Régen minden jobb volt
A fejlett világ nagy része demográfiai válsággal küzd, alig-alig születik gyerek, miközben az idősek egyre tovább élnek. Még az eddig jól álló Egyesült Államokban is 1,5 gyerek/szülőképes nő arányra esett a gyerekvállalási kedv, amitől ott kitört a pánik. (Örülnénk, ha itthon felülről nyalogatná ez az adat az 1,5-ös értéket.)
Idehaza az elmúlt években kicsit nőtt az egy nőre jutó gyermekek száma, de a szakértők azt mondták, hogy ez inkább betudható annak, hogy a Ratkó korszak gyerekeinek leszármazottai lassan negyven-néhány évesek lesznek és még gyorsan utoljára szülnek, amíg nem késő. Vagyis valószínűleg nem trendforduló történik, csak egy kapuzárási pánik miatti emelkedés.
Ezt támaszthatja alá, hogy idén az első három hónapban már jóval kevesebb gyerek született, mint tavaly ilyenkor.
A házasságkötések száma is töredéke az akár száz évvel ezelőttinek.
Ezek ismert tények, nem is erről akarnék újra írni.
Hanem arról, ami mostanában a csapból is folyik, a múlt héten is ezzel volt tele a média.
Hogy bezzeg száz éve az emberek még nem voltak ilyen önzők, szerették a gyerekeket meg a nemzetüket és egy nő akár 5-10 gyereknek is életet adott. A házasság is létezett, mert az emberek nem csak magukra gondoltak. Bezzeg a mai emberek se szülni, se házasodni nem akarnak, csak élnek bele a világba, ezért jött el a nemzethalál.
Olvastam nemrég a híres Afrika-kutató Livingstone életrajzát. Az egyébként Afrikában született és ott felnőtt feleségét egyszer csak Londonba küldte Livingstone, s csak az egyik ok volt az, hogy Angliában nincs malária.
A másik legalább ennyire nyomós érv volt, ha távol él tőle a felesége, nem fog állandóan teherbe esni.
S ekkor esett le.
Az emberek nem azért szültek 4-6-8 gyereket 1960 előtt, mert annyira szerették a gyerekeket és annyira nagy családot akartak, hanem egész egyszerűen semmi módszerük nem volt megakadályozni a terhességet!
Bár már az ókorban is próbálkoztak juhbéllel, sőt a 19. század második felében kaucsukból készült ilyen-olyan termékekkel, csak 1950 után terjedt el a mechanikai fogamzásgátlás olcsó és hatékony formája. Az első hormontabletta pedig 1960-ban jelent meg.
Ekkor esett le a születések száma s ettől egyáltalán nem függetlenül terjedt el az elkötelezettség nélküli szexuális élet.
A házasság sem azért volt annyira mindennapos a huszadik század feléig, mert annyival jobb emberek éltek régen.
Amíg a ruhamosás egy egész napos kemény fizikai munka volt, az ebédfőzés a konyhakert gyomlálásával és a tyúk nyakának elvágásával és kopasztásával kezdődött hajnalban, amíg 4-8 gyerekre kellett mosni és főzni, addig egyetlen férfi sem tehette meg, hogy nincs felesége, aki mindezeket elvégzi.
Mivel ugyanezen oknál fogva a nőnek otthon volt egy napi 14 órás munkahelye, így nem is volt számukra hely a munkaerő-piacon. Így viszont a nő rá volt kényszerítve arra, hogy találjon valakit, aki hozza haza a pénzt a háztartásba.
Mindez megváltozott, amikor a mosásra ott az automata mosógép, a takarításra a robot porszívó, a vasárnapi ebédhez elég egy telefon is a sarki pizzériába s a nők hagyományos munkájának a kiváltásával megnyílt előttük a munkaerő-piac is.
Most már nincs se a férfi rászorulva a nő otthon végzett munkájára, se a nő arra, hogy a férfi keressen pénzt helyette. Már nem a kényszer szüli a házasságokat, mert az emberek egyedül is boldogulnak a társadalomban.
Mielőtt valaki félreérti: senki nem vitatja, hogy komoly értékrendi válság van a társadalomban, szerintem is sokszor önzők az emberek és az sem jó, hogy elkötelezettség nélküli viszonyt akarnak csak. Az élet egyik értelme, hogy valakivel családot alapítasz és gyerekeket vállalsz, akiket felnevelsz.
Fontos, hogy keressünk választ a felmerülő új társadalmi problémákra és kitaláljuk, hogyan tudnánk ösztönözni a gyerekvállalást. Vannak nemzetek, ahol lényegesen több gyerek születik, mint nálunk, ezért érdemes ellesni, ők mit csinálnak másként, ott miért vállalnak az emberek több gyereket.
Azonban ideje lenne abbahagyni annak az ostobaságnak az ismételgetését, hogy bezzeg régen még milyen elkötelezettek voltak az emberek és mennyire szerettek gyerekeket szülni. Semmivel sem voltak jobb emberek az akkoriak, mint a maiak.
Tudom, hogy ez nem annyira pénzügyi téma (bár a mostani demográfiai válságnak sokkal több a pénzügyi vonatkozása, mint a legtöbben gondolnák), de annyira zavart már, hogy újabban ez folyik a csapból is, hogy gondoltam írok róla egy rövidet.
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Nagymamáméknál: 17-ből 4 érte meg a felnőtt kort.
Ez pedig a társadalmi igazságtalanságok és az egyenlőtlenség.
Nem akarom bő lére ereszteni (kockáztatva ezzel a könnyű belekötést), de a lényeg, hogy mindenki magas életszínvonalra vágyik.
Az oktatás és a telekommunikáció miatt hamar kiderül, hogy máshogy is lehet élni (nem véletlen nem volt a kommunizmusban szabad sajtó). Egyre nehezebb az embereket belekényszeríteni abba, hogy hagyják magukat kihasználni.
Az elmút 15 évben elhitették az emberekkel, hogy meritokrácia van.
Ehelyett azt látni, hogy hiába van 4 diplomád és dolgozol napi 12 órát, továbbra is a szervilis réteg és a régi gazdagok élnek jól.
Sajnos a mai elit elfelejtette az “oszd meg és uralkodj” elvét.
Talán a 2. Porsche helyett magasabb bért kéne adni a dolgozónak hogy tudjon venni egy házat, és akkor lesz gyerek.
A nép akkor sem a “nemzet megmaradása” miatt szült, hanem mert nem volt más választása. Ma viszont van, és ezt nem értik jelen politikusaink, hogy elsősorban olyan környezetet kell teremteni, hogy az emberek gyereket akarjanak és tudjanak vállalni, nem pedig fentről hatalmi szóval, szlogeneket hangoztatva leszólni, hogy szüljetek.
Hans Rosling – Factfulness
Annyit mindenkepp hozzatennek a poszthoz, hogy regebben nagyon magas volt a gyermekhalalozas es sokkal korabban kellett elkezdenie az embereknek dolgozni. A melyszegenysegben eloknek (napi $2 alatti bevetel) akar 5 eves kortol, hogy a csalad ne haljon ehen. Ezert is szuletett/kellett olyan sok gyerek. Igy van ez ma is az extreme poverty savban (1 mrd ember jelenleg). Ahol no a jolet, azaz az egeszsegugy es az oktatas fejlodik, ott egyre kevesebb gyerek fog szuletni. Ez nem valami atok, hanem termeszetes jelenseg. Ez persze uj problemakat szul. A konyv kifejti bovebben sok mas korunkra jellemzo nehezseggel egyutt, borzaszto erdekes, csak ajanlani tudom. Angolul erheto el.
amazon.co.uk/Factfulness-Reasons-Wrong-Things-Better/dp/1473637465/ref=sr_1_1/260-7414501-3954554
Mekkora a felelősségünk abban, hogy a kényelmes életszínvonalunkat megtartani kívánva lemondunk az utódokról, ezzel hozzájárulva a népesség fogyásához, és a fenti migrációhoz? Milyen ország leszünk 50-100 év múlva?
“Ide szüljek gyereket” – szól a gyakori kérdés. Nagyszüleink a népirtás és háború közepén szültek, a szüleink a kenyérjegyes kommunista időkben. Mivel volt jobb anno az élet gyerekvállalás szempontjából, mint most?
Mondj fel es keress jobb munkahelyet a sopankodas helyett. Ha 4 diplomaval dolgozol 12 orat es nem keresel jol, akkor valamit negyszer csinaltal rosszul. Az embereket nem kihasznaljak, hanem a munkajuk erteket kapjak meg fizetes gyanant. Ha szerintuk tobbet er a munkajuk, akkor lehet reklamalni a fonoknel es ha nem ert egyet, akkor egy uj helyre menni, ahol tobbet fizetnek.
Ha sehol sem fizetnek tobbet, akkor nem er tobbet a munkajuk.
Viszont aki a ceget alapitotta, az kockaztatta a vagyonat, az idejet, amit a vagyon megszerzesevel toltott es azt az idejet, amit a ceg felviragoztatasaba fektetett. Ha ez sikerult, akkor jar neki a masodik Porsche. Is. Az ove.
2018 van es nem 1978…
Nekem olyan furcsán hangzik a gyermek mint cél… Az nem két ember egymás iránt érzett szeretetének a következménye? Bár 40 felé már lehet többet számít a érdekek közös metszéspontja…
Mert mindenki szeretne olyan társadalomban élni, ahol szabadon dönthet az életéről – de ezt a társadalmat tartsa fenn más, ne neki kelljen szülnie.
azért elősegíti a fiatalon elhalálozást, és sajnos semmi garancia arra, hogy a mi/gyerekeink élete végig békés lesz 🙁
Az emberek nem változnak, a társadalmi szokások azonban évtizedenként drasztikusan változnak. Az egyes ember keveset tehet a társadalmi szokások változása mellett/ellen. Próbálkozni nyilván lehet, pl. ez a blog is ezt teszi.
A jelenlegi kormányzat sok mindent megtesz azért, hogy javítsa a gyerekvállalást. Kérdés, hogy meddig lesz ilyen kormánya az országnak és mennyit tud tenni egy kormány ezen a téren.
Ha nem sikerül a gyerekvállalás ösztönzése, akkor lehet várni egy új felfedezésre.
Az öregedés leállítása belátható időn belül létező technológia lesz. Ez drasztikusan megváltoztatja a játékszabályokat és lehet – sőt biztos, hogy 1,5-s számmal is növekedni fog a népesség.
Addigra lehet, hogy csak 8M lesz a lakosság, de ez még nem gáz.
Én ennek ellenére szeretnék, de a férjem még “nem érzi késznek” magát, pedig a kezdetektől fogva azt mondta, hogy szeretne ő is. Most múlt 40 éves. Holott szerintem nagyon jó apa lenne.
Az ismerősök “kedves” bíztatása egyáltalán nem segít.
Női oldalról viszont ami eltántorító lehet, ha az ember olvas az anyaságról meg a szülésről és itt nem feltétlenül a fájdalomra gondolok. Igazi horrorsztorik vannak, hogy hogyan bánnak az emberrel. Gondolom nem árt elosztani ezeket kettővel, mert a pozitív dolgokat ritkábban osztják meg.
A társadalom hozzáállása szerintem egyáltalán nem gyerek- illetve családbarát. Nem csak most soha nem volt.
A gyerekeket sokszor kezelik inkább megtűrt háziállatokként, szükséges rosszként, mint személyként.
Szerintem ez a fő oka annak, hogy kevesebb gyerek születik. Már van választásunk.
25 évesen, ha az ember nulla hozott tőkével áll, sőt még neki kéne támogatnia idős szüleit akkor nem azon fog járni az esze, hogy 2-3 gyereket vállaljon, hanem hogy egyáltalán fent maradjon a felszínen.
A házasság mint intézmény is teljesen más megítélés alá esik ma. 100 éve a házasságon kívül született gyereknek nem csak az anyja, de még maga a gyerek is meg volt bélyegezve. Mára ez a típusú funkció teljesen elveszett, ez már nem érdekes, tehát kevésbé ösztönző. Ez persze magával hozta a menő szingliséget, mert hát nehogy már elköteleződjön az ember, ha meg 40 évesen jut valakinek eszébe, hogy lassan gyerek is kellene már nem fog túl sok utódot létrehozni, ha akar sem.
Igazából pont fordítva van: A szegényeknek sokkal több gyereke születik, mint a tehetősebbeknek.
Ha valaki elér egy biztosabb életszínvonalat, az kevésbé adja alább az életszínvonalát gyerekszülések miatt. (több gyerek=kevesebb egy főre jutó jövedelem).
A több pénz nem feltétlen fog több gyereket eredményezni, szerintem.
Régóta mondom, hogy az állam nem jó gazda, nem kellene szolgáltatási rendszereket fenntartson, hanem ezen rendszerekre vonatkozó működési szabályokat kellene jól kialakítania.
Ezzel párhuzamosan a fizetési motiváció kérdése is megoldódna, mert mégis milyen az, hogy aki magasabb munkabéréből adódóan magasabb összegeket fizet ezen rendszerekbe, ugyanazt a sz@r szolgáltatást kapja mint aki a minimálisat fizeti be.
Azt megértem, hogy az államnak miért éri meg, nagyobb mozgásteret biztosít: a nyugdíjszámításnál azért hallani érdekes eseteket, ill. az e.b-nél az átlag polgár nem feltétlenül jut drága kezeléshez, gyógyszerhez míg NER-kompatibilis társa igen.
Összekeversz valamit. A római uralkodók mem a vagyont osztották meg, hanem az ellenségeiket (külön-külön ugyanis könnyebb volt legyőzni őket). 🙂
Előre szólok: nem belekötni akarok a mondandódba, hanem konklúziót levonni.
Szóval a jelenlegi ártunk, és ormányunk a legjobb úton halad, lévén szabad sajtó lassan nincs, oktatás az egyre gyengébb lábakon áll. Mindenhonnan azt hallani, hogy hasít a gyorsnaszád, és lassan csak az nem keres jól (323 ezer az átlagkereset) aki kifejezetten szeret keveset keresni.
Azt kissé túlzóak tartom, hogy nyugdíj sem nagyon volt, ezért a felnőtt gyerekek segítették az öregeket, így érdek volt a több gyerek. Egy 20 éves most sem foglalkozik ezzel. Max a család (anyós/anyuka) befolyása erősebb lehetett erre.
Még a szüleim idejében is 20 évesen házasodtak falun, és születtek a gyerekek. Amikor én 20 voltam, furcsának számított ugyanez. Innen következik a cikk mondanivalója, hogy ma a karrier és a jólét fontosabb a családnál.
Alapvetően egyet tudok ezzel érteni, és mondom ezt úgy, hogy az átlagnál sokkal jobban keresek, de a gazdagok bizony kizsákmányolják a szegényebbeket. A kapitalizmus rendben van, de a vadkapitalizmus az baromi káros.
A lakhatási kérdés pedig egyre nagyobb probléma, nem véletlen, hogy Merkel 6 milliárd eurós bérlakásprogramot lengetett be. A mai fiatalok nem tudnak lakáshoz jutni sem Németországban, és lassan Magyarországon sem. Így pedig nem lesz gyerek. Pont ma olvastam, hogy a budapesti belső kerületekben történő lakásvásárlási tranzakcióknak a 80-90%-a nem lakhatási célú, tehát szinte csak a befektetők vásárolgatnak. Ez abszurd szerintem, de majd megoldódik ez is szépen lassan, mert nem ez a gazdaság érdeke. 🙂
Valaki írta, hogy a gyerek=életen át tartó szívás. Nincs gyerekem, de azért ez elég erős szerintem.
Ami engem inkább foglalkoztat, hogy egy kamasz mennyibe kerül?
Iskola és egyéb igények (már minden osztálytársának ájfonja van?)
Egy nőnek a húszas évei elején ideális szülnie és 30 éves korra célszerű befejezni a gyerekszülést. (orvosként mondom) 30 éves kor fölött erősen emelkednek a különféle kockázatok és komplikációk, mind a gyermekre, mind az anyára nézve.
Ugyan ezek elég meredek adatok a mai uralkodó divatok szellemében, de a természet ettől még így működik.
Nem beszélve arról, hogy a 40 feletti gyerekvállalás (férfire is igaz) azt jelenti, hogy mire a gyerek önálló életet kezdene, rosszabb esetben már nem élsz, jobb esetben csak nyugdíjas leszel, és ha ő is ilyen 40+ -ra tolja a gyerekvállalást, sose látod az unokád. (segíteni meg végképp nem tudsz)
Ha egy kereső el tudná tarani a családot, lehet hogy több nő választaná az anyaságot. Ráadásul a munkavállalók nem nyíltan, de megkülönböztetik hátrányosan a kisgyerekes nőket.
Azért nem jogos amit írsz, mert itt vannak például a tanárok, óvónők, orvosok, akik hiába ugrálnak ide-oda, akkor is szarul keresnek (orvosoknál persze van pár kivétel), pedig alapvető fontosságú a tevékenységük. Szerintem nekik a társadalom legjobban fizetett dolgozóinak kellene lenniük, mégsem így van. De majd ez is változik szerintem, ha majd nem lesz ki tanítsa a gyerekeinket. 🙂 Akkor majd észbe kapnak a döntéshozók.
csakhogy ne kereszténykedő propagandának bélyegezzük a témát.)
Nehéz bevállalni az elsőt, mert nem akarja az ember a “jó” életét feladni. 38 voltam a lányom születésekor és kb fél évig elcseréltem volna bármire csak visszacsinálhassam az előző életemet.Ahogy írta valaki, buli, utazások,motorozás , minden.Na ez ugrott kb egy tollvonással. A 2. félévben csak a beletörődés időszaka jött,bánkódtam csak, férfinak mondjuk nem is túl nagy öröm sokszor eleinte, mondjuk a párom sem volt odáig. Most 20 hónapos, már sokkal jobb minden, sokkal értelmesebb, öröm vele lenni,(ok nem mindig), beletörődtem hogy ez már egy új élet, nincs visszaút.Meg már nem is adnám semmiért oda. Valszeg a férjed is ettől félhet.De én is azt javasolnám , hogy ne húzza tovább.Utólag azt mondom valamivel max 5 évvel előbb jobb lett volna, de ki tudja.
Folyt köv.
A férfiak, az ismerősi körből még gondolkoznak 40 (!) vagy 46 (!) évesen, vagy keresnek egy fiatalabbat. Amíg a lányok 25 és 35 éves kor között voltak, addig persze jó volt és akár 10 évre is lekötötték őket, teljesen feleslegesen.
Szerintem inkább a “az örökké fiatalok maradunk” és a felelősségvállalástól való teljes menekülést látom ebben.
Kilenc
“A társadalom hozzáállása szerintem egyáltalán nem gyerek- illetve családbarát. Nem csak most soha nem volt.
A gyerekeket sokszor kezelik inkább megtűrt háziállatokként, szükséges rosszként, mint személyként.”
Nem tapasztal a párom női oldalról horror sztorikat és társadalmilag sem olyan a gyerek elfogadottsága mint a kutyámnak.
Nem tudom hol ki kezeli megtűrt háziállatként a gyereket, de nyilván ilyen szóba sem jöhet nálam,mert eléggé durván tudok megnyilvánulni ha valaki nem megfelelően bánik a szeretteimmel.
Egyébként én bent voltam a szülésnél, hát nem akarlak elkeseríteni, de azért az elég kemény dolog. 🙂
Apámnak 27 évesen már 3 gyereke volt és ez volt a normális a hetvenes években.
Ma egy 27 éves még otthon lakik, mint gyerek.
Mivel van szex házasság nélkül is, a házasság sem fontos.
A húszas éveit szinte mindenki végigbulizza, 5-6 év után kidobja azt, akivel addig élt, vagy őt dobják ki. Aztán ott van 30 évesen, minél gyorsabban szülni kellene, de ahhoz kellene egy normális másik fél is. Azt meg nem könnyű leakasztani a szögről. Ezért a legtöbben kifutnak az időből.
@ZX71: hát vagy az van, hogy az orvostudomány igyekszik fejlettebb szűrésekkel és egyéb módszerekkel kitolni a biztonságos gyermekvállalás időhatárát, vagy a társadalomnak nagyon komoly pozitív diszkriminációval kell kompenzálnia a strukturális hátrányokat (keresőképesség, munkaerőpiaci pozíció, munka-család egyensúlya), ami a gyerekvállalás miatt a nőt és a családot éri, különben nem fognak megszületni a tervezett gyerekek, márpedig ez mindannyiunk érdeke.
Szerintem tévedsz. Az ember az csak ember, ezerféle motivációval, és nincs senkinek joga valakit önzőnek titulálni, mert nem akar gyereket, vagy házasságot. Annyi de annyi gyerek születik bántalmazó családba, esetleg csak “tervezett, de nem kívánt” gyereknek (mert kell a CSOK, anya végre kussol, az anyós sem ugrál, stb.) itt Magyarországon, hogy az elképesztő.
Tekintve a robotizációt, a gépi tanulás fejlődését, hosszú távon nincs szükség ennyi emberre. Lehet nemzethalált látni, de felesleges… egyszerűen be kell hogy álljon a populáció egy új, alacsonyabb egyensúlyi szintre. És ettől még lesznek magyarok, de lehet hogy csak 7 millióan. És az baj? Ha az a 7 millió minőségibb életet nyer általa (és nem 30%-os munkanélküliséget, hála a sok gyereknek, és gépesítésnek) akkor hol a probléma?
Sajnálom, hogy egyetlen barátomnak sincs még gyereke, mert így a gyerekvállalás korszakát nélkülük élem meg… A kihagyott bulik kicsit hiányoznak persze, de nincs nagyobb büszkeség, mint apának lenni. Az a férfi, aki ezt nem éli meg, az még nem is élt igazán! 🙂
S az emberek igenis önzőek és hedonisták, amibe egy gyerek csak bezavarna.
Hogy a rossz családba vagy véletlenül született gyermekek hogy jönnek ide, azt nem is értem.