András hívta fel a figyelmemet egy amerikai blogra, amit egy most 37 éves srác ír, Mr. Moneymustache álnéven. (Ez annyira dinka név, hogy inkább pénzesnek hívom. :-))
A blogger szerint az emberek a Mátrix filmben megismert módon élik az életüket, egy nagy átverés részeként. Az egész életük két dologról szól: hitelt hitelre halmozva megvesznek mindent, amit a marketinggépezet eléjük tol és hogy tudják fizetni a hiteleket, az egész életüket kemény munkával és a munkahely elvesztésétől való félelemmel töltik. Ha valami marad a hitelek fizetése után, azt félreteszik nyugdíjas éveikre, hogy akkor is valahogy fenn tudják tartani ezt a költési szintet.
Ő egy másik utat választott. Takarékos családban nőtt fel, már tinédzser korában dolgozott. Amikor már 6,5 dollárt keresett óránként, megtehette volna, hogy autót vesz és lakást bérel, mint mindenki más, de ennek az lett volna az ára, hogy egy fillérje sem marad. Ezért inkább maradt otthon és amit tudott, félretett.
Főiskolára is a helyben járt, hogy ezzel is spóroljon, majd amikor munkába állt, egy használt autót vett csak és többedmagával bérelt házat. Amikor a fizetése emelkedett, akkor sem emelte az életszínvonalát túlságosan.
Vett egy kis házat hitelre, megházasodott, ekkor már kettejük fizetése volt a bevétel. Mivel a kortársaival szemben nem ment el a fizetésük zöme az új autó hitelére és a túl nagy ház kölcsönére, megtehették, hogy helyette inkább utazgassanak és még így is eltegyenek havi 4.000 dollárt, ami pár év múlva a kapott kamatok miatt havi 7.000-re nőtt. (Programozók voltak)
Ezt a félretett pénzt egy olyan luxusra gyűjtötték, amit kevesen engedhetnek meg maguknak. Nem, nem BMW-re és nagy házra, mint mindenki más. Hanem arra, hogy annyi tőkét összegyűjtsenek, amiből 30 évesen elmehetnek nyugdíjba úgy, hogy továbbra is egy normális, de pazarlástól mentes életet éljenek. (Nyugdíjasnak lenni nem azt jelenti, hogy otthon ülsz és a egész nap a tévét bámulod, hanem hogy azt csinálsz, amit szeretnél. Akár dolgozhatsz is, de nem a pénzért, hanem az alkotás öröméért.)
A befektetésük hozamaiból akartak élni, évente 25-27 ezer dollárt költve. Ebben van szórakozás és utazás is. (A szórakozásból végzett munkák, mint a blogolás és az ácsmunkák pár év után már többet jövedelmeztek, mint amennyit elköltöttek egy évben, így igazából nem is használják fel a hozamokat.)
Szerinte dönteni kell, melyik okoz neked nagyobb örömet: megvehesd a legújabb méregdrága okostelefont és hasonló fontos dolgot, vagy együtt reggelizhess minden nap a családoddal, legyen időd mindig játszani a gyerekeddel, vagy gitározni, olvasni és kirándulni.
Minden alkalommal döntened kell, amikor rád tör a vágy, hogy birtokolj egy kívánatos dolgot, hogy megéri-e kifizetni az árát. Ez az ár nem a pénz, amit adsz érte, hanem az életed, amiből mindig feláldoztál egy-egy darabot, hogy megkeresd azt a pénzt.
Hoz ilyen példákat, hogy ha 9 éves Hondáját lecserélné egy újra, akkor rá kellene fizetni 29 ezer dollárt. De ha azt is számolja, hogy ez az elköltött 29 ezer dollár mennyit kamatozna 10 év alatt, mindjárt 57 ezer dollárral lenne drágább az új autó. Vajon ér-e neki ennyit (két évi megélhetésüket) az, hogy egy új autóval járjon?
A 4 dolcsis kávé munkanapokon már 15 ezer dollár 10 év alatt, a heti egy olcsóbb étterem helyett két drágább heti 110 dolláros plusz kiadása 83 ezer dollár ugyanezen idő alatt.
Többször kiemeli, hogy nem aszketizmusról beszél (hiszen járnak étterembe, van autójuk, stb.), csak arra igyekszik rávilágítani, hogy ébredj rá, hogy a legdrágábbadat fizeted ki azért, hogy a cégek eladhassák neked az agyonreklámozott drága termékeiket. Ez pedig az életed.
Egy szó mint száz, ha tudsz angolul, olvasd a blogot, itt találod meg.
Nem igazán tipikus magyar állapotokra átültethető példa. Igen kevés magyar pár tud havi 4000 dollárt félretenni, nemhogy 7000-et!
Persze, vannak dinamikusan fejlődő iparágak, tevékenységek, üzleti formák, ahol ez a lehetőség megvalósítható, pl ilyen a többszintű marketing is. A világ leggazdagabb emberei között is rengetegen vannak, akik ezt választották.
Na meg persze, az információs technológiáknál, bizonyos sportágaknál is nagy pénzek cserélnek gazdát.
A lényege idehaza is ugyanaz.
"Minden alkalommal döntened kell, amikor rád tör a vágy, hogy birtokolj egy kívánatos dolgot, hogy megéri-e kifizetni az árát. Ez az ár nem a pénz, amit adsz érte, hanem az életed, amiből mindig feláldoztál egy-egy darabot, hogy megkeresd azt a pénzt."
Ez a lényeg. (Erről szól a "lopott idő" című film is.)
"How long will the money last?
If you can get 25 times your annual spending saved up and working for you, that is enough to live off – forever. Don’t worry about the details – just do the saving for now, and watch as your lifestyle transforms and your worries about safety melt away."
Kb egy félórát nézelődtem a blogon, és megtaláltam benne az egyik leglényegesebb tapasztalatát. Sajnos a mi családunk még nem tart itt, de nagyon elgondolkodtató, amit írt.
Kiszámoló mindjárt testvérbloggá válik az emberünknél.
mrmoneymustache.com/2011/10/06/the-true-cost-of-commuting/
Volt itt szó az autózásról, szinte pont ugyanezt írta le, kicsit más a környezet, de a lényeg ugyanaz.
40 Évesen szerintem unni fogják magukat.
De ha nincs szerencséjük akkor ráadásul elmegy a megtakarításuk nagy része, és mehetnek vissza dolgozni 50 évesen, megmagyarázva az interjúkon, hogy miért nem dolgoznak 20 Éve.
Egyébként a 'korai' nyugdíj nekem is nagy álmom és teszek el is rá, de ahogy számolom max 5 évet nyerek vele. De talán nem kell 70 évesen is dolgoznom.
Megjegyzem, hogy jó ez az okítás, de a befektetéseknek mindig az a lényege, hogy legyen aki hitelt vesz fel akár kp akár árú formájában. Ha mindenki csak megtakarítani akarna, nem lenne hozam. (vagy tévedek?)
Sokszor olvasom mostanában az ön blogját nagyon szimpatikus is de ezzel nem értek (nem teljesen értek ) egyet.. A sztori alapja elengedhetetlen a spórolás. Nyilván enélkül elveszettek vagyunk ,én 21 éves vagyok 2éve van megtakarításom. Nade amit nem szabad elfelejteni hogy pénzt később is megkeressük de a fiatalságunkat pedig nem.Nem áldoznám be a drága fiatalságom azért hogy mindenem amim van félretegyem, ne éljek (buli,barátnő,stb..) Másrészt meg ki akar 30 évesen munka nélkül élni?? Főállásban otthon lenni és csak utazgatni?? Lehet h furcsán hangzik de én 30 évesen még nem szeretnék nyugdíjas lenni én szeretek dolgozni! Ráérek az 50es éveim felé ezt az életet élni mint a leírtak szeriint az uriember. Ezzel most biztosan hatalmas felháborodást váltok ki, de ez egy másik nézőpont.
Az elv a lényeg! A gondolkodásmód az egyedi körülményektől független.
Kicsit off, de talán mégsem: Láttátok a Wall Street farkasa c. filmet? Nagyon fontos mondata a gusztustalan főhősnek, hogy azért tudnak ilyen pénzt szakítani, mert az emberek hülyék, hagyják magukat megvezetni, csillió hasznot akarnak a semmiből. Valahonnan ez a gondolat is ismerős:))
Azt is kiszámolta, mennyi pénzt bukik, ha nem dolgozik?
29e$-ból 57e 10 év alatt – ez évi 7%-os hozam. Hol van ilyen? Gyorsan váltok!
Egyébként ez a gyenge pont: azt feltételezi, hogy nemcsak a tőkéje marad meg az élete végéig, hanem még a hozam is. Márpedig pont a mostani válság mutatja, hogy a megtakarítások milyen könnyen hamuvá válnak válságban. Szegény Irving Fisher is ezt hitte, még a fekete csütörtök előtti héten is azt nyilatkozta, nincs semmi baj, hogy aztán lássa a megtakarítása hamuvá válni.
Jobb az olyan gazdaság, amely biztosítja a munkát mindenki számára, ami nemcsak jövedelmet ad, hanem emberi méltóságot is.
Az amerikai tőzsde hozama 9-9,8% volt 30-50 év távlatában.
Annuitással számolva nem feltétlen kell megmaradnia a tőkéjének.
Nem biztos, hogy jól számolt, de maga az alapelv és a filozófia jó.
Az életfilozófiával nagyjából egyetértek, csak egy fontos pontban nem, ez pedig a munka. A "végre nem kell dolgozni" szöveget csak azok mondják, akik utálják a munkájukat és másnak dolgoznak fix munkaidőben. Ez pedig alapból nem vezet se boldogsághoz, se gazdagsághoz. Ha örömet lelsz valamilyen munkában, akkor azt egyszerűen nem akarod abbahagyni 30 évesen, senki nem akar lemondani a hobbijáról!
"A befektetésük hozamaiból élnek"
Én pont erről az életről álmodom. Semmi luxus, sőt, egyszerűség, csak valahány év után hadd csináljam önfinanszírozóként azt, ami szerintem hasznos, de manapság nem fizetik meg.
De itt a blogon tanultam meg, hogy "sima" befektetésekkel piacgazdaságban nem lehet hosszú távon infláció feletti hozamot elérni. (Mert akkor bárki alapítana egy olyan hitelintézetet, ami alacsonyabb kamatra ad hitelt, míg újra beáll az egyensúly.) Ha pedig csak őrzi az értékét a tőkém, de folyamatosan fogy belőle, akkor az a kérdés jön be, hogy mennyi ideig fogok élni.
Tehát "aktívan menedzselt", avagy kockázatvállaló portfólió kell, de ehhez
a. éveken keresztül kell a gyakorlatból tanulnom a befektetés fogásait, tehát megint csak nem csinálhatom azt az időmmel, amit szeretnék,
vagy
b. meg kell bíznom valakit, akinek fel kell ajánlanom a hozam jelentős részét.
@Robi @attila tévedtek. Konkrét példák alapján írom: egy intelligens ember bőven ki tud napi 12-14órát tölteni értelmes tartalmas elfoglaltságokkal, pláne ha családja is van... Nem hereverészésről szólhat csak az élet, hanem arról, hogy olyan dolgokkal foglalkozik, amit fontosnak/értelmesnek tart. Persze van, akinél a munkahely egybeesik azzal amit szeret és fontosnak tart, de legtöbbünknél azért vannak eltérések.
@attila elvileg a reálhozamból élnek (4%) egyáltalán nem irreális tehát nem fogy el a pénzük. Legfeljebb elrontják a befektetetést. Amugy ez reális kockázat, de ennyi belefér sztem.
@anna tegyetek félre 2000-t, legyen elég éves 20.000 és menj nyugdíjba 35 évesen (pontosabban 35 év múlva). Ez már Magyarországon is elérhető lenne, ha nem is tömegeknek.
Egyébként attól is tartok, hogy ma Magyarországon elszigetelne egy ilyen életmód. Amikor bekerülsz egy új társaságba, legfeljebb harmadik kérdés, hogy "mivel foglalkozol?". Ha már nem dolgozol, és ezt elmondod, egyrészt akkora gyanakvást váltanál ki, mint ha beismered, hogy homoszexuális, vagy neonáci, vagy hajléktalan stb. vagy. Másrészt *nyilvánvalóvá* válna, hogy a látszat ellenére kőgazdag vagy, hamar olyanok is megtudnák, akik nem szép szóval akarnák a vagyonodat megszerezni tőled (és egyszer csak egy nap nem jönne haza az iskolából a gyereked vagy ilyesmi). Sajnos nagy az irigység és nem igazán érett az ilyesmi elfogadására a társadalom - ha ilyen szerencsés helyzetben lennék, biztosan gondoskodnék egy fedő-munkáról (akár csak egy pici vállalkozás, amivel valójában messze nem foglalkozom annyit, és messze nem termel annyi nyereséget, hogy megélnék belőle...) Kár, hogy így van!
@frx a nyugdíj nem passzívitást és semmittevést jelent, hanem azt, hogy nem a megélhetésért, hanem az alkotás öröméért dolgozol.
"A 4 dolcsis kávé munkanapokon már 15 ezer dollár 10 év alatt, a heti egy olcsóbb étterem helyett két drágább heti 110 dolláros plusz kiadása 83 ezer dollár ugyanezen idő alatt."
De miért nem örökjáradék-formában számolja? Mennyi tőke kellene ahhoz, amennyinek a kamatából/hozamából naponta lehet inni egy 4 $-os kávét? Igazából ez lenne a kávézás valódi ára.
Kérdezd meg tőle. 🙂
@Kiszamolo
Nem annuitás, 'szimplán' kamatos kamat, az 57=29×(1+p%)^10 egyenlet megoldása. Annuitással még magasabb lenne a hozamláb.
De mondandómnak nem ez a lényege. Az alapelv és a filozófia ott hibázik, hogy örökké változatlan viszonyokat feltételez, nem számol a gazdasági válságokkal, lásd szegény Irving Fisher esete. Amely válságok ráadásul, ha mindenki visszafogja a keresletet, még gyakrabban térnek vissza. Jobb a másik út: olyan gazdaság, amely biztosítja mindenki számára a munkát, hogy aztán az abból származó jövedelmét nyugodtan költse el, mert biztos lehet abban, hogy holnap is lesz munkája, jövedelme.
Az elv követendő, de sajnos tényleg számít, hogy itthon más az életszínvonal és a fizetés. Ugyanis náluk az átlagfizetésből költhetsz minden baromságra. Azaz ha észnél vagy, akkor nem nagy kunszt sokat spórolnil. Nálunk viszont az átlagfizetésből alig jössz ki, nincs kocsid és nem utazol. Nekik van miből félretenni sok pénzt, ami motiváló és ezért könnyebb. Nekünk csak pici pénzt van lehetőségünk eltenni, ami kevésbé motiváló sajnos.
Ettől még én is építem fel a biztonsági tartalékom, sőt rakok el a nyugdíjra is. De ezek mértéke köszönő viszonyban sincs az amerikaival. Persze abból kell gazdálkodni, amink van. Ha meg nem tetszik, le lehet lépni szerencsét próbálni máshol ugye.
En regota olvastam mar azt a blogot es termeszetesen az alapelvekkel egyetertek, de azert ne ettol varjunk megvaltast.
Valahol irta, hogy amig dolgozott evi 100ezer dollar koruli fizuja volt, ami kb ketszerese az atlagnak ott.
Ha ezt atkonvertaljuk forintra akkor az atlagfizu ketszereserol 12x300e-ftrol beszelunk. Amerikaban 100ezerbol meglehet csinalni mint ez a csavo, itthon 300e-bol nem valoszinu. Szoval ne ettol varjuk a megvaltast.
Többen írták, hogy unalmas lenne 30 évesen nyugdíjba menni.
Én nem gondolom így annak ellenére, hogy szeretem a munkámat. Viszont nem azért szeretem, mert sikereket akarok elérni, feljebb kerülni, meg hasonlók, hanem önmagától szeretem. Én alkalmazott vagyok, de ha vállalkozó lennék, akkor is meg kellene felelnem valaminek, az esetben a piaci igényeknek. Magyarul nem azon dolgozom, ami éppen a legjobban érdekel, hanem azon, amin éppen kell. Ez azt jelenti, hogy ha nem kellene a pénz a munkáért, akkor ugyanúgy dolgoznék, de nem munkahelyi, hanem hobbi projekteken, ahol egyáltalán nem lenne szempont a piaci igény, egyedül a saját szórakozásom.
Emellett persze nem csak dolgozni szeretek, és vannak dolgok, amikhez nem elég kivenni 1 vagy 2 hét szabadságot nyáron, pedig az anyagiak most is meglennének hozzá.
Hozzáteszem nekem jelen fizetésemmel jó esetben is csak úgy 60 éves koromra jönne össze az a tőke, ami arra elég lenne, mint ennek a Mr. Moneymustache -nak. Viszont az elv maga szimpatikus.
Másik része a dolognak, hogy azzal sem értek egyet, amit Robi ír. Ugyanis huszonévesen a legtöbb ember lehet, hogy bulizik, de másrészt még jóval igénytelenebb, mint mikor családja lesz, azaz a legjelentősebb kötelező költségek huszonévesen jóval alacsonyabbak, így arányaiban többet is lehet félretenni ebben az életkorban.
Nagyon tetszik az illető hozzá állása!
Itt persze nem arról van szó,hogy ennyit kell félre tenni havonta amennyit ő!Nem!A lényeg itt a gondolkodás módon van!Mindenki annyit tegyen félre amennyyit a pénztárcája enged.Lényeg,hogy takarékoskodj és ne költekezz fölöslegesen!
@Kiszamolo Értem, hogy a szövegben ezt jelenti, de szerintem a köznyelvben a nyugdíj inkább azt jelenti, hogy nem kell tovább gürizni. A középszer azt sem tudja elképzelni, hogy lehet olyan munkát találni, amiben van valami öröm, ezért nekik a nyugdíjba vonulás 40 éves gyári munkaviszony után rabszolgaságból való felmentést jelent, és hallani sem akarnak többet munkáról. Aki viszont eleve olyan munkát végez, amit szeret, ott a passzív jövedelem elérése(=nyugdíj) sem fog nagy változást okozni az illető további életében, ugyanúgy ugyanazt fogja csinálni, max kisebb intenzitással.
@robi "Másrészt meg ki akar 30 évesen munka nélkül élni?? Főállásban otthon lenni és csak utazgatni??"
Ezt nem kérdezheted komolyan, főleg fiatal felnőttként. Vagy ennyire semmi motivációd nincs semmire?
Én most ki tudnám tölteni a következő 10 évemet "hobbi" tevékenységekkel, utazással, több idő a családdal, önmegvalósítás, stb... TV nézés és heveredés nem nagyon lenne benne! És még csak a 30-as éveim közepén járok, ezernyi tervvel a fejemben.
Azt pedig, hogy nem dolgozik, nyilván úgy kell érteni, hogy nem jár be napi 8-10 órát az irodába. Attól még a blogját írja, nyilván kap érte reklámbevételt, tud könyveket írni, előadásokat szervezni, egy idő után azokból is jól meg lehet élni. Lásd pl. a hírhedt "gazdag papát", akiről sokan lerántották már a leplet, hogy valójában nem az ingatlanjaiból, hanem a könyveiből és a haknizásokból él.:)))
Nagyon szimpatikus nekem Mr.Money gondolatmenete, bár 30 évesen, bármennyi pénzem lenne is, nem érezném úgy, hogy életem végéig nem lesz anyagi problémám. De ez a kishitűségemből adódik valószínűleg.
Viszont arra nagyon jó lenne, hogy belefogjak valamibe, amit lazán, görcsök nélkül, félig-meddig kedvtelésből csinálok, és tapasztalataim szerint az ilyen dolgok bejönnek. Kellenek a kis sikerek is az életben.
A blog nagyon jó, én mindenfelé terjesztem!
Egy dologról mindenki elfelejtkezik. 30 évesen még "rendben van" nyugdíjba menni, mert egy 30 évesnek van ereje utazgatni, vagy akár házat építeni is saját kezűleg. De egy 60 éves nyugdíjas hiába tett el pénzt arra, hogy majd az öreg éveiben fogja élvezni az életet, nem fogja, mert a legtöbb 60 éves ember örül, ha az orvosig eljut manapság. Feleségem öregek otthonában dolgozik, tele van az ilyenekkel. Persze nyilván kivételek is vannak, de kevés. Szóval hiába spórolnak rengetegen a nyugdíjukra, már nem lesz erejük elkölteni.
@jurta Saját tapasztalatommal támasztom alá, hogy nem szabad senkinek sem tudni, hogy miből élsz valójában. A rokonságnak főleg nem!
Azt kell mondani, hogy alkalmazott vagy kis cégnél, egyszerű munkásként. Az utazgatásaiddal sem szabad dicsekedni. Úgy néznek rád, mint egy UFO-ra :).
@jurta sajnos ez így van, ha ilyen életet élsz, akkor egy idő után kerülni kell az ilyen embereket és kénytelen leszel olyan társaságot találni, akik tudnak örülni a másik sikerének, insiprálják egymást. Ez persze a többi rossz gondolkodású emberben szintén negatívan jön majd le, mert azt a látszatot kelti majd, hogy lenézed a csórókat. Folyton panaszkodó, irigy, kifogásokat kereső, mellette rosszul gazdálkodó emberekkel sajnos nem lehet semmit kezdeni.
Sajnálatos módon ismerek olyat, aki hiteleket halmoz egymásra, és folyton azzal jön, hogy ha többet keresne milyen jó lenne, rólam is ezt gondolja, közben sokkal kevesebb pénzből gazdálkodok, mint ő, csak én nem költöm el ész nélkül az összes bejövő pénzt. És sajnos nem tudom neki elmagyarázni, hogy nekem nem azért van több pénzem, mert többet keresek, hanem azért, mert kevesebbet költök, mint amennyit keresek.
Nagyon bölcs gondolkodás. És igen, kedves Kiszámoló, ez átültethető a magyar valóságba is. Kell hozzá egy kis akaraterő, de megéri. Köszönet az újabb értékes írásért!
Érdekesek a commentek.
Szerintetek mennyi megtakarítás szükséges magyar o.-on, hogy el lehessen kezdeni egy hasonló életutat?
20, 50, 80 millio? Kiváncsi vagyok ki mit gondol erről..
Ő a Trinity tanulmányból indul ki.
en.wikipedia.org/wiki/Trinity_study
Ezt Wade Pfau aktualizálta:
wpfau.blogspot.hu/2012/02/trinity-study-and-portfolio-success.html
@tamas "Szerintetek mennyi megtakarítás szükséges magyar o.-on, hogy el lehessen kezdeni egy hasonló életutat?"
Rosszul állsz hozzá. Nincs univerzális válasz, mindenkinek a saját életszínvonalából, szükségleteiből kell kiindulnia.
@lasszo
Az én sportágamban a 60-65 év közötti korosztály egyik tavalyi országos bajnokságának eredményeit nézve 34 induló volt, a 65-70 év közöttiek 31-en indultak. A felnőtt kategóriában, azaz a 21-35 év közöttieknél 74-en. Ha évekre vetítem, akkor 6,8 fő/év volt a 60-asoknál, 6,2 a 65-ösöknél, és csak 5,28 a 21-eseknél. Nyilván sarkítok, mert a köztük lévő korosztályoknál átlagban ott volt 40 fő (rengeteg okot fel lehetne sorolni, hogy 21 és 35 között miért nem indulnak arányaiban annyian, de ebbe nem megyek bele), és a sportág mutat némi csökkenő tendenciát (nem nagyságrendbelit), de azért ebből nekem mégis úgy tűnik, hogy legalábbis azoknál, akik szeretnek mozogni, elég sokan nem csak a betegágyban fekszenek 60-on túl.
De mindenki mást szeret csinálni, az én nagyszüleim például nyugdíjas korukban kertezni jártak, nagymamám még él és ma is.
Hmmm... ennek nagyon Kiyosaki-szaga van... 😀
Olvastam pár könyvét - tulajdonképpen ugyanez pepitában. Sőt! Erről külön könyve is van, a "Visszavonulni fiatalon és gazdagon" című opus.
@tamas
Kiszámoló kalkulátora segíthet. Bár ez a tényleges nyugdíjas évekre lett kitalálva, de átállíthatóak az alapadatok.
//kiszamolo.hu/nyugdijkalkulator-ennyit-kell-eltenned-havonta/
Meg egyébként össze lehet vetni a nyugati és a hazai nyugdíjasok életmódját is, egészen más a kettő. Persze ebben az is benne van, hogy a hazai nyugdíjasok többsége inkább a gyerekeit, unokáit segíti anyagilag, mint hogy elmenjen valahová.
@tamas :
Egyszerű a megoldás:
Először is, számold ki mennyit költöttél tavaly.
Két kérdés van még:
- mennyi ideig tervezel még élni?
- a tavalyi éves kiadásod elég lenne minden évre a jövőben?
Az egyszerűség kedvéért az inflációval ne számolj, mert remélhetőleg annyi kamatot mindig kapsz a pénzedre, amennyi az inflációt ellensúlyozza.
Legrosszabb eset, ha nem tudsz infláció feletti hozamot elérni a megtakarításon.
Akkor az éves kiadásod szorozva a várt élettartammal megadja a választ a kérdésedre, ez esetben amíg élsz pont elfogy majd a tőkéd.
Ha el tudsz érni az infláció felett valamennyi hozamot vagyonodon, akkor kevesebb pénz is elég. Minél jobb a hozam, annál kevesebb.
"Pénzes úr" abban bízik, hogy meg tud élni csak a hozamból, a tőkéhez csak ritka, nem várt kiadások esetén csökken egy picit.
Ehhez ő 25 éves kiadását tette félre. Az elmúlt 7 éve alapján azt állítja ez elég
@pdw :
"Amerikaban 100ezerbol meglehet csinalni mint ez a csavo, itthon 300e-bol nem valoszinu."
Ezzel vitatkoznék.
A fickó azt írja sokáig a szüleivel élt, tehát lakhatásra minimálisat költött, és az egyéb kiadásait is erősen visszafogta, helyben tanult, dolgozott, bicikli stb.
A célja 25 éves kiadásának megtakarítása volt, ezt érte el kb. 10 év munkával.
Ha itthon vki 300at keres, a szüleivel él, nincs autója, visszafogja a kiadásait, akkor 100 ezerből vígan megél, de ha tényleg spórol 50 ezerből is (elég sokan kénytelenek ma magyarországon ennyiből élni!)
Tehát havi 200-at, akár 250-et félretehet.
Az éves kiadása 12x100e=1,2M Ft
25 évre akkor kell neki 30M Ft.
Havi 200 megtakarítással a 30M hozamok nélkül összejön 15 év alatt.
Havi 250 esetén már 12 év is elég.
Ha sikerül a megtakarításon infláció feletti hozamot elérni, akkor kevesebb pénz is elég.
A gondolat maga nagyon jó, illetve a módszer is, amivel ezt el lehet érni. A korai nyugdíj nem azt jelenti, hogy nem dolgozol tovább, hanem azt, hogy akkor, annyit és ott dolgozol - ahol, amennyit és amikor akarsz és szükségesnek érzel.
Aki ilyen szintű logikus gondolkodással bír (és ráadásul még programozó is), az nem fogja abbahagyni a munkát. Lehet, hogy jelenleg is szoftvert fejlesztenek otthon, csak nem napi 8 órában és nem nyelik a savat meg az oltást a főnöktől... de ez csak egy példa. Biztos vagyok benne, hogy van egy komolyabb tőkéjük váratlan helyzetekre is (amit már a "nyugdíjas" éveik alatt szedtek össze), hisz ez az elv egy kicsit "minden egyéb változatlansága mellett" operál.
Csak pár példa:
Mi van -
- ha elválsz
- ha súlyosan beteg lesz az egyik gyereked, és nagyon drága a kezelés
- ha becsúszik még egy gyerek
- ha a gyermeked nem hajlandó ezt az életet követni
@tamas
Szerintem ha a biztonságra törekszünk és 0 bevétellel számolunk, akkor 1, legfeljebb 2% reálhozammal lehet kalkulálni. Ha családi szinten havi 500 ezer elegendő (jelenértéken), akkor az ugye 6 millió évente, ehhez bizony 600 millió Ft kellene 1%-os reálhozam, 300 millió 1%-os reálhozam esetén. De persze ha úgy számolunk, hogy valamilyen irreálisan magas életkorig (100 év?) teljesen feléljük, akkor kevesebb is elég.
Szerintem az egészben a legnagyobb buktató az, hogy a 30-as, 40-es éveiben jönnek az embernek a legnagyobb kiadások.
Ja, és reálhozam nélkül ugyanez 30 éves korban 100 éves korig számolva 420 millió...
@szocske
a gond inkább az, hogy aki itthon 300-at keres pályakezdőként, az rögtön vesz komoly hitellel vagy bérel lakást, berendezi, sokszor áruhitelből, mert minden azonnal kell és vesz egy új autót is, szinten hitelből.
Így kifizet havonta 200 törlesztést, 100ból megél, esetleg havi 10-20 ezret félre is tesz és büszke magára, hogy takarékos.
Nem mondom, hogy az a megoldás, hogy 35 éves koráig mindenki éljen a szülei nyakán és biciklivel járjon, ne szórakozzon, ne nyaraljon.
Szerintem a helyes út valahol a kettő között van.
Ezzel nemigen lehet majd 30 évesen nyugdíjba vonulni, de aki nem úgy áll hozzá, hogy minden azonnal kell, azért szép megtakarítást halmozhat fel 30-40 éves korára az átlagbér duplájából.
Amúgy amit pénzes úr csinál, az kockázatos. Ugyanis olyan reálhozammal számol, ami előfordulhat, hogy több évtizedig nem lesz elérhető. Gondoljunk bele, ha mondjuk az amerikai tőzsde is olyan évtizedeket él át, mint a japán, a másik fele, a kötvények pedig a QE megkezdése óta csak a feltörekvő piacokon biztosítanak reálhozamot, egy feltörekvő portfólióban viszont számolni kell 1-2 államcsőddel is.
@Kiszamolo : (off) most, hogy magamnak válaszoltam észrevettem ezt a jó kis email értesítő válaszról szolgáltatást.
Egy gond van vele: akkor jön az email, amikor válaszolok, nem amikor átment a moderáción a hozzászólás.
ok, többnyire ez nem sok idő, de néha órák kérdése.
Ilyenkor ha én jövök elolvasni a válaszomat, még nem fogom látni.
Ha nem bonyolult megoldani, praktikusabb lenne ha csak akkor menne ki az email, amikor megjelenik a hozzászólás.
@szocske
Ebben az is benne van, hogy a magyar lakosság úgy 95 és 2008 között ahhoz szokott, hogy az életkorával a fizetése is emelkedik, ennek a korszaknak viszont nagyjából vége (nyilván nem teljesen, mert egy pályakezdő diplomásnak nyilván duplázódhat az első 5 évben, de ha nem lesz vezető, ez idővel alább hagy).
@zabalint : persze, van benne némi kockázat, de ha elérte amit állít, akkor valószínűleg nem hülye gyerek, így a befektetései elég jól diverzifikáltak és nem lepődnék meg, ha lenne a hozamokon kívül egyéb bevételük is, ha másból nem a blogon megjelenő reklámokból.
Ha nagyon nem jönnek a bevételek, akkor még mindig jó ideig kitart a tőke, és ha minden kötél szakad akár még dolgozni is elmehet 50 évesen.
Mivel nincs hiteltartozása és sokat járnak nyaralni, akár még a kiadásokat is csökkenthetik ha muszáj.
“Szerintetek mennyi megtakarítás szükséges magyar o.-on, hogy el lehessen kezdeni egy hasonló életutat?”
En 180 millio Ft-ot szamoltam ki. (2000€*12*25) Eves költesünk 25 szöröse.
Ennyi lenne eleg a nyugdijazasunkhoz. (2felnött 2 Gyerek)
Számolgattam kicsit:
Sprórolós Samu középosztálybeli családból származott, egyedüli gyerekként éldegélt kétszintes budai házukban szüleivel. 20 évesen munkába állt egy nemzetközi cégnél 200 ezres nettó fizetéssel. Veterán Kiszámoló olvasóként igyekezett kordában tartani a költségeit, busszal és biciklivel járt be a munkahelyére, kevesett bulizott és továbbra is otthon lakott, így havi 60 ezres kiadás mellett 140 ezer forintot mindig félre tudott tenni 2%-os reálhozamot elérve befektetésein és még kisebb nyaralásra is futotta...
Nem folytatnám, fizetés emelkedett, 30 évesen megtalálta párját, vettek házat nem hitelre, használt autót, stb, 40 évre jött ki a nyugdíj a fenti feltételekkel, az Excel kibírta volna a 30-at is.
Ami nem árt:
- Korán elkezdett takarékos életvitel
- Jó jövedelem
- Szülők
- Két kereső, gyerek nélkül.
- Nincs betegség
- Nincs hitel
- Kiszámítható állam
Volt olyan felvetés, hogy mi van a válságok alatt. De ha valaki csak az osztalékból él, nem érdekes, hogy mi van a tőzsdével, mert a tőkéhez nem fog nyúlni.
"The Great Financial crisis hit in 2008, and caused the worst recession since the Great Depression. The value of my retirement savings in stocks was sliced in half. (...) Amazingly enough, they barely took a hit! Most US companies continued to make their dividend payments at a barely-reduced level throughout 2008 and 2009 (...) Sure, the stock prices were down, but who cares about stock prices when you’re not selling them?"
financialsamurai.com/early-retirement-its-not-as-risky-as-you-might-think/
@Zabalint: nah ez is egy érdekes kérdés tud lenni, hogy a mai viszonyok között mondjuk egy 1 vagy 2 gyerekes családnak mennyi elég megélhetésre?! Egy ideje olvasom a blogot, de nem rémlik, hogy esetleg ilyenről volt-e szó, elnézést ha mégis, most nem kerestem ismét rá.
Ez onnan jutott eszembe, hogy az általad említett 500 nettó azért nekem soknak tűnik, de lehet tévedek?! És persze nem arról beszélek, hogy el lehet-e költeni ennyit, hanem hogy mennyi az az összeg amivel átlagban "minden" (kaja, évi egy nem elszállt nyaralás, ruha, iskola,stb.) belefér.
Én is szerettem volna "nyugdíjba" menni 30 évesen, de mivel múlt héten betöltöttem a harmincat, ez már nem fog összejönni 😀 Én nem unatkoznék otthon, van elég hobbim/könyvem, hogy kitartson. Megpróbálok azért 40 évesen visszavonulni, de elég sokat kell ahhoz még spórolnom 🙂