A fizetés fájdalma
A viselkedés közgazdaságtan egyik alaptétele, hogy az emberek nem szívesen adnak ki pénzt a kezükből, mármint maga a konkrét cselekedet tölti el őket lelkiismeret-furdalással vagy rosszabb esetben szinte fájdalommal.
Ezért van az, hogy egy gyorséttermi lánc felmérése alapján a hitelkártyával vásárlók 53%-kal többet költenek, mint a készpénzzel fizetők. Egy másik felmérés azt mutatta ki, hogyan nőtt az egészségtelen ételek impulzív vásárlása a bankkártyák elterjedésével párhuzamosan.
A hitelkártyás vásárlásnál nem a saját pénzünket költjük (legalábbis így érezzük) és a kiadás nem is azonnal érezhető, csak majd sok nap múlva a havi záráskor. Akkor sem konkrétan fizetünk egy összeget a gyorséttermi étkezésért, hanem egy nagy havi pénzköltési masszában eltűnnek az egyes tételek. Így nem fáj az adott étkezés kiadása, ahogy a megvásárolt ruha ára sem fáj annyira.
Az emberek ha találnak pénzt, azt fájdalom nélkül elköltik, mert nem az övék volt. Miközben pont annyival nőne a megtakarításuk, mintha a saját pénzüket tették volna félre. Nem kellene nagyobb fájdalmat jelenteni a saját pénzből való költésnek, mint a talált pénz elköltésének.
Ugyanezért vesznek meg a vállalkozók mindent a saját cégük számlájára, mert úgymond az nem az ő pénzük. Pedig de. Kifizetnék a kb. 30% adót és utána a saját számlájukon lenne a pénz. De sokkal drágább autót vesznek céges pénzből, mint amennyit saját pénzből vennének. Hamarabb vesz feleslegesen egymillióért irodabútort a cég pénzéből, mint háromszázezerért szekrénysort otthonra.
(Most nem az adózás részéről beszélek, hanem arról, hogy amíg nem érzi sajátjának a pénzt, sokkal könnyebben költi el. Pedig az pont annyira az ő pénze, mint az, amelyik a magán bankszámláján van. Ha nem költene el egymilliót feleslegesen irodabútorra, adózás után hétszázezer lehetne a magánszámláján. De ebből a hétszázból már nem venne bútort otthonra, mert akkor már sokallja az árát, hiszen azt már a saját pénzének érzi.)
Egy nyaralás során a legjobb érzés, ha három hónappal előtte kifizettünk minden költséget előre. Ilyenkor már el is felejtettük a nyaralás költségeit a nyaralás alatt. A második kevésbé fájdalmas, ha a nyaralás után egy összegben kell fizetni mindenért, a legnehezebb, ha minden egyes kiadásért naponta akár többször is fizetnünk kell. Ilyenkor a legnehezebb elfeledkezni arról, hogy mennyit is költünk a nyaralásra. Ez akkor is így van, ha a végén kevesebbet költünk, mint egy előre kifizetett nyaralás esetén. Akkor is így viselkedünk, ha racionálisan akkor járnánk a legjobban, ha minél később fizetnénk valamiért. (Addig is tudnánk másba fektetni a pénzt.)
Sokkal szívesebben kiadsz egy étteremben egy összeget all you can eat esetén, mint ugyanannyit fizetni a végén az összes tételért. Mindig azt számolnád, mennyi lesz a második-harmadik pohár üdítő, egyél-e levest és a többi. Hiába sejted vagy tudod, hogy a végén nem lesz több a számla, mint az előre fizetés esetén, akkor is sokkal jobban fájna a pénzköltés a második esetben.
A tankolás sokkal jobban fáj, mint az áramszámla. Ott állsz a benzinkúton és látod, hogy eszeveszett tempóban pörög a számláló és perceken belül ki kell fizetned 10-15 ezer forintot a vásárolt üzemanyagért. Az áramszámlád ennél több, de azt havonta egyszer csendben levonják a számládról, azt is utólag, egy hónappal később. Az sokkal kevésbé fáj, nem érzel olyan kínt, mint amikor már megint tankolni kell menned.
Az ajándékozás akkor jó, ha ettől a kíntól szabadítja meg a megajándékozottat. Olyat tudsz neki venni, amit ő is szeretne magának, de nem viszi rá a lélek, hogy annyit kiadjon érte. Ilyenkor tulajdonképpen a fájdalommentességet adod ajándékba és ekkor örül legjobban a megajándékozott. (Ezért is vannak bajban a tehetősebb családok az ajándékozással. Kevés olyan dolog van, amire vágyna a megajándékozott, de még nem vette meg magának, vagy fájna neki megvenni.)
Minél távolabb van a vásárlás ideje és a konkrét fizetés, illetve minél kevésbé van jelen konkrét pénz vagy pénzhelyettesítő a vásárlás alkalmával, annál kevésbé érzünk fájdalmat vagy lelkiismeret-furdalást a vásárlás miatt.
Ezt ismerte fel sok online cég is. Az Amazon egyszerűen zseniális abban, hogy egyszer elkéri a kártyaadataidat, aztán bármilyen vásárlást fájdalommentesen, egy kattintással el tudsz intézni.
A könyvesboltban egy négyezer forintos könyvet háromszor is visszateszel a polcra és erősen gondolkodsz rajta, ér-e ez a könyv ilyen sokat. Ugyanilyen drága könyvből digitális formában gondolkodás nélkül megveszel hármat az Amazonon egyetlen gombnyomással, nem is érzed, hogy egyáltalán fizettél érte. Maximum majd a hónap végén, ha esetleg végigböngészed a kártyás vásárlásaidat, lesz néhány tétel az Amazontól.
De nem fogod valódi pénzköltésnek érezni. Ha minden egyes alkalommal be kellene pötyögni a kártyaadataidat, fele annyit sem költenél az Amazonon. Ha készpénzzel kellene fizetni mindig, még kevesebbet költenél.
Az Amazon most vette meg az egyik nagy amerikai élelmiszerláncot és kísérleti jelleggel bevezette néhány speciálisan átalakított üzletben a pénz nélküli vásárlást. Előre regisztrálsz, bemész a boltba, leveszel mindent a polcokról, amit akarsz és kisétálsz. Még csak lassítanod sem kell kifelé menet. Szenzorok és számítógépek garmadája figyeli, mit vettél le a polcokról és mit raktál vissza, a háttérben levonják a számládról a pénzt. Te pedig úgy érzed magad, hogy ingyen kaptad azt, amit összeszedtél magadnak a boltban és legközelebb is ide jössz majd vásárolni.
Ezt a fájdalmat felismerve te is tudod növelni, vagy csökkenteni ennek az érzését, attól függően, hogy a pénzszórással vagy a túlságos takarékoskodással (garasoskodással) van-e bajod.
Ha túl sokat költesz, érdemes készpénzt használod mindig, vagy legalább SMS-t kérni minden egyes vásárlásodról, hogy ne csak egy massza legyen a költés a hónap végén, hanem minden egyes költésnek legyen saját súlya. A kávénak a büfében, a mozinak, a ruhavásárlásnak és így tovább. Próbáld meg érezni, hogy most tényleg szegényebb lettél ötszáz, ezerötszáz vagy ötezer forinttal.
Ha te is úgy érzed, hogy túlságosan fogadhoz vered a garast, igyekezz mindent számláról fizetni, vagy kártyával. Keresd az all inclusive utakat, akkor is, ha drágábbak, mint ha te magad fizetnél mindent külön-külön. Akkor nyaraláson nem azon fog kattogni az agyad, hogy de szívesen innál még egy pohárt bort, de ennyiért nem veszel. Hanem arra fogsz gondolni, hogy ki van fizetve, akkor is, ha nem iszom most egyet.
Ha érdekel mélyebben a téma, a “pain of paying” kifejezésre sok tanulmányt és felmérést találsz.
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 35 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Szerintem fel lett cserélve az ok és az okozat. Ha veszek valamit 300Ft-ért, akkor kp-vel fizetek, ha pedig 1300-ért, akkor kártyával, és nem pedig azért fogok többet költeni, mert tudom, hogy a végén kártyával fizetek.
Egyébként akár hiszed, akár nem, a magyarok minél nagyobb az összeg, annál gyakrabban fizetnek készpénzzel. Pl. mosógépet már szinte soha nem vesz a magyar kártyával. Valahol van erről kimutatás (talán MNB-s?), aki tudja, belinkelhetné.
Csak egy hozzászólás, se pro, se kontra.
Nálam, nálunk ez úgy működik, hogy a napi-heti-havi bevásárlásokra szánt összeget készpénzben tartjuk itthon, tudjuk, általában naponta-hetente kb. mennyit költünk. Amikor mondjuk a napi vagy a heti költekezés túllépi az átlagot, akkor megnézzük, miért volt, itt ez jött be, így a legkönnyebb ellenőrizni. És ebbe a keretbe beletartozik egy kv a munkahelyen, vagy egy extra szendvics is.
Se postán, se bankban nem vagyok hajlandó sorban állni, a bevásárlásokon kívül minden számla, rezsi online megy, lehetőleg bankkártyás fizetéssel.
Amikor pedig valamilyen egyéb kiadás, online rendelés van, azt nyilván mindkettőnk tudja.
Amiért írtam: sok apróságot rendelünk külföldről, ali, amazon, bankkártya, paypal, ahol előre kell fizetni. És működik a vevő-védelem.
Folyt. köv.
Egyszóval csak annyit akartam mondani, hogy amig itt nem működik úgy a vevő-védelem, mint a paypal-nál, vagy ali-nál, és ilyen a kereskedői hozzáállás, addig még egyszer egyetlen magyar shopból sem rendelek előre fizetéssel, még akkor sem, ha ez olcsóbb, készpénz-kímélőbb és egyszerűbb.
Eltávolított affiliate reklám
Azóta már váltottam a fizetős szofttverre, de a kiadásaimat 2011 óta vezetem és igenis “fájnak” a bankkártyás fizetések is. Mivel Dániában élek, itt mindenki bankkártyát használ, úgyhogy kénytelen vagyok én is, úgyhogy a szoftver nagyon jól megoldotta ezt a problémát.
Az tény és való, hogy (utasbiztosítás miatt) pár hónapja van hitelkártyám és ott még könnyebben költök, próbálgatom a szárnyaimat… Annyira csábító, hogy csak 1 vagy 1,5 hónap múlva kell kifizetni. Ki van ez találva.
Nem is értettem addig a cikket, amíg nem esett le, hogy nálam ez miért nincs így. 🙂
A kártya mindig ugyanolyan marad, a kp meg szemmel láthatóan fogy a kasszánál: “Affene, eddig két húszezresem volt, most meg már csak egy van.” 🙁
wc papír? Mosópor? Tejföl?….. db/ft, liter/ft, kg/ft… igaz kicsi de ott van a címkén.
Amúgy a kislányomnál figyeltem meg, hogy automatikusan azt mondja: hát csipogd le a kártyáddal! Azaz számára a kártya a pénz korlátlan forrása, mivel nem látja a hozzá tartozó hátteret. Valahogy így van ez a felnőtteknél is? Hajlamosak vagyunk elfelejteni a hátteret?
Végülis ez is viselkedési közgazdaságtan. ☺
De a cikk jó. És nem is kell annyival sokkal tudatosabbnak lenni, úgyhogy hajrá!
Bolti fizetésnél meg épp a készpénzezést érzem fájdalommentesebbnek, mivel akkor nem azonnal jön le a számlámról, hanem időnként pótolnom kell pénzfelvétellel, azaz nem esik egybe a számlaegyenleg csökkenésem a vásárlás idejével.
Hitelkártyám többek között azért nincs, mert az már extrém fájdalmas lenne, ha hitelből vásárolnék, ráadás folyton paráznék, hogy mi van, ha megfeledkezek hó végéig a visszafizetéséről. De általában, ha később kell valamiért fizetni, az nekem sokkal fájdalmasabb, alig mernék költeni egy olyan nyaraláson, ahol utólag kellene fizetni…
Nekem az igazi kedvencem egyébként a fine dining és a streetfood. Teáskanál méretű étel 8-10.000 ft, egy könnyű hamburger ebédre 2.500.
Amúgy a kedvedért kikerestem, 2001-es a felmérés, ami bár nem tegnap volt, de azért nem is ötven éves.
Amikor legelőször kint voltam 1993-ban, ha három dollárt készpénzzel fizettem, akkor is úgy néztek rám, mint egy drog dealerre. Ilyen kis összeget is mindenki kártyával fizetett, tehát 2001-ben már régen nem újdonság a kártyás fizetés.
“Digital” is volt a nevében az általad említett áruháznak? Mert velük jártam én ugyanígy, pontosan egy mosógéppel. Csak nekem elfogyott a türelmem két hét után, és vettem egyet máshol. Digitálisék két és fél hónap múlva jelentkeztek, hogy átvehető a mosógép. Mondtam nekik, hogy kenjék a hajukra. Azóta sem vettem tőlük semmit, és ha rajtam múlik, nem is fogok.
Erre esetleg megoldás lehet, ha előre kijelölsz egy keretet. Így ha belefér akkor megveszed.
Bár ez se biztos, hogy működik, mert anno osztály kirándulásokra mindig kaptam pénzt, mégse költöttem semmit.
– De hát nem a van, hogy amire nincs szükségünk (beleértve a vágyakat is) azt nem vesszük meg? :))
– Ha meg eldöntöttem, hogy megveszem, akkor már csak felesleges vacakolás lenne fizikailag előteremteni rá a kápét – pénzfelvétel költsége, ATM keresés, stb. – sokkal kényelmesebb előrántani valamelyik hitelkártyát vagy online megrendelni, és Amazon majd leszedi amikor akarja. Kattintok és egy hét múlva itt a cucc, havonta egyszer pedig ki kell fizetni a hitelkártyát egy összegben. Majd akkor úgyis szembesülök vele.
Értem mit mondasz, az ember gyenge és nem tartja be a saját szabályait se, valszeg igazad is van – de akkor se szívatom magam készpénzzel, és igen, legyen fájdalommentes, amikor az Amazon leemel. Más megoldás kell.
A készpénz ósdi, nehéz gyártani, lehet hamisítani stb.
Én sokat fizetek paypass-szal mégsem veszek meg mindent, ami szembeköszön.
De a vásárlók 90+%-a egyáltalán nem tudatos.
Nálam nem lenne jó ötlet a költési limit sem, mert érdemes akcióban beszerezni a sztenderden fogyó termékeket (pl. WC papír jó áron előre két évre, szappan 15 évre, stb.), sokkal olcsóbb, mintha egyenként venném meg, ki is szállíttatom, a padláson pedig bőven elfér.
Én mindent hitelkártyával fizetek, a családom közüzemi számláit is. Nincs debit kártyám, ők adnak időnként készpénzt a számlákért cserében, így nagyon olcsó a bankolás, nekem utalási költségem sincs.
Az egyik hitelkártyám havi 2500-3000 Ft-ot fizet vissza, a másikon 4% lejön a ruhaboltok (kínai is), drogériák, sőt a bérlet árából is, ez is tiszta kb. 2000 Ft havonta, ki nem hagynám.
A lényeg, hogy minden hónapban van egy fix keret, amit nem lépek túl, ez ugyanaz, mintha x összegű kp-t költenék el.
Jelenleg Erste Wizz hitelkártyám van, és az eddigi költéseimből simán kijött 2 repjegy, ami kp-s fizetésnél nem mondható el.
Tervezni kell a kiadásokat, lista alapján vásárolni, a nagyobb értékű kiadásoknál többször is átgondolni annak szükségességét. És a fizetési módot is. .
Természetesen belefuthatunk impulzív vásárlásba, vagy nem tervezett kiadásba, kártyával és készpénzzel egyaránt. Nem vagyunk teljesen racionális lények, és még ha annak is érezzük magunkat, besétálunk a pszichológia zsákutcáiba.
Aki nem tudatos, annak meg szinte mindegy…
Egy nagyon lényeges különbség volt. A készpénzt kimondottan korlátozták mondván hogy azt nem lehet nyomon követni.
Szerintem akkor sincs nagyobb fájdalomérzet a fizetésnél ha hó elején ott csücsül a pénztárcában a 150.000 forint felvéve és megveszed az 500 forintos kávét. Ha kártyával fizetsz kapod az sms-t még jobban is látod mennyi maradt a számlán.
2001 annyira rég volt, hogy rá 6 évre jött ki az első iphone, vagyis az első okostelefon. 17 éves felmérést egy digitális területen idézni nem szerencsés.
– nem kell kivenned és leadóznod a pénzt
– a cuccok többségéből visszakapod az áfát (jó, a személyautóból nem)
– utána amortizálod
Totál hülyeség nem a cégre megvenni, ha van ilyen opciód, gyakorlatilag féláron vagy még kevesebbért veszel mindent.
(Nekem pl. jobban fáj a számlapénz fogyása, mert azt figyelem, míg a kp. valamikor lekerült onnan, attól fogva az “nincs”, kevésbé fáj – de redukálom is épp ezért).
Másrészt olyan társadalmi -viselkedési normáktól is függ, amelyek országonként eltérhetnek (mondjuk mit értenek felelős költekezésen, pl. Németország és mondjuk Görögország társadalmának átlagos tagjai). Vagy éppen a technológiai elfogadottságon (itthon erősen kp. felé tendál a társadalom, de ez éppen a bizalom hiányát jelzi szerintem, nem feltétlenül az elmaradottságot).
Idehaza csak ha másképp nem oldható meg. Még a pick-pack ponton is lehet kártyával fizetni. Pl. piacon vagy olyan kisvállalkozónál, ahol nincs kártya, no meg ismeretlen étteremben sem szeretem a kártyát.
Költekezésben lényegtelen, elég tudatos vagyok. Benzinre és bkv bérletre 4% visszatérítés, az tutira csak kártyával megy.
Ez sztem csak részben igaz, kb. ahogy a tranzakciós illetéket a bankok nem terhelik át az ügyfelekre. Pedig de.
A készpénz gyártását ugyanúgy a Te adódból is fizetik, mint az enyémből, tehát ha radikálisan csökkenne a készpénz használat, azt elvileg megéreznénk adócsökkenésben is.
Persze gondolkodhatunk úgy, mint sokan a szelektív hulladékgyűjtésnél teszik, hogy én miért változtassak, ha a többiek nem teszik.
Én úgy gondolom valakinek el kell kezdeni a változást.
Alig használok kpt, a 1,5 éves lányom pedig már viszonylag jó aránnyal eltalálja, hogy mit melyik kukába kell kidobni.
A 90-es evek vege ota, miota kezdett terjedni a bankkartyas fizetes, azota kartyaval fizetek szinte ahol csak lehet. Egy idoben meg volt egy kb 1000-1500 forintos hatar kenyelmi szempontbol a kp-ra, de a paypass ota mar az sincs. Sokkal nyomonkovethetobbek a koltsegek.
Ahogy mar irtak a „fajdalom” ott van, amikor nezegetem az arat es leemelem a polcrol. Mikor fizetek, mar tul leptem ezen. Nagyerteku dolgokat meg meginkabb kartyaval veszem meg.
Egy idoben irogattam, hogy mennyit es mire koltok. De mar tobb, mint tiz eve minden honapban osszegzem a szamlaegyenlegeket, hitelkartya tartozasokat es kepzek egy kulonbseget, hogy mennyit valtozott az egyenleg. Ebbol latszik, hogy all a kituzott megtakaritasi cel.
Egy kis kockás füzetben vezette a kiadásokat. Minden vásárlásnál után minden tételt szépen bevezetett a füzetbe, majd eltette a blokkot.
És mindig megjegyezte, hogy már megint két forinttal drágább lett a párizsi. Persze ez (mármint a drágulás) akkoriban sokkal-sokkal ritkábban volt, mint most.
Pl. pont a múltkor panaszkodott a testvérem, hogy a városunkban egyik ékszerboltban sem tudott kártyával fizetni, kénytelen volt levenni az árát az automatából. Nem állítom, hogy milliókért vásárolt volna brilliánst, de azért ez szerintem gáz. És nem a sarki kisboltról volt szó.
Ezt lehet önzőségnek tartani, de én azt gondolom, hogy naivitás az egyéntől a viselkedésének megváltoztatását várni úgy, hogy saját előnye nem származik a változtatásból. Illetve sokkal könnyebb elérni a változtatást úgy, ha van egyéni motiváció.
Egyszer eladtam valami apróságot a neten. A vevő nem akart utalni, hanem inkább paypallal fizetett volna, ami ugye az eladót húzza le. Én: OK, de akkor 300 Ft-tal drágább. Máris jó volt az utalás!
A hosszútávú megtakarításnak is van hasonló vetülete, mert amit pénzt hosszú évek alatt gyűjtünk össze, azt utána nehezebben adjuk ki.
Én ezt pont megtapasztaltam, mert hosszú évek alatt gyűjtöttem saját lakásra és amikor összegyűlt egy lakásra való, akkor meg már nem akartam megválni attól az összegtől mert biztonságérzetet adott a megléte, és mert tudtam, hogy újabb hosszú évek kellenének hasonló mennyiség összegyüjtéséhez.
Persze van aki ebből nem csinál problémát, költ ha kell, ha nem és nem probléma neki nullázni a számláját.
Biztos szemelyiség függő a dolog.
“Érdekes, nálam kezdetektől fogva pont fordítva van. Ha van nálam készpénz, arra úgy tekintek, hogy már el van koltve, és általában el is lesz ”
Szo szerint igy van nalam is. Valoszinu, hogy generacios kulonbseg ez. A penztarcamrol az az erzesem, hogy csak egy atjaro: nem is tudom kovetni mennyi van benne, igy nem is teszem: ami lekerult a szamlamrol azt mar elkoltottem. Eleve csak azert van benne penz, mert vannak olyan esetek, ahol csak a kp mukodik, a tarcam igy csak egy ,,technikai dolog”. Viszont ha a szamlamrol fizetek, akkor latom es erzem, hogy a felepitett vagyonom fogy, mentalisan ez sokkal jobban visszatart attol, hogy koltsek. Nekem ez olyan, mint egy strategiai jatekban menedzselni az eroforrasaimat: tok termeszetes es ,,atelheto” elmeny, hogy merre valtozik az a bizonyos szam egy kijelzon.
Azelőtt, ha valakinél nem volt készpénz és ki kellett menni automatázni, kb. 5-ből 1-2 ember jött vissza ténylegesen és vásárolt, a többieknél valószínűleg gyorsan elhalt a vásárlási kedv.
Azóta viszont 50-100%-kal nőtt a forgalmunk.