Az Igazgyöngy Alapítvánnyal jó a kapcsolatunk, fordultak már hozzám pénzügyi tanácsért, illetve támogattuk őket a feleségemmel, ahogy ti is ezt tettétek már. (Amit ezúton is köszönök.)

Kíváncsi voltam, mi van velük ezekben a napokban, legfőképpen, hogy állnak anyagilag. Ha jelenleg hatalmas az anyagi szükség a jól szituált városokban, milyen lehet ott a világ végén, a mélyszegénységben?

A levele ledöbbentett. Az egyik legismertebb ilyen alapítványról beszélünk, Norának saját blogja van a HVG oldalán, alig van kicsit is tájékozottabb ember, aki ne ismerné őket és azt, amit csinálnak.

Ehhez képest tragédia az, milyen filléres gondjaik vannak. Ha ők ilyen filléres gondokkal küzdenek, mi lehet a helyzet a kevésbé ismert, hasonló civil szervezeteknél?

Amikor olvastam a levelét, igen elszomorodtam. Írtam már arról, mennyire nincs kultúrája az adásnak idehaza, nem véletlen, hogy hátulról a 18.-ak vagyunk 142 ország közül az adakozás területén.

Ha úgy gondolod, hogy támogatnád őket, szerintem szívesen vennék. A legelső linken megtalálod az elérhetőségeiket és a számlaszámukat is.

Az engedélyével idemásolom a levelét, vegyétek figyelembe, hogy egy nekem gyorsan megírt magánlevélről van szó.

Kedves Miklós,

Nagyon köszönöm, hogy írt.

Küzdünk. Tíz településen osztottunk fertőtlenítőcsomagot, több mint ezer liter hypót, domestost adtunk már, meg rengeteg szappant...

Próbálunk edukációs vonalat is működtetni, csoportokban, a fertőtlenítés menetéről, fontosságáról. Megszerveztük az oktatást, a művészeti suliban, és a tanodában is, online, vagy papíralapon kiküldve. Segítünk a többi sulinak is, ahol nem tudnak valami miatt kapcsolódni. Kiépítettük a gyógyszerkiváltás menetét Toldon, adunk pelenkát, stb.

Élelmiszert még nem osztottunk, de két osztásra valót vásároltunk, tartós élelmiszerekből.

Persze vannak gondok, pl. hogy az önkormányzatok egy része a gyerekétkeztetést ételhordóval biztosítaná, de az nincs.

Vagy, hogy nem bírunk a napi szükségletekre reagálni, mert nem tehetem meg a kollégáimmal, hogy miközben mindenki otthon van, biztonságban, ők meg bevásárlólistával menjenek családról-családra, és segítsenek a kenyér, stb. beszerzésében.

Most azon dolgozom, hogy csikarjak egy kis pénzt ki egy programból, egyszeri segélyre...háztartásonként, mert akkor ezeket a napi (vagyis heti kétszerit, mert kétszer megy ki a kenyereskocsi) bevásárlást tudják intézni a családok, mert ilyenre, meg egy kis felvágottra, margarinra, stb...nem tudunk erőforrást...de pénz sok háztartásban nincs. 10-20 ezer forintra gondolok, amiből kihúznák egy darabig. Toldon 90 háztartás van mindössze...

Mert félő, ha nem tudnak kenyeret venni, akkor a vállalkozó lehúzza a rolót, és nem megy ki a heti kettőre sem, és akkor mindenki elől eltűnik ez a lehetőség... ami beláthatatlan helyzetet teremtene. Told egy zsákfalu, ahol semmilyen szolgáltatás nincs... és most a boltocskázás, fuvarozás is visszaszorul.

De nem állok túl jól a lobbival, most épp az XY vitatkozik velem, hogy nem szabad pénzt adni... és nem igazán tudom megértetni velük, hogy a települések adottságai nem azonosak...és nagyobb faluban könnyebb elérni a beszerzéseket mint Toldon. A pánik pedig nem szül jót.

Szóval, ez van.

Az lenne a jó, ami nem lehetséges, ha látnánk, mikor lehet vége, és akkor tervezni is tudnánk.

Jelenleg a minimalizált alapműködés biztosításán túl 240 ezer ft vésztartalékunk van, ehhez nem merek hozzányúlni... de egy bevásárlás tegnap 100 ezerbe került, alapélelmiszerekből, és rendeltünk ötszáz liter hypót is még..de azt még nem fizettük ki.

Hát, így állunk.

Megköszönjük, ha tud segíteni.

Tehetetlennek érzem magam sokszor.

Vigyázzon magára kedves Miklós.

Üdv. Nóri