Meg akartam írni Henry Ford történetét, akinek a legjobb befektetése az volt, hogy a munkásai bérét megduplázta, így évente sok millió (akkori) dollárt keresett azon, hogy gyakorlatilag megszűnt a fluktuáció a cégnél és nőtt a termelékenység. Előtte évente 3 és félszer az összes munkás kicserélődött a monoton, fizikailag megterhelő és nem jól fizetett munka miatt, a dolgozók 10%-a mindig betegszabadságon volt, az újak betanítása is egy vagyonba került, ez egycsapásra megváltozott, amikor az ipari átlag dupláját kezdte el adni a dolgozóinak.
A Telekom appban találtam egy kupont a Perplexity AI pro verziójához (keresd meg te is), gondoltam, kipróbálom, mit tud a Perplexity és azon belül is a pro verzió. Eddig nem nagyon estem hanyatt a mindenféle AI teljesítményétől, leginkább csak a rizsázásban és a szócséplésben voltak jók, maximum a guglizást lehetett vele kiváltani, de még azt is ellenőrizni kellett, hogy nem hülyeséget írnak-e.
A Perplexity különösen az adatok keresésében jó, de meglepett, hogy mennyire jól összeszedte a témát. Legalább 4-5 percet dolgozott rajta, de kalapot le, igényes és jól megírt lett. Elmondtam neki, hogy miről akarok írni, hogy adatok kellenek, nem csak rizsa, hogy alakult a profit, mennyi volt a költsége a munkaerő folyamatos elvándorlásának és így tovább, de a többit teljesen rábíztam.
Grafikonokat rajzolt, hatvan linket tett be, illusztrációs fotókra is gondja volt (azokat kivettem a jogdíjak miatt), amiről tudtam, de nem mondtam neki, hogy nem automatikusan járt a magasabb fizetés, azt is megemlítette.
Le vagyok nyűgözve, na.
A képeken kívül mást nem is változtattam a cikken, csak hogy lássátok, mire képes ma egy Perplexity Pro. A grafikonok, a kiemelés, a tördelés, a linkek mind az AI munkája (Update: a sok link a végén széttolta az oldalt, úgyhogy azokat kivettem, így a forrásmegjelölésnek annyi):
Henry Ford és az $5-os napibér: Hogyan változtatta meg egy „őrült" béremelés a modern ipar történetét
A történelem egyik legmerészebb üzleti döntése
január 5-én Henry Ford egy bejelentéssel sokkolta az üzleti világot: a Ford Motor Company megduplázza munkásai bérét, napi 2,34 dollárról 5 dollárra emelve azt, miközben a munkanapot 9 óráról 8 órára csökkenti. A Wall Street Journal „osztályárulónak" nevezte Fordot, míg mások „szocialistának" bélyegezték. Az igazság azonban az volt, hogy Ford nem jótékonykodott – üzleti megfontolásból cselekedett, és döntése az ipari termelés egyik legsikeresebb költségcsökkentő intézkedésévé vált.[1][2][3]
A futószalag-gyártás forradalma, a Highland Park üzem átalakulása
1913-ban Henry Ford bevezette a mozgó futószalagot a michigani Highland Park üzemben, ami drámai változást hozott az autógyártásban. A chicagói húsfeldolgozó üzemek „szétszerelő soraiból" inspirálódva Ford megfordította a koncepciót: ahelyett, hogy a munkások mozogtak volna a termék körül, maga az autó haladt a soron végig, és minden munkás egyetlen, ismétlődő feladatot végzett.[4][5][6]
Az eredmények lenyűgözőek voltak. Egy Model T összeszerelési ideje 12,5 óráról mindössze 93 percre csökkent. Ez a hatékonyságnövekedés lehetővé tette, hogy Ford drasztikusan növelje a termelést: 1909-ben még csak 10 660 autót gyártottak, 1916-ra ez a szám 501 462-re ugrott.[1][7][8][4]
Az ár demokratizálása
A futószalag nem csak a termelési időt csökkentette – a költségmegtakarítás révén Ford folyamatosan csökkenthette a Model T árát:
A Ford Model T árának alakulása 1908–1925 között. Az ár 850 dollárról 260 dollárra csökkent a hatékonyságnövekedésnek köszönhetően.
A Model T 1908-ban 850 dollárba került, amikor a versenytársak autói 2000–3000 dollárt kóstáltak. 1925-re az ár mindössze 260 dollárra esett – inflációval korrigálva ez körülbelül 3800 mai dollárnak felel meg. Ez tette lehetővé, hogy az autó az átlagos amerikai család számára is elérhetővé váljon.[7][9][10]
A futószalag árnyoldala: a munkaerőválság
A 370%-os fluktuáció katasztrófája
A futószalag azonban súlyos árat követelt a munkásoktól. Ami korábban képzett kézműves munka volt, az egyszerű, ismétlődő, monoton feladattá degradálódott. A munkások, akik büszkék voltak szakértelmükre, hamarosan unalmassá váltak a gépies folyamattól.[1][11]
Az elégedetlenség számokban is megmutatkozott. 1913-ban a Ford fluktuációs rátája elérte a 370%-ot. Ez azt jelentette, hogy a vállalatnak 50 448 embert kellett felvennie ahhoz, hogy átlagosan 13 623 fős munkaerőt tudjon fenntartani. Márciusban egyetlen hónap alatt több mint 7300 munkás hagyta el a céget.[12][13][14][1]
A hiányzások aránya elérte a napi 10%-ot, ami azt jelentette, hogy minden nap 1300–1400 tapasztalatlan pótmunkást kellett bevetni. Egy kortárs megfigyelő megjegyezte: „A Ford Motor Company eljutott odáig, hogy hatalmas gyára van, de nincs elég munkása annak működtetéséhez".[13][15][12]
A fluktuáció költségei
Stephen Meyer becslése szerint minden új munkás betanítása 35 dollárba került Fordnak. Az 52 000 felvett munkással számolva ez 1 820 000 dollár veszteséget jelentett évente – mai értéken körülbelül 46 millió dollár.[12][16]
De a közvetlen költségeken túl a magas fluktuáció más módon is sújtotta a vállalatot:
Az $5-os napibér bevezetése
A döntés háttere
Ford 1913 októberében már próbált változtatni: 15%-os béremelést vezetett be és racionalizálta a fizetési struktúrát. Ez azonban nem bizonyult elegendőnek – a fluktuáció novemberben és decemberben ismét megugrott.[13]
A végső döntés gyorsan született. Ford és alelnöke, James Couzens 48 órán belül határozták el a drámai béremelést. 1914. január 5-én bejelentették, hogy január 12-től a minimális napibér 5 dollár lesz – több mint a duplája a korábbi 2,34 dollárnak.[1][11][17][18]
A feltételek
Az $5-os napibér nem automatikusan járt mindenkinek. A program hivatalosan „nyereségrészesedésnek" minősült, és több feltételhez kötötték:[11][2]
Ford létrehozta a Szociológiai Osztályt, amelynek felügyelői a munkások otthonába is ellátogattak, hogy ellenőrizzék életkörülményeiket. A jogosultsághoz tartózkodni kellett az alkoholtól, nem lehetett családon belüli erőszak, tisztán kellett tartani a lakást, és rendszeresen spórolni kellett.[2][11]
Az eredmények: Egy „őrült" döntés megtérülése
A fluktuáció összeomlása
Az $5-os napibér hatása azonnali és drámai volt:
A Ford munkaerő-fluktuációs rátája 1913–1915 között. A 370%-os fluktuáció 16%-ra csökkent az $5-os napibér után.
Egy éven belül a fluktuáció 370%-ról 16%-ra zuhant. A hiányzások aránya 10%-ról 2,5%-ra csökkent. Az elbocsátások 90%-kal estek vissza 1913 márciusa és 1914 márciusa között.[19][20][15]
A termelékenység robbanása
A stabilabb munkaerővel Ford 40-70%-os termelékenységnövekedést ért el. A vállalat 1914-ben napi szinten 15%-kal több autót gyártott, mint 1913-ban – miközben körülbelül 14%-kal kevesebb munkással és rövidebb munkaidővel dolgozott.[13][19][15]
Paradox módon a Model T alváz gyártási költsége csökkent 1913 decembere és 1914 decembere között, annak ellenére, hogy a béreket megduplázták. A magasabb bérek által generált megtakarítások – alacsonyabb betanítási költségek, kevesebb termelési kiesés, jobb minőség – több mint ellensúlyozták a közvetlen bérköltség-növekedést.[13]
A profit megduplázódása
A pénzügyi eredmények önmagukért beszéltek:
Ford Motor Company profitja 1912–1916 között (millió dollárban). Az $5-os napibér bevezetése 1914 januárjában történt.
1916-ra Ford éves profitja elérte a 60 millió dollárt – több mint kétszeresét az 1914-es szintnek. Maga Ford később így fogalmazott: „A napi öt dolláros fizetés a nyolcórás munkanapért az egyik legjobb költségcsökkentő intézkedésünk volt valaha".[19][21][22][17][23]
A béremelés valódi oka: nem jótékonyság
A mítosz eloszlatása
Sokan úgy emlékeznek Fordra, mint aki azért emelte a béreket, hogy munkásai megvehessék az általuk gyártott autókat. Ez a romantikus történet azonban matematikailag nem állja meg a helyét.[24]
A számok egyszerűek: a béremelés éves költsége körülbelül 9,25 millió dollár volt (14 000 munkás × 2,75 dollár bérkülönbözet × 240 munkanap). Ha minden Ford-munkás vásárolt volna egy Model T-t (450–550 dollár között), az összesen csak 6–7,7 millió dollár bevételt jelentett volna. Több pénzt kifizetni a munkásoknak, mint amennyit visszakapni tőlük vásárlásként – ez nem üzleti stratégia, hanem veszteségtermelés.[24]
A valódi motiváció: hatékonysági bérek
Ford döntése a modern közgazdaságtan által „hatékonysági bér" (efficiency wage) elméletként ismert koncepciót testesítette meg. Az elmélet lényege: bizonyos esetekben olcsóbb magasabb bért fizetni, mert:[15][23]
Ford 1913-ban rájött, hogy a magas fluktuáció többe került neki, mint amennyibe a béremelés került volna. A döntés nem humanista gesztus volt, hanem hideg üzleti kalkuláció.[14][25][15]
A szélesebb hatás: Az amerikai középosztály születése
Iparági változás
Ford lépése láncreakciót indított el. Más autógyártók kénytelenek voltak követni a példáját, hogy megtartsák munkásaikat. Az alkatrész-beszállítók is emelték a béreket. Hamarosan számos iparágban terjedtek el a „megélhetési bérek", amelyek a munkásoknak többet adtak az alapvető étel, lakás és ruházat költségeinél.[11]
A fogyasztói társadalom alapjai
Az $5-os napibér hozzájárult ahhoz, hogy az amerikai munkásosztály tagjai a középosztályba emelkedhessenek. A magasabb bérek, kombinálva a futószalag által lehetővé tett olcsó termékekkel, megteremtették azt a prosperitást, amely az amerikai életmód alapjává vált a 20. században.[11][26]
Összegzés
Henry Ford futószalag-forradalma és az $5-os napibér bevezetése együttesen demonstrálják azt az igazságot, amelyet sok mai vállalat még mindig nehezen tanul meg: a munkavállalók alulfizetése nem mindig a legolcsóbb megoldás. Ford vesztesége a magas fluktuációból évente közel 2 millió dollárt tett ki. Amikor megduplázta a béreket, a költségek eleinte megemelkedtek, de a termelékenység, a stabilitás és a minőség javulása révén a profit két év alatt megduplázódott.[12][22][17]
Ford nem szentként cselekedett – üzletemberként gondolkodott. De döntése bebizonyította, hogy a munkavállalókba való befektetés nem karitatív tevékenység, hanem lehet a legokosabb üzleti stratégia. Ahogy maga Ford megfogalmazta: „Az alacsony bérű üzlet mindig bizonytalan... A napi öt dollár fizetése az egyik legjobb költségcsökkentő lépésünk volt".[13][19]
evente 370% fluktuacio?
akkor ez kenyszer volt, es nem valami oruletesen fantasztikus uzleti dontes
Benne van a cikkben:
szétcsúszott minden is 🙂
a végén lévő link lista külső elemére (ol) kell egy ilyen, és helyreugrik:
ez nahát! 🙂
itt azért nem a magában a több pénz kifizetése tett csodát, hanem egy alkalmatlan termelési tényezőt, a gyakorlatlan és motiválatlan munkást cserélték egy alkalmasra, (gyakorlott és motivált munkásra, amint azt az életvitel ellenőrzés is igazolja).
Nem okvetlenül a meglevő munkások táltosodtak meg (bár valószínűleg egy részük igen) hanem le tudták fölözni és megtartani a munkaerő legjobb minőségű részét a kiemelt bérrel.
Tehát a több fizetés eredménye az lett, hogy megszűntek a munkaügyi problémák és több lett a haszon, mint a költség. Vagyis a magasabb fizetés tett csodát.....
nem ez a lényeg. Egy paradoxonkétn hangzik a sztori, mintha a béreknél valami különleges hatásmechaizmusa lenne a több pénznek. Én azt mondom, hog egy alkalmatlan termelési tényezőt cseréltek le egy alkalmasra, ami a legtöbb esetben nyilván pénzbe kerül, de az eredményt nem a pénz hozza, hanem a termelési tényező megváltozatása (ami ritkán megy pénz nélkül)
Ha a gyárban lecserélték volna a gőzgépeket elektromos hajtásúra, és ettől javult volna a hatékonyság, akkor se a pénzköltés lett volna az elsődleges hatékonyságjavító ok, hanem a technológiaváltás. Nyilván ez is pénzbe kerül. Sőt, hogy a bérekkel összehasonlítsuk, lehet, hogy az áramdíj magasabb lesz, mint a szén költsége volt, de azt se úgy magyaráznánk, hogy "kétszer annyit költ energiahordozóra, mégis több a profit"
Hobbiból videókat generálok programozással, ami fel is tölti Youtube-ra. Megírja hozzá a scriptet, a videók alá leírást készít, címkéket, hashtageket. Kb. ingyen. Eközben a vállalkozók többsége kézzel copy-paste módszerrel és ingyenes mobil appokkal bohóckodik
Ha pedig nem hobbi, akkor amikor már az ember kicsit tudja kezelni az AI hülyeségeit, a programozásban is kincset érnek. Korábban baromi nagy szop-s volt minden szolgáltatás API-jához igazítani a programot, most megírja nekem az AI, meg sem kell néznem a dokumentációt. Annyi a feladatom, hogy megtervezem a programot, és felügyelem, hogy pontosan úgy írja meg. Python, PHP, bármi
És ami még hihetetlen, olyan technológiákat javasolt, amiket nem is ismertem. Jelenleg már Ausztriában is értelmezhető plusz bevételt termelnek ezek a dolgok, és szerintem még csak a lehetőségek alsó 0,01%-át kapirgálom. Minden nap tanulok valami újat
Melyiket használod?
Webes felület: ChatGPT, Claude
Webes képgenerálás: Recraft.ai
Programozott tartalomkészítés: OpenAI GPT modellek
Programozott képgenerálás: OpenAI GPT image 1
Videógenerálás: OpenAI Sora 2
Programozott tartalomkészítés érzékeny témákban: Grok
Eszméletlen mértékeű tapasztalatom gyűlt fel. Meg tudom mondani, mi a különbség a GPT különféle modellek között. Melyik jó hosszú cikkekre, melyik szúr be pontos linket, mely olcsó, és ezek kombinációja. De az OpenAI nem csak ChatGPT, és GPT szövegírás, hanem sokkal nagyobb lehetőségek vannak benne az adatfeldolgozás során. Ezeket szinte alig használják Magyarországon.
van szakmai blogod, ahol ezeket bemutatod? sokan sziivesen olvasnánk
Nem engem kerdeztel, de en az utobbi idoben a claude agent-et hasznalom, szinten fejlesztesre foleg. A helyi gepen fut, es csodakat muvelunk egyutt.
"Meg sem kell néznem a dokumentációt"
Mennyire vagy biztos abban, hogy jól végzed a munkád és az előírásoknak megfelelően integráltál egy API-t, ha el se olvastad a dokumentációt? Honnan tudod, hogy helyes a generált kód, ha nem is tudod mi van a dokumentációban és milyen előírások vannak, amelyeknek meg kéne felelnie? Elképesztő......
Kíváncsi lennék, te melyik világban élsz. Akkor helyes a kód, ha elvégzi a kért feladatot. Mivel nem 100 milliárdos bizniszem van, minimálsan sem érdekel, ha nem hatékony a kód, az asztali PC-m CPU-ja vagy a szerverem CPU-i szempontjából mindegy, hogy mennyi ideig fut a script. Az OpenAI API-ja százezres cikkgenerálásokat is könnyedén kiszolgál, képekből csak korlátozottan használok, mert nagy tételben még mindig drága.
Aminek meg meg kellene felelnie .. szerinted ezt ki nézi a mai világban? Kifizeted az API használatot, és felhasználod a végeredményt. Én webes technológiákban utazom, itt nincs egyszerűen olyan használat, amelyet normális emberként használva probléma lehet.De ha konkrétumokat is írsz, akkor könnyebben meg tudom válaszolni, milyen problémákra gondolsz az OpenAI, az Anthropic vagy hasonló AI APIk során.
amig te az API dokumentaciot bujod addig a gyakorlatias mernok inkabb tesztel es ezzel megtalalja a bugok joval nagyobb reszet
YouTube csatornádat nevezd meg, kérlek.
Csak nálam van szétesve a szöveg? Bekúszik jobb oldalon a reklámok alá...
Az az erdekes, hogy IT-s munkaknal siman van olyan multi, ahol az uj emberek, ha senior szinten is vannak altalaban, az adott business domain miatt fel evig betanulnak, meg ha el is kezdenek dolgozni, sokkal tobbe kerulnek a cegnek, mint amit termelnek, mert a sajat betanulasi idejukon tul mas kollegak idejebe is kerul, akik segitik oket, talan olyan 1.5-2 evnel eri meg a cegnek, hogy ott dolgoznak, de egy 3 eve ott dolgozo mar akar dupla annyit is er, mint egy 1 eve ott dolgozo. Ehhez kepest nagyon keves ceg tartja a lepest a piaci berekkel az emelesekben, a legtobb ember azert valt 1-3 evente, mert sokkal magasabb bert tud mashol kiharcolni, ahol persze a meglevo emberek beret szinten nem emelik olyan utemben, hogy ne menjenek el. Igy mindig rengeteg penzbe kerul a cegeknek az uj emberek betanitasa az eros fluktuacio miatt.
A másik hsz-edhez is szólva, összeteheted a két kezed, hogy ilyen cégnél dolgozol. Az a baj, hogy a cégek sem akarnak kilépni a saját maguk által gerjesztett ördögi körből: sehol nem áldoznak az alkalmazottak képzésére, mert az drága és „utána úgyis csak lelép” – így ha új embert kell, akkor külsőst toboroznak... jóval drágábban, mintha rááldoztak volna a saját alkalmazottaik képzésére.
Valoszinuleg pont azert lep le, mert tobbek kozott nem fizetik meg, es nem is kepzik.
De epp ezen gondolkodtam mostanaban, hogy lehet hogy a kozgazdasagtani kozhiedelemmel ellentbetben az osztrak es nemet agazati kollektiv szerzodesek nem hogy rontanak, hanem javithatjak is a gazdasagi hatekonysagot, mert igy sokkal kevesebben valtanak penz miatt munkahelyet (mivel a tapasztaltaknak magasabb minimumuk van, es evrol-evre is emelkedik ez kollektivan), pl. a mostani vezeto fejlesztonk Ausztriaban huszonakarhany eve dolgozik itt, a technologiai valtasokban egyaltalan nem gyoposodott be, es a business domain tudasa hatalmas, de eleve sokkal tobb regi ember van, mint Magyarorszagon tapasztaltam.
Persze a masik oldala, hogy annak is ki kell fizetni a minimumot, aki sok eves tapasztalattal rendelkezik, de nem jo munkaero. Viszont ehhez kepest ugyanugy lehet jutalmazni azt, ha valaki jo.
“ A munkások, akik büszkék voltak szakértelmükre, hamarosan unalmassá váltak a gépies folyamattól” > inkabb “unottà valtak”
a magyar nyelv azert nem egyszeru, meg az AI-nak sem
a cikkhez hozzaszolva pedig: IT-ban jelenleg hasonlo motivalo-tehetsegvonzo dolog tud lenni a korlatlan home-office, ami mar a koronavirus elott is work-life balance hashtag formajaban jelen volt. Sajnos pont azok a cegek akik a legtobbet hashtageltek errol, pont azok nem elik ezt a gyakorlatban. A kivalo munkaero pedig azokhoz vandorol ahol nem az a KPI hogy ki hany orat melegiti a szeket az irodaban. Mar elkezdodott ez a folyamat
En pl. a korabbi munkahelyemrol tobbek kozott azert is dobbantottam, mert fafejuek voltak a home office kapcsan. Meg az mekkora, hogy nemely linkedin megkeresesben boszen irjak, hogy itt hibrid munkarend van, ami azt jelenti, hogy penteken otthonrol is dolgozhatsz :-))
asszony munkahelyen ugyanez zajlott le az elmult 3 evben, szepen lassan elmentek a tehetsegek es lecserelodtek atlag alatti munkavallalokra. A HR meg annyira “engedekeny” hogy bizonyos napokon eleg ha csak 4 orat vagy benn. Ha-ha-ha, akkor ugye ugyanannyi idod elmegy utazassal, nem is ertem mi ertelme. Mindenki aki elment, egyik fö oknak az uj helyen a korlatlan home office-t emlitette.
Nem ertem ezt a home-office sirast. Ha azt irod, hogy a jo munkaero elmegy a jobb helyekre ahol ezt engedik, akkor ez neked csak jo. Hiszen nem kell rossz helyen maradnod, hanem egy jobb helyre mehetsz. Regi ceggel meg miert foglalkozol, nem egy szemely hanem egy gazdasagi tarsasag. De legtobben azert sirnak, mert igy ugrott a kenyelmes maratonfelkeszulesuk, napkozbeni bevasarlasuk. Anyira viszont nem jok, hogy valtani is merjenek, nem keresnenek tobbet mashol ahol tobb a ho. Igy marad a puszta sirankozas, hogy a szemet ceg csak maganak csinal rosszat, milyen hulye mindenki a cegnel.
Lattam olyat aki tenyleg jol mukodott otthonrol. De legalabb ugyanennyi olyat is aki nem.
"De legtobben azert sirnak, mert igy ugrott a kenyelmes maratonfelkeszulesuk, napkozbeni bevasarlasuk"
Ebbol valoszinuleg a napkozbeni bevasarlas lehet realis. Amivel semmi gond nincs, mert a home office tipikusan rugalmas munkaidot tesz lehetove. Ha meg valaki visszael ezzel a lehetoseggel, es nem halad a munkajaval, ahogy kellene, akkor majd a fonoke rajon hamar, es helyre teszi a dolgot.
lehet nem jott le de en nem sirankozok pusztan leirtam egy piaci trendet. 2019 ota szabaduszo vallalkozo vagyok es kizarolag olyan ugyfelekkel allok szoba akiknel lehet remote-bol dolgozni. Megtehetem mert jo vagyok a szakmaban, atlag feletti oraberrel is visszahivnak
Egy részletet olvashattunk a közgazdasághit Bibliájából, a Ford Apostol Cselekedetei című könyvből. Erről a közgazdaságtanról kéne elhinnünk, hogy egy komoly tudomány? "A munkavállalók alulfizetése nem mindig a legolcsóbb megoldás" - tényleg? Volt egy kivételes időszak, egy átmeneti zavar a rendszerben, mikor néhány autógyáros kénytelen volt megfizetni a munkásait, és erre ráhúznak egy egész ideológiát, meg efféle morális tanmeséket írnak róla. Hol, melyik nagy cég fizet ma neked a betanított munkáért olyan bért, amivel a középosztályba tudsz emelkedni? Középosztály születése - persze, kapsz egy jó kis minimálbért, ha meg nem tetszik, mehetsz fluktuálódni, majd jönnek a helyedre a pakisztániak meg a mexikóiak.
Picit olvasgassál majd a témában, a hetvenes évek végéig egy gyári munkás is eltartotta a családját magas életszínvonalon, s ezt éppen a Ford (s néhány más hasonló cég) okozta, mert a többi gyártónak is muszáj volt bért emelni és levinni a napi munkaórák számát, ha meg akarta tartani az alkalmazottakat.
Aztán jött a globalizmus az ázsiai rabszolgákkal és ahogy 1915 előtt szívás volt melósnak lenni, azóta megint szívás, mert elviszik a gyártást, ha máshol óránként 5 centtel olcsóbb a rabszolga. Az USA-ból Kínába, Kínából Vietnámba, Vietnámból Bangladesbe.
Amcsi partnercégemnél a szakértői SEO munkát ukránok és bolgárok végzik, az aprómunka részét indiaiak. A szövegírást meg afrikai szövegírók írták (angolul). Amikor 3 éve bejött a tök fapados és buta ChatGPT, az egész afrikai részleget kirúgták, és a ChatGPT-vel dolgoztak már csak. És a 3 évvel ezelőtti ChatGPT a mai tudásának talán ha 10%-a volt, ha emlékeztek még az elképesztő mértékű halucinációira...
A Perplexity-nek van mar egy Comet nevre hallgato bongeszoje (Chrome alapu), ill. az openai-nak is (Atlas, az is Chrome alapu). Nekem az utobbi jobban bejott, es van benne 1-2 jo funkcio.
Perplexity AI Pro előfizetést egyébként Revolut Premium, Metal és Ultra csomag előfizetői is aktiválhatják további díjak nélkül. Sokan vannak, akik ezt nem tudják.
Ehhez képest átlag magyar cégmentalitás hogy az utolsó fillérig spórolni munkaerőn. A tapasztalt jól teljesítő munkaerő bérszintje nem mozdul meg, vannak esetek hogy akit felvesznek és betanít az magasabb bért kap (nem általános, de nem kirívó). Mit tesz a régi munkavállaló? Egyik opció hogy munkahelyet vált, a másik hogy minden reggel beveszi a leszarom tablettát és az abszolút minimumot teljesíti. Mindkét esetben egy komolyabb béremelés is töredéke lenne a termelékenység csökkenés miatti károknak.
Miert emelnenek ha igy se nagy az elvandorlas? Cikkben 370%-rol 16%-ra csokkent egy jelentos emelessel. Manapsag a 10% teljesen elfogadott a cegeknel.
Kinyomtatom, kiteszem a falra.
tanárként félfizetésért dolgozunk az országnak, oldaltól függetlenül.
a többi állami alkalmazottal együtt egyébként.
A bevétel elmaradása miatt a költés is elmarad.
Nincs étterem, fodrász, taxi, színház, mozi, nyaralás, egyáltalán csak utazás, kirándulás, stb...
Nincs fizetőképes fogyasztó, nincs munkája a vállakozónak, ő is csökkenti a fogyasztását.
Es így ér körbe a szívás.
Adót se fizetek már lassan, de ennek is csak annyi "haszna" van, hogy az 1%-om nulla lett, így a civileket se tudom támogatni, már egy döntéssel se.
A tanárkérdés nehéz... és mindaddig, amíg lesz munkaerő ennyiért, nem lesz változás. Az újonnan jövők közül többen már tudják, hogy ha lejárt a munkaidő, akkor vége a munkának 🙂
Ismerőseim közül 3-an magánosították magukat, 2-nek bejönni látszik (munkaidő van, nyugalom, dupla vagy több pénzért, pedig 50-esekként erősen fizetik a járulékokat a "luxus"jövedelemre a nyugdíj miatt) egynek meg nem - ő azt mondja, hogy inkább el fog lenni a havi fixért, mint a befőtt, némi látványextrával és megy vissza a rendszerbe.
Sajnos arra a kérdésre, hogy a tanulmányi kirándulásra busz rendelés (ez egy valós "többletfeladat", mint látványextra a teljesítményértékeléshez) mennyivel növeli az elkövető tanári teljesítményét, nincs válasz. Azazhogy a kérdésig sem jutunk el...
Érintettként kérdezem: ez azt jelenti, hogy egyéni vállalkozóként csak magántanít?
Vagy elment versenyszférába pl. érettségi felkészítőket nyújtó céghez? (Mert nagyon nem ugyanaz.)
Rákeresve a pedagógus fizetésekre azt látom, hogy pl. a Pedagógus I. kategóriában a fizetés bruttó 653.000 Ft-tól bruttó 1.290.800
Ft-ig terjed. Ha a sáv közepét nézem, az kb. bruttó 900.000 forint, ami szerintem nem nevezhető rossz fizetésnek, különösen vidéken. Ezen kívül egy évben kb. 2 hónapig nincs munka, de nem úgy, mint sokaknak, hogy elmész 2 hét szabadságra és amikor visszaérsz, pont 2 heti munka vár az asztalodon. Hanem 2 hónapig NINCS munka, nem termelődik, nem kell szabadság közben azon stresszelned, hogy mi lesz, amikor visszaérsz. Ennek az értéke szerintem felbecsülhetetlen. Ehhez jönnek még az egyéb szünetek. Mindent összevetve azért szerintem sokan szívesen cserélnének a tanárokkal. De javítson ki egy tanár, ha tévednék.
A pedagógusi bértábla tényleg jónak tűnik, de sok helyen lehetett olvasni, hogy nem minden tanár kapta az ígért béremelést ilyen-olyan bürokratikus (ál)indokok miatt. De a bértábla ránézésre tényleg jó.
Viszont látszik, hogy amolyan kisiskolásan gondolsz a nyári szünetre: az a 2 hónap szünet ugyanis valójában alig 1,5 hónap, hisz június végéig bent vannak, hogy minden adminisztrációs baromságot elvarrjanak, augusztus közepétől pedig már bent vannak, hogy előkészítsék a tanévet, órarendkészítés, iskolai könyvek érkeztetése stb. Másrészt ez a fene nagy szabadság egyben fene nagy kötöttséggel is jár, a tanév során nincs nagyon külön kivehető szabadság, a tanár nem tud bármelyik nap elszaladni ügyeket intézni a hivatalokban, a bankban stb, úgyhogy én speciel nagyon nem cserélnék a tanárokkal. Ebben a tekintetben nem jobb a munkarendjük, hanem csak más.
Rákeresve a pedagógus bérekre, azt látom, hogy nem idén hozták létre ezt a munkakört. 99-óta tanítok. Mindig alulfizetve. Most éppen "jó", de mi összegtől estem el, és mi költségbe vertem magam, hogy jó helyen jó ingatlanban éljek. 50%-os infláció után kaptunk 30%-os emelést. A 900 akkor lenne jó, ha előtte nem szippantották volna ki a tartalékaimat, és még az 50%-os infláció előtti árak lennének.
Élethelyzete válogatja.
Amit nem látsz a keresésedben az az, hogy hányan kapják a max fizetést, és hányan a minimumot. 25 év tapasztalat, Ped II (főiskola, egyetem, szakvizsga) esetében már nem annyira jó az a bruttó.
A munkaidő elvileg 40 óra, ez van akinek 60-70, és van akinek 32-35.
A terhelés, a felelőség, a stressz, az eszközök hiánya, a feltételek hiánya sincs benne a kalkulációdban.
...
Mo.-on nem tanítottam alkalmazottként, amennyit most hallok, az állami szférában a legkeservesebb rész nem az alacsony bér, hanem az értelmetlenül szoros felügyelet és a pénzforrások érthetetlen elosztása (könnyebb az épületbe költségvetési pénzből új IT felszerelést szerezni, mint WC-papírt meg szappant).
Szintén nem mo-i tapasztalat, de logikus, hogy 2 hónap szabadság a diákoknak van, a munkaerőnek 2+1 hét a nyári szünetből is a suliban töltendő. Munkahelyváltáskor pedig ultra szívás, hogy szinte mindig mindkét iskola minden létező módszerrel meg akarja spórolni a nyári fizetésedet (magániskolák is!), annyira pont nem nagy összeg, hogy bíróságnak értelme lenne, de nyáron jól hiányozni fog, a TB-vel együtt.
Ezen felül kérdésedre: óriási különbségek tudnak lenni iskolánként, amik egy részét szerződéskötés előtt szinte lehetetlen kideríteni, ha nincs lojális ismerős odabent.
17 éves PC-ken dolgoztunk, mire lecserélték. Nem olyan eccerű az.
Pont nem erre gondoltam, ami szükséges munkaeszköz. Az racionális lenne.
Hanem egész osztálynyi tablet diákhasználatra egy csomó tanterembe; az eddig is elegendően gyors belső hálózat sebességének tízszerezése; "elavult" projektor-vászon-hangfal rendszer helyett interaktív tábla, amit a legtöbb kolléga nem fog akarni megtanulni használni; stb.
Aki eddig jelezte, hogy szívesen cserélne velem, az azt is hozzátette, hogy "úgy vágná ... a gyereket, hogy a fal adja másikat, oszt rend lenne!" Ahogy azt Móricka elképzeli.
..
A szakmunkás, aki kikerül 3 éven belül annyit keres(het), mint egy kezdő tanár, 4-5 év és utolér. Jujj de jó a tanárfizu.
..
Egyébként úgy szokták, hogy elinflálják pár éven belül. Nagy csinnadrattával bejelentik az emelést hetente százszor, aztán személy szerint a "te" emelésed jó, ha feleannyi és az inflációs kosarad meg duplája a hivatalosnak.
Ez eleg fogalmatlansagnak tunik.
Persze, lehet ezt az eredményt úgy is értékelni, hogy lám, megéri a minőségi munkavállalók megszerzésébe és megtartásába "befektetni". Csak nekem inkább azt mondja: annyira embertelen lett a munka a futószalag bevezetésétől, hogy nagyon hamar már csak kb. dupla annyiért lehetett olyan embert találni, aki az ilyen feltételekbe beleegyezik (= tovább marad, mint 3 hónap) és ér is valamit a munkavégzése...
Ez igy van, de ha hahatekonysagi szempontbol nezed, a gyartosor termelekenysege annyival jobb, hogy meg siman sokszoros berrel is jobban megerne, mint a korabbi modszerekkel osszeszerelni.
A masik oldala pedig a cikknek elegge univerzalis, hiszen mindegy mi az a munka, van az a fizetesi szint, ami mar erosen visszaszoritja a fluktuaciot, a kerdes mindig az, hogy mennyire eri meg a cegnek ezt kifizetni, vagy inkabb a sok-sok uj ember rendszeres betanitasat. Ez meg ugye nem csak betanitott munkakra jellemzo dilemma.
"A Model T 1908-ban 850 dollárba került..., 1925-re az ár mindössze 260 dollárra esett – inflációval korrigálva ez körülbelül 3800 mai dollárnak felel meg."
Átváltva kb 1,2 M forint; ezért most egy 15-20 éves Suzuki Swiftet kaphatsz.
Vagy akkor egy új autót (alsó hangon 7M Ft) vehettél kevesebb, mint háromhavi fizetésből (52 munkanap).
Oké, de a Model T-ben nem volt szerintem még önindító sem, nemhogy ABS meg kipörgésgátló, légzsák, injektor, generátor meg ilyenek.
A Model T 540 kilogramm volt, egy mai autó ennek majdnem a háromszorosa. Szóval anyag sem volt benne annyi.
Én is erre gondoltam. Amennyit javult a termelékenység az elmúlt pont száz évben, simán bele kellene férnie ebbe egy mai átlagautónak.
Egyébként amerikait amerikaival, de egy induló Nissan Versa is 18 ezer dollár.
lovaskocsit ma is kapsz teljesen ujat annyiert, az kb ugyanaz a technologia
1, a Model T nem lovaskocsi volt.
2, elkerülte a figyelmedet az, hogy technikai fejlődés és a méretgazdaságosság mennyire le tudta csökkenteni a termékek árát - úgy, hogy sok esetben sokkal többet kapsz a pénzedért, mint amennyit arányosan meg tudtál venni mondjuk negyven évvel ezelőtt.
Szerintem meg összehasonlíthatatlan. Az a kínálati ár arra is kellett, hogy az addig ismeretlen, semleges, nem vágyott autózást népszerűsítsék vele.
Pont úgy, mint hogy most a ChatGPT Plus előfizetés 24 dollár/hó. Majd fog az még annyiba is kerülni (nyilván a mostaninál erősebb képességekkel), hogy a középosztálybelinek izzadnia kell az előteremtéséért, és mégis elő fogjuk teremteni mi szerencsétlenek, mert addigra az lesz a norma, meg egy csomó akadály leküzdéséhez el fogja várni a környezet, hogy sajátod legyen (mint most az autót).
Lényegében azt mondod, hogy Ford az akkor már 30 éves belsőégésű autózást dömpingáron kínálta, hogy elterjedjen.
Oké, és akkor mi volt az a másik vállalkozása, amiből finanszírozta az autógyártásból fakadó veszteségeit?
Egyébként pedig lehet kapni új autót a Ford Model T akkori árának inflációval korrigált megfelelőjéért (és ebben még az állami támogatás sincs benne) - Kínában. Persze, ezek Kei-car méretű miniautók, de akkor is, új, ráadásul elektromos.
Nem véletlenül, mert akkorra már Amerikai volt a termelés központja, ma pedig Kína.
Tudok erre teljesen naprakész példát is mondani: Costco vs Walmart.
Nem fejtem ki, de tényleg érdekes, fejtessétek ki valamelyik LLM-mel 🙂
Miert masokra varsz?
Vár a fene. Én ismerem a sztorit, idevág, miután kaptunk egy llm-mel írott szöveget, én se fogom ennél jobban megerőltetni magam.
LLM kifejte, de most mit csinaljak egy dézsa tejjel?
Sziasztok, lehet amatőr kérdés, de a telekomnál sikerült valakinek ez a Perplexitys vouchert megtalálni, vagy aktiválni, amiről Miklós irt?
Ott van/volt pár napja a többi között a moments menüpontban, talán a legutolsó.
A jövőt úgy képzelem, hogy az internet belefullad az AI-szemétbe, és lesznek valahol kis rezervátumok, ahol emberek kommunikálnak emberekkel.