A stagfláció évtizede

Egyre többet hallani, hogy sokak szerint újra stagfláció köszönt a világgazdaságra. Ez nem lenne újdonság, hiszen a hetvenes években ez volt jellemző a világ nagyobbik felén.

De mi is az a stagfláció és miért lepte meg a döntéshozókat annak idején?

Az addigi közgazdaságtan szerint a döntéshozóknak választani lehetett a magas infláció-alacsony munkanélküliség vagy az alacsony infláció-magas munkanélküliség között.

Ebben az volt a logika, hogy az infláció a gazdaság egészségének a jele. Ha nő a gazdaság, több munkáskézre és nyersanyagra van szükség, ami növeli ezeknek a költségét illetve a magasabb fizetések miatt nő a vásárlókedv és a kereslet az árukra, így nőnek az árak, vagyis infláció lesz. (Ezért tartják az évi 2% körüli inflációt egészségesnek, azt mutatja, hogy van gazdasági növekedés, de még nem túlfűtött a gazdaság és nem szabadultak el az árak sem.)

Amit az inflációról tudnod kell

Ennek ellentéte a recesszió, amikor nem kell annyi munkáskéz és nyersanyag sem, mert csökken a termelés, vagyis csökken a kereslet és az emberek jövedelme is illetve nő a munkanélküliség. Ha csökken a kereslet, akkor az árak is vele együtt csökkennek. Azaz eltűnik az infláció, de ennek az ára a magas munkanélküliség lesz.

Ez a modell megdönthetetlennek bizonyult és a fejlett világban eléggé kordában is volt tartva az infláció.

A második világháború utáni gazdaság valóban csoda volt, a fejlett világ nemzetei talán még soha nem éltek át ilyen nagy gazdasági és jóléti fejlődést ilyen rövid idő alatt.

A dollár éves inflációja az ötvenes-hatvanas években két százalék környékén volt átlagban, minden kiszámíthatónak és jónak tűnt:

Az amerikai munkanélküliség úgy volt alacsony, hogy ebben az időben álltak munkába a nők és jelentettek új munkaerőt a bevándorlók tömegei. Ennek ellenére a gazdaság fel tudta szívni a rengeteg új munkaerőt. (Négy százalék alatti munkanélküliségi ráta a gyakorlatban munkaerő-hiányt jelent, a cégek nem találnak megfelelő jelöltet egy-egy pozícióra.)

A fizetések úgy nőttek 70% körül a hatvanas években, hogy emellé mindössze évi másfél-két százalékos infláció társult plusz rengeteg családban az addigi egy kereső helyett két kereső lett a nők tömeges munkába állása miatt. Ilyen reálbér-emelkedést valószínűleg még soha nem tapasztaltak a fejlett világban.

Az államadósság GDP arányosan rohamosan csökkent, nominálisan is alig-alig nőtt:

A háztartások adóssága sem nőtt érdemben a hatvanas években, a jelenlegi 80%-os GDP arányos adóssághoz képest kifejezetten jó értéket mutatott.

A 1,5%-2%-os infláció mellett a tízéves állampapírok 4-6%-os hozamot biztosítottak a hatvanas években, a kockázatkerülő befektetőknek is biztonságban gyarapodott a pénze.

Ha ez nem aranykor volt, akkor mi? Úgy tűnt, hogy a növekedésben nincs megállás, a jólét egyre csak nőni fog, a holnap kiszámítható és biztos.

Erre az idilli állapotra rúgta rá az ajtót a hetvenes évek.

A baljós jelek már a hatvanas évek legvégén jelentkeztek, az infláció elkezdett kúszni felfelé, a gazdasági növekedés kezdett kifulladni, a stagfláció kifejezést ekkor alkották meg Nagy-Britanniában.

A stagfláció a gazdasági stagnálás és az infláció szavak összevonásából származik és nagy meglepetést okozott a közgazdászoknak, hogy ez egyáltalán lehetséges. A cikk elején írtam, hogy az akkor uralkodó elmélet szerint vagy gazdasági növekedés van és infláció vagy stagnálás, de akkor a kereslet csökkenése miatt nincs infláció.

Most pedig azzal kellett szembesülni, hogy gazdasági stagnálás és infláció van egyszerre.

A hetvenes évek borzalmas gazdasági környezetének kialakulása több dolog együttes eredője volt.

Az egyik ilyen a gazdasági ballépések sorozata. Nixon elnök az infláció megfékezése érdekében 1971-ben, kevéssel az új elnökválasztás előtt, amin ő is indult (és egyébként nyert), 90 napra befagyasztotta az árakat és a béreket.

A 90 napos befagyasztás nagy örömöt váltott ki az infláció miatt aggódó szavazókból, így aztán ilyen vagy olyan formában, de egész 1973-ig életben volt a gazdaság számos területén. (Egyébként az infláció 6% volt 1970-ben és csak 4% 1971-ben, tehát nehéz indokolni, miért kellett élni egy ilyen fegyverrel békeidőben.)

Mi is tudjuk már a magyar történelemből, hogy ha a kormány ragaszkodik a háromhatvanas kenyérárhoz éveken át, akkor annak az az eredménye, hogy ezen az áron inkább nem akarnak kenyeret sütni a pékek és hiánycikk lesz még a kenyér is.

Nem történt másként az Egyesült Államokban sem, a gazdasági fejlődést visszavetette, de legalábbis erősen fékezte az állami árszabályozás. (Ami alól egyébként indokolt esetben lehetett kivételt kérnie a termelőknek.)

Ha ez kevés lett volna, Nixon elnök eloldotta a dollárt az arany árától, hogy leértékelhesse azt, ezzel támogatva az exportot és akadályozza az importot.

A leértékelés jobban sikerült, mint várta, míg 1971-ben 3,64 német márkát kellett adni egy dollárért, 1974-ben már csak 2,75-öt.

A gazdasági termelés növekedése csökkent, a dollár leértékelődött, el is indult szépen felfelé az infláció.

Ebben a helyzetben köszöntött be az olajtermelő, főleg arab országokat tömörítő OPEC embargója. Mivel az amerikaiak és a nyugat-európaiak Izraelt segítették a jom kippuri háború során, ezért 1973-ban nem szállítottak olajat az USÁ-ba és Nyugat-Európába az OPEC országai.

Ennek eredménye az azonnali olaj és benzinhiány lett, a világ végén, a külvárosokban lakó amerikaiaknak megugorhatatlan akadály lett még a munkábajárás is benzin nélkül. A gazdaság recesszióba is fordult ezekben az években, az árak pedig elkezdtek még ütemesebben nőni.

1974-re már készámjegyű lett a dollár inflációja és az emberek annak örülhettek 1982-ig, ha bizonyos időszakokban egyszámjegyűre csökkent az infláció éves mértéke.

Ez volt csak a sokk az ötvenes-hatvanas évek 1-2%-os inflációja után. Senki nem gondolta volna a hatvanas évek végén, hogy 10-12-14%-os éves inflációval is kell szembesülniük hamarosan, ráadásul egy évtizeden át legyőzhetetlennek bizonyul az infláció.

Az amerikai inflációs ráta alakulása a hetvenes-nyolcvanas években:

Gondoljunk bele azoknak a helyzetébe, akik 10 éves, bombabiztos amerikai államkötvényeket vásároltak a hatvanas évek végén 5-6%-os éves kamat mellett. A várt nyereség helyett a tőkéjük jelentős részét is felemésztette az infláció, mire visszakapták a tőkéjüket.

Az amerikai jegybank akkor még nem volt szereptévesztésben és nem a gazdaság megállás nélküli doppingolását gondolta a fő feladatának, mint a világ összes jegybankja 2008 óta.

Küzdöttek is a magas inflációval, mint malac a jégen, de annyit se ért a kamatemelések sorozata, mint halottnak a beöntés.

Az alábbi képen a dollár alapkamatát láthatjátok azokban az időkben.

Tudtad, hogy a dollár alapkamata éveken át volt 10% felett, sőt 1980-ban elérte a 20%-ot is? Ha akkor 5%-ról egész 20%-ig kellett emelni az alapkamatot az infláció megfékezése miatt úgy, hogy nem vehették figyelembe a gazdasági károkat és a hitelfelvevőket ért károkat, amiket a magas alapkamat okozott, a mostani nulla és mínuszos kamatokat vajon meddig kellene emelni egy hasonló inflációs környezetben?

A Volcker pillanat

A munkanélküliség is elindult felfelé, egyre kevesebb szükség volt a munkáskézre, az új munkahelyek nagy része is a szolgáltatóiparban keletkezett, ami akkor sokkal rosszabbul fizetett, mint az ipari termelés. Még a nyolcvanas években is nyolc százalék volt a munkanélküliségi ráta, de hat százalék alá nem is nagyon ment soha a nyolcvanas évek közepéig. Hol volt már a hatvanas évek szinte teljes foglalkoztatottsága, amikor a munkavállalók válogathattak a mukahelyekből?

Az amerikai munkanélküliségi ráta a hetvenes-nyolcvanas években:

A történelem azért van, hogy tanuljunk belőle. Ha ez egyszer megtörtént, nem is olyan régen, miért gondoljuk, hogy még egyszer nem történhet meg?

Ha az arany hatvanas évek után, amikor minden gyönyörűnek és kiszámíthatónak látszott, következtek az ilyen szempontból szörnyű és nehéz hetvenes évek, miért gondoljuk, hogy a kétezerhuszas évek legalább annyira jók lesznek, mint az előző évtized?

Ne értsd félre, nem azt mondom, hogy biztos ez lesz. De azt sem tudom mondani, hogy biztos nem lesz. Ha a jegybankok akkor, amikor még nem volt így eladósodva a világ és nem volt ennyi felesleges pénz a rendszerben, ilyen radikális alapkamat-emelésekkel sem voltak képesek megállítani a tomboló inflációt, akkor vajon ma mennyire lennének képesek megfékezni egy ilyen árrobbanást? S ha hetvenes évek végén, amikor a világ, a kormányok és az emberek eladósodása harmadekkora volt, mint most és a kamatláb nem nulla volt eleve, hanem lényegesen magasabb, ennek ellenére a kamatláb kényszerű emelése gazdasági recessziót hozott a nyolcvanas évek elején, mi történne egy hasonló esetben a jelenlegi helyzetben? A nulla százalékos kamat mellett eladósodott államok és cégek milyen kamatemelést bírnának ki összeomlás nélkül?

Támadnak a zombik

Nem kell félned, akkor sem, ha tényleg valamikor újra egy ilyen évtized jön a gazdaságban, de ostobának sem kell lenned, aki azt gondolja, hogy az aranyévek örökké fognak tartani és együnk, igyunk, vásároljunk, mert semmi rossz nem történhet velünk.

Reméld a legjobbat, de állj készen a legrosszabbra is.

Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.

Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.

40 millió forintos életbiztosítás havi 5.990 Ft-ért, életkortól függetlenül

Share

72 hozzászólás

  • Zabalint

    Ha van mondjuk 25 millió forintod, alacsony kamatkörnyezetben 40 millió millió a lakás, magas kamatkörnyezetben 20 millió, akkor utóbbi esetben eleve nem is veszel fel hitelt, vagy ha felveszel, abban a környezetben általában az állampapír hozamok is magasabbak arra, amit tartaléknak hagysz.

    Szóval ha nagyrészt nem hitelből fizetnéd, mindegy mennyit tolsz be önerőből, magas kamatkörnyezetben jársz jobban.

  • Treil
    Most ugrok bele lakásvásárlásba mivel váltani kell és találtam egy év alatt olyan ingatlant amit meg is vennék, és meg is tudok venni. Kockáztatot igyekszem minimalizálni, csok+babaváró 10-10M 3% ill 0% kamattal, többi önerő+ltp. 2 millió tartalék fix, a meglévő lakás árát (amennyiért elmegy) még nem tudom hogy osszam fel. Valószínűleg 5M PMÁP, 5M MÁP+ hogy legalább az egyik 10 milliós hitelt befedezzem, többi megy ETF-be.
    Nem látom értelmét kivárásnak, lehet hogy fizuhoz viszonyítva 5-10 év múlva kicsit jobb lehet az ingatlanok ára, csak az a 5-10 év komfort amit a nagyobb, jobb lakás nyújt nehezen számszerűsíthető érték. Ráadásul közben folyamatosan nyílik az olló régi és új ingatlanok ára között.
  • Copywriter
    Amit Márki-Zay mond, az az osztrák bérlakás piac. Ott van lehetőség kedvező áron bérelni lakást, a bérleti díj egy része már a vásárlási alapba megy. De számos másféle konstrukció is van, itt van egy érdekes összesítés: magyarausztria.webnode.hu/products/lakasberleti-formak-ausztriaban/
  • Petya
    @Kiszámoló Az 50-es évek második felétől kezdve meredeken esett a szövetségi aranytartalék. Vajon ugyanilyen ütemben csökkent a forgalomban lévő dollármennyiség is? Nyilván nem, az árfolyam mégis stabil maradt. Ebből az következik, hogy egy mesterséges dollár/arany árfolyam volt, ami fenntarthatatlan volt hosszútávon. Nixon csak meglépte azt, ami elkerülhetetlen volt. De a mesterséges árfolyam gyökerei is a 30-as évekig vezethetőek vissza. FDR elrendelte a lakossági arany kötelező dollárra váltását, így ugyanannyival nőtt a szövetségi aranytartalék, mint a dollármennyiség. Ezt követően mégis le kellett értékelni a dollárt, tehát korábban sem volt egyensúlyban a kettő. (Nem véletlenül nem engedték az átváltást.) A II. VH egy ideig még besegített az “aranydollár” illúziójának fenntartásához, de a rendszernek nem volt jövője. Nem aranyfedezet volt, csak az aranyfedezet látszata.
  • Zedder
    Na most lehet én veszítettem el a fonalat, de ha egyszer a bankbetét 0%, otthon a párnacihában megintcsak 0% jár a cash-re, akkor miért temetitek ennyire az állampapírt? A nullánál az azért több.

    Nem arról van szó, hogy hirtelen megtízszerezed vele a vagyonod, de legalább talán lassítható az elértéktelenedés.

    Minden másra ott van a lottó, kaszinó, stb.

  • Buzgomocsing
    Egy fülig eladósodott embernek az tenne be nagyon durván, ha az (épp aktuális) kormány a választások után felmelegítené Rogán 2010 körüli javaslatát az ingatlanadóról, ami az ingatlan értékének a 3%-a lett volna évente. Egyébként nem sokkal előtte a Bajnai-kormányban is szemezgettek az ingatlan-adó ötletével, (ezt némileg kevesebbre, 0,3%-ra tervezték.) A Rogán-féle adó már egy 20 millió forint értékű ingatlan esetén is havi plusz 50 000 Ft-os extra kiadást jelentene.

    Jövőre a választások után kell kezdeni valamit az elszálló büdzsével, valahonnan vissza kell venni annak a pénznek egy részét, amit most eszetlenül szétszórtak. Számítanék valami váratlan intézkedésre, vagy adóra. Ká-Európában élünk, itt sok minden megtörténhet…

  • Kerdojel
    Tee Bee

    Nekem sajat reszre lenne,elso lakaskent,szoval kicsit mas a tortenet. Mondjuk jelenleg berlek, szoval igazabol ezzel az erovel es ekkora onerovel fizethetnek sajatot is.

  • csgary
    A befektetési arany birtoklása illegális volt az Egyesült Államokban 1933-tól 1974-ig (lásd en.wikipedia.org/wiki/Executive_Order_6102). Nixon azért szüntette meg a dollár arany konvertibilitását, amely addigra csak központi bankokra vonatkozott, mert már akkor olyan szintű deficittel üzemelt az USA, hogy Franciaország úgy döntött hogy ők inkább az aranyat szeretnék mint a dollárokat. Erre volt frappáns megoldás a konvertibilitás egyoldalú megszüntetése, és ezzel a Bretton Woods egyezmény semmissé tétele.
  • nyolcvanhúsz
    Sziasztok! Lakásvásárlás előtt állunk, emiatt a kommentek (főleg ) szöget ütöttek a fejembe: magas önerővel nem is annyira érdemes most mindenáron eladósodni?
    Mindenképpen venni szeretnénk egy lakást, azért, hogy lakjunk benne, szóval a befektetési aspektus másodlagos. Kb. 60-70M önerőnk van és 20-25M hitelt tervezünk felvenni (4%, 20 évre, 10 éves periódussal, előtörlesztésekkel 10 évre behozva pár éven belül)
    Állami támogatásból túl sok nem jár nekünk, de az illetékmentesség meg a 2 gyerekre adott csok összesen közel 5M, azért nekünk megérné a 10 év röghözkötést bevállalni.
    Az alternatíva az, hogy hitel nélkül veszünk most egy kompromisszumos (lokáció, méret, állapot stb.) lakást, és kb 5-6 év múlva továbbmegyünk, addigra már iskolások lesznek a gyerekek, letisztul, hogy mennyire maradt tartós a work-from-home stb.
    [folyt…]
  • nyolcvanhúsz
    [folyt…]
    Csak ugye ha elvágtat mellettünk a lakáspiac, akkor örökre kiárazódunk, mert mondjuk amit most megvennénk kp, annál most 25M-val drágább egy olyan, ami a következő 10-15 évre várhatóan kielégíti az igényeinket, de lehet, hogy 5 év múlva 50M hitel kell majd ugyanahhoz az upgradehez.
    Ha relatíve rövid távon amúgy is a lakáspiacon akarnék vásárolni, akkor a legbiztosabb, ha ingatlanhoz van kötve a pénzem, hogy együtt mozogjon a piaccal, nem? Ezért gondoltam, hogy akkor már inkább egyből a jó lakásban legyen hitelként, mint mondjuk egy kis garzonban, mert utóbbi esetben egyebek mellett plusz egy költözés, plusz négy adásvétel stb.
    Ja és ezen kívül még van egy panelgarzonunk, meg maradna némi megtakarításunk, IT-ben dolgozom, úgyhogy a karrierkilátásaim is kedvezőek, szóval egy ekkora hitel nem különösebben aggasztana vagy terhelne meg, azt hiszem.
  • Husz János Puszita

    A Genossenschaftswohnungnal a bérleti díj nem számít bele a vételárba, ha arra gondolsz. Van egy beszálló összeg a lakásszövetkezetbe, valamelyest alacsonyabb a bérleti díj és elővásárlási jogot kapsz. Önkormányzati lakásra pályázni kell rászorultsági alapon. Mindent összevetve a piaci lakbér simán kigazdálkodhato alapfizubol is, széles a választék, sok ingatlankezelő céggel. Vannak drágább és olcsóbb környékek.

  • Zabalint

    A félreértések elkerülése végett én nem mondom, hogy magas önerővel nem érdemes eladósodni. Én azt mondom, hogy magas önerő esetében a magasabb kamatkörnyezettel jársz jobban, mert akkor olcsóbbak a lakások. De arról fogalmam nincsen, hogy mit hoz a jövő, ha a következő 5 évben is a mostani tendencia folytatódik, akkor tényleg elmegy melletted a piac. Másrészt ha megengedhetitek magatoknak, márpedig amit leírtál, az alapján igen, és kell a nagyobb lakás, akkor nem biztos, hogy érdemes bárhogy is azon spekulálni, hogy a következő években esik-e esetleg az ingatlanpiac.
  • csizkek
    “Fizettem 10 eve a kevesebb hitelt 6.5% THM-mel, aztan most fizetem a magasabbat 3%-kal, osszessegeben ugyanott vagyok, akkor a bank vett le tobb penzzel, most az ingatlan kerul tobbe, tokmindegy.”

    Nagyon nem mindegy. Persze tudom a legtobben csak az indulo havi torlesztest nezik, mas nem erdekes.
    1., 70mios lakas Bp. 20mio onresz, 50mio hitel. Havi 255e torleszto, 25ev alatt 76mio fizetes, 3,66%THM
    2., Ha 7% THM-el szamolok havi 255e torlesztovel, akkor ebbol 36mio hitelt tudsz felvenni. 256ev alatt ua. 76miot fizetsz vissza.

    Ergo ha a nagy atlagnak van 20mio onresze es felmegy a THM 3,6-rol 7% kornyekere akkor a 70mios lakas 56mioba fog kerulni. (Nyilvan nem 1:1-ben igy, de peldanak jo)

    Ergo magasabb kamatokkal joval kisebb hitel risket veszel a nyakadba es ha nem nyujtottad ki magad, akkor hamarabb tudsz vegtorleszteni. Persze lakni kell, van mas faktor is..

  • csizkek
    “ha a következő 5 évben is a mostani tendencia folytatódik, akkor tényleg elmegy melletted a piac.”
    Ha ez lesz akkor elobb utobb jon a parasztlazadas. Meg a fiatalok elhuznak Europabol is..
    Mert ez egy penzpumpa a megtakaritoktol a hitelfelvevokhoz.
  • Mighty

    Erre én is kíváncsi lennék.
    Vettünk egy családi házat hitelből (20 évre, 10 éves fix 3.54% THM) és eladtam egy lakást. Ezt a pénzt végtörlesszem vagy fektessem be? Ha igen, mibe? Tény, hogy a számlán nem nagyon kamatozik…

  • Zedder

    “Ha ez lesz akkor elobb utobb jon a parasztlazadas. Meg a fiatalok elhuznak Europabol is..”

    Az a baj, hogy lassan már nem lesz hova menni. Mert hova is?

    AU / NZ kiba’ messze van nagyon szigorú bevándorlási szabályokkal. Arról nem is beszélve, hogy kb. minden ami mozog odalent, az potenciálisan meg akar ölni téged, mint gyenge humánt.

    USA / Kanada bevándorlás szempontjából “laza”, legalábbis a szakképzett munkaerőnek.

    LATAM / Dél-Amerika: hát pont gazdasági és stabilitási megfontolásból tuti nem mennék 🙂

    Ázsia: hagyjuk

    Ugyanakkor az összes fenti angolszász országra igaz, hogy borzasztó drágulás zajlik jelenleg is, ingatlanbuborék fújás ezerrel, és hacsak nem a préri közepén akarsz élni, akkor ugyanúgy nem lesz saját ingatlanod, mint mostanában kb. sehol. De várj, a prérin meg nem a Silicon Valley fizetést adják, szóval ördögi kör.

  • turista
    uSespanner
    USD/Arany/Ingatlan
    Ez egy érdekes poszt, alul a táblázat mégérdekesebb
  • túrista
    A link lemaradt…
    Szóval
    USDHUF/Arany/Ingatlan/Átlagkereset stb…
    Poszt alatt táblázatban elmúlt 20 évre összehasonlítva. Nem semmi…
    szimon.hu/lufi-2-0-avagy-jobban-elunk-mint-20-eve/

    Egy másik ilyen cikk több számmal: https://kiszamolo.hu/regen-minden-jobb-volt-2/

  • Ekvi
    – Az aranybánya ideje is el fog jönni, de most a Газпром fut.
  • Krokodil888
    arra gondoltam, h aki TBSZre vette, azok 3 év után 10% kamatadóval ki tudnak szàllni. Mert jô nyárra már nagyon fog látszódni, h az infla megeszi a kamatot.

    Mibe tegyük egy lakás árát? Sztem PEMÁP esetleg PMÁP egy jó alap. Részvény és valuta a maradék. Arányra egy példa 60/30/10 Nyilván ez vérmérséklet, kockázattûrés, és idôtáv fgve is. A nyersanyag az forró pite, azt csak haladóknak 🙂

  • Kristóf

    Állampapírra már több mint 3 éve nincs SZJA, nem kell(ett) TBSZ-en venni.

  • QTT
    Én is azon gondolkodtam, hogy vegyünk-e hitel nélkül lakást, így kevesebb pénzünk marad befektetésekben, vagy vegyünk fel rá mondjuk 20 millió Ft körüli fix kamatozású hitelt, így a megmaradt pénz befektethető, továbbá ahogy fentebb is írták a hitel törlesztőjét “enné” az infláció.
    Munkahely biztos és válságálló, béremelés is jellemző, szóval mi baj lehet, csak nyerünk rajta nem?

    Végül maradtunk a hitel nélküli verziónál. Nem tudom pénzügyileg mennyire volt jó döntés, de mindketten mindig arra törekedtünk, hogy mindentől a legfüggetlenebbek legyünk minden téren, ha már egyszer hála Istennek ez megadatott.

    Volt is, hogy éltünk ezzel a függetlenséggel, mikor szó szerint 15 percem volt eldönteni, hogy felszámolunk-e mindent (lakást is) az adott városban és 470 km-el odébb költözünk munka miatt. Nem kötött semmi, megtettük. Rögeszmém ez a függetlenség és a hitel ötlete nem passzolt hozzá.

Vélemény, hozzászólás?

A megadott név fog megjelenni, ezért érdemes nem a valódi nevedet megadni a hozzászóláshoz.

A hozzászólás előzetes moderáció után fog megjelenni.

A hozzászólás párbeszédre van kitalálva és nem monologizálásra. Ezért fogalmazd meg úgy a mondanivalód, hogy beleférjen egyszerre egy hozzászólásba. Senki nem akar téged olvasni 15 hozzászóláson keresztül (rajtad kívül természetesen). Ha cikket szeretnél írni, ajánlom valamelyik ingyenes blog oldalt, azok valók ilyenre.

Minden hozzászólótól elvárjuk a minimális tiszteletet mások felé. Akiknek ez (még) nem megy, azoknak felesleges fáradnia a gépeléssel. Beszélj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled beszéljenek. Ennyire egyszerű eldöntened, megfelelsz-e ennek a feltételnek.

A hozzászólás nem alanyi jog, hanem egy lehetőség, ha olyat tudsz mondani, ami mások számára hasznos és építő. Köszönjük a megértést.

(Elnézést kérek mindenkitől, a fentiekért, sajnos a félreértések miatt kénytelen voltam leírni ezeket. Természetesen a te hozzászólásodat is szeretettel várjuk.)

Figyelem: FIREFOX böngészővel gondod lehet a hozzászólás elküldésével. Használj másik böngészőt a hozzászóláshoz, amíg ki nem javítják a hibát.

 karakter még felhasználható

A hozzászólás elküldésével hozzájárulsz, hogy az IP címed technikai okokból tárolva legyen. Ha ezt nem szeretnéd, ne küldd el a hozzászólást. Kérésre a hozzászólást töröljük az IP címeddel együtt.