Az Egyesült Államokban már hosszú évek óta nagy népszerűségnek örvendenek az úgynevezett peer-to-peer, vagyis egyenrangú felek közötti hitelezések.
A modell igen egyszerű: egy internetes platform összehozza a hitelt felvenni szándékozókat a befektetni szándékozókkal, kihagyva az ügyletből minden bankot és egyéb pénzügyi szolgáltatót, azok hasznát szétosztva a hitelfelvevők, hitelezők és természetesen az ilyen oldalak üzemeltetői között.
Persze a bankszektort még korai azért temetni. A legnagyobbként számon tartott Lending Club negyedévente közel 2 milliárd dollár hitelt helyez ki, ami egyrészt nem kicsi pénz, másrészt azonban elenyésző összeg az 1200 milliárd dolláros diákhitel és hasonló nagyságrendű hitelkártya-tartozáshoz viszonyítva, a többi hitelről (autó, áruvásárlási hitel, személyi kölcsön) nem is beszélve. Az összes hasonló peer-to-peer hitelezéssel foglalkozó cég teljesítményét egybeszámolva is talán 3-4 ezrelékét adják a teljes fedezetlen hitelállománynak.
A befektetést keresők beállíthatják, hogy egy-egy ügyfélnek adnak kölcsön pénzt, akit egy listából választhatnak ki, vagy egy automatára bízzák a hitelkihelyezést.
Ilyenkor akár 100 részre is vághatnak egy mondjuk 2.500 dolláros befektetést (25 dollár a legkisebb kihelyezhető részösszeg), így nem egy ember lesz az adósunk, hanem 100 ember fog 25-25 dollárral tartozni nekünk.
Ez azért nagyon fontos, mert ha nem fizet az adósunk, akkor bizony miénk a veszteség teljes mértékben. A közvetítő cég nem vállal felelősséget a hitel visszafizetéséért, de segít behajtani azt. Azonban egyáltalán nem biztos, hogy sikerrel is jár, ha mégis, akár 30%-át is elviheti a visszaszerzett pénznek az ügyvédi és végrehajtói munkadíj.
A hitelt keresőket a várható visszafizetési kockázat alapján rangsorolják, ennek alapján határozzák meg az általuk fizetett kamat nagyságát.
Minél rosszabb besorolású egy ügyfél, annál nagyobb kamattal lehet neki kölcsönadni, azonban annál nagyobb eséllyel mondhatunk búcsút a pénzünknek, vagy annak egy részének.
Mennyit lehet ilyen lehetőséggel keresni befektetőként? Rákeresve a témára, a tapasztalatok alapján átlagosan 6-10%-ot hoz dollárban az így kihelyezett pénz évente, levonva a közvetítő platform 1%-os díját és a nem teljesítő hitelek miatti veszteséget is. A hozam attól függ, mekkora kockázatot vagy hajlandó vállalni.
Mennyire kockázatos egy ilyen befektetés? Természetesen az, hiszen általában rossz minőségű adósoknak adsz kölcsönt pénzt. Ne felejtsd el, hogy egy 2008-as gazdasági összeomláshoz hasonló esemény esetén komoly veszteséget könyvelhetsz el. Nagyon sokan nem tudnak vagy akarnak fizetni majd.
Ami mellette szól, hogy ha 100-1000 embernek adtál kölcsönt, akkor a várható veszteség talán még elfogadható mértékű marad.
A másik, hogy borzasztó nehéz manapság szemmel látható hozamokat elérni és mindenhol ott a veszély, hogy akár részvényeken, akár kötvényeken hatalmas veszteséget érj el. Itt azonban rövid távú a befektetés, maximum egy-három évről van szó.
Azt semmiképpen nem ajánlom, hogy annyi pénzt tegyél ilyen helyre, aminek elvesztése komoly érvágás lenne, de diverzifikációnak jó lehet.
Azonban a végére hagytam a feketelevest: a fentebb említett Lending Club csak az Egyesült Államokból fogad el pénzt, ezért ez egy átlagos magyar kisbefektetőnek nem működik.
Az egyik európai klónja az oldalnak például a Mintos, ami egy litván cég és még a saját bevallásuk szerint is csak 58 millió eurót helyeztek ki.
Ez a cégméret nem az a szilárd háttér, amit én személy szerint látni szeretnék a befektetéseim mögött.
Hasonló méret a Bandora, ami észt lehet. Ami talán mellettük szólhat, hogy magyar befektetőktől is elfogadnak pénzt, de nekem még kicsit korai ilyen helyekre befektetni. Persze te lehetsz sokkal bátrabb vagy vakmerőbb nálam. (Hogy melyik, az attól fog függeni, visszakapod-e a pénzed. 🙂 )
Már-már normális cégméret a 63 ezer aktív hitelezővel rendelkező angol Zopa, ők 3,5-6,5%-ot ajánlanak, a kockázatvállalási kedved függvényében. Mondjuk 3,5-4,3%-ot egy egyszerű high yield bond ETF-fel is nagy valószínűséggel elérsz, talán kicsit jobb, ha 200 cég tartozik neked, mintha 200 magánember. Egy gigaméretű amerikai alapkezelőben is jobban bízok, mint egy számomra ismeretlen cégben. Ráadásul az ETF-eket TBSZ számlára is vehetsz itthon, kamatadó-mentesen.
Szintén angliai a Funding Circle, közel másfél milliárd fontnyi eddig kihelyezett hitellel, valamint az 1,4 milliárd fontos kihelyezésnél járó Ratesetter azt állítja, hogy még egy pennyt sem vesztettek a befektetőik. Annyiban más a Ratesetter, mint a hasonló cégek, hogy itt a befektetők határozzák meg az általuk elvárt hozamot, így mintegy versenyezve a hitelfelvevőkért.
Talán még a német Auxmoney-t érdemes megemlíteni, mint lehetőséget.
Nos, a lehetőség adott, a döntés a tiéd. A hozam akár vonzó is lehet (bár az európai hozamok olyan nagy izgalomba engem nem hoztak), de kockázat is társul hozzá.
Ja, és már most szólok előre, hogy a következő nagy átverés egyike tuti, hogy ilyen peer-to-peer kölcsönzés mögé fog bújni és hatalmasat fog kaszálni. 5-10% ígért hozammal hosszú évekig ki lehet húzni összeomlás nélkül. (Hogy mást ne mondjak, éppen a legnagyobb Lending Club-nál derültek ki disznóságok. Ezt is számold bele, megéri-e a kockázatot.)
