Mivel csak nem hagytok békén a témával, közkívánatra a házvásárlásunk története következik. 🙂

Ahogy nőttek a gyerekek, egyre kisebb lett a hely, ahol laktunk, úgyhogy elhatároztuk, hogy veszünk egy saját ingatlant. (Nem a legjobb időzítés, de mostanra nőttek meg a gyerekek annyira, hogy külön szoba kell és egyre több a cuccuk is. Nem tudtunk várni még öt évet a vásárlással.)

A lokáció elég kötött volt a gyerekek iskolája és a 90 éves apósomék miatt, túl messzire nem költözhettünk a budaörsi eredeti helyszíntől.

Házat szerettünk volna, nem azért, mert lakásban nem lehet élni, de jobba akartunk költözni, mint ahol laktunk, mert rosszabb helyett inkább maradunk a régi helyen.

Az anyagi helyzetünket felmérve 120 millió forintra lőttük be a ház árát.

Pontosan tudtuk, milyen az ideális jelölt, ahogy azt az álláshirdetésekben szokták írni:

- Családi ház, nem ikerház.

- Csendes utca, távol a zajtól (autópálya, vonat, főút) és alacsony forgalom az utcában. Ki lehet békésen ülni a teraszra kávézni, csend van és nem is bámul át öt szomszéd a kertbe, ami sajnos gyakori a sűrűn beépített helyeken.

- A kert és az utca is sík, hogy a gyerekek tudjanak focizni a kertben és biciklizni az utcán. (Nagyon remek a kilátás a hegyen, de a fiam soha nem tudott focizni a lejtős telken és kerékpározni is nagyon későn tanult meg a meredek utcák miatt. A téli szívásról az ónos esővel meg a hóval ne is beszéljünk. Részemről én soha többet nem akarok fenn lakni a hegyen, a panoráma nem kárpótol ezért.)

- A kert nem kicsi, de nem is nagy, nem akarunk túl sokat kertészkedni. De azért legyen hol játszani, lehessen medencét felállítani nyáron és a többi.

- A környék ne csak biztonságos legyen, de legyen közel olyan erdős hely, ahová naponta el lehet vinni a kutyát sétálni, ne a házak között kelljen vele kolbászolni, hanem kint a természetben.

- A házban legyen a nappalin kívül három hálószoba és egy mindenes szoba (dolgozó, kondi és minden más funkcióval).

- Legyen gardrób, mosókonyha és egy kamra a konyha mellett.

- A ház ne legyen se nagy, se túl kicsi, garázs nélküli nettó méret 125-180 négyzetméter. Kisebben már túl szűken lennénk, ennél nagyobbra pedig semmi szükségünk.

- A ház legyen egyszintes, ne kelljen állandóan lépcsőzni.

- Járólap helyett laminált legyen a padlón, mindketten utáljuk a hidegburkolatot.

- Legyen garázs akkora ajtóval, hogy ne kelljen centizni az autóval minden egyes beállásnál.

- Legyen jó állapotú, ne kelljen felújítani, mert szakembert még aranyáron sem lehet találni.

Voltak még olyan kívánságok, hogy például legyen normális méretű kád, hogy ki lehessen nyújtani benne a lábam és lehetőség szerint legyen külön tusoló is a fürőszobában. Legyen legalább két vécé és ehhez hasonlóak.

Ez volt az álomház, amivel maradéktalanul elégedettek lennénk.

Ennek fényében elkezdtünk nézni egy elég nagy területet Budaörs környékén: Budaörs, Törökbálint, Diósd, XXII. kerület, XI kerület külső része.

Nem mondok nagy újságot annak, aki most ingatlant keres, a kínálat lehangoló volt. A valóságtól teljesen elrugaszkodott eladók 30-40 éves, teljesen lepusztult, borzasztó rossz helyen lévő és rossz kiosztású, sötét ingatlanokat akartak drágábban eladni, mint amennyiért újat lehetett volna építeni.

Majdnem háromnegyed év alatt talán két olyan ingatlant láttunk, ami tetszett is volna, csak az ára volt a csillagos egekben. A többi jóformán még ingyen sem kellett volna és egyáltalán nem túlzok. Vasút mellett, autópálya mellett, hetes főúttól és a balatoni vasúttól egyaránt harminc méterre, iskolával szemben, meredek telken, kert nélkül, garázs nélkül, olyan szűk utcában, hogy nem tudsz befordulni a saját telkedre, meredek, szűk utcában kétirányú forgalommal félreállási lehetőség nélkül, ahonnan télen le nem jössz még gyalog sem, ha leesett a hó vagy az ónos eső, szó szerint putrira néző ablakkal, ipari parkra nyíló kapuval és így tovább. A legtöbb ingatlan vagy borzasztó kicsi volt (újépítésű iker-borzalmak 90-100 négyzetméterrel, de öt szobával) vagy hatalmas, 300 négyzetméteres, 30-40 éves lepusztult hodályok szigetelés nélkül.

(Kész szerencse, hogy az ingatlanokat előre kikerestük a hirdetések alapján és így nem kellett leüvöltenem százszor az ingatlanos fejét, hogy miért nem árulta el, hogy például az ingatlan 30 méterre van az autópályától. Így rengeteg felesleges utat megspóroltunk. Erről itt írtam bővebben. További ingatlanvásárlási tippek erre.)

Budaörsön egy átlag ingatlanért úgy kértek az eladók 150-200 millió forintot, hogy alsó hangon még 30 milliót rá kellett volna költeni és akkor lett volna egy elavult, 30 éves házunk vállalható belsővel. A legtöbb ingatlanra soha életében egy fillért nem költöttek és úgy is nézett ki.

A piac tele van trollokkal, akik igazából nem is akarják eladni a házat, csak ha jön valami bolond, akkor annyiért odaadják neki. Beszéltem valakivel, a háza ért 110 milliót nagy jóindulattal (kicsit távolabb Budapesttől), 140 millióért árulta és tudta, hogy túl sokért adja. Aztán feltette 180 millióért, most éppen annyiért árulja.

Néztünk egy házat Budaörsön, 155 millió volt. Autópálya szó szerint kétutcányira (ami komoly gond Budaörs, Diósd, Törökbálint viszonylatában, nagy területük nagyon zajos az autópálya miatt), a kert le van betonozva, garázs nincs, csak egy különálló pléhgarázs.

A feleségem megtalálta google-lel, négy éve 92 millióért hirdették a házat, gondolom a végén 90 millióért vette meg a mostani tulaj, aki mindössze 10 centi hőszigetelést tett rá, de még a fürdőt sem újította fel.

Nos ez a ház aztán lett 178 millió, majd 190, most éppen 235 millió! Végül is, hirdetni lehet. Még ráköltesz 40 milliót, mert nem sok mindenre költöttek az elmúlt 30 évben és lakhatsz az autópálya mellett ennyiért.

De egy másik budaörsi ház, ami éveken át nem ment el 230 millióért, most éppen 320 millió forint. Egy ősöreg rettenet, belakhatatlan hodály.

Volt egy diósdi ház, öreg és túl nagy, 130 millióért hirdették egy éve. Megtaláltuk azt is, de be sem csöngettünk, mert túl nagy volt, túl kicsi kerttel és túl sokat kellett volna rákölteni. Most 200 millió az ára.

De ez csak néhány példa, a legtöbb eladhatatlan házzal annyi történt, hogy 40-50%-kal többért akarják eladni, mint egy éve.

Naponta néztük a házakat, tele voltunk kompromisszumkészséggel, de amint már említettem, még olyat sem találtunk, ami jó lett volna, csak túl drága. Még a 250 milliós házakban sem laktunk volna.

Innentől amit mondani fogok, néhányan kiakadnak majd rajta, de így történt. Ti voltatok rá kíváncsiak, hogy sikerült házat találni, magatokra vessetek. 🙂

Már az elejétől folyamatosan imádkoztam, hogy megtaláljuk a mi házunkat (aki követi a blogot, tudja, hogy teológiát végeztem és nem azért, mert oda lett volna a legkisebb a felvételi ponthatár, hanem mert tényleg hiszek Istenben), ennek ellenére nem találtunk semmit. Arra gondoltam háromnegyed év után, böjtölök kétszer három napot. (Hogy miért, erre most nem térek ki. Aki tudja, érti, a többieknek felesleges infó lenne.)

A hatodik napon az jutott eszembe, nézzünk szét Érden is. Azon az Érden, amiről mindig megjegyeztem, akárhányszor keresztül kellett mennem rajta autóval, hogy bárhol élnék, csak itt nem, ez Európa legnagyobb faluja.

Össze-vissza két házat néztünk meg, a másodikról már a hirdetés alapján tudtam, hogy az a mi házunk.

Minden paraméterében megfelelt a kívánalmainknak. Nettó 165 négyzetméter a garázs nélkül, dupla garázzsal, egyszintes, laminált padlós, gardrób, kamra, mosókonyha, nappali plusz négy szoba, három éve felújított, nagy kád, két vécé, vízszintes kert, csendes utca, stb.

Az ára 116 millió forint volt, miután vettünk bele új konyhát (az valamiért kimaradt a felújításból), új kazánt (az is kimaradt) és egy szoba kapott új lamináltat, illetve kifestettük, meg is álltunk 120 milliónál, ahogy eredetileg terveztük. De új a fürdő, a padló, a mosókonyha-második fürdőszoba.

Kaptunk még szaunát is (egyszer sem kapcsoltuk be fél év alatt), vadonatúj jakuzzit (bár ne lenne, csak az áramot zabálja még télen is. El akartam adni, de a család még adna neki egy szezont, hátha használni is fogjuk évente többször, mint két alkalom.)

A tulajok már külföldön éltek, így amíg a papírmunka intéződött, tudott dolgozni az asztalos meg a festő, mindjárt költözhettünk is, amint meglettek a papírok.

A ház Érd-Fenyvesen van, ez számít Érd legjobb részének (kivéve azok szerint, akik Érd más részén laknak 🙂 ), az autópálya feletti rész. Mivel ez egy zsákfalu, sehová nem visz innen út, ezért csak az jár erre, aki itt lakik.

Ez a ház Budaörsön 250 millió lett volna (de nem volt ilyen ház még annyiért sem), a budaörsi és az érdi autópályalehajtó között 7, azaz hét kilométer van, ez még lassan menve is négy és fél perc autóval, a reggeli dugók pedig Budaörs után kezdődnek, abban ülnek a budaörsiek is. Nevetségesen túl van árazva Budaörs és Törökbálint is, de részben Diósd is, öt perc autóút nem ér meg plusz 130 millió forintot.

Nagyon csendes (bár vigyázz, mert van olyan része Fenyvesnek is, ahová nagyon odahallatszik az autópálya, ide szerencsére nem), itt egy Interspar egy kilométerre. Itt nincs az a hatalmas átmenő forgalom, mint Budaörsön, nincs a bevásárlók hada, akik az Ikeába, Auchanba, Praktikerbe, Lidlbe jönnek, nincs egyszerre ötven tanulóvezető, mint Budaörsön, mert fél Buda ott tanul vezetni.

Ha viszont nekem kell az Ikea vagy a Praktiker, tíz percen belül ott vagyok autóval.

Az erdő háromszáz méterre kezdődik, ahol lehet nagyokat sétálni.

Érdnek sok olyan része van, ahol továbbra sem laknék, de Budaörsnek is vannak ilyen részei, pedig ott minden ingatlan a duplájába kerül. A példa kedvéért Budaörs-Ófaluban nem kapsz télen levegőt a sok szeméttel fűtő miatt. Sőt, Törökbálint-Tükörhegyen sem laknék soha a sok újgazdag SUV-os között, akik hetvennel-nyolcvannal döngetnek a harmincas táblánál, nagy ívben lesza×va a járda hiányában az úttesten sétáló gyerekeket és a jobbkezes kereszteződéseket, motorbőgésükkel el-elnyomva a közeli autópálya zaját is.

Viszont Érd-Fenyvest nagyon megszerettem, így fél év után jobban szeretem, mint Budaörsöt. Már nagyon zavar az a nagy forgalom, ami Budaörsön van. Itt néha megy csak el egy-egy autó. (Persze vannak gyűjtőutcák itt is nagy relatív átmenő forgalommal, ahol nem kell házat venni, de a mi utcánk nagyon csendes.)

A busz csak félóránként jár, ez nem annyira jó, viszont nem annyira messze van az a megálló, ahol tízpercenként megállnak a buszok Budapestről jövet. Busszal húsz-huszonöt perc Kelenföld, onnan meg a metróval gyorsan el lehet érni Budapest nagy részét.

Nyáron, péntek délután szívás a Balatonra menő hordák miatt a hazajutás, de nem kell mennünk sehová pont péntek délután, ha nem akarunk.

A csendesség egyik ára, hogy nincs tele üzlettel a környék, de mint mondtam, Interspar van és 10 perc autóval a budaörsi bevásárló-kánaán, illetve be tudok vásárolni akkor is, ha a gyereket viszem az iskolába. Úgyhogy nekem nem hiányzik.

Aki bejár Budapestre naponta, annak hiányozhat a vonat, de nekem többet ér, hogy csend van, mint hogy tíz percre legyen a vonatállomás vagy a Tesco, cserébe hajnalban a hangosbemondóra vagy a forgalomra keljek.

A házra még fogunk költeni, mert 2016-ban felraktak rá öt(!!!!!) centi hőszigetelést, a lábazatra meg semmit. (Akkori árakon talán 300 ezer forinttal lett volna több felrakni egy normális hőszigetelést.) Így viszont néhol hideg a padló és a falak mellett is érezni a hideget. A garázsajtó is lassan csereérett, meg van néhány hasonló relatív apróság.

Hát ez történt, remélem sikerült mindenki kíváncsiságát kielégítenem. 🙂