Hibák a nyugdíjas évekre való felkészülésben
A nyugdíjas évekre való felkészülés az egyik legfontosabb megtakarítási cél, ami ráadásul a legnagyobb kárt is okozza az életed utolsó évtizedeiben, ha elszámolod magad.
Ennek ellenére nagyon sok tévedés van, amit érdemes tisztázni, mielőtt még túl késő lenne. Ezekből szedtem össze néhányat ebben a cikkben.
Egy most 65 éves pár valamelyike milyen eséllyel éli meg a 90 éves kort?
Lehetséges válaszok: 10% esély, 15% esély, 25% esély, több mint 50% esély.
A helyes válasz: több mint 50% esély. A leggyakoribb hiba ebben a kérdéskörben a nyugdíjas évek számának alábecsülése.
Hiába igaz az, hogy egy férfi átlagosan csak 14,4 évet és egy nő 18,4 évet fog élni a 65 éves kora után.
Egyrészt nagyon sok minden módosítja ezt az átlagot (végzettség, lakóhely, családi állapot, nem dohányzás, stb.), erről már itt írtam bővebben. A másik, amit szem előtt kell tartanod, hogy az átlag attól átlag, hogy a fele nem éli meg ezt a kort, a másik fele viszont pont annyival éli túl, amennyivel az első fele hamarabb meghal!
Ezen kívül mivel párról van szó, még nagyobb az esély, hogy valaki tovább él, mint ha csak egy személyről beszélünk.
Egy megyeszékhelyen, vagy a fővárosban élő házaspár legalább egyik tagja bizony több mint 50% eséllyel fogja megélni a 88 éves kort. Tehát ne 5-10 évre készülj, amikor a nyugdíjas éveidre takarítasz meg.
Majd elkezdünk félretenni pénzt, ha a gyerekek végre kirepültek.
Tippeld meg, az átlagember mennyivel tesz többet félre, miután már nem laknak otthon a gyerekek?
A helyes válasz, bármennyire is megdöbbentő hogy átlag kevesebb, mint egy százalékkal többet tesznek el a párok, miután a gyerekeik elköltöztek otthonról.
Egyrészt gyakran még továbbra is támogatják a gyerekeket, másrészt elmegy a pénz másra. Mint amikor a dohányos abbahagyja a dohányzást, de hiába nem költ cigarettára havi 35 ezret, elfolyik a felszabadult pénz egyéb kiadásokra.
Ezért sokan szembesülnek azzal, hogy az utolsó 15 évben sem tesznek félre többet, mint addig. Ne álltasd te se magad, hogy majd az utolsó pár évben nagyon sokat fogsz eltenni. Inkább kezdj el most megtakarítani a nyugdíjas éveidre.
Ha nem gyűjtök eleget, majd tovább fogok dolgozni és megélek abból.
Tippeld meg, az Egyesült Államokban mennyien terveznek tovább dolgozni 65 éves koruk után és mennyinek sikerül is ez az elképzelés.
A helyes válasz, hogy az emberek harmada tervezi, de csak 14%-uknak sikerül. A többiek kiesnek a munkaerő piacról, akár a saját betegségük, vagy házastársuk, szüleik betegsége miatt, vagy csak egyszerűen már nem lesznek képesek lépést tartani a munkaerőpiac változó igényeivel.
Az emberek hány százaléka ment hamarabb nyugdíjba, mint tervezte?
Az Egyesült Államokban az emberek 45%-a hamarabb kényszerült nyugdíjba, mint eredetileg tervezte, sokan bőven a 65 éves korhatár előtt. Az okok hasonlóak, mint a fentebb említett esetben.
Aki tovább dolgozik, az vajon miért csinálja?
A legtöbben rávágják, hogy a pénz miatt. Nos, az a 14%, aki tovább dolgozik 65 éves kora után is, a nagy része azért teszi, hogy szellemileg friss maradjon. Általában azok tudnak tovább dolgozni, akiknek anyagilag nincs is erre szükségük. Akik anyagilag rá lennének szorulva (jellemzően fizikai munkát végzők), általában vagy nem képesek rá egészségügyi okok miatt, vagy nem alkalmazzák őket tovább.
Ha nyugdíjba megyek, sokkal kevesebbet fogok költeni.
Egy újabb gyakori tévedés. A nyugdíjba vonuló amerikaik 46%-a egyenesen többet költ, mint az aktív évei alatt és ennek egyszerű oka van: túl sok szabadideje támad. Csak 6 évvel később esik érezhetően a költési kedv, a kor előrehaladtával.
A gyereknevelés és a lakáshitel helyett pedig bejönnek az orvosi számlák, gyógyszerek és az ápolóknak történő fizetések, így a havi költség sajnos egyáltalán nem biztos, hogy kisebb lesz, mint az aktív éveid alatt.
Egészségesen megyek nyugdíjba, nyilván kevesebbet költök orvosra, így kevesebb pénz is elég lesz a nyugdíjas éveimre.
Újabb félreértés. Ha egészségesen mész nyugdíjba (ami egyébként igen örvendetes), az azt is jelenti, hogy várhatóan tovább is fogsz élni, így még nagyobb eséllyel élsz tovább, mint ameddig a nyugdíjmegtakarításaid kitartanak. Az egészségügyi kiadások pedig általában ugyanúgy jelentkezni fognak, csak pár évvel később.
Röviden összefoglalva: soha nem túl korai elkezdeni gyűjteni a nyugdíjas éveidre és nagyon nagy hiba az utolsó évekre, évtizedre hagyni a kérdést. Ha bejön egy nem várt betegség, válás, vagy munkanélküliség, máris nagyon szomorú nyugdíjas éveid lesznek, ha sokáig halogatod még a kérdés megoldását.
Az élettel meg az a baj, hogy bármikor meghalhatsz? 😀 Kevesebbet stresszelj.
Igen, itt beszelnek rola, mar amiota nemetul ertek folyamatosan kitalalnak mindig valamit, amirol kesobb kiderul, hogy nem er semmit, vagy a rendszer atgondolatlanul lett beveztve es csak az allami kiadasok novekedtek haszon nelkul (pl. Riesterrente), ami kb. a magyar UnitLinked hatasossagat erte el.
És akkor mi van ha a 29 napon jön egy hajó és megúszom? 🙂
Miklós, megint egy remek bejegyzés, köszönöm.
Hányan szúrjuk el egy elbaltázott befektetéssel, egy csúnya válással(lásd még: rossz befektetés), egy elhibázott kalkulációval, egy nem várt hároméves munkanélküliséggel. Buktató az van rengeteg, ezeket kellene feltárni, hogy el tudjuk kerülni őket!
Igen, Marika néni az alföldi községben nem költ többet, de egy budapesti, bőven átlag felett kereső (több) diplomás ember nem fog otthon üldögélni és nézni a tévét egész nap.
“Alone, az oldal átlagolvasója hidd el, többet fog költeni nyugdíjasként.”
Ezt még mindig nem értem. Többet költ, mint amikor még volt állása? Tehát pl. keresett 150 nettót, aztán elmegy nyugdíjba, kap mondjuk 120-at, és többet fog/akar költeni, mint azelőtt? Mondjuk, ha nyugdíjig kijött 80-ból, aztán nyugdíjasként 90-et költ, akkor persze nem baj 🙂
Nyilván nem életszerű minden elvi lehetőségre felkészülni, meg kevesen vannak, akiknek a vagyona ebben a pillanatban akkora, hogy akár holnaptól a meg sem született unokájának 120 éves koráig minden várt és nem várt kiadására fedezetet nyújtson normál élet, háború, vagy akár földönkívüli invázió 🙂 esetén. Ez a kisebbség nem célcsoportja a hasonló cikkeknek.
Mindenki más viszont igen: nézd meg a nyugdíjas szüleid, nagyszüleid, ismeretségi köröd, gondold végig, hogy amit látsz, az tetszik, el tudod fogadni, mit csinálnál máshogy és ehhez mire van szükséged? Igen, lehet hogy 64 évesen temetnek, és lehet, hogy 99 évesen még mindig azt várod, mikor fognak temetni végre. Tartalék kell, nem kérdés, minél több.
de vicces, hogy olvasom a blogot és ahogy kinézek, pont itt nézelődsz az ablak előtt, kedves Miklós:) (lépcső teteje a buszmegálló felé, hogy ne legyen túl egyértelmű)
Baratnom szulei es azok testverei pl. azt tervezik, hogy felfogadnak egy lengyel vagy cseh apolot, hogy mind az otuket ellassa amig nem szorulnak korhazi bennfekvo apolasra – akkora hazat epitettek, amiben oten jol elfernek.
A hatar masik oldalan a cseheknel most epitenek egy nyugdijas lakoparkot. Az ellatas kb. a harmada a nemet aranak. A csaladnak edesmindegy, hogy jobbra vagy balra kell 50 km-t utaznia, a nyugdijasnak is, mert a draga nemet helyen is ugyanugy a csehek latnak el…
Fogalmam sincs, miféle hozamok lesznek akár 5 éven belül.
Fogalmam sincs, mennyit fogok keresni, lesz-e munkám (ergo nem szívesen ugrálok bele semmiféle 10+ éves “megtakarítási programba” ami büntet, ha felfüggesztem a havi fizetgetéseket….) és egészséges leszek-e.
Fogalmam sincs, a MÁR összehordott pénz és egyéb érték (manyup, önyp, nyesz, ingatlan) mennyire van “biztonságban” (jogilag és fizikailag) és mennyit fog vásárlóerőn az érni, ergo az x milla az egy családi ház vagy egy doboz gyufa amikor én mondjuk nyolcvanéves vagyok.
Fogalmam sincs, miféle szociális rendszer vagy civilszektor fogja az időseket segíteni, és mennyire lesz a technológia hozzáférhető.
Fogalmam sincs, mennyire tudom a rendelkezésemre álló erőforrásokat ésszel használni vagy sík demens leszek.
Szóval ” do your best and….”..ez van.
A 10+ eves megtakaritasokban en se gondolkoznek. Nalam a TBSz szamla az, ami a hosszat tekintve meg elfogadhato. Viszont ez letezik, vagyis siman kihasznalhato.
A demencre nem tudsz keszulni, de minek is? Van amire kar szamitani, mert kicsi az eselye, de ha belekalkulalod, akkor nagybaj van.
A jogbizonytalansag ellen tudsz kulfoldi befektetesekkel vedekezni. Egy normalisabb vagyon eseten mar erdekes lehet.
Nyilvan a komolyabb megtakaritas az annak opcio, akinek nem letszuksegletekrol kell lemondania, hanem egy-egy kulfoldi utrol, vagy egy dragabb auto helyett olcsobbat valaszt.
Másrészt azt veszem ki a szavaidtól, hogy a többet költ alatt te csak a direktben az adott havi megélhetésére költött kiadásokat érted bele, és pl. azt, h 100e Ft-ot félretesz vki a “nyugdíjára” azt nem. Így viszont nincs értelme a többet költ nyugdíjba vonulása után párhuzamnak (mármint hogy emiatt kéne több jövedelme legyen havonta).
Példa: most fizetem a lakáshitel törlesztőmet, amit minden hónapban elköltök. Nyugdíjasként nem fogom, mert addigra már a korábbi munkám által összehozott saját lakásomban fogom tengetni a nyugdíjas éveimet, amikor már csak a rezsire és az állagmegőrzésre kell költenem ezzel kapcsolatban (amikre előtte is, most is ugyanúgy kellett)
Az írott történelem kb. 5-6000 éves. Ennek szinte egészében a “nyugdíjat” a család biztosította. A mai rendszer a bismarcki biztosítási rendszerrel kezdődött – alig több, mint 150 éve. A család helyett belépett a társadalom, az állam. Kiderült, hogy ez fenntarthatatlan.
A magángondoskodás jobb lesz? Időtállóbb?
A mai 20-as, 30-as korosztálynak 50-60 évre kellene előre gondolkoznia és látnia. Nemcsak a takarékoskodásban, hanem a befektetés értékállósága és biztonsága tekintetében is.
Egy 50-60 éves időtávban viszont a történelmi tapasztalatok szerint bármi megtörténhet, ami mindent visz. Ha a világban meglevő jövedelemelosztást, egyenlőtlenséget nézzük, ha hozzávesszük a klímaváltozás kikerülhetetlen globális hatásait, akkor egyre növekvő globális, társadalmi feszültség várható.
A feszültségek pedig válságokban, háborúkban, népvándorlásokban és hasonlókban szoktak lecsapódni.
Ha a társadalomra nézve igaz, hogy a humánszférába, az oktatásba, az egészségügybe (főleg a fiatalokéba és a prevencióba, nem az idősekbe) érdemes befektetni, akkor ez igaz az egyénre nézve is.
A családba kell befektetni, a gyerekbe, az unokákba, az oktatásukba, a családi nevelésükbe.
Azaz ha egyáltalán lehet biztos befektetésről beszélni, akkor az a család.
Pedig sajnos azt jelenti, főleg vidéken, ahol igazából alig volt jól fizető munka. A nyugdíjasok kb. fele él a létminimum alatt, vagy annak közelében. A nyugati szinten élők max. 5-10% lehet, bár megérdemelné mindenki, aki ledolgozott 40 vagy még több évet az tisztességesen megéljen – bár a dolgozók is megérdemelnék, mégis a lakosság legalább 40 %-a él létminimum alatt – akkor is, ha nem mondják meg hogy pontosan mennyi lenne az.
Mi mindig az alatt éltünk, mégis takarékoskodtunk, igaz sok mindenben ittuk ennek a levét. Havi kb. 250000 Ft-ból élünk négyen, egyik fiú egyetemista, másik végzős gimis. Havonta a fizetésünk 20%-t tesszük el, de nem a nyugdíjas évekre – még. Ettől lejjebb már nem lehet adni, sok minden kimarad az életünkből. Aki egész életét így éli le, annak teljesen mindegy, hogy a nyugdíjas éveiben is így él-e, ha egyáltalán megéli.
Így van, de én nem az anyagi értelembe vett befektetésre gondolok. Az egészséges élet sem kerül sokba, ha például otthon jógázol/pilatesezel, nem szükséges sehova sem eljárni sportolni, ahol fizetni kell érte alkalmanként és nem is keveset. Bárkinek mondom, hogy tíz éve rendszeresen pilatesezek otthon a megvett dvd-t megtanulva, úgy néznek rám, mint egy csodabogárra, hogy vagyok képes egyedül rávenni magam és csinálni. Többeknek az “eljárás” kell ahhoz, hogy bármilyen testmozgást végezzen. Ezt kéne átprogramozni az agyakban. Nemcsak annak van haszna és hatása, amiért fizetni kell. (Egyébként azért vagyok rá képes, mert ha nem csinálom, nem érzem jól magam a bőrömben.)
Ha mindig az épp itthon termő zöldséget, gyümölcsöt veszed, annak nincs csillagászati ára. Továbbmenve: ha te termeled meg, dupla haszon az egészséged számára
És ők még csak nem is relevánsak, már 20-30 év múlva is messze nem annyi nyugdíjat fog adni az állam mint most.
És ha csak pár napra/hétre/hétvégére adná ki valaki ? (Pl nyaral a tesó, pár hétre üres a lakás; kétszer az évben van a falun fesztivál).
Még érdemes körbe is nézni, vannak albérlet keresések amik úgy végződnek: “Max (havonta) 20-25 ezer.”
A “még 10% -se” számolásod az ország 10%-se igaz. Az adó a 100%-ra.
Örökletes tényezők hajlamosítanak. Vedd úgy, hogy az kb. 1/3 arányban járul hozzá az élettartamodhoz, és az egészségi állapotodhoz. A további 1/3 az, amit eszel-iszol-elszívsz. A harmadik harmadba tartozik a stressz, a légszennyezettség és egyebek.
Más: miért lenne olcsóbb nyugdíjasként utazni?! Nem csak BKV-val megy egy nyugdíjas egy piacra, a benzin ugyanannyiba kerül neki is, a repjegy, meg a hotel is. Nem fog beülni egy rosszabb minőségű autóba, mert megszokta a jót, s miért tenné? Miért venne kevesebb ruhát, költene kevesebb ételre?!
Ez az a logika, amikor egy nő szülés utáni munkavállalásába azt is beleszámolják kiadásként (!), hogy ha nincs otthon egész nap, akkor elmegy fodrászhoz meg vesz ruhát. Mintha ezek nem járnának neki ugyanúgy, ha a gyerekkel van otthon.
ez így azért nem teljesen pontos 🙂
a cikk mondandójával persze egyetértek 🙂
Csak hogy a két szélsőséget említsem.
Pénzzel mindig jobb volt/van/lesz mint nélküle ! 😀
Bár volt fönököm már 20 éve tömte ezzel a fejem, annak lágya csak nemrég nött be, illetve csak az elmúlt egy-két évben találtam meg ennek számomra is elfogadható (pl. költségek, hozzáférhetöség) módját.
Manapság a bruttó átlagbér 250 ezer forint körül van. Ez durván 1000 dollár. Szerintem ez lassan nöni fog, de havi 1000 dollár 20-25 év múlva is kényelmes nyugdíjas életet fog biztosítani, de a meglévö nyugdíj vagy jövedelem kiegészítéseként csodálatos lesz. Mekkora részvényportfólió biztosít nekem ekkora jövedelmet?
Havi 1000 dollár az évi 12000 dollár.3%-os hozammal kb. 400 000 dollár értékü portfólió kell hozzá. Ez a legtöbb magyar család számára álom, de valamennyit reszelve rajta legalább néhányak számára talán elérhetö közelségbe kerül. Pl. Ha sikerül 5%-os hozamot kicsikarni a portfólióból, akkor elég egy 240 000 dolláros portfólió. Havi 1000 dollárt félretéve ez mindössze 20 éves eröfeszítés. 20 év alatt nem csak félretéve, hanem azt a pénzt befektetve is lesz az több is.
A lehetöség viszont mindenki számára nyitott, hogy jövedelme egy részét befektetve elérjen valamekkora kiegészítö jövedelmet, ami csak nöni fog, söt, remélhetöleg az inflációnál gyorsabban.
Maximálisan egyetértek az utolsó mondatoddal. Jó lenne, ha ezt a politikusaink is felismernék végre és elkezdenének ennek megfelelöen törvénykezni.
“Fontos változás jön a lakáskiadásban!
2016. április 13. 08:01
A jövőben változhatnak a lakáskiadás adózási szabályai. Egy tervezett jogszabály szerint 1500 forintos adót kellene fizetnie négyzetméterenként minden lakáskiadónak függetlenül attól, hogy rövid vagy hosszú távra adja bérbe ingatlanát – írja a Magyar Idők. Az új rendszerrel azok járhatnak igazán jól, akik drágán adják ki ingatlanjukat, esetükben ugyanis jelentősen csökken az adóteher mértéke, akár több száz ezer forintot is spórolhatnak”
Így mindjárt nincs meg a 10-12 % adó, hanem részarányosan növekszik 15, akár 20 %-ra.
Mondjuk meg kell várni, míg letisztul ez a törvénytervezet, de így első rálátásra szerintem
veszteséges lehet a helyzet (+leamortizálják.).
Bár minden viszonyítás kérdése.