Vásárlás: az érzelmek befolyásolása

A reklámok már régóta nem terméket, hanem érzéseket, méghozzá kellemes érzéseket akarnak eladni. Ha megnézel mondjuk egy ivólé reklámot, az sem a termékről szól, hanem a boldog családról, ahol összejött mindenki az unokáktól a nagyszülőkig és felhőtlenül szeretik egymást és mellesleg mindenki a reklámozott ivólevet fogyasztja.

Az autóreklámokban is már igen ritkák a praktikus előnyök és száraz adatok ismertetése, sokkal inkább boldog családokat, vagy sikeres és elégedett menedzsereket látsz, akikkel csupa olyan kellemes dolog történik, amit szeretnél, hogy veled is megtörténjen. Maga a termék nem is fontos, csak az, hogy elhidd, hogy ha megveszed a terméket, megkapod mindazt a kellemes élményt és érzést, amit a reklámok sugallnak.

Ettől lesz vonzó a számodra a termék és nem azért, mert nagy a csomagtartója vagy mert 6,2 másodperc alatt gyorsul százra a reklámozott autó.

A reklámok érzelmekre gyakorolt hatásaival a neuromarketing, a marketingkutatások viszonylag fiatal területe foglalkozik. Az egyik legfontosabb megállapítása a neuromarketingnek, hogy a racionális döntéseknek van a legkisebb jelentősége a vásárlás folyamán.

A napokban kezembe került egy könyv, ami nemrég jelent meg magyarul is, a címe: Az agyukra megyünk.

Ebből idézek néhány érdekes gondolatot, ami hasznos lehet, hogy rájöjj, hogyan játszanak az érzelmeiddel és ezt felismerve, elkerüld, hogy a reklámok túlságosan hassanak rád és a pénztárcádra.

– A pénzkiadás ténye nem fizikai fájdalmat idézhet elő a vásárlónál. A cél az, hogy ezt a fájdalomérzetet elkerüljük, vagy csökkentsük. Ennek egyik módja a csomagban való kínálás. Ha az autóhoz az X. felszereléscsomag 700 ezer forint, nem kell azon gondolkodni, ér-e a bőrülés 350 ezret, a navi 150 ezret és a tolatóradar 130 ezret. Egyenként valószínűleg egyiket sem venné meg a vásárló ilyen áron, de összecsomagolva már nem egy terméket kap, hanem egy eggyel magasabb luxusfokozatot az autójához.

A hitelkártya is remek eszköze a fájdalom csökkentésének. Mivel eleve nem az én pénzem és ráérek apránként, igen kicsi részletekben, akár egy-két év alatt is kifizetni, ezért messze nem fáj annyira hitelkártyával venni egy drága dolgot, mintha a saját pénzemből egyben kellene kiadnom azt az összeget. (Miközben racionálisan éppen hogy dupla annyiba kerül hitelkártyára megvenni valamit a kamatok miatt.)

Egy drága telefon 250 ezer forintért fájdalmasan drága. De ha 50 ezerért adom egy havi 20 ezres tarifa mellé, mindjárt nem is drága, miközben a két év hűségidő alatt 530 ezer forint lesz a számla vége.

– Áruld kilóra, ne darabra.

A kimérős pékségeknél 1900 forint körül van az apró pékárú kilója. Sokkal hamarabb veszel így valamit 400-500 forintért, mintha kiírnák, hogy egy darab picike csokis tekercs bizony 90 forint. Míg a 90 forintos darabár nevetségesen drága egy falat pékáruért, az 1900 forintos kilós ár elfogadhatónak tűnik.

Ha napi másfél órát tévézel, fizetnél-e 100 forintot óránként a tévéadásért? Nyilván nem, miközben havidíjban gond nélkül kifizetsz annyit, mert akkor nem bontod le óradíjra és úgy már nem is fáj az összeg.

– A pénz látványa vagy az arra történő utalás az önző motívumokat erősíti a reklámokban.

Két csoportnak kellett feladatokat megoldani úgy, hogy segíthettek is egymásnak, ha akartak, de az első csoportnak előtte pénzt és annak a képét mutatták. Ebben a csoportban a részvevők 70%-kal később kértek segítséget egymástól és fele annyit segítettek csak egymásnak.

Ezért érdemes pénzt mutatni a reklámokban, ha az önző előnyöket akarjuk erősíteni (hatalmas hozam és megtérülés), de vigyázni kell ezzel, ha az együttérzésre vagy az érzelmekre akarunk hatni. Ezért egy gyémántgyűrűnél soha nem reklámozzák az árát, vagy azt, hogy ez befektetés, mert akkor az emberek azon gondolkodnának, vajon ér-e ennyit egy darabka szén. Inkább a kiváltott élményeket reklámozzák, miszerint ez egy örök darab meg az örök szerelem szimbóluma és felejtsd el, hogy milyen kegyetlen sokba kerül.

– Hiába drágább valami, gyakran nagyobb örömöt leljük benne, mert hinni akarjuk, hogy annyival jobb is. Már írtam arról, hogy a drágábbnak gondolt bort mindenki jobbnak tartja, illetve hogy az átlagember nem tudja megkülönböztetni, hogy négy dolláros vagy 25 dolláros bort iszik-e, ha nem tudja, mennyibe kerül. (Cikk itt: Ha drágább, akkor jobb is?)

Egy kisérletben hatóanyagot nem tartalmazó tablettát adtak fájdalomcsillapító helyett embereknek, akiknek fájdalomcsillapítóra volt szükségük. Ha azt hitték a gyógyszerről az emberek, hogy 2,5 dollárba kerül egy tabletta, 85%-uknál használt a szer, ha úgy tudták, hogy 10 cent egy tabletta, csak 61%-ukra hatott az egyébként semmilyen hatással nem rendelkező tabletta.

– Drága? Attól függ.

Egy ing 25 ezer forintért méregdrága, ha be van akasztva a többi négyezer forintos ing közé. De mindjárt olcsónak találjuk, ha a negyvenezres ingek között bukkanunk egy ilyen jó vételre.

Vagy ha a négyezres ingeket is 25 ezerre árazzák, örülünk, hogy mennyivel jobb minőséget találtunk ugyanannyiért.

Egy borotvahab drága 1000 forintért. De ha 20%-kal több van benne, mint a többi ezer forintos borotvahabban, már nem is gondolkodunk azon, hogy drága-e annyiért, azonnal azt választjuk, noha lehet, hogy a felét sem éri.

– Olcsóbb, mint a legdrágább.

Amíg egy cégnek egy kenyérsütője a legdrágább volt a kínálatában, alig adtak el belőle, mindenki az olcsóbb modelleket vette. Amint kihoztak egy még drágábbat, azt nem vette senki, viszont az eredeti modellből rengeteget eladtak.

Egy elektromos fogkefe 25 ezerért zavarbaejtően drágának tűnik. De csak addig, amíg meg nem látod mellette a bluetoothos csúcsmodellt 36 ezer forintért. Ekkor már nem is tűnik olyan drágának, sőt, miközben semmi lényeges dologgal nem tud többet, mint az ötezer forintos alapmodell.

– A körülmények is fontosak.

Nem csak a termék, de még az eladás körülményei is befolyásolják, mit gondolunk a termékről. A megvilágítás, a zene, sőt még az illatok is. Több embernek mutattak egy pár sportcipőt, a csoport egyik felénél kellemes virágillatot permeteztek szét a bemutatóteremben. Ez a csoport sokkal jobb minőségűre értékelte ugyanazt a sportcipőt, 84%-uk nyilatkozott a termékről pozitívan.

Az illat máskor is számít: a Starbucks egyik fegyvere a kávéillat, ami fogad, amikor bemész egy kávézójukba. Elkezdtek frissen készített tojásos szendvicseket árulni, aminek illata elnyomta a kávé szagát, ettől esett a kávéeladás mennyisége, ezért inkább kivezették a szendvicset.

Itt abbahagyom a könyv ismertetését, akit érdekel a téma, megveheti a könyvet akár itt is.

Share

59 hozzászólás

  • Topfly

    Jó lenne, ha ennyire egyszerű lenne a valóság! A probléma viszont az, hogy néha bizony van minőségi különbség a drága és az olcsó között, néha meg nincs. Azt viszont nem mindig egyszerű megállapítani, mikor van és mikor nincs minőségi különbség a drága és az olcsó között!

    Tovább bonyolítja a dolgot, hogy az ember valóban egy élményt akar vásárolni az adott árucikkel és ahogy a gyógyszeres példa is mutatja, hatóanyag nélkül is el lehet érni valódi hatást. Racionálisan lottószelvényt sem érdemes venni, de ha összehasonlítjuk egy sör élvezeti értékét azzal, hogy egy hétig arról álmodozunk, hogy milliárdosok lehetünk, akkor bizony egy lottószelvény élvezeti értéke magasabb lehet, mint egy sör élvezeti értéke.

    A racionalitás jó dolog, de annál még jobb, ha élvezzük az életet 🙂 Ha olcsón meg tudjuk venni az élvezet illúziójak, akkor az bizony jó üzlet 🙂

  • Leszek én akit utálni lehet

    Nincs Tv-m, ADblock plus be van lőve és leszoktam az óriásplakátok reflexszerű nézegetéséről is. Így hasson rám a reklám! 😀

  • vgaborka

    A gyógyszeres dolgot hívják, ha jól tudom, placebó hatásnak (bár akkor a gyógyszerkísérleteknél ezentúl meg kell mondani az árát is). Ennek van ellentetje is: 24.hu/tudomany/2010/09/20/az-elme-hatalma-a-nocebo-hatas/
    Illetve az autós csomagban áruljuk megéri dologhoz ez örök klasszikus: youtube.com/watch?v=Rkm8nVmcmQE

  • Gábor

    A reklámoknak akkor is van hatása, ha ki akarod zárni.
    Amint egy olyan új terméket/szolgáltatást akarsz megvenni, amilyen eddig neked nem volt, akkor nagyon nehéz racionálisan elindulni.
    Pl eldöntöd, hogy kerti öntözőrendszert akarsz. Nyilván fogalmad sincs, hogy melyik a jó márka, melyik a kínai, melyik a középkategória. Elkezdesz nézelődni, de alapból ilyenkor a reklámbeli márka fog beugrani, és azt gondolod jónak.
    Kisebb értéknél (pl. 2-3 ezer Ft-os gyógyszernél) pedig egyszerűen nem éri meg utánajárni, kitanulni a témát, egyszerűen veszed amit láttál a reklámban.

    De gyakran használt termékeknél is így van. Nem tudod végigtesztelni az összes mosóport, ezért az azonos árkategóriából (ha egyáltalán erre figyelsz), azt veszed, aminek a neve ismerősebben hangzik.

  • reader

    Nagyobb léptékben is vannak módszerek, amilyen pl. a Gruen-transzfer, ami arról szól, hogy a bevásárlóközpontok úgy vannak tervezve, hogy belépve elfelejtsd bennük az eredeti szándékaidat, és vedd meg azt, amit nem is akartál:

    en.wikipedia.org/wiki/Gruen_transfer

  • PöLö

    Köszi az ismertetőt. Nem árt ebben a témában is naprakésznek maradni.

    Nincs annál szánalmasabb, amikor egy – jellemzően vacak és túlárazott – terméket ilyen trükközéssel kell rátukmálni a userekre. Régebben mérhetetlenül felidegesített az ilyesmi, ma már amennyire lehet, igyekszem magamtól távol tartani a reklámokat. Egy boltba betérve nyilván kikerülhetetlen, de mindig vigyort csal az arcomra, mikor kiszúrok egy ilyen trükköt: szép próbálkozás volt, fiúk!

    Álomvilág vs rögvalóság témához egy filmet ajánlok: Nyugatról keletre, avagy a média diszkrét bája, a legnagyobb megosztón fenn van. A 90-es évek Magyarországán játszódik, főszereplője egy hatalmas, kikapcsolhatatlan tv, melyen állandóan reklám fut. Két melós, egy szakadt GAZ teherautóval viszi keresztül a fél országon, hogy a fogyasztók napján kisorsolt “szerencsés” nyertes átvehesse.

  • Attila

    Tartós fogyasztási cikkeknél, pláne autóknál sokkal bonyolultabb a helyzet. Sokszor képtelenség normálisan összehasonlítani ezeket, mivel a laikusok számára csak a vásárlás után derülnek ki egyes negatív tulajdonságok, amik gyakran összefüggenek a gyártási költség csökkentésével. Pl. Skoda Rapid: kihagytunk néhány hangszigetelő betétet, de számítógéppel terveztük át a lemezeket, hogy csökkenjen a műszerrel mérhető zajszint, cserébe olyan újfajta zajok jelentek meg az utastérben, ami néhány sofőrt nagyon idegesít. Emiatt tesztvezetésre jó minőségű utakat javasolunk, ott nem hallatszik annyira.Másik: a mosogatógép alját fém helyett műanyagból készítettük, esetleg penészedhet ha túl párás a konyhája. Harmadik: gumiabroncsa tömegét csökkentettük, kedvezőbb fogyasztást fog tapasztalni, de magyar utakon kevésbé fogja bírni a gyűrődést, a német piacon amúgy nagyon elégedett vele mindenki.

  • Zabalint

    A hitelkártyával vagy bármilyen hitellel, részletfizetéssel kapcsolatban pont ellenkezőjét érzem: pont az okozna súlyos fájdalmat, ha hitelből vennék valamit, még irracionálisan is, egy 100 ezer Ft-os termékent inkább kifizetnék egyből, mint 0% THM-re havi 20 ezres részletekben, holott tudom, hogy utóbbival elvileg jobban járnék, csak a tudat, hogy nem csak, hogy sokat költök, d még hitelből is, nagyon fájna.

  • Zabalint

    @gabor
    Ha valamim eddig nem volt, de orrba-szájba reklámoznak belőle egy márkát, akkor amikor venni akarok ilyet, beugrik, hogy az egy agyonreklámozott márka, szóval tuti túlárazott.

  • Tamás

    Pont hadonlóról olvastam a minap: hogyan próbálják a nagyáruházak befolyásolni a vásárlásainkat. Ördögi…

    elestar.hu/2016/hirek/gazdasag/a-nagyaruhazak-anatomiaja-hogyan-eld-tul-a-vasarlast/

  • Gergoe

    Szerintem nagyon fontos megtanulni különbséget tenni aközött, hogy túlárazott, terméket akarnak ránktukmálni, vagy valóban jó minőségűért kérnek reális árat. Sokszor előfordul, hogy a drágább termék hosszabb élettartamú, jobb minőségű alkatrészeből áll, de szerintem sem ez az általános. Használni kell a fejünket és felmérni a reális igényeinket.

  • Calmarius

    Nem tudom, hogy ki mondta:

    “Ha reklámozzák, ne vedd meg!”

  • B. Péter

    Tökéletes írás, én még hozzátenném a “törvényes, de nem etikus” reklámokat.
    Azt nem állítják, hogy XY termék megállítja a hajhullást, csak azt, hogy XY termék SEGÍTHET megállítani a hajhullást.
    Nem állítják, hogy makói a csomagban lévő hagyma, csak azt írják rá nagy betűkkel, hogy a MAKO-HAGYMA kereskedelmi Kft forgalmazza.

    Tehát de jure szerint véve nem csapnak be, csak de facto.

  • Zabalint

    @gergoe
    Ha valamely termék nagyon tömegigénnyé válik, és a tömegtermelés miatt padlót fognak az árak, akkor idővel a kommersz kategória egy minőségi szintet kezd képviselni, amin belül akár 2-3-szoros árkülönbségek is lehetnek, míg minőségi különbség meg nem nagyon van. A jobb minőségűek pedig továbbra is rétegigényt szolgálnak ki, ezért simán 10-szeresbe is kerülhetnek.

    Ezért vicces, mikor valaki a kommersz kategória legdrágább termélekeit veszi, és azt hiszi minőséget vesz, pedig csak árcímkét.

  • Zabalint

    @b-peter
    Olvastam a homárt, az nem hagyma, hanem fokhagyma volt (aakói hagyma az ismert), és nagy betűvel rajta volt a címkén, hogy import. Én egyáltalán nem érzem problémásnak, hogy egy makói fokhagyma nagykereskedő egy általa forgalmazott import fokhahymára is ráírja a cég nevét, ha azt is nagy betűkkel feltünteti, hogy import. Műhiszti az egész.

  • NAR

    Vajon ez a bejegyzés milyen trükköket használ a könyv népszerűsítésére 🙂

    “Ha napi másfél órát tévézel, fizetnél-e 100 forintot óránként a tévéadásért? Nyilván nem”

    A múltkori Párizs-Roubaix nem csak hogy 300, de 3000 forintot is megért…

  • Baa

    Én egyet tudok és így nőttem fel! Dolgozz megérte és akkor meglátod mennyit ér! Másik, hogy az olcsó pont olyan hatással van mint a drága. lásd ott a márkás cipő ha nem vigyázol rá ugyanúgy szétszakad mint a kínai csak éppen nem fáj a szíved annyira az 3-5 ezer ftos cipő után mint a 25 ezer ftos puma v. nike után. (Ha gyereknek kell venni akkor meg pláne mert mire megunja vagy elszakad vagy kinövi (nálunk inkább útóbbi volt, mert a többiekhez képest vigyáztunk a cuccainkra) és így nem fáj a szíved h drágát ki kell dobni vagy konténerbe dobni, használni úgy se tudja!
    Sajnos így vannak a nagyon csalogató reklámok: Mert megérdemlem! a szuper anyukák velem mosnak stb. a legmeggyőzőbb reklám ami nekem tetszett az anno a Pepsi volt amikor Britney, Beyonce és Pink énekeltek (megnéztük marketing órán az eredeti több perces reklámot és igen az pöpec amerikába meg külföldön sokkal jobb reklámok..

  • debora

    Nem tudom teljes mértékben kivonni magam a reklám hatása alól. Bemegyek egy üzletbe, és tízféle joghurt, hatféle tej, húszféle mosópor, kutyakaja, WC papír nyomul. Mi alapján döntök, melyik kell nekem? Egyik nyilván az ár lesz, de van egy csomó majdnem ugyanannyiért.
    Vagy drágábban, de én tudom, hogy az jobb, valamilyen cikkből, ami lehet, hogy promóció volt.Utánanézek a leírásoknak, hatóanyagoknak és biztosan valamilyen szinten reklámba ütközök.
    Egy részük egyébként tényleg informatív, kérdés, hogy igaz-e.
    Ha egy tanyán élek és magamnak termelek és varrom a ruháimat, akkor is kellenek dolgok (szerszámok, gépek, tápok ) amiket szintén valamilyen ismeret alapján veszek meg, ami valószínűleg reklám volt. Legfeljebb tudom, hogy befolyás alatt vagyok ,ennyi.

  • Baa

    …vannak, nem értem miért nem játszák le teljesen) ezenkivül a sport szelet reklám a raszta csákóval aki autókat boritott le, Axe Bom chika bom bom felejthetetlen, jegesmaci, meg az automatás coca cola reklám amikor a srác megvesz 2 pepsit rááll h cocat vehessen….voltak jó reklámok de ezek mind gyerekkoromba voltak jó 5-10 éve. Ami jó még az az old spice nem olyan régi reklámja amikor a néger csávó csak megy és egyik percben a parton, hajón sétál majd lovon ül és végén a motoron…illetve a korábbi T-mobil reklámok amikből karácsonyi dal is született. Nagy slágerek voltak de ma már csak azt hallod vedd meg mert jól vagy szupernek érzed magad tőle aztán benned van a vágy h megvedd és ha megvetted már nem is érdekel annyira!
    Persze az emberek az szerint élnek h tetszik akkor megveszem persze h szükségem van e rá az már másik tészta! Aztán mikor rájön h neki ez nem kell nem győzi eladni!

  • Garbo

    @b-peter Ez pont azért van, mert törvényileg tilos azt írni, hogy a hajhullás elmúlik tőle, hiszen nincs mögötte annyi kísérlet, engedélyeztetés stb, és a legfontosabb: ha lenne, akkor már gyógyszer lenne és nem sampon. Így csak “hozzájárul” , ill. “segíthet”. 🙂

    Egyébként Réz András mondta annak idején, a viruló kilencvenesekben, hogy felelőssége teljes tudatában állíthatja, hogy a Stolwerck nem a szeretet íze (mert akkoriban ez volt a csoki szlogenje). Kb. ennyi 🙂 Ha elhiszed, hogy nem leszel boldog az adott dolog birtoklásától önmagában, máris kevésbé vagy megvezethető.

    Amúgy pont a csúcskategóriás fogkefém van, és remek. Pl. mindig szól, ha túl erősen nyomom a fogaimra vagy lejárt az adott területre szabott idő, s ha végigviszem a teljes programot, kapok egy szmájlit, ami a kijelzőn villog a köv. fogmosásig 🙂 Nagyon szeretem egyébként, de bevallom: ajándékba kaptam 🙂

  • Andras

    Szerintem a reklam nem eredendoen rossz. Ha a sajat termeked akarnad eladni, akkor is reklamoznal, kulonben honnan tudnanak rola az emberek. Amihez nem ertek, megkerdezek egy szakembert, amihez meg igen, azt megfogdosom es eldontom hogy nekem megfelele a minosege az araert. Es ha csak azert tudok rola, mert reklamoztak, akkor az a reklam megerte. Nekik is, nekem is. Es tudomasul veszem hogy a reklam ara is benne van a termekben, kulonben sose tudtam volna rola.

  • Emese

    A vásárlásra csábítás egy része nagyon nem új dolog. Zola Hölgyek öröme című regényében 1883-ban megírta, és a mai napig tökéletesen alkalmazhatóak..

  • Sandokan

    “A pénzkiadás ténye nem fizikai fájdalmat idézhet elő a vásárlónál.” Szerintem itt egy “nem”-mel több van. 🙂

  • Garbo

    @baa
    Nekem azt mondta egy idős rokon, hogy nem vagyunk olyan gazdagok, hogy olcsó cipőt viseljünk.
    (Cipő: bőrcipő ebben az esetben, s nem edző, meg torna, stb.)

  • Janos82

    @attila :

    Az autoknal ezt ugy lehet a legkonnyebben kivedeni, ha nem uj autot veszel, hanem olyat, ami mar egy par eve fut. Igy talalsz eleg sok velemenyt rola, es ha azok kelloen pozitivak, akkor jo, ellenkezo esetben kuka. Egy 3-5 eves autonal mar nem hiszem, hogy tul sok uj turpissag kiderulne, ami a sorozatgyartas hibait illeti. Ott max az lehet a baj, ha egy lehercolt peldanyt veszel

  • parizer józsi aki nem adományoz

    @baa

    Az olcsó cipőért, olcsó ruháért többször is fizetsz, csak nem veszed észre. Egyszer amikor megveszed, egyszer amikor 2 hónap múlva venni kell a következőt, egyszer amikor az adót közvetve kifizeted a kereskedő helyett, aki nem véletlenül tudta olcsón adni. Egyszer pedig a gyerek fizet, amikor kiröhögik a suliban, és az számokban nem is mérhető. (Igen, ma is a divat mondja meg, hogy ki vagy, csak tabu róla beszélni – de attól még ez van.)

  • vgaborka

    @Baa: “márkás cipő ha nem vigyázol rá ugyanúgy szétszakad mint a kínai” szerinem kínai cipőt nem szabad venni (kínai alatt a kínai brand-eket értem – Recbak és tsai, nem a kínában gyártott nagy sportszer cégekét). Még középiskolásként rengeteg kínai cipőm volt (arra volt pénz), nyírta zokniaimat kegyetlenül, mert a talpa üreges volt, a talpbetét benne pedig gyenge.
    Akkor még kosaraztam, a kínai cipőknek nem tapadt be a talpa a parkettán, hatalmasakat estem, ill. majd’ kiment a bokám benne. Sikerült venni, egy alap Nike kosaras cipőt. Ég és föld volt, nem csúsztam benne, fogta a bokám. Szóval igenis a minőséget meg kell fizetni, akor 3-5-szörös árat is. Nem vennék egy 50 ezres kosaras cipőt, de egy 20-asat igen.

  • Onshore

    Az utóbbi évtizedben a nagy világmárkák felismerték, hogy a vírusmarketing a legjobb. Olyan reklámfilmeket kell készíteni, aminek egy rövidebb részletét le lehet adni tv-ben, a hosszabb változatot meg, ami sokszor olyan színvonalon készül, mint egy A-kategóriás hollywoodi film, feltöltik youtube-ra, ahol aztán a megtekintők továbbküldik a linket. Ehhez persze olyan filmet kell csinálni, ami valóban szórakoztató, vagy művészi értékkel bír. Én üdvözlöm ezt a hirdetési trendet, mert ez nem agresszíven rámtukmálni akar, hanem együttműködik velem.

  • elsti

    Azért tartom szerencsésnek a mai kor vívmányait, első körben az internetet, második körben az ezt “bárhol” elérhetővé tévő mobilnetet, mert lehetőséged van ott a helyszínen utánanézni annak, hogy a konkurencia ugyan azt a terméket mennyiért árulja, vagy hogy a helyettesítő termékek mennyibe kerülnek.

    Viszont ez mindig idő és energia. Beletúrni a netbe, hogy kiderüljön, jó-e az ajánlat, egyrészt igényel némi rutint, felkészültséget (mobilnet előfizetés, okostelefon, stb.) másrészt ez mindig több időbe telik, mint amit az ember egy átlagos vásárlásra szívesen áldoz. Persze, mindenki maga döntse el, hogy mennyit ér az ideje / pénze.

  • B. Péter

    @garbo “Ez pont azért van, mert törvényileg tilos azt írni, hogy a hajhullás elmúlik tőle, hiszen nincs mögötte annyi kísérlet, engedélyeztetés stb, és a legfontosabb: ha lenne, akkor már gyógyszer lenne és nem sampon.”

    Tudom hogy így van, ezzel foglalkozom. 🙂
    Viszont így 100%-ban át lehet vágni a vevőt.

    @zabalint: Én nem tartom korrektnek. Az emberek fejében annyi van, hogy “Makó”+”hagyma” = jó, magyar, hazai. Mellesleg Makón termesztenek foghagymát is, bár nem az tette világhírűvé Makót, de ez részletkérdés.

  • Zabalint

    @garbo
    Csak pont a cipőknél nagyon oda kell figyelni, hogy ne a designt vagy a márkanevet fizesd meg.

  • Warrior

    @Baa; @Garbo
    Kérdés, hogy kinek mi az olcsó? A turkálós olcsó a kínaihoz képest (talán van kínaiban is bőr 🙂 ), a kínai olcsóbb a Humanic/Deichman saját márkásainál, a saját márkás olcsó a Tamaris/Rieker/Josef Seibel-hez képest, és így tovább, a sor valahol a régi, patináns cipészetek kézzel készült klasszikus cipőinél végződik már jócskán a millió Ft-os nagyságrendben.

  • Warrior

    A bejegyzéshez: Rengeteg ilyen trükk van, érdemes tájékozódni a témában, akkor talán kevesebbnek leszel áldozata. Csak néhány, ami most beugrik:
    – hipermarketben a kisméretű járólap: észre sem veszed, de lassabban jársz rajta, többet nézelődsz, többet vásárolsz
    – étlapon a legdrágább étel mellett kiemelve egy közepesnél magasabb árfekvésű étel, sokan fogják választani szemben a még olcsóbbakkal
    – műszaki áruházakban a legjobb árrésű termék egy kiemelkedően drága mellé téve: nem a drágát fogod megvenni, hanem a mellette lévőt, azt hiszed, jól jártál, közben nem biztos
    Szóval vigyázni kell a reklámmal és a marketinggel, sokszor ott támad, ahol észre sem veszed és bizony elég látványos dolgokra képes, ld. a fejünkben élő piros Mikulás mai képének elterjesztésében bizony nagy szerepe volt a Coca Cola-nak.

  • Zabalint

    @parizer-jozsi-aki-nem-adomanyoz
    Gyerekkoromban volt nem egy kínai cipőm, meg volt néha márkás is. Nem láttam az egetverő különbséget, és nem mentek tönkre a kínaiak sem hamar.

    Ma ha nem munkahelyi cipőről van szó (ott a dresscode miatt nem vehetek fel sportcipőt), ma Decathlonos saját márkást veszek, tapasztalataim szerint kb. fele áron hozza ugyanazt a minőséget, mint a márkás cipők.

    “Igen, ma is a divat mondja meg, hogy ki vagy, csak tabu róla beszélni – de attól még ez van.”

    Szerintem meg ha nem felszínes embert akarsz nevelni a gyerekedből, akkor épp azt kell megtanítani, hogy ne ez alapján méregesse magát. Igen, biztosan lesznek olyanok, akik kinézik, mert nem 40 ezres cipőnen flangál, de az nem megoldás, hogy te is pontosan olyan majmot akarsz nevelni belőle, mint a tehetősebb lakótelepi suttyók.

  • Zabalint

    @b-peter
    Ha megnézed, az a cég is forgalmaz hazai fokhagymát is, de tényleg jó nagy betűkkel ráírják a kínaira, hogy import, amit persze próbált úgy fotózni a posztoló, hogy alig látszódjon, de amúgy kiszúrja a vásárló szemét.

  • Laci

    Ma a reklámokat úgy tervezik, hogy egy termék reklámja egyszerre van jelen weben, plakáton, tvben, rádióban.
    Ha ebből egy-kettőt sikerül elkerülni, a többi hatásossága nagyon lecsökken. TV és rádió nélkül adblockkal a plakát maradt nekem csak, de azt meg valahogy nem veszem észre.
    Érdekes, a gyerek (9) sem érdeklődik a márkák iránt, mert ő is kevés ilyen ingert kap.

    Autónál nagy előny a használt vásárlása, ott az extrák szinte semmit sem érnek, így még jobb áron lehet jobb felszereltséghez jutni mint 0km-esen.

  • xezs

    Lehet hogy én vagyok rosszul összerakva, de bennem pont hogy ellenérzést vált ki, amikor a reklámokban összevissza vigyorognak (konkrétan nyáladzanak) a semmin. Mert egy ivólétől nem fogsz vigyorogni, ezt a hülye is tudja. És ilyenkor én azt érzem, hogy hülyének akarnak nézni. A legnagyobb ellenérzést nálam az váltja ki, mikor valamilyen szoftveres terméket (legtöbbször online bank) azzal próbálnak eladni, hogy valaki egy laptopot / tabletet bámul és vigyorog. Ki a fene nyomkod laptopot vigyorogva, de tényleg? Egy online bankon mi vigyorognivaló van? Az egyenlegem? Oké, örülök neki hogy annyi amennyi, de én még sosem online bankoltam vigyorogva. Ti igen? Bennem van egyébként egy olyan amit úgy hívok hogy márkavakság. Egyszerűen ha nézek egy reklámot, nem fogom fel hogy az most melyik márka és nem is emlékszem rá. És nem húzok semmilyen márkához sem, semmilyen téren.

  • xezs

    @leszek-en-akit-utalni-lehet Óriásplakátok reflexszerű nézegetése? Az meg milyen? Én arra is vak vagyok (tudom most páran úgy gondolják hogy csak nagyot mondok, pedig nem) de komolyan. Volt pl. egy szitu, mikor a kisfiammal olyan helyen mentünk, ahol napi szinten járunk el. És még akkor tanult beszélni és mondja nekem hogy ott egy kutya. Én meg nézem hogy milyen kutya és hol, egyszerűen nem láttam. Majd 5 perc nézelődés után leesett, hogy egy óriásplakáton valamilyen kutyatáp reklámja van. De azt én az első 4 percben automatikusan szűrtem mert nekem nem információ. Különben a reklámgyárosok is rájöttek már régóta arra, hogy a gyerekek fogékonyabbak erre a sok hülye reklámra, a szülő meg nehezebben mond nemet a gyerekének, mint az önnön saját vágyainak. Szóval határozott szülőnek kell lenni, ha nem akarod, hogy a gyerekeden keresztül kopasszanak meg.

  • Pont

    @parizer józsi aki nem adományoz
    Teljesen igazad van és ez nem csak az iskolában jelenik meg. Ahogyan te is folyamatosan reklám hatása alatt vagy úgy te is folyamatosan reklámozol (magadat). Ezt lehet tudatosan alakítani és lehet sodródni az eseményekkel. Ez egy teljesen más téma, de ha megfigyeljük a társadalmi dinamikát akkor manapság közel elkerülhetetlen hogy figyelmen kivül hagyd a saját “brandedet” vagyis hogy mit gondolnak rólad mások.

    A cikk érdekes, de én nem azon gondolkoznék, hogy hogyan tudok olcsón élni hanem hogy hogyan tudok gazdagon. Én mindig is úgy gondolkoztam hogy hogyan tudom lehetségessé tenni, nem úgy hogy elkönyveltem, hogy ezt nem engedhetem meg magamnak, vagy nem racionális. Az élmény szinte soha nem a racionális döntésekből ered.

  • Konkav

    a drága cucc sem élmény, csak azt hiszed, mert a környezetedben mindenhol ezt látod, és elfogadod. de ne higyj nekem. nézd meg a pár évest, ki ugyan olyan örömmel játszik ásványvizes kupakokkal, mint a legdrágább legó csomaggal.

  • Regimodi

    Draga cipo vs olcso cipo:

    Vettem a Salamanderben egy 25 ezres cipot, 1 evet birt: elkopott a talpa, 5 ezerert akartak rendbehozni, igy mar 30 rugonal jarnek. Ha veszek kinait 5 ezerert es szetmegy 4 honap alatt, akkor azt nyugodt szivvel vagom ki a francba es veszek egy masikat es nem szarakodok a Mister Minit-tel sem: sorbanallas, masnap vissza, stb.
    Eves viszonylatban igy csak 15 ezret koltok el cipore es 4 havonta uj cipom van.
    Akkor miert is eri meg draga cipot venni ? Johet a savas eso. 🙂

  • Rissa

    Gyerekkoromban nagy hatással voltak rám a német tévében látott reklámok. Egyszerűen elképesztően hatottak az érzelmeimre, ha tehettem volna, azonnal rohantam volna a boltba, hogy megvegyem pl. a reklámozott csokit, csak ezeket akkor még nem árulták nálunk. Azóta se láttam ilyen jó reklámokat. Ma, ha nézem a tv-t és jön a reklámblokk, vagy elkapcsolom, vagy leveszem a hangot, így csak minimálisan zavaró. Megfigyeltétek, hogy a tv reklámok kb. fele valami gyógyszer vagy táplálékkiegészítő? Ez nagyon gáz! Tapasztalataim szerint az igazán jó táplálékkiegészítőket, ill. egyéb valóban jó minőségű, tartalmas termékeket nem reklámozzák, azokra rá kell bukkanni!

    Ami az árakat illeti, régebben sokkal drágábbak voltak pl. a ruhák, igaz, a minőségük is egyre gyengébb. A legfontosabb az ár-érték arány. Ha valami drága, elvárnám, hogy tartson ki sokáig.

  • Kiszamolo

    Régimódi, az én 50 ezres Columbia cipőm, amit outletben vettem majdnem 30 ezerért, az is csak egy szezont bírt és úgy szétszakadt az orra, hogy még javítani sem lehet.

    Egy szezont meg bármi kibír. Az olcsó Dechatlon cipő se bírt többet egy szezonnál, de annak legalább szó nélkül visszaadták az árát.

  • Regimodi

    Haaat, igen, ez a kulonbseg koztunk. Soha az eletben nem adnek egy nyamvadt cipoert 50 ezret ! Meg a 25 ezres miatt is gyozkodnom kellett magamat. Egyszer reklamaltam egy cipoert, aztan 28 nap mulva megmondta a szakember, hogy vagy biztonsagi or vagyok vagy pincer, mert igy egy cipo nem kophat el par honap alatt, ez sem volt olcso. Szoval azota kicsit atfordult a vilagkepem cipo ugyben. 🙂

  • TamasB

    @kiszamolo Nekem két “deszkás” sportcipőm van/volt (Vans), még a feleségem sem ismertem, mikor megvettem őket (azaz min. 7 évesek).
    Mostanra ment tönkre mindkettő szívom is a fogam, hogy ma ugyan mennyibe fognak kerülni. Eddig csak cipőfűzőt kellett cserélni bennük, egyébként télen-nyáron használatban voltak, kerékpározni is bennük kerékpároztam. Ja, a tönkremenetelt úgy kell érteni, hogy kertbe meg munkáscipőnek még tökéletesek, még a talpuk sem kopott el. Volt mellettük még egy Tommy Hilfiger cipő, amit szezon végén féláron vettem a márkaboltban (kevesebb mint 10e forint volt), na annak két szezon alatt lyukasra kopott a talpa, szétszakadt a belseje (felváltva hordtam a cipőket).

  • TamasB

    Még ennyit engedjetek meg:
    Salamander cipőm nekem is van, én is 30e fölött vettem, cipőfűző mindkettőben elszakadt 3-4 alkalom után, a cipőfűző vezetőszeme vagy mi kétszer lett garanciában cserélve. Nem tudom, volt-e rajtam 10 alkalomnál többször, inkább munkahelyen is a fent említett cipőket használtam.

  • Kiszamolo

    Régimódi, én se adnék. Azt a majdnem 30-at is sajnáltam. Mondjuk 20 alatt viszont nem nagyon találok normálisat, mert műbőr vackot azért nem veszek fel. Nyárra jó a dechatlonos tízért.

  • Gyula

    Nekem is, meg afelesegemnek is a Decatholonos cipök valtak be.
    Megvettuk a turamintas, bor felsöreszes felcipot, meg a bakancsot is.
    Az en cipom most kb. 3 eves, es semmi komolyabb baja nincs (nehany ponton foszlika cerna a varrasok menten, de semmi komoly).
    Es 13kHUF volt.
    Az autok esete az meg nagyon gaz. Nekem pont ez a csomagban vasarlas az, amit nem birok elviselni.
    Szerintem pl. a HUD egy nagyon hasznos dolog, de egyedul nem lehet megkapni, csak valami 3000+EUR-os csomag reszekent. Termeszetesen csupa olyan dologgal egyutt, amiko viszont nemhogy semlegesek, hanem kifejezetten taszitanak mint pl. egyetlen autogyarto sem kepes 2016-ban olyan fedelzeti navigaciot arulni, meg majd’ 1 millio HUF-ert sem, amelyik ertekelheto teljesitmenyt nyujtana. Ki hasznal DVD-t ma? Milyen mar, hogy terkepfrissites csak evente 1x van akkoris 50-100e HUF es szervizbe kell menni miatta?

  • Garbo

    @zabalint
    Természetes.

  • Garbo

    @xezs
    A vigyorgáshoz: egyszer figyeld meg, hogy mi a koncepció, ha nők a célközönség. Minimum (!) orgazmust kell kapni egy felmosótól, s azt is táncolva, nem beszélve a mosóporoktól, női intim higiéniai kellékektől. Mert egy nőt semmi nem tesz boldogabbá, mint az új tésztaszósz, intimbetét vagy padlóápolószer, ÉS még a férje is megveregeti érte a buksiját.
    A hülyének is megéri megvenni, nem?
    Grrrrr…