Azon a szinten élek vajon, ahogy élnem kellene?

Szerencsés esetben az ember anyagi élete egy folyamatos felemelkedés az élete során: elvégzi az iskoláit, kevés pénzért felveszik valahová dolgozni, tapasztalatokat szerez, előléptetik, esetleg vállalkozóvá válik, egyre többet keres, egyre többet tud félretenni és egyre több minden válik számára elérhetővé.

(Természetesen bár ez lenne a normális út, amit egy ember bejár az élete során, sok esetben sajnos nem ez történik. Sok ember az iskolái elvégzése után megelégszik egy rosszul fizetett állással és a képességek vagy a motiváció hiánya miatt soha nem is tör ki onnan, így ugyanolyan anyagi szinten vonul nyugdíjba, ahogy elkezdte a pályafutását negyven évvel ezelőtt. Mások egész életükben az aktuális anyagi lehetőségeik felett akarnak élni, ezért megtakarítás helyett anyagi gondokkal küszködnek hónapról-hónapra. De most nézzük azt, aki nem esik bele ezekbe a gyakori hibákba.)

Emlékszem, ezelőtt huszonévvel átutaztam Budapestet, hogy egy használt szkennert megvehessek ötezer forinttal olcsóbban és legtöbbször használtan vettem műszaki cikkeket, mert úgy sokat lehetett spórolni. Az akkori anyagi helyzetemben ez jó döntés volt és ez is kellett ahhoz, hogy ma már ne kelljen ilyennel foglalkoznom.

Azonban ahogy egyre többet kerestem, nem ment könnyen a váltás, fel kellett világosítani magamat, hogy már nincs szükség erre az életmódra, tovább kell lépnem. Életem első bluetooth headsetén hónapokat gondolkodtam, hogy megvegyem-e, tényleg kell-e nekem, pedig talán 12 ezer forintba került és már akkor is jóval az átlag felett kerestem. Aztán rájöttem, hogy több pénzt kerestem volna, ha a bluetooth headseten való gondolkodás és a legjobb ár-érték arányú termék kiválasztása helyett inkább dolgoztam volna. Egyszerűen az akkori anyagi helyzetben már nem megtakarítás volt a régi hozzáállás, hanem egyenesen túl sokba került.

Ami szükséges hozzáállás volt a húszas éveimben, később már hátránnyá vált, ugyanis ha nem tudsz továbblépni, ahogy haladsz előre az anyagi életedben, könnyen kicsinyessé válhatsz. Továbbra is filléres cuccokat veszel, olcsó ételeket eszel, nem adsz borravalót senkinek és így tovább. Ami szükséges, amikor úgy állsz anyagilag, de kontraproduktív, amikor már nem így kellene élned.

Honnan tudhatom, hogy az anyagi életemnek megfelelő életmódot élem-e? Nem szaladtam-e túlságosan előre (ami komoly és költséges hiba) vagy éppen fordítva, nem maradtam-e túlságosan le a lehetőségeimhez képest?

A kérdés felvetése talán könnyebb, mint a válasz, de azért megpróbálunk megbirkózni vele. S ne felejtsd el, nincs mindenkire egyszerre igaz szabály, mert különbözőek vagyunk, de általános szabályt talán le tudunk fektetni.

De mielőtt belevágunk, egy tanács, hogy ne kerülj bele ebbe a csapdába, hogy ne is költs többet, mint kellene, de ne is élj úgy, mint egy csavargó, miközben már milliókat keresel.

Amikor kezded a karriered az életedben, ne fogadj el olyan munkát, ahol nem tudod legalább a fizetésed 10%-át félretenni.

Lehet, hogy túl nagyok az igényeid pályakezdő létedre, akkor azokat kell visszametszeni, hogy a lehetőségeidhez legyen szabva az igényed és ne fordítva. De ha ezzel nincsen baj, tényleg reálisok az elvárásaid az életszínvonaladdal kapcsolatban a korodhoz és lehetőségeidhez képest, akkor tartsd magad annyira, hogy csak olyan munkát vállalsz el, ahol legalább a fizetésed 10%-át el tudod tenni. Ha ez nem így van, akkor azért dolgozol, hogy legyen mit enned és azért eszel, hogy képes legyél dolgozni. Ez egy rabszolga szint, bele se menj. Ha kell, költözz, ha nincs helyben normális lehetőség normális fizetésre. Senki nem mondta, hogy neked ott kell leélned az életed, ahol éppen most vagy.

Időről-időre mindig nézd meg, mennyivel keresel többet és mennyivel van több pénzed ma, mint volt három éve. Ha nincs változás, eltékozoltál az életedből három évet, mert ha nem jutottál előre, csak stagnáltál és túl rövid az élet, hogy ez évekig-évtizedekig így legyen. (Kivéve, ha éppen mondjuk a doktoridat csináltad és azért nem tudtál előrelépni vagy a beteg szüleidet kellett ápolni, esetleg a szakmai jövőd miatt tartasz csak ki most valahol átmenetileg, de ezek már a speciális kivételek. Ahogy az is, ha már bőven van annyi pénzed, hogy mindegy, hogy mennyit keresel aktuálisan.)

Ha nő a bevételed, annak egy részét fordítsd az életszínvonalad emelésére, így elkerülöd, hogy 45 évesen is úgy élj, mint kollégista korodban. Azonban soha ne fordítsd a többletfizetés felénél többet arra, hogy kényelmesebben élj, mert így viszont elkerülöd azt, amit úgy hívnak, hogy az életszínvonalad inflációja.

Ha még nem olvastad, olvasd el az alábbi cikket az életszínvonalad inflációjáról.

Az életszínvonalad inflációja

Ha most kezdted a futásodat az élet versenyén, csináld azt, amit fentebb leírtam és nagyon rosszul nem tudod csinálni. De mi van akkor, ha már félúton vagy a versenypályán vagy közel a célhoz?

Honnan tudod, hogy most már megveheted-e a biotojást a boltban, ami száz forinttal drágább, mint a normál, hogy befizethetsz-e egy egymilliós nyaralásra esetleg meddig kell nézned az étteremben a jobb oldali oszlopot (az árakat) inkább mint az ételek összetételét?

Egy másik cikk a témában, amit érdemes lenne elolvasnod, ez az ellentéte a életszínvonalad inflációjának:

Próbálj meg lazítani

Sokak hobbiból takarékoskodnak, azonban vannak sokan, akik takarékosnak hívják magukat, miközben csak zsugoriak. Ez a cikk abban segít, hogy eldöntsd, te melyik csoportba tartozol a valóságban:

Zsugori vagy takarékos?

De visszatérve az eredetileg felvetett kérdésre, némileg önkényesen mondjuk hat fázist különböztethetünk meg az anyagi életed állomásaiként:

1, Hónapról-hónapra élés. Ekkor meg kell nézned minden fillért, mire költesz, mennyiért veszel sonkát és mennyiért télikabátot.

2, Szabad bevásárlás. Ekkor még lehetnek anyagi problémáid nagyobb dolgokban, még mindig gyűjtesz a lakásra és ha van egyáltalán, akkor egy 8-10 éves autód van, de azt már nem kell megnézned, milyen kenyeret vagy szalámit veszel a boltban és az mennyibe kerül.

3, A jobb oldali oszlop elfelejtése. Ha elmész egy étterembe, nem kell az étlap jobb oldalára egy pillantást sem vetned, nem kapsz szívinfarktust, ha a számla dupla akkora lesz, mint gondoltad.

4, Ott nyaralsz, ahol akarsz és nem ott, ahova van pénzed elmenni. Természetesen hangsúlyozva, hogy ezt meg is teheted, nem arról van szó, hogy hitel van a lakásodon, az autódon és üres a zsebed, de azért Balin nyaralsz, csak hogy irigykedjenek a Facebookon az ismerőseid.

5, Olyan ingatlanban laksz, amiben szeretnél és nem olyanban, amire telik. Szintén nem arról van szó, hogy 25 milliós önerőre felvettél 100 milliós hitelt, hanem hogy telik is egy százmillió feletti ingatlanra, ha éppen erre lenne igényed.

6, Már elengedted a pénzt, keresel annyit, hogy akár a bevételeid felét is eladakozod másoknak, akik nálad sokkal rosszabbul élnek. (Ezt megteheted hamarabb is, nem kell megvárnod, amíg 150 millióért tudtál házat venni, de ezt csak így zárójelben.)

Na de hol vagy te ezek az állomások közül?

Mit szólnál hozzá, ha kapnál valakitől tízezer forintot? Mennyire változtatná meg az életed?

Ha százezret? Egymilliót? Tízmilliót? Százmilliót?

Furcsán hangozhat, de nagyon sok embernek semmi lényeges változást nem hozna még százmillió forint sem. Több lehetne a nyugdíjmegtakarításom, egy kicsit nagyobb vagy szebb házba költözhetnék, de nem aggódom most sem a nyugdíjmegtakarítás miatt sem, valószínűleg lesz elég így is és a mostani hely, ahol lakom vagy éppen venni akarok, az is megfelel minden igényemnek, így százmillió forint mindig jól jön, de igazán minőségi ugrást már az sem okozna, ahogy hiába vehetnék drágább autót is a jelenleginél, a mostanival is teljesen elégedett vagyok.

Persze a fenti eszmefuttatás csak a normálisan gondolkodó emberekre igaz, sokan vannak, akik már százmilliárdot összeharácsoltak, de akkor is kell nekik 110 milliárd. A kulcsszó a megelégedés:

Mennyi az elég?

Ha tízezer forint érezhető változást hozna abban a hónapban, akkor te az első kategóriába tartozol, aki még máról-holnapra él.

Ha százezer forintnak még tudsz örülni, de azért nem éreznéd az anyagi életed megváltásának, akkor te valószínűleg a második kategóriába tartozol, akinek már nem kell meggondolni, mit tesz a kosarába a bevásárlás során.

Ha egymilliót csak úgy hozzáteszel a többi megtakarításodhoz, de túlságosan nem dobogtatja meg a szíved, hamar túlteszed magad rajta, akkor te valószínűleg a negyedik kategóriába esel, tízmillió esetén az ötödik kategóriába és ha százmillió sem hoz már lényeges változást az anyagi életszínvonaladban, maximum a megtakarításaid lennének többek, amik már most is elégségesek, akkor te a szerencsés hatodik kategóriába tartozó lehetsz.

Bölcsesség kell ahhoz, hogy ne akarj a lehetőségeid felett élni, a világ nyomása ellenére sem, de bölcsesség kell ahhoz is, hogy ne is élj feleslegesen a lehetőségeid alatt, ha csak nincs valami külön terved ezzel kapcsolatban, mint korai nyugdíj vagy más embereken szeretnél segíteni anyagilag, ezért élsz kevesebből, mint tehetnéd.

Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.

Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.

20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.

Share

316 hozzászólás

  • GG
    OFF:

    2021-01-31 at 12:32

    Megosztanád velünk, hogy ilyen fiatalon hogy sikerült mindezt elérni?
    Mivel foglalkozol és mióta? Házat mennyi idősen sikerült vásárolnod?

  • eferix
    Jó cikk, ezket csak az a réteg érti, aki már túljutott a harmadik szinten. És nem is könnyű megértetni azokkal, akik még nem tartanak ott. Amikor kijelentettem régi barátomnak, hogy nem foglalkozom 10.000 Ft alatti használt cuccok eladásával, akkor úgy nézett rám, hogy hülye vagyok, meg biztos a padlásunk is pénzzel van tele. Pedig egész egyszerűen nem jön ki a matek, mert a hirdetés megírása, az érdeklődőkkel való kapcsolattartás, csomagolás, stb annyi időt vesz el, hogy addig többet tudok keresni. Egy másik hasonló példa, amikor 500 Ft-os terméket vásárolok 2000 Ft-os postaköltséggel az internetről.
    Úgy tűnik, hogy megőrültem, de ha egyszer nem járok a bolt felé (de még ha arra járnék, sem biztos, hogy megérné sorba állni), akkor nem éri meg bemennem a városba, hiszen az jóval többe kerül.
  • axt
    Most meg az adakozást írod, akkor tulajdonképpen a borravaló egyfajta koldulás? Ha az a fő tanács, hogy mindenki keressen 3 évente többet, akkor miért kellene alamizsnát dobálni a pincéreknek? Rájuk nem érvényes, hogy keressenek 3 évente többet? Én úgy gondolom, hogy nem az én dolgom megoldani a vendéglátóiparban fellelhető tömeges feketézést, vagy szürkézést. Ne az én adományom kelljen már ahhoz, hogy rendes fizetést kapjanak. Nekem nem fáj ha más ad, csak szerintem kicsit erős kijelenteni, hogy adni márpedig kell, ha az anyagi helyzetünk megengedi.
  • axt
    Ilyen alapon az elektronikai boltban is járna a borravaló, mert nem nekem kellett legyártani a pendrive-ot. A borravaló egy bazi nagy átverés, az a fajta lehúzás hogy érezd magad szarul, ha nem adsz. Én is szoktam adni de csak azért hogy ne nézzenek rám flegma fejjel, főleg olyan helyeken ahova még vissza akarok menni. De amúgy lehúzásnak tartom és legtöbbször pont emiatt nem megyek étterembe, mert nem hiányzik ez a feszengés. Bennem feszültséget gerjeszt az, hogy elvárják hogy többet adjak valamiért, mint amennyi az árlapra van írva.
  • eferix
    Nekem amikor még 10 éve nem volt semmim, akkor sem gondoltam, hogy 1 millió forint komolyan megváltoztatja az életemet. Valamelyik vetélkedő közben tettem fel magamnak a kérdést és nem értettem, hogy miért állnak meg az emberek 1 millió nyereménynél, amikor az semmi változást nem fog hozni az életükbe. Talán, fejben már előbbre / előbbi szinten jártam, de nem gondolom, hogy bárkinek is megváltozhatna az élete 1 millió forint alatti pénztől.
  • Copywriter
    Most pucoltam ki megszokásból a PC-m, az egy dolog, hogy másfél órát szoptam, míg a processzorhűtő lábai beleakadtak az alaplapba, összeszerelve a gépet nem indul és sárgán villog a 75000-es gyorsítókártyám. Most szereltem életemben utoljára gépet, már az elcseszett idő is pénz lehetett volna, de ha tényleg behalt a GPU, akkor ez egy elég drága takarítás volt. Ja és holnap reggel így is kezdhetek a szervizben.
  • Kiszamolo
    Blend, igazából én sem értem, miért van mostanában ennyi.
  • Szandi
    32-33 eves par vagyunk, 3.szinten. Az etteremben megnezzuk az arakat, nem azert, mert nem engedhetjuk meg magunknak, hanem ahogy masok is irtak, azt a penzt inkabb utazasra vagy mas hasznos tevekenysegre koltjuk. Es mindenki tudja, hogy a kajan lehet a legtobbet sporolni, mi is hangyakent gyujtogettunk eddig. Nulla szuloi segitseg, sot, a mai napig mi adunk haza.
    A lakasunkon van meg hitel, de Map+ban felre van ra teve a penz. A barataink mindig cikiznek, hogy miert nincs autonk, egyszeruen nem ertik meg, hogy nincs ra szuksegunk Pesten, illetve felesleges penzkidobasnak tartjuk. De mellette folyton irigykednek a nyaralasaink miatt. Kinek mi a fontos ugye. Bar mi azokat is low budgetban, hatizsakos turistakent toljuk. Tavaly gondolkoztunk el rajta, hogy 10eve robotolunk, es elutaznank tobb honapra vilagot latni. erre nem beutott a covid…
  • Unemployed
    Olvasva döbbentem rá, hogy nem takarékos, hanem zsugori vagyok.
    6-os kategória, a 100 milla se osztana-szorozna, de a 3-as pont nálam nem jöhet el (árak nélkül nem tudok optimálisan dönteni) és a nyaralásra sajnálom a pénzt, az időt, a rengeteg energiát az összepakolásra.

    A takarékoskodás hobbi. Egyszer az egyik cégnél kaptam (váratlanul) 2,5 milla bónuszt, pont aznap lettek online kinyomtathatóak a Tesco beváltható utalványok. Ez még nem az app, előtte volt. Kasszás nem látott még olyat és nem fogadta el, úgy üvöltöttem vele, hogy a biztonsági őr is odajött, a srácot soha többet nem láttam a voltban, szerintem felmondott.Akkor jöttem rá, hogy a 2,5 millánál nekem fontosabb volt hogy beválthassam a 2700 Ft kupont és én egy született, reménytelen proli vagyok.Elfogadtam.

    Most lehet, hogy elmegyek melózni.A fizum 85%-a a gyerekek “virtuális” pénze lesz és 5+5 babakötvény. Nekik adakozom

  • Stanlee
    Hasonlo helyzetben voltam, egyetem utan egy kis cegnel kezdtem el doglozni akkor nagyon jo fizetesert, ami sajnos nem nott az evek alatt, igy 5 evvel kesobb mar atlagos almalzotti fizetesert ugyvezetoi feladatokat vegeztem. 7 ev utan valtottam. Azota tobbszor valtottam, sehol nem tudtam 2 evnel tovabb maradni. A mostani helyem specialis, mert itt mar 4. eve vagyok, de ezt is mar csak a penzert csinalom, a piac pici (2 ceghez tartozik a teljes piac 90%-a), igy elmenni a konkurenciahoz tudnek csak, amit a szerzodesem nem enged.

    Vallalkozni mindig is szerettem volna, de nem volt hozza eleg merszem. Igy most a leheto legtobbet probalom bezsakolni jutalek es fizetes teruleten, hogy ha egyszer megunom, eljohessek a cegtol es akar fele ennyiert is dolgozhassak mast, ami talan jobban boldogit. Ne hagyd magad kizsakmanyolni, lepj tovabb jobb feltetelekkel, en csak ennyit tudok javasolni.

  • axt
    @Gábor Ne érezd magad egyedül, itt vagyok én is. Nálunk a munkahelyen minden évben megkérdezik hogy ki milyen tréningre szeretne menni. Én meg hagyom, hogy ez a kérdés szépen csendben elsikkadjon. Még 25 évesen érdekeltek is ezek a céges tréningek, de aztán rájöttem hogy nekem nem adnak túl sokat. Azt a melót amit én testhezállónak érzek és csinálom is, úgy is el tudom végezni, ha nem bohóckodok minden évben valamilyen céges tréningen. Mellé borzasztóan utálom az olyan munkahelyi kérdéseket is, hogy mi akarok lenni 5 év múlva. Nekem tökéletesen megfelel ha 5 év múlva is ugyanezt csinálom, vezető meg pláne nem akarnék lenni. A munka nekem csak egy eszköz amivel pénzt keresek és ennyi, nem több. Nincsenek magasztos gondolataim róla.
  • Nem FIRE
    Úgy látom vannak itt páran akik tele vannak pénzzel és nem tudnak mit kezdeni az életükkel. Nagyon szívesen leszek a tanácsadója bárkinek aki hasonló problémákkal küzd. Engem nagyon sok minden érdekel, hobbim is van, de annyit dolgozok, hogy nem nagyon jut időm mindenre család mellett.
  • Éva
    köszi a megerősítést, jól megfogtad a dolog lényegét! A vicc, hogy évekig imádtam ezt a melót (kb ameddig nem lett többször elutasitva az emelés-kérésem annyival, hogy majd ha valami “meglepőt” produkálok).
    Régóta voltam ilyen motivált és energikus, kreatív, mint most az interjus probafeladatok megoldasakor.
  • Cartman
    ,

    Egyedi szoftverfejlesztés ázsiai piacra. Kb 3 éve kezdtem nulláról egyetem után(villamosmérnöki), mikor rájöttem, hogy alkalmazotti fizetésből nem fogok oda jutni, ahova szeretnék. Első évben semmi bevétel, csak tanulás 0-24. Második évben már itthoni viszonylatban vezetői fizetés jött havonta, tavaly pedig már a fentebb említett összeg. Házat ősszel vettem, erősen áron alul (duplex, 250 + 80 négyzetméter, 25.5 millióért, Balaton és Székesfehérvár között félúton egy kisvárosban, csendes utca, normális szomszédok, minden van, ami kellhet). A környéken kb 300-350 ezer per négyzetméter áron mennek az ingatlanok. A tulajdonosok eléggé szabadulni akartak tőle, azért van mit felújítani rajta, de összességében nagyon jó vétel volt. Szerencsém volt a vállalkozással meg a házzal is szerintem. MJ Demarco: Millionaire Fastlane című könyvét ajánlom, nekem az segített elindulni.

  • TT
    Az életkorokat szorozd, az összegeket meg oszd el kettővel, úgy reálisabbak a sztorik 😉
  • Hercegnő
    pont ahogy mondod, tényleg proli vagy 🙁 és még büszke is rá. Nagyon szomorú.
  • Tomek
    @Gábor

    Itt vagyok én harmadiknak. Nem érdekel ez a mai őrület, hogy feljebb, még feljebb… Pont jó ott, ahol vagyok. Félretenni tudok, mindenre elég (hobbi, nyaralás, egyebek), kastélyon forgó kacsaláb és Ferrari meg nem kő’. 😀 Annyi kell még, hogy idővel csökkenteni fogom a munkaórák számát, ez fontos. Minden mással tökéletesen meg vagyok elégedve.
    A kedvencem, amikor munkahelyváltásnál motivációs levelet kérnek… Haggyá’ má’…! 😀
    Ne pazaroljuk a papírt, azért fákat kell kivágni… A számat figyeljétek, betűzöm: P-É-N-Z!

    😀 😀

  • belus

    Nem nem késő…hiszem, én 34 múltam szegény családból az ország keleti részéről. Az iskola befejezése után 4 évig dolgoztam egy olyan munkahelyen ahol épp annyit kerestem, hogy kihúzzam a következő fizetésig. Majd váltottam és elköltöztem onnan. Őrületesen boldog voltam, hogy már keresek annyit, hogy legalább a diákhitel szemmel láthatóan csökkent. Mindent feláldoztam csak, hogy több pénzt keressek (napi 12-14 óra meló) már azt sem tudom milyen egy párkapcsolat. 6 év alatt összespóroltam 10 milliót de jött amitől óvtak egy páran…mára már menekülnék innen(sok dolog változott új főnökök rengeteg számomra negatív változás). Közben elvesztettem apámat anyámra már próbálok jobban figyelni. A pénz nem minden már kevesebb pénzzel is beérem csak legyen végre életem, barátok szociális kapcsolatok. 10 millió szép élni sok ingatlanra meg jóformán semmi.
  • Unemployed

    Miért olyan szomorú ez? Ez tény. Nekem ráadásul semmi bajom nincs ezzel. Ha neked igen, így jártál.
  • jurta
    “A lakásra is még gyűjtesz”, tisztázhatjuk, ez alatt csak az önerőt értetted, vagy a teljes vételárat?

    Mert ha a teljeset, akkor mindenki, aki jelzáloghitelt törleszt, úgy, hogy nem tudná azonnal végtörleszteni, még gyűjt a lakásra (függetlenül attól, mennyire volt sima a hitelbírálata).

  • Henriksen
    Számomra érdekes (egyben örömteli) látni, hogy a blog olvasóinak nagy része 20/30-as korosztály (legalábbis, aki hozzászólt).
    unemployed legalább őszinte. (magához is!)
  • csizkek
    “Blend, igazából én sem értem, miért van mostanában ennyi.”
    Raernek az emberek gondolkozni es a covid ra is kenyszeriti az embert a penzugyi helyzetuk tisztazasara. Gondolom:)
  • beetle
    Nem vagy egyedül, egyelőre én sem tudom elképzelni a vállakozást (szoftverfejlesztés). Volt kollégáktól, ismerősöktől az jött le, hogy sokkal kevesebb időd marad bármire is. Persze lehet ők csinálták rosszul. Mondjuk hozzáteszem, kezdő vagyok még, no nem a korom miatt, hanem mert csak 4 éve dolgozom fejlesztőként. Előtte multi, betanított majommunka. Onnan dobbantottam kevesebb fizetésért, de bőven megérte.

    A borravalóhoz: van ennek egy másik oldala is, ami miatt eddig adtam. Ha pl eljön hozzád egy szaki, és “vastagon” megdobod plusz pénzzel, megnyered a hűségét, következő alkalommal is szívesen jön és rendesen megcsinálja amit kell. Mondjuk egy 100 ezres munkánál 120-at odaadsz, hogy igyon meg valamit este. Legalábbis eddig működött, most a szakemberhiány miatt lehet, még le is köp (ha felveszi a telefont ennyiért egyáltalán).

  • fm!
    Nekünk 2 éve született meg az első babánk (most 43 vagyok), ő hozta el a teljes váltást az életünkbe. Addig napi 10-16 óra meló, sokszor hétvégén is, viszont 10 év alatt felépítettük a családi házunkat. Mióta a baba megvan, napi 6 órát dolgozom (programozok), havi 1 misit így is meg tudok keresni, de persze ehhez kellett az előző 10 év munkája. A délután és a hétvége csak a családé, hiába tudnék 2,5 milliót is keresni havonta, nincs rá szükségünk.
    Így is folyamatosan azt nézem, hogy kinek, melyik alapítványnak tudnék adakozni, szerintem ennél nincs fontosabb. Persze vehetnék nagyobb házat, autót, nyaralót, de minek?
    Minél többet ad az ember, annál többet kap az élettől, érdemes lenne kipróbálni mindenkinek.
  • beetle
    Egyébként jó a cikk. Én 2014-ben végeztem BSc-vel infón, kb 900 ezer diákhitellel. Multis melóval kezdtem Pesten, akkor 280 bruttó + támogasdlőrincet SZÉP kártya. Tesztelőként indultam, de már akkor tudtam, hogy fejleszteni szeretnék. Feldolgoztam magam egy akkor induló tesztautomatizálási pozícióba, ahol már volt fejlesztés, de a tesztelés megkönnyítése volt a cél. Eljövetelem előtt fél évvel kerültem át “igazi” fejlesztői pozícióba, de piszlicsáré feladatokat kaptam. Akkor jöttem el kevesebb pénzért a mostani helyemre juniornak (addigra már a dh-t is végtörlesztettem). Itt vagyok most 4 éve, elégedetten. Jó a cég, a csapat, a fizetés (bár ehhez kellett egy jó ajánlat máshonnan pár hónapja, így kaptam cirka 50% béremelést). Az asszony szintén mérnök, az ő fizetéséből élünk, az enyém egy az egyben megtakarításba megy. Folyt.
  • Családfő
    hungaryfire,
    Szerintem kulcsfontosságú, hogy felismerted a helyzetededt és változtatni akarsz, ráadásul meg is osztottad a sztoridat. Kivülállóként nézve valóban lenne realitása kicsit lazítani és nyitni a változásra, leginkább a saját, hosszú távú lelki békéd és egészséged miatt.

    eferix,
    Sok igazságot látok én is abban, amit írsz. Párszáz forintért eladható használt, de amúgy jó cuccokkal sokszor nem érdemes foglalkozni. Egyszerűbb ingyenesen elvihetővé tenni egy releváns csoportban vagy eladományozni olyan helyre, ahol igazán örülni tudnak neki. Az ember ideje megmarad miközben segített másokon, win-win. Az online rendeléses példád is számos alkalommal az ésszerű választás.

  • beetle
    Folyt. Ingatlan lenne a cél, de a kiváló hitelképesség és megtakarítás ellenére, nekünk ennyiért nem kell. Kb. a 4. csoportba tenném magam. Örülnék nagyon 1 millának, de nem rohangálnék egy hétig miatta. Menne a többi mellé. Habár, ha négyesem van a heti egyszeri skandináv lottón, annak is örülök. Sosem tanítottak a szüleim takarékoskodásra, sőt, elég rossz példa az övék. Lehet, hogy pont ezért vigyázok most a pénzre, de zsugoriak pl nem vagyunk. Szerencsés lehetek.
    A pozíciók hajszolása engem sem érdekel, de még a titulusok sem. Jó szakember szeretnék lenni, akivel szívesen dolgoznak. A munkámat szeretem, a technológia és a megoldások érdekelnek, a management irányt el sem tudom képzelni magamnak. Az a rengeteg meeting, a léggömbborotválás meg finghámozás… És itt kanyarodok mindig vissza a vállalkozáshoz. Egy ponton túl muszáj, ha a technikai oldalon akarsz maradni.
  • Tomek

    Ha Unemployed szeret így élni, neked miért fáj?
    Ez a prolizás meg… erre inkább nem is mondanék semmit…
    Megint ott tartunk, ahol 4-5 Miklós-poszttal ezelőtt. Aki nem úgy él/csinálja ahogy én/gondolom, az hülye. Hát, ezekkel a hozzászólásokkal is csak többen vagyunk. 😀 😀

  • Dénes
    Nem tudom, volt-e már ilyen, de ha volt, biztos nem a közelmúltban: szavazás arról, hogy kinek mennyi a bevétele (rendszeres, időszakos), vállalkozó/alkalmazott, pár demográfiai adat, kiadások stb. Nem hosszú kérdőívre gondolok, max. 10-15 kérdés. Ha gondolod, szívesen megcsinálom, mert én ezzel foglalkozom.
  • mitel hentes
    A 4. kategóriával ismerkedem, de lakhatás szempontjából az 5. kategóriában vagyok. Igaz, hogy csak béreljük a házat, de pontosan megfelel, ugyanis amin nem tudtam változtatni, azt elfogadtam.
    A Covid miatt pedig a jobb oldali oszlopot egy éve elfelejtettem. Az étlappal és az étteremmel együtt. 🙂
  • Családfő
    A cikkhez: nagyon találó ez a 10e-100e-1m-10m-100m megközelítés. A kategóriák egyéb leírásai (borravaló, éttermi árak, nyaralás stb.) szerintem bevihetik az olvasót az erdőbe a legjobb írói szándék ellenére is: láthatóan többen ezen akadtak fent, mert épp rájuk nem úgy érvényes vagy nem úgy fontos.

    Látható, h valakit jobban vonzanak az anyagi célok, mást meg kevésbé, ill. máshol látják a lazítási/kiszállási pontot. Mégis,aki végiggondolja ezen a “mit jelentene X plusz pénz” vonalon a 10 évvel ezelőtti (na jó, pályakezdők nem), az 5 évvel ezelőtti és a mai helyzetét, az kap egy sztorit a saját életéből. Ez alapján könnyebb a jövőt is tervezni, h mit szeretne és mit kell tennie érte. Mi az 1(feleség)-2(én)-ből indulva az erős négyesben járunk, keményen dolgozva de nem beleszakadva, a gyerekekkel is sok időt töltve. Az ötös felé tartunk – nem túldolgozva -, és ott meg is állapodunk majd.

  • Nbazs
    @Éva:

    Nem vagy egyedül, én se tudom elképzelni magamat vállalkozóként. Igaz vezetőként sem, nincsenek ilyen irányú ambícióim. Ellenben képzem magam, szakmai céljaim vannak amiket kitűztem magamnak, ezek is jelenthetnek fizetésemelést, ha nem a jelenlegi helyem, akkor majd máshol. De egyelőre a mostani helyemen is látom a lehetőséget, ráadásul szeretem is a munkámat, és a csapatot is, aminek tagja vagyok.

  • Csaba

    Éppen ezért írtam, hogy a borravaló az ÚRIEMBEREK eszköze.
  • Csaba
    @Dénes
    Nem szeretnék kerékkötő lenni, de egy noname fórumon kutatni a bevételeket, jövedelmi helyzetet…
    Biztos vagy benne? Itt annyi az egy négyzetméterre eső kamugép, mint Indiában a koldus.
    Nem hiszem, hogy bármilyen releváns információhoz jutnál ezzel a módszerrel. Másképp meg minek?
  • Családfő
    …annyit hozzáteszek, hogy nálunk az a recept vált be, hogy mindig fáziskéséssel követtük a bevételi kategóriaváltásokat életvitelben, ha már a cikk szellemében tekintek rá. Nagyjából mindig egy kategóriával kisebb lábon éltünk, mint amennyit kerestünk. Azért nagyjából, mert ha az tűnt logikusnak életminőség szempontjából, akkor “felugrottunk” a bevételi kategóriába (de sosem fölé!) és rászántuk a pénzt az adott dologra (pl. ingatlan vagy akár nászút stb.), míg máskor meg lent ragadtunk két kategóriával is lejjebb, mert felesleges pénzkidobásra nincs igényünk. Ez is segített a mai anyagi helyzet elérésében, és ezt kívánjuk folytatni. A mindennapok egyensúlya a legfontosabb szempont.
  • P. G.

    Kis részben hasonló helyzetben vagyok, régebben es mostanaban is foglakoztat gondolati szinten a vallalkozas kerdese. (Most is heti 7 napot dolgozom.) Csak nem tartom magamat alkalmasnak ra alkatilag, szemelyiseg szempontjabol.

    Viszont aki a munkajaban eljut egy szintre, az alkalamzottkent is maga szervezi meg a dolgokat, hoz donteseket, onallosagra kenyszerul, kepviseli az erdekeit. Es onnan mar csak nehany kis lepes, hogy ugyanazt vallalkozokent csinalja.

  • Éva
    igazából most a család miatt is inkább a napi max 9 óra munka a megfelelő. Emellett tanulni is szeretek és páromra, gyerekre is odafigyelni. Ha elkezdenek vállalkozni, az egy ideig csak vinné a pénzt és rengeteg időm is rámenne. Főleg úgy, hogy ötletem sincs, mivel vallalkozzak.

    A gyógytornásznak, masszőrnek egyértelműen jó megoldás. Programozónak, forditonak, stb is lehet az. Én még egyelőre izgalmasabb supporting character szeretnék maradni (strategiai beszerző pl vagy saleses aki drágább, minőségi terméket/szolgáltatást értékesít külföldre), amihez úgy látom, kell a csapat

  • Lala
    Nagyon sokan élnek abból, hogy másoknak vannak nagyobb igényei és meg tudják tenni, hogy megfizetik a szolgáltatást vagy az árut, amit előállítanak nekik.
    Ha tömegessé válna a nagy spórolás, akkor el is lehetne felejteni azt, hogy te majd nagy fizetést kapjál meg exponenciálisan növeld a bevételeidet.
    Ezt azoknak kéne megérteni, akik lenézik azokat, akik sokat költenek. Akár hitelből is.
    Ha maradunk Miklósnál, ha mindenki spúrkodna, akkor egy fillért se adna ki semmilyen tanácsadóra, mert inkább maga utána nézne. Egy spúr világban kihalna rengeteg szakma és rengeteg munkanélküli lenne.
  • SzJ
    Huszonévesen befejeztem az élettársam félkész házát. Saját kezüleg saját pénzből hónapról hónapra 6 év alatt. Minden az ő nevén volt. Mikor kész lett, mondták, hogy szia ennyi volt. Buktam mindent. Azóta albérlet.
    Menyasszonyom mikor 18 éves volt, anyukája elköltözött egy pasihoz és ott hagyta, mert a bank vitte a házat. Azóta albérletben lakik ő is és minden családtagját elvesztette.
    10 éve vagyunk együtt. 1-es kategóriába tartoztunk, most 2. v. 3.
    10 éve 2 műszak mellet kezdtünk saját vállalkozásba. Össz fizunk 210e ft volt. 30e ft-ból és egy kölcsönkapott géppel kezdtük a vállalkozást.
    16 órákat dolgoztunk heti 7 nap, de 1 év múlva mindketten ott tudtuk hagy a munkahelyünket.
    3 év alatt sikerült elérni a havi 1M-ót.
    Folyt…
  • SzJ
    … Folyt
    Minden nap reggeltől estig meló.
    Házat akartunk és gyerekeket, de mikor kilőttek a házárak, feladatuk , belefáradtunk, úgy döntöttünk, marad az albérlet és jöhet a gyerek, a vállalkozást abba hagytuk és most alkalmazottként dolgozunk.
    Ha heti 70 óra melóval összejönne egy házra való pár év alatt, akkor csinálnám tovább a vállalkozást, de csak azért, hogy legyen bőven drága dolgokra, nekem nem éri meg.
    Többet ér a szabadidő és a nyugalom.
    Félretenni alig tudunk, cserébe kényelmes nyugodt munkahelyünk van.
    A saját vállakozás megváltoztatta a gondolkodásunkat, megvesszük a kicsit drágábbat is ha jobb minőség.
    1 milliónak örülnék, 10nek 10x jobban, de 10 millió se változtatna sokat az életemen.
    30 millió viszont már az egész életemet megváltoztatná.
    Ha valaki nem tud mit kezdeni pénzével és adakozni akar itt a lehetőség, gondolkodás nélkül elfogadok 30M-ót
  • Belavoltam
    Hat, en azert tudnek orulni, ha szaz ezerrel none a fizetesem. Szoval 2-es kategoria, dacara annak, hogy (brutto) millio felett keresek. De a felesegem kb. zsebpenzt hoz haza az oktatasbol.
  • Gábor8
    De jó cikk, múltkor pont ilyesmiről beszéltünk.
    40 éves leszek, 15 ev 1 munkahely toltott ido után vállalkozó lettem. 14 évet 2-3 kategória között éltem, majd egyből 5 és 6 közé kerültem (eladtam az elmúlt 14 év termését).
    Most fogunk megint költözni egy 90ben épült házba kb 60-70MFt lesz felújítva. Ezen kívül meg több ingatlan es kb 100MFT KP-t (befektetve) tulajdonlok.
    Agyban viszont az 1-2 szint közt ragadtam. Ma elvittuk a fiamat szánkózni es kiszamoltam, hogy 3500Ft volt az üzemanyag az úton es 1300Ft az amortizáció. Ültem és azt gondoltam nem vagyok normális és szégyellnem kéne magam.
    Sajnos nehéz megvaltozni vagyis nekem nehezen megy.
  • Anton von P
    Légből kapott +10M Ft nem változtatná meg az életem, de szorgalmas munkával meg tudnám forgatni, és elérni hogy 10 év múlva 2×10 legyen belőle. Ajándék +100M Ft-al már hátra mernék dőlni jobban, de az még mindig nem jelentene teljes szabadságot.
  • Szabolcs
    Csaba
    2021-01-31 at 19:40

    “Éppen ezért írtam, hogy a borravaló az ÚRIEMBEREK eszköze.”

    Hát ja, a párezeréves, kúltúrálatlan Japán és Kína erősen hiányolja ezen úriembereket, még ki kell fejlődjön ott is ez a gén… Szeritnem semmi köze az “úr”-sághoz, de biztos meg lehet találni azt a jelzőt, amihez ez a hozzáállás viszont igen. Én viszont, (ha már jelzőzök), lusta vagyok megkeresni 🙂

  • Szabolcs
    Csaba
    2021-01-31 at 19:44

    Lehet, de pont az anonimitás miatt miért kamuzna bárki?

  • Michaelknight23
    zero
    Adom nagyon…napi 1 órát melózóm, havi 8 nettót csinálok vele, már 10-en éve…kereshetnék sokkal többet, de lusta vagyok…plusz a szabadidőt ne mlehet megvenni…
    Cartman Polgárdni? 😀
  • Szabolcs
    Ja, hogy ne felejtsem:

    “Barréval mindig összekerülünk. Úriember. Nem eszi az articsókát vajas morzsával, ami a felcseperedett kispolgárok legcsúfabb szokása.” – a nagy Levin.

  • Mate
    Szerintem meg a borravaló egy régről itt maradt urizálási forma. Próbálom kerülni az olyan éttermeket, ahol nincs szervízdíj, mert ott elvárják, hogy a számlán felül még találjam is ki, mennyit fizessek. Az nem plusz szolgáltatás egy étteremben, hogy normálisan kiszolgálnak. Pont azért megyek oda. Én megfizetem ennek az árát, de azt hadd várjam már el, hogy kérjék el az árát.
  • Nomen est
    Valószínűleg nem az fáj neki, hogy örült a kuponoknak. Hanem hogy a “hatos kategóriás” ezért a 2700 forintért látványosan megalázott egy szerencsétlen pénztárost és egy szintén szarul fizetett Tesco biztiőrt.
    Ehhez tényleg csak gratulálni tudok, ez tényleg “proli” dolog.