Körbenézel az ismerőseid között és csupa nálad sikeresebb embert látsz. A facebook-on hol az egyik ismerősöd jelentkezik be Peruból, hol a másik Szingapúrból, a harmadik minden hónapban máshonnan ír valamit a faladra. Aki éppen itthon van, az is egy méregdrága étteremből tesz fel egy képet a csütörtök esti kimenője alkalmával.
A kollégádnak gyönyörű nagy háza van, medencével, szaunával, két autóval a dupla garázsban. Akárhányszor nála vagy, utána alig tudod magad tűrtözteni, hogy ne vágj te is bele egy ilyen szép ház vásárlásába. Ha ő meg tudta csinálni, te is képes vagy rá.
Ismerős az érzés? Akármerre nézel, mindenki sokkal sikeresebb nálad és látványosan előrébb tart a gyarapodásban, mint te. Sehogy nem érted, hogyan is csinálják. Annyit, vagy annyit sem keresnek, mint te. Ennek ellenére utaznak, házat vesznek, drága éttermekben esznek, te pedig örülsz, ha jól be tudod osztani a pénzed egész hónapra.
Tudod, a nagy titok az, hogy semmit nem látsz, csak a felszínt és a csillogást. Az emberek erejük felett igyekeznek utolérni a többieket a látszatban, miközben nem veszik észre, hogy egymást űzik bele a mókuskerékbe. Akiket utol akarnak érni, azok pont azért vettek drága házat és új autót, mert másoknak is az van.
Egy érdekes tanulmány szerint az emberek addig elégedettek a fizetésükkel, amíg úgy tudják, hogy a hozzájuk hasonló beosztású emberek ennyit, vagy ennél kevesebbet keresnek. Amikor megtudták (illetve azt hitték, hogy megtudták), hogy a kollégáik többet keresnek, egyből kevésnek tűnt az addigi fizetésük, miközben az egy fillérrel sem volt kevesebb mint akkor, amikor még tökéletesen elégedettek voltak vele.
Ugyanez figyelhető meg az egymás utolérésének kényszerében is. Azt érzik az emberek, hogy ők kevesebbet keresnek, mint a környezetük, hiszen azoknak mindenük megvan. Ezeknek az embereknek az önértékelésük csak akkor áll helyre, ha ő is eléri azt, amit a többieknél lát. Ezért bármi áron megszerzi azt, ami a másiknak már megvan.
(Az éretlen személyiség legbiztosabb jele, ha az ember önértékelése mások véleményétől függ. Mit mondanak róla mások, mit gondolnak róla mások. Ennek a függőségnek a kamaszkor végével ki kellett volna halni az emberekből, de a legtöbben halálukig sem szabadulnak meg ettől a kényszeres érzéstől.)
Tudod, hogy egy hazugság, amit látsz? Egy egyre nehezebben fenntartható álomkép, amit az emberek mutatnak magukról?
Tudod, hányszor kiderült tanácsadás alatt, hogy a doktor úr nagy háza és 18 milliós autója mögött csak adósságok vannak, a másfél milliós fizetés ellenére is?
Amikor a felsővezetőnek a hatalmas házban azt mondom, hogy ezt a kis két és fél milliós hitelt fizessük ki, azt a hatalmas kettő másikat meg váltsuk ki egy olcsóbb hitelre, erre mondja, hogy de miből fizetné már ki, amikor egy fillére sincs. Nem egészen kéthavi fizetését nem tudja felmutatni, helyette a fejét vakarja az egyre gyűlő hitelek miatt. De automata öntözőberendezés, medence, nagy ház, nagy autó van és természetesen az éves külföldi út is alap minden évben.
Nincs az a nagy ház és az az úszómedence, ami miatt úgy szeretnék élni, hogy másfél havi jövedelmemnek megfelelő hitel megugorhatatlan hegynek tűnjön az életemben.
Te azt látod a másik anyagi életéből, amit szeretné, hogy láss. A mögötte lévő egyre nagyobb fekélyt amíg tudja, takargatja a világ elől. Ő is, a szomszédja is és mindenki más is.
Én abban a szerencsés(?) helyzetben vagyok, hogy azt is látom, ami a színfalak mögött van. Hidd el, tényleg csak egy előadást látsz, amikor meglátogatod a rokonodat, vagy kollégádat a nagy házban a kertvárosban és megcsodálod a drága autóját a garázsban.
Szerinted mi lesz azzal az emberrel, akinek másfél hónapnyi fizetésének megfelelő hitel is fojtogatóan sok, ha elveszíti a munkáját vagy a munkaképességét csak pár hónapra? Akkor is szívesen lennél a helyében?
Nagyon nehéz dolog ellenállni a szirénhangok csábításának. Hiszen mindenkinek szép és drága autója van, nekem miért ne lehetne? Mindenki kiköltözött a kertvárosba, én is kapnék hitelt 20% önerő mellett, a fizetésemre adnának akár 45 milliót is. Ha más képes ennyi hitellel a felszínen maradni, nekem is menni fog. Nekem miért ne lehetne saját szaunám, másfél milliót csak ki tudok rá szorítani valahogy.
Emlékszel még a középiskolai kötelező olvasmányodból, hogyan lehet életben maradni a szirénhangok csábítása közepette? Tegyél viaszt a füledbe és ne törődj azzal, ki mit mond körülötted, vagy kösd magad a főárbochoz, mint Odüsszeusz, hogy nehogy kövesd az éneklőket a biztos pusztulásba.
Nincs olyan, csak a közmondásban, hogy meg tud maradni a káposztád, ha teletömöd a kecskéd hasát. Döntsd el, mit szeretnél.
Aggódni a hitelek miatt és a munkád elvesztése miatt a nagy házban, vagy nyugodtan és anyagi biztonságban élni egy sokkal szerényebb otthonban? Azon rágódni, miből élsz majd meg 75 évesen, vagy derűsen nézni a jövő elé, mert már akár 50 évesen is elmehetnél nyugdíjba?
Olyan nincs, hogy a drága dolgok kellenek, de a vele járó fejfájás és aggódás nem. Ezt sajnos csak csomagban árulják. De nemet mondhatsz a csomagra, nem vagy köteles átvenni.
Hidd el, te döntöttél jól, amikor az anyagi biztonságot választottad a gazdagság mutogatása helyett. Te nem az vagy, amid van és nem annyit érsz, amekkora háznak a törlesztőjét tudod fizetni.
Update: a cikk nem arról szól, hogy ne vegyél akár 40 milliós autót, vagy 300 milliós házat, ha van rá pénzed. Arról sem szól, hogy ne menj el nyaralni olyan helyre, amire futja a fizetésedből, ahogy arról se, hogy neked aszkétaként kellene élned. Ha neked valamiért ez jött le, érdemes lenne újra elolvasni. Neked lehet erődön feletti egy 8 milliós lakás megvásárlása vagy élhetsz a lehetőségeid alatt egy 400 milliós házban is. Nem mindenki hitelből vásárol, akinek 200 milliós háza van, nem erről szól a cikk.
Update 2: Sokan idetévednek a facebookról és nem feltétlen értik előzmény nélkül a cikket. Az ő kedvükért berakom az Akadémia első két részét, azt megnézve érthetőbb lesz a cikk.
