Japán elmúlt három évtizede
A 2007-2008-as válság kezelésére a nyugati jegybankok átvették a japán válságkezelési technikákat: nulla közeli vagy alatti alapkamat, mennyiségi lazítás (pénznyomtatás), az államadósság elszállásának engedélyezése (fiskális élénkítés).
Érdemes megnézni, vajon sikeresek voltak-e ezek a válságkezelési technikák Japánban, ahol először alkalmazták őket, vagy úgy járunk, mint a viccben a szomszéd:
– Szomszéd, az én teheneimnek is hasmenésük lett, mint a múltkor a maga teheneinek. Mit adott akkor a teheneinek?
– Terpentint.
Két nappal később:
– Szomszéd, az összes tehenem megdöglött a terpentintől.
– Igen, tudom, az enyémek is.
Japán egy igazi sikertörténet volt a második világháború után, egy gazdasági szempontból jelentéktelen országból a világ egyik jelentős gazdasági hatalma lett, szédületes tempóban fejlődött, a japán cégek sorra mosták le a konkurenciájukat az egész világon.
Ugyanazt a pályát futották be a hetvenes évektől, mint Kína az elmúlt 25 évben: alacsony munkabérek, alulértékelt deviza és állami támogatásokkal megtámogatott export.
Ha fényképezőt akartál venni vagy például szórakoztató elektronikát, csak az volt a kérdés, melyik japán márkát válaszd, nem az, hogy japánt vegyél-e.
Ahogy az USA a kínai expanziót sem nézi jó szemmel, a japán ellen is védekezett, ezért a nyolcvanas évek közepén a japán jegybank kénytelen volt megszüntetni a jen mesterségesen alacsonyan rögzített árfolyamát, amitől az villámgyorsan erősödni kezdett, drágává téve a japán termékeket.
Erre a logikus válasz a kamatok csökkentése lett, hogy csökkenjen a jen árfolyama a dollárhoz képest, ami viszont a jövőbe vetett törhetetlen optimizmussal párosulva akkora buborékot okozott a japán ingatlanpiacon és a tőzsdén, amit csak ritkán lát a világ. A japán tőzsdei cégek a csúcson többet értek (pontosabban többe kerültek), mint a teljes amerikai tőzsde.
A mánia leeresztésére a jegybank gyors kamatemelésbe kezdett, ami viszont a lufi kidurranásával járt, az ingatlan és tőzsdei árak erőteljes zuhanásba kezdtek. (Ugyanezt csinálta a FED a kétezres években: nagy csökkentés után gyors emelés, amelynek a vége a 2007-es subprime válság lett.) A képen a japán tőzsdeindex árváltozása:
Japán ingatlanindex:
Az ingatlanlufi kidurranásának másik közvetlen oka az volt, hogy a gazdasági minisztérium szigorított a hitelfelvétel szabályain, hirtelen sokan hitelképtelenek lettek. Ahogy minden buborék után lenni szokott, megugrott a nemfizető hitelek állománya, komoly bankcsődök is lettek.
Látva, mekkora a baj, a japán jegybank először gyorsan két százalékra, majd nullára, utána nulla alá csökkentette az alapkamatot. (Pont úgy, mint a FED csinálta 2008-ban….)
A japán alapkamat változása:
Amikor ez is hatástalan maradt, 2001-től mennyiségi lazítást kezdett a japán jegybank, vagyis elkezdett kötvényeket felvásárolni. (Pont úgy, mint a FED néhány évvel később….) Mostanra a japán jegybank mérlegfőösszege a hétszeresére hízott a rengeteg vásárlástól:
De vajon lett-e bármilyen komoly eredménye a nulla százalékos kamatnak, a mennyiségi lazításnak, az izzadt erőlködésnek?
Nem sok.
Az infláció továbbra sem akart megjönni, a gazdaság továbbra sem nőtt semmit, minden maradt a régiben. Levontuk a tanulságot, hogy nem működik a dolog vagy inkább még nagyobb fokozatra váltva tövig tapossuk a gázpedált, majd lesz valami alapon? Ez utóbbit választották. Az lett a mondás, hogy nem azért nem működött, mert hatástalan, hanem mert nem csinálták még brutálisabban.
Úgyhogy még magasabb fokozatra kapcsoltak 2013-ban.
Amikor már az érdemben felvásárolható kötvény elfogyott (az államkötvények 42%-a már a japán jegybanknál van), jobb híján a jegybank már részvényeket is elkezdett venni. Ennek hatására egyrészt ő lett a legnagyobb részvényes a legtöbb japán tőzsdei cégben, a teljes piac 7%-a a jegybank kezében van, másrészt a részvényárak újra emelkedésbe kezdtek.
Közben a fiskális oldal (a kormány) sem tétlenkedett, két kézzel szórta a pénzt, mintha nem lenne holnap. Ennek megfelelően az államadósság már eléri az éves GDP 230%-át és nem látszik, mitől csökkenne.
Ennyi adósság csak azért nem temeti örökre maga alá a kormányt, mert a jegybanknak hála kamatot nem kell fizetnie és a lejárat miatt sem fáj a feje, mert majd maximum a jegybank felvásárolja az állampapírokat, amiből ki tudják fizetni a lejárt tartozásokat.
Az egészben a legijesztőbb, hogy igazán nem látszik, hogy lehetne lejönni erről a drogról? Ha visszajönne a kamat, mindenki tönkre menne, a kormányzat, az eladósodott cégek, a nemfizető hitelek miatt a bankok is. (Csak egy példa: 5%-os állampapírkamat esetén az adóbevételek közel fele kamatfizetésre menne el ennyi adósság mellett.)
Nézzük meg, legalább eredménye lett-e az elmúlt 30 év ámokfutá jegybanki intézkedéseinek?
A cél az infláció felpörgetése és a gazdaság helyreállítása lett volna.
Az infláció soha meg sem közelítette a vágyott 2%-ot, annyira nem, hogy most éppen megint defláció van. De ha ez kevés, ennyi inflációt sikerült összekapálni 31 év alatt:
Igen, jól látod. Nullát.
A gazdaság továbbra sem nő, az átlagos GDP növekedés közel 30 év alatt évi 0,8% sem volt. Hasonló módon a termelékenység sem nőtt, még mindig messze elmarad például az európai átlagtól.
A japán GDP jenben:
Úgy sikerült harminc év alatt összesen kemény 30%-ot nőnie a gazdaságnak, hogy közben az államadósság a GDP 180%-ával nőtt, a jegybank mérlege 712 billió jen, meghaladja a GDP 100%-át.
(Az egyetlen javuló adat a munkanélküliség csökkenő aránya, ami viszont a nemzet öregedésének köszönhető, semmi másnak.)
Vajon hogy döntött a japán jegybank, miután ezzel szembesült? Mivel ezen a járművön nincs rükverc, de úgy tűnik fék se, bejelentette néhány hónapja, hogy még nagyobb fokozatra kapcsol az eszközvásárlásban és a negatív kamatokat legalább 2023-ig fenntartja.
A japán történések ékes példái arra, hogy strukturális problémákat, mint az ország elöregedése vagy a túlzott jólét a gazdasági realitásokhoz képest, nem lehet monetáris technikákkal megoldani. A kísérlet bemutatta, hogy erre alkalmatlan a pénznyomtatás és az esztelen hitelezés erőltetése.
Ezt az ízig-vérig sikertörténetet vette át először az amerikai jegybank majd utána az európai is. Mi is tövig nyomott gázzal rohanunk be a zsákutcába és senkinek nincs még fogalma sem, hogyan lehet majd leépíteni a jegybankok eszközállományait és hogyan lehetne majd úgy kamatot emelni, hogy ne menjen azonnal tönkre az összes gazdaság.
“Bolondság az, amikor ugyanazt csináljuk, mint mások és abban reménykedünk, hogy nálunk más lesz a végeredmény.”
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.
40 millió forintos életbiztosítás havi 5.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Kezdem egyre komolyabban gondolni, hogy maga a rendszer a hibás, vagyis kódolva van benne a x évenkénti teljes restart?
Illetve, elképzelhető, hogy ezt még 100 évig így fenntartsák és még az unokáink is jól élnek majd az aktuális rendszerben?
Mindenesetre én már rég elengedtem ezt az egészet, semmi értelme emiatt stresszelnem, idegeskednem, szó szerint a saját egészségemet rátenni egy olyan dologra, amit soha nem tudnék befolyásolni a legkevésbé sem. Nem éri meg az állandó gyomorgörcsöt.
viszont a parlamenti demokráciáknak megvan az az öngyilkos jellegük, hogy képtelenség hatásos (ejtsd: nem népszerű) válságkezelést folytatni, így erősen kérdőjeles az optimizmusom, hogy egy igazi összeomlás (“utcán söprik a ***coint” stb.) elkerülhető lesz-e. sőt: elkerülendő-e egyáltalán
ja és fogalmam sincs, milyen materiális javakba érdemes fektetni, mi lenne válságálló. ahogy senki más sem _tudja_ max. véleménye van róla
A bolondság helyett az angol “insanity” szóval hallottam ezt a mondást:
quoteinvestigator.com/2017/03/23/same/
Egyébként mi történne ha a jegybankok felvásárolnák és “megsemmisítenék” az államadósságokat, ellenben (tudom hogy ez lehetetlen) az államok nem bocsátanának ki újabb kötvényeket?
Vagy valami hatalmas érdekük fűződik hozzá, hogy a Japán modellt kell követni.
Sehol egy unortodox megoldás? Addig is előre a Lenini (akarom mondani Japán) úton 🙂
Mire jó az infláció a bővülő gazdaság hogy valamelyik kitalált eszközből mutatóban jobb az ország( pl GDP amit usdben mernek , aminek sok értelme nem sok van mert annyit nyomtatják belőle amit akarnak)
mivel jobb ettől az átlag ember élete?
Nekem az a velemenyem, hogy mindenki jobban jarna, ha barmelyik nagy gazdasag kepes lenne “begyulladni” es megfelelo novekedes mellett ertelmezheto, 20% koruli inflaciot produkalni (amitol felborulna a mostani status quo), de nem tudom, hol vannak erre a vilagban tartalekok. Europaban, ahol mar regota 40 felett az atlageletkor, szerintem mar regen nincsen meg. Mar annak orulhetunk, ha kozosen bele tudunk tancolni japan-szeru lefagyasba.
Amerika jo kerdes. Fogalmam sincs, van-e erejuk hozza, hogy ebbol a csipkerozsika alombol kijojjenek, de ott legalabb az esely megvan, valahogy pragmatikusabbak es dinamikusabbak. Ha ok valahogy gatyaba razzak maguk es a dollar elkezd inflalodni, az nagyon erdekes lesz, pokoli kaoszt fog okozni a vilagban.
Egyébként a 80-as években akkora volt a Japán nyomulás, hogy Michael Crichton Gyilkos nap című regényének egyik fő témájául szolgált. (Az eredeti cím kevésbé ilyen agresszív. “Rising Sun” en.wikipedia.org/wiki/Rising_Sun_(novel)
És a jelenet a Vissza a jövőbe című filmből megvan?
“…all the best stuff is made in Japan” youtube.com/watch?v=c1QcjsjjtRc
“Amerika jo kerdes. Fogalmam sincs, van-e erejuk hozza, hogy ebbol a csipkerozsika alombol kijojjenek”
Az USA-nak, Japánnak vagy Ny-Eu-nak semmiféle képpen nem kéne növekedni, ugyanis a jólét már beköszöntött.
Attól sem kell félni, hogy a lassuló növekedés munkanélküliséghez vezet (a munkaképes népesség ugyanis inkább apad).
Inkább örülni kéne, hogy Kína konténerszámra küldi dömpingáron a szolár paneleket, és visszaküldhetnénk a régi szénkohóinkat nekik ócskavasként. Win-win.
Te hol állnál meg? Te talán kenyéren és vizen élsz, vagy birtokolsz olyan dolgokat, amik a túléléshez nem szükségesek? Hol a határ? Miért pont ott?
Nem tudom, csak szóljanak előtte, ha ezt tervezik, mert akkor gyorsan felveszek annyi hitelt, amennyit csak tudok.
Azért kell növekedni, mert most például azért ilyen alacsony a munkanélküliség, mert túl van pörgetve a gazdaság a rengeteg stimulus miatt. Ha nem lenne ez a rengeteg stimulus, akkor nőne a munkanélküliség, kicsit csorognának a részvények lefelé, akár emelkedne minden hitelnek a kamata. Rögtön befékezne a gazdaság, csökkenne a GDP stb stb. Na ezt nem akarja bevállalni senki sem.
A kérdés, hogy beavatkozás hiányában mi lett volna.
Vajon ha minden jelentős gazdaság ezt alkalmazza az is következmények nélkűl marad?
Mi lesz a kiút egy totális összeomlás, leírás, elinflálás, az adósság kiszervezése?
Az elmúlt 50-70 évben mindig a világ összeomlása miatt aggodtunk, tényleg van rá ok?
De egyébként a kommentelők nagy része abban szokott egyetérteni, hogy hosszútávra kell befektetni részvénybe, állampapírba, mert csak úgy biztonságos. Nos, egy (jelenleg) általatok olyan elkerülhetetlennek tartott összeomlásban éppen ez az öngyilkos befektetési mentalitás.
Nem rossz szándékból írtam, de nagyon kilóg a lóláb.
Ferber Katalin: A siker ára – Tanulmányok a (másik) Japánról (2014)
Princes of the Yen (2014) film, Richard Werner könyve alapján
Chalmers Johnson (1994) – Japan: Who Governs? – The Rise of the Developmental State
Nem a téma lényegéhez szólnék hozzá, mert szerintem maga a bejegyzésed is csak karcolja a felszínt, nem hogy párszáz karakterlimit. De egy adalék az idézethez:
Nem, nem ezért. 2008-ban voltam ott, 1yen=1ft volt, királyság…
De a lényeg: 1. pályaudvar, mozgólépcső alja, kiscsaj ál, kezében zacsi. Ha beledobta valaki az almacsutkát, már mondta is: “domo arigato gozaimasu”. 2. Áruház mozgólépcső minden forduló, kiscsaj: domo ari… 3. Építkezés, teherautó áll a soksávos út szélén, kerítés mögött. Előtte egy ürge integet, hogy kerüld ki…
Na, így lehet alacsony munkanélküliség. Kvázi alapjövedelem, btw. És e mellett majd minden automatizált. “Átlagemberre” nincs szükségük.
+ én szeretnék olyan ramatyul, rövid ideig és betegen tengődni, mint a japán ÁTLAG.
Japánban csak az jelenthetné a kiutat, ha ráparancsolnának az emberekre, hogy termeljenek több gyereket, költsenek többet, dolgozzanak kevesebbet, fogadjanak bevándorlókat. Szerintem egyikre sincs sok esély.
Jelenleg a kamat nulla, de a tőkések folyamatosan kapnak pénzt, nem kamat formájában (QE), így még van pénz. Hiányzik az új generáció, aki hitelt venne fel, amint megjelenik egy új hiteléhes generáció, akkor újra indul a “normális” rendszer. EU-ban erre kicsi az esély, ázsiában, Indiában elég nagy viszont.
bár már várom az olimpiát! 🙂
Ki akarna olyan kapitalizmusban elni, ahol nincs novekedes?
Ha nincs novekedes, akkor annyit mondunk, hogy egy fiatal palyakezdo elott igazabol nincs jovo, nincs lehetoseg a felkapaszkodashoz. Azonnal eloretornenek a szelsosegek, masban kezdenenk hinni, hisz mind tobbet akarunk.
Na ezert van az, hogy ezt a rendszert, a novekedest mindig fent kell tartani, akar ugy ahogy Japan, hitelekkel, penznyomtatassal, a modszer lenyegtelen, csak a cel fontos.
Mi lesz itthon, mi lesz nyugaton? negativ kamat, penznyomtatas a vegtelensegig!
Mibe erdemes ilyenkor tenni a penzt? Fogasztasi eszkozoket gyarto cegekbe: Procter & Gamble, Unilever…
Az olyan nem profitert uzemelo startup jellegu tech cegek meg ki fognak pukkadni, a jovo vesztesei lesznek, amint egyre tobben rajonnek, hogy profit termelo kepesseguk soha nem lesz.
Lehet, hogy ez kihatással lenne a többi kötvényre árfolyamára is?
Köszi!
Ezt az inflációcsiholást el kellene felejteni, a termékek alacsony árát ugyanis a globalizáció, a technika (gépsorok) fejlődése és a verseny hármasának köszönhetjük és egyáltalán nem hiszem hogy az áremelkedést bárki várja. Ideje új mérőszámokat bevezetni a gazdaság sikerességének méréséhez. Azt pedig már itt is sokszor kifejtették hogy a fogyasztási termékek árában nincs infláció, azonban az ingatlanárakban, a részvényárakban és a szolgáltatások áraiban igenis van, ezt pedig pont hogy vissza kellene fogni.
lehet példát venni argentína elmúlt ötven-száz évéről, hova vezet ez. az 1. vgh környékén benne voltak az első tíz leggazdagabb országba, ma jószerével a futottak még kategóriába sem nagyon férnek bele
Miklós, te még mindig kitartasz a részvény/kötvény mellett? Ezek megvédenek majd az esetleges negatív hatásoktól?
Tibor, kitartok, mert nincs alternatíva. Sajnos egy kisember nem tud a széllel szembe pisilni, bármennyire is szeretne. S nem, nem védenek meg. De ha részesedsz a lufifújás hasznából is, akkor kisebb a kár, ha vége lesz a dalnak.
2021-03-19 at 20:30
Ha a leggazdagabb 1% kezében a vagyon nagy része, nem a többségnek kellene áldozatokat hozni vagy megoldani a problémát.”
Padig de, a többségnek kéne megoldani, már előfordult, hogy elzavarták az “uralkodót”. Ha az uralkodók oldják meg, azt háborúnak hívják… 🙁
Ez “csak” nem gazdasági probléma: társadalmilag sem normális, ami van.
2., emberkísérletnek vagyunk épp tanúi, sőt kísérleti nyulai… a pénznyomda beindult: visszafizetni? kamatot emelni? elinflálni? nem lehet… A jegybank egy tollvonással leírja majd, a nyomda mögötti kisebb teremben beindul majd az iratmegsemmisítő is.
Innen egy lépés az alapjövedelem, a szükségletekre nyomtatnak pénzt, aki többet akar, az dolgozással kiegészíteni.
Pistabá, a közgazdaságtan EGÉSZ története arról szól, hogy mindig kitalálnak új tanokat, amikkel megoldják a világ összes problémáját. Aztán 10-20 évente az összes ilyen új tan összeomlik, mert kiderül, hogy mégsem lehet megerőszakolni a világot. A legújabb új tan, hogy semmivel nem kell törődni, semmi nem számít, majd ha baj van, még több pénzt nyomtatunk. Csak éppen a még több pénz maga a probléma. Az örökzöld mondás, ami eddig a legtöbb kárt okozta: This time is different.
volt már valakinek olyan gondja, hogy az Amerikai Adóhatóság magasabb jövedelmi (osztalék, kamat) információt adott át az adatcsere egyezményen keresztül a NAV-nak, és a NAV azt gondolja, hogy eltitkolja USA jövedelmének egy részét? hogy lehet ebből kijönni?
Szerintem ez a reális jövô
Csupa olyan írás, ami kicsit féloldalasan, de valóban fontos jelenségeket mutat be.
Csak hát nem megyünk velük semmire, mert mindig hiányzik a lezárás: mi a teendő? Már hosszú listánk van arról, mit nem szabad vásárolni, de az nem nagyon derült ki, mit kéne? A pénzügyi világ tele van olyan döntésekkel, amikor két rossz közül kell választani a kevésbé rossz megoldást. Sőt, az is lehet, hogy csak ilyen helyzetek vannak. Szerintem ideje lenne valami katartikus megoldásnak, mert ez a parttalan, minden sucks rettegés sehova nem vezet.
Miért, szerinted nem egyre veszettebb a spekuláció? Szerinted volt már jó vége, amikor húszéves gyerekek meg háziasszonyok mindent megvettek, olyat is, amit egy hozzájuk hasonló húsz éves gyerek csinált egy hónapja a számítógépén?
Szerinted nem túlértékelt minden, nem minden kétszer annyiba kerül, mint öt éve? Szerinted nem egy hatalmas lufit fújt a jegybanki pénzhalom az egész világon? Szerinted volt már olyan lufi, amit a világ végéig lehetett fújni következmény nélkül? Szerinted a mostani árazások (s nem csak a bitcoin meg a Tesla) egy kicsit is reálisak?
S igen, nem tudsz mit tenni, veszel te is részvényt meg kötvényt, miközben tudod, hogy sokkal kevesebbet ér, mint amit adtál érte. Nem is mondtam, hogy ne tedd.
A felelőtlen pénznyomtatásoknak lesznek és már vannak is következményei, már most látszik, hogy szinte az összes fiat pénz veszíti az értékét, ez az értékvesztés egyre jobban gyorsulni fog.
Kiszámolóval ellentétben én a Bitcoinban látom ezen események megoldásának kulcsát és talán a nemesfémek is adhatnak erre egy kis biztonságot.
A masik dolog, amin gondolkodom, hogy a gazdasag nem termeszeti törvenyeken alapul. Az adossag csak ehy szam egy adatbazisban. Ha tenyleg nagy lenne a baj, egyszerüen megvaltoztatjak a szamokat es a gazdasagi törvenyeket es kesz. Aztan kezdödhet minden elölröl. Persze ezt ugy fogjak hivni, hogy valsagkezelesi vilagkonferencia, nagy dirrel durral, de a lenyege ez lesz.
Igen, felpumpáltuk a fejlett világot egy fenntarthatatlan szintre, amit mindenáron fenn akarunk tartani. Csak éppen nem megy, csak még nagyobb gondot csinálunk az erőlködés miatt. Erről szól az egész, nem olyan komplikált ez.
1. Értjük, hogy nem jó, ami folyik, de mit kéne tenni?
2. Mivel nincs lehetőségünk végigélni az alternatív valóságot, ahol látjuk, hogy ilyen támogatások nélkül mi lett volna, kijelenteni, hogy semmi eredménye nincs, hamis. Simán lehet, hogy ezek nélkül még rosszabb lenne most a helyzet.
Hagyni kellett volna 2007-ben, hogy a gazdaság visszataláljon oda, ahol valóban van. Igen, munkanélküliség lett volna, igen, rosszabbul éltünk volna annyi hitel nélkül, igen, a politikusokat leváltották volna.
Ehelyett csináltunk egy akkora szeméthalmot, hogy senki nem tudja, hogy tudnánk ellapátolni.