Nagy nap volt a hétvégén: 10 évvel ezelőtt ment csődbe a Lehman Brothers, amely cég a rossz minőségű ingatlanhitelekre kötött fogadást. Ha bejött volna neki a tipp, hatalmas haszonnal szállhatott volna ki az üzletből, ehelyett a csőd lett az osztályrésze.
Ami meglepte a világot, hogy az amerikai kormány az addigi szokásával ellentétben nem mentette meg a bankot, a Lehman Brothers volt az első komoly bank, amelyiket engedtek csődbe menni. Akkor döbbent rá a világ, hogy további komoly csődök várhatóak.
Ezzel kezdődött el a legutóbbi világméretű válság, amihez csak az 1929-1932-es válság volt mérhető.
Az igazság szerint a viharfelhők már 2007-ben egyértelműen gyűltek, de a Lehman Brothers csődje volt az, ami világméretűvé tette az addig is meglévő problémákat.
A kétezres években is pénzbőségben úsztak a piacok, ekkor a feltörekvő piacok felől ömlött rengeteg pénz a fejlett piacokra. Mivel pénz volt szinte mértéktelenül, a bankok elkezdtek nyakló nélkül hitelezni. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy az amerikai jegybank gazdaságélénkítési célból az alapkamatot egészen 1%-ig csökkentette, válaszul a kétezres évek elején tapasztalt recesszióra.
Sok olcsó pénz, alacsony kamatok, a bankok elkezdtek különösebb kontroll nélkül rossz adósoknak is ingatlanra hitelezni. Ezek voltak az úgynevezett NINJA hitelek (No income, no job, no assett), vagy kicsit tudományosabb megfogalmazásban a subprime hitelek.
Mivel a felduzzasztott kereslet miatt az ingatlanok ára régen látott tempóban emelkedett, a bankok akár 100-110%-ra is adtak hitelt, mondván, egy-két éven belül úgyis többet ér az ingatlan, mint a rajta lévő hitel.
A bankok azért sem aggódtak a hitelek minősége miatt, mert ezeket szépen összecsomagolták (értékpapírosították) és tovább értékesítették befektetőknek, akik örültek a kockázatmentesnek hitt (mögöttes ingatlanokkal fedezett) értékpapíroknak. Vettek belőle kis és nagybefektetők, de még állami vagyonkezelők is.
A kockázati prémiumok is elolvadtak az értékpapír-piacokon, kockázatos kötvényeket és részvényeket is roppant alacsony hozamokkal voltak kénytelenek megvenni a befektetők.
Aztán a FED elkezdett kamatot emelni, egészen 5,25%-ig emelte vissza a dollár alapkamatát, csak már későn. A rossz minőségű hitelek felvevői egyébként sem tudták volna rendesen törleszteni a hiteleiket, de a változó kamatozású hitelek miatt a drasztikus kamatemelés miatt megugró havi törlesztőket végképp nem tudták fizetni.
A következményeket tudjuk: egyre több érintett bank ment csődbe, vagy lett megmentve az állam által, a Lehman Brothers bukása után pedig hosszú hónapokra befagytak a bankközi piacok (senki nem bízott a másik bankban többé, senki nem tudta, kinél mennyi rossz hitel vagy ebből készített értékpapír van), az addigi pénzbőség hitelínségbe fordult, a kamatok megugrottak (hogy aztán a pincébe küldjék őket a jegybankok, de ez már egy másik történet), a pénz menekülni kezdett az addig kedvelt kockázatosabb befektetésekből.
A tőzsdék szerte a világon 2009 tavaszára fokozatosan elvesztették az értékük 30-50%-át, senki nem mert kockáztatni, aki tehette, menekült a piacokról.
A világ jegybankjai és kormányai nem merték felvállalni, hogy a gazdaság visszataláljon az egyensúlyi állapotába, mert az az 1929-es visszaesést és munkanélküliséget hozta volna magával, amikor egy hosszabb időszakban az emberek negyedének nem volt munkája, rengeteg cég és bank tönkrement.
Inkább ingyen és/vagy olcsó pénzzel árasztották el a piacokat, így bár az összeomlást elkerültük, de sikerült azt elérni, hogy jelenleg nagyobb a világ adósságállománya, mint a válság előtt, minden területen árbuborék alakult ki a nulla közeli kamatok és a pénzbőség miatt. Túlértékeltté vált szinte minden fontosabb tőzsde, a kötvények kamatai nulla közelébe estek és az ingatlanárak is újra eszetlen száguldásba kezdtek.
Azonban ha elkezdik emelni a kamatokat egy egészséges szintre, az eladósodott magánszemélyek, cégek és kormányok komoly gondba kerülnek, mert az adósságállomány törlesztése két-háromszoros kamatteher mellett már sok cégnek és kormánynak erőn felüli lenne.
Most, hogy az amerikai jegybank óvatosan elkezdte emelni a kamatokat, már látszanak a jelek, a feltörekvő államokban egyre több gondot okoz az, hogy a befektetők kivonják a pénzüket onnan és inkább az Egyesült Államokban fektetik be a növekvő kamatok miatt.
Ennek egyik következménye a feltörekvő államok devizáinak leértékelődése, ami a dollárban felvett hitelek emelkedését is magával hozza (mint itthon a svájci frankos hiteleknél az előző válságban). Ékes példája ennek a mostani török válság, a török cégek mind dollárban adósodtak el, alacsony kamatok mellett, most komoly gondban vannak, csak idén 40%-ot esett a török líra értéke (vagyis ennyivel nőttek a dollárban felvett tartozások lírában kifejezve) és a kamatok is meglódultak, ha az árfolyam-probléma önmagában nem lenne elég.
Itt tartunk most.
A színpad hasonlóan van berendezve, mint 2007-ben, vagy ha szerencsénk van, akkor mint 1997-ben, az ázsiai válság előtt (ekkor csak a feltörekvő államokat fogja nagyon súlyosan érinteni a válság, azok közül is azokat, amelyek túl sok devizás hitelt vettek fel és/vagy nagy a külkereskedelmi hiányuk). Túlzott pénzbőség miatti eszközár-buborék, emelkedő kamatok, túlzott eladósodás.
A legnagyobb gond az, hogy nagyon úgy tűnik, a jegybankok minden puskaporukat ellőtték az előző válsággal való küzdelemben, nehéz elképzelni, mit tudnának tenni, ha a következő válság beköszönt.
Azonban rettegni még korai is és felesleges. Öt éve is a piacok összeomlását várta mindenki, három éve is és ma is.
Ha még nem olvastad, vagy régen olvastad, olvasd el újra ezt a három éves cikket:
Mindenkinek boldog évfordulót! 🙂
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
