A gyerekek pénzügyi nevelése 3.
Az egyik legfontosabb, amit megtaníthatsz a gyerekednek, az a pénzzel való bánás. Persze megtanulhatja a saját bőrén is, egy erőn felül bevállalt lakáshitel, vagy egy felelőtlen kezességvállalás után, de jobb, ha inkább segítesz neki elkerülni ezeket a csapdákat. Az oktatást pedig nem akkor kell elkezdened, amikor végzősként kilép az egyetem kapuján, hanem már egész kicsi korában.
Az iskolában sok olyan fontos dolgot fog megtanulni, mint az ostoros moszat felépítése és az Urál ásványkincsei, de a valódi életről és így a pénzről se fog egyetlen értelmes mondatot sem hallani. Ezért tiéd a felelősség, hogy a gyerekeidet felkészítsd az életre az anyagi területen is. (Ahol mégis van pénzügyi oktatás az iskolákban, felmérés szerint több kárt csinál, mint hasznot. Egyébként meg az iskola dolga a tananyag leadása és minden más, az életre való felkészítés a szülők dolga, még ha oly sokan ezt el is szokták felejteni. Az, hogy a gyereked sikeres lesz-e az életben, a te felelősséged, nem az iskoláé.)
Naponta rengeteg alkalom kínálkozik arra, hogy beszélj a pénzről, a munkáról, a költségekről, a megélhetésről a gyerekednek. Neked csak egy dolgod van: használd ki ezeket a lehetőségeket. Amikor pénzt veszel fel, amikor bevásároltok, amikor számlát fizetsz be és a többi hasonló esetben is.
A témáról már írtam itt és itt, most ezt szeretném folytatni. Amit ott leírtam, nem szeretném megismételni, ha még nem olvastad kezd ezekkel az írásokkal.
Már a négyéves gyerekeknek is érdemes megtanítani, hogy a dolgok pénzbe kerülnek és a pénzt meg kell keresni. Mondd el, hogy te is azért dolgozol, hogy legyen pénzetek és írd le, mivel is foglalkozol. Már ebben a korban elmagyarázhatod, mi a különbség aközött, amire szüksége van és aközött, amire vágyik. Szintén érdemes kitérni arra, hogy vannak dolgok, amire várnia kell, mire megszerzi. Nagyon jó a Sesame Street videója a témában (itt), de sajnos csak angolul találtam meg. Az ilyen meséket nézve remek alkalom beszélgetni a látottakról.
(Nagyobbaknak remek ez a játék is, vagy ez a sorozat, sajnos szintén angolul.)
Amire vigyázz: soha ne mondd azt a gyereknek, hogy mi ezt nem engedhetjük meg magunknak, vagy erre nincs pénzünk. Fontos, hogy a gyerek anyagilag is biztonságban érezze magát és ne azt értse meg, hogy nektek nélkülözni kell a pénz hiánya miatt. Mondd inkább azt, hogy nem akarunk erre pénzt kiadni, vagy nem erre fogjuk elkölteni a pénzünket. Nagyobb gyerek már megértheti, hogy van olyan, amire nem telik, de egy 4-5 évest ne terhelj ezzel.
Nagyobbacska (6-9 éves) gyerekeknek beszélj a reklámokról, hogyan akarnak befolyásolni, hogy olyan dolgot vegyél, amire nincs szükséged. Van, aki megtanítja a gyereknek, hogy némítsa le a tévét, ha éppen reklám megy benne.
A megtakarításait az ekkora gyerek már osztályozhatja az elköltöm-félreteszem-befektetem-eladakozom felosztás mellett, ami megtanítja, hogy mi mindenre és miért érdemes félretenni pénzt. Ehhez remek ez a malacpersely, amiről sok éve írtam. Egy jó felosztás a 40% költés, 40% rövid célú gyűjtés, 10% hosszú távú gyűjtés és 10% adakozás.
(Azt természetesen mondani sem kell, hogy a gyerek pénze tabu, olyan nincs, hogy megszorulsz és elveszed a gyerek pénzét. Ha ennyire képes vagy megszorulni, akkor biztos, hogy még neked is sokat kell tanulnod a pénz kezeléséről.)
A hét-kilenc éveseknek itt egy remek játék, ami egyszerre tanítja meg szavakat betűzni és tisztába lenni a pénzérmék értékével.
Ebben a korban már bejön a döntés szükségessége, hogy mielőtt elköltöd a pénzed, nézz körül, hasonlítsd össze az árakat és a termékeket, mert ha egyszer elköltötted, örökre elvesztetted a pénzed.
Az ilyen idős gyereknek már megmutathatod, mire költ havonta a család. Van aki ezt olyan plasztikusan csinálta, hogy az egész fizetését felvette egydollárosokban, hazavitte, kiborította a konyhaasztalra és megmutatta a gyerekeinek, mire mennyit fognak költeni. Kiszámolta a rezsit, csinált belőle egy kupacot, a tankolásra szánt pénzből lett egy másik kupac, az ebédpénzből, a havi lakásbiztosításból, a bevásárlásra szánt pénzből, a tizedből és az összes többi tételből lett egy-egy kupac. Így a gyerekei vizuálisan látták, mi mindenre és mennyit költenek egy hónapban. Ezzel az ötlettel sikerült felkeltenie a gyerekek figyelmét és megértetni velük, hogyan osztják be a pénzt hónapról hónapra.
A kora tinédzser korban már érdemes rávenni, hogy minden megkeresett pénzének a tizedét tegye félre. Még 18 éves kora előtt tanítsd meg neki az eladósodás veszélyeit, külön felhívva a figyelmét a hitelkártyára és az olyan dolgokra, hogy attól, hogy jogosítványa lett még nem kell autót is vennie, főleg nem hitelből.
A költés az egyik leggyakoribb pénzügyi kérdés a gyerekek és a szülők között. A gyerekek egyre többet kérnek. Ezért vigyázz, amikor megveszed neki mindig a csokit és a kisebb dolgokat a boltban. Nemsokára sokkal drágább dolgokat fog kérni és az lesz neki természetes, hogy mindig mindent megveszel neki első kérésre.
A legjobb, ha inkább zsebpénzt adsz a gyerekeknek és egyértelművé teszed, hogy abból kell megvenniük az áhított dolgokat. (A kisebbeknek heti zsebpénzt adj, a nagyobbaknak kéthetente, a tinédzsereknek havonta egyszer. Jó kiindulási alap, hogy annyiszor 200-500 Ft-ot adsz egy hétre, ahány éves a gyerek. Hat éves kor alatt zsebpénz helyett adhatsz kuponokat is, amit aztán beválthat tévézésre, fagyizásra, akármire.)
Légy határozott és következetes. Tedd egyértelművé, hogy a zsebpénzen túl mit fizetsz és mit nem. Így nem lesz kérdés, hogy mi az, amit felesleges kérniük, amit maguknak kell kigazdálkodniuk a zsebpénzükből. Ha már elég zsebpénzt kapnak, vegyenek abból feltöltőkártyát, vagy akár telefont vagy a vágyott sportcipőt is.
Soha ne adj kölcsönt a gyerekeidnek. Tanulják meg, hogy mi a következménye, ha elverik a zsebpénzüket és értsék meg, hogy vannak olyan dolgok, amire gyűjteniük kell, nem érik el azonnal, ahogy megkívánták.
Ha pénzt kap a gyerek, bátorítsd, hogy ne költse el azonnal, hanem gondolja végig, hol is lenne a legjobb helyen a pénze.
Tanítsd a gyereket felelősségre is. Ha mondjuk az utcán hagyta a biciklijét lezáratlanul és ellopták, ne vegyél neki másikat. Gyűjtse össze a saját pénzéből az új bicikli árát, a legközelebbire biztos jobban fog vigyázni. (Azonban ha lezárta a biciklit és úgy lopták el, akkor egy bűncselekmény áldozata. Ekkor megvigasztalod és veszel neki másikat. )
Soha ne vidd magaddal a gyereket a szórákozásból való bevásárlásaidra (shopingolás), ne tanulja el, hogy a vásárlás időtöltés is lehet. (Mit mondjak, te se menj ilyen túrákra, csak értelmetlen költekezés lesz a vége.)
Ha tudod, a nagyobb gyereket vidd magaddal a bankba is és mondd el, hogy mit csináltok és miért. Külön jó pont, ha vele együtt fizetsz be a megtakarítási számládra és közben elmondod, hogy mennyit teszel ide és miért.
Szakértők javasolják, hogy a tíz év alatti gyerekek jelenlétében készpénzzel fizess, ne a mágikus kártyával, amiről soha nem fogy ki a pénz. A készpénz fogyását és átadását megértik, a kártya csak összekeveri őket. Az az a valami, amiből mindig lehet vásárolni. Ebben a korban a kártya még túl absztrakt nekik, nem értik a működését.
Rendszeresen beszélj a gyerekeknek a pénzről és az anyagi kérdésekről, így természetes legyen a számukra, hogy a pénz és a pénzügy az élet szerves része, amivel mindig törődni és amiről beszélni kell.
Soha ne becsüld le a pénz fontosságát a gyerek előtt, csak hogy ne kelljen valami kérdésére válaszolni, Inkább neveld bele, hogy a sikeres élet egyik igen meghatározó eleme a pénz és az ahhoz való hozzáállás.
A gyereked gyakorta fog találkozni azzal, hogy más gyereke iphone-nal járkál és márkás cuccokban jár. Ilyenkor nagyon fontos, hogy elmagyarázd neki, hogy te miért nem veszed meg ezeket a túlárazott, balekoknak gyártott dolgokat és vegye észre, hogy egy ember értékét nem az általa birtokolt kütyük és egyéb vackok határozzák meg.
Még egyszer, nagyon fontos: nehogy azt mondd, hogy ti azért nem vesztek meg ilyen dolgokat, mert nektek nincs rá pénzetek, mert akkor azt fogja megérteni, hogy ezek a státusz szimbólumok tényleg a gazdagságot és a jólétet fejezik ki, miközben ez egyáltalán nem igaz. (Ugye már olvastad a milliomosokról szóló cikkemet?) Így fog élni, hogy ő is majd a 250 ezres telefonok és a 15 milliós autók bűvöletében látja a sikeresség kifejeződését.
A másik rossz, amit csinálhatsz, hogy a kisebb ellenállás elvén te is megveszed neki ezeket a vackokat, hogy ne lógjon ki a többi konzumidióta pénzügyileg tudatlan, a reklámozott termékek bűvöletében élő kortársa közül. Így sikeresen arra neveled, hogy mindig a kívánságai és a társadalom torz értékítélete alapján élje az egész életét. Na, ne csodálkozz, ha már 30 évesen is ki se fog látszani a sok hitelből.
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, három-négy hetenként indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en
Sok időbe került, mire megtaláltad a valós alapokon nyugvó adatokat.
Gratulálok, egy újabb jó összefoglaló írás.
(életmód tanácsadónak is nyugodtan elmehetsz)
A másik momentum, hogy tényleg a pénz darabszámát nézi még csak. És mindig van visszajáró, bár 5 ft-ból néha 20000-t ad vissza. A kártya tényleg misztikus dolog nekik még.
A múltkor hozta a kis rózsaszín játék bankkártyáját a boltba és megkérdezte, hogy ezzel a “szép” kártyával lehet fizetni?
és bummmm, ök megveszik. ” miért sajnáljátok attól a szegény gyerektől”.
egy 10 éves gyereknek 5ezer Ft hetente?!?! az havi 20ezer
Ez remek ötlet:D
Én még annyit hozzá tennék, hogy nekünk nem volt zsebpénzünk (úgy általában a baráti társaságban sem volt), sajnos volt / van is ebből baj a gyerekkori barátaim közt, egyszerűen belesodródtak a pénzügyi káoszba.
A másik, hogy a nehezen (diák munka, és hasonlók) összegyűjtött kis pénzünket egyszer egyszer kölcsönadtuk a testvérünknek. Ilyen módon a kamatmentes:) hitelt ki is próbáltuk és én egy életre meg is tanultam, hogy soha az életben nem kérek többet kölcsön. Szóval ilyen módon akár a szülő is hitelezhet egyszer egyszer a gyereknek de csak akkor, ha következetesen le is vonja a következő zsebpénzből, tuti érezni fogja a hiányát és akkor valóban megtanulja, milyen mínuszról indulni. Persze ez csak olyan korú gyereknél, aki ezt már felfoghatja, érti a mennyiségeket.
Ha a sportcipőjét és a telefonját is maga veszi és a feltöltőkártyát is havonta, mindjárt nagyon nem sok pénz ez, sőt.
Ennek ellenére nem azt tanultam meg, hogy el kell költeni gyorsan a pénzt, mert el fogják venni, hanem kimondottan spórolós vagyok ma is, nehezen válok meg a pénzemtől, ha vásárolni kell valamit, és relatív sokat takarítok meg.
Ami miatt viszont biztosan fogok zsebpénzt adni a gyerekeimnek, az az önállósodás, mert én abban maradtam le nagyon tizenéves koromban (ebben más is szerepet játszott). Az volt anyám szövege, hogy ami kell, úgyis megveszik nekünk, csakhogy ez nem így működik, a szülő nem feltétlenül tudja mi a jó a gyereknek, sokszor hülyeségnek tartja a gyereke számára fontos dolgokat.
A gond az, hogy a mai világban azok a módszerek, amikkel az én generációmat hozzászoktatták a szülők a pénzhez, már nem alkalmazhatóak teljes egészében. Én pl. nagyon kevés zsebpénzt kaptam, ezt viszont jól beosztottam, takarékkönyvbe raktam a pénz nagyobbik részét, amiből magamnak vehettem azt, ami éppen tetszett (mondjuk Legó – 90-es évek elejéről beszélünk). Nekem volt pl. nyulam, falun éltünk, általános iskolában abból termeltem a pénzt, jól megtanított arra, hogy a pénz szakaszosan jön, és nagyon be kell tudni osztani, hogy mindíg legyen valamennyi arra, amire nagyon nagy szükségem van.
Elmondom, hogy dolgozni, hogy legyen pénzünk és ebből vesszük meg, amire a családnak szükség van.
Pénzt 5-6 év alatt csak azért adunk, hogy gyűjtse és ismerkedjen vele. Ezért is írtam, hogy 6 év alatt a kuponokkal jobban jársz.
De ha vágyik egy játékra, adhatsz neki annyit, hogy lassan összejöjjön a pénz és a saját pénzéből büszkén vegye meg.
De itt még nem elvárás, hogy értse, hogy mennyit szedett össze, mi az, hogy 3.500 Ft egy játék. Ebben a korban már az is szép, ha megtanulja, hogy hiába kisebb a százas, mint a húszas, akkor is többet ér és a papírpénz még többet, mint az érme. A gyűjtés időszakában is jobban érti, hogy még hány nap vagy hét van hátra, mint az, hogy milyen összeg hiányzik. Ekkor még ezek az összegek nagyon elvontak neki.
Nem kell értenie a konkrét összegeket és nem kell tudnia kiszámolni kétezret érmékből.
Sokkal inkább az elv a lényeg, hogy ragadd meg az alkalmat, amikor a pénzről beszélhetsz és például mondd el neki, hogy most elmentek befizetni a csekkeket, mert fizetni kell a tévéért és az áramért is.
Egyszer csak elérkezett a nap, amikor 7 évesen ki akartam venni a megtakarított “vagyonom” egy részét, hogy (ha jól emlékszem) rádiós magnót vásároljak, erre akkor azt mondta az öreg, hogy milyen pénz? Jah, mert hogy azt ő közben elköltötte. Természetesen úgy adta elő, hogy “te azt közben eltapsoltad”. Életre szóló bizalmi/pénzügyi seb. Kétlem, hogy én lennék az egyedüli ilyen, nem csoda, hogy ennyi pénzügyi analfabéta van.
Persze lehetne PC módon mondjuk pénzügyileg analfabéta, hypeolt termékek megszerzése irányában beteges vágyat érző, az anyagi következményeket felfogni nem képes hedonista életvitelnek is hívni.
Csak így nyakatekert és ugyanaz a lényeg.
“Szakértők javasolják, hogy a tíz év alatti gyerekek jelenlétében készpénzzel fizess, ne a mágikus kártyával, amiről soha nem fogy ki a pénz. A készpénz fogyását és átadását megértik, a kártya csak összekeveri őket.”
Nem teljesen mindegy, hogy pénztárcából kerül-e elő mindig az adott mennyiségű készpénz, vagy kártyával fizetünk? És ha esetleg fel is tűnik a gyereknek, hogy fogy a pénz a tárcából, és tudni szeretné honnan kerül oda, akkor megint csak oda lyukadunk ki, hogy a mágikus kártáyról, csak közbeiktattunk egy lépcsőfokot.
“soha ne mondd azt a gyereknek, hogy mi ezt nem engedhetjük meg magunknak” én úgy gondolom hogy nyugodtan mondhatjuk a gyermekünknek ezt, mert az életben (sajnos) nagyon gyakran ezt kell mondanunk magunknak is (mennyivel kevesebb bedőlt deviza és nem deviza hiteles lenne az országban …), jobb ha a pénzügyi keretünkhöz, vagy kisebbhez szoktatjuk csemeténket.
A család pénzügyeit meg csak okosan magyarázzuk nehogy az óvodában/iskolában is beszéd téma legyen, a gyermek jóvoltából, hogy mekkora a megtakarításunk …. :)))
Nagyon jó a blog, csak gratulálni tudok!
Ilyen esetben a nagyszülőket is nevelni kell.
Kellemetlen, de szerintem hosszútávon jobban megéri felvállalni emiatt egy kis konfliktust, mint simán rájuk hagyni.
Ezen kár fennakadni.
Kiszámoló 200-500-at írt. Ha te sokallod a havi 20000-et, akkor vedd az alsó értéket (8000) és kész.
na, ezzel nagyon nem értek egyet. épp elég megrázó egy gyerek számára a lopás maga, felesleges még külön meg is büntetni. mert ez büntetés, akárhogyan ideologizáljuk.
Szerintem az emberek amúgyis túlságosan félnek a veszteségtől, ha már beleneveljük a gyerekbe, hogyha elvesztette a kesztyűjét, összedől a világ, ez még rosszabb lesz.
“A kudarc (de a veszteségre is igaz) nem a siker ellentéte, hanem a siker része. A középszerűség a siker ellentéte”
legjobb példa a feleségem, ha egy jó üzlettel keresek egy nap egy csomót, és elvesztem a gyerek sapkáját, tönkre van téve a napja 🙂
A tapasztalatom az, hogy a gyerekek meglepően sok mindent átlátnak, de csak akkor, ha tisztában vagyunk a azzal, hogy mikor van ez így és mikor használnak odaillő szavakat úgy, hogy az agyuk még képtelen átlátni az értelmét. Fontos, hogy ebben is valódi családtagként legyenek kezelve és ne egy kis értelem nélküli lényként.
Szeretnek partnernek lenni, s utánozni azt, ahogyan élünk, nem azt, amit mondunk-mint a sportban: ha járok, ők is fognak, mert az élet része. Ha tespedek és csak küldöm őket sportolni, akkor veszett fejsze …
Én a brokernettel vesztettem 1.7 Mft-ot. Csak az én hibám, nem akarok hibáztatni senkit.
De mire a gyerekeim felnőnek szerintem nem lesznek bankok. Vagy valami más lesz.
Másrészt már akkor is kiütköztek a különbségek. Az utolsó években volt olyan gyerek, aki több bélyeget tudott benyalni a saját könyvébe, mint az egész osztály összesen.
Zsebpénz nincsen, viszont 1 éve van havi 1% kamat. Fizetés minden hó elején. Közösen kiszámoljuk mennyi az annyi, mindegyik megkapja és eldönti mit tesz vele. Legtöbbször hozzáteszi, hogy legközelebb annál több kamatot kapjon. Ha kell valamire adok neki a pénzéből (én csak őrzöm), de a következményeket (keveebb kamat legközelebb, áru valós – szvsz – értéke és amortizációja) elmondom. Van, hogy inkább meggondolja magát.
Én azt szeretném, ha nem csak fizetéstől fizetésig élő bérrabszolgák lennének, hanem próbálnának előre jutni. Ehhez ez nyilván nem elég, de szerintem elengedhetetlen tapasztalat.
Teljesen átérzem a helyzetet. Nálunk egy sál tűnt el, miközben a belvárosban az utcán pisiltettem a gyereket egy sötét téli estén, a feleségem máig nem lépett túl rajta, hiszen erre csak egy férfi lehetett képes 🙂
“soha ne mondd azt a gyereknek, hogy mi ezt nem engedhetjük meg magunknak”
Épp hogy mondd ki, sőt igyekezz életkorának megfelelően minél jobban bevonni a közös ügyekbe (aminek az is része, hogy időnként nem engedhetünk meg magunknak dolgokat).
“Ha mondjuk az utcán hagyta a biciklijét lezáratlanul és ellopták, ne vegyél neki másikat.” – Ettől nem a felelősséget fogja megtanulni, hanem azt, hogy nem számíthat a szüleire, ha rossz dolgok érik.
“Inkább neveld bele, hogy a sikeres élet egyik igen meghatározó eleme a pénz és az ahhoz való hozzáállás.” – helyesen fogalmazva: “a pénzügyileg sikeres élet…”
“Ilyenkor nagyon fontos, hogy elmagyarázd neki, hogy te miért nem veszed meg ezeket a túlárazott, balekoknak gyártott dolgokat” – nem túl jó ötlet a gyerek barátaid vagy azok szüleit lebalekozni…
Akkor a feleseged olyan mint a skot/zsido/egyszeri ember az alabbi viccben:
Emeberunk elviszi a fiat pecazni a tengerre. Beborul az ido es mielott kiernenek a partra a gyerek beleesik a vizbe. Mivel nem tud uszni elkezd imadkozni:
– O istenem, eddig semmit nem kertem toled, de most az egyszer add vissza a fiam.
Par perc, jon egy hullam ami visszarepiti a gyereket a csonakba. Emberunk nezi, majd megszolal az eg fele:
– He a spaka hol marad?
A 12 éves gyereknek mondhatod, hogy nem engedhetitek meg. A 4 évesnek nem.
És a többi.
A feleslegesen draga holmik eseteben meg inkabb megkerdezem majd tole, hogy miert kell neki, meg mit tud, amit a masik nem. A valaszok nagyresze ugyis olyan, hogy akkor nem eri meg a +100e ftot a telefon…
A nagyszulot szerintem nehez nevelni, de ha van 3-5 unokajuk, akkor mar elegge alszalhat a koltsegvetesuk, ha mindegyik igenyeit megprobaljak kielegiteni:) Ugyhogy ilyen esetben eleg lehet az is, ha nem adsz nekik kolcson csak akkor, ha mar egy joideje nem vettek meg a kacatokat az unokaknak:)
Ez a nem zárta le a kerékpárt dolog több okból sem úgy zajlik le a gyerekeknél, ahogy te azt elképzeled. Kezdjük azzal, hogy ha megtanítottad neki, hogy le kell zárni, akkor szinte biztos, hogy egy ilyen esetben, mikor ellopják a bringáját, nem fog emlékezni arra, hogy lezárta-e. Magyarul ő maga sem tudja majd megítélni, hogy a saját hibája volt, vagy előre nem látható szerencsétlenség, mert egyébként lezárta. Sőt, ha lezárta, abból sem automatikusan következik, hogy ellopják, csak növeli az esélyét. Szerintem büntetni csak nagyon erős ok-okozati viszony esetén szabad, ez meg nem az. Rávilágítani lehet a gyenge összefüggésekre is persze.
pénz nálad van, átadod, visszakapod a visszajárót, nem történt semmi.
Akkor: nyomozást indítasz, hogy lezárta-e. Ha a bizonyítékok alapján igen, akkor bűncselekmény áldozata, tehát megvigasztalod.
Ha a nyomozás szerint csak szokás szerint eldobta a biciklit, vagy nem is volt nála zár, akkor az ő felelőssége.
Esetleg összehívhatsz egy esküdtszéket, akik eldöntik, bűnös-e, vagy áldozat.
Komolyan át fogom írni mobiltelefonra, hogy ne mindenki ezen rugózzon.
Ha elhagyta, nem kap másikat. Így jó lesz?
Nem lehetne a lényegre koncentrálni?
Mindezt pedig szeretetben megbeszélni? A siker elérése nem könnyű, esetenként hosszadalmas folyamat, ezért kell elkezdeni minél hamarabb 🙂
Pont arról van szó, hogy ebből a szempontból, nem az a lényeg, hogy lezárta-e. Hanem az, hogy a legtöbb esetben ezt ő maga sem fogja tudni, nem hogy te. Emiatt kell óvatosan bánni a büntetéssel. Nem azt mondom, hogy feltétlenül újat kell venni neki, vagy ha igen, akkor lehet olcsóbbat, rosszabbat is, hanem azt, hogy ennek nem úgy kell lejönnie, hogy büntetés.
Teljesen mindegy milyen tárgyról van szó, ugyanaz a helyzet. Jó, a fontossága számít, mondjuk ez is helyzet függő, lehet a mobiltelefon fontosabb adott esetben, mint a kerékpár.
Most újra elolvastam, amit írtál
“Tanítsd a gyereket felelősségre is. Ha mondjuk az utcán hagyta a biciklijét lezáratlanul és ellopták, ne vegyél neki másikat. ”
Igazából szerintem csak annyi hiányzik, hogy előre el kell mondani a gyereknek, hogy mire vigyázzon, és milyen következménye lehet, ha bekövetkezik a baj (elhagyta, összetörte, stb.) és így már jogosabb, ha ezután nem kap újat, vagy csak később.
Igen, az én feleségem sem hagyhatott el semmit, sosem gyerekkorában. Az ilyen dolgok pedig mélyen bekerülnek a pszichébe, és mindent felülíró törvénnyé válnak. Nála nincs mérlegelés, hogy megéri-e 3 percnél tovább bosszankodni egy játszótéren felejtett baseball sapkán, amit másnap 130 Ft-ból pótoltunk a turiban.
A lényeg, hogyha a gyerek is hibás azért, hogy elveszett valami vagy tönkrement, akkor ne pótoljuk azonnal, hogy érezhesse a következményt. Az sem baj, ha a pótlás miatt le kell mondani másról, de azt is éreznie kell, hogy a világ nem dől össze, ha olykor hibázunk. Az arany középút mindig méltányos megoldás.
Gondoltam, ezt nem kell külön leírni, mert mindenki érti. 🙂
Meg az is evidensnek tűnt, hogy ez csak egy példa, mert minden eset egyedi mérlegelés kérdése, beleértve a konkrét esetet, a gyerek életkorát, előtte előfordult-e már, a gyerek szellemi érettsége, satöbbi.
De hát sikerült megint valami lényegtelen dolgon leakadni. 🙂