket is jobbá tehetjük, ha tudatában vagyunk a saját értékelési torzításainknak.
ÁMDE
Fontos megfelelő szkepticizmussal tekinteni ezekre a kísérletekre. Általában laboratóriumi (vagy legalábbis erősen előkészített) keretek között vizsgáják az emberek viselkedését, és sokszor meg lehet találni azt a "kihagyott" körülményt, amitől a való életben mégiscsak életszerű és jó a hibásnak tűnő döntés. Talán az egyik leghíresebb: psychologytoday.com/us/blog/the-superhuman-mind/201611/linda-the-bank-teller-case-revisited
folytatva:
Az 1500 Ft-os kávé a hotelben igenis racionális döntés, hiszen sok pénzemben van, hogy egy hetet eltölthessek az adott helyen. Azaz egy órát elpepecselni azzal, hogy kávét varázsoljak olcsóbban nem annyira buli a nyaralás alatt, mint amikor a szürke hétköznapokat optimalizálom egy kávéfőző beszerzésével.
Az autóba vett extrákkal kapcsolatban ilyesmi a megérzésem: bármilyen nagy értékű egyszeri beruházásnál egy jó 10% értékelési hibát mindenképpen elkövetünk, és akármennyit agyalunk rajta, ez nem fog javulni. (Sőt, csomó kísérlet mutatja, hogy az agyalás ront a helyzeten, Gladwell összefoglal egy csomót a Blink-ben) Innentől pedig nekem racionálisnak tűnik, ha a beruházás értékét 5%-ban befolyásoló dolgot kerekitési hibának veszünk, még akkor is, ha az más kontextusban nem esik ebbe a kategóriába. A kanapé és a kocsiülés egyébként csak látszólag szolgláják ugyanazt a célt...
Tényleg így van. Múltkor vettem színházjegyet 18000-ért és nagyon fájt a sóher formámnak. Aztán végiggondoltam, hogy ha cigiznék ( már rég abbahagytam), az legalább 30e lenne havonta. Mennyivel értelmesebb inkább pl. színházra elkölteni - így már nem is fájt annyira!
Ezt sokszor alkalmazom magammal szemben amúgy - ha valamire fáj kiadni, ugyanakkor értelmes dolog, akkor a cigipénzes hasonlatot juttatom eszembe.
A másik, amikor valami (valószínűleg) szükségtelenre vágyom, akkor kiszámolom, hány órát/napot/hetet is kell érte dolgoznom az aktuális órabéremmel. Máris nem biztos, hogy annyira kell az a valami. De ez nem törvényszerű, lehet, hogy megér annyi munkát és akkor megveszem.
Rögtön megveszem a könyvet, hiszen 23 dollárról 17-re van leárazva !
Rendszeresen emlekeztetnem kell a kedvesem, h a penznek nincs szaga, mikor a sajat beveteleit koltene...
Viszont a nagyibb erteku termekeknel neha en is beleesem a cikkben jelzett a hibaba. 🙁
Na, már várom a a lényeglátó embereket, akik betámadják az ötszáz forintos kávét. 🙂
Ez sajnos így van. Bár én eddig azzal mentegettem magam, hogy nem vagyok rendszeres megtakarító és beosztó típus, inkább az a fontos, hogy egy adott időszakra az elvárt pluszban legyek, racionalizálnom kellene, bármennyire is kellemetlen szembesülni a hülyeségeimmel. Hosszútávon biztos hasznos dolog, ha legalább részlegesen sikerül úgy, hogy azért az "életkedv" ne menjen el. 🙂
Elég nehéz objektív racionalitásról beszélni olyan dolgokban, ahol objektívan mérhető pénzt cserélünk szubjektív hasznosságú élményre. Pl. ha valaki az éttermi étkezésre szórakozásként tekint, akkor nagyon nehéz ésszerűsíteni, hogy mennyit érjen meg neki. Szerintem egyetlen dolgot tudunk csinálni, tudatosítjuk, hogy ez így összevetve más dolgokkal, mennyibe került (tehát nem pénzzel, hanem hasonló árú alternatívakkal), és annak tudatában döntünk.
Ja, egy masik:
Rendszeresen kihagyok dolgokat, amik megtakaritassal jarnak, pl adovisszaterites elintezese vagy eladott auto utani kotrlezo visszaigenylese. Par perces muvelet, parezer forintert, de kedv nincs hozza, igy neha kihagyom. Pedig racionalis megcsinalni...
...hasonló, amikor a brutál hitelből ingatlant vásárlónál jön a "ugyan, ha már veszünk, legyen egy plusz szoba is." Igaz, hogy az további 7M Ft, meg még 5 év futamidő, de hát olyan jó lesz majd vendégszobának. Aztán már majd a mennyezeti lámpára sem futja egy ideig.
Egyébként egyetértek, mindennaposan beleesünk mindannyian ezekbe a pszichológiai "csapdákba".
Szakértő,
lehet, olvastatnod kellene Kiszámolós cikkeket a családdal :), és akkor belátják, hogy te gondolkozol racionálisan. Új autót 5 éves hitelre, ha van egy megbízható most is viszont pénz nyilvánvalóan nincs egy újra? Brrr.
Nagyon jó cikk!
Én a sóherságot már tökélyre fejlesztettem: lassan már mindenért sajnálom a pénzt kiadni, szinte fizikai fájdalmat okoz a költése, pedig a magyar átlaghoz képest jól keresek, hitelem nincs, megtakarításom, kocsim, saját lakásom van és mégis: ha a havi kötelezőkön túl kell kiadnom, nagyon nehezen megy. Persze nem vagyok igénytelen, nem mászkálok szakadt ingben, kitaposott cipőben, csak nagyon nehezen adom ki a kezemből a pénzt. Mindig úgy érzem, a családtól ,a gyerekektől "veszem el" azt az összeget. Vagy: tetszik x dolog és y dolog, de nem veszem meg x-et, mert akkor nem jut később y-ra. De y-t sem veszem meg később. Tiszta Dagobert bácsi lettem......
@Zabalint: jah, ez olyan, mint amikor a szomszed az asszony autojat lecserelte egy kabriora. Az asszony elotte az atlagos autojaval jart telen is a munkahelyere, amiota a kabrio megvan, azota telen es a hidegebb honapokban is az asszony biciklivel jar a munkahelyere a varos masik felebe. Nekem biztos nem erne annyit a kabrio meg az a par szep napos hetvege az autoban, mint hogy tudom, az erzes miatt asszonypajtas esoben, hoban, hidegben biciklizhet. Az asszony egeszsege nekem elorebbvalo, mint egy elmeny, de meg szerencse, hogy mindannyian kulonbozoek vagyunk es mast tartunk fontosnak 🙂
“...Nyaralás alatt másként tekintünk ugyanarra a kávéra, ezért fizetjük ki érte a drága napi ár háromszorosát is....”
Az öböl menti országokban csak a nemzetközi szállodákban lehet alkoholt venni, eléggé borsos áron: egy kis dobozos sör atszamitva 4000, egy whisky 6-7000 Ft.
Mesélem a barátomnak
(nem milliárdos, de a luxusutazások a hobbija),
hogy mennyibe kerültek az italok Dohában.
Erre azt mondja nekem, hogy ő most volt Dubajban, de őt nem érdeklik az árak.
Mondom engem sem, amit megkivántunk,
azt megvettük és megittuk,
csak megjegyeztem, hogy nem olcsók az árak.
De hát ő egyáltalán nem nézte és nem érdekelte az ár, nem tudta-nem tudja-nem érdekli, amit megkívánt, azt megvette,
és a végén se nézte az összeget.
Hiszen a nyaralás az nyaralás...
(Egy tipp ha valaki Katarba utazik:
a Doha DoubleTree by Hiltonban a roofbárban csajoknak esténként ingyen ital...+ Happy hours...)
Az a baj hogy a boritek idejetmulta amiota bankszamla meg kartya van, pedig nekem pl sokat segitene. De mit csinaljak ha a jelentos kiadasokat mind atutalassal KELL fizetni, keszpenzzel max a boltban tudnek vasarolni dehat az 10%a a kolteseknek kb.
@Tibor
Borítékos megoldás helyett ajánlom telefonra a Toshl applikációt. Borítékok helyett budgeteket beállítani és a dolgokat mindig a megfelelő budget-ből költöd(Utazás, étel, Rezsi, Elektronikai dolgok...). Nekem nagyon sokat segít. Forint, készpénz tranzakciókat is egyszerű benne vezetni, külön lehet vezetni a szépkártyát, bankszámlákat, megtakarításokat is.
Hátránya, hogy havonta 760 ft körüli az applikáció ára, ami szükséges, hogy sok budget kategóriát tudj beállítani. De nekem teljes mértékben visszahozza az árát.
Sok pénzt sikerült félreraknom és nincs lelkiismeret furdalásom, ha mondjuk egy elektronikai termékre vagy utazásra pénzt költök, mert tudom, hogy arra gyűjtöttem itt és megvan rá a szükséges pénzem a megfelelő zsebben.
csucsio, rengeteg ingyenes van, mindezt tudja ez is:
https://kiszamolo.hu/tartsd-kezben-a-penzugyeidet/
A könyvben annyi van leírva, amennyit a cikkben összefoglaltál? 🙂
Mert ezeket már mind tudom, döntően tőled.
Még egy dolgot tennék hozzá, a státuszszimbólum.
Családban történt: Megveszi a 15 éves BMW 1,5M-ért, de amikor arról van szó, hogy 20-at tegyen félre hosszútávú lakásra, azt minek, hiszen úgy sem lesz soha annyi pénze, hogy lakást vegyen.
Mivel a pénz nagyobb részét olyan dolgokra költjük, amiknél az érték szubjektív, talán érthető, hogy "torzít". Arról nem beszélve, hogy mindenkinek más a "szükséges minimum", még azonos jövedelem-kategóriában is. (Maradva a kávénál, valakinek a vizes automatás is jó, a másik véglet maga darálja a speciálios shopban mért minőségi cuccot (a harmadik nem kávézik, neki kidobott pénz, és ha magyar, akkor a másik kettő ráadásul h...lye). És lehet, hogy ugyanezen két személy pont fordítva gondolkozik ha ruhát kell venni).
Offtopic: létezik meg olyan bankszámla, ahonnan ingyenes az utalás, akár havi 300-350 ezer forintnyi összegre is? Cetelemre tenném át a pénzt (kp befizetés nem játszik), a bankom viszont nagyon csúnyán lehúz bankon kívüli átutaláskor.
“....Érdemes megismerni magunkat, hogyan is működünk, sokat segít azon, hogy minél racionálisabban tudjunk bánni a pénzzel...”
A nejem abszolút érzelmi és abszolút impulzív vásárló.
Annyiszor elmondtam már neki,
hogy ha valami megtetszik és meg akarod venni, akkor először számolj el tízig és utána vedd meg.
Amikor autót néztünk neki, én három típust javasoltam, mondom: nézzük meg mind a hármat, próbáld ki drágám....de már a legelső szalonban megállt a kiválasztott jármű előtt és földbe gyökerezett a lába...
-...kilenc, tíz! Vegyük meg!
A másik kettőt meg se nézte...
Ha az ember tartja magát a következőhöz akkor nem számít hogy mennyi a kv. A te döntésed mire költöd a bevételeid 20%át. A lényeg hogy ne nyújtózz túl a lehetőségeiden.
50% állandó kiadásokra (rezsi, kaja, biztositas)
20% bűntelen költekezésre
15% hosszú távú megtakarításba (nyugdijas évekre)
15% rövidtávú megtakarításba (nyaralás, bútor, autó bármi ami nagyobb és van értelme)
Amig nincs meg a 6 havi biztonsági tartalék (az állandó kiadások*6) addig minden menjen oda a havi állandón kívül.
Nekem ez a logikám
https://kiszamolo.hu/az-50-30-20-szabaly/
@Ostra: nekem ilyen van, itt ingyenes ha DirektNeten utalasz: Raiffesen Kiemelt Dolgozói Csom. II
Szerintem egyszerűbb meghallgatni Pál Ferit Richard Thalerről (vagy őt magát olvasni), az egyetlen Nobel-díjas pszichológusról, hogy a fősodor neoklasszikus elmélet már ott elbukik, hogy azt feltételezi, a gazdaságban ökonok szerepelnek.
Alapjában véve Róna és Pogátsa is erről beszélget.
Ostra
Raiffeisen Premium Gold számlacsomag
Egyszer elvertem félmillió forintot házimozira, csak azért, mert régebben szerettem filmeket nézni, de utána nem néztem, csak évente 2-3 filmet, mert a gyerekek és a munka érdekesebb volt. Szerintetek mennyibe került a házimozi teljes amortizációjára vetítve egy film megnézésének "ára"? Jól gondoljátok, több tízezer forintba. Ennyiért ma babysittert hívok, és vacsorával egybekötött mozilátogatást rendezünk.
Azóta ezt a szemléletet követem. Nem csak a felesleges költségektől óv meg, de a felesleges spórolástól is. Így vettem vasaláskönnyített inget, a normál ing árának háromszorosáért, cserébe órákat spórolok hetente a család idejéből.
Viszont igaz a nyaralás-szabály: a nyaralásra félretett keretből nem sajnálok költeni feleslegesen is. Mert év közben odafigyeltem, nem vettem napi 5 kávét, automatából, ezért megérdemlem azt az egy rumos kávékoktélt karácsonykor, a wellnessben.
Erste Privilegium L, kar, hogy mar kivezetes alatt van.
Megemlítenék még egy jellemző dolgot, amit magamon és másokon is tapasztaltam: amikor jönnek a gyerekek, az ember hajlamos pénzt nem kímélve mindent beszerezni nekik (ez eddig még OK), de ez túl is pöröghet. Azzal a jelszóval, hogy "a gyereknek lesz", megvesszük a sokkal drágább prémium cuccokat, betárazunk a szükségesnél kétszer annyi ruhát, játékot, stb... Emlékszem, jó érzés volt nyújtani a kártyát anno a babaáruházban, játékboltban, cipőboltban (cipő/csizma amit pár hónap alatt kinő, húszezer+ért tizen+éve, stb.), valahogy jó érzés volt, hogy megtehetem, hogy ezt mind megveszem a gyerekemnek, eszembe se jutott, hogy pl. megnézzem, hol akciós ugyanaz a százezres tétel, megvettem és kész. A párom hatványozottan. 🙂 Ha belegondolok, hogy mennyi időt elcs*tem ugyanakkor pl. hifi-cucc nagyon alapos kiválasztására, amikor kb. havonta gondolkodás nélkül költöttük el az árát a gyerekekre 🙂
Ostra
2018-04-16 at 16:36
Aha, Rafi Gold nekünk is működik, és az Erste Privilégium L is ilyen.
mindkettő feltételekkel, persze, cserébe nem csak az egyedi utalás ingyenes, hanem gyakorlatilag a kártyán kívül minden (erste esetén az alap asszem ott is ingyenes).
Én ahelyett, hogy érzelmi alapon vásárolnék hobbiszerűen próbálok spórolni, ahogy mp írta próbálom a termék és szolgáltatás értékét lefordítani munkaórára/napra.
Azt vettem észre, hogy nem is annyira a vásárláson, hanem inkább a szolgáltatásokon lehet sokat spórolni. A lakásfelújítást megcsináljuk családdal, YouTube videó alapján kicserélem a törött telefonkijelzőt, hajnyírás otthon, étterem helyett házi koszt, stb.
Nyilván ha jobb az órabéred, mint a burkolónak, fodrásznak, szakácsnak, szerelőnek, akkor ne állj neki magad, csak ha élvezed.
Nálam a nyaralás drágább kávéja bizony racionális döntés, mert az nem egyenlő egy munkahelyi kávéval. Az a nyaralás céljára elkülönített keretből megy, nem pedig a napi rendszeres költekezés keretből. Az agyunk, az enyém is, tudom, ilyen kereteket határoz meg, nem a termékhez rendel egy keretet, hanem a célhoz, az, hogy a termék véletlenül ugyanaz, az itt nem fontos.
Az akcióvadászat pl. rám kevésbé hat, legfeljebb a rendszeresen vásárolt termékekből veszek előre készletet, ha épp akciós. Nem jellemző, hogy olyasmit megvennék akciósan, amit eredetileg nem szándékoztam megvenni. De ismerek olyat, aki egy 30-40%-os akció láttán könnyen csábul el bármilyen ruhadarabra.
Bevételi oldalon nálunk nincs címkézés, igaz, teljesen különvált már a bevétel és a kiadás, esetleges extra bevételt odatesszük a többi mellé.
Tiszta sor, hogy nem döntünk mindig racionálisan, de szerintem kár is lenne. Hiszen ha így lenne, nem innánk nyaralás közben 1500-as kávét, ugyanis el sem mennénk nyaralni 🙂 Ott is csak eszel-iszol-alszol: minek? Pedig hát ugye...
Sziasztok, nagyon jo cikk. Sajnos nem tudunk nem érzelmi döntést hozni.
Sok esetben hagyjuk magunkat becsapni, sőt tudjuk hogy megteszik, de valamiért mégis hagyjuk. Ezért veszünk drágán kanapét, autót extrákkal, drága kávé, stb.
Ugyanúgy érzelmi döntés szerintem ha nem veszünk meg valamit, ha felretesszük a pénzt.
Szerintem a cikk kiszamoló egyik nagy mondásához kötődik: “80% viselkedés 20% tudás”
Amióta a kiszamolot olvasom a kiadasaimat fizetesemhez képest 20%-al csökkentettem, így mondhatom hogy a viselkedésemmel voltak es még vannak gondok, de tanulom a pénzügyi viselkedést.
Számomra a cikk azt mondja, ha pénzügyi viselkedesedet folyamatosan javítod (mindegy mennyit keresel), nem fogod hagyni hogy átverjenek es kevesebbszer hozol neked hátrányos döntést.
Ez csak egy vélemény persze.
A hétköznapi költekezésben megpróbálok racionális lenni, havi és éves szinten tervezek. Persze a körülmények és az érzelmi befolyások kizökkentenek,így nem teljesen, de azért elég jól sikerül belőni a kiadásaimat. Ez a gondolkodásmód hosszú távon az impulzívabb kiadásokat (szabadidős elfoglaltságok lazábban kezelt kiadásait) illetően is bizonyos keretet ad, így viszonylag kontrolláltak a kiadásaim. Egyfajta ár-érték arány orientált gondolkodásmód alakul ki, persze sosem lesz tökéletes. Nem kell rágörcsölni, a veszteségeket és a saját hülyeségeinkből fakadó rendkívüli kiadásokat tanulópénzként kell tekinteni, el kell engedni.
Nem vagyunk teljesen racionális gépek, de hülyék se legyünk túlságosan...Arany középút és hosszú távú szemlélet- és gondolkodásmód a legcélravezetőbb kb. az élet minden területén.
Természetesen még igencsak van hova fejlődnöm számos tekintetben...
@Nagy Vonalakban
"Egy tipp ha valaki Katarba utazik:
a Doha DoubleTree by Hiltonban a roofbárban csajoknak esténként ingyen ital…+ Happy hours…"
Ez a tipp egy baromság.
Még ha valaha el is jutok Katarba, egy sörért akkor sem fogom átoperáltatni magam. 🙂
Anita
és ti 8M forintot tartotok a rafinál csak azért, hogy jogosultak maradjatok a rafi gold-ra és ingyen utaljatok? nem nagy pénzkidobás az? Vagy én értem félre a kondíciós listát?
Akkor kiemelem a cikk lenyeget: ezert kell online szallast foglalni, mert ott Apa be tudja allitani, hogy a szobaban legyen vasalo. Es lesz. KV problema megoldva. - mint a reklamban, ugye... 🙂
Bocs.
Nekem amugy mindenre megvan a fejemben egy osszeg, hogy az szamomra mennyit er penzben. Ha olcsobb (neha keresni kell erosen), akkor megveszem, ha dragabb, akkor nem. Max csak nagyon eros kulso rabeszelesre, de ezt sztem mindenki ismeri, akinek parja van...
Koszi a cikkert!
A bejegyzés témájával kapcsolatban megjelent magyarul is a nemrég közgazdasági Nobel-díjat kapó Richard H. Thaler könyve: bookline.hu/product/home.action?_v=Richard_H_Thaler_Rendbontok_A_viselk&id=286773&type=22
Boriték helyett. Az Ersténél van célbetét megtakarítási számla, ingyenes és több is nyitható. Átvezetéssel ingyenesen átrakod a pénzt és hivhatod bárminek: lakásra, utazásra, kocsira stb...
Gondolom a többi banknàl is van hasonló
A családdal sok mindent kipróbáltam, nem és nem működött. Volt egy tehermentes, kicsi lakásunk, saját autó, valamennyi megtakarítás. Ez utóbbit nem tudtam olyan mértékben növelni, mint, szerintem, lehetett volna. Vettünk egy házat, van rajta hitel. Megtartottuk a lakást, most hozzuk kiadható formába. És jé nahát, a ház és az azzal járó változások sokkal takarékosabbá tették a férjemet és ezzel együtt a gyerekek is átérzik, hogy jobb a kertben a saját parcella, mint nasi és újabb (hamarosan a sarokban lakó) játék. Egyelőre épp kevesebből élünk, mind korábban és ebből többet tudok félre tenni. Sokkal jobb kajákat eszünk (mert van a konyhán ablak és mindketten szívesebben főzünk, sütünk).
Vicces.
házastárs
Havi 400 e ft utalásnak kell mennie idén akár 3 részletben, jövőre egy részletben vagy a 8millió, nálunk az előbbi van. Persze a mi számlánk régebbi, lehet az új kötésekre már más feltételek vonatkoznak.
Vásárlás: lehetőleg heti 1 nagy, olyankor több helyre is megyek, egy bokorban, kisebb vásárlás a közeli boltban. Lehet, hogy ott pár dolog kicsit drágább (amúgy pont nem), de biciklivel/gyalog megyek a gyerekekkel, a menet/jövet közös program, a vásárlás max. 10-15 perc.
Teljesen leépítve az impulzusvásárlás. És ha nem megyünk boltba, nem is költünk 🙂
Sokszor hallom családban, ismerősöknél, hogy ha cigiznék/kozmetikushoz/kocsmába járnék stb. akkor többet elköltenék. Ez egy baromira értelmetlen érvelés. Ami drága, drága. Ha megvesszük, vegyük meg vágyból/hasznosságból. De nem azért, mert cigire több eleNNE 🙂
Összességében az a tapasztalatom, hogy átgondolt, tervezett vásárlással nagyon jó számokat lehet kihozni, de a tuti megtakarítás a nem vásárlás.
@Kiszamolo
Amit ebben a cikkben említettél, azt iOS-en sehol sem találom. Egy fél éve leteszteltem sok applikációt pl. Koin és még osk mást amit ott említettek, de vagy nem lehetett több forrást (bankszámla, szépkártya, cash...) hozzáadni, vagy nem lehetett kategóriánként is budgeteket létrehozni.
Az expense manager-t régen használtam androidon, de úgy rémlik, hogy egy ideig freemium volt és nem tényleg 100% free.
csucsio, régóta használom, nem emlékszem, hogy valaha is fizetni kellett volna érte. Talán van olyan extrája amit fizetős? Vagy én már régen letöltöttem? Nem tudom.
IOS-re is volt, szerintem még mindig van, miért ne lenne, ha eddig volt.
@Kiszamolo
Én sajnos nem találom se online, se az appstore-ban. Az androidos verzió valóban megtalálható.
csucsio, akkor passz, nincs ios telefonom, nem tudom.
Ugye nem mondjátok, hogy tömegével használtok mindenféle spúraplikációkat? és vannak kik még havi díjat is fizetnek értük???
Fel nem fogom, el nem hiszem, hogy felnőtt értelmes emberek enélkül ne tudnának tudatosan költeni...
( Azt nézegetni meg, hogy mennyi ment el, teljesen értelmetlen szerintem, hiszen a többség úgyis csak értelmes dolgokra költ, így ami elment, az elment, annyi amennyi...)
@mitel hentes: áldom az eszemet, hogy a gyerek megszületése előtt nem cseréltem le a 7 éves TV-nket, azóta max. heti 2-3 órát megy csak, teljesen felesleges beruházás lett volna egy nagyobb/újabb/jobb felbontású TV.
Remélem, még 4-5 évet kibír, addigra elég nagy lesz a gyerek, hogy együtt nézzünk meséket és ifjúsági filmeket, szerintem akkor fogok cserélni (addig legalább fejlődik a technológia is, talán az OLED TV-k is sokkal elérhetőbb áron lesznek majd).
Ami jobban zavar, azok a játékkonzolok, a jelenlegi generációból mindhárom gyártótól van gépem, de időm játszani csak heti 4-5 óra, viszont eladni csak bagóért lehetne őket, így szerintem ezek is maradnak, amíg elég nagy nem lesz a gyerek, hogy valami családbarát játékkal játsszunk majd. 🙂
@százegy
Ránéztem gyorsan a numbeora, nekem nem az jött ki, hogy V4 fővárosai között a budapestiek tudnak legkönnyebben lakást venni. Hogy jött ez ki neked?
ügyvéd:
ugyan ide azok járnak valószínűleg, akik tudatosabban költenek, de nagyon csodálkoznék, ha az átlagnak a budget jellegű költségek 30%-a nem irracionális dolgokra menne el. Mások vagyunk, mások a céljaink. Te gondolom nem akarnál kevesebbet költeni, mint most, nekem ez kifejezetten célom. Viszont annak érdekében, hogy ne haljunk éhen, vannak zsebek, amikből költöm a dolgokat. Nálam tételes költségvezetés van, az utolsó zsemle is szerepel, ugyan nem appban, mert azt nem bírnám, hogy a sok kis tételt tapipadon vezessem be, de excelben, de mások vagyunk. Van, aki még fizet is ezért.
Egyébként sajnos a memóriám nem olyan erős, nekem kell egy excel, amiben leírom, hogy mire fogok költeni a következő évben, várhatóan mennyi lesz a bevételem, kiadásom, megtakarításom, mennyi a szabad pénzem egy-egy hónapban. Fejben ez nem megy.