Nagyon szerettem volna írni vasárnap egy "Ez történt a héten" cikket, mert megint rengeteg minden történt, olyan kaliberű dolgok, amiről szót kell ejteni.

Viszont a legfontosabb hírről, ami továbbra is durván befolyásolja a világgazdaságot, mindenképp írni kell. Ez pedig az, hogy Trump ámokfutása folytatódik. Ahogy ismert, másfél hete kivetett vámokat a világ összes országára (sőt, még annál is többre), a vám alapja az adott ország árutöbblete az Egyesült Államokhoz képest, így jött ki Európának 20%-os vám, sok másik országnak még ennél is durvább büntetővám. (Valamiért az amerikai elnök a szolgáltatásokkal nem törődik, pedig abban az Egyesült Államok fölénye a nyomasztó, ha belevesszük a képletbe a Google-t, Facebookot, Microsoftot és a hasonló cégeket, máris elolvad Európa exporttöbbletének kétharmada az Egyesült Államokkal szemben.)

A roppant intelligens kalkuláció miatt kapott például Vietnam vagy Lesotho 50% körüli vámot a nyakába. Az egyik kávét, a másik gyémántot és egyéb nyersanyagot ad el az USA-ban, s mivel túl szegény ország, hogy bármit vegyen az USA-ból, így logikus a kereskedelmi többlete.

Ahogy az várható volt, a tőzsde és a kötvénypiac is hatalmasat zuhant, olyan mértékű eladások voltak, amik utoljára 2020 tavaszán a covid első hónapjában és 2008 őszén, a pénzügyi világválság kitörésekor. Ezzel Trump napokig nem foglalkozott, azonban amikor már tüntetések voltak az ostoba rendeletei miatt, akkor visszakozott, s bár előtte két nappal még esküdözött, hogy nem fog meghátrálni, gyorsan meghátrált és bejelentette, hogy 90 napig csak 10%-os vámok fognak élni, kivéve Kínát, mert azzal szemben 145%-os vámot talált ki. (Csak a szokásos, miután esküdözött, hogy nem hátrál meg, két nap alatt meghátrált, de ki tudja, ma mit fog még kitalálni.)

Az amerikai tőzsdék ennek hallatára kilőttek, bár nem tudom, mire ez az optimizmus, ugyanaz az ember hozza a kiszámíthatatlan döntéseit, majd vonja vissza másnap, aztán bevezeti mégis harmadnap, mint eddig. Ilyen lehet az, amikor egy csapat bedrogozott majom vezet egy repülőt, leginkább erre emlékeztet most Trump ámokfutása. Teljes kiszámíthatatlanság, ostoba ötletelés, egyik napról a másikra hozott döntések, majd visszavonások, nem hogy évekre, napokra sem tud senki tervezni az üzleti életben. A kikötők már tele vannak áruval, mert amikor a hajók elindultak, még nem volt vám a terméken, aztán hirtelen lett rájuk 50-60%, de akár 145% is, de annyiért a vevők nem akarják levámolni.

Egy olyan lázálom van a fejében, miszerint az ötvenes-hatvanas években az Egyesült Államok ipari nagyhatalom volt és mindenki amerikai terméket vett, a kétkezi munkások a középosztályhoz tartozhattak, ezek voltak az Amerikai Álom évtizedei. Ezt akarja visszahozni, hogy mindent az Egyesült Államokban termeljenek és újra ipari nagyhatalom legyen az USA, újra mindenki mindent az USA-tól vásároljon. Erről akar szólni a MAGA jelmondat is.

Senki nem szólt neki, hogy az USA most is nagyhatalom, csak nem az ipari termelésben, hanem a szolgáltatásokban és az informatikában, mert gyártani sokkal olcsóbb bárhol máshol, mint az Egyesült Államokban.

Mivel a leghalványabb fogalma sincs a gazdaság működéséről és nincs is körülötte senki, akinek lenne és hallgatna is rá, ezért elvárja a cégektől, hogy egy hét alatt vigyék át az ipari termelésüket az Egyesült Államokba, ha el akarják kerülni a vámokat. Egy gyárat áttelepíteni nem hetek, hanem évek kérdése és még akkor sem biztos, hogy sikerül. (S nem is akar senki egy ilyen országban üzemet létrehozni, ahol egy szeszélyes, önfejű öregember naponta megváltoztat mindent. Egy gyár megtérülését évtizedekben mérik, nem hetekben vagy napokban.)

Nem csak a gyárat (az összeszerelő üzemet) kell áttelepíteni, de a beszállítókat is, hiszen az alapanyagot, a félkész termékeket, csomagolóanyagot és minden mást is venni kell valahonnan. Semmit nem nyer a gyár az USA-ba településsel, ha továbbra is Kínából kell vennie az alkatrészeket és összetevőket 145%-os vámmal terhelten plusz még fizetheti a sokkal drágább amerikai munkásokat is.

S nem beszéltünk még a logisztikáról, amit szintén ki kell építeni. A covid lezárások idején sok cég akarta elhagyni Kínát, de hiába lehetett volna gyárat felhúzni Vietnámban vagy Kambodzsában, az infrastruktúra és a beszállítói lánc egyszerűen nem volt adott, így maradtak a gyárak Kínában.

Az is jó kérdés, ki fog dolgozni ezekben a gyárakban, már akkor is munkaerőhiány volt, amíg a bevándorlókat nem deportálták. Azóta Floridában akkora a munkaerőhiány, hogy engedni akarják a 14 éves gyerekeket is éjszakai műszakban dolgozni.

Aztán jött a felismerés, hogy az amerikaiaknak szent Iphone 80%-a Kínából származik, ahogy rengeteg számítástechnikai eszköz is, s nem lenne szerencsés, ha a háromszorosára drágulna az áruk. Ezért pénteken ezeket kivette a vámok alól. Aztán hétfőn gyorsan bejelentették, hogy de ez is csak ideiglenes ám, senki ne örüljön.

(Egy pillanatra felvillanhatott Trumpnak, hogy jelenleg az USA-nak nagyobb szüksége van Kínára, mint fordítva, mert onnan szerez be rengeteg mindent, ami létszükséglet a számára, míg Kína exportjának csak 16,2%-a megy az USÁ-ba, ami nem kevés, de nem is olyan rengeteg, ennek nagy részét át tudja máshová csatornázni. Viszont kínai számítógépek, ritkaföldfémek, gyógyszer alapanyagok és sok minden más nélkül az USA sokkal rosszabbul jár a háborúval, mint Kína. Nem beszélve olyan dolgokról, hogy a legnagyobb külföldi hitelezője az USA-nak Kína és bármikor beboríthatja az amerikai állampapírpiacokat, már csak azért is.)

A játékgyártók és forgalmazók is zokognak most az Egyesült Államokban, hiszen a játékok 90%-át is Kínában gyártják és azért, mert senki nincs az USA-ban, aki kézzel festene játékbaba arcokat és hajat sem lehet kapni hozzá az USA-ban. Nemhogy kétszerannyiért, semennyiért nem tudnák helyben gyártani a játékokat, mert se alkatrész, se munkaerő nincs hozzá. Így a legegyszerűbb játék is majd luxuscikké válik az Egyesült Államokban. Akinek volt esze, már most bevásárolt karácsonyra.

S mangó, kávébab, banán és kakaó sem fog több teremni az Egyesült Államokban, hiába vetnek ki rá akár 50%-os vámot is, mindössze csak 40-50%-kal drágábban fogják megvenni azt az amerikai fogyasztók.

Közben az amerikai szójatermelők már eret készülnek vágni magukon, mert Kínában, az eddigi legnagyobb piacukon már nem fognak tudni semmit eladni a kínai ellenvámok miatt. Több évtized munkája és kapcsolatrendszere lett semmivé az elszabadult hajóágyú, Trump ostobaságai miatt. Az ember el sem hiszi, hogy még száz nap sem telt el az elnöksége kezdete óta.

A többi amerikai vállalkozás is felkészülhet az ellencsapásokra, hiszen ha tovább durvul a vámháború, nem lesz könnyű bármit eladnia az amerikai cégeknek külföldön.

Az amerikaiakba vetett bizalom már szertefoszlott, kiderült a volt szövetségeseinek is, hogy teljesen megbízhatatlan és kiszámíthatatlan partnerek, ezért jobb nem számítani rájuk. Sok eddig ingadozó állam pedig rájöhetett, hogy Kína sokkal kiszámíthatóbb partner, mint az Egyesült Államok.

Itt tartunk most, ki tudja, ezen a héten mi fog történni. De ha valaki nem állítja meg ezt az embert, addig folytatja az őrületet, amíg sikerül összeroggyasztania az egész világpiacot.

A Last Week legutóbbi adása is ezzel a témával foglalkozott, megpróbálja egyszerűen elmagyarázni, mi történik. Angolul tudók itt megnézhetik: