Ügynökök visszatérő, mindenre jó fegyvere a (dollar) cost averaging, vagyis hogy úgy tudod csökkenteni a részvénypiac, aranypiac, vagy bármi egyéb kockázatát, hogy nem egyszerre vásárolsz be, hanem több hónapra elosztva veszel kisebb összegekért az adott értékpapírból/nyersanyagból.

A mítosz szerint így csökkented a kockázatodat, hiszen minden hónapban más áron veszel az adott papírból, ezzel az év végén, vagy az évtized végén egy átlagos áron fogod megvenni az értékpapírt. Ezzel kiküszöbölted az árfolyam-kilengések kockázatát, nem tudtál túl rosszkor belevásárolni a papírba.

Ez nagyon logikusan hangzik, csak éppen butaság. Arra viszont remek, hogy a félénkeket elhitesse, hogy bármit is nyernek ezzel a technikával.

1950-ig visszamenőleg megvizsgáltak több piacot (USA, Ausztrália és UK) és azt találták, hogy mind a 12 havi cost averaging, mind a 6-36 hónapos periódusok csúnyán kikaptak az esetek kétharmadában az egyösszegű befizetésekkel szemben. (A 12 havi DCA kontra egyösszegű befektetésről a S&P 500-as index alapján itt találsz egy kalkulátort.)

Ennek magyarázata teljesen logikus: a részvényárfolyamok az esetek nagyobb részében mennek felfelé, mint lefelé, így jobban jársz, ha egy összegben fektetsz be, mintha havonta apránként teszed ugyanezt.

Mindezek ellenére ez a mítosz rendkívül népszerű, igen előkelő helyet foglal el a Google keresések között. Hogy miért ilyen népszerű? Az álbiztonság miatt. Ugyanis ha eső piacra kezdesz el vásárolni, örülsz neki, hogy csak ennyit vesztesz. Ha emelkedő trendbe kezdesz el belevenni, akkor ezzel a technikával is hasznot fogsz elérni és ilyenkor nem törődsz azzal, hogy mennyivel többet érhettél volna el egy egyösszegű befizetéssel már az elején. Ahogy Kenneth Fama mondta: a DCA csak jobb befektetői élményt tud adni, de ezzel egyidőben rosszabb befektetői teljesítményt is.

Amennyiben a részvénypiacok árfolyam-kilengései miatt nem mersz részvényeket venni, akkor nem a DCA a (z ál)megoldás, hanem a diverzifikáció. Azon kell elgondolkodnod, hogy több eszközosztály között kellene megosztani a pénzedet, esetleg kisebb részét kellene kockázatosabb eszközökbe fektetni, ha ennyire nem bírod a kockázatot. Vagyis ne az időben akarj diverzifikálni, hanem az eszközök között.

Van ugyanis egy nagyon rossz hírem: miután már a teljes összeget belefektetted az adott részvény(ek)be, onnantól kezdve is lesz naponta árfolyam-változás és ki leszel téve nap mint nap újabb esetleges zuhanásoknak. Ha ezt már akkor sem bírtad, amikor be kellett fektetned a pénzed, miért fogod jobban bírni, amikor már a teljes pénzed az adott eszközökben lesz? Akkor te leszel az a tipikus kisbefektető, aki zuhanásban eladja mindenét és akkor fog megint venni, amikor már egy jó ideje emelkedik az ár. Vagyis zsebre rakod a veszteséget és garantáltan kimaradsz a legnagyobb emelkedésekből.

Úgyhogy ne ülj fel az ügynökök beszédének, a DCA csak egy eladási technika, amivel el lehet altatni a félős szívűek aggodalmait, de a kockázatodat még középtávon sem csökkenti, ezzel szemben a profitodat általában igen.

(Van olyan eset, amikor te havonta egy kisebb összeget tudsz csak befektetni, ezért veszel havonta valamit. De ez nem DCA, hiszen más választási lehetőséged sincs, mert nincs meg a pénzed egy összegben a kezedben. A cikk nem erről szól.)

Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.

Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.

Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en