Idehaza keveset hallottunk róla, de egy komoly mánia volt a kilencvenes években egy plüss játék gyűjtéséből az Egyesült Államokban.
Az egész főszereplője egy nagykeráron két és fél dolláros, kiskereskedelmi áron áron 5 dolláros plüssjáték-család, amelyet 1993-ban gyerekeknek találtak ki, először kilencféle állatfigura volt elérhető. Fél évvel később újabb húsz terméket mutattak be, köztük a több színben megvásárolható medvéket, majd folyamatosan bővült a kínálat.
Ám hamarosan az anyák eltiltották a gyerekeiket ezektől a játékoktól, mert ők kezdték el gyűjteni azokat. Hamarosan kialakult a közvélekedés, hogy a Beanie babák hosszútávú befektetés: Gigi, az uszkár, Mogyoró, a királykék elefánt vagy Hínár, a vidra olyan mértékben drágul, hogy nehéz követni az árrobbanást. De vigyázni kellett rájuk, ha már levágták róluk a címkét, mindjárt a felét érték csak. Ezért sem adták őket soha gyerek kezébe.
A gyártó cég 1998-ban már évi 1,4 milliárd dollár forgalmat csinált ezekből a "babzsák" babákból, hála a gyűjtőknek, a cég tulajdonosának a vagyona öt év alatt 2,6 milliárd dollárra nőtt.
(Mivel a nagykereskedelmi ár 2,5 dollár volt, könnyen kiszámolható, hogy évi 560 millió(!) darab babát állítottak elő. Tehát ritkának, kis példányszámúnak és különlegesnek egyáltalán nem volt mondható a termék.)
1995-ben a gyártó cég jó érzékkel átpozicionálta a termékét játékból gyűjthető hobbivá. Bejelentette, hogy bizonyos babákat kivon a forgalomból, nyugdíjazza őket, vagyis nem lehet majd mindegyiket folyamatosan kapni. A hír hallatán black friday-re emlékeztető események következtek be: hatalmas sorok a boltok előtt és anyukák egymást ütötték egy-egy utolsó darab plüss játékért.
A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy az első nyugdíjazás kényszerből történt a kínai beszállító ellátási nehézsége miatt, de a reakciókat látva a gyártó rájött, hogy így sokkal több terméket tud eladni.
Ezután a gyártó cég szándékosan nagyon rövid ideig tartott egy-egy szériát a piacon, ráadásul limitált darabszámban (természetesen sok milliós vagy tízmilliós darabszámokra gondoljunk fajtánként), hogy növelje a FOMO érzését és mindenki azonnal venni akarjon az új termékekből, nehogy kimaradjon egy-egy remek vételből és a kivonás utáni azonnali árrobbanás hasznából.
Az egyik könyv, ami a rongybaba-befektetést értékelte és jósolta meg a várható árakat a következő tíz évre, 3 millió példányban kelt el. A Beanie World magazinnak havi egymillió előfizetője volt, de szintén rengetegen olvasták a Beanies&More-t, a Beanie Collector-t vagy a Beanies! Magazine-t. A kilencvenes években az amerikai háztartások 60%-ában legalább egy Beanie figura megtalálható volt. (Persze, voltak olyan eretnekek, ahol egyszerűen gyerekjátéknak használták ezeket a befektetési kincseket.)
1995-ben jelent meg az ebay, ahol minden tizedik eladás ezekhez a babákhoz volt köthető. Az átlagáruk már a kilencvenes évek közepén is 30 dollár volt, lényegesen több, mint a vételáruk, de ezek a "kommersz" darabok voltak. A kilencvenes évek végére nem volt ritka, hogy tízezer dollár felett kelt el egy-egy kisebb példányszámú sorozat tagja.
S száz-háromszáz-ötszáz vagy éppen 5-10 ezer dollárért is megvették ezeket a babákat, bízva benne, hogy hamarosan még többért el fogják tudni adni, hiszen a kínálat véges, de a kereslet dinamikusan növekszik, ez pedig bárki számára egyértelművé teszi, hogy csak felfelé mehet az áruk.
Sokan befektetésnek vették ezeket a játékokat, ebből akarták fedezni a gyerekeik főiskoláját egy évtizeddel később.
Az ebay is nagyban hozzájárult, hogy addig főleg Illinoisra kiterjedő gyűjtési mánia az egész országot megfertőzze.
Az olyan ritka darabok, mint a 253 példányban készült #1 Bear, már az első eladásnál 10 ezer dollárért keltek el.
Amikor már olyan ismert nevek, mint a híres színész, Chris Robinson is húszezer darab babát vettek befektetési céllal, nyilvánvaló lett mindenkinek, hogy ez a jövő befektetése.
Felnőttek vásároltak az üzletekben egyszerre 100-150 fajta babát, hatalmas sorok verődtek össze az üzletek előtt, ha híre ment, hogy új Beanie baba szállítmány érkezik.
A McDonald's nagyot kockáztatva 100 millió darab Beanie babát rendelt a Happy Meal menü mellé. De gyorsan kiderült, alábecsülték a keresletet, sokszor néhány ember szó szerint százasával rendelte a Happy Meal menüt és félóránként 20-30 telefonhívás érkezett az éttermekbe, hogy milyen figura elérhető éppen. A teljes készlet idő előtt, két hét alatt elfogyott.
A következő kép egy válás tárgyalásán készült 1999-ben, ahol a pár a vagyonát osztja fel a bíróság előtt, mivel nem tudtak megegyezni peren kívül, hogy melyik értékes darab kié legyen. A legnehezebb kérdéssel kezdték, kié legyen Maple, a medve. (Francisé lett.)
1998-1999-ben elemzők kimutatták, hogy a babák további árrobbanás előtt állnak, az alacsony kamatlábak és a tőzsde, illetve az ingatlanpiac túlértékeltsége miatt további növekedés várható az olyan alternatív befektetési lehetőségekben, mint a Beanie babák is.
A Beanies Baby Handbook 1998-ban kiszámolta, melyik játék várhatóan mennyit fog érni 2008-ban: Csíkos, a tigris ezer dollár lesz, Teddy, a lila maci ára valahol 4 és 5 ezer dollár körül várható és így tovább.
Mint minden ilyen dolognál, nem kellett sokat várni, két évvel később már két dollárért adták azokat a babákat, amit előtte több tízezer dollárért és amennyire mindenki babát akart venni két évvel azelőtt, hirtelen senkinek nem kellettek még két dollárért sem ezek a termékek.
Az ember elképed, hogy lehetett ekkora mániát keríteni egy 5 dolláros, évente ötszáz millió példányban gyártott játék köré, de az igazság az, hogy minden hasonló mániában egyetlen egy dolog nem számít: maga a dolog, amire a mánia épül. Amerikaiak millió hitték, hogy megtalálták a szerencséjüket és végre ők is meggazdagodhatnak. Kollektív önhipnózis áldozatai lettek, nem vették észre, hogy csak azért van értéke a babáknak, mert ők maguk, akik benne vannak a mániában, értéket tulajdonítanak neki.
Bárki is mondta nekik, hogy ez a dolog egy lufi, nem hitték el, irigy kutyának gondolták, aki csak azért mond ilyeneket, mert ő kimaradt és most irigyli a szerencséjüket. Így járnak a gyávák, kimaradnak minden jóból és nem értik, hogy ez a jövő. Meg aztán már 1998-ra is megjósolták a károgók az összeomlást, ezzel szemben akkor lőtt csak ki igazán az árfolyam, még jó, hogy nem hallgattak a sok károgóra.
A vég 1999 végén kopogtatott. Amikor a gyártó cég szokás szerint bejelentette, melyik termékeket érinti a szokásos kivonás a piacról, tízezrek ültek az ebay előtt és várták, hogy megugorjanak ezeknek a babáknak az árfolyamai, ahogy eddig is történt.
S az áremelkedés elmaradt, valamiért most nem úgy reagált a piac, mint eddig mindig. Senki nem értette az okokat (már aki szerint nem mánia volt az egész).
Innentől már nem volt megállás, az ötdolláros játékok újra azok lettek, amik voltak: filléres játékok minden további érték nélkül. Hogy hány milliárd dollár lett semmivé, azt nehéz lenne megjósolni, de sokan sokat buktak a dolgon, az biztos. Aki sokat nyert vele (az időben kiszállókon kívül természetesen), a gyártó cég tulajdonosa, ő a 230.-ik leggazdagabb amerikaivá vált a mánia miatt.
(Egyébként vicces módon ma is tele az ebay néha nagyon elszállt áron kínált Beanies Babyvel, de érdemes átállítani a keresést lejárat szerint, az azonnal lejáró 100 hirdetésből háromra érkezett ajánlat, mind 400 forint alatti áron. Ennek ellenére vannak jó páran, akik félmillió forintért vagy még többért felteszik ezeket a játékokat, hiszen a remény hal meg utoljára.)
Akit jobban érdekel a téma, elolvashatja ezt a könyvet. A könyv tele van jó sztorikkal, a "hogyan történt" dolgokkal, de arra, hogy miért történt, nem ad, talán nem is akar választ adni.
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.
40 millió forintos életbiztosítás havi 5.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
