Nünü kérdezte, hogy az államok miért a bankoknak adják a megmentésre való pénzt, miért nem a fizetni nem tudó adósoknak, hogy ebből törlesszék az adósságaikat.

Kicsit visszamegyek az időben, hogy megértsétek, miért fontos a bankok megmentése.

A most kialakult válság a túlzott hitelkihelyezés miatt történt. A bankok, miután a jó adósaik elfogytak, a kihelyezési kényszer és a profitvadászat miatt a rossz minőségű adósok felé fordultak és megjelentek az úgynevezett ninja-hitelek (no income, no job, no asset, azaz se bevétel, se munka, se vagyon típusú ügyfeleknek adott hitelek.) Aztán rövid úton kiderült, hogy a rossz ügyfelek tényleg rossz ügyfelek és hogy az ingatlanárak tényleg nem nőnek az égig.

Ha azt gondoljuk, hogy a világválság a bankok rossz hitelkihelyezése miatt történt, akkor nagyon tévedünk. Ha csak ennyi lett volna a gond, akkor a rosszul gazdálkodó bankok tönkrementek volna, a jól működő bankok felvásárolták volna őket és a világ ment volna tovább.

A gond azzal volt, hogy nagyon ravaszon a hitelt kihelyező bankok nem tartották meg a követeléseket, hanem szépen becsomagolták őket és piacra dobták, mint értékpapírokat, ahol a pénzáramot az aktuális törlesztőrészletek jelentették. Minden nagyon szép volt, az értékpapír mögött jelzálog fedezet volt (az ingatlanoknak egyébként is már sok éve csak nőtt az értéke), a hitelminősítők is a legjobb, „AAA” jelöléssel ajánlották ezeket a papírokat. Vették is a befektetők, bankok, mindenki ezeket az újracsomagolt jelzálog-követelésen alapuló értékpapírokat, mint a cukrot.

Aztán beütött a krach, kiderült, hogy sokkal többen nem tudják fizetni a hiteleket, mint számították és ráadásul a fedezetet jelentő ingatlanok ára is meredeken esni kezdett. Ezért ezek az értékpapírok egyik pillanatról a másikra elértéktelenedtek.

És itt jött a rendszerszintű probléma: senki nem tudta, hogy melyik bank, vagy pénzintézet mennyire vásárolt be ezekből a papírokból, melyik került csődközelbe a légvár összeomlása miatt.

A bankok nagyon élénk kereskedést folytatnak egymással, az egyiknek felesleges pénze van, a másiknak szüksége van rá, kamatcsere ügyleteket és sok hasonlót végeznek napi szinten egymás között, sokmilliárd dollár értékben.

De mivel senki nem tudhatta, hogy a partnere mennyit vett ezekből a mérgező papírokból, senki nem mert senkinek kölcsönadni, mert honnan tudta volna, visszakapja-e valaha. (Az igazi csapást a Lehman Brothers csődje jelentette, amelyik még délelőtt azt kommunikálta, hogy semmi baj, délután pedig becsődölt. Ez indította el az igazi lavinát.)

Ezek után azok a bankok is csődközeli helyzetbe kerültek, akiknek egyébként semmi bajuk nem volt, egész egyszerűen a források váratlan elapadása hozta őket veszélyes helyzetbe. (Mint ahogy te is gondba kerülnél a számlák befizetésével, ha váratlanul csúszna fizetésed pár hetet.)

A dominó-elv szerint, a bankközi összefonódások miatt egy-egy újabb bank csődje azonnal továbbiak bedőlését okozta volna, ami a gazdaság leállásával is együtt járna. Megismétlődött volna az 1929-es válság. (Ott sem a részvényárak zuhanása volt a gond, hiszen az csak a befektetőket érintette volna. Akkor is a bankok kényszerű hitellezárásai tették tönkre a gazdaságot, akik jobb híján visszakövetelték a vállalatokhoz kihelyezett pénzüket, akik ebbe szépen belerokkantak. Így az emberek az utcára kerültek, nem fogyasztottak, ami újabb gyárbezárásokat okoztak, amik újabb munkanélküliséget és így tovább.)

Ezért fontos a bankok fizetőképességének és a rendszerszintű bizalom fenntartása. Ezen nem segít az, ha a zemberek adósságát az állam átvállalná.

Remélem, kicsit sikerült megvilágítani, hogy miért fontos a bankok megmentése, még komoly áldozatok árán is.

(Mielőtt bekommentelnéd, hogy dögöljön meg az összes bank, olvasd el még egyszer, hátha másodjára megérted. Egyébként már régóta akarok arról írni, hogy miért van szükség a bankokra, legyen ez annak a posztnak a bevezetője.)

Amennyiben tetszik a blog, csatlakozz hozzánk a facebook-on, hogy értesülhess az új bejegyzésekről: http://.