Gyakran megesik tanácsadásokon, hogy olyan emberekkel beszélek, akik másfél millió forintot keresnek, de büszkén mondják, hogy csak kétszázötvenezret költenek el, a többi mind megy megtakarításba már évek óta.
Ilyenkor mindig azt tanácsolom nekik, hogy ezen változtassanak, mert a pénz megtakarítását nem a megtakarítás kedvéért tesszük. Ez nem egy sport, ahol magadat vagy másokat kell legyőzni. Ha te csak kétszázötvenet költesz, biztos, hogy túl tartalmas életet nem tudsz élni.
A közös a hasonló emberekben legtöbbször az, hogy nincs családjuk. S nem azért, mert egy családot nem lehet elüzemeltetni ennyi pénzből havonta, hanem mert még párt találni is nehéz, ha ki sem mozdulsz otthonról, mert az pénzbe kerül vagy mert a pénz fontosabb, mint a párkapcsolat vagy bármi egyéb az életben.
Sokszor írtam már arról, mekkora hiba, ha minden pénzedet elvered élmények vagy tárgyak vásárlására és úgy folyik el az életed, hogy arról szól, hogy keményen dolgozol, hogy vehess olyan tárgyakat vagy élményeket, amire semmi szükséged.
De igaz ez a másik oldalra is, amikor feleslegesen sok pénzt teszel félre és úgy megy el melletted az élet, hogy semmit nem tudsz belőle felmutatni eredményt, csak a bankszámlád gyarapodását. Nem azért élünk, hogy ostobaságokra verjük el a pénzünket, de nem is azért, hogy hegyekbe hordjuk össze a pénzt.
Ahogy egy pénzszórónak nem könnyű megváltoznia, ugyanolyan nehéz annak is, aki túlságosan is keveset akar költeni. De mindkét esetben érdemes egy lépést hátralépni és megpróbálni kívülről szemlélni az életmódodat.
Amíg még voltak személyes (offline) tanácsadások, találkoztam olyan vezérigazgatóval, akin a létező legolcsóbb kínai ing volt, az is elég viseletes már. Vállakozóval, aki havi négymilliót keresett, mégis arról kért tanácsot, hogyan tudná ötszázezer forint alá szorítani a család költését. Ezek az emberek elvétették a célt és összekeverték az eszközt a céllal.
A pénz eszköz a jelenben lévő és a jövőbeni céljaid elérésére, nem pedig maga a cél. A cél az egyetlen életed minél hatékonyabb és tartalmasabb leélése, amihez a pénz adja meg a lehetőséget. Ahhoz kell a bölcsesség, hogy mit jelent egy tartalmas vagy hatékony élet, egy olyan élet, amit nem kell megbánnod majd nyolcvanévesen, hogy erre ment el az életed, de az biztos, hogy a pénz hegyekbe hordása nem tartozik a megoldások közé. (S ne más mondja meg neked, mi számít értékes és tartalmas életnek, de te magadnak azért tudj erre válaszolni.)
A zsugori meghatározása olyan ember, aki jobban szereti magát a pénzt annál, amit venni tudna érte. (Cikk: zsugori vagy takarékos)
Az a bajom a FIRE mozgalommal is, hogy addig nagyon szép, hogy össze akarok lapátolni annyi pénzt 35 éves koromig, hogy ne kelljen soha többet dolgoznom, de utána mihez akarsz kezdeni az így felszabadult időddel? Mert amíg erre nem tudsz válaszolni, addig nem biztos, hogy megérte az áldozat. Különösen akkor nem, ha ráment a párkapcsolatod is vagy azért nem lett gyereked, mert az úgymond nem fért bele a szoros pénzügyi tervbe. Ilyen esetben a vagyon a bálványod, vagy még egyszerűbben fogalmazva az istened, aminek oltárán feláldozod az egész életedet.
(Ha felszabaduló időddel olyat tudsz csinálni, aminek igazán van értelme, csak a munka miatt nem tudnád csinálni, akkor ez természetesen rád nem vonatkozik. Az önkényeztetés nem tartozik ide, de mondjuk ha az Orvosok Határok Nélkül misszióba mész el kongói betegeket gyógyítani, az biztos, hogy egy hasznos tevékenység. De a legtöbb pénzt felhalmozó sajnos nem ezért teszi, amit tesz.)
Szoktam mondani az embereknek, hogy az út két szélén két árok van. Az egyikbe azok csúsznak, akik minden pénzüket elverik és az egész életük arról szól, hogy megpróbálnak a felszínen maradni az anyagi problémák közepette. De van egy árok az út másik oldalán is, ebbe azok esnek bele, akik a pénzt célként és nem eszközként kezelik, az ő életük pedig nem arról szól, amiről szólhatna, egyszerűen azért, mert a nagy pénzgyűjtés közben elfelejtenek élni, így az élet elmegy mellettük.
Ha belecsúsztál bármelyik árokba, mássz vissza az útra és próbálj meg középen maradni. S nem azt mondom, hogy feleslegesen költsd el a pénzed olyanra, ami semmi örömöt nem okoz, ne vegyél nyolcszázezer forintos mobilt csak azért, hogy költsd a pénzt, de gondold végig, hogy jó-e az, ahogy csinálod. Ha nincs (komoly) párod vagy családod negyvenévesen az életmódod miatt, ha elhagyott a párod a túlzott takarékosságod (zsugoriságod?) miatt, akkor biztos, hogy valami nem jó. Ha kell, kérj segítséget valakitől, aki közel van hozzád és szeret, hogy mit csinálj másképp.
Végezetül két cikk, ami segíthet:
Mit tegyek, ha a házastársam túl takarékos?
Szerinted a havi jövedelemből mennyi az értelmes megtakarítási ráta?
Ha jól emlékszek, mintha mondtál volna olyasmit, hogy 10%-át adományozzuk el, 10%-át "pazaroljuk el", és a maradék 80%-ból hogyan nézne ki a kiadások és megtakarítás aránya ideálisan?
Ez a kérdés ilyen formában nem értelmezhető. A konkrét ember körülményeihez mérten lehet megválaszolni.
Ha éppen hogy elfogy a hónap végén a pénzed mikor már alapból is kenyéren és vizen él a család, akkor 1 forintot sem tudsz félretenni.
Ha pedig top 1% kereseted van szingligként akkor 50% megtakarítás is lehet kevés.
Igen, én is arra az "ideális" esetre gondoltam, amikor már a maslowi piramis magasabb szintjein üldögélsz.
Miért ne lehetne cél az önkényeztetés vagy a semmit tevés? Nincs joga senkinek megmondani, mihez kezdj az életeddel és szép dolog karitatív tevékenységet folytatni, ha valaki elérte a FIRE állapotot, de nem kötelező és nem lehet ítélkezni senki felett, hogy ki mit csinál és mi a helyes út.
https://kiszamolo.hu/az-eleted-ertelme/
Jobb adni, mint kapni. Ha adtál már gyereknek, felnőttnek - jó - ajándékot, átérzed, miről beszélek. Az életben a legfontosabb dolgok az emberi kapcsolatok, vagyis az, hogy megosztjuk gondolatainkat, élményeinket (fájdalmunkat) másokkal, hogy törődünk a másikkal és hogy ők is törődnek velünk. Nem kell karitatív tevékenységet űzni ehhez, elég a mikrokörnyezetünkkel törődni, de azt semmittevéssel nehéz. 🙂 Önkényeztetésnek is van helye persze, és igazad van, semmi nem kötelező, meg ítélkezni sincs jogunk, de attól még a nagy igazságok igazak maradnak. Pl. még a legintrovertáltabb, magának valóbb ember is órákat tud és akar(na) beszélni a hobbijáról, szenvedélyéről egy másik embernek, ez tetőzi be a kedvelt tevékenységét. (A spektrum szélén lévő szélsőséges esetek elhanyagolhatók, de ha nagyon kell, illeszd bele a mondataimba, hogy a NAGY többségről beszélek.)
Nem azt mondtam, hogy ez nem jó és nem foglaltam állást egyik mellett sem. Csak annyit mondtam, hogy nem lehet ítélkezni, mindenki azt csináljon, amit akar. A személyes prferenciámat nem osztottam itt meg, hogy én mit csinlánék/csinálok.
Ha ennyire frusztrál más véleménye, akkor még nem bizonyára nem találtad meg a saját belső egyensúlyod, a helyes utad.
Azt követően nem fogsz ítélkezni azok felett, akikről most úgy gondolkozol, hogy feltetted kívánnak ítéletet mondani.
Lehet cél az önkényeztetés vagy a semmit tevés, csak valahogy az ókor óta mindig mindenki (legalábbis aki leírta önreflexióit, és ezért tudunk róla) arra jutott, hogy a hedonizmus csömörbe vitte.
Az, hogy "Nincs joga senkinek megmondani", és "nem lehet ítélkezni senki felett", csak az érem egyik oldala - amit a posztmodernben a végletekig erőltetünk és szentséggé emeltünk. A másik oldala az, hogy neked nem kell mások által réges-rég kipróbált zsákutcákban megszívatnod magad, és erre igenis figyelmeztethet más is.
Szerintem a Kiszamolo blog vegso tanulsaga es tanitasa ugyis az, hogy ha az ember jot akar maganak, akkor tanul masoktol es nem utanoz masokat. Aki egy az egyben atvett minden tanacsot a blogrol az elmult 10 evben, az jo sokat szivott, es ilyenkor meg az a mentsvar sincs meg, hogy jo, en voltam hulye, most tanulok belole.
Ugyhogy aki masfel milliot keres es ketszazotvenezerbol el es nem ugy all hozza a kapott tanacsadas utan, hogy jo, most ezt mondtak nekem, de en azert megprobalom elerni a szazhuszonotezres koltest, mert en meg ezt gondolom a vilagrol, az nyilvan egy puhany alak, gyenge jellem, aki nincs tisztaban magaval, nem tudja, mit miert csinal.
Nagy pénz= nagy felelősség.
Ha rádhagynak egy vállalat birodalmat, lehet óriási partykat szervezni és minden másnap részegen medencézni, de mindannyian érezzük, hogy ez egy tévút.
Azt hiszem én súrolom ezt a kategóriát. Legalábbis megkaptam itt a hozzászólások alatt a magamét annak idején, amikor a keresetekről lehetett beszámolni. A havi rendszeres kiadásom nekem továbbra is extra alacsony, míg vállalkozóként kimagasló kerestem van, és hosszú évek alatt hatalmas vagyont halmoztam fel, passzívan már-már többet keresek mint aktívan. Viszont szeretem a munkám, amit csinálok, hivatás szerűen tudom csinálni. Viszont vásárláskor a legtöbb dolgoban haszontalan vackot látok, meg a vele járó nyűgöt. Szerény körülmények között nőttem fel, ebből adódóan alacsonyak az igényeim. A fontosabb nagy dolgokat viszont megvettem, van nagy és modern házam, luxus kategóriába tartozó elektromos autóm (bár többnyire biciklivel közlekedek). Ami a mérleg másik oldalára húz (tehát ami miatt mégis rendben érzem magam): van feleségem, 3 kis gyerekem, igazán boldogan élünk, keresztény...
Szerintem mindened megvan, a tárgyak többsége pedig csak kacat és csak feszültté tesz.
... keresztény értékrend szerint ami szerintem a leges legfontosabb az élet minden területén. Ezért lehetek sikeres mind a magánéletben, mind vállalkozásban, és befektetések terén is. Alacsony kiadások mellett is nagyon jól érezzük magunkat, hisz amire szükség van azt persze megvesszük, nem önsanyargatásról van szó. Bár azt is látom, hogy ma már mindenkinek olyan magas igényei vannak, hogy az ahogyan mi élünk kevés volna.
majd a gyerekeid elherdálják
csak vicc volt
Mondjuk nem mindenki a pénz bálványozása miatt nem alapít családot. Van aki egyáltalán nem akar ilyen olyan okokból.
Aztán az én szüleim pl elváltak és emiatt teljesen másképp tekintek a házasságra, sokkal óvatosabb vagyok azokhoz képest, akik nem tapasztalták a negatív oldalát. Emiatt nekem a prioritási listán sokkal lejjebb van, mert tisztában vagyok vele, hogy nem garancia a boldog életre. Aztán ezt még megfejeltem a válási statisztikákkal, meg azzal, hogy hány ismerősöm vált már el, pedig még 30 se múltak, meg megnéztem azokat az intézményeket, amelyek segítenek talpraállni, ha félremegy a dolog. (nincs ilyen :D) Persze nem mondom, hogy sose fogok megházasodni, de nagyon passzolnia kell a dolgoknak hozzá, hogy megházasodjak és gyereket vállaljak.
Család nélkül is lehet teljes életet élni és a család se garancia arra, hogy teljes életed lesz.
Mondjuk szerencse (=vagy jo valsztas) is kell hozza, hogy a csalad boldogga tegye az embert. A csalad szerintem tevekeny boldogsagot ad, sok megoldando problemaval es sok kihivassal az elet minden teruleten.
Csaladdal nem ugy boldog az ember, hogy jol kipiheni magat, meg elmegy nyaralni a vilag tulso felere es rengeteg ideje marad a hobbiaira. Hanem ugy hogy minden nap erzi, hogy segitsegere, epulesere van a tobbi embernek a csaladjaban.
Azt is el tudom fogadni, hogy van aki nem akar csaladot. Abban viszont biztos vagyok, hogy nekem ez inkabb riszto mint vonzo.
Szerintem részben szerencse, részben meg függ attól, hogy szeretetteljes családban nőttél-e fel vagy sem. Általában visszük magunkkal a gyerekkori mintákat, pl aki bántalmazó családban, napi veszekedésekben nőtt fel, az sokszor bevonzza a hasonlóan bántalmazó embereket, mert az az, ami ismerős, "otthonos" neki. Aki meg "rendes" családban nőtt fel, az elkerüli őket. (Terápia sokat segít)
Másrészt viszont szerencse kérdése is, nem tudod, hogy akit ma kiválasztottál, az ugyanaz az ember lesz-e 20 év múlva is. Ha klappol minden, szerintem biztosan boldogabb egy ember családdal. Ha viszont nem, akkor rendesen megkeserítheti az életet.
A lényeg, ahogy te is írtad, az az, hogy hasznosnak érezze magát az ember mások számára, akár a saját családjában vagy egy közösségben.
A család egy életre szóló felelősségvállalás, gyerekkel alapjaiban változik meg az ember életről alkotott elképzelése.
Kb mint egy második munkahely, de olyan, ahol mindig számítanak rád, sosem mondhatsz fel. (Kivéve, ha elmenekülsz a felelősség elől, de akkor te még belül gyerek vagy.)
Nagyítóval fogsz olyan szülőket találni, aki azt vallja, gyerek nélkül is teljes (lett volna) az élete.
Ja és olyan hogy minden tökéletes, az csak mesékben van, amiből egy felnőtt már kinőtt.
Teljesen megértelek, de egyet ne felejts: az idő múlik, fiatalabb nem leszel. Ha később rájössz, hogy mégis jó volna család, gyerek, lehet, már késő lesz. Egy ismerősöm.pont ebben a helyzetben van: ötven körül.gondolkozik, kó lenne már megállapodni, meg kéne egy-két lurkó. Eddig hetente más csajt vitt fel a lakására, ez volt a jó. Most meg nem talál olyat, aki szülni akar neki. A fiatalabbak nem kezdenek egy vén p...ccsel, az idősebbek meg kifelé mennek a korból, gyakran már van gyerek, nem akarnak többet.
Én 35 körül voltam, mikor az első született, de irigykedve nézem azokat a párokat, akik fiatalon összejöttek, és együtt kezdték az életüket.
A havi költéssel kapcsolatban annyit írnék, hogy itt is fontosak a döntések. Amellett, hogy nincs család, én se költök többet havi 250-300nál, mert olyan hobbijaim vannak, amelyek kevés pénzbe vagy semmibe se kerülnek (nem tudatosan választottam őket). Sétálni, biciklizni, rajzolni, zenélni, társasozni kb semmibe se kerül, veszel egy hangszert és évekig elvagy anélkül, hogy költened kéne rá.
A másik oldalon meg ott van az, aki pl autózik, alapból el kell költenie több tíz vagy százezer forintot évente, aztán ismét pénzbe kerül akárhányszor beindítja a járgányt. De lehetne mondani az utazást is vagy bármely másik, sokkal drágább hobbit. Az agyakban hasonló kémiai folyamatok játszódnak le, ugyanazt a boldogságot érezzük, de teljesen más költségek mellett.
Mindenki a saját szintjén nyomorog vagy éppen boldog, nem az elköltött pénz mennyiségétől függ.
Bármilyen hobbiból lehet pénztemetőt csinálni. Példa: olcsó biciklizni? Olcsó, mint közlekedési eszköz. Szeretnél a városon kívül is rekreációs jelleggel, esetleg akár élményeket gyűjtve is bringatúrázni? Nézd meg, mennyibe kerül pl. egy ultralight bicajtúra sátor, kempingjegyek, stb. Neadj egy Railjet jegy az Alpokig. Amint életmód hobbi lesz máris nem olcsó, mert egyre többet költesz cuccokra; egyszerűen nincs olyan, hogy jó+olcsó+tartós valami.
Az utazás szerintem ennek az ellentettje, minél inkább benne vagy annál inkább megismered magad, a valós igényeid; megtalálnak a filléres repjegy, flixbus, szállás akciók, rájössz hogy a 1.5x olyan drága 3 utcával bentebb nem a gasztronómiai élménye miatt drágább, stb.
Jahh, ez nekem is feltűnt... Biciklizés nem olcsó sport, igazából az amatőrök által űzhető legdrágább sport szerintem a pár milliós bringákkal, és még sokminden kell hozzá
Rögtön a végletek. Egy használt 100 ezer forintos országúti is elég, hogy tekerje az ember. Ismerősi körben 50-100 km-t is letekernek per alkalom szabadidő fügvényében és évek óta elvannak az olcsóbb bicajjal is. Gondolom az 1 millióson sem fárad el jobban az ember. Hobbiról volt szó nem sport célról.
Nyilván bármelyik hobbira el lehet költeni a világ összes pénzét, ez nem vitás. Én arról beszéltem, hogy néhány hobbi alapból drágább, mint a többi, van ahol a "legalja" is sokba kerül és rendszeresen sokba kerül. Pl veszel egy gitárt, ez egy egyszeri költség, néhány évente veszel hozzá új húrokat, ezzel szemben pl anélkül nem tudsz egy percet se motorozni, hogy ne költenél üzemanyagra.
Aztán azon is érdemes elgondolkodni, hogy ad-e annyival többet egy vagyon elköltése a hobbira. Pl te lemész egy mezei pecabottal a tóhoz horgászni, kerül ez néhány ezer forintba. Másnak nem jó a helyi horgásztó, ezért fenntart egy kocsit, fizeti minden járulékos költséget a kocsi után, vesz drága belépőt egy másik helyen, márkás pecabotot meg egyéb kelléket, elkölt mondjuk 50-szer annyi, mint olcsó jánosunk. Vajon 50x akkor élmény-e neki horgászni? Ugyanez igaz a többi hobbira is.
Az autó-motorsport vagy bármi, aktuális státusz hobbi, az drága lesz. Amúgy a zenélésnek is vannak nem mellékes költségei, pl. társasházban nem feltétlen tolerált. 🙂
A horgászatra pont rálátok (én nem annyira, de családban sokan komoly sporthorgászok). Egy komoly, márkás pergetőorsó a világ végéig kiszolgál és igen, nagyon más élmény és megbízhatóság. Ha meg cseréled/megunod: van használtpiaci értéke. Egy olcsóról ezek nem annyira mondhatóak el...évente átszerelni az orsókat pedig az, amitől minden horgász inkább megkíméli magát és fizet picit drágábbat, ha megteheti.
Érdekesnek tartom, hogy néhány szabadidő tevékenység (horgászat, természetjárás, kemping, bicikli), ami nyugatra a jóléti középosztály státusza, az itthon továbbra is "olcsójános" hobbinak tekintett, amire bolond, aki többet költ a sajátmárkás termékeknél.
Az olcsójánost nem véletlenül tettem időzőjelbe, nem azért, mert lenézendő valamelyik hobbi. Sajnos a kommentek alapján én azt látom, hogy csak végletekben gondolkozik mindenki, vagy a szar bringát lehet kihozni a szeméttelepről, amit pár hónap múlva el kell dobni, vagy pedig a 2 milliósat a boltból, mintha nem is lenne a kettő között semmi. Én kb 50 ezerért vettem egy használt biciklit kb 8 évvel ezelőtt, évente pár ezer forint a karbantartása és tökéletesen elégedett vagyok vele. Amiről ti beszéltek, hogy milliókat költ valaki a hobbijára, az a hóbort szint, ami mindenkinek a magánügye, de nem is ez volt a téma. Hanem az, hogy vannak hobbik, amiket kevés pénzből is lehet élvezni, meg vannak hobbik, amiknél sok pénz az "alsó kategória" is.
Tudod egyébként, miért fizetnek emberek többet, noha kívülről ugyanaz az "élmény"? Mert pl. nem reggeltől estig röviditalozó, asszonyt-gyereket is kihozó "olcsójánosok" közt akarnak horgászni, túrázni, kempingezni, stb. Hanem a természetet élvezve, minőségi környezetben kikapcsolódni. Neadj' eközben színvonalas emberekkel beszélgetni, barátkozni és esetleg az élet más területén is hasznosítható kapcsolatokat építeni.
Hasonló ez ahhoz, mint ahogy ingatlannál vagy gépjárműnél sem a funkció az elsődleges, fő árképző.
Magyar viszonylatban egyébként sem gyakori, mikor valaki egy hobbiban nem fokozatosan mélyed el; anyagi ráfordítást tekintve ritka, ami pl. nyugatra teljesen alapvető: felső-közép vagy egyenesen felső kategóriás eszközökkel, cuccokkal "próbál ki" valami új hobbit.
Remélem nem gondolod komolyan, hogy csak a helyi alkeszek meg a "színvonalas" emberek léteznek, jelentsen bármit is az utóbbi (erősen elitista felfogást sejtet számomra), nincs a kettő között semmi. Én nem kapcsolatépítésről beszéltem (a kommented alapján ez inkább befektetés, mint hobbi), hanem arról, hogy megjön a kedvem és tekerek vagy sétálok egyet. Ezt megtehetem az 5 ezer forintos kínai cipőben is, nem kell 200 ezres cipőt vennem hozzá, hogy sétáljak egy jót. Ahogy elmehetek túrázni az olcsó decathlonos felszerelésben is és élvezhetem.
Mindenki úgy éli az életét, ahogy szeretné, a mondandóm lényege az lett volna, hogy kevés pénzből is lehet tartalmas életet élni, hobbikat élvezni.
Van az a típus, aki belekezd egy hobbiba, és egyből megvesz minden drága cuccot, úgy hogy nem is tudja mitől jobb, mint az olcsó. Túrázásnál én ezért szoktam mondani, hogy aki kezdő, az először vegyen egy olcsó cipőt a Decathlonban, szedje össze a leselejtezendő ruháiból a kényelmesebbeket, és menjen ki túrázni mérsékelt, esőmentes időjárásban, aztán közben majd jönnek az igények, miből mit vegyen meg drágábbat és miért.
De a helyzet az, hogy ha belekezdesz egy outdoor hobbiba, és fejlődsz benne, akkor közben az eszköz, ruha igények is növekednek, meg az utazási igények is. Nem 10-szer tud többet 10-szer drágább eszköz vagy ruha, de lehet hogy amivel többet tud, épp az kell neked.
A kocsi pedig egy átlag alkalmazottként dolgozó emberként akár többszörös különbséget is jelenthet abban, hogy nettó mennyi időt tudj tölteni a hobbiddal.
Közlekedésre sem annyira olcsó a kerékpározás, mint sokan gondolják, mert ha napi rendszerességgel legalább 20-30 km-t tekersz munkába járásként, akkor még kis igényekkel, így olcsó bringával is költeni kell a karbantartásra, pótlásra. Ha aktívan űzött hobbi, akkor persze baromira drága.
Én mondjuk nagyrészz munkába járok bicajjal, de túrázás, mászás is tud nagyon költséges lenni, hát még a sítúrázás.
Rögtön a végletekben gondolkoztok. 20-30 km-t napi szinten a kerékpárosok kb. 5% teker. Én 10 éve vettem egy bicót 28 ezerért, 1x ráköltöttem még ennyit, meg pár évente veszek rá fékbetétet, gumit vagy tengelyt pár ezerért és kész. Napi szinten járok vele de csak max 10 km-et. Ha leosztanám szerintem fillérekre jönne ki a 10 év.
Abszolút így van. A kerékpáros közlekedésben sem mindegy, hogy valaki pár kilométert teker ("bármi jó erre") vagy ténylegesen naponta oda és vissza is 1-1.5 órát ingázik. Ott máris egyből az amortizáció, rendes felszerelés, vízálló táska, stb. bejön. Egyik kollegám eddig 20 percről járt be; egy régi, egyetemista korában vett "teszkósa" volt, amit folyton szerelgetett legolcsóbb alkatrészekkel. Most jóval távolabb költöztek - már tervezi egy komolyabb kerékpár beszerzését, amivel az a napi 2x1 órája élvezetesebb és a kerékpár megbízhatóbb.
Az sajnos a magyar társadalom szegénysége, hogy a kerékpáros közlekedés továbbra is alsóbbrendűnek tekintik ("biztosan nincs pénze autóra") és nehéz elképzelni, miért költ rá valaki komolyabb összegeket.
Még egy kérdés: van-e ideális megtakarítási összeg (az éves nettó jövedelem hányszorosa)? Ebbe beleszámítható-e az ingatlan és az autó értéke?
Erről szerintem már volt szó orrvérzésig.
Legalább annyi megtakarításod legyen, hogy a jelenlegi életviteledet 6 hónapig fenn tudd tartani, ha nincs jövedelmed.
Én inkább egy évet mondanék, de ez már részletkérdés. (Akár családos vagy, akár nem.)
"Erről szerintem már volt szó orrvérzésig."
Nem igazán. Én ugyanis nem a biztonsági tartalékról beszélek, hanem a teljes (pénzügyi) vagyonról, arról az összegről, ami után Kiszámoló szerint illendő lenne abbahagyni a vagyon növelésének hajszolását.
Szerintem nem ugyanarról beszéltek, ne keverjük a vésztartalékot, a megtakarítással. Utóbbiban a nyugdíjra, gyereknevelésre, bármire félretett pénz is benne van.
A kérdésre válaszolva: Autót beleszámíthatod, ha gyűjtemény része, amit bármikor pénzzé tehetsz. Ha napi használati cikk, akkor nem számolnám bele. Ugyanígy ingatlanra: Amiben lakok az nem megtakarítás, az e feletti, bérbeadott/értéknövekedés miatt tartott lakóingatlan, termőföld, erdő (kivéve a megélhetésed forrása) szerintem beleszámít.
"van-e ideális megtakarítási összeg (az éves nettó jövedelem hányszorosa)? Ebbe beleszámítható-e az ingatlan és az autó értéke?"
Ahogy Monyó Eli írta, fél évet mondanak ökölszabályként minimum. Az egy évet úgy árnyalnám, hogy vannak a fix kiadások - rezsi, kaja - és lehetnek rendkívüli kiadások. Így az én képletem régebben a 12 x Fix + Rendkivüli (mosógép, autójavítás stb) volt. Ma már szíjat összehúzva több évig meglennénk, hacsak nem nullázódik le a pénz értéke.
Az autó, ingatlan egy kérdőjel. Nem számolom bele. Ha nem csak az van, ahol laksz, akkor lehet vele számolni. Az a kérdés, hogy amikor hozzá kell nyúlni ahhoz, akkor éppen mi a piaci helyzet, hogy állnak az ingatlanárak. A mostani házakat eladva, vidéki kisvárosba lakásba költözve már több, mint egy évtizedig meglennénk.
Paradox módon a család fenntartására jóval több pénzt lehet értelmesen (!) elkölteni (nem azt mondom, hogy elengedhetetlen, de értelmesen el lehet, sokkal többet), mint felnőttként egyedül, így akinek fontos érték a saját család, saját gyerekek, annak is akár teljesen racionális lehet keményen gyűjteni rá, amíg még nincsen. (Saját élettapasztalat - ami egyben persze mindig szemlélettorzító hatású is 😀 )
Az más kérdés, hogy - ahogy Kiszámoló is utal rá - minden olyan időszakban, amikor egy bizonyos szint alá nyomod a költéseidet, valószínűleg jelentősen kevesebb új emberrel fogsz megismerkedni, tehát családos életre játszva és ezért takarékosan élve a társtalálás lassabb lehet, akár ellehetetlenülhet. (Nem azokról beszélek, akiknek nem vagy vonzó a mértékletes életvitel miatt, azok kerüljenek is el.)
Hát igen, nem világos az ok-okozat. 😀 Családra tény hogy költeni kell. Egyébként kíváncsi lennék szerinted hogy ismersz sokkal több új embert pénzköltéssel, mert ezt nem látom. Ma már mindenki online ismerkedik, amihez nem kell pénzt költeni és rengeteg emberrel találkozhatsz.
Online randiból is lesz találkozás, aztán még több randi, még több program (zene, tánc, koncert, kiruccanás, kirándulás során egy jó ebéd), ami bizony mind költés. Ezek nem milliós nagyságrendűek, de aki otthon ülve keveset költ, annak azért rendesen megdobhatja a költését.
Nem önmagától a pénzköltéstől fogsz több embert megismerni, hanem arról van szó, hogy miközben eljársz ide-oda pénzt fogsz költeni. Például ismerkedsz egy lánnyal, aki normális és korrekt, tehát nem várja el, hogy fizessél neki mindent. De, előbb-utóbb be fogtok ülni valahová, ahol nem fog túl sok jót kivetíteni rád, ha te az asztalt nézed, miközben ő bedob akárcsak egy brunchot, gyrost stb. Ha úgy alakul, jönnek a közös programok: színház, kirándulás, mozi utazás stb., ahol szintén nem fizethetsz vatikáni dínárral.
Valójában a többség továbbra is offline talál párt magának (arról nem is szólva, hogy az online ismerkedés is csak rövid ideig marad online). Szóval de, hobbikat űzve, különböző rendezvényekre, társasági eseményekre járva sokszor nagyobb esélyed van párt találni, mint a tindert pöckölgetve.
Azt nem írtam, hogy a költés növelésével is marad az összefüggés! (Rendelhetsz 3200 fatörzset online, mint Jon a Garfieldben, ettől még nem fogsz megismerkedni senkivel) 😀
Úgy értettem, hogy mondjuk kórusba járni jár annyi költséggel, hogy szokott lenni egy minimális tagdíj (terembérlésre, kottafénymásolásra), meg a közlekedésed a próbákra, ha nem a szomszéd háztömbben van. Ez feltehetően egy igen alacsony tétel a kiadásaid között. Ha erre is azt mondod, hogy te ilyenre nem akarsz költeni még ennyit sem, hisz lehet élni nélküle, legalább megmarad a pénz, akkor valószínűleg tényleg ugyanolyan jól fogsz élni, de senkivel sem találkozol, akit a kórusban - egyfajta mellékhatásként - megismertél volna. Társkeresőként ez szélesíthette volna a bázisod.
Értem, de itt most tényleg pénzköltésről beszélünk a havi társasági élet pár tízezer (vagy még kevesebb) forintja miatt?
Úgy látom inkább valami extrém zsugoriságot akarsz kihozni belőle: nem talál párt aki még egy kotta fénymásolására is sajnálja a pénzt. Az eredeti hozzászólásodból nem erre gondoltam.
Lehet. Én ebből a korom miatt még épp kimaradtam, bár sokszor gondolkoztam, hogy rászánom magam, végül nem volt szükséges. Várom a Z-generáció fejtegetéseit, hogy az online ismerkedéstől tényleg a társra vágyó szupertakarékos remeték helyzete is könnyebbé vált-e, tényleg kíváncsi vagyok.
Az online ismerkedés nagyjából a külsőségekről szól és a fiatalabb felnőtt korosztályoknak már nem is annyira "imponáló".
Nem véletlen van reneszánsza van a mindenfajta csoportos sport- és szabadidő köröknek, ahol alapból adott a közös téma/tevékenység. És főleg a COVID óta hangsúlyos emellett valamifajta ezen túli, de nem erőltetett szocializációs lehetőség is.
Én is mindig nagyon keveset költöttem, soha sem többet, mint a bevételem 1/3-át. Jelenleg ez forintban kb 1.25M / 4.2M. Ez soknak tűnik, de jelenleg nem Magyarországon dolgozom és több mint a fele albérlet. 32 vagyok, autóm, drága telefonom, márkás ruhám (kivéve sporthoz cipő) pl még soha nem volt, 2 hetes utazáson még soha sem voltam. Tényleg nincs családom, bár kétlem, hogy ez emiatt lenne.
havi 4 millát keresel? mi vagy te miniszterelnök??
700 nettót költesz albérletre egyetlen főre (?!), akkor nem tökmindegy, hogy milyen telód és ruháid vannak? Egyhavi albérletből kitelik a teló meg 10 márkás ruha amit használhatsz évekig.
Szóval kb 10.000.-Ft-ot fizetsz csak a budira, hogy béreld, havonta?!
Hát nézzük: egy iPhone 500k HUF, pl egy Levi's farmer legalább 50 ezer, egy "márkás" jó kabát inkább 200-tól indul, de ez az ár lehet hogy dzseki. Ma már egy alap Nike sneaker inkább 100 ezer, mint 50, de nem tudom mire gondolsz pontosan, mint márkás ruha. Szerintem nem jön ki.
Nyilván ez az ára, hogy jól keressen az ember (gondolom Svájc és a home office nem opció). Ha annyiért bérelne, amennyiért Albániában lehet, akkor annyit is keresne, amennyit Albániában lehet. A digitális nomádság egy határig működik és leginkább azt okozza, hogy a célországban, ami olcsó felnyomja az árakat, így a helyiekkel cseszik ki, a forrásországból meg elszipkázza az adóalapot, ami bizonyos méreteket öltve már globális minimumadók ötletét hívja életre.
Írtam, hogy nem Magyarország. Ahol ennyit lehet keresni (átlagon felüli de nem kiemelkedő) ott nem lesz 200 ezerért albérlet. A jelenlegi nagyon olcsó és alap lakhatás itteni szinten. Agglomerációs kb 40 éves lakás, 2.5 szoba, 60 nm + erkély. Nyilván a magyar ingatlanállományon belül top 10% kategória lenne - sajnos.
Azt még megértem hogy valakinek nincs igénye tárgyakra, hobbi eszközökre, utazásra, kényelmi szolgáltatásokra. De azt soha nem fogom megérteni ha valaki megvonja magától a minőségi életmódot miközben könnyedén meg tudná fizetni. Ezalatt a lakhatást és táplálkozást értem, mert aki benne van ebben az "árokban" még a kajából is az olcsó, silány minőségűt veszi, amivel aláássa hosszútávon az egészségi állapotát. Egy valamin nem lehet spórolni, az egészségünkön, még ha a szükséges kiadás lenullázza a megtakarítás lehetőségét akkor sem. Amikor pl. jönnek dohányosok, alkoholisták a szöveggel hogy a papa 90 évig élt láncdohányosként akkor a válaszom az hogy az rendben hogy sokáig élt, de hogyan? Ugyan ez igaz azokra is akik spórolnak az egészséges életmódon.
Aki az egészségén spórol az nem spórol hanem uzsorahitelt vesz fel.
Nem biztos, hogy a takarékoskodás során pontosan tudod, hogy mire gyűjtesz, csak "érzed", hogy lesz célod a jövőben, ami miatt nem a jelenben kell felélned, amit létrehozol, mint értéket.
Én világ életemben spóroltam, egész addig, amíg meg nem vettem a gyerekek két lakását egy évvel ezelőtt. Ugyanazon lakópark két hasonló lakása, tőkéletes hely, nem belváros, legyen még céljuk továbblépni, ne legyen életre szóló megoldás. Babakötvény is van.
Elmentem szeptemberben dolgozni és rájöttem, hogy nem akarok a gyerekekre több pénzt hagyni és elkezdtem a pénzt költeni. Kéthetente étterem, nejemnek aranylánc (drága), nyaralások és azt hiszem, hogy pár évre kocsit is veszek, hogy azzal tudjunk menni nyaralni külföldre (itthonra nincs rá szükségem, nem fogom használni).
Én soha nem tudtam, hogy az életcélom az, hogy a gyerekeknek lakást vegyek, erre csak most jövök rá, ahogy már elértem
Szerintem ne vegyél lakást a gyerekeknek, valószínűleg rosszat fogsz rossz helyen. Ez a lakásvásárlás szerintem a hatalmas két generációs családi ház építésének enyhe változata.
Szerencsére egy 2024. tavaszi átadású, geotermikus házban vettem nekik két kétszobás lakást Dél-Pesten, metró 10 perc. Kétségtelenül nem volt olcsó, de most 15-20%-kal még drágább lenne.
A mostani lakóhelyünktől 45 percre van, úgyhogy nem két generációs ház, hanem egy új élet kezdete, viszont a két testvér egy helyen lakik, számíthatnak egymásra.
Ha együtt veszik miért lenne rossz meg rossz helyen? Ha meg véletlen nem lett megkérdezve a gyerek és nem is tetszik neki akkor meg eladja és van egy jó alapja.
ha tenyleg csak nyaralashoz kell a kocsi akkor sokkal jobban jarsz anyagilag is meg minosegben is ha berelsz. Nekunk bevalt. Raadasul sok esetben jobb repulovel odautazni par ora alatt es ott berelni
Hol szoktatok bérelni? Külföldre is el lehet vinni a kocsit? Mennyi naponta a bérlés kb? Köszi az infót
Eddig bereltunk Magyarorszagon, Nemetorszagban, Franciaorszagban, Irorszagban, Spanyolorszagban. Az hogy mennyibe kerul az hely- es kategoriafuggo, pl a kanari szigeteken meglepoen olcso volt anno. Konkret arat nem akarok irni mert ezeket a tapasztalatokat kb egy evtized alatt gyujtottuk.
Vannak ilyen budget autokolcsonzok (egyiknek pont a neve is ez), azoktol inkabb odzkodunk mert nem mindig az elsore legolcsobb az ahol a leheto legkevesebbet fizeted a vegen. Altalaban az olcsobb helyek probalnak rabeszelni a full casco-ra, ha nem kotsz akkor a kapsz egy kocsit ezer karccal ahol vegen ugyis talalnak egyet amit az elejen elfelejtettel jelezni. Emiatt ujabban inkabb csak nevesebb cegtol berelunk.
Ezeknel 2 eves vagy ujabb kocsit kapsz, kulfoldre vinni sem akadaly de ezt jelezni kell az elejen. Van olyan is hogy drop-off mashol van mint ahol felveszed de ez nagyon megdragitja.
Szóval: azzal szeretném árnyalni és támogatni a spórolósok érveit, hogy nem biztos, hogy pontosan tudod, hogy mire és miért spórolsz, csak érzed, hogy szükséged lesz a pénzre. Ha így érzed, ne költs 250-nél többet a négymilliós fizetésedből sem, ha nagy késztetést érzel rá, így tegyél. Egyébként ezzel a gazdaságnak is jót teszel, csökken az infláció és egy időn túl ezzel a kamatok is csökkenni fognak, mert több megtakarító több hitelkínálatot, így olcsóbb kamatokat eredményez.
Ugyanakkor kevesebb igény lesz termékekre és szolgáltatásokra amit nem veszel meg, az azokat kínáló a cégek kevesebb embert tudnak foglalkoztni, kevesebb pénzért, alacsonyabb méretgazdaságossággal. Nem ilyen egyértelmű ez. A környezetnek viszont valószínűleg jót teszel. 🙂
Nyilván a konzumidiotizmus pörgeti a gazdaságot, a vásárlásmániás (beteg) a legjobb polgár a kapitalizmusban...
Értelmes cél számomra, ha megtehetem, hogy nullszalldósan foglalkozok azzal, amit értelmesnek tartok. Mindezt a jelenlegi, átlagos életszínvonalam mellett. Nevezzük 'vállalkozásnak'. Tehát: a megtakarításaim hozama fedez egy havi átlag (ha akarjátok, medián) bért. Plusz eszközök, tehát a 'vállalkozás vagyona'. Ez a kettő, alsó hangon többszáz millió Ft. Ami megkülönbözteti az átlagos vállalkozástól az maga a szabadság, hogy megtehetem azt is, hogy nullára jövök ki a hó végén, a 'béremet' fedezik a kamatok. Többet nem, mert onnantól nem lenne értelme.
Amikor erre rájöttem, még csak azt tudtam, 'valami' értelmessel akarok foglalkozni. Törvényszerű bukás lett a vége, többször is. 6-7 éve egy fillért sem tudok félrerakni, annál jobban el vagyok viszont adósodva, tehát fényévekre vagyok az eredeti célomtól 🙂
ha a munkabered fedezik a kamatok akkor mar csak annyit kerdezek hogy akkor ugyan mi fedezi az elmaradt kamatokat? Jo nagy logikai bukfenc ha igy gondolkodsz, tisztara mint az az uzlettulajdonos aki megvette az uzlethelyseget mert igy nem kell berletet fizetni. Azt, hogy kitermeli-e a berleti dijat amitol elesik mert maganak adja ki, azt mar nem szamolja. Rossz hirem van: amit csinalsz az nem vallalkozas hanem egy koltseges hobbi.
Úgy hogy egy idő után már fel lehet élni a tőkét.
ez nem valtoztat semmit a helyzeten: amit ir az nem vallalkozas hanem egy koltseges hobbi. Raadasul az a gyanum hogy “felelni a toket” nem mukodne ebben az esetben, hiszen ezt irta:
“Plusz eszközök, tehát a 'vállalkozás vagyona'. Ez a kettő, alsó hangon többszáz millió Ft.”
eros a gyanum hogy amint eladja egyik-masik nagyerteku eszkozt onnantol ez a hobbi-vallalkozas nyomban megszunne mukodni.
Azert irtam a fentieket mert kozeli csaladtag utjan direkt ralatasom van valakire aki hasonlo tevkepzetben el evtizedek ota. Jobban jart volna ha penzze teszi az egeszet es elmegy alkalmazottnak ugyanezt csinalni, nulla felelosseggel, kevesebb kockazattal, a penzt meg hagyja mas formaban dolgozni
Nekem több olyan családtalan 40-es ismerősőm van, aki nem a zsugori kategória, sőt a másik véglet, úgyhogy a családtalanság nem biztos, hogy abból adódik, hogy valaki zsugori, egysezrűen ilyen időket élünk.
"A pénz eszköz a jelenben lévő és a jövőbeni céljaid elérésére, nem pedig maga a cél. A cél az egyetlen életed minél hatékonyabb és tartalmasabb leélése, amihez a pénz adja meg a lehetőséget. "
Ezt be lehetne tenni a pénzzel kapcsolatos idézetek közé. Mentettem magamnak.
Régi családi sztori, amikor az átlag fizetés 3200-3600 Ft volt, a legnagyobb címlet pedig 500-as.
Rokonunk szorgalmasan gyűjtötte a pénzt, de nem ám takarékbetét könyvben ( akkor ez volt a megtakarítási forma).
Otthon dobozban. 100-as és 500-as címleteket. Szigorúan a bankjegyek sorszámának növekvő számsorrendjében voltak a bankjegyek. Ha gyűrött volt valamelyik bankjegy KIVASALTA! Nem vicc , komolyan. És mindezt borzasztóan élvezte. Minnél kevesebbet költeni, hogy aztán eltehesse a dobozba.
Ma is vannak ilyen emberek, csak euróval és persze doboz helyett páncélszekrénnyel.. Azt nem tudom, hogy kivasalják-e.
ne is mondd, amiota kivontak az 500ast a forgalombol, naponta tobb negyzetmeternyit vasalok
Szerény véleményem szerint az egy anyagi biztonság ha összegyűjt az ember annyit ami egy életvitelt biztosít számára (korábban a családja számára, de addigra ritkán jön össze amíg a gyerekek kirepülnek) akkor is ha munkaképtelen lesz vagy megritkul az igény a szakterületére, vagy bármi.
Aztán amikor összejön, hogy meglépi e munka abbahagyását / csökkentését az más kérdés.
De a fedezet megléte óriási dolog, amiért érdemes tenni. Szerintem.
Ha valaki meg akarja spórolni a keresete háromnegyedét, hát csak hajrá! Amit nem számoltál bele, hogy kevesebb mint tíz év alatt lesz FIRE szinten. És habár egyáltalán nem muszáj a RE részt is bevállalni, de az egy nagyon más lelkiállapot, hogy bárminek nekifoghat, bármikor otthagyhatja a munkáját, gyökeresen más prioritásokkal tud élni stb.
A párkapcsolati részhez pedig annyit, hogy hasonló gondolkodású párt kell találni hozzá.
Szerintem is az az igazi különbség, amikor nem érdekel mi van a munkahelyeden, mert tudod, hogy simán meg tudsz élni 20 évig a megtakarításaidból. A korai "nyugdíj" és relatív céltalanság csak leépít.
Igen ez nagyon durva, hogy a nők elhagyják aki nem szórja a pénzt.
És a femik még mindig követelőznek. Járjon! A Semmire! Legyen!
Kettőnk közül a feleségem a takarékosabb, bár én sem szórom a két kezemmel a pénzt. Mint látható, nem törvényszerű, hogy a nők szórják a pénzt, míg a férfiak minden fillért beosztanak. De apósoméknál is anyósom kezeli a kasszakulcsot, apósom jobban költene.
Így van te pont az ellenkezőjéről írsz, apósod is szórná ha tehetné. A többi is pont irreleváns, pont a másik oldalról van szó. Aki nem szórja azt elhagyják, igen, nagyon durva.
És a femik még követelőznek. A semmire.
Nők korábban mehetnek nyugdíjba. Tovább is élnek. Tehát sokkal több pénzt kapnak. És még így is követelőznek!
Nők szórakozóhelyre olcsóbban vagy inkább ingyen mennek be. Durva, súlyos diszkrimináció! És a femik még mindig követelőznek! Legyen! Járjon!
Mire?
pszihológust ajánljak vagy keresel magadnak?
Ilyen soknál voltál és egy se segített?
A témához szólj hozzá. Ja, ahhoz nem tudsz.
A cikkben pont nem erről volt szó, hanem hogy ha nem élsz, nem mozdulsz ki, akkor kb. az esélye sem lesz meg, hogy megismerkedj valakivel. (Most tegyük félre a jobbra húzós módit, bár egy jobb fotó nélkül, amihez jó eséllyel megint pénzköltés is kell, az sem sanszos.)
Kiszámoló "párt találni is nehéz, ha ki sem mozdulsz otthonról, mert az pénzbe kerül vagy mert a pénz fontosabb, mint a párkapcsolat vagy bármi egyéb az életben." -> Frementali: "a nők elhagyják aki nem szórja a pénzt."
Sikerült egy óriásit csúsztatnod, de legalább lehet belőle egy mini-feminizmus-vihar.
(Egyébként akikről írsz, nem "a nők", hanem a nők egy bizonyos része, akikkel te találkoztál, vagy így hallottad.)
Milyen nőket szedtél össze, te szegény ember?
Egyébként épp most lett közröhej angol nyelvterületen egy 60 éves karrierista feminista siránkozása, aki magányosan, család és férj (mit férj, akárki) nélkül él. Sajnálja az elrontott életét, amit persze magának köszönhet, de még mindig úgy gondolkodik, mint egy csitri. Pl. az egykori barátnőit hibáztatja, hogy megszakadt a kapcsolat, mivel nekik a férjük, családjuk a fontosabb.
Én?? Soha szóba nem álltam ilyen semmirekellőkkel. Attól még szemem van.
Magyarországon ez eleve marginális mennyiségű embert érint. A FIRE a nyugati "gazdagok" találmánya, ahol egy takarékosabb bolti eladó is meg tudja valósítani a PovertyFIRE változatát egy olcsóbb kelet-európai országba nyugdíjazva magát, a gazdagabb meg FatFIRE és övé a világ.
Pont arról szól, hogy még relatíve fiatalon maxolhasd az életet, ne mikor már minden bajod van és nemhogy a bázisugrást, búvárkodást, siklóernyőzést nem tudod élvezni plusz nem áll fel, de egy éttermi vacsi megüli a gyomrod, mert rozzant öreg beteg vagy. Akkor már tényleg szomorú.
Családban gondolkodók nyilván másképp gondolkodnak. Én ha kaphatnék pl. 10 év luxusban élést ultragazdagsággal, simán bevállalnék utána egy eutanáziás injekciót cserébe, legalább tudnám, hogy vélhetően elkerülöm a lassú leépülést és agóniát.
Csórón semmit nem ér az élet és ha valaki mélyről jön, egyetlen lehetősége a jó időzítés.
ertem a cikkbeli ervelest meg hogy sokan szekaljak itt ezt a FIRE kultuszt. Viszont van olyan elethelyzet mikor nincs valasztasod: a profi focista. Tudod hogy amit csinalsz, azt max 5-10 evig tudod ebben a tempoban ilyen szinvonalon vinni. Viszont cserebe a fizetes is tobbszorose a szakmabeli atlaghoz kepest. Bizony vagyunk itt paran ebben a helyzetben, es emiatt az idokorlat miatt azzal is teljesen tisztaban vagyunk hogy ez nem tart orokke, most kell felretenni, most kell egy egesz eletre felhalmozni. Hivhatjatok FIRE-nek vagy ahogy akarjatok.
Az teljesen más, ott maga a karrier ér véget 35 éves korodban.
Dönthetsz úgy, hogy addig annyit keresel, ami elég életed végéig, vagy mindet elvered és majd leszel pizzakihordó a nyugdíjig.
Mégis elvétve hallani olyan élsportolóról, aki ne verné el a pénzét fényűző életmódra az utolsó fillérig.
Már nem emlékszem, talán épp itt volt említve egy kivétel: valami afrikai sportoló a saját faluját segítette a vagyonából, az ottani fejlesztésekbe fektetett, pl. közmű, iskola...
Nyilván. Benne mi lenne az érdekes? 😀
en meg soha nem olvastam olyan hirt hogy egy tajvani faluban ma sem jött a cunami. Akkor ott biztos minden nap az van
Azt gondolom megint időszerű cikk született.
Bár kérdéd hirtelen miért nőtt meg a bevételi oldal sokaknál.
Azt gondolom a covid közben alatt sokan szenvedtek de egyes iparágak olyan szárnyalásba kezdtek melyek jelentős extra profitott eredményeztek ezért kialakult egy mintázat. Ez jól látható sok cég árbevételén is , 2-3x -sok az éves árbevételben. Ezt nagyon sok szuportáló cég meg is lovagolja, hogy azért mert crm-et használnak , meg hasonló.
Ehrz semmi köze, a covid alatt és után olyan mértékbe zúdult rá a gazdaságra a költéd, fejlrsztés, hogy azt nem lehetett máshogyan kezelni csak költség és ezzel eggyüt bevétel nőveléssel. Így nagyon sok vállalkozó a hype miatt jóval magasabb bevételt könnyvelt el miközben a kiadásai csak 20-40% nőttek, így létrejött ez az aránytalan bevételi költési helyzet. Amit tovább lökött a megrendeléd állomány jelentős bővülése miatti szabad idő csök.
És már is kialakult a mostani helyzet. De ez nem lesz állandó.
Ennek ellenére Miklósnak teljesen igaza van. Élni kell , az élet megfelelő élése is egy skill amit tanulni kell.
A fire mozgalom meg elmehet a francba inkább éljünk szerényen mind 35 évesen vegetáljunk mert körülöttünk mindenki dolgozik csak mi héderezünk mind a herék.
Üzenem a hasonló szorongó típusoknak, hogy sajnos 10+ évre elegendő megtakarítással is ugyanúgy lehet feszülni a munkahelyen imposztor szindrómával 🙁
(Feleségem is...én is)
Mondjuk a leépítéstől, vállalati csődtől már nem fél az ember, azon tényleg csak megvonod a vállad h na akkor végre kicsit lazíthatnék 😀
16 éves az autóm amivel 14 éve járok. 300.000 km-nél vagyok. Le sem merem írni, hogy mennyiért vettem 2012-ben 1.5 évesen, és, hogy most mennyi az ún. amortizációm 1 év alatt. 🙂
Cserébe oda visz, ahova indulok, soha nem hagyott cserben. Hűséges volt hozzám és a családomhoz, én is hűséges vagyok hozzá. Dízel. 10.000 km-enként gyári olajat kapott végig, gyári kannából, pontos viszk. számmal.
A kopó alkatrészeken kívül - amelyek a minőségnek köszönhetően meglehetősen sokáig bírják, semmi gondom nem volt vele.
Az olajcserénél azt mondták múltkor, hogy indítás után más dízelben az olaj fekete, ebben semmi korom. Igaz, sokat használtam hosszú távon.
Most olvastam a volvós sztorit a telexen. Katasztrófa... 22.000.000 Ft-os autó, + a milliók folynak rá évente. Ezért új autó? Komoly? Vagy vicc?
Addig ápolom, óvom, és hajtom az autómat, amig bírja a lelke.
Kedves Miklós!
Kérünk szépen új cikket/bejegyzést!!!
Köszi szépen és üdv
🙂
Nemsokára otthon leszek, akkor majd kaptok... 🙂
Volt egy munkatársnőm. Nagyon sok félretett pénze volt, 60+ millió. Saját lakás. Ezen felül mégböröklt is. Alapvetően nem volt ronda. Mégis 40+ -osan még szüz volt. Én emiatt a szüleit hibaztattam. Ráadásul ilyen túl búzgó katolikus neveltetést is kapott.
Most már 50 eves - még mindigbszüz y gyereke - saját - már soha nem lesz.
Szerintem nem érte meg ilyen életet élnie.... ki fogja így örökölni a vagyonát amit felhalmozott? XD
"ki fogja így örökölni a vagyonát amit felhalmozott? XD"
Ha nem vallásos, akkor a macskái 🙂
Ha vallásos, akkor egy jótékonysági szervezet, és majd kap egy emléktáblát. Néha még ez is sokkal több, mint rosszabb esetekben a gyerekétől kapna az ember az élete végén.
Az a probléma, hogy a sztorinak csak a te általad elmondott narrációját ismerjük, azt pedig nem, hogy ő hogyan tekint önmagára. Egy megkeseredett vénkisasszonyként (lásd: őrült macskás nő) vagy így is jól érzi-e magát a bőrében?
Az én storym, hogy majdnem 10 éven keresztül próbáltam a munkaadómnál (multi) sabbaticalt kivenni.
Elején próbáltam 1 évvel, aztán fél, aztán lemondtam róla. Nem sikerült elérni. Közben 4x kaptam új felettest a világ másik feléről.
Így oda jutottam, hogy több évtizedes munkaviszony után inkább felmondtam, minthogy tovább szenvedjek. Mivel már az elején látszódott, hogy ez kemény dió lesz, ezért már az elejétől elkezdtem B terven dolgozni. Így végre megtehetem, és jöhet egy nagyon hosszú sabbatical. Nem akarom megvárni a nyugdíjas kort, amikor már lehet járni sem fogok tudni, vagy megvakulok, inkább most élvezem kicsit az életet. Nem kellett hozzá a fizetésem 75%-át félrerakni, nem is tudtam volna, csak megfelelően nagy kockázatvállalási hajlandóság kell, és kockáztatni kell. (és persze nyerni, nem elveszteni, persze néhány bukó beleférhet)