Egy társasház története
Tibor küldött egy történetet, az ő társasházuk történetét. Érdemes elolvasni az anyagi tanulság miatt is, de amiatt is, mire készülj, ha egy társasházban veszel lakást. Annyi horrorsztorit hallottam már a társasházakról, ahol a lakók fele Q7-essel jár, de a közös költséget nem fizetik (ezek az újépítésűek), meg ahol öregek laknak, akiknek jóvanazúgy, ahogy van, ő ebben az életben már nem akar költeni a házra, akkor se, ha a tető beszakadt.
Ezekre is érdemes figyelned, ha lakást veszel. Elhanyagolt társasházban soha ne vegyél lakást, akámennyire is olcsó vagy tiptop a kinézett lakás, mert nem véletlenül elhanyagolt a ház. Inkább vegyél egy jó állapotú, karbantartott házban egy lepukkant lakást. Ugyanígy ne vegyél lakást egy olyan társasházban, ahol a lakók harmada-fele nem akarja/nem tudja fizetni a közös költséget. A lakáson tudsz segíteni, a házon nem.
S ha már ez a téma, éppen tegnap hallottam egy sztorit első kézből egy nyolclakásos “újépítésű”, talán két-három éves házról. Először csak azt hitték, megússzák annyival, hogy nincs két egyforma méretű lépcső a lépcsőházban, hogy felfagy az erkélyen a kő, mert kilopták a vízzáró fóliát, hogy a teraszok a ház felé lejtenek és áznak a falak és a többi kókler munka. Aztán amikor elkezdett megsüllyedni a ház, megvizsgálták az alapot és kiderült, hogy “kifelejtették” belőle a vasalatot. Minek az bele, úgysem látszik. Most meg a kétségbeesett fejvakarás, lakásonként valószínűleg sok millió forint lenne valahogy megerősíteni az alapot, de pénz az nincs, a legtöbben sok hitellel, CSOK-kal vették a lakást, legtöbbször erőn felül. A vállalkozó már rég bezárta a céget vagy egy hajléktalané lett azóta, lehetne éppen perelni, de értelme az nincs, pert nyerhetnek, de pénzt nem fognak belőle látni.
Na mindegy, csak egy témába illő friss sztori volt. Következzen Tibor levele:
Feleségemmel egy kétszintes, tizenkét lakásos társasházban élünk. A 12-ből 10 lakás 46-50 nm közötti, a maradék kettő 70 nm. A közös képviselőkkel sorozatban gondjaink akadtak, az egyik egy öreg bácsi volt, aki excelben könyvelt (!), e-mailt nem volt hajlandó olvasni, telefonon sosem lehetett elérni, általában nem nagyon érdekelte semmi a házzal kapcsolatban. Őt leváltottuk, jött egy kedves fiatalember, aki a bemutatkozására láthatóan rákészült, felmérte a ház állapotát, konkrét elképzelésekkel állt elő, hogy miket kellene itt megvalósítani, és majd együtt…
A házzal amúgy vannak komoly gondok, a lépcsőház és a függőfolyosó van a legrosszabb állapotban, jóformán életveszélyes. Lényeg, a lényeg, emberünk a csillagokat is lebeszélte volna az égről, megválasztottuk, aztán nagyjából soha többet nem sikerült elérni őt, e-mailekre nem válaszolt, telefont nem vette fel, semmilyen papírt nem küldött soha arról, hogy áll a ház, hogy állnak a befizetések, nuku éves összesítő, az égvilágon semmi. Közgyűlést annak ellenére sem hívott össze, hogy erre felszólítottuk levélben. Leváltani is csak levélben sikerült, a ház minden anyagát postai úton juttatta el az új közös képviselőhöz, aki jelenleg is van. Ő végre nem csak beszédében lelkes, hanem végre tényleg történnek itt dolgok, haladunk valamerre.
Na, ezekről a dolgokról szeretnék mesélni.
A háznak van egy ltp megtakarítása, ami már rég lejárt, csak hát az előző közös képviselőkkel nem igazán lehetett együtt dolgozni, a pénz azóta is ott állt a számlán (nagyságrendileg 1.5 millióról beszélünk, messze nem szaladunk vele). Az új közös képviselő az első közgyűlésen felvetette az ötletet, hogy érdemes volna megemelni a közös költséget, az így keletkezett többletből pedig felújítási alapot képezni, hiszen társasháznak amúgy is kötelező ilyennel rendelkeznie (erről soha egy szó sem esett korábban), szóval nem is értette, nekünk miért nincs ilyen.
A javaslata az volt, hogy nm-enként 50 (!) forinttal emeljük a közös költséget. Jó pár embernél ez kiverte a biztosítékot, hogy az rengeteg pénz (megismétlem, 50 nm-es lakásokról beszélgetünk, nem nehéz kiszámolni, mekkora tételről van szó). Hosszas vita után végül azért csak sikerült lenyomni a torkukon, és elfogadtuk a javaslatot.
Ekkor jöttem én. Felhívtam rá a kedves lakótársak figyelmét, hogy a ház szintjén havi 30.000 forintról ment a vita az elmúlt fél órában, ami éves szinten 360.000 forint. Tíz év alatt lesz 3.6 milliónk, amiből esetleg vehetünk három téglát, csak addig ránk dől a ház. Az én javaslatom az volna, hogy fizessen mindenki havi 20.000 forintot a közös költségen felül, az egy év alatt a háznak 2.880.000 forint, két-három év alatt az ltp pénzzel együtt már egy-két komolyabb munkára is futja belőle.
A javaslatom vége szemmel lincselés és generációkon átívelő átkozás lett, megkaptam mindent a “te asziszed, hogy én lopom a pénzt”-től kezdve a “nem vagyok én aranyásó”-n át a “de jó egyeseknek, hogy milliomosok”-ig mindent. És itt olyan emberekről beszélünk, akiknek két autója van, az egyikkel dolgozni jár, a másikkal wc-re, a másik most vett új autót, mellé napi egy csomag cigi simán pattan… szóval tovább nem is nagyon sorolom… nagyjából olyan emberekről beszélünk, akikről te magad is szóltál már jó néhány cikkedben, pl. a kedvencemben, ahol egy gyárban tartottál pénzügyi oktatást, ahol a melósoknak nem volt pénze, de azért masszívan dohányoztak, és tele volt a parkoló autókkal, miközben a gyár előtt volt a buszmegálló.
Rávilágítottam a kedves lakótársak előtt arra, hogy akinek nincs havi 20.000 forintja, ott azért vannak komoly gondok. Érvelésnek megkaptam, hogy drágák a gyerekek, már így is drága a közös költség, a számlák, a minden. Az egyik szomszéd szerint havi 20.000 forint nagyon sok, ne mondjam már, hogy nem az. Mondtam, hogy 20.000 forintról általánosságban nem lehet megítélni, hogy sok-e vagy kevés, az nem is igazán annak a függvénye, hogy valaki mennyit keres, hanem inkább annak, hogy mire költi.
Hát pedig, bárhogy is próbálná összébb húzni a nadrágszíjat, lehetetlent kérek.
Egyetlen szomszéd jelezte, hogy ő benne lenne a dologban, meg támogatja az elképzelést.
Szóval a javaslatom az erős többség leszavazta.
Eltelt fél év, szép téli napon a függőfolyosó egy darabja leszakadt (szerencsére nem történt személyi sérülés), a ház facebook csoportjában felvetettem, hogy mivel naponta én is elsétálok az alatt a pont alatt, ahonnan leszakadt egy darab, éppen eshetett volna az én, vagy a gyerekeim fejére is, vagy akármelyik másik szomszéd fejére is a dolog, most már talán csinálunk valamit?
Havi 20.000 forint továbbra is sok volt. De havi 10, és havi 5 is. Igazából szerintem bármennyi sok lett volna, amit a “Háznak” (direkt írom nagy betűvel, mert kb. az jött le, mintha az emberek a házra, mint harmadik félre tekintenének, nem olyasmire, ahol ők maguk laknak) adni kéne. Pár hét múlva még egy szép darab leesett a függőfolyósból (itt sem történt személyi sérülés), ami éppen valakinek a fregolijára esett. Na, hát ez már megmozgatta a népeket, gyorsan közgyűlést hívtak össze, ahol meg lett beszélve, hogy a függőfolyosót fel kell újítani és kész. Hát, pénzünk az nincs rá, akkor vegyünk fel kedvezményes hitelt az ltp-re. Megszavazta mindenki. Hamar kiderült, hogy az ltp nem ad hitelt a háznak, mert a bekért jegyzőkönyvekből egyértelműen kiviláglik, hogy fél évvel ezelőttig a háznak nem volt felújítási alapja képezve, márpedig az elmúlt három évet vizsgálják. Így csak piaci kamatozású hitelt adnak. Nem baj, jó lesz…
Ugye még emlékszünk a kedves szomszédra, aki bárhogy is próbálná, havi 20.000-t nem tudna megfogni a havi kiadásain? Éppen 19.000 forinttal lett ezáltal magasabb a havi közös költsége, mint eddig volt, de elmondása szerint ez nem jelent gondot a számukra, mert hasznos dologra megy a pénz. Nem akartam emlékeztetni a fél évvel ezelőtti szavaira, mert úgy láttam, felesleges ezzel vesződni.
Szóval ez a történet… amíg az emberek tudják, hogy valami nem jó, még akkor sem foglalkoznak vele, amikor már tapasztalják is, akkor viszont pánik és bármit elfogadunk. Havi 20.000 forint sok, amikor önerőről beszélünk, amit saját elhatározásunkból kellene gyűjtenünk, de ha hitelt kell belőle törleszteni, az valahogy olyan kötelezőnek tűnik, az rendben van. Mint a bagós, aki lelkesen cigizik, amíg stroke-ot nem kap, akkor gyorsan leszokik, mert megijed, pedig addig is tudta, hogy mit kockáztat. Vagy mégsem?
Miért működnek ilyen furán az emberek?
az elmúlt évek kományzat támgatások egyike sem a gangost és a panellakást célozta meg
viszont minek nőtt legnagyobbat az ára?
csak nem a többség által lenézett a gangosé és a panelé?
Nem értik miért lakódik le amikor sosem költöttek semmire. Fizetni nem akarnak havi 5ezret a 70 éves tető felújítására, inkább halogatják. Nem értik, hogy 3 év és az 5 milliónk 4,5-et sem ér az infláció miatt, az árajánlatok meg 8-10-12 milliók voltak. Halmozódik a feladat (már kéményezés és statikus is kell, plusz a szokásos drágulás) fizethetnek zsebből félmilliót vagy ráterhelik a házra plusz köhöghetik a hitelkamatokat. Abba reménykednek hogy majd megússzák, pedig háromszorosába fog kerülni.
Extrém igénytelen emberek vannak mindenhol, csak egy-egy dologra adnak.
Ahonnan elköltöztünk ott néhány szomszéddal kb. 5 éven át kellett több-kevesebb társadalmi munkát beletennünk abba, hogy meggyőzzük előbb a lakásszövetkezet vezetőségét, majd utána a lakótársakat, hogy érdemes belevágni a panelprogramba. Papír alapú tájékoztató anyagok tucatjait gyártottuk, honlapot csináltunk, lakásról lakásra járva agitáltunk, gyűjtöttük az aláírásokat, beverekedtük magunkat számvizsgálónak stb. Mire sikerült végigvinni és tip-top lett a ház, kinőttük a lakást. 🙁 De legalább jó árat kaptunk érte, viszonylag gyorsan.
az osztattlan közös tetőtér eladásához 80 százalék
viszont az ezt szentesítő alapító okirat módsításhoz 100
Namost a trükk ott volt, hogyha belemegyünk a felújításba, akkor 20 évre kelletlenül elköteleződünk a Lakásszövetkezet felé, mert a hitelt ők vették volna fel.
Én pl. szeretnék váltani, mert ahhoz képest hogy évente megcsinálják a beszámolót a havi 1500 Ft/lakás befizetése mellett nem csinálnak semmit. Na ez a tiszta pénzkidobás. Piaci alapon mi is tudunk szerezni szakit ha valami elromlik.
Akkor az a kérdés, hogy a posztbeli történetben miért nem történt ilyen. Még egy feljelentést sem tettek?
Ha a hangos a gyerekkel jön a szomszéd vagy beküldi a gyereket az udvarról, akkor hangos ordítozásban lesz részesítve általam.
Hogy képzeli???
Nagyon megérintett a történet, mondhatni agyhúgykövet kaptam az olvasásától. Vagyis inkább attól, hogy a leírtak emlékeztetnek az általam több társasházban átélt vitákra,amikor tényleg fillérek miatt ment az adok-kapok. Hogy nem szégyellik magukat, nyilvánosan kijelentik, hogy 500 forintjuk nincs a saját házukra.
Ami kimaradt, hogy nagyon szép elképzelések szoktak még lenni, például amikor ugyanezek a tulajdonosok kijelentik, hogy mit kéne megcsinálni, fejleszteni, persze pénzért. Azért pénzért, mert ő meg nem akarja saját kezűleg megcsinálni a fél órás melót, na de fizetni már nem akar, amikor kiderül hogy ha embert hívunk rá, akkor százezer lesz.
Sok agyhalott van, ez szerintem megállapítható.
(nálunk csak tájékoztatási kötelezettség van)
a ma 30 millos panel 2008-ban volt 10, utána lecsorgott 8-ra, majd nőtt 30-ra
a ma átlagbér nem háromszorosa a 2008-asnak, tehát amikor 10 volt, nagyobb fizetőképesség volt a piacon, ráadásul volt hitel 10 százalék önrésszel fűnek fának
a család ház hosszútávon hatékony befektetés az egoba, a panel meg az ilyen olyan hozamtermelésbe
mellesleg amikor a panel lecsorgott, a családi házak jelentős része zakózott, vagy vált teljesen érdektelenné
a 2008-ban 70 millás gangosért meg már rég kifzették a 140-nél többet
Élősködő kommerekkel tele van minden társasház.
Egyébként meg el kell költözni, rendes ember nem lakik társasházban. Oszt akkor rájuk dőlhet minden.
Nagyon köszönöm a válaszokat! Persze adódik a kérdés, hogy vajon mi lehet, akkor 80+% megszavazza az eladást, de mondjuk 10% ellenkezik és ezért az okirat módosítását sem szavazzák meg? Na akkor hogyan tovább…?
2016-ban és azóta minden évben csökkent a tranzakciószám Budapesten, míg az árak minden évben nőttek
kérdés:
ha a tranzakciószám csökkenés egyenlő a vásárlói hajlandóság csökkenéssel, tartós esetben nem árcsökkenés lenne a természetes reakció? (a panelek és a gangosok csökkenő volumen mellett nőttet árban, még a kképviselői és egyéb anomáliák mellett)
az lakáspiac sem mindben racionális
első esetben a vevő megvesz meglesz a 100 százalék a tetőtér külön albetétbe kerüléshez
utána 1 év tervezés, 2 év beépítés ami kellemetlen a bennlakoknak, lesz sértődés, majd a végén az elkészült lakásokat kell külön albetétesíteni, ami újabb 100 százalékot igényel ami néha csakazért sem lesz meg az írgység sértődöttség, stb matt
ezértt vannak 10éve albetétesítetlen tetőtéri lakások, de a belvárosban elfgadta az utobbi években a piac
másik: a vásárlás után nem albetétesítik egyben a tetőteret, hogy csak a végén kelljen egyszer a 100 százalék, ha nem megy, marad a használati megosztás
te az országosrol írsz, én meg a budapestről
“Én abban az újépítésűben biztos nem vennék mert abból kispórolták az anyagot” – szerintem az összes újépítésű ilyen itthon 😀
A “mire figyeljünk” gyűjtéseket mindig úgy érzem ebben az országban, ha arra mind figyelek valóban, ami marad az olyan kevés, hogy nem reprezentatív a piacra nézve, szerencséje mindenkinek lehet persze szökőévente 1x, de az más mint a valós kínálat. Utóbbival kapcsolatban azzal értek egyet, hogy üdv az országban, itt ez van ezt kell szeretni.
2016-ban és azóta minden évben csökkent a tranzakciószám Budapesten,
Bp használt új együtt
2015: 40800 db
2016: 37400 db
2017: 36200 20
2018 36100 db
2019: 31500 db
2020 kb 29000 db
És le van sajnálva a panel ahol park is befér két panel közé. Csak a panel meg régi lefingott. Szóval vagy elavult lakásba laksz vagy tömegnyomorban többszörös áron, újgazdagok között (Aki megdolgozik a pénzért biztos nem szórja el ilyen helyre a pénzt)
Az ilyen képletekből mindig az marad ki, hogy a ház, amit a lakás árából tudsz venni, az két kategóriával alacsonyabb minőséget képvisel, mint a lakás, amit eladsz 🙂
ptk
5:75. § [A közös tulajdon hasznainak szedése, költségviselés és veszélyviselés]
A dolog hasznai a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk arányában illetik meg; ilyen arányban terhelik őket a dologgal kapcsolatos kiadások, a közös tulajdoni viszonyból eredő kötelezettségek, és ugyanilyen arányban viselik a dologban beállott kárt is.
a törvény rendelkezések nagyrésze diszpozitív és nem kogens
a diszpozitív azt jelent hogy el lehet térn tőle, a kogens nem enged eltérést, az idézett kitétel diszpozitív, vagyis el lehet térni tőle, és be is lehet tartani, mnidkét út törvényes
2021-01-21 at 12:02
Ha el is jutsz idáig, hogy mindezt elkérd, ugye vágod, hogy nem követelheted, mert semmi közöd hozzá, amíg vevőjelölt vagy?
Sok kecót elszalasztasz, ha ezek miatt dobod őket. Elvileg persze igaz, nagyon is! De a gyakorlat az, hogy örülsz, ha az eladó nevén van, és még akkor is átverhetnek…
Én 2018-ban vettem meg életem első panel lakását (1,5 szoba) lepukkant állapotban, lepukkant házban, megyeszékhelyen.
Úgy alakult az élet,hogy nem költöztem be,de teljesen felújítottam az akkori,kb.40 éves állapotáról (vezetékeket,csöveket beleértve).Vásárlás előtt sajnos annyi jobb lakást vittek el az orrom elől, hogy nem vettem észre az első látogatáskor a lépcsőház állapotát (tél volt, sötét volt, boldogsághormonok és hogy végre valaki nem rakta rám a telót,stb.),amiből aztán leeshetett volna a lakóközösség mentális és anyagi állapota (+átlagéletkora is).Könnyen barátkozó típus vagyok, így annak ellenére, hogy nem laktam ott, hallottam szomszédtól ezt-azt másik, közvetlen szomszédomról.Ami persze beigazolódott.Aztán kiderült a KK “alkalmassága” is, aki mindenáron piaci kamatozású hitelt akart felvetetni a lakóközösséggel a homlokzat felújítására.folyt
Majd eljött a számomra első lakógyűlés napja.Nagy drámák közepette sikerült megszavaztatni a 40 Ft/m2 nagyságrendű kktség emelést,amire már NAGY szükség volt.A lakógyűlés végeztével ott maradtam kicsit figyelni a népeket,amikor is az előttem álló 60-as fickó elkurjantotta magát,idézem:”És ki az a burzsuj gci,akié a 4.-en az a másfeles.Nem is lakik itt,ilyen jól megy neki, vagy mi?” És akkor megszólaltam a háta mögött (27/nő):”Az az enyém, köszönöm az elismerést.”
Miután normális anyagokkal,de a lehetőségekhez mérten észszerű árakon felújítottam,el is adtam.Nem volt rá szükség családon belül,megléptem és azóta boldog vagyok.A lakás csodaszép lett,de az emberek körülötte ugyanolyanok maradtak,mint voltak…A második lakásomat egy full felújított épületben venném, borzasztóan lepukkant állapotban.Az első kérdésem persze a KK telefonszáma lenne, hogy lecsekkoljam a hozzá(m)állást…
Voltam SZB tag is, de csak azért engem “kértek fel” mert a többiektől ellentétben el tudtam olvasni a 6-7 jegyű számokat és ismertem a négy alapműveletet is. 🙂
Az egyik ingatlanomnál egy évek óta nem fizető arab “lakótárs” az egyik közgyűlésen meg akart késelni, pedig csak megjegyeztem, hogy kellene fizetni a közös költséget. Örültem, hogy el tudtam adni. 🙂
Ez a cikk is jól példázza, hogy a “demokrácia” hosszú távon nem fenntartható. Ugyan egy társasházban mindenkinek a tulajdon részarányában számít a szavazata. Kíváncsi lennék, mi lenne az eredmény, ha a politikában súlyoznának végzettség, befizetett SZJA, TB járulék stb. arányában. 🙂
De olyan lakótárs is volt, aki rendszeresen 8-10 meghatalmazással jött közgyűlésre. Akartunk olyat, hogy 1 ember max. 1 v. 2 meghatalmazás, de soha nem sikerült “megszavazni”.:)
És ezen semmi sem segít. Épp ez az oda annak, hogy (egy idő után esélyesen) a népek házban szeretnének élni. Inkább kb. bármi, de távolabb a hülyéktől. Még a mesterek zöldségei is elviselhetők – mert vannak időszakok, amikor nem kellenek. De a hülye szomszéd mindig ott lakik és valahogy a hülye szomszéd van a legtöbbet otthon :/
– van-e alatta fõldszinten üzlet: ha igen, akkor nem érdekel, mert kiadják kocsmának, nonstopnak, pékségnek és dől az éjszakai/hajnali zaj/bűz
– a postaládákon/kapucsengő csekkolni a neveket, hogy ne beköltözéskor érjen meglepetés a lakóközösség etnikai összetételével kapcsolatban
– közös képviselő számát megszerezni, ház és közművek állapotáról, felújítási alapról, problémás lakókról, kutyatartók számáról érdeklődni
– lépcsőház és utca tisztaságát csekkolni
Mi most éppen egy csoffadt garázs adás-vételét próbáljuk lezárni egy panel aljában. A közös képviselőt pár nap alatt vagy 6-8 alkalommal hívtam fel, mert mindig feljött valami.
Egy másodpercig nem féltem őket, de ennyire megfizetik, hogy kvázi 0-24es szolgálatba vannak és mindenki őket keresi a sokszor agyament hülyeségeikkel?
Más:
Panel belső felújítás festés linóleumozás. Pénz megvolt rá a kk már hozott is egy kivitelezőt, hogy ő vele már sokat dolgoztak. Szerencsére volt egy szomszéd aki ebben dolgozott. Kb. feléből kihozta. Nem lett tökéletes de a dupla annyiba kerülő sem lett volna valszeg.
Politika és a haverok kicsiben.
Mi? A fregoli pusztulása?
Most házban lakunk, háromezer Ft körül van a kuka havidíj, az összes többi pedig pontosan annyi, amennyit fogyasztok. Ha akarom méteres parlagfű nő a kertben, ha akarom golfpázsit
“van jó megoldás, nálunk két pénzügyi teljesítő (…) azaz a közös képviselő és legalább egy ilyen teljesítő kell minden utaláshoz.”
Nálunk ez az ötlet elbukott, nincs olyan számvizsgáló/tulajdonostárs, aki társadalmi munkában hajlandó lenne napi gyakorisággal foglalkozni a ház utalásaival.
Lehetne persze a pénzforgalmi számlától elkülönített felújítási számlát is nyitni, és csak annál megkövetelni a többszörös aláírást. De ez meg költséges megoldás, horror díjakat számolnak fel a bankok a társasházi számlák után.