Bármit megvehetsz, de nem vehetsz meg mindent
Az anyagi forrásaid végesek, ezért minden pénzügyi döntésnek ára van.
Van amikor egyértelmű a választás, ha választani kell élelmiszer, rezsi, lakhatás és külföldi nyaralás vagy új mobiltelefon között, akkor az előbbieket részesíted előnyben.
Azonban amikor ezek az alapszükségleteid már be vannak töltve, a döntés már nem ennyire egyértelmű és racionális.
Mit választasz inkább? Egy év utazgatással összekötött sabbatical évet, melynek ára, hogy még három évig albérletben laksz és öt évig autó nélkül kell élned vagy azt, hogy vehess egy szép új autót a szalonból?
Éttermi vacsorák vagy új konyhabútor? Személyi edző, kozmetikus vagy új csúcsmobil?
Mi fontosabb? A nagy ház vagy hogy ne kelljen a kis kiadásokon állandóan spórolni? Mert a kettő együtt általában nem megy.
Korai nyugdíj kemény munkával vagy laza munkavégzés 65 éves korodig vagy magas életszínvonal? (Persze ez az utóbbi kifejezés hibás, mert az életszínvonalad költsége nagyon nem egyenlő az életszínvonalad minőségével, de ez a bevett – és téves- kifejezés, ezért használtam ezt. A helyes kifejezés nem a magas, hanem a költséges életszínvonal.)
Megszabadulni a hitelektől öt éven belül vagy külföldi nyaralás évente kétszer? Nagyobb ház vagy kevésbé stresszes munkakör?
A döntés mindig a tiéd. Nagyon fontos megértened, hogy nem kaphatsz meg mindent, de megkaphatsz bármit, ami neked igazán fontos, de legtöbbször csak akkor, ha cserébe lemondasz másról.
Ehhez viszont fontos priorizálnod, mi az, ami tényleg fontos. Tedd azt első helyre és minden mást csak az után. Ahogy a fenti cikkben is írtam, nem is akkora kihívás hétévente elmenni egy év szabadságra. De jó eséllyel csak akkor fog menni, ha a többi költéseidet ennek a célnak rendeled alá.
Mindenki irigyli azokat, akik meg merik ezt lépni, miközben nem veszik észre, hogy ők is megtehetnék, ha igazán fontos lenne a számukra. De helyette inkább két autót tart fenn a család hitelből vagy megveszi álmai házát erőn felül 30 éves hitellel.
Természetesen neked lehet bármi más, ami fontos: saját nyaraló, sok szabadidő, nagy ház, akármi. A lényeg, hogy megértsd: bármit megvehetsz, de nem mindent.
Jusson eszedbe, minden vásárlásoddal lemondasz valami másról: az új ülőgarnitúrával az új notebookról, a drága nyaralással a ház felújításáról, a költséges életvitellel a korai nyugdíjról.
Mi az, amit csak megkívánsz és mi az, amit igazán akarsz? Minden vásárlás előtt tedd fel ezt a kérdést magadnak: ezt akarom vagy csak megkívántam?
Nem az a lényeg, hogy mennyid van, hanem hogy amid van, azt mennyire okosan használod fel a valódi céljaiddal összhangban.
Gazdaggá a pénz tesz, amit birtokolsz, az ad lehetőséget, hogy dönts, mire használod. A sok tárgy, amiket vettél, azok másokat tettek gazdaggá a te vásárlásodon keresztül. Gondolj erre, amikor egy újabb tárgyat készülsz venni, amit csak megkívántál.
Mert bármit megvehetsz, de nem vehetsz meg mindent.
Amire reagaltam az Miklos hozzaszolasa, miszerint a LEGHATEKONYABB mod egy masik kutura megismeresere az, hogy beszelgetsz a kulfoldi diakkal a sajat orszagarol Pesten. Ez nonszensz.
Amit irsz egyebkent butasag mar ne haragudj, mit ad elo nekem 10 millio malaj?
Vezetesi kulturarol, etelekrol, eberek viselkedeserol stb. beszeltem. Aki jart mar nehany orszagban az pontosan le tudja merni, hogy melyik nep altalanossagban veve zarkozott, kedves, baratsagos, mogorva, nyilt stb.
Nem arrol beszelek, hogy nem moccansz ki a szallodabol es szuvenir shopokba jarsz. Ha bemesz egy atlagos kocsmaba Londonban senki sem fogja neked az eszet jatszani, es maskeppen viselkedni, mert hogy te vagy a turista
tehat itt kell maradjunk nyugdijas korunkig…ami meg rohadt sok idö.
egyik gyerek meg velünk el,15 eves.a nagyobbik otthon 26 eves..tehat nekem kellene lepnem..ehh nem ragozom de valoban felemeszt..nyilvan ki sem kellett volna jönmöm de az mar milyen elet.mi nem akartunk soha külön elni a ferjemmel(32 eve vagyunk együtt) 40 evesen meg tök jo hazamenni megeri,kesöbb nehezebb
de a temahoz kapcsolodva,kevesebb penzert nyugisabb munka de tartva egy minösegi eletet (nem luxus ,MINÖSEGI)
De, elég csak ránézni az eü adatainkra, vagy épp a várható életkorunkra. A ’80-90′-es években születetteké ez ilyen 63-65 év szóval 60 éves korodra nem egészségügyileg lepukkant leszel, hanem jó eséllyel halott.
Persze lesznek kivételek, mint ahogy svájci paptól is lehet megkímélt autót venni,csak mindig az van, hogy minden egyes ember azt hiszi ő lesz a szerencsés miközben a svájci papok száma meg igencsak alacsony…
Ráadásul itt arról volt szó, hogy emberünk a korai nyugdíjazásra hajt, na most ahhoz 2-3x annyira kell teljesíteni, és lehet ugyan hogy nem piál meg cigizik, de az garantált hogy a stressz és a túlmunka ki fogja nyírni 45 éves korára.
Persze no para, az asszony örökli a vagyont vagy hogy szokták mondani.
Ha pedig megvan az áhított összeg, akkor sem fogok leállni. Fetrengeni egész nap és semmit sem csinálni? Pff, halálra unnám magam. De nincs is szükségem harmadik félre, hogy elfoglaltságot adjon, magam is meg tudom találni a kihívásokat, amik érdekelnek.
vannak a kijelentéseid között vitathatóak.
Nagyon csalókák az egészségügyi statisztikák, mert Magyarországon a lakosság 6-7% roma és a körükben extrém magas a korai halálozás. Ha a perifáriára szorultak arányát nem nézed egy társadalmon belül, akkor az átlagos halálozási és egészségügyi adatokkal a világon semmit nem tudsz kezdeni.
Ha a romák és az alsó 10%-hoz tartozó magyarok egészségügyi adatait kiszűröd a statisztikából, mindjárt nyugat-európai adatokat fogsz kapni, vagy legalábbis azokhoz fogsz közelíteni. A II-ik kerületi lakosok várható élettartama közelíti a svájcit, bár ez megint nem mond sokat, mert Svájban is vannak szegények, míg nálunk az a kerület a felső 10%. De ez a helyzet és egy kiszamolo blogot olvasó nem fog 60 éves korára lerobbanni, kivéve ha napi egy csomag cigit elszív, vagy vedel.
Egy volt főnököm 65 éves és minta nyugdíjas, kiváló állapotban.
amit a stresszről írsz, az sok szempontból igaz, bár abban is találok korrigálni valót.
Az ember nem a karrierje első éveiben kapja a legtöbb stresszt, alsóbb szinteken kevesebb a felelősség és ezt csak egy toxikus főnök tudja lerontani. Bele lehet nyúlni ebbe is, bár nekem szerencsém volt, az első 7 évben nem találkoztam vállalhatatlan helyzetekkel, sőt inkább én feszítettem a hírt, ha valahonnan le akartam lépni, vagy azt akartam, hogy változzanak a dolgok.
Az első felsővezetői posztom egy Skandináv cégnél volt, ők annyira jó fejek voltak, hogy nem lehetett össze se veszni velük. Kár, hogy a piacot nem ismerték, így végül a kapitalizmus farkastörvényei kivégezték a céget.
Ezt követően a stresszes helyekről gyorsan dobbantottam, több esetben kirúgattam magam és akkor csurrant egy kis final cash. Ahol meg jó volt, ott maxoltam az időt. Így átlagosan nem volt sok a stressz.
Na, én meg szlovákiai magyarként pont, hogy egy huzamosabb ideig laktam együtt indiaiakkal, benini fekete sráccal, sőt angollal és olasszal is, miközben eredeti írekkel szoktam sörözni egy olyan helyen, ahol cinikusan letol a csapos, ha nem megfelelően issza az ember a Guiness-t.
Ez azzal járt, hogy olyan dolgokat is megtudtam, amiket soha eszem ágában sem állt volna megkérdezni, és az hótzicher, hogy egy turistának még véletlenül sem kötik az orrára – pl. a franciák lenéző rasszizmusa a volt gyarmatokról érkezőkkel szemben, miközben túltolják a PC-t. Vagy az Indiában még mindig, mindenbe beivódott kasztrendszer, vagy a hinduisták és helyi muszlimok ellentéte.
Hát akkor tessen olyan tárgyat venni, amivel aztán lehet halmozni a (társas) élményeket. Pl. legutóbbi szerzeményem egy XC cipő a gravel bikeomhoz (versenybringa – monti hibrid) – sárban nem csúszik, fogja a bokám, jobb az erőátvitel a kemény talp miatt, és ha legközelebb el akar ütni a bömbis a bringaúton még két segglyukat rúgok neki! 😀
“Egy nagy ház vidéken nagy telekkel, kevés munkával”
Ezen jót röhögtem, köszi. Vagy abban nem értünk egyet mekkora a nagy telek, vagy abban nem, hogy mennyi a kevés munka. Önellátóan magadnak megtermelni a kaját az irdatlan nagy meló.
A saját egészségi állapotodnál teljesen irreleváns az átlag. Attól, hogy az átlag magyar elhízik, cigizik és iszik, attól még neked nem kell. Érdekes módon az edzőteremben ahova járok van jópár 40-s meg néhány 50-s figura, jobb formában mint én voltam a huszas éveimben.
Inkább az a nehezebb, hogy én a 8 óra alvásomhoz ragaszkodok. Egyetem alatt nem volt gond, hogy ez reggel 4-től kora délutánig valósult meg, de dolgozó családos emberként jóval kötöttebb a naptáram, ezért lövik 10-11kor már nálam is a pizsit.
Abban mondjuk teljesen igazad van, hogy fiatalon könnyebb intenzív élményeket gyűjteni. Akkoriban nem érdekelt, hogy a földön alszok lepukkant helyeken, úgyis utaztam. Ma még (30-s éveim) bírnám ezt fizikailag, de messze nem élvezném annyira mint anno élveztem.
Én azt látom, hogy az életkor haladtával leginkább a rugalmasságomból veszítek.
Na igen, amikor az egyszeri városi ember a vidéki életről álmodozik… 🙂 Persze van, akinek bejön, de ahhoz komoly szemléletváltás, és sokszor munkahely váltás is kell. A nejem is nagy házat, nagy kertet szeretett volna. Előbbiről, sok-sok vita árán, de sikerült lebeszélnem. Cserébe, ragaszkodott a legaláb 900nm-es telekhez. A gond csak az, hogy közben romlott a nejem egészségi állapota, a munkahelyünk meg nem változott. A kerti munka gyakorlatilag rám hárult, de ezt a kétműszakos munkarend mellett baromi nehéz csinálni, főleg úgy, hogy a kétéves, ADHD-s gyerekünkkel is javarészt nekem kell foglalkozni. Kizárólag azon a héten, amikor délutános vagyok, és közben a gyerek a bölcsiben, akkor marad úgy napi 1,5-2 órám a házra, házkörüli munkára (fűnyírás, szarufa átkenés, betonozás, hidegburkolás stb-stb.). 8 éve próbáljuk utolérni magunkat…talán nyugdíjas korunkra sikerül
Előző kommentemet elszállt. Szóval:
Arról nem is beszélve, hogy nem kell autózni játszótérre, más hülyegyerekére figyelni a sajátok mellett (találkoznak így is más gyerekekkel, csak akikkel akarjuk). Reggel 9 óra van, már majdnem egy órát játszottak kint a gyerekek, van filléres csúszda, hinta, csináltunk hulladékfából homokozót, szerintem az egész nem került 30ezer forintból.
Nincs szükségünk kertészre, kertrendezőkre, bejárónőre, kis szolgára, stb. Példát lehet mutatni a gyerekeknek is és lehet együtt csinálni a dolgokat. A 2 éves gyerek nálunk kidobja a szemetet a kukába, a saját játék porszívójával és fűnyírójával utánoz minket, jókat játszunk és kialakul benne egy fajta normális életkép. Csak mert ezt látja, nem azt, hogy valaki rendbe rakja a házat, miközben anya-apa döglik (vagy otthon sincs, mert a gyerekre is dada vigyáz).
folyt.
Érzelmi szempontból nehéz, pénzügyi szemponból egyértelmű a döntés. Van racionális terv, de az tisztán látszik, hogy egyszerre csak egy dolog megy, vágyni viszont nagyon sok mindenre vágyik az ember. Ezek mind tárgyi dolgok, amiket élménnyé tudok formatálni saját magamnak és családomnak. A céges Octavia nyílván addig izgi, amíg nem te ülsz benne. Ezt a két dolgot el kell különíteni a tárgyaknál. Pénzügyi függetlenség persze a Nr1.
Az ADHD egy kamu. Vedd el a tabletet, meg esetleg keverj le egy pofont. Egyből megszűnik….. Van tapasztalatom ilyen téren, szóval tudom mit beszélek, nekem is “volt”.
“Bármikor bármi történhet veled, elkapsz egy súlyos betegséget, elüt az autó, szilánkosra töröd a bokád stb, és máris úgy fog kinézni a korai nyugdíjazás, hogy ülsz a tolószékben…”
Az ebben a ferdítés, hogy ha fiatalon csak az élményeket hajszoltad, ugyanúgy kiköthetsz tolószékben és lehet, hogy még tartalékod sem lesz, amihez nyúlhatnál. Nyilván nem kizárt, mert élmények mellett is lehet takarékoskodni. De FIRE esetén biztosan van keret, max átminősíted és újra szervezed az életed, sokkal nagyobb anyagi biztonság mellett.
Amit te említesz, az egész más dolog. Ismerem a jelenséget, látom, tapasztalom a környezetünkben. Nekünk viszont nincs tabletünk, soha nem is volt. Nem facebook-ozom, a telefonom meg egy Samu 5610-es, azzal nem sokra menne a pici. A kislányom már 6 hónaposan járt, jelenleg kétéves. Sem most, sem később nem áll szándékomban egy jobb egyenes-bal horog kombóval, vagy egy kakato geri-vel semlegesíteni, csak azért, mert figyelemzavaros, hiperaktív.
Egyébként régen is voltak ilyen gyerekek, amikor még hírből sem lehetett hallani okostelóról, vagy tabletről, de még csak az asztali számítógép sem terjedt el az háztartásokban. Csak akkoriban szimplán elkönyvelte a tanár, hogy a gyerek hülye, lusta, nem figyel rá. Ma már vannak ilyen gyerekekkel foglalkozó fejlesztő központok, mi is járatjuk őt az egyikbe. Nagyon sokat segítenek, anélkül, hogy lepofoznák a gyerekem…
Ha egy gyerek 6 hónapos korában jár az túl korai és egy nagy probléma, mert nem fejlődnek ki megfelelően az idegpályái. A megfelelő idegfejlődéshez kellő mennyiségű kúszás ÉS mászás kell megelőzze a járást, nála ez biztos nem volt meg, mert 6 hónap ahhoz nagyon kevés.
Mi épp költöztünk amikor 6 hónapos volt a gyerek, emiatt sok helyen fel tudott kapaszkoni és járni akart úgy hogy mászni még nem tudott, de ezt nem szabad hagyni, mert az izomzat és az idegpályák nem fejlődnek ki rendesen, ami sok problémához vezet később. A legtöbb szülő úgy gondolja, hogy ha a gyerek fizikailag képes valamire, akkor azzal nem lehet baj, de ebben az esetben ez sajnos nem így van.
És igen, sajnos sokan nőnek fel így most is és régen is, belőlük lesznek azok a felnőttek, akik izomzati vagy idegi eredetű problémákban szenvednek felnőttkorban és nem tudják,hogy miért…folyt
folyt..
Nálunk pluszban volt egy kis gubanc a szülésnél, emiatt túlságosan kötött izomzata volt a gyereknek.
Na de a lényeg: Nálunk mindkét alkalommal a Dévény-torna nagyon bevált, szemmel látható volt a javulás a gyereknél. Ha két éves a gyereked még nem késő javítani ezen a dolgon, nagyon ajánlom ezt a tornát, persze jó szakembert keressetek hozzá. Ráadásul az első esetben mi kaptunk beutolót a neurológustól, így a tornász ingyen (TB-alapon) dolgozott. Ezt nem tudom pontosan hogy van, gondolom nem mindegyik tornász dolgozik TB-re, ennek utána kéne járjatok.
folyt.
Nekünk volt egy kis gebasz a szülésnél, emiatt a gyereknek túlságosan kötött izomzata volt, nem tudott úgy mozogni, ahogy kellett volna neki.
Na de a lényeg: Nekünk mindkét esetben a Dévény-torna nagyon bejött, szemmel látható volt a javulás. Ha két éves a gyereketek akkor még nem késő javítani az “elmaradást”, tényleg csak ajánlani tudom a tornát, persze jó szakembert keressetek. Ráadásul nekünk az első esetben ingyen (TB-alapon), ment az egész, mert volt beutolónk a neurológustól. Ezt nem tudom pontosan hogy működik, gondolom nem mindegyik tornász dolgozik TB-re, ennek utána kéne járjatok.
Lehet, hogy már túl vagytok rajta, de hátha segít :
libri.hu/konyv/kim_john_payne.egyszerubb-gyermekkor.html
Minden szülőnek kötelezővé tenném.