Csak egy szokásos út a hitelcsapdába
Dávid fiatalon végigment azon, amit sajnos akár normálisnak is hívhatnék. Autóvásárlás hitelből, mert az kell, aztán folyószámla-hitel, hitelkártya, munkahely elvesztése, majd a teljes fizetés törlesztése a hitelből, hazaköltözés, összeveszés, újabb hitelek felvétele.
Ha te még előtte vagy ennek az útnak, megtanulhatod belőle, hogyan ne csináld. Ha már benne vagy, rájöhetsz, merre van a kiút.
Következzen az ő levele:
Szeretném megosztani az én történetemet a hitelcsapdából való kilábalásról, hátha más is tanul belőle, esetleg a hozzászólásokból is sokat lehet majd tanulni más példájából.
Jelenleg 31 éves vagyok, de a problémám kialakulása 2008-ban kezdődött.
Az agglomerációból járok be dolgozni már 10 éve, és akkoriban 21 évesként mondjuk úgy hogy nem voltam épp az anyagi dolgok magaslatán.
Három műszakban dolgoztam, de az akkor jónak számító 260 ezer forintos fizetésem mindig pont arra volt csak elég hogy a következő fizetésig kitartson.
Hogy egy példával éljek, volt olyan nap hogy 5000 forintot költöttem nasira, úgyhogy sejthető hogy szórtam a pénzt, mintha muszáj lenne.
Ezután kezdődött el a probléma – felmerült egy olyan pletyka hogy nem fog már többé a BKV kijárni a településre ahol lakom, és a Volánbusz pedig nem fog éjszakai járatokat indítani.
Mivel már egyébként is akartam egy autót (rágta minden barátom a fülemet, és hát persze én is menőzni akartam), nulla forint megtakarítással és nulla forint plusszal minden hónap végén ki is néztem egyet.
“Egyszer vagyok csak fiatal” alapon, nem akármilyet akartam első autónak, annyi kompromisszumot kötöttem hogy 3 ajtós 1.3-as is elég lesz, de abból viszont a használtautón csak a találati lista végén a 2 legdrágább tetszett.
Mivel természetesen most azonnal kellett, és úgy saccra belőttem hogy a havi törlesztő valahogy majd bele fog férni, be is mentem az OTP-be ahol számlám volt.
Az autó vételára 750ezer, úgyhogy “a biztonság kedvéért” 900ezer forint hitelt igényeltem. Nagyjából 20 perc alatt elbírálták a kérelmem, ami nem is csoda, hiszem 1millió 400ezer forintot kellett visszafizetni összesen.
Persze ez valahogy elkerülte a figyelmem, csak az érdekelt hogy 5 éven át havi 23 ezer forintot kibírok. Mai fejjel már elképesztő hogy miért nem jártam körbe más bankoknál milyen ajánlatok vannak, vagy egyszerűen beírni egy számológépbe hogy 60 hónapszor 23 ezer forint mennyi is.
Nagyjából 1 év kellett hozzá hogy rájöjjek nem való nekem a három műszak, és mivel kaptam egy rendszergazdai ajánlatot, úgy voltam vele miért is ne. Ugyan 260 helyett csak 160 ezer forintot fizetett, de úgy voltam ez most jár nekem hogy rendesen aludjak, bele fog férni így is.
Ez a munka 3 hónap után megszünt, és ekkorra már gőzerővel dübörgött a gazdasági válság. Ha a kocsit ekkor vettem volna, feleannyiba került volna.
A korábbi helyemre vissza nem vettek, és egy idő után az létező összes helyre jelentkeztem – gyorséttermek, árufeltöltő, hypermarket, bármi.
Sehonnan nem jött válasz, nem volt munka akkoriban. Munkanélküli segély már csak annyi jött amiből éppenhogy kifizettem a törlesztőt, és amikor az megszűnt, idővel 2 hónap nemfizetésem volt a banknál.
Ekkor talált meg a szerencse, ismeretség alapján egy munka, havi 130 ezerért. Az első havi fizetésem úgy ahogy van az első nap el is ment adósságtörlesztésre. A következő havinak a fele. 60 napig jóformán arra voltam utalva hogy édesanyám főztjét ettem, és azonkívül semmire nem költöttem, nem volt mit. Kevés lélekölőbb dolgot tudok elképzelni annál hogy megjön az ember fizetése, leadja, és 30 napig semmire nem költhet, de tudja hogy utána se nagyon.
Ezután másfél évvel visszavettek a régi helyemre, most hogy a válság már lecsengett. Újra jó fizetés, kezdtek felmenni a dolgok. Viszont otthon egyre kevésbé nézték jó szemmel hogy még mindig nem röppentem ki, amiből egy összeveszés lett – azonnal mennem kellett.
Természetesen továbbra is nulla forint megtakarítással, de olyan szinten megsértődtem, azonnal az OTP felé vettem az irányt. Lakbér 90 ezer, kaució 180 ezer forint, minimum 270 ezerre van szükségem, úgyhogy biztos ami biztos, belőttem egy 400 ezer forintos kölcsönt, a meglévő mellé.
Ha már ott voltam, látván micsoda prémium ügyfél vagyok 250 ezres havi fizetéssel, felajánlottak egy 50 ezer forintos folyószámlahitelt is – hiszen most költözök, bármi közbejöhet, jogos, ám legyen.
Már annyira profinak éreztem magam ezek után anyagilag, hogy az OTP által kipostázott Amex Goldot is beaktiváltam – hiszen épphogy csak egy kicsi hiányzott hónap végén.
Kiszámoltam hogyha odafigyelek a költéseimre még pénz is fog visszajönni, úgyhogy nem kellett sok idő és 400ezer forintos hitelkártyatartozásba találtam magam.
Mire észrevettem már csak egy kiút volt – kiváltani egy másik hitellel. Úgyhogy ismét irány az OTP, és 2015 márciusában – amikor már csak fél év volt hátra hogy kijöjjek az 5 éves hitelből, vehettem fel ismét egy 900ezer forintos kölcsönt, 1 millió 400ezer forintra.
Ekkora már tisztában voltam vele hogy ezt jelenti a havi 23 ezer, de úgy voltam, még így is szerencsém van hogy kiváltanak egy hitelkártyatartozást.
Ez annyira letört hogy egyszerüen elfogadtam hogy így működik a világ, lehetetlen megélni még ilyen fizetéssel is.
Aztán 2017 márciusába jött az isteni szikra hogy mi lenne ha elkezdeném követni a költéseimet. Googlezgatás után egy YNAB (You Need A Budget) nevü programba futottam, de úgy éreztem 30 eurot költeni egy programra pont hogy szembemegy azzal hogy elkezdek spórolni, így a jó öreg Google Sheethez nyúltam.
Még így is nagyjából 1 évre volt szükség hogy elérjem hogy a fizetésemből ne vonjanak le minden hónapba 80ezer forintot automatikusan (30ezer törlesztő+késedelmi kamatok, 50ezer folyószámlahitel). A számláim mostmár aznap fizetem ahogy megjönnek, nincs több elcsúszás a befizetéssel.
Idén voltunk wellnesselni, és megyünk nyáron görögországba is (amit én ugyan sokallok mivel tartalékom még mindig nincs, de úgyvoltam páromnak szeretném ezt megadni). És ezek mellett még félre is tudok rakni, és reményeim szerint jövőre kifizetem minden hitelem.
A kilátástalanság helyett másfél évre előre vezetett költségvetésem van, és az adósságon való görcsölés helyett hamarosan az foglalkoztat hogyan tegyek félre és hogyan fejlesszem magam.
Mit tanultam ezekből?
– Nagyon könnyű hitelcsapdába kerülni ha nem figyelünk oda
– Az anyagi biztonság első lépése hogy tudjuk követni a költéseinket
– A második lépése pedig hogy előre megtervezzük kiadásainkat, és ahoz tartsuk magukat
– A harmadik pedig hogy lenyesünk ott ahol tudunk. Fájni fog, de sokkal jobban fáj az adósság által keltett reménytelenség és depresszió.
Eddig a levél, igazán sokat nem akarok hozzátenni. A régi tanulság, hogy az erdőbe vezető út könnyűnek tűnik, kikeveredni onnan sokkal nehezebb. A legjobb, ha soha nem költesz több pénzt, mint amennyi van, ráérsz akkor elkölteni azt, amikor már meg is kerested.
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
A Másik történet a kiadás könyveléshez tartozik: 1o éve irom az utolsó doboz gyufáról is a kiadást, most hagytam abba. Rohadt jó érzés! Nem vagy frusztrált, mert elköltöttél x ft ot. Nem az az első kérdésed az asszonyhoz, h mi mennyi volt.
Kell egy keretet szabni, befizeted a rezsit, a többiből élj meg….
2016. december 31-én csináltam utoljára kimutatást a kiadásaimról és bevételeimről.. Hiba volt.. (Vagy talán az élet nagy tanítására egy tökéletes példa..)
Mindig beszélsz és sokat írsz az életszínvonalunk inflációjáról, értettem ahogyan elmagyaráztad, de most a saját bőrömön tapasztaltam meg. Belinkelem a képet ami tartalmaz mindent amire szükség van 2016 augusztus 1-étől kezdődőem.
Hogy mindenkinek érthető legyen: 2016-ban egyetemista voltam, 2017. július 1-el léptem be a munka világába és most van most. RETTENETESEN MEGNŐTTEK A KIADÁSAIM… Olyan tökönrúgás ez most nekem, hogy azt ki sem tudom fejezni..
Tökéletesen látom a “kifolyik a pénz a kezedből” és az “életszínvonal inflációja” kifejezések életbeli megjelenését a személyes pénzügyeimben.
(A következő kommentben folytatom:)….
Az alábbi kép mindent elmond a személyes pénzügyeim jelenlegi szörnyűséges állapotairól.. Hozzáteszem egyedül élek, ez csak az én egy személybeli kiadásaimat tartalmazza. Fenntartok egy albérletet (70 ezer ft havonta) valamint egy kocsit, de nem extrém használattal.. 2016 óra a Spendee nevű alkalmazást használom és imádom! Már reflexszerűen rögzítek minden egyes kiadást és bevételt. Nagyon egyszerű és nagyszerű.
Itt a kép két képfeltöltőről linkelve:
kepfeltoltes.eu/view.php?filename=852Infl_ci_.png
ibb.co/g4RCeT
Miklós! Ha szeretnéd a rendelkezésedre bocsátom a teljes kimutatásomat ami két évet ölel fel, ha valakinek segít megérteni, hogy hogyan kell jobban gazdálkodni, mint ahogy én tettem akkor már megérte az egészet vezetni…
imgur.com/a/CuqkNMD
Tipikus amennyi van, annyit költesz filozófia. Megkapod a fizetésed, tedd félre a fix kiadásokat, albérlet, rezsi, élelmiszer. A maradékból tegyél félre mondjuk 40%-ot kezdetben, és ami marad, azt költsd el. Egyből könnyebb lesz, mert most azt látni, hogy amit kapsz, legyen 110 ezer vagy 640 ezer, el is költöd azon nyomban.
Szóval oké, 20 évesen elmegy havi 200 a szórakozásra, mert az ember fiatal, tapasztalatlan, épp csak belecsöppent a nagyvilágba, de 25+ évesen????
volt az egyik kereskedelmi csatornán pár éve riportsorozat olyan emberekről, akik elképesztő hitelspirálban voltak. Az egyik családnak volt már 11 féle hitele, amikor elromlott a hűtőjük. Már a 11 csekket is alig-alig tudták fizetni, de a hűtő alapfelszerelés, elmentek venni. Olyan full extrás amerikai típusú hűtőt vettek, hogy leesett az állam. Ez lett a 12. hitelük.
Tehát amikor meg kellene húzni a gatyaszíjat és csak szerényen, éppen csak a legszükségesebbet megvenni, akkor se tudták megállni, a legdrágábbat vették.
De a kedvencem az a rész volt, amikor egy színész a majdnem 2 milliós hitelkártya adósságáról beszélt. Kérdezték tőle, hogy hogy jutott el idáig?? A válasz: hát a bank mindig felemelte a hitelkeretet.
És? Tartott valaki fegyvert a fejéhez, hogy költse is el??
Magam részéről annyit meg tudok és meg is tervezek tenni, hogy azokban az években/munkahelyeken, amikor matekot is tanítok, akár a többi anyagrész kárára is kicsit jobban belemerülök velük a témába. (Eddig szerencsére csak olyan sulikban dolgoztam, ahol ilyesmiben szabad kezem van.)
“Számomra annyira hihetetlen, hogy van olyan ember, aki csak úgy bemegy egy bankba és felvesz akár 50.000 Ft hitelt, azelőtt hogy ne keresgélne a témában egy kicsit az internetem. ”
Csak szólok, lehet, hogy te már elfelejtetted, vagy olyan szerencsés vagy, hogy otthon tanultad, de amikor először csinálsz magadnak ilyet, az NAGYON sok munka és küzdelem, sokan azt se tudják, hogy kezdjenek hozzá, csak sejtik, miféle bankok létezhetnek országunkban az OTP-n kívül :-). A pénz meg, ugye, kellene azonnal. 🙂 Plusz mivel ennél a terméknél keményen számolni is kell, segítség nélkül elsőre jó eséllyel hiba lesz benne (esetleg csak a szerződéskötés után szembesül vele), akkor meg jön a minek csesztem el erre az időmet érzés. Nagyon különbözünk abban, hogy ki mit sajátított el a felnőttkor kezdetére, s nem is mindenki tehet róla.
Én a bulizási korszakomat szépnek és jónak tartottam, csak okosan kellet volna és nem a szüleimet kihasználva, másokon élösködve.
De minden nézőpont kérdése, mert van aki egész életében dolgozik egy családi házért, (házon) amit mégsem viheti magával a sírba, miközben az ingatlan elértéktelenedik, mert az adott környék közben leszegényedett.
Közben az illető elfelejtet élni, élményeket szerezni, csak belefásult a pénzhajszolásába, amit beleölt egy házba.
Bocsánat, ha kicsit off voltam ezzel a hozzászólással
Mikortól lett tanulmányi ösztöndíjam, hétvégén kaptam otthon kaját, ha hazamentem, ruhát, cipőt is magamnak vettem, fizettem a kolit stb. Igen, totál saját (férjjel közös) tulajdonaink vannak, egy lámpát nem kaptunk. Ok, pár virágot igen 🙂
Összességében viszont nagyon stresszes 25 év van mögöttem és még min. ennyi előttem, ismerős még nem nagyon aggódott, mi lesz hó végén. Szóval jól hangzik a hangya-tücsök, de azért, ha opció, nem mindig rossz a tücsöknek…
Minél kevésbé telik rá, sokan annál inkább vesznek nagyot. LEGALÁBB EZ – ez a kulcsszó
Ezt a mondatot hányszor hallottam már panaszkodó internetezőktől… Ebből nem lehet megélni, erre nem lehet családot alapítani, stb. Lehet, hogy az esetek egy részében hitelcsapda áll az ilyen kijelentések mögött???
Az utóbbi többnyire feltétele az előbbinek, mert semmi nincs ingyen. Az élmény sem. Az olyan halandó, földi élmény, mint a családalapítás, főleg nem. És most tekintsünk el attól a néhány embertől, aki megél utazó bloggerkedésből, ők pont azért élnek meg belőle, mert kevesen csinálják ezt.
Dehát Átlag Jóskának lakni kell valahol, enni valamit és állandó bevételhez jutnia. Autó nem kell mindehhez, de lakás nem árt. Ha Jóska 35 éves koráig csak utazgat és élményre költi el a pénzét, miből lesz háttér a családalapításhoz? Miből fog élni nyugdíjaskorában? Egyensúlyozni kell.
Vagy akkor sem, mert még több kell majd, hogy biztonságban érezzétek magatokat. Vagy nem úgy alakulnak a dolgok, és lesz az 8-10 év is. Vagy soha.
A túlköltés mellett a ló másik oldala az, ha valaki saját ház+lakás+megtakarítás mellett még egy nyaralásra sem költ, ha egyébként szívesen menne. Az ember örökösen kuporgat, ül a pénzen, ami tulajdonképpen csak papírfecni, számolja a forintokat, majd, majd, majd később és közben elmegy az élet. Az idő meg, amit máshogy is el lehetett volna tölteni, nem jön vissza soha többé. Azzal is jól kell kufárkodni, nem csak a pénzzel.
Egy kis spórolás, egy kis élmény – valahogy így középen haladva, hogy ne kelljen se szegényen, se unalmasan élni. Szerintem. Pedig én spúr vagyok.
Nem voltam érthető: a levélíró feneke épp kilóg a gatyából, most került rá egyáltalán gatya. De azért elmennek Görögbe’, mert a barátnő szeretné.
(Nem azt mondom, hogy nincs semmi pihenés; de nem bármi áron, azért, mert legyen már legalább ennyi.)
MINDIG lesz valami, ami azért kell, mert legalább…. Kocsi, nyaralás. Mert a szomszédnak új kocsi, akkor nekem legalább egy kocsicsere. Az érzésért.
Amíg nincs meg a 6 havi tartalék, én biztos nem mennék nyaralni, drágább helyre, külföldre meg aztán végképp nem. A legfontosabb, hogy legyen meg legalább ennyi időre elegendő megtakarítás, ahogy Kiszámoló is számtalanszor leírta már a blogon. Aztán majd lehet gondolkodni, hogy mire költi a többi megtakarított pénzt. Először legyen meg a minimális tartalék, az fontosabb, mint hogy a párodnak kedveskedsz (azt lehet olcsóbban vagy ingyen is). Ha már nyaraltok, akkor persze úgy illik, hogy felesben fizetitek, ha jó a pénzügyi gondolkodása a párodnak, akkor ez nem okoz problémát.
Ha tovább akar fejlődni és kilépni a “szerencsés proli” kategóriából, akkor összeszed egy évnyi fizetésnek megfelelő folyószámla megtakarítást. És ekkor még nyugdíj semmi. A következő lépés egy nyugdíj portfólió, amire én csak részvényt ajánlok esetleg állampapírt, de az nem fog annyi pénzt hozni.
Én annyit tennék hozzá, hogy nem egyedül a 23 ezer forint jelent ennyit, hanem a 23 ezer és! a kocsi fenntartása. Legalábbis a levél alapján én úgy gondolom, hogy nem adta el (nem egyből adta el) a kocsit, de ez inkább csak tipp.
… és hidd el, hatalmas mázlista, amit csak magadnak köszönhetsz. Az átlag nem jut el 31 évesen pénzügyileg ilyen tudatossági szintre.
Egy pillanatig se bántson a rossz döntéseid sorozata. Van egy mondás:
A jó döntés alapja: a tapasztalat. A tapasztalat alapja: a rossz döntés. 🙂
Gratulálok és kösz, hogy megosztottátok Miklóssal!
Szegény családból származom. Nem mélyszegény, de határozottan szegény. Szüleim, nagyszüleim pénzügyileg hát, hogy is mondjam… Nem követendő példák. Mégis, soha életemben nem volt hitelem. Középiskola és egyetem alatt mentem dolgozni, ha kellett Tescoba éjszaka feltölteni polcokat, ha kellet Mekibe krumplit sütni. Addig otthon éltem, elején 3 generáció együtt, egy szobában anyukámmal. Később is csak egy kis 45nm albérletet engedhettünk meg együtt szüleimmel. Beszálltam én is.
Aztán önerőből, egyetem után szereztem jó melót, egyre feljebb kúsztam ranglétrán.
Most pedig feleség, gyerekek és jelenleg én keresek egyedül, mégis, legalább is hivatalos statisztikák alapján benne vagyunk a felső 10%-ban. Nagyon jól keresek. Milyen autóm van? foly köv.
Közben bejártuk a fél világot, tehát nem cölibátusban élünk.
Ezek után valahogy nem látom micsoda teljesítmény valakitől ha nem arra veri el a pénzét, hogy autóval menőzzön vagy legújabb szarokat megvegye.
Márpedig épp afizetések titkolása miatt van a munkaerőpiacon információs asszimetria a munkavállalók és a munkáltatók között, épp emiatt érvényesülnek nehézkesen a piaci verseny szabályszerűségei, ami adott esetben feleslegesen növelheti a fluktuációt, erősítheti a strukturália munkanélküliséget vagy munkaerőhiányt. A másik fizetése meg épp attól lett irigykedési és pletyka téma, mert titkolni illik, ha nem lenne tabutéma, akkor senkinek nem jutna eszébe ezen rugózni.
(Én is betartom ezt az idita társadalmi szokást, higy a fizetés tabu, nem kérdezném meg senkitől, csak tisztaban vagyok vele, hogy ez nem értünk, hanem ellenünk van.)
Nekem az a gyanúm, hogy a posztoló csak az egyik felén van túl a probléma megoldásának, a kis összegű vásárlásait sikerült kontrollálnia, már nem folyik ki a zsebéből a pénz. A tudatos pénzügyi szemlélet felépítése viszont még hátravan, még mindig messzebb nyújtúzkodik a lepedőjénél, csak ezt nagyobb kiadásokban teszi, és immár nem hitelre, hanem a megtakarításainak rovására.
Tudom ezen a blogon nem jó pont de én 30 évesen nem láttam még másik bankot belülről csak az OTP-t és ezzel az ország jelentős része így van. És ott a folyószámlához csapható 50k-s hitelkertetet csak úgy ajánlgatják akkor is ha nem azért jössz. Ja mert látja ehhez a számlához még nincs is aktiválva, nem kérem-e? Kérdeztem hogy miért kéne? Hát ki tudha jól jöhet ha kell valami és épp kifutok épp a pénzből… Megjegyzem előtte két perccel bogarásztuk a tranzakcióimat és láthatta hogy semmi szükségem rá. Szóval azt csak úgy adják boldog-boldogtalannak, hátha belecsúszik.
Na igen, anno a betét lekötésemkor (régi “szép” netbankmentes idők) nekem is ajánlották hogy aktiváljuk, és akkor nem kell a “jól kamatozó betéthez” nyúlni ha túlcsúsznék…