A cuccok
Egyik rokonomék idős korukra elköltöztek, eladták a hatszobás házat (plusz pince, padlás, garázs természetesen) és vettek egy háromszobás lakást a belvárosban.
A legnagyobb kihívás a ház kiürítése volt. Nem tudom, hogyan csinálták, de ez a hatalmas ház a pincétől a padlásig tele volt mindennel. Használt bútorok, könyvek, ruhák és minden egyéb elképesztő mennyiségben. Minden szoba és egyéb helyiség tele volt padlótól a plafonig. Rá voltak kényszerítve, hogy ebből a hatalmas cucc-halomból csak annyit vigyenek magukkal, ami elfér az új lakásban.
Hirtelen kiderült, hogy a rengeteg használt, de évek óta senki által nem használt szekrényekre, ágyakra, ruhákra semmi szükségük nincs. Pedig mindent azért tettek el, mert egyszer még jó lesz valamire.
A problémával nem voltak egyedül. Amint már írtam is róla, az átlag amerikai annyi cuccot halmoz fel, hogy nem fér be a dupla garázsba egy autó sem, sőt, külön raktárat kell bérelni a cuccoknak, mert már kinőtték a házat a rengeteg összevásárolt és elrakott kacatok.
Egy másik bejegyzésben írtam, hogy egy család egy lakásfelújítás miatt a dolgaik nagy részét elszállította egy raktárba, majd arra döbbentek rá, hogy azok a dolgok egyáltalán nem is hiányoznak nekik. Pedig addig el sem tudták képzelni az életüket a most raktárban pihenő dolgaik nélkül. Hiszen azért vették meg és őrizgettek azokat, mert azt gondolták, szükségük van rá.
Valaki mondta, hogy a szülei halála után hosszú hónapok kemény munkájába és sok pénzbe került, hogy a sok felhalmozott kacattól megszabaduljon. Ez akkora nyomot hagyott benne, hogy hazament és kiszórta a saját lakásában található, évek óta nem használt dolgok nagy részét, hogy az ő gyerekei majd ne járjanak ugyanígy.
Minél idősebb az ember, annál inkább tele van évtizedekkel ezelőtt vett, az elmúlt húsz évben egyszer sem használt dolgokkal. Még a déditől örökölt porcelánfigura-gyűjtemény, aminek a piaci értéke pont nulla forint, de senki nem dobja ki, mert a dédié volt, elrakott és soha elő nem vett fotók, könyvek, amiket senki nem nyitott ki harminc éve, ruhák, amiket már soha senki nem fog felvenni, de megvan még a gyerekek görkorcsolyája és az egyetemi tankönyvei is. Ott porosodik a VHS magnó is a tévé alatt, mert mit lehet tudni, hátha valaki egyszer hoz még egy VHS kazettát.
Egy kis segítség a válogatáshoz:
Megvan, amikor elmész valakihez és szétnézel a lakásában és csak rengeteg csecsebecsét, poros könyvet és egyéb felesleges dolgokat látsz? Na, ugyanezzel a szemmel nézz szét a saját lakásodban is és minden egyes tárgyról kérdezd meg magad, miért tartogatod még mindig és milyen sűrűn használod.
Ha rendet raksz otthon, sokkal kényelmesebb lesz az életed. Csak arra vigyázz, hogy az üressé vált polcokat és szekrényeket ne töltsd fel újra tárgyakkal.
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Nem tudom, merre laksz, felénk nagyon mennek a “free your stuff/ingyen vihető” facebook csoportok. Felraknak néhány képet a lomok érdekesebb részéről, a gyűjtögető hajlamúak illetve albérletbe berendezést kereső diákok pedig boldogan viszik haza a cuccot, win-win. Mondjuk ez nagyobb településen valószínűleg jobban működik…
2019-10-17 at 16:23
Faterom is gyűjtögető. Van egy kb. 90nm-es mellék épület ami tele van olyan dolgokkal amit nem használ semmire…
Legutóbb már két kisebb kb. 5x6m-es lemez mellék épületet épített az újjabb lomoknak….”
Az apósomról írsz…
akkor viszont te a nejem vagy, Nórika…
Mindjárt hazaérek, mi lesz a vacsi?
Szüleim házas életüket egy szívességi minilakásban kezdték, az volt a feltétel, hogy ki kellett pakolni az előtte elhunyt magányos néni kupacait. Anyám azt mondja, akkor megtanulta, hogy ne gyűjtögessenek. Apám halála után meg kellett állapítanom, hogy mégsem sikerült igazán. 🙂
“néhány évente költözz másik lakásba, és csak annyit vigyél magaddal, amennyi a kombi hátuljába belefér”
Pontosan így nyomom, de minden költözésnél egyre többször kell fordulni a kombival. 😀
De amúgy ezt is csak ajánlani tudom mindenkinek.
hetkoznapizarandok.blog.hu/2019/03/21/az_irenke_hatas
hetkoznapizarandok.blog.hu/2016/12/06/minimalizmus_onkentes_egyszeruseg
5 tonna hasznosítható hulladékot vittem el eddig méh telepre (házból, udvarból, garázsból, műhelyből, padlásról). Tegnap a jó időben még összekészítettem egy újabb adagot (már megtanultam a fémfajtákat, simán szortírozom).
Fogalmam sincs, hányszor fordultam üvegekkel, ruhákkal, papírral a szelektív gyűjtőkhöz.
Azóta volt 2 lomtalanítás, ami elég szépen csökkentette a padlás és kert lomját, a kertet már füvesítettük is. Volt olyan gyümölcsfa, aminek a törzse nem látszott s köré pakolt lomoktól, ma már rendben van.
Más. Tavaly újítottuk fel a lakásunk, ami nagyszerű lomtalanítás lehetőség volt, kb a felesleges cuccok felétől megszabadultunk, mindenféle lelki nehézség nélkül, pedig a párom nehezen szabadul a tárgyaktól.
A sógorom/sógornőm, mert ő meg Anyámról “takarékosságáról” ír. Aki négyszobás lakásban maradt egyedül, és mivel mi mind a heten elvittük kb. a cuccainkat, ő feltöltötte az űrt “hasznos holmikkal”.
Mindenkinek csak negatív sztorijai vannak? 😀 Sajnos szüleimnél ugyanez a helyzet, egyszerűen már nem szívesen megyek haza mert fullasztó a lakás a millió kacattal. Múltkor a (gyerekkori) szobámban konkrétan a telefonom meg a pénztárcám nem tudtam letenni sehova, mert az ágyon kívül nem volt egy szabad 10×10 cm-s felület sem. Rengetegszer veszekedtem már ezen anyámmal (nálunk ő a főkolompos), de minden eredmény nélkül. Sikerült már valaha valakinek ilyesmiben meggyőzni a szüleit?
Amit még nagy előrelépésnek tartok, hogy végre sikerült meggyőzni a nejem, hogy nincs szükségünk padlótól plafonig érő gardróbra, nyomasztóan nagy nappali szekrénysorra stb (ezeket a berögződéseket otthon táplálták belé a szülei). Nemrég kb. 80-90 darab pólóját segítettem átválogatni. Nagyjából 20-25-öt tartott meg, a többit kinőtte, vagy nem tetszett neki, ezért nem is hordta. Végre kezdünk fellélegezni.
Nem tudom elképzelni, hogy ne legyenek papírkönyveim, vagy hasznos holmijaim. Egy szép borító, a papír maga a lakás dísze tud lenni. Pl.: az utóbbi időben megjelent Twin Peks könyveket önmagukban elővenni is jó, annyira jól megcsinálták. Egy ebook reader nem tudja ugyanezt nyújtani.
Pl.: Elektronikával is csak óvatosan, mert nekem sokszor jól jön a régi notebookom, ha a tv-s lejátszó nem tud egy-egy fájlt megnyitni.
Engem zavar az is, ha valakinál alig vannak bútorok, meg a raktárban élés is. Szerintem mindkettő azt jelenti, hogy túl nagy helyen lakik valaki. Folyt…
Ha egy 50-60nm-es lakásban gyakorlatilag üres szobák vannak (pl.: a nappaliban csak ülőbútor szerkénysor nélkül, a hálóban csak ágy, stb.), akkor annak az embernek egy 25nm-es lakás is elég lenne és még anyagilag is jobban járna a cserével.
Aki kérdezte: nem, nem tudtam meggyőzni anyámat, hogy ne gyűjtögessen. A legtöbb, amit elértem nála az az, hogy hozzám már nem hord szemetet.
Mellesleg a hűtőmágnes is egy baromság. Nem is szép, meg össze is törik, funkciója nincsen. Minek?
es mivel meg nem volt: youtube.com/watch?v=uGAuGzvv6xM
Ez hatványozottan igaz az új elektronikus, kommunikációs kütyükre: ha nem alakítjuk őket igényeinknek megfelelőre, a kütyük használnak minket.
A három évente való lakáscserére rásegíthet, ha ez országcserével is párosul.
Más egy könyvet a kezünkben tartani, s azt olvasni, mint telónkat. Én jelenleg 90%-ban a telómat olvasom, de, ha tehetném, a könyvet választanám.
Ugyanazon szituáció, csak más szemszögből, hogy lásd, mindenkinek megvan a maga igazsága:
A szűk családi körben 8 gyerek van (vegyes korosztály), és meg van beszélve, hogy csak a gyerekek kapnak ajándékot. Nekünk nincs gyerekünk, tehát mi nem kapunk.
Szorozd fel a 8 gyereket évente az összes alkalommal: karácsony, születésnap, névnap, Húsvétkor meglocsol, megszületik, elballag, megérkezik, bérmál, anyámkínja. Értem én, hogy a legjobb a pénz lenne, de egyszerűen képtelenség bírni, üres kézzel pedig ugye nem megyünk. Ugye egy ballagó 18 évesnek meg nem adsz egy kétezrest. Így marad valami apróság és kis édesség mellé.
“A gyereknek pénzt félretenni, pedig szóba sem jön, hisz az ajándékozás = hogyan vegyük meg a gyerek szeretetét játékkal, így a jövőjére nem kell gondolni, avagy éljen a hedonizmus!”
Mi nem akarjuk megvenni a gyerekek szeretét, ez a családi „szabály”, hogy ők kapnak ajándékot. Pontosan tudjuk, hogy az együtt töltött idő a legértékesebb, mikor társasjátékozunk vagy hóembert építünk. A jövőjükre tényleg nem gondolunk, ez tény, de azt hiszem, ez azért már mégse a mi dolgunk.
Azért rossz ilyen véleményt olvasni, mert az ajándékozó is beleteszi a maga idejét, energiáját és pénzét, utóbbit úgy, hogy ne vegyen fel azért hitelt. 🙂
Talán engedd el a dolgot és örülj neki, hogy vannak, akik ajándékoznak a gyermekeidnek. Ma Magyarországon többezer gyerek ül üres kézzel a szülinapján és nem érti, mi van. Ha már végképp ellep benneteket a játék, vigyétek el nekik. 🙂
anyámnál még tele van egy szekrény a stafírunggal (már a nekem szánttal). ott is marad.
viszont a 30 évvel ezelőtti kockásaimat kidobta, mik most bármit megérnének, mert jók voltak.
a hahotákat meghagyta (amik nem érnek egy kalap szamócát sem), mert kisebb helyet foglaltak
Ezt a “doktorbacsit” hogy erted?
https://kiszamolo.hu/tartsd-kordaban-a-vasarlasaidat/
Illetve bonusz, mert pentek van. Ebben a filmben is van egy figura aki kb igy el, ha jol emlekszem “legfeljebb 40 holmi, legyen az auto vagy fogkefe”:
https://kiszamolo.hu/tartsd-kordaban-a-vasarlasaidat/
Mintha nem csak egy szuk kisebbseg fantaziajat mozgatna a tema.
“A gyereknek pénzt félretenni, pedig szóba sem jön, hisz az ajándékozás = hogyan vegyük meg a gyerek szeretetét játékkal, így a jövőjére nem kell gondolni, avagy éljen a hedonizmus!”
Mi nem akarjuk megvenni a gyerekek szeretét, ez a családi „szabály”, hogy ők kapnak ajándékot. Pontosan tudjuk, hogy az együtt töltött idő a legjobb, mikor társasjátékozunk vagy hóembert építünk. A jövőjükre tényleg nem gondolunk, ez tény, de azt hiszem, ez azért már mégse a mi dolgunk.
Azért rossz ilyen véleményt olvasni, mert az ajándékozó is beleteszi a maga idejét, energiáját és pénzét, utóbbit úgy, hogy ne vegyen fel azért hitelt. 🙂
Talán engedd el a dolgot és örülj neki, hogy vannak, akik ajándékoznak a gyermekeidnek. Ma Magyarországon többezer gyerek ül üres kézzel a szülinapján és nem érti, hogy mi van. Ha már végképp ellep benneteket a sok játék, vigyétek el nekik. 🙂
Ez jó érzést nyújt, ha gyűjtögető típus vagy, mert nem dobtál ki semmi fontosat, de egy idő után úgyis rájössz, hogy egyes dobozok tartalma teljesen felesleges, és megválhatsz tőle.
Egyébként meg tipikus nyugati problémák ezek… hejj… 🙂
A költözések rászoktattak arra, hogy ami nem feltétlenül szükséges, váljak meg. Innen jött egyfajta minimalista gondolkozás és most is jellemzően ha új ruhadarabot veszek, megválok tőlük. Tényleg elég néhány nadrág, ing, kabát, cipő.
A megválásnak több szintje van. Kuka, lomtalanítás, adomány, 1 Ft-tal indított licit valamelyik aukciós oldalon.
Sajnos anyukám gyűjtöget. Most már nem tud felmenni a padlásukra, nyáron, mikor korházban volt, zsákszámra hoztunk le dolgokat és még mindig van egy rakás dolog. Nagyanyám egy éve halt meg (97 évesen), hát nála még anyukám gyerekkori cuccai is ott vannak.
Ha a neten az ember rákeres a “minimalist gardrobe” meg hasonló kulcsszavakra sok hasznos tanácsot talál.
Valóban óriási teher a lomtalanítás.
Szerintem tobb kilonyi kacattol valo megszabadulas az inkabb rengeteg plusz penz, energia es ido.
Tokeletesen egyetertek Miklos velemenyevel. Minden folosleges targy csak problema forrasa.
Milyen kar hogy aposom es anyosom nem fogja ezt fel, es “amerikai módra” halmoz mindent. Egyszer probaltam anyoshoz elmenni,hogy segitsek a lomtalanitas+takaritasban, de ugy, hogy a konyhapulton 2 cm hasznalhato hely nem volt, es miután fel ora alatt kidobtam 12 kukaszsakot sírva fakadt….Nem tudta elengedi a targyait, pedig az egesz lakas egy molylepketelep. Ez kb 3 eve volt es az 1994-ben lejart tisztitoszereket, fuszereket, stb. dobtam a kukaba. Azóta meg rosszabb a helyzet es nem tudom mi lehetne a megoldas.
Az egész életterünk, de még a ruhatárunk is ilyen: szervezett, tartós, minőségi. Könyvtár van, offline, az szakmai ártalom/öröm egyben.
Bizton állíthatom, hogy ha mindenki annyi holmit venne meg, mint mi az elmúlt, mondjuk, tíz évben, összeomlana a világrend. Nincs így gond, cucctartás, pakolás-porolás, nincs elveszett idő, ami ezzel s ezek beszerzésével telik … remek érzés.
Werner, egyetértek veled.
Jogos komment a 8 gyerek ügyében, nem éppen empatikusak a családtagok. Mivel nincs gyereked, akkor vagy neked ajándékozhatnának, vagy nem kellene, hogy tőled várjanak a gyerekeik irányába. (Kivéve, ha hamarosan te is tervezel gyereket, hisz akkor majd ő kap.)
Nálunk a fentiek működnek. Illetve a testvért és szülőket kivéve csak a karácsony játszik, a névnap és születésnap nem. Ez fontos, hiszen ez is egy módja a bejövő mennyiség – illetve az ajándék kitalálásával töltött idő – csökkentésének.
a) ha jön egy új ruha/eszköz, akkor mennie kell egynek, ami ‘hasonló kategóriás’. Új csak akkor jöhet bármiből, ha a régi már nem látja el megfelelően a feladatát.
b) ha valamit sokáig nem használok/ajándékba kapok, de már van belőle – azt a dolgot elajándékozom. Kapott ajándék esetén nem a régit, hanem az újat ajándékozom el, annak mindenki jobban örül.
c) nagy értékű dolgot nem veszek meg azonnal, hanem kivárok. Ha később is igényét érzem, megveszem.
d) igyekszem a legtöbb dolgomat használtan venni, így a környezetnek is kevésbé ártok
Aki nem tudja mit kezdjen a felgyűlt dolgaival: ha meghirdeted a dolgaidat ingyen elvitelre, városokban többnyire gyorsan lecsapnak rá. Facebook csoportok és jófogás sokat tud segíteni ebben.
Még egyszerűbb, ha leadod a használható dolgokat egy adományboltban.
“A három évente való lakáscserére rásegíthet, ha ez országcserével is párosul.”
Ezzel mint szortírozás-öszönzővel annyi a bajom, hogy a biciklit, sífelszerelést, szerszámosládát (mindenki tegye hozzá saját nagy, repülőn/vonaton nem jól szállítható cuccait, akár még az autó is lehet ilyen) indulás előtt a millió egyéb teendőd mellett nem fogod használtan eladni – pláne, ha még nem is biztos, hogy bejön az élet az új országban -, hanem jól beQrod valahova, új otthonodban meg hamarosan hiányozni fog, s veszel egyet. Újat, mert ott még fogalmad sincs a használt piacról, meg hogy kiben bízhatsz. Postázni sem fogod, mert az többe kerül, mint az eladás-vásárlás. Pár évtized, s lesz belőlük egy szép gyűjteményed világszerte, ami sem anyagilag, sem a Föld erőforrásai szempontjából nem hatékony.
Én szomszéd országba költöztem, a bringák vonaton jöttek ki :-), a bútorok maradtak 🙁 .
Itt nem azokról a dolgokról/tárgyakról van szó, amit naponta, vagy más rendszerességgel használunk, s használni is akarunk (bicikli, autó, sífelszerelés), hanem elfekvő egyéb vackokról, amiket, ha 1-2 évig nem használunk (s nem is hiányoznak), nyugodtan ki lehet dobni.
Nem arra gondoltam, hogy a szomszéd faluba költözünk a határ másik oldalán.
A poszttal amugy egyetertek, a mi csaladunkra is a gyujtogetes a jellemzo. Amugy a masik targyairol valahogy sokkal konnyebben meg tudjuk mondani, hogy mi felesleges kozuluk. Kb. mint a masik penze, azt is sokkal jobban be tudjuk osztani.
Mi ezt egyelőre el akarjuk kerülni, egyelőre kis lakásban nem nehéz, mert nem opcionális a selejtezés, illetve a túlcuccolás elkerülése. Tanulási folyamat volt az is, leküzdve a lelkiismeretfurdalást, hogy ma már képesek vagyunk kidobni akár másnap is a kapott ajándékot, vagy akár megmondani a potenciális ajándékozóknak, hogy minden csetresz a szemétbe kerül, és felnőtt felnőttnek ne ajándékozzon. A nehezebb kihívás gyerekvállalas után lesz, ezzel tisztában vagyok…
Jófogás, Facebook eladás az számomra működésképtelen, mert nem vagyok hajlandó állandó harcot vívni olyanokkal, akik nem ismerik a NEM szó jelentését.
mármint a rámszakadó könyvmennyiség miatt is.
sífelszerelés mint naponta használt tárgy?
nézzétek már meg mennyi helyet foglal egy 4-5 fős családnak a sífelszerelés, mindezt azért hogy évente egyszer elmenjenek pár napra, ahol az idő nagy részét amúgy is a hüttében töltik…
(tudom, az itt kommentelők kivételek, ők minden hétvégén mennek, és nem csak divatból, hanem mert nem tudnának enélkül a káros szenvedély nélkül élni…)
Az is segít ha nincs amúgy sok hely a lakásban.
Persze a nagyszülőknél ez nehezebb, főleg h az egyik páros abban a házban lakik ahol nagymama született. Na, ott mi van nem akarom egyenlőre tudni. Érdekes h az idősebb korosztály nehezebben válik meg tárgyaktól.
És továbbra is elborzaszt, hogy anyóséknál nekem jut majd a feladat, hogy 2 hónap alatt kiürítsem a házat, ami ér valamit, azt eladjam, a bevételből pedig hozassak 4-5 konténert és a hulladékhegyeket elvitessem.
A könyvek helyett (abban Garbóval értek egyet), sokkal nagyobb baj az irgalmatlan mennyiségű papír, ami összegyűl az évek során. Ki se dobhatod, mert visszamenőleg kell, csak ide-oda pakolászod, szortírozni agyrém. Jó, hogy manapság már minden számla, payslip, kötvény, szerződés stb. elektronikus. A régi hulladékokat meg nekiálltam beszkennelni.