Most újra egy kórokozó tartja rettegésben a világot, a Kínából kiindult koronavírus, ami közeli rokona a 2003-as SARS vírusnak. Ez utóbbi hírhedté vált, noha csak 750 halálesetet írtak a számlájára. (Már ha hinni lehet a hivatalos adatoknak.)
Jelenleg senki nem veszi komolyan a járvány gazdasági hatását, elég csak az újabb rekordokat döntögető amerikai tőzsdeindexekre nézni. Pedig már most is komoly gazdasági hatása van a járványnak, lévén rengeteg mindent Kínában gyártanak, elektronikai cikkeket és alkatrészeket éppúgy, mint gyógyszerek alapanyagait. Egyre több gyár szembesül azzal az egész világon, hogy fontos alkatrészekhez és alapanyagokhoz nem jut hozzá a kínai leállás miatt. Kiállításokat és egyéb rendezvényeket, illetve turista utakat törölnek szerte a világon. Azonban ez még semmi ahhoz képest, ha esetleg a járvány valódi pusztítást fog okozni. A turizmus, a termelés és kereskedelem is nagyon kitett egy járvány hatásainak.
Azt gondoljuk, hogy a modern világunkban meg tudjuk állítani a gyorsan fertőző járványokat, de a valóságban ez önáltatás, egyáltalán nincs így, különösen mióta ilyen méretű lett a tömegturizmus és globalizált lett a világkereskedelem is. (A jelenlegi koronavírus a kéthetes lappangási idejével tökéletesen alkalmas arra, hogy akár földrészeket utazzon észrevétlenül egy-egy repülő utasai között. Száz évvel ezelőtt is főleg a vasútvonalak mentén terjedt a spanyolnátha.)
Ha meg akarunk állítani egy gyorsan terjedő vírust (ezt vagy reméljük inkább egy következő másikat), minden közösségi teret le kell zárni, beleértve a tömegközlekedést és a munkahelyeket is. Ez pedig akár beláthatatlan következményekkel is járhat a gazdaság számára. Kínában is ez a fő kérdés most: a vírust állítsák meg vagy a gazdaságot? Mert úgy tűnik, a kettőt együtt nem lehet megoldani.
Még nem tudjuk, lesz-e komoly járvány a mostani koronavírusból, de több járvány söpört már végig a világon az elmúlt századokban, így némi elképzelésünk lehet, mivel járna egy világjárvány.
A 14. századi európai pestis a maga 50-200 milliós áldozatával (akkori népességi adatok mellett!) teljes mértékben átalakította az egész gazdaságot. Annyi munkáskéz tűnt el, hogy ez elindította a fejlődést, sokak szerint ez ágyazott meg a későbbi kapitalizmusnak. A mezőgazdaságban a munkaerő-igényesebb növénytermesztés helyett előtérbe került az állattenyésztés. A példa kedvéért a halászatban is ekkor fejlesztették ki a nagy kerítőhálókat, amihez kevesebb ember kellett.
A túlélők jól jártak a pusztítással, mert annyival drágább lett a munkaerő a fellépő munkaerőhiány miatt, hogy ez lényegesen javította a szegény rétegek vagyoni helyzetét. Ehhez még tegyük hozzá, hogy élelmiszerből, ingatlanból túlkínálat lett a piacon, így azok ára is esett. (Európa lakosságának harmada, egyesek szerint közel fele lett a járvány áldozata.)
Ezelőtt egy évszázaddal tört ki a spanyolnáthának nevezett influenzajárvány, ami lényegesen több halottat követelt, mint az egész első világháború. Egy éven át fertőzött három hullámban, félmilliárd ember kapta el és 50-80 millió közé teszik a halottak számát világszerte, ez az akkori teljes népesség (bő) 5%-a volt.
Ami rendkívüli volt a járványban, hogy a legtöbb áldozat 20-40 év közötti egyébként egészséges férfi volt. S nem csak azért, mert az akkor végefelé járó világháború hadseregei remek táptalajai voltak a fertőzés továbbterjedésének, mert a civil lakosság között, földrésznyi távolságokra bármilyen fronttól is főleg az egészséges immunrendszerű férfiak közül került ki a legtöbb áldozat. S még a magasabb társadalmi osztályokat is éppúgy elérte a járvány, mint a fertőzéseknek a rossz életkörülmények miatt jobban kitett szegény rétegeket. (Hogy miért pont a legéleterősebb rétegekben volt a legnagyobb a halálozási arány, arra sok elmélet van, de most erre nem térnék ki.)
A fertőzés valószínűleg egy Kansas állambeli kiképzőtáborból indult, onnan hurcolták át az amerikai katonák Európába, hogy aztán néhány hónappal később már Új-Zélandon is felüsse a fejét a fertőzés. S miért éppen spanyolnátha a neve, ha nem is Spanyolországból indult és nem is végzett kiemelkedő pusztítást ott? Az ok a háborús cenzúrában keresendő: mivel Spanyolország nem vett részt a világháborúban, így a többi országtól eltérően az újságok szabadabban írhattak a problémáról. Így ragadt rá a fertőzésre a spanyolnátha név.
A fertőzés egy év alatt három hullámban pusztított, a legelső hullám halálozási aránya még alig volt nagyobb, mint a szokásos influenza esetén, igazán hatalmas csapást a második hullám jelentett 1918 őszén. A második hullám 1918 augusztusában szinte egy időben bukkant fel Franciaországban, Sierra Leonében és az Egyesült Államokban is, a halálozás világszinten október-novemberre érte el a tetőpontját. A legszigorúbb karantén-előírások is teljesen hatástalanok maradtak, csak a teljesen izolált területek, mint Grönland északi része úszták meg a járványt.
A korabeli újságok cikkei alapján a kereskedelemben 30-70%-os volt a visszaesés a járvány, a karanténok és az ellátás nehézségei miatt. Kivételt képeztek a gyógyszertárak és logikus módon az ágymatracokat és felszereléseket árusító boltok.
A vasutasok harmada vált munkaképtelenné az influenza miatt, a telefontársaságok annyi munkatársat vesztettek el (zömét szerencsére csak átmenetileg) a telefonközpontokból, hogy megkértek mindenkit, feleslegesen ne használják a telefont. A föld alá összezárt bányászok között akkora volt a fertőzöttek aránya, hogy komoly fennakadások voltak a kitermelésben, beleértve a fűtéshez akkor nélkülözhetetlen szénkitermelést is.
A nagyobb halálozási arányt mutató államokban még 11 évvel később is kimutatható volt a kieső munkaerő miatti nagyobb bérnövekedés. (Mint említettem, a halottak fele 20-40 év közötti volt, szemben az egyébként jellemző időskorú és gyerek áldozatokkal.) Azonban a szövődmények miatt a fertőzést túlélő férfiak jövedelme 5-9%-kal volt kisebb a betegségen át nem eső férfiakkal szemben évtizedekkel később is.
Mindezek ellenére, bár az érintett egyének és a családok életében nagy pusztítást végzett az influenza, a gazdaság viszonylag könnyen túltette magát rajta, az említett lokális munkaerőhiányt és cégtulajdonosok halálát, illetve a bankok által az elhunytaktól nem behajtható hitelállományt leszámítva. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy a spanyolnátha amilyen gyorsan jött, olyan hirtelen el is tűnt 1919 tavaszán. Egy erős visszaesés kimutatható az 1919-1921-es gazdasági növekedésben, de utána úgy tűnik az adatok alapján, hogy a gazdaság visszatalált a rendes kerékvágásba. (Hogy aztán az 1929-es válság törje azt derékba, de ez már egy másik történet.)
A járványok hatása a világgazdaságra nem eléggé kutatott terület, pedig amint azt a történelem mutatja, bármikor kitörhet a következő járvány s igazából semmi fegyverünk nincs ellene. A karanténok nem hogy segítenék a járványok megfékezését, hanem ahogy a mostani kínai esetek is egyre több esetben igazolják, inkább azok is elkapják a fertőzést, akik a karantén előtt még egészségesek voltak, miközben már rengeteg fertőzött elhagyta a lezárt területeket. Egy több hetes lappangási idővel terjedő vírus kellő fertőzési potenciállal a mostani globalizált világban eléggé megállíthatatlannak tűnik és a gazdasági hatása is nagyon szerteágazó lehet az egész világgazdaságban.
Reméljük, nem a mostani koronavírus lesz ez a vírus, de érdemes lesz komolyan venni a gazdasági hatását, ha nem sikerül megállítani a terjedését.
