Élet a járvány után
Ha minden jól alakul és beválnak a védőoltások, tavasz közepére a legtöbb veszélyeztetett ember megkapja a védőoltást és az élet visszatérhet a normális, vagy ahhoz közeli kerékvágásba. (Feltételezve, hogy az emberek hajlandóak is beoltatni magukat. De ha nem tavasszal, akkor később, de egyszer helyre áll a normál állapot.)
De vajon mennyivel lesz másabb az élet a járvány után, mint előtte volt?
A járvány legalább 5-8 évet gyorsított a digitalizáció és online üzleti modellek elterjedésén, ha nem többet.
Olyanok vásároltak online, akik még soha nem próbálták, más emberek rájöttek, hogy akár már ruhát is lehet vásárolni online, különösen ha ingyen vissza lehet küldeni, ha nem jó vagy egyszerűen csak nem tetszik.
Csak az Amazon 400 ezer új embert alkalmazott, zömét a raktáraiba és a kiszállítás területére vették fel. Ezek az emberek valahonnan jöttek és ha megmarad az állásuk, valószínűleg maradnak is. (Ha nem is a cégnél, akkor az adott területen.)
Sokan rászoktak az online vásárlásra, kiderült, hogy gyakran egyszerűbb online kiválasztani, árakat összehasonlítani és ha szükséges, más emberek véleményét vagy teszteket elolvasni egy adott termékről, mintsem elmenni egy áruházba és egy terméket levenni a polcról, amiről semmit nem tudunk: máshol mennyibe kerülne, más ember, aki már próbálta, mit gondol róla és így tovább.
Biztos, hogy fognak még járni emberek bevásárlóközpontokba is, hiszen sok embernek az a szórakozása, de kérdés, hogy mennyivel kevesebb pénzt fognak ott elkölteni és hány ember nem fog felkelni a karosszékből, hanem helyette inkább online fog például kávéfőzőt választani és vásárolni.
Mi lesz például a konditermekkel? A Dechatlon már háromnegyed éve kong az ürességtől, egyszerűen nem tudnak elég árut hozni, amit az emberek ne vásárolnának fel azonnal. Jön néhány súlyzó, néhány fekvenyomó pad és azonnal eltűnik a boltból, még így lassan háromnegyed évvel a járvány kitörése után is.
Minden háztartás tele lett súlyzókkal, kondigépekkel és minden hasonló felszereléssel.
Aki az elmúlt fél évben a garázs sarkában összerakott egy komplett konditermet, vajon el fog-e járni újra egy konditerembe? S ha igen, nem csak azért-e, hogy hetente egyszer azokat a gyakorlatokat megcsinálja, amit otthon nem tud? (Most nem azok vásároltak otthonra, akik eddig, ahol egy hónap múlva már csak ruhaakasztó lett a kondigép, hanem azok, akik eddig konditerembe jártak, de háromnegyed éve nem járhatnak.)
Aki feliratkozott egy online tornaközösségbe, ahol otthonról, online végezheti ugyanazokat a gyakorlatokat egy ugyanolyan edző segítségével, amiért eddig el kellett mennie egy konditerembe, vajon vissza fog-e szokni egy zsúfolt konditerem levegőtlen különtermébe, hogy aztán óra után másik húsz emberrel tolongjon az öltözőben a tusolóért?
Aki megvette a 65 collos tévét a hangfalszettel és előfizette a Netflixet és az HBO-t, vajon mennyivel kevesebbszer fog moziba járni, mint eddig tette, ha rájön, hogy a mozifilmeket néhány hónap múlva otthon is megnézheti, ahányszor csak akarja? Természetesen a moziba járás megmarad, mint szabadidős program, de magáért a filmért sokkal kevesebben fognak moziba járni.
Kiderült, hogy az üzleti életben sincs szükség annyi (most már tudjuk: felesleges) találkozóra.
Bevett szokás lett, ha meg akarok beszélni valamit egy üzleti partnerrel, online is megtehetem, anélkül, hogy odaautóztam volna és feltartottam volna hosszú ideig. Nem biztos, hogy ezt vissza kell majd terelni a régi, old-school mederbe, ha ez mindkét félnek kényelmesebb.
Az egyetemi oktatásról is kiderült, hogy a tanárt nem csak élőben lehet bámulni, hanem monitoron keresztül is, ez talán lökést ad az online oktatásnak is. Ha pedig szükség van gyakorlati órákra, azt heti egy napba is bele lehet sűríteni, ha van rá akarat, így nem kell az egyetemistának másik városba költöznie az egyetem alatt, elég neki hetente egyszer elutazni az egyetemi városba. A levelező tagozat pedig lehetne végre teljesen online is. (Mondjuk a kisiskolások oktatásáról pedig a fordítottja derült ki, a digitális oktatásnak nagyjából semmi értelme. De ez már egy másik kérdés.)
Rengeteg szellemi munka is elvégezhető otthonról, kiderült, hogy idejét múlt a munka órában való mérése és a kollégák is tudnak akár egész nap együtt lenni online téren keresztül is, a kávégép melletti pletykálkodásról pedig sokan szívesen lemondanak, ha cserébe nyernek napi két órát az otthoni munkavégzéssel.
Vajon a turizmus ott fogja folytatni, ahol abbahagyta az évi közel másfél milliárd nemzetközi turistával, vagy az embereknek nem lesz annyira fontos, hogy sorban álljanak egy-egy felkapott helyszínen, csak hogy egy szelfit lőhessenek magukról?
Természetesen egy ilyen év után az emberek ha kiszabadulnak, ki fogják tombolni magukat, legyen szó bármilyen shoppingolásról, mozizásról vagy nyaralásról.
De hosszú távon biztos, hogy más lesz a világ, mint volt a járvány előtt. Hogy mennyire más, az még kérdéses. Ha csak annyi történik, hogy az új, kényelmesebb és praktikusabb online világ tíz évvel korábban érkezik, mint érkezett volna a járvány nélkül, már volt valami kis haszna az egésznek a sok veszteség mellett.
Aki a társaság miatt járt eddig is moziba, shoppingolni vagy konditerembe, az továbbra is így fog tenni, hiszen csak ürügy volt, hogy másokkal találkozzon, de aki filmet nézni, bevásárolni vagy mozogni ment, lehet, hogy már nem fog, nem annyit fog vagy másként fog menni.
Szerinted hogyan fogunk másként élni, mint a válság előtt? Mire lesz még kihatással a változás (bérleti piac, irodapiac, otthoni munka, ingatlanpiac, stb)?
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
40 millió forintos életbiztosítás havi 5.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Új vagy a blogon? Itt találod a fontosabb írásokat összegyűjtve.
2020-11-24 at 15:36
Az az ő baja, hogy ezt kell néznie. Akarja a fene látni, mit csinált a munkatársam. Csak csinálja meg a feladatát, oldja meg a problémát, vagy amit a dolga. Tőlem megkérheti Voldemort-ot is, hogy varázsoljon neki, amíg ő tetris-ezik 🙂
Oltás: alapvetően oltáspárti vagyok, de ezt nem az első körben tervezem beadatni. És ezzel együtt nem értem, miért gondolja bárki, hogy az orosz, ukrán, szerb, iráni, indiai, kínai, vagy akár etióp, stb oktatás és kutatás alacsonyabb rendű, mint pl. az angol, vagy a magyar? Azért, mert gazdaságilag átlagosan szegényebb az ország egésze (már ha egyáltalán), csak Moszkva lakossága bőven összemérhető orvosi IQ-t halmozott fel Mo-hoz képest (ez utóbbiba a hortobágyi juhászt is számold be, és ez nem minősítése!). A magyart beadatnád?
A gond minden oltással most uaz: nincs idő kitesztelni, de ez nem a tudósok szakértelmét minősíti.
A párom extrovertált, neki kicsit nehezebben megy, ő esténként átjár a barátnőjéhez, inkább elmegy boltba ahelyett hogy rendelne a netről, csak hogy kimozduljon.
Viszont nem megyünk egymás agyára még ennyi idő után sem..
Aki azért jár egyetemre, hogy oktatót bámuljon, az ne járjon egyetemre.
A távoktatás nem hatékony. Egy több száz fős előadásnál kisebb talán a különbség, de egy 10-20-30 fős órán igenis van. Elképesztően zavaró, hogy nincs vizuális visszajelzés, hogy nem látni a hallgatókat, hogy éppen elfáradtak, bealudtak, hogy tudják e egyáltalán követni az elhangzottakat. Ilyenkor személyes jelenlétes óránál meg lehet állni, tartani 10 perc szünetet vagy kicsit piszkálni őket, hogy feléledjenek.
A egyetem egyébként is személyes jelenléttel tud többet adni. Szünetben oda lehet menni az oktatóhoz és kérdezni tőle, beszélgetni vele.
Folyt. köv…
Az önálló labor és diplomatervezés konzultálása sem hatékony távolléti formában. Néha elmegy, de többször szükséges a személyes jelenlét.
Valaki írta, hogy az oktatók az őszi félévre nem nőttek fel a feladathoz. Az őszi félévben más tárgyak szoktak menni, mint a tavasziban. Új oktatási anyagot kidolgozni (márpedig ez gyakorlatilag azt jelenti) pedig baromi sok energia. Az egyetemi oktatók extrém módon le vannak terhelve március óta.
Szóval jó lenne azt mondani, hogy minden oktató sokat hozzáad a tananyaghoz, de sokaknak azért más erről a véleménye.
S igen, egy jó osztályban a jó tanulói kérdések segítenek a tanulóknak és az oktatónak is. De ezt azért meg lehetne oldani egy 15-25 fős online meetingen is.
Itt még informatikát sem használnak, minden papírlapon megy.
Jelenléti ívek, betegkórlapok, a kommunkáció pedig papírcetliken.
Egyedül az állam pörgethetné fel a digitalizációt, ha az ügyfélkapu kezelése nem lenne egy rémálom és még nem 6 különféle kártyát használnánk egy helyett (lakcím-, személyi, TB, adókártya, útlevél, diák).
Az ilyen jellegű ellenőrzés pont a típusú emberek miatt van, akiknek az az első gondolatuk, hogy akkor majd tévéznek meg sakkoznak egész nap. Egyszerűen csak a kontroll egy formája.
A klasszikus munkahelyen ez ugyanúgy megvan, nem most találták fel. Minden valamirevaló cégnél ellenőrzik a dolgozókat. Csak a lógás felvetése miatt írtam.
De szerintem ez online nem kivitelezhető.
Az előző szemeszterben testközelből tapasztaltam meg a különbséget. A félév személyes jelenléttel indult, a tárgyaknak van gyakorlati része is. Láttam, hogy kinek támadtak problémái és akkor is odamentem hozzá segíteni, ha nem jelentkezett. Így könnyebben átlendült problémákon, és velünk tartott az órán. Ez már nem működött az online térben. A hallgatók különbözőek, mindenkinek más egy picit a ritmusa, és én nem szeretnék senkit sem az út szélén hagyni.
De lehet, hogy ez függ attól, hogy milyen jellegű tárgyról beszélünk.
Hagyjuk a tündérmesét: a munkáját az szereti, aki a lottó 3 milliárd megnyerése után sem a felmondópapírral menne be hétfőn, hanem ugyanúgy dolgozna tovább a maga nettó 300-400-X00 ezer forintjáért. Gondolhatod, ez mekkora hányada a társadalomnak ebben az országban…Az összes többi ember igenis a pénz miatt dolgozik. Én is. A jelenlegi ingatlan, autó, stb. árakat figyelembe véve nettó 800 alatt minden fizetéssel elégedetlen vagyok, és aki kevesli a fizetését, az nem dolgozik szívesen. Egyébként egy olyan művészeti ágban van kiemelkedő tehetségem, amiből ebben az országban senki sem él meg, a nálam jobbak sem. Nem az “éhező művész” utat választottam, hanem a mérnöki diplomát.
Itt nem arról van szó, hogy te otthon ülsz, és főzőcskézel, meg keleszted a kovászt. Ha még egy évig nem oldódik meg, neked se nagyon lesz munkád. Másnak meg már most sincs, 1 év alatt éhenhal mindenki, és nem fognak repülőgéppilótákat, recepciósokat, dj-ket és gitárosokat tömegével felvenni ételfutárnak. A másik meg, hogy nem, nem “gyorsba” és “okosba” lefejlesztett oltás. Ugyanúgy végigmentek minden fázison, csak az adminisztratív dolgok lettek eltörölve. És egy oltás veszélyesebb lenne mint a covid meg mindennek az összeomlása?
Nem tudom másnál hogyan megy, de leírom nálam mi a helyzet:
1: A munkám nem kényszer, amit csinálok azt szeretem is csinálni. (Na jó, van olyan része amit a hátam közepére sem, de ez a kisebb). Ergo nem kell azt néznem, hogy hogyan lóghatnék egy kicsit.
2: A munkám nem csak alibi gép előtt ülés, hanem látszik, hogy mit csináltam meg, és mit nem.
3: A kollégákkal csapatban dolgozunk, nem érdeke egyikünknek sem, hogy kiszúrjon a másikkal.
4: Olyan vezetőm (nem főnököm!) van, akinek nem a napi 8 óra, meg a percre pontos beérkezés számít, hanem hogy a munka el legyen végezve. Ez igaz a benti időkre is, meg HO-ra is. Ez számomra egy olyan előny amivel érdemes élni, és nem visszaélni.
Oké aláírom, nem adatik meg mindenkinek hogy olyan munkát végezzen amit szeret, sem hogy felnőljön, és kialakuljon benne a felelőségteljes szemlélet, De törekedni lehet rá.
A neoliberális kapitalizmus nem az emberek megfélemlítésében, hanem az engedelmes és hasznos munkavállalók kitermelésében érdekelt. Az ember teste és az élet ideje a nyereségtöbblet kiszámításához elengedhetetlen mértékegységgé változott. A teljesítmény társadalma úgy gyarmatosította az életünket, hogy a kívülről érkező elvárásokat belső kényszerre váltotta. Mi történik akkor, ha az úr és a szolga egyetlen személyben egyesül? A bennünk összpontosuló hatalom erőszaktétele már csak testünk betegségeinek tüneteiben mutatkozhat meg. A lázadás elfojtása az önkizsákmányolás formájában jelenik meg, és az egyén önként hajszolja magát a teljes kiégésig – a tőke pedig szabadon áramlik tovább.
Byung-Chul Han – A kiégés társadalma
munka : lehet, hogy utazás kevesebb lesz, franc se tudja. Online munka remélhetőleg több lesz, de ITsként úgy gondolom, hogy kell találkozni, bejárni stb. HOból egyszerűen nem ugyanaz.
mozi: popcorn, kola, nachos nagyvászon. Otthon is lehet, de nem ugyanaz.
turizmus : pandémia után ki fog lőni brutálisan. Nem fogja és nem is tudja utolérni jó darabig az előző szintet, de igyekezni fog. Pont hogy a bezártság után kell az embereknek a mozgás. Új ingerek meg minden ugyebár
A kérdés, hogy mennyire nő a globális ellenőrzés (bio útlevél) és hogy ez mivel jár Mikor mit lehet majd csinálni, mihez milyen teszt kell..
Mindenki válogathat éhező művész és jól fizető informatikus között, az alkoholmámorban úszó segédmunkás és az építőipari vállakozói lét között.
A demokráciában meg pont az a bökkenő, hogy másokat kell győzködni és a közösség dönt, nem az egyén.
A teljes intézményi lezárásokkal több embert veszítünk, mint a koronavírussal.
Majd ha lehet lesznek fesztiválok, a zenészek ordibálják a közönségnek, hogy hiányoztatok (főleg a pénzetek), a közönség pedig úgy viselkedik, mintha nem lenne holnap, a szekuriti végre verheti a kcsgket, as usual. Aztán ha mákunk van a következő járvány csak 2-3 év múlva ér ide. Elég sűrűn van Ázsiában, de eddig megrekedtek ott.
Maga az életmód fenntarthatatlan ahogy élünk, idő kérdése mikor szívunk újra.
Azért olyan munkahelyen se szeretnék dolgozni, ahol ilyen figyelés van. Nem azért mert lógni akarok, csak nem és kész.
Jól látod. Az ember nem egy gép. Kell a személyes jelenlét.
, pénzért dolgozunk, a többi csak mese.
Én március óta home office-ban dolgozom, és eléggé megvisel mentálisan. Számomra ez az egész pont azt tette tönkre, amiért szerettem a munkahelyre bejárni: a valahová tartozás érzését. A Covid előtt gyakran jártunk kollégákkal ebédelni, barátságok szövődtek. Most nem is ismerem az újakat. A home office szerintem akkor jó, ha 1. megteremthető otthon az ideális munkakörnyezet (ez pl. zajos környéken, tízemeletes panelban, ahol állandóan fúr-farag valaki, kilőve) 2. nem az van, ami nálunk történt, hogy a korábban utazással eltöltött idő is a laptop előtt megy el. Azzal is vitatkoznék, aki szerint ez így olcsóbb. Egyedül a bérleten tudok spórolni, viszont cserébe a rezsiköltség is magasabb, nem az irodában fogy a víz, villany. Nem vagyok home office ellenes, mert előfordult, hogy sok volt az iroda meg a főnök, ilyenkor jobb otthonról. A jövőben hibrid megoldást preferálnék.
Szerintem teljesen mindegy, hogy melyik országból van a vakcina. Csak az számít, hogy a tudomány módszereivel, az előírt nemzetközi protokollokat betartva készült-e. A nyugati vakcinák (Pfizer, Morderna, Oxford stb.) esetében az ezt bizonyító dokumentumok nyilvánosak, a terület élvonalába tartozó kutatók a karrierjüket teszik rá, hogy az azokban leírt dolgok valósak. Az oroszoknál nincs nyilvánosság, nem megismerhetők az eredmények, ezért érdemes gyanakodni.
Én egyébként nem félnék a hosszú távú mellékhatásoktól. Az oltások, különösen az RNS-t tartalmazók néhány molekula-töredéket tartalmaznak csupán, amelyek néhány nap alatt lebomlanak a testben. Ne felejtsük el azt sem, hogy a ‘vad’ COVID-19-et elkapva viszont nem elhanyagolható a rizikó valami csúnya hosszú távú szövődményre.
Ezer százalék, hogy sokkal több sunnyogás van HO-ban, mint az irodában ahol fel s alá járkál a főnök, hisz nem véletlenül régóta tartja is a népi bölcselet: ha nincs otthon a macska, cincognak az egerek. Már akkor beindult a lazulás meg a netezgetés meg a fél – 3/4 órás kávészünetek az összes eddigi munkahelyemen, ha csak szimplán szabira ment a főnök, mitől lenne ez másképp HO-ban? Nem annyira hatékony az, a szél onnan fúj amit az első mondatban leírtam.
2020-11-24 at 19:10
Értem én, csak nem gondolom, hogy ez jó, bármely oldalnak. Értelemszerűen munkája válogatja, de én szeretem, ha a kolléga önálló és proaktív, cserébe nem csesztetem és frusztrálom azzal, hogy percenként megkérdezzem, “ott vagyunk már?”, á la Szamár a Shrekből. OK, a fontos mérföldköveket azért figyelni kell… 🙂 Annyira nincs sok. Ha ezt a másik oldal értékeli, akkor neki jó, mert nem nyaggatják. Ennek az az ára, hogy megtesz mindent, amit kell és tud, hogy megcsinálja, és jelzi, ha vmi ütközés van. Az emberek alapvetően normálisak, ha normálisnak kezelik őket és nem ovisnak. Egyszer rohadt nagy pofára esés néz ki nekem, tudom, de közel 20 éve működik hierarchiában is, nem csak a normál életben. Hosszú és laza póráz + segítség, ha kell, és megy minden a maga útján. Számomra többet ért az időm, semmint ezzel töltsem, és aggódjak, mi lesz a szabadságom alatt. 🙂
2020-11-24 at 19:47
Hagyjuk a tündérmesét: a munkáját az szereti, aki a lottó 3 milliárd megnyerése után sem a felmondópapírral menne be hétfőn, hanem ugyanúgy dolgozna tovább a maga nettó 300-400-X00 ezer forintjáért. ”
Még az is lehet, hogy rámismer vki kolléga, ha olvassa 🙂 Én mindenkinek azt mondom, hogy de, bemennék. Alapvetően nincs is vele bajom, ez tény, de az is, hogy még a mostaninál is még sokkal közvetlenebb stílusban tudnám elmondani a vezetőknek/partnereknek, amit akarok 🙂 Kicsit több a pénzem, mint 300-400k, de talán a 3Mrd vs a fizetés összegének minimálisan eltérő viszonya érdemben nem befolyásolná ezt a döntést 🙂
Nyomjál egyet minden nap, egy hétig.
Következő héten nyomjál kettőt, minden nap.
A harmadik héten naponta hármat, és így tovább, minden héten eggyel többet naponta.
Egy év múlva simán menni fog az 52.
Ha újévkor kezded, a hét sorszáma mindig mutatja, mennyit kell csinálnod. Soha ne térj el a tervtől, csak annyit nyomj, amennyit kell, ne többet, de ne is kevesebbet.
Lassan, de biztosan…
… és garantált a siker.
De mondok még jobbat, két év alatt a napi 104-ig is simán eljuthatsz így.
Rajta, legyen ez az újévi fogadalmad!
Mint ahogy a szakdolgozatok 80 százaléka a leadási határidő előtt nem túl sokkal készül el, ugyanúgy sunnyognak a HO-sok is bőven eleget munka helyett (mint az egyetemista a szakdoga írás helyett), csak úgy látom, névtelenül sem merik (itt) felvállalni. Én sajnos nem tudok home officeba menni, haverjaim abban vannak páran, lopják is az időt rendesen, és mit ad az ég, tetszik is nekik a home office… :))
A covid tesztekkel kapcsolatban is történt már jó pár furcsa eset (pl. Szoboszlai, ha ez mond valamit), de azoknak a hibás eredményen kívül legalább nincs más mellékhatása.
Sajnos nem értek hozzá, és nem is kívánok hirtelen a médiából “szakértőjévé” válni a vakcina fejlesztésnek, ezért inkább marad az óvatosság. Mérnökként már láttam közelről olyan projektet amikor 1 év alatt akartak megoldani valamit amire 3 is kevés lett volna. Az eredmény: összecsapott fejlesztés, elnagyolt tesztelés, dokumentáció kozmetikázás, csúszás, hibák az ügyfélnél, véget nem érő toldozás-foldozás.
Mindez az óvatosság hatványozottan…
Mozi: Ne felejtsük el, hogy eddig is bárhonnan le lehetett tölteni a filmet utólag x hónappal a premier után (őőő torrent!? ), nem a netflix, meg hbo go stb-k fogják lerontani a mozikat. (de az agymosás jól megy a netflix-l főleg hozzáteszem, manapság nem sorozatot nézel, hanem netflixezel, az új szleng, vagyis aki eddig nem tudta hogy meglehet valahogy nézni a neten azt mostmár lehúzzák bizonyos tartalomgyártók (oké gyártanak, de ezek előtt is voltak sorozatok, filmek). Szóval mozinál: PREMIER+ KÖZÖSSÉG
Online :Közösség=kapcsolatépítés=talpraesettség. technikai és elvekről ne is beszéljünk, már mások taglalták fentebb.
Ne menjünk errefele, csak visszafejlődnénk szociálisan!!!
Annak aki most tanulja muszáj, hogy ott legyen vele személyesen egy edző, és javítsa korrigálja a hibákat.
Viszont a többit két részre kell osztani.
Vannak azok az emberek akik eljárnak a terembe, de az edzést nem a mozgás öröméért csinálják, hanem mert muszáj. Muszáj, hogy ne legyenek dagadtak, vagy épp túl vékonyak.
A másik fele (ezek vannak sokkal kevesebben) az igazi hardcore gyúrósok (és itt nem csak a klasszikus kondisokra gondoltam). Ők azok akik nem pofázni járnak a terembe (vagy ahová járnak), és az edzést önmagáért csinálják, azért mert imádják a fájdalmat az izmaikban, a légszomjat a tüdejükben, az orron lecsöpögő izzadtságot. Ezeknek az embereknek nem az a céljuk hogy eddzenek valamilyen célért. Ők az edzést magáért a mozgásért csinálják, a mozgással járó pozitív hozadékok pedig (izmos, feszes, vékony test) csak örvendetes “mellékhatások”.
Folyt. köv.
Ők azok az emberek akik bárhol bármikor képesek leedzeni, mert teljesen mindegy hogy van-e ott velük valaki. (egyébként jellemzően nem szeretik, mert csak hátráltatja őket a többi ember a pofázással, telefon nyomkodással sbt). A fentiek miatt van nekem is otthon konditermem. A ház legnagyobb szobáját lefoglaltam neki, és ott berendeztem. Nem tehetem meg hogy fölöslegesen töltsem az időmet konditerembe utazással, meg onnan haza. Szerencsére a feleségem is komolyan használja a “termet”, és majd a két kisgyerekem is remélhetőleg fogja. Semmi pénzért ki nem tenném a lábamat onnan. A motiváció pedig belülről fakad, nem pedig kívülről jön. Akkor már rég nem jó valami ha nem így van.
A terem maga kb 16 négyzetméter, a benne lévő holmik értéke pedig kb 500-600k. Ezt 10 év alatt gyűjtögettem össze, egy jobban kereső ember pedig simán egybe is megveheti magának.
Folyt. köv.
Ebben benne vannak bellek (16, 20, 24 kg), majdnem 200 kg-nyi tárcsasúly, dönthető fekpad, húzódzkodó-tolódzkodó állvány, csigás gép (fenti és alsó csigás, amivel lehet evezni is), egykezes és kétkezes rúd, fekvenyomó rúd, és egy rakás kis mütyűr. fekvőtámasz bak, ugráló kötél, gumiszaladok, trx stb. Kinn pedig egy 80 kg-s traktorgumi, egy 6 és egy 10 kg kalapács, na meg súlyszán, és van boxzsák állvány, a nehéz zsáknak.
És még valami. A saját testsúlyos edzést aki leszólja, nyugodtan próbálja ki. Megnézem hányan tudnak egy egylábas guggolást megcsinálni, hogy a többiről ami a Fegyencedzésben van már ne is beszéljünk.
“rémálom és még nem 6 különféle kártyát használnánk egy helyett ”
Ezt a Sólyom féle Alkotmánybíróság okozta, akik megtiltották, hogy a személyi számot több célra lehessen használni. Ezután jött a sokféle azonosító, és vele a kártyák.
Akkor jelentkezek. Mármint a munkahelyemen persze azonnal felmondanék a lottó 5-s után, de valószínűleg hasonló dolgokat csinálnék utána is, csak nem egy multinak, hanem magamnak vállalkozként/hobbiprojektként.
2 ember kivételével azt látom, hogy mindenki jobban érzi magát és hatékonyabb. A maradék 2 szintén jobban érzi magát, de rajtuk észrevehető a lógás. Vezetőként ezt a helyzetet vállalnám hosszútávon is.
Ha ezt megugorják, akkor lehet majd ismét nyitni. 2022. előtt el nem tudom képzelni a 100%-os nyitást, addig csak húzd meg, ereszd meg lesz.
Én már azon gondolkodok, hogy valamikor jövő ősszel hogyan jutok el osztrák magánklinikába beadatni. Mert a 3 féle nyugati vakcinából 2-nek nagyon alacsony hőmérséklet kell, így hiába kapunk belőle, nem lesz meg az infrastruktúra a tömegekhez eljuttatáshoz, a németek már most sokat tesznek azért, hogy megoldják, nálunk egyelőre semmi. A kínaiban egyáltalán nem bízok, marad a 3. nyugati, aminek elég a -20 fok, illetve az orosz, de ezekből sem lesz elég, ráadásul az influenza oltás lenyúlása és szervezetlen újraosztása alapján ha lenne is elég sem jutna el sokadik körben sem bárkihez, aki szeretné, előbb fog rárohadni az államra. A magánegészségügyi intézményektől mindenesetre biztosan le fogják nyúlni, mint ahogy az influenza oltásokat is. Az osztrák magánklinikás módszerrel viszont az a gond, hogy ha nem oltottakat nem engednek majd be Ausztriába, akkor 22-es csapdája.
Hú, de nagyon nem érted. Milyen per???? Milyen “nem tájékoztatták”????? Miről beszélsz? Ki akar perelni kit????
Egyszerűen csak leírtam, hogy az azért nem egészen úgy működik, hogy otthon azt csinálsz munkaidőben, amit akarsz.
Ha projektfeladatod van, és egyébként az irodában is csak a munkaidőd 20%-ában végzel értelmes munkát, akkor lehet, hogy otthon a maradék időt mással töltheted, és a feladat mégis el lesz végezve. De mondjuk egy telekommunikációs cég számlareklamációs osztályán, ahol teljesen más szempontok szerint értékelik a munkát, fel sem merül ilyen kérdés.
A feleségem is imádja a home office-t, pedig napi 8 órát fixen, munkával a gép előtt tölt itthon is. Csak éppen munkaidő előtt 20 perccel kel, és ha végzett, már itthon is van. Sok előnye van, és nem azon kell egyből agyalni, hogy akkor hány filmet néz meg az ember naponta. Ez csak az amúgy is sunnyogók heppje.
Azért ez nem ilyen egyszerű, mert attól, hogy szívesebben keresnék többet, meg van amikor pokolba kívánom a munkát, még elég sokszor okoz örömet is. Fizetésben meg nincsen ilyen határ, mert bármennyit keresnék szívesen, de nem bármi áron. A 800 nettó is kevés, ha minél előbb lakást akarsz venni, de ennél jóval kisebb összegből is élhet valaki elégedetten. A 3 milliárdos lottó nyeremény pedig azért adna helyes választ a kérdésre, mert sok olyan munka van, amit hobbiból, profitorientáltság nélkül élvezetesebben lehet űzni, illetve az időnk korlátos, szeretheti valaki a munkáját úgy, hogy valamely hobbiját meg még jobban szereti, másrészt ott vannak a másik oldalon az olyan munkák, amihez magad nem is tudnád biztosítani a hátteret, így azok meg lehet hogy pont ezért nem mondanának fel, ha szeretik azt csinálni. Szóval nem egytényezős a kérdés.
Ugyanakkor végtelenül rossz doognak tartom, hogy ezeken a helyeken nagy szerep jut a kit ismersznek és ezt tartom az egyik alapjának a későbbi gazdasági mutyirendszernek. Nem csak állami szinten.
De akkor is, amikor a kolléga haverját előbb veszik fel, mint a kompetensebb jelentkezőt.
Érthető, hiszen őt ismeri már egy kolléga, de azért ha téged küldenek el ilyen miatt, akkor persze nem esik annyira jól.
Ez egy mini része, és akkor jön az, amikor ezekre a kapcsolatokra már céges megbízások is épülnek, aztán a következő lépcső az állami pozíciós és az üzleti megbízás és pont így jött létre a NER is.
Szóval értem a romantikáját, de ez egy kártékony dolog, a köz szempontjából legalábbis.
Egyetlen védőoltás sem ad 100% biztonságot, ezért jó dolog a nyájimmunitás, mert ha mindenkit beoltanak, akkor nem kell 100% hatékonyság a járvány megszűntetéséhez. Úgyhogy nem lehet úgy kezelni, hogy ha te beoltatod magad, úgyis megvéd, mit törődsz másokkal. Ha nem érjük el, hogy legalább a lakosság nagy többsége be legyen oltva, mert az oltásellenes hangulat kerekedik felül, akkor teljesen felesleges volt az összes lezárás, mert utána sem lehetünk biztonságban, ennek pedig további gazdasági következményei lesznek.
Mint “fekvőtámasz fogyatékos” elmondom, hogy a módszered nem működik. Néhány évvel ezelőttig nulla darab szabályos fekvőtámaszt tudtam csinálni. Gyerekkoromban kosárlabda edzésre jártam, és tesin is kellett csinálni, mindig próbálkoztam, ha működne a módszered, akkor mivel egy héten 5-6-szor biztosan próbálkoztam, és az elsők mindig közelebb álltak a szabályoshoz, ezért idővel mennie kellett volna. De nem ment.
A rásegítő gyakorlatok pedig azt a célt szolgálják, hogy idővel meg tudd csinálni azt, amit amiatt nem tudsz fejleszteni, mert nem tudod megcsinálni. Fekvőtámasznál nekem végül az jött be, amit “női fekvőtámasznak” gúnyolnak, mikor leteszed a térded a földre, és minden mást ugyanúgy csinálsz. Csináltam mindig 15-20-at, majd mikor már sikerült, az első néhányat rendesen, majd egyre többet rendesen, végül mindet rendesen. Manapság futás után mindig fekvőtámaszozok (is)
Nekem is van több ügyfelem, akivel soha nem találkoztam személyesen, de a legjobb ügyfeleim azok, akikkel összehoztunk 1-2 ebédet/kávét. Kell az, hogy valami “kémia” meglegyen. A kézfogás, egymás szemébe nézés, ahogy együtt megbámuljuk a kerekseggű pincérlányt stb.
Én kishal vagyok, biztosra veszem, hogy a sokmilliós, milliárdos bizniszek ezután is valamely menő étterem VIP asztalánál egy kézfogással fognak megköttetni és nem zoom meetingen.
Roppantul sajnállak, hogy a szakmai kapcsolatok építése témája nálad kimerül a mutyiban.