Ne költs év
Olvastam egy érdekes interjút az egyik angol oldalon.
Egy hölgy 2015-ben átnézte az addigi költéseit és azt vette észre, hogy csak kávézásra 400 fontot költött egy év alatt úgy, hogy még csak nem is szereti különösebben a kávét. S ez még a kisebb költéseik egyike volt a sok éttermi étkezés, péntek esti szórakozás és egyéb kiadások között.
Mind emellett vettek egy házat jó nagy havi részletre, ami felújításra szorult. Mivel a magas költségek mellett nem tehették meg, hogy egy másik lakást is fenntartsanak, a felújítás hónapjai alatt úgy éltek, a holmijuk legnagyobb része egy raktárban volt, jó messzire. Meglepve tapasztalta, hogy teljesen jól elboldogulnak a mindennapi életben a legszükségesebb tárgyakkal is, nem hiányzik a sok elraktározott tárgy. (Régebbi cikk: Tárgyak, amik körülvesznek)
Mindezek hatására amikor hallott a “Ne költs nap”-ról, arra gondolt, vajon kivitelezhető lenne-e ez egy egész éven át? Meg tudja-e tenni, hogy egy évig nem költ semmire, ami nem szükséges? A kihívás komoly volt, a kíváncsisága pedig nagy, úgy gondolta, hogy belevág az emberkísérletbe.
Meghatározta, hogy mi az, ami szükséges költés, ami felett nem akar költeni egy teljes éven át. Hiteltörlesztő, számlák, alap tisztálkodási és tisztító eszközök, (de semmi drága szemránckrém és hasonlók), heti 35 font bevásárlásra szigorú lista alapján egy olcsó diszkontban és ehhez hasonló tételeket vett fel a listájára.
A közlekedést kerékpárral oldotta meg, így a kondibérletre sem kellett költenie.
Persze voltak nehéz dolgok: januárban a barátaik csak olyan helyre akartak menni kikapcsolódni, ahol lehet enni és inni. (Rászoktak a túrázásra a hegyekben.) A karácsonyi vásárlási lázból kimaradtak és ezt előre egyeztetni kellett a rokonokkal. A nyaralás is egy hetes vadkempingezős túra lett a hegyekben. Jót tett a házasságuknak is az így eltöltött idő és rájöttek, hogy nem pénz kérdése, mennyire sikeres a nyaralás. Ahogy fogalmazott, többet éltek kevesebből.
A kozmetikumok hiánya is okozott kihívást, ahogy a ruhák nem vásárlása is.
Amikor letelt az egy év, első körben minden barátját meghívta egy italra és megvette azokat a ruhákat, amiket szeretett volna. (Azonban ezek csak olyan ruhák voltak, amiket muszáj volt már vennie egy év után.)
Az év eredménye és tanulsága pedig: 22 ezer fontot elő tudott törleszteni a lakáshitelükből, illetve rájött, hogy az anyagi biztonság és szabadság többet ér, mint az újabb tárgyak birtoklása és az egyéb pénzköltés.
Természetesen az ő példája nem egy általános példa, amit feltétlen követned kellene, az egyéves “böjtöt” ő is a kihívás és a kíváncsiság miatt csinálta végig. Azonban lehet okulni a példáján, ha az ember átértékeli, mi az igazán fontos az életében.
Hasonló volt ez az egy kisérleti év, mint a másik eset, amikor 200 napig valaki nem vett semmi újat. Érdemes még elolvasni: Hogyan ne vegyél felesleges dolgokat.
Mikor megláttam, hogy hamarosan 11 fontért lesz kapható a könyve a rendhagyó évéről, akkor azért vegyes érzések fogtak el. Ő már megvilágosodott (több fölösleges könyvvel nem tölti a könyvespolcait), de pont ezzel az üzenettel fogja lehúzni azokat, akik még nem (piramisjáték? 🙂 ).
Viszont visszagondolok a 4 evvel ezelötti idöszakra,akkor sem volt semmivel sem jobb eletem,söt.
Braun: Az én párhuzamos univerzumomban az általad említettek azok, akik bőven az életszínvonaluk felett élnek, mert “ennyi jár nekik is” akár provident árán is meki meg kocsi, meg stb. A csilliárdos budai vállalkozó meg semmivel sem költ ennél többet pedig neki a jövedelme egy 0-val minimum több.
Addam: A végén azt veszed észre hogy mindenkit elidegenítettél magadtól, mert még a legéhenkórászabbtól is megkapod, hogy mennyire szarrágó vagy. Férfiként még szexelni sem nagyon fogsz, mert spórolós nőt találni lehetetlen, ha nem vagy gerontofil (70 fölött azért akad pár).
Ha még találsz is egy példát rá, akkor aztán egész életedben bátran használhatod mindenre.
Egy mozdulattal mindent le tudsz vele söpörni az asztalról és a vita el van döntve.
Némi gyakorlással az összes újsághírre is szabadon használható, hiszen ott sem voltál ott, ki tudja, tényleg megtörtént-e az esemény vagy úgy történt-e.
Arra gondoltál már, hogy te intézd a bevásárlást, majd közösen készítsétek el a karácsonyi vacsit?
Aztan tovabb nezegettuk a kiadasokat es megszuntettunk egy 11 eves “befektetesi eletbiztositast” (fiatalon az ember hoz hulye donteseket), lemondtuk a takaritonot, akit kenyelembol hivtunk 2 hetente, a konyvelot az adozashoz (kitanultuk 2 ev utan) esatobbi esatobbi.
Amikor par honap utan beallt az egyensuly a koltesekben (szigoruan csak olyan dolgokrol mondtunk le, amit kepesek vagyunk eveken/evtizedeken at nelkulozni), akkor a havi kb. 3400 euros kiadasbol 2577 euro lett…
Köszi, hogy megosztottad! Gondolatébresztőnek mindenképpen hasznos! 🙂
Nálunk évek óta ne költs év van, bár mióta mindkét fiú egyetemista spórolni se nagyon tudunk, de legalább a spórolt pénzhez nem kellett eddig nyúlnunk.
Nálunk felnőtteknek már évek óta nincs karácsonyi ajándék, a gyerekek is pénzt kapnak, aztán vesznek amire szükségük van.
“Utálom a karácsonyt.”
Nálunk is pont így kezdődött, aztán most, 4-5. év körül már megértők, már a szélesebb rokonság nagy része is, csak a gyerekeknek várják el, hogy adjak (bolti játéknál nagyobb lehúzás nincs 🙂 )
“mindenkit elidegenítettél magadtól, mert még a legéhenkórászabbtól is megkapod, hogy mennyire szarrágó vagy. ”
Majd lesznek helyettük másfajta barátaid.
mrmoneymustache.com/2012/03/07/frugality-the-new-fanciness/
“szexelni sem nagyon fogsz, mert spórolós nőt találni lehetetlen”
Ezt a témát párszor már körüljártuk itt…
Igen, nekem is voltak életszakaszaim, mikor pont így tűnt. Csak figyeld meg, hogy ide is írogatnak páran.
Persze így is becsülendő ez az egy év, csak én vagyok túl kritikus. 🙂
De azert hogy egyesek ebbe is belehuzzak a gonosz globalizmust… 🙂
Amugy ha 22k-t elotorlesztett, az alapjan igenjol all a csalad 🙂 sok kemenyen sporolot ismerek itt es igen kevesen tudnak elrakni kozel 2k fontot havonta, bicikli meg nemutazas ide vagy oda.
Esetleg egy atombunkerrel alatta 😀
“szexelni sem nagyon fogsz, mert spórolós nőt találni lehetetlen”
Ezt a témát párszor már körüljártuk itt…”
De ahogy feljön újra és újra negyedévente, egyszer lehetne róla cikk is. Elég körülhatárolt szegmensét érdekli az olvasótábornak, őket (minket) viszont nagyon (és a beszéljétek meg otthon a társaddal / még az esküvő előtt beszéljétek meg cikkek megállapításai nem relevánsak).
“Heti 35 fontert valoszinuleg a felvizezett, elorecsomagolt rakkelto hizlalo adalekanyagos vackokat eszed egy even at.”
Olvasd:
mrmoneymustache.com/2012/03/29/killing-your-1000-grocery-bill/
(Nekem ez az MMM-cikk konkrétan forradalmat (vagy inkább reformációt, mert nem voltak ismeretlenek az elvei) robbantott ki a konyhámban pont három éve. Pedig akkor is tél volt, semmi friss levélzöldség, egynyári növény, csonthéjas gyümölcs.)
Egyébként, ahogy Addam írja: lehet ez szemléletváltás is. Mi is így élünk, átgondoljuk mire van TÉNYLEGESEN szükségünk, így nincs plazmatévé, se évente új telefon, se sok felesleges kütyü (mennyi háztartás van tele filcekkel, CD-kel, kulcstartókkal meg a többivel) – viszont iszunk karácsonykor a forralt bort a téren vagy megveszek néha egy szép fehérneműt. Nem veszteségként élem meg a felesleges dolgokat
🙂
De hát hiába. Ahogy a mondás tartja “aki hülye az is marad”.
Mondjuk az ujsaghirekkel kapcsolatban nem jarsz messze az elo problematol…sajtoban dolgozom, hat ami ott megjelenik az joreszt “tajekoztato jellegu”.
Amugy eszrevetted mostanaban magadon hogy semmilyen ellentmondast, kritikat nem tursz, hanem idegesen reagalsz? Puszta joszandekbol kerdezem.
Nekem az elmúlt 2 évem a mértéktelen, felesleges költekezésről szólt. Minden fillérem elvertem. Kényelmesen, gondok nélkül léteztem. Persze voltak kötelezettségeim, amiket néha így sem tudtam teljesíteni. Mert előbb elégítettem ki a felesleges luxus igényeimet, mint hogy kifizessem a telefonszámlám. Nevetséges! De evvel jár a felnőtté válás. Mióta elhatároztam, hogy márpedig nagy spórolásokba kezdek! 😀 Nincs miből. 30.000-el kevesebb a fizetésem így év elején, és még egy méregdrága kurzusba is belekezdtem. Kifizetem az iskolát, a számláim, bérletem, a szüleim. 2-6.000 ft költőpénzem marad kajára, szórakozásra, minden másra. Na ebből spórolni nem lehet! Múlthéten vettem egy tavaszi kabátot 3.000-ért, mert nincs átmeneti ruhám. Február közepe van.. 😀 A zsebemben, meg 1.500 ft… Semmi másra nem költöttem.
Ok, vszínű így is sokkal kevesebbet vásárolt, de ha utólag bepótolja, még ha csak részben is, akkor az egész egy színjáték volt csak.
ezért nem látom sok értelmét annak sem, hogy heti 1 napon ne vásároljak, hisz a következő napon megvehetem amit kihagytam.
szemléletmódot kell inkább váltani, és nem vásárolni felesleges kacatokat.
ebben attól félek az lesz majd nehéz, ha a gyerekem hisztizik a kacatokért, és végülis pénzem is lenne rá, miért ne vegyem meg neki ezt vagy azt…
régebben egyszer már felmerült, hogy szükség lenne kiszámoló-társkeresőre 😉
A fiamnak idén lesz játszóházas szülinapja. Volt már, ötévesen, akkor főleg azért, hogy ne verjék szét a lakást, most meg mert ezt kérte és cimbiknek is volt hasonló. Durva ára van valahol, de fizikailag ki bírom fizetni pl. és nem volt erőm elkezdeni egy hétévesnek osztani az észt, idén is inkább itthon legózzanak, mint tavaly (na nemcsak legóztak, azért nem ilyen egyszerű ez….)
Meg hát, nem mindegy, honnan hátrálsz, mi egy csomó mindenről nem tudnánk “lemondani” mert olyan sose volt meg igény sincsen rá. Más a kiindulópont.
Ami meg elromlik és kell, azt cserélni kell, és hogy kozmetikum nélkül….na ne, én pl. nem akarok tanyanéni lenni.
De a dolog alapelve – value for money – mindenképp megszívlelendő.
Ên most vettem nègy képet a legnagyobb magyar festőtől, pedig mèg csak ma lesz a kiállítàs megnyitó…előre, kp-ban fizettem, így a kèpek árànak egyharmadàt elengedtèk.
Angliában igen, de itthon azért heti 35 font/hét költéssel elég jól el lehet lenni, legfeljebb a húst kell kicsit lejjebb venni. Mondjuk ha két főre számítom, akkor neccesebb, de nem lehetetlen. És nem kell sz*rt enni ennyi pénzből sem.
A nők túlnyomó többsége erre teljesen képtelen. A férfiak egy része szintén.
Sok olyan ember van, aki csak azt veszi meg, amire tényleg szüksége van. Pl. én ilyen vagyok. Ez azonban adottság és nem lehet a “többiek”-re rákényszeríteni. Lásd magát a könyvírót, aki ahogy letelt az idő, azonnal visszatért a régi önmagához. Nem tudott ő sem megváltozni, hiába élt “máshogy” 1 évet.
Nekem az a furcsa, aki megvesz ész nélkül minden szemetet. Pl. feleségem. Nem tudom megérteni és már régen elfogadtam, hogy soha nem fogom megérteni. A “költők” pedig nem értenek engem és a hasonlókat. Két külön világ.
Ha ebből indulnék ki minden cikknél, akkor nem kellene soha elolvasni egyetlen cikket se és a tévé is mehet a kukába, amit látok személyesen, elhiszem, minden más hazugság.
erről a nyaralásaim jutnak eszembe…
általában költségtakarékos célpontot, időpontot, szállást foglalok.
azonban nem mondok le az éttermekről, kávézókról, így amit az októberi/februári időpontot és az olcsóbb szálláson megspórolok, azt minimum ott hagyom egy-egy tengerparti étteremben. Ha spórolni kell, hamarabb mondok le egy múzeumi belépőről, mint egy jó vacsoráról. Úgy vélem ha meg akarok ismerni egy országot, akkor meg kell ismernem a konyhájukat, valamint nem hagyhatom ki a lehetőséget, hogy 1 hétig friss halat egyek a tengerparton, itthon ez jóval nehezebb.
Néha muszáj teljesen értelmetlen horror árú cuccokat venni, csak mert kell…